480 oldal
Goodreads: 4,5
Besorolás: családregény, testvérek, függőség
Noah Pennington huszonhárom éves korára már megtervezte az életét: jogi egyetemre jár, az esküvőjére készül és a 2040-es olimpiára edz maratoni futóként. Azonban Glens Falls-ba hazatérve a tavaszi szünetben egy autó lesodorja őt az útról összezúzva egy időre az álmait. A tisztázatlan baleset miatt a szülői házban marad egy teljes nyárra a családjával, ami nem várt módon tépi fel a régmúlt sebeit. Az öccsével, Gabriellel együtt elmerülnek a titokban, a kisvárosi nyárban, ami váratlan önismereti utazást és komoly problémákat sodor magával.
David Pennington a hatvanadik életévéhez közeledve újra küzd a régmúlt démonjaival, a párkapcsolatával, és azzal, mit is kellene feltárnia felnőtt fiainak a múltjából. David retteg attól, hogy a traumái testet öltve ténylegesen bántódást okozhatnak a fiainak.
De vajon tényleg létezik a Pennington-átok? És vajon a generációs traumák elérik a két fiút is, ha nem lesz képes a család minden tagja összefogni és őszintén megnyílni a másik előtt?
David Pennington a hatvanadik életévéhez közeledve újra küzd a régmúlt démonjaival, a párkapcsolatával, és azzal, mit is kellene feltárnia felnőtt fiainak a múltjából. David retteg attól, hogy a traumái testet öltve ténylegesen bántódást okozhatnak a fiainak.
De vajon tényleg létezik a Pennington-átok? És vajon a generációs traumák elérik a két fiút is, ha nem lesz képes a család minden tagja összefogni és őszintén megnyílni a másik előtt?
Az Állj mellém regénnyel befejeződik a Pennington családregény sorozat. Eddig minden megjelent részről olvashattatok itt a blogon, és ez a befejező résszel sincs másképp. A bejegyzésekben párszor leírtam már, hogy különleges kapcsolat fűz a kezdetekhez, hiszen akkoriban amolyan előolvasó voltam a kiadónál, a Maradj velem 2014-ben került hozzám, és kimagasló olvasásélményt adott. Izgatottan vártam, hogyan dönt a kiadó, mert én hatalmas zöld zászlót lengettem a regénynek. Végül 2016-ban debütált Gabi első magyar szerzőként a Maximnál, és mondhatjuk, hogy ezzel a sorozattal remek rajtot vett az írói pályáján. A Glens Falls sorozat már jóval később, 2021-ben indult, közben Gabi sokat fejlődött, megjelentek más zsánerű könyvei is, saját stílust alakított ki és egy klassz rajongótábort. A számomra nehéz téma miatt ezzel a második sorozattal voltak ugyan problémáim, de ez nem a szerző hibája, inkább amiatt, hogy én mennyire tudom elfogadni és megemészteni a cselekményt, a szereplők döntéseit. Iszonyúan haragudtam James-re, Matthew-ra, Maggie-re, nem tudtam és nem is akartam megbocsátani nekik, ezt jól kiveséztem az első két rész bejegyzéseiben. Mégis úgy éreztem olvasnom kell ezeket a regényeket, ez most nem a szórakoztató olvasásról szólt, hanem tudni akartam David - a számomra igazi főszereplő - sorsának alakulását. Ő volt az, aki a kezdetektől a bőröm alá kúszott, eléggé megkedveltem ahhoz, hogy a rossz döntéseit is tolerálva kitartsak mellette, ameddig csak tart a sorozat.
