Ez az a regény (és sorozat), ami már régóta izgatja a fantáziámat, de valahogy mindig elkerült. De most, hogy a Netflix is sorozatot csinál belőle (amitől azért nem kicsit félek:D ), úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje, hogy belekezdjek én is és megtapasztaljam, hogy tényleg érdemes-e ennyire rajongani ezért a sorozatért.
A történet szerint Sophie és Agatha Gavaldon városában élnek, ahol épp nagy az izgalom, mert eljött a rettegve várt negyedik év, amikor egy jó és egy rossz gyereket (12-16 év közöttieket) elrabol valami ismeretlen erő és ezeket a gyerekeket a családjaik soha nem látják viszont. A mendemondák szerint a Jók és Rosszak Iskolájába kerülnek, ahol a jók hercegnek / hercegnőnek, míg a rosszak a mesék gonoszainak tanulnak.
Sophie gyönyörű és arra készül már nagyon régóta, hogy elrabolják és hercegnő válhasson belőle, míg Agatha pont az ellentéte, saját bevallása szerint csúnya, az emberek félnek tőle és kerülik, ahogy ő is mindenkit, legjobb barátja a macskája és persze Sophie.
Az elrablás meg is történik, Sophie és Agatha lesznek az "áldozatok", aminek Sophie rettentően örül, Agatha már kevésbé.
De a legnagyobb megdöbbenésükre Sophie a Rosszak, míg Agatha pedig a Jók Iskolájába kerül. A két lány nem érti és próbál harcolni azért, hogy a számukra megfelelő iskolában kössenek ki, de ezt egy felsőbb hatalom nem engedi. Sophie kétségbeesetten próbálja bebizonyítani, hogy az ő helye a hercegnők között van, Agatha pedig azért küzd, hogy ébredjen fel ebből a rémálomból és hazajuthasson Sophieval együtt.
Ez a regény számomra sok szempontból is hatalmas meglepetés volt. (jó értelemben véve). Én kis naív azt hittem, hogy kapunk egy könnyed YA történetet, ahol a jó jó, a rossz rossz és max azért izgulhatunk, hogy ki nyeri el a történet leghelyesebb (és legjobb) pasija kegyét. Lesz kevés "cicaharc", iskolák közötti vetélkedő, olyan Harry Potteres stílusban. Háááát, egyáltalán nem ezt kaptam :D.
Kezdjük ott, hogy bár azt gondoltam, hogy csak a Rosszak Iskolájába nem szeretnék kerülni, de hamar kiderült, hogy a Jók Iskolája se egy leányálom. A Rosszak Iskoláját el tudjátok képzelni Ti is, hogy miért - hiszen itt a mesék gonoszait képzik - az ehhez tartozó összes kemény és brutális képzéssel együtt - higgyétek el, hogy a szerző fantáziája elég színes volt ahhoz, hogy olyan iskolát hozzon létre, amitől a legtöbb jó érzésű embert a frászt kerülgetné. De ahogy kiderült, a Jók Iskolája se sokkal jobb. Rendben, hogy ott a hercegek és hercegnők feladatait tanulják a diákok (és itt most a mesékben szereplő hercegek és hercegnők feladatairól beszélek, nem a való életben lévőkről), de itt is kemény harc folyik a sorrendért. Aki az élen végez, az jó, az azt kapja, amit szeretne, de aki a végén kullog, vagy ne adj isten megbukik a vizsgákon... annak a helyébe nem szeretnék kerülni (nem fogom elmondani, hogy miért, mert az már keményen spoiler lenne). Egy idő után már azon gondolkodtam, hogy igazából egyik iskolában sem szeretnék tanuló lenni és ahogy Agatha, úgy én is inkább a hazautat keresném, de rettentő gyorsan.
A helyszín pedig... utoljára ennyire részletes kidolgozással a Harry Potter könyveknél találkoztam. Ahogy a szerző leírta az épületeket, a tantárgyakat, a tanárokat, a napi órarendeket, a büntetést és jutalmazást... egyszerűen csak ámultam. Persze, pár dologban fogtok hasonlóságokat tapasztalni a HP iskolához, de csak apró dolgokban, egyáltalán nem tűnik másolatnak ez a regény.
 |
| Forrás |
Illetve megint előkerült az, hogy férfi írta a regényt. Mert persze egy ilyen mesében is van szőke herceg (fehér ló nélkül), akibe az egyik lány szerelmes, de a hercegnek már a hócipője is tele van a sok rajongóval, így ő próbál ettől az egész "mókától" távol maradni, persze sikertelenül :D. Vannak is benne romantikus részek, de valahogy számomra nem jött át az egész. Teljesen hidegen hagyott, hogy ki fog "összejönni" a herceggel, senkinek nem szurkoltam. Ez azért picit bántott.
Az viszont nagyon tetszett, hogy hiába voltak "jók" és "rosszak", egyik sem volt fekete vagy fehér karakter. Még a leggonoszabbról is kiderült, hogy mégsem annyira rossz és a leghófehérlelkübb jóról is kiderült, hogy azért nem mind arany, ami fénylik. Példának okáért a rosszak közül sokkal több szereplőt kedveltem, mint a jók közül... Ezek itt mind fiatalok, akik azért annyira nem született gonoszok (vagy jók), nagyon sokat tesz hozzá, hogy milyen skatulyába zárják őket és mit hallanak magukról folyamatosan.
A történet pedig izgalmas, nem várt fordulatokkal teli, a szerző tökéletesen adagolt mindent, ami egy ilyen regényhez szükséges. Volt benne humoros, megható, de nem kevés megrázó rész is, ahol kiderült, hogy a mesék világa sem olyan csodás, van ott is épp elég kegyetlen dolog. (bár ezt az általunk ismert mesékből már jól tudjuk).
És a befejezés? Ennél tökéletesebb nem is lehetne, bár, mivel ez egy sorozat kezdő része, így valamennyire függővéget kapunk, ami alapján AZONNAL, RÖGTÖN, MÁR TEGNAP is késő lenne, ha olvashatnám a folytatást.
Összességében már értem, hogy miért ez a nagy hype a sorozat körül. A szerző egy bámulatosan megalkotott világot hozott létre, rettentően jól kidolgozott szereplőkkel, izgalmas történettel és most már még izgatottabban várom a Netflix feldolgozást, hogy ezt a csodavilágot hogyan tudják majd képernyőre vinni.
(és a szerző természetesen felkerült azon szerzők közé, akiktől bármit elolvasok:).
Augusztus 31 - Fanni’s Library
Szeptember 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Szeptember 03 - Utószó
Szeptember 04 - Könyv és más
Szeptember 06 - Sorok Között
Szeptember 07 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 08 - Csak olvass!