Az Állj mellém húsz évvel a második rész után játszódik, amikor is Noah már 23 éves jogi hallgató a Columbián, és a következő olimpiára edz, ahol maratonfutóként indulna, tíz éves kora óta erre készül. Öccse a 19 éves Gabriel nem ment még egyetemre, keresi önmagát, jelenleg utazgat a világban. Amy pedig valahol melegebb éghajlaton piheni ki a legutóbbi sokkot, konkrétan azt, hogy David tavaly visszaesett, egy alkalommal kokaint tolt, a terapeutája halála miatt megzuhanva. Ráadásul tavasszal történt egy baleset, Noah-t futás közben elsodorták az út mentén, a vétkes sofőr meg sem állt, szerencsére David a közelben volt. A bokáját műteni kellett, most a rehabilitáción van a sor, ami extra türelmet is igényel. Az erős fájdalmaira oxy-t kapott, ami akár igen veszélyes függőséget is okozhat, ezen van mit aggódni. A folyóparti házukban átmenetileg a 83 éves Adam foglalja el az egyik vendégszobát, mintegy pót-apa és nagyapa szerepben látja el tanácsokkal a fiúkat. David nagyon aggódik Noah balesete miatt, megkéri G-t, hogy jöjjön haza a tervezettnél hamarabb Dél-Amerikából, és Amy is úgy dönt, ideje hazajönnie, hiszen közeledik Noah esküvője Daisy-vel, akivel három éve együtt vannak, és akit egyébként mindenki utál a családban.
Ez a helyzet tehát a regény elején, mindenki újra otthon van, a meglehetősen szétszéledt családnak ideje lenne újra támogatnia egymást. Noah nagyon hasonlít Chris-re, szereti magában rendezni a dolgokat, biztos benne, hogy tudja kezelni a gyógyszerfüggőség árnyékát, majd ő felülkerekedik ezen. De nem ilyen egyszerű ez, főleg, ha egyre több furcsa dolog történik, G idegenekkel teli bulikba, ivászatokba rángatja bele. Feltűnik Noah középiskolás szerelme is, Maeve azonnal hatással lesz rá, pedig mindjárt itt az esküvője. Talán mégsem olyan biztos a jelenlegi kapcsolatában?
Kezdem azzal, ami nagyon tetszett, és ez Noah és G. testvéri kapcsolata. Nekem lányaim vannak, én is lánytestvérrel nőttem fel, így mindig is örömmel olvasok fiú testvérekről, főleg ha azok olyan jó testvérek, mint Chris és David, vagy Noah és Gabriel. Szerintem nem kell ecsetelnem, mennyire szerettem a korábbiakban David és Chris szövetségéről olvasni, James valódi harcosokká nevelte őket, próbálták is megvédeni egymást a körülményekhez képest. David és Amy remekül felnevelték a fiúkat, a regény számtalan pontján tapasztalhattam ezt, és semmi gond nem is volt David visszaeséséig. A fiúk addig csak felületesen, onnantól azonban egyre mélyebben kezdtek érdeklődni a múlt iránt, főleg Gabriel. Noah ezt a problémát legszívesebben dobozba zárná és elsüllyesztené a szekrény mélyére. Hiába volt nagyrészt publikus a családtörténetük, még sok részletet homály fed, Davidnek továbbra is vannak titkai. Noah inkább a drogfüggőségre kíváncsi és a Pennington-átok részleteire. Úgy tűnt sokszor, hogy G. felelőtlen, és lefelé húzza Noah-t, de én betudtam a korának, a "mindent ki akarok próbálni" életérzésnek ezt, mert a valódi drámai pillanatokban helyt tudott állni. Noah elég nyilvánvalóan próbál megfelelni annak, amit szerinte elvárnak tőle, pedig valójában mindenki azt mondja, ráér dönteni az életéről. Noah-hoz kapcsolódik Daisy karaktere, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi értelme volt őt beletenni a regénybe, nulla kémia, nulla érzelem, nulla leírás a múltról, nem csoda, hogy nekem sem volt szimpatikus ez a lány, bár csak elmondás alapján kellett róla döntenem, ezt sulykolta mindenki. Aztán úgy került ki a képből, mintha sosem létezett volna. Rögtön itt felhozom a másik kedvenc aspektusomat, ez David és a fiai kapcsolata. Ez is nagyon tetszett végig a történetben, átéreztem David aggodalmát mindkét fiúval kapcsolatban. Ő meg tudta adni a fiainak azt, amit ő korábban nem kaphatott meg, boldog és gondtalan gyermekkort, szerető apa mellett szerető anyát is, anyagi biztonságot, ezekről nagyon jó volt olvasni. Többször is elhangzik, tökéletesek voltak Amy-vel, amíg felnőttek a fiúk, addig nagyon jól tartotta magát David. Adam karaktere egy valóságos főnyeremény, okos, bölcs tanácsokkal látta el az ifjabbakat, Daviddel való kapcsolata különösen meghatározó. Megkockáztatom, hogy David mellett ő vitte most el a kedvenc karakter címet.
És akkor jöjjön a hideg zuhany. Először is, nekem elég érdekes tapasztalat volt David "öregedése", ugyanis kb. pont az ő korában vagyok, illetve Amy-ében, tehát tökéletesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, legalábbis a felnőtt gyerekek tekintetében. Meg abban, hogyan változik az ember hozzáállása a dolgokhoz. De a párkapcsolati dolgokban nagyon nem! Amy eltávolodása Davidtől, ez nekem óriási trauma volt. Mert ez nem lehetett igaz. Aki olvasta a korábbiakat, hogy együtt voltak jóban és rosszban, 20x éven keresztül, és itt a jóban és rosszban a mennyet és a poklot jelenti, az nem hiszi el, hogy Amy egyetlen visszaesésnek köszönhetően hátat fordít a társának és elmegy Balira fél évre. Mi a fasz? Először is nem, mert szereti Davidet, másodszor is nem, mert nem hagyja itt a fiait, az anyját, stb. A munkáját nem sorolom ide, mert fájón nincs említésre méltó hivatása, mert bármi lenne, az eltörpülne David írói pályája mellett. Néha gyógyít, ha ahhoz van kedve. Na ne már. És amikor hazajön, közli David-el, hogy a hat hónapból négy hónapot egy pasival töltött, de végül hazajött, és őt választja. Mert a pasi szerint Davidet mindig is jobban fogja szeretni, és ez így is van. Ennél nagyobb mélyrepülés nem is lehetne, hogy David reakciója: És jó volt a szex? Amy életkorában élek, ugyan nem éltem át azt, amit ők, de el nem tudom képzelni, hogy egyetlen visszaesés miatt elhagyjam azt, aki mellett ennyit kibírtam, akit végig szerettem. És még be is pasizok. Hú ez nagyon hiteltelen volt, ismerve a karaktert.
A szöveg sokszor lírai, kicsit szokatlan is férfi szemszögeknél ennyi lágy mondatot olvasni, ez a szerzőre jellemző egyébként, és szinte megnyugtató, amikor a párbeszédeknél visszaáll a férfiasabb stílus. Ami még zavart, azok az ismétlések, azt hittem ennél melegebb már nem is lehet, fejezetről fejezetre fokozódott a forróság, azt hittem a klímaválság is része lesz a történetnek, de amint szeptember lett, jött a hideg hál istennek. Aztán számtalanszor találkoztam a hányással, a fejfájással, minden is fájt, ja és a Hudson is túl sokszor került szóba, végül már mindent belelógattak, amit csak lehetett. Nekem a pia is fullon volt, bár kezdek hozzászokni ehhez a trendhez, mégis szerintem hihetetlen mennyiséget isznak a regényekben manapság. Ez így irtó sok volt.
Összességében a cselekmény nem volt túl bonyolult, én legalábbis nem lepődtem meg semmin, és kitalálható volt a baleset magyarázata is. Őszintén szólva nekem nem jött be Maggie 2.0 szerepeltetése, őt egy az egyben kihagytam volna, mert enyhén szólva hatásvadásznak tűnt a karaktere. És a nagy tervükről annyit, hogy ez már egy nagyon más világ. Itt a pénz uralkodik, és ha ez a valóságban történne meg, biztos, hogy a fiatalok pénzt kértek volna, nem függőséget, amit százszor bonyolultabb volt kivitelezni.
Az Állj mellém húsz évvel a második rész után játszódik, amikor is Noah már 23 éves jogi hallgató a Columbián, és a következő olimpiára edz, ahol maratonfutóként indulna, tíz éves kora óta erre készül. Öccse a 19 éves Gabriel nem ment még egyetemre, keresi önmagát, jelenleg utazgat a világban. Amy pedig valahol melegebb éghajlaton piheni ki a legutóbbi sokkot, konkrétan azt, hogy David tavaly visszaesett, egy alkalommal kokaint tolt, a terapeutája halála miatt megzuhanva. Ráadásul tavasszal történt egy baleset, Noah-t futás közben elsodorták az út mentén, a vétkes sofőr meg sem állt, szerencsére David a közelben volt. A bokáját műteni kellett, most a rehabilitáción van a sor, ami extra türelmet is igényel. Az erős fájdalmaira oxy-t kapott, ami akár igen veszélyes függőséget is okozhat, ezen van mit aggódni. A folyóparti házukban átmenetileg a 83 éves Adam foglalja el az egyik vendégszobát, mintegy pót-apa és nagyapa szerepben látja el tanácsokkal a fiúkat. David nagyon aggódik Noah balesete miatt, megkéri G-t, hogy jöjjön haza a tervezettnél hamarabb Dél-Amerikából, és Amy is úgy dönt, ideje hazajönnie, hiszen közeledik Noah esküvője Daisy-vel, akivel három éve együtt vannak, és akit egyébként mindenki utál a családban.
Ez a helyzet tehát a regény elején, mindenki újra otthon van, a meglehetősen szétszéledt családnak ideje lenne újra támogatnia egymást. Noah nagyon hasonlít Chris-re, szereti magában rendezni a dolgokat, biztos benne, hogy tudja kezelni a gyógyszerfüggőség árnyékát, majd ő felülkerekedik ezen. De nem ilyen egyszerű ez, főleg, ha egyre több furcsa dolog történik, G idegenekkel teli bulikba, ivászatokba rángatja bele. Feltűnik Noah középiskolás szerelme is, Maeve azonnal hatással lesz rá, pedig mindjárt itt az esküvője. Talán mégsem olyan biztos a jelenlegi kapcsolatában?
És akkor jöjjön a hideg zuhany. Először is, nekem elég érdekes tapasztalat volt David "öregedése", ugyanis kb. pont az ő korában vagyok, illetve Amy-ében, tehát tökéletesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, legalábbis a felnőtt gyerekek tekintetében. Meg abban, hogyan változik az ember hozzáállása a dolgokhoz. De a párkapcsolati dolgokban nagyon nem! Amy eltávolodása Davidtől, ez nekem óriási trauma volt. Mert ez nem lehetett igaz. Aki olvasta a korábbiakat, hogy együtt voltak jóban és rosszban, 20x éven keresztül, és itt a jóban és rosszban a mennyet és a poklot jelenti, az nem hiszi el, hogy Amy egyetlen visszaesésnek köszönhetően hátat fordít a társának és elmegy Balira fél évre. Mi a fasz? Először is nem, mert szereti Davidet, másodszor is nem, mert nem hagyja itt a fiait, az anyját, stb. A munkáját nem sorolom ide, mert fájón nincs említésre méltó hivatása, mert bármi lenne, az eltörpülne David írói pályája mellett. Néha gyógyít, ha ahhoz van kedve. Na ne már. És amikor hazajön, közli David-el, hogy a hat hónapból négy hónapot egy pasival töltött, de végül hazajött, és őt választja. Mert a pasi szerint Davidet mindig is jobban fogja szeretni, és ez így is van. Ennél nagyobb mélyrepülés nem is lehetne, hogy David reakciója: És jó volt a szex? Amy életkorában élek, ugyan nem éltem át azt, amit ők, de el nem tudom képzelni, hogy egyetlen visszaesés miatt elhagyjam azt, aki mellett ennyit kibírtam, akit végig szerettem. És még be is pasizok. Hú ez nagyon hiteltelen volt, ismerve a karaktert.
A szöveg sokszor lírai, kicsit szokatlan is férfi szemszögeknél ennyi lágy mondatot olvasni, ez a szerzőre jellemző egyébként, és szinte megnyugtató, amikor a párbeszédeknél visszaáll a férfiasabb stílus. Ami még zavart, azok az ismétlések, azt hittem ennél melegebb már nem is lehet, fejezetről fejezetre fokozódott a forróság, azt hittem a klímaválság is része lesz a történetnek, de amint szeptember lett, jött a hideg hál istennek. Aztán számtalanszor találkoztam a hányással, a fejfájással, minden is fájt, ja és a Hudson is túl sokszor került szóba, végül már mindent belelógattak, amit csak lehetett. Nekem a pia is fullon volt, bár kezdek hozzászokni ehhez a trendhez, mégis szerintem hihetetlen mennyiséget isznak a regényekben manapság. Ez így irtó sok volt.
Összességében a cselekmény nem volt túl bonyolult, én legalábbis nem lepődtem meg semmin, és kitalálható volt a baleset magyarázata is. Őszintén szólva nekem nem jött be Maggie 2.0 szerepeltetése, őt egy az egyben kihagytam volna, mert enyhén szólva hatásvadásznak tűnt a karaktere. És a nagy tervükről annyit, hogy ez már egy nagyon más világ. Itt a pénz uralkodik, és ha ez a valóságban történne meg, biztos, hogy a fiatalok pénzt kértek volna, nem függőséget, amit százszor bonyolultabb volt kivitelezni.
A sorozat igazi főszereplője David. Hatalmas utat járt be, mely során számos ponton alakulhatott volna gyökeresen másképp az élete, akár a legrosszabb forgatókönyv szerint. Az ő ereje, hite, elköteleződése, szeretete adja a reményt az olvasónak, hogy igenis fel lehet állni a gödör legaljáról is. Számos hibát követett el az élete során, mégis a sorsdöntő pillanatokban megtalálta magában azt az emberfeletti erőt, amit Chris és James iránti szeretete alapozott meg. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg Amy szerepéről ebben az életútban, nélküle David nem lenne ugyanaz az ember, nem tudta volna végigcsinálni.
Ez a sorozat az én olvasmányaim sorában mindenképp különleges, hiszen nagyon ritkán választok lelkileg megterhelő olvasmányt. Örülök, hogy mégis összehozott az élet David Pennington történetével. Sokat tanultam belőle a családon belüli erőszak, főleg a gyerekkori traumák hatásairól, a függőségről, a családi kapcsolatok fontosságáról. És azt is megtanultam, hogy nem fordíthatom el a fejem, ha tudomást szerzek ilyesmiről, nem szabad szemet hunyni, csak mert nem az én életem. Imádtam Gabriel ötletét, hogy az örökölt pénzéből alapítványt hoz létre a bántalmazott gyerekeknek. Ez egy remek üzenet.
Gyönyörű lett a néhány utolsó fejezet, szívbemarkoló volt a végén újra olvasni James szemszögét. Méltó szavak a lezáráshoz! Köszönöm ezt a hosszú regényfolyamot, különleges élmény volt. Gabi, David karakterét örökre beírtad a kedvenceim közé, egyenesen a szívembe, köszönöm.
Képek: Pinterest és saját
Borító: Illik a sorozatba.
Kedvenc karakter: Adam, David
Szárnyalás: Gabriel alapítványi ötlete.
Mélyrepülés: Amy Balin.
Érzelmi mérce: Be sem hegedtek a sebek, amiket újra feltép ez a regény. Lelkileg megterhelő témák szerepelnek ebben a történetben is.
Értékelés:
