KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: utazás. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 3., szombat

Jennifer E. Smith: Feljegyzések a szerelemről


A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jennifer E. Smith: Feljegyzések a szerelemről című road-trip regényét, melyben két egymásnak idegen fiatal vonatozik végig az Államokon New Yorktól Kaliforniáig. Az egyhetes utazás alatt sok minden történhet, olyan döntéseket hozhatnak, ami megváltoztathatja a további életüket. Kövessétek az útjukat bloggereinkkel, és a játékunk során a  regény egy példányát meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában!
 
Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás
304 oldal
Fordította: Kovács Mercédesz
Goodreads: 3,81
Besorolás: YA, road-trip, romantikus, realista

Egy együtt töltött romantikus hét tökéletes ötlete: egy vonatút Amerikán át.
Hugót azonban dobja a barátnője, és a búcsúajándéka: jegyek a régóta tervezett főiskola előtti utazásukra. Csakhogy a jegy a lány nevére lett lefoglalva. Át nem ruházható, nincs kivétel.
Mae még mindig nem tudja elhinni, hogy nem vették fel a Dél-Kaliforniai Egyetem filmszakára. Amikor rábukkan Hugo hirdetésére, melyben azt kéri, hogy helyettesítse Margaret Campbellt (ez az ő teljes neve is!), úgy gondolja, pontosan ez az a kaland, amelyre szüksége van, hogy megszabaduljon a csalódottságától.
Egy országon átívelő vonatutazás egy totál idegennel talán nem a legjobb ötlet. De Mae és Hugo számára, akik a rendes életükből próbálnak megszökni, tökéletes értelmet nyer. Ám amikor a vonaton kívüli élet utoléri őket, megtalálhatják a módját, hogy az egymás iránti érzelmeiket megóvják a kisiklástól?


A Feljegyzések a szerelemről című regény már a hetedik young adult regénye a szerzőnek, ami hazánkban a Maxim Könyvkiadónál megjelent. (Ezen kívül egy felnőtteknek szóló regénye jelent meg a XXI. század kiadónál, mégpedig a Greta James, az elsüllyeszthetetlen.) Az ifjúsági regényei közül ez az ötödik, amit olvashattam, és nyugodtan kijelenthetem, minden egyes sztorija garantált minőségű, a szeretet/szerelem kérdését körüljáró, számomra komfort minőségű regény, azaz sosem okozott még csalódást. Jennifer szívesen hoz össze ismeretlen párokat, akik több-kevesebb időt együtt töltve úgy érzik, ezek a sorsszerű  találkozások megváltoztatják az életüket. Pontosan ez történik Hugo és Margaret esetében is! Hugo elég különleges életet él, hiszen egyike a híres angliai hatosikreknek, akik születésük óta médiafigyelemben élnek, most 18 évesek és nagyban készülődnek a helyi egyetemre, ahová egy gazdag üzletember jóvoltából mindannyian ösztöndíjat kaptak. Négy fiú és két lány alkotja a hatosikrek csapatot, két ikerpár ráadásul egypetéjű. Hugo Wilkerson imádja a családját, olyanok, mint egy igazi falka, támaszkodhatnak egymásra, együtt mindent megoldanak. A srác pár éve együtt van a barátnőjével Margarettel, és azt tervezik, hogy az egyetem előtt keresztülvágnak vonattal Amerikán, New Yorktól San Francisco-ig. Margaret azonban váratlanul szakított vele az utazás előtt, mert rájött, hogy nincs értelme a távkapcsolatnak, ő egy kaliforniai egyetemre megy, Hugo meg Angliában marad, és egyébként is alig több a kapcsolatuk egy jó barátságnál. A vonatjegyet Hugo a születésnapjára kapta és minden vágya hogy el is utazzon. Viszont minden foglalás Margaret Campbell névre szól - a szállodai szobák is, ahol meg akartak állni. Hugo testvérének ötlete alapján megpróbál vállalkozó szellemű útitársat keresni, akinek pontosan ugyanez a neve. Mae is jelentkezik, és végül ő lesz a kiválasztott. A lány is szakítás után van, de számára ennél sokkal tragikusabb az a tény, hogy felvették ugyan az USC-be, de nem a filmszakra, ahova feltétlenül be akart kerülni, évek óta erre készült. Ez az út jó alkalom lenne egy új vizsgafilm elkészítéséhez, új szemlélettel, amire a volt pasija is felhívta a figyelmét. Az e-mail váltások után eljön az indulás napja, találkoznak a new yorki állomáson, és felszállnak a vonatra, kezdődhet a kaland.
Váltott nézőpontból olvashatjuk a regényt, így mindkét főszereplőt megismerhetjük az indulás előtt, kezdve a családi hátterüktől a legbelsőbb gondolataikig. Mae szivárványcsaládban él, két apukája van, egyikük a vér szerinti apukája, de természetesen egyformán szereti mindkettőt. Anyukáról, még ha béranya volt is, egy szó sem esik. A családhoz tartozik még Nana, az épp egy gyenge sztrókból felépült nagymama, aki átmenetileg velük is él. Nos, a lány az apukáit nem avatja be az utazás részleteibe, viszont Nana mindenről tud, és nagyon támogatja, jól ismeri az unokáját és tudja, pont egy ilyen utazásra van szüksége, világot kell látnia, és az is egy aranyos adalék, hogy ötven évvel ezelőtt a nagyi is egy vonaton esett szerelembe. 
Hugo számomra összetettebb karakter volt, főképp az iker mivolta miatt. Nálunk voltak ikrek a családban, de a hatos ikreket elképzelni is nehezen tudom. Milyen logisztika lehet felnevelni egyszerre hat gyereket, hogy minden klappoljon, az nem semmi. De most nézzük ezt a gyerekek szemszögéből! Igaz, hogy számíthatsz a testvéreidre mindenben, de az ajándék ösztöndíjjal a sorsod el is lett rendezve, mielőtt rájöhetnél mi is akarsz lenni valójában. Hugo egyre jobban lázad a kijelölt út ellen, tapasztalatokat vár ettől az úttól, távol töltött időt, amikor nyugodtan átgondolhatja az életét.
Szülőként persze én is aggódnék elengedni a gyerekem egy ismeretlennel, szerencsére a fiatalok ennél sokkal bátrabbak, és igazuk is van. Egyszerűen lenyűgöző volt olvasni, milyen klasszul alakult kettejük viszonya, nem csak a kémiára gondolok, hanem megvolt a bizalom, a kíváncsiság egymás iránt. Beszélgettek, ismerkedtek, ettek, aludtak, és felfedezték a körülöttük lévő embereket a vonaton. Mae interjúkat készített az vállalkozó utasokkal, és hirtelen számtalan élet és szerelmi történet tárult eléjük, bőven volt kibeszélni, mit is jelent számukra a szeretet/szerelem, mit akarnak elérni, és mit tennének meg a céljaikért. Közben robog a vonat csodálatos tájakon, aztán megállnak Chicagóban, Denverben, újabb vonatra szállnak, újabb utasok közé. A lánynak készül a filmje, ami tényleg nagyon más lesz, mint amiket eddig csinált, de vajon elég jó? Hugo pedig kétségek között őrlődik, szeretne utazni, kihagyni egy évet az egyetemen, de ezzel lehet, hogy tönkretenné a testvérei jövőjét is, bár lehet, hogy ez csak egy kérelem helyes megfogalmazásán múlik?
Nem akarok túlzásokba esni, mert átlag olvasó szemmel ez egy cuki young adult romantikus sztori, amit többnyire kellemesnek mondanak, de nem hatol túl mélyre. Rácáfolok erre, mert olyan 100 oldalnál bizony nálam betaláltak bizonyos mondatok, kérdések, és elgondolkodtatott, ezek vajon nekem mit jelentenek, én miket válaszolnék,  ha a vonat utasa lennék. Egyébként már az alapötlet, a vonattal napokig tartó utazás is megvett magának, bakancslistás nálam átutazni az Alpokon, lehetőleg téli időszakban. Imádom a hegyeket! Szóval elképzeltem magam, mint Mae interjúalanya, és válaszoltam. Mi jut eszedbe arról, hogy szerelem? Az első gondolatom elkeserítő volt, és ahogy tovább olvastam, a regény végére árnyaltabb lett a válaszom, ami reménykeltő, már nem feltétlenül az illúzió szó jutott eszembe.
Természetesen a regény nem csupán a filmkészítés körül forog, részesülünk drámai pillanatokban is, ami felborítja a terveket, mindkét oldalon. Az utazás csak pár napig tart, sok változást hoz, a főszereplőknek mégis előnyükre válnak ezek a változások. Mae határozottan fejlődött, nyitottabb lett, aki le tudja bontani a falait, amivel korábban módszeresen körbevette magát. Hugo pedig egyensúlyt talál a családi elvárás és az egyéni céljai között, egyéniség tud lenni, miközben hűséges is marad. 
Összességében nagyon ajánlom ezt a regényt, többet adott, mint amire számítottam, mert nem egy egyhetes instant szerelmet akart valóságosnak mutatni, hanem a felszín alá nyúlt, elgondolkodtatott a tapasztalatszerzés fontosságáról, hagyni kell, hogy az élet magába szippantson. Egyértelmű az üzenet, szállj fel arra a bizonyos vonatra, olvasd el a könyvet!
Filmes hírek: A regény megfilmesítés alatt van, nem csoda, hiszen a szerző több regénye is moziba került már. Dove Cameron és Jordan Fisher lesznek a főszereplők.
Képek: Instagram, Deadline

Borító: A háttér jó, de az alakok nem tükrözik a karaktereket.

Kedvenc karakter: Nana

Szárnyalás: A vonatutat nagyon irigyeltem.
 
Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A romantika a young adult határain belül marad, nem is lenne életszerű az elmélyülés.

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
 

Nyereményjáték
 
Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS: MENNYI IKERTESTVÉRE VAN HUGO-NAK?
 


Állomások:
08.03 Kelly&Lupi olvas
08.07 Pandalány olvas
08.13 Dreamworld




2022. augusztus 7., vasárnap

Jenna Evans Welch: Love & Olives - Szantorini történet (Love & Gelato #3)


A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jenna Evans Welch új regényét,  Love & Olives - Szantorini történet címmel, mely egy igazi nyaralós történet, sok humorral, váratlan szerelemmel, családi bonyodalmakkal. Gyere velünk, kísérjük el  a regény főszereplőjét a gyönyörű görög szigetre, és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
 
Maxim Könyvkiadó 2022. Dream válogatás
400 oldal
Fordította: Vince Judit Andrea
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, romantikus, realista, utazás, család
 
Livnek nincsenek szép emlékei az apjáról, ami érthető, hiszen a férfi visszatért Görögországba, amikor ő még csak nyolcéves volt. Amire viszont emlékszik: a mítoszok és Atlantisz elveszett városa iránti szenvedélyük. Ezért amikor váratlanul kap egy képeslapot, amelyben az apja értesíti, hogy a National Geographic számára dokumentumfilmet forgat Atlantiszról, és egyben meghívja magához Görögországba, hogy ebben segédkezzen neki, Liv igent mond a lehetőségre. Aztán megérkezik a gyönyörű Szantorini szigetére, és azzal szembesül, hogy nem is olyan egyszerű feldolgoznia a helyzetet. Hosszú évek után először találkoznak az apjával, ezért rengeteg kérdés és megannyi érzelem tör a felszínre. Ráadásul Liv azt sem szeretné, hogy Theo, az operatőr, aki apjának lelkes tanítványa, tanúja legyen a küzdelmének.
Mediterrán életszemléletével Theo segít Livnek, hogy elmerüljön mindabban, amit Szantorini kínál: a káprázatos naplementékben, a türkizkék vízben, a barlanglakásokban és a finom ételekben. Ahogy egyre jobban élvezi Theo társaságát, és az apjával is közelebb kerülnek egymáshoz, Liv lassan ráébred, hogy az apja talán nem is Atlantisz miatt hívta meg Görögországba.

 
A szerző nem ismeretlen számomra, hiszen ennek a sorozatnak az első darabját, a Love&Gelato-t olvastam már pár éve a megjelenésekor, és a Love&Luck is a polcomon vár, erről Lupi írt itt a blogon. A Love&Gelato éppen felkapott lett az utóbbi hetekben, hiszen nemrég jött ki a Netflixes filmváltozat. Megnéztem, de sajnos nekem totális csalódást okozott, mert valójában csak nyomokban követte a könyvet, ráadásul Firenze helyett Rómában játszódott. Nem tudom, folytatni akarják-e a megfilmesítéseket, de legalább a Szantorini történetet nem igazán tudják majd máshol leforgatni. 
Rá is térek erre a történetre, ami egy vérbeli nyaralós könyv, nagyon jólesett elolvasni, hiszen a szerző egyik fő erőssége a hangulatteremtés, a leírásaival képes volt odavarázsolni engem erre a csodálatos szigetre. Liv a regény főszereplője, aki a ősszel fogja kezdeni az utolsó évét a középiskolában, és szeretné még a nyarat kiélvezni mielőtt döntést hoz a továbbtanulásáról. A pasija Dax felvételt nyert a Stanfordra, és erősen erre terelgeti Liv-et is, hogy közel tanuljanak majd egymáshoz, esetleg együtt is lakjanak. Liv nem meri neki bevallani, hogy egész más elképzelései vannak. Ám egy képeslap váratlan érkezése áthúzza a nyári terveket, pedig Dax elhívta őt a végzősök kirándulására is, de Livnek a közel tíz éve nem látott apjához kell utaznia Szantorini szigetére, hogy segítsen neki egy dokumentumfilm készítésben, ugyanis a National Geographic érdeklődik apja Atlantisz kutatása iránt. Fura módon Liv anyja ragaszkodik ehhez az utazáshoz, így a lány Szantorini repterén találja magát, ahol persze nem az apja várja, hanem annak segédje, Theo, mert ugyebár az apjának megint közbejött valami. Talán számított is rá, hogy nem mennek majd simán a dolgok, de ami ezután várja, az minden képzeletét felülmúlja.
Az érzelmek innentől garantáltan elárasztják az oldalakat, hiszen alakulgat egy bimbódzó szerelmi szál Liv és Theo között, tovább bonyolódik az apa-lánya kapcsolat, feloldásra vár egy régi trauma, és egy hatalmas titok is lappang, ami elég nyilvánvaló, kivéve Livnek, aki inkább homokba dugja a fejét, nehogy tudomásul vegye, ami az orra előtt zajlik. Kétségtelenül szórakoztató volt a regény fő cselekményszála, engem például nagyon érdekel Atlantisz kérdése, egész elvarázsolt a szerző Liv apjának teóriájával, miszerint Szantorini és a környéki szigetek lennének az elsüllyedt Atlantisz. Rendkívül kreatívan állt Liv és Theo a filmezéshez, amit persze saját maguknak kellett kivitelezni, elterveztek mindent, mikor mit forgatnak, és minden nehezítő körülmény ellenére kezdett összeállni a film. Óriási változáson megy keresztül ez a lány, hiszen az eddig jobbára elfojtott művészi vénáját végre nem kell korlátoznia, kiteljesedhetnek az elképzelései. Bejárják Szantorinit és a környéki szigeteken is forgatnak, hol hárman az apjával, hol csak ketten, rengeteg leírást kap az olvasó a gyönyörű környezetről. A tenger ezernyi árnyalata, a naplementék, az ételek leírásai mind mind fokozzák a hangulatot. Ne feledkezzek meg a lány szállásáról sem, hiszen egy gyöngyszemet épített be a szerző a történetbe. Liv apja ugyanis egy pici könyvesboltot üzemeltet, félig a hegyoldalba építve, a többi házhoz hasonlóan. A könyvesboltban titkos ajtók, szobák vannak, egy lenyitható lépcső pedig a hálófülkébe vezet, amin most Theo-val osztoznak. Itt meg kell említenem a mellékszereplőket is, hiszen itt dolgozik a könyvesboltban Theo anyukája, aki Liv apjának régi barátja, és egy alkalmazott srác is. Mindannyian emlékezetesek maradnak, határozottan hozzátettek a történethez. 
Mielőtt rátérek a számomra fő mondanivalóra, még a romantikus szálról érdemes beszélni, Theo nagyon aranyos és tisztelettudó srác, sosem hagyta figyelmen kívül, hogy Livnek kapcsolata van, és egy pillanatra sem lett ebből megcsalós történet. Ezt nagyon értékeltem, ebben bíztam végig, hogy nem rontják el. Theo-nak is megvan a maga története és pont ezért érti meg a lányt, legalábbis próbálja, igyekszik rávezetni dolgokra, aztán látja is rajta a változást, több szempontból is. Aranyos volt, ahogy Liv nevével játszott, egy rakás becenevet adott neki, ezzel kifejezte, hogy mennyire szép a lány eredeti neve, az Olive, és persze minden egyes tudományos és hétköznapi információt megosztott vele az olajbogyóval kapcsolatban. Mondtam már, hogy nagyon cuki srác? 
Az igazi mondanivaló számomra ebben a történetben az apa-lánya viszony volt, szorosan összekötve a felnőtté válással, az elfogadással, megbocsátással. Szembesültem rögtön az elején azzal a ténnyel, hogy az apuka faképnél hagyta a családját, mikor Liv nyolc éves volt. Ennyit lehetett tudni, és azt, hogy fanatikus Atlantisz kutató, görög származású és művészlélek. Hátrahagyott 26 dolgot, amit Liv egy dobozban őriz, hiába haragszik az apjára, nem tud ezektől megszabadulni, Szantorinire is magával viszi a dobozt. Régi térképtől kezdve, szalvéta, festék, gyűrű, könyv, ceruza, mindenféle emlékek. A szerző ennek jelentőségét a könyv szerkezetébe is beleillesztette, minden fejezet elején megjelenik egy-egy visszaemlékezés, kapcsolódva ezekhez a tárgyakhoz, így lassan egyre többet megtudunk a múltjukról. 
Ám természetesen nem egyszerű családelhagyásról volt itt szó, más áll a háttérben, amit a szerző egészen a regény végéig titokban tart, bár a lányon kívül mindenki tud róla, az olvasó is simán kitalálhatja. Az a folyamat, ahogy az apa és lánya eljut az első kínos találkozás pillanatától a végső mindent bevallós kibékülésig, az egy hosszú és keserédes folyamat. Lépésenként haladnak. 
Aztán eljön a regény csúcspontja, amikor olyan események történnek, amik után már nem lehetnek titkok. Végre valahára minden kiderült, és bennem is feloldódott a feszültség, ami minden könnyed elem ellenére végig kapargatta a torkom. Imádtam a regény végét, sikerült egy remek befejezést varázsolnia a szerzőnek, ami kellemesen megnyugtató volt, különösebb cukormáz húzása nélkül. Egészen apró tüske maradt bennem, mégpedig Liv anyukája részéről. Neki sokkal többet kellett volna beszélgetnie Livvel, igaz, hogy a lány egy csomó mindent elfojtott magában (a rémálmok erre utaltak), nem volt hajlandó látni és tudomásul venni bizonyos tényeket, de könyörgöm, akkor még kicsi gyerek volt, utána évek teltek el, nagyon hiányzott itt a megfelelő kommunikáció. 
Összességében elégedett vagyok, ott voltam velük ezen a lélegzetelállító szigeten, éreztem az illatokat, az ízeket, a hűs tengert. Aki olvassa ezt a regényt, biztos vagyok benne, hogy kedvet kap legalább egy pár napos kiruccanáshoz Szantorinire. Simán olvasható önálló regényként, tényleg nagyon ajánlom.
A képeket a Pinterestről válogattam, és még vagy százat tudnék idebiggyeszteni, annyira gyönyörű ott minden.

Borító: Cuki ez a rajzolt borító.

Kedvenc karakter: Theo egyértelműen.

Szárnyalás: A titkos medencés jelenet.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Aki könnyed nyári regényre számít, meg fog lepődni! Sokrétűek az érzelmek, a szerelmi szál mellett a családi kapcsolatok alakulása is erős érzelmeket vált ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték

Tény, hogy Santorini az egyik legkedveltebb utazási célpont, de számos más görög sziget is várja a turistákat. A játékunk most extra könnyű, gyönyörű görög szigetek neveit mixeltük össze, helyes sorrendbe állítva írjátok be ezeket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
FELADVÁNY:  fruoK
 
Állomások
08.07 - Kelly&Lupi olvas
08.09 - Zakkant olvas
08.11 - Hagyjatok! Olvasok!
08.13 - Dreamworld
 

 

2021. október 4., hétfő

Földvári András: Ez az én világom

 

Földvári András a világ legtöbb országát már bejárta. Erről könyvet is írt, de most újra megosztja velünk az élményeit. Itt és most nemcsak a kalandokról van szó, hanem az emberekről is, akik felejthetetlenné tették ezeket az utazásokat.
Tartsatok a Blogturné három bloggerével és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

21. század kiadó
270 oldal
Besorolás: turizmus, utazás

Földvári András Magyarország legviláglátottabb embere újra mesél.

2020 egyik legnagyobb könyvsikerének szerzője újabb kalandjait osztja meg az olvasókkal a Föld legkülönbözőbb pontjairól.

Azonban ez a kötet több is színes és gyakran szórakoztató útleírásoknál. András történeteinek többségében fontos szerephez jutnak azok az emberek, akik felejthetetlen élménnyé varázsolták a magyar világjáró utazásait. Akik egy-egy gesztusukkal, életfilozófiájukkal, barátságukkal nem csak arra tanították a bolygó magyart, hogy a világ színes és érdekes, hanem azt is megmutatták neki, hogy az minden ellenkező híreszteléssel szemben jó is.

Ez a jó világ Földvári András világa, ahova újra vár mindenkit, aki fejben vagy akár a valóságban is útra kelne vele.

Azon kevés? vagy sok? szerencsés közé tartozom, aki személyesen is ismeri Földvári Andrást. Mivel az idegenforgalmi szakmában dolgozom én is, így egy ideig együtt dolgoztunk. Halk szavú, barátságos, mindig segítőkész kollégaként ismertem meg, akihez mindig lehetett fordulni, ha valami gondunk volt (repülőjegyes természetesen). Annyit tudtam róla, hogy légitársaságnál dolgozott (Malév) és valahányszor páran összeültünk, mindig érdekeseket mesélt. Bár gondoltam, hogy a szakmája miatt sokat utazik / utazott, de akkor még fogalmam se volt róla, hogy mennyi helyen járt. Aztán elkerült ő is attól a cégtől és én is, ahol együtt dolgoztunk, de Facebookon továbbra is ismerősök maradtunk. Ott láttam folyamatosan, hogy mennyit és merre utazott, hogy "celeb" lett (de nem a szó rossz értelmében). Majd megjelent az első könyve, ami sajnos elkerült (most van beszerzés alatt:))), de a második könyvét már én is megszereztem.

Mit is vártam ettől a könyvtől? Pontosan azt, amit kaptam. András rengeteg, érdekesebbnél-érdekesebb történetét. Mert ő tényleg tud mesélni és van is miről. Akár az "átkosban" utazott, akár manapság, vele mindig történt / történik valami. De mindenhol vagy van egy ismerős, vagy a kedves, barátságos modorának köszönhetően épp szert tesz egy újabb ismerősre / barátra, aki segít neki. Mert ez a könyv most erről szól. A sok utazás mellett azokról az emberekről, akik így vagy úgy, de részesei lettek András utazási élményeinek.

És miért imádtam ennyire ezt a könyvet? Mert a szerző, amellett, hogy izgalmas, néhol vicces, néha megható történeteket oszt meg velünk az utazásairól, de mellette mindenhol ad egy kis történelmi, földrajzi kitekintést is az adott helyszínről. És mennyivel könnyedebben veszi az ember ezeket az információkat, amikor nem száraz útikönyvből olvassa, hanem egy vicces / érdekes történet részeként!

Forrás
A könyv három részre tagolható. Az első részben azokat az élményeit osztja meg velünk András, aminek van valami magyar vonatkozása. Akár történelmi, akár személy szerinti. Hiszen azt mind tudjuk, hogy mi magyarok bármerre is járunk, valami magyar vonatkozást mindig találunk az adott helyszínen! Nekem anno az volt a legszürreálisabb élményem, amikor Yogjakartában a Borobudur tetején összefutottunk egy csapat helyi kisiskolással. Mivel elütöttünk a helyiektől, ezért megrohantak, fotózkodtak velem, mint valami celebbel :D és kérdezték, hogy honnan jöttünk. Én az esélytelenek nyugalmával mondtam, hogy Magyarországról. Erre felcsillant a szemük és azonnal kántálni kezdték, hogy Puskás! Puskás! Ennél nagyobb meglepetés azóta sem ért engem külföldön! :D

A második részben a szerző elmeséli, hogy hiába profi és gyakorlott utazó, azért ő is néha slamasztikába kerül. Nincs foglalás, nem megy a gép, nincs hely a gépen, lekési a járatot ésatöbbi. Ezt "megnyugtató" volt olvasni, hiszen ha vele, mint profival ez megtörténhet, akkor mi, kis utazók is megnyugodthatunk, ha valami nem úgy történik, ahogy szerettük volna. Persze ahhoz, hogy ezek a problémák megoldódjanak, emberekre, méghozzá segítőkész emberekre van szükség.
Ahogy anno velünk is történt. Régi utazó vagyok, nem először akartam gépre ülni. A Malév Budapest - Barcelona járatát késtük le úgy a barátnőmmel, hogy a kapunál ültünk és annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy nem hallottuk, hogy a járat kaput cserélt és a gép elment nélkülünk. Pánikba estünk, mert egy elég drága rendezvényre mentünk, így az, hogy másnap menjünk, nem volt opció. Végül a reptéren dolgozó kedves Malévos jegyeladók voltak olyan segítőkészek, hogy a lekésett járat helyett áttettek minket egy átszállásos járatra, amivel fél nappal később, de végül kijutottunk. Mindezt ráfizetés nélkül, pedig nem lett volna kötelességük. Így kijutottunk rendezvényre és örök hálával gondolok azokra a hölgyekre, akik látták a pánikunkat és szó nélkül segítettek.

A könyv harmadik részében pedig a jóbarátokról ír András. Azokról, akikkel az utazás során vagy akik miatt utazott. És ebből nem volt hiány, hiszen ahogy fentebb is írtam, a szerző közvetlen, jószívű, barátságos személyiség. Nem nehéz vele összebarátkozni vagy kapcsolatba kerülni. Persze nem lehet kihagyni a családot sem, ők, bár mindig a háttérben maradnak, de András minden második - harmadik történetének aktív szereplői.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet és biztos vagyok benne, hogy beszerzem az előző kötetet is. A szerző még azoknak is tud újdonságokat és érdekességeket mesélni, akik gyakorlott utazók, hát még azoknak, akiknek maximum a National Geographic műsora jut utazásként. Mindezt közvetlen hangnemben, már-már barátként meséli el, pontosan úgy, ahogy anno nekünk is mesélt, amikor a kollégákkal leültünk egy kávé vagy ebédszünetben egy kis baráti csevelyre.

Mindenkinek ajánlom!

Borító: Tetszik, látványos, figyelemfelkeltő, utal a tartalomra

Szárnyalás: az érdekes történetek

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Földvári András egyik szenvedélye az utazás mellett, hogy abban az országban, ahol jár, lefotózza magát egy olyan autóval, amelyik az adott országra jellemző rendszámtáblával rendelkezik. Minden blogon mutatunk egy fotót, amelyen Földvári András látható egy rendszámtáblával. Nektek azt kell kideríteni, hogy vajon milyen országban járhatott. Megfejtésként az ország nevét kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Október 4 - Kelly & Lupi olvas
Október 6 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 8 - Booktastic Boglinc

2019. március 19., kedd

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei


David Attenborough neve nem ismeretlen a hazai természetkedvelők körében, de főleg a felnőttkori munkái révén. A Park kiadó viszont bemutatja a híres természettudós fiatalkori éveit, amikor még az ismeretlen szigeteken és területeken segítette az állatkertek munkáit különlegesebbnél különlegesebb állatok begyűjtésével és az ott lakók életének bemutatásával. 

Tartsatok a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik bemutatják ezt az izgalmas kalandot, ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!

Park Kiadó, 2019
376 oldal
Fordította: Makovecz Benjamin
Goodreads: 4,32
Besorolás: memoár

1954-ben ​az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát. 
Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató. 
A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.

Sir David Attenborough (1926) angol természettudós és dokumentumfilmes. Immár hét évtizede van a pályán. Természettudományokat tanult Cambridge-ben, majd rövid kiadói kitérő után a BBC-nél helyezkedett el. Zoo Quest című, legendássá vált televíziós sorozatában átfogó szemlélettel és sokféle értelmezéssel mutatta be nézőinek a Föld élővilágát. Legutóbbi alkotása, a Planet Earth II minden idők legnézettebb természettudományos dokumentumfilm-sorozata. 
Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.

Gyerek voltam még, amikor először láttam Sir David Attenborough természetfilmjeit. Annyira újak voltak, annyira érdekesek, hogy nem elégedtem meg a tévében látott filmekkel, hanem meg kellett vennem videókazettán, sőt könyv formájában is. Azóta persze már számtalan természettudós készített jobbnál-jobb filmeket, de sosem fogom elfelejteni, amikor Az Élet erőpróbái sorozatában először láttam, ahogy a kardszárnyú delfinek Patagónia partjainál vadásztak a fókákra. Már akkor tudtam, hogy ez az ember valami különlegeset nyújt, valahogy másképp mutatja be az állatok világát, mint amit addig láttam.
Így amikor a Park Kiadó felajánlotta ezt a könyvet, szinte azonnal lecsaptam rá, egyrészt nosztalgiából, másrészt pedig mert kíváncsi voltam, hogy milyen fiatalkori történeteket oszt meg velük a népszerű természettudós.

Az 50-s években picit másképp működtek a dolgok, mint most. Sok minden ismeretlen volt még, a legtöbb földrészen az átlagemberek számára még több volt a fehér folt, mint az ismert terület. Az állatkertekben is jórészt az ismert állatokat lehetett látni és ismeretterjesztő film sem volt olyan sok, mint manapság. 
A fiatal David Attenborough azonban gondolt egy nagyot. Mi lenne, ha különleges és ismeretlen állatokat hoznának a londoni állatkertnek és ezt filmre is vennék? Az állatkert is jól járna, a BBC is és persze az ifjú természettudós is. Az engedélyt megkapta, így egy kisebb csapat élén nekiindult az ismeretlennek, hogy minél több egzotikus állatot gyűjtsön be. Hogy ez mennyire emberséges vagy sem, az állatok érdekeit mennyire tartották szem előtt, az már más kérdés - bár a könyvben jó pár példát kapunk arra, hogy David hány állatot hagyott ott és engedett szabadon, amikor kiderült, hogy hiába lenne rá kereslet, hiába ölnének érte az állatkertek, de még a hazautat sem élné túl az állat, annyira különlegesek az igényei. Szerencsére manapság már nem léteznek befogóutak, az állatkertek egymás között cserélve vagy maguk által tenyésztve tartják fenn az állatseregletüket. De ez az 50-s években még csak álom volt.

David Attenborough pedig nekivágott először Guyanának, majd Indonéziának végül pedig Paraguaynak, hogy minél több különlegesebb állattal gyarapítsa a londoni állatkert gyűjteményét. Ezek az utak még ma sem lennének könnyed vállalkozások, hiszen behatolni a dél-amerikai dzsungelbe még a mai napig kemény féladat, de ifjú tudósunk nem adta fel, bár sokszor történtek velük olyan dolgok, amelyeket átélve a legtöbbünk sírva fordult volna haza. Persze David nemcsak az állatokkal foglalkozott, nemcsak a begyűjtésük volt a cél, hanem a helyiek kultúráját is amennyire csak lehetett megörökítette, hogy minél többen megismerhessék ezeket az eldugott helyen élő törzseket és népcsoportokat. 

Amit nagyon szerettem, az egyrészt David állatszeretete, ami a sorok közül is kitűnik. Minden állathoz úgy nyúlt, úgy foglalkozott vele, hogy amennyire csak lehet, a körülményekhez képest jól érezze magát. Amit fentebb is írtam, arra is odafigyelt, hogy ne harácsoljanak, ha az állat nagyon különleges bánásmódot igényelt volna, azt inkább szabadon engedte. A másik, ami szintén felkeltette a figyelmemet, az a humora, a túlélési képessége és a nyitottsága. Még a leglehetetlenebb helyzetben is feltalálta magát és a sajátos humorával kommentált mindent. A nyitottsága pedig sok helyzetből mentette ki őket. 

A könyv további két különlegessége, hogy rengeteg - bár jórészt fekete-fehér - fotó színesíti a történeket, ami sokat segít a helyszín, az állatok vagy az adott helyzet elképzelésében. A másik pedig a természettudós írói vénája. Picit attól féltem, hogy unalmas lesz a könyv, felsorolások, tények alapján kapunk információt arról, hogy mit is vittek véghez a begyűjtő út során, de szerencsére tévedtem, mert az elképzelésemhez képest egy humoros, izgalmas, különleges regényt kaptam, nagyon szerethető emberekkel és állatokkal. 

Összességében bárkinek szívesen ajánlom ezt a könyvet, aki szereti David Attenborought, a filmjeit, aki kíváncsi, hogy az 50-s években hogyan próbáltak állatokat szerezni és megörökíteni a számunkra akkor még ismeretlen világokat. Őszinte leszek, a könyv méretétől függetlenül (mert nem egy zsebkönyv, arra készüljetek fel:), mindenhová cipeltem magammal, letenni alig bírtam és a szememben még nagyobbra nőtt a természettudós, mert amit ők akkor ott véghezvittek, az több volt, mint egyszerű állatbefogás. Hőstett volt a javából. 

Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a könyv tartalmára, emellett figyelemfelkeltő is

Kedvenc karakter: David Attenborough, Charlie az orángután, Benjamin, a medvebocs

Szárnyalás: az izgalmas kalandok

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 


Nyereményjáték:
David Attenborough ebben a könyvében állatkerti gyűjtőútra indul. Leleményes módon nagyon sok állatot be tudnak fogni, de van néhány, amelyik kifogott rajtuk. Ezen állatok közül mutatunk be négyet. A képek és a leírások alapján találjátok ki az állat nevét és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (a névnél elfogadjuk a magyar, illetve a latin elnevezést is).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A világ legnagyobb gyíkja az Indonéz szigetvilág lakója. Csúcsragadozó, természetes ellensége nincs, a harapása bármilyen prédára nézve végzetes - először azt hitték, hogy a kórokozó baktérium öli meg az áldozatot, de az újabb kutatások szerint méregmirigy található a szájukban.

Különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre, azaz hím nélkül is képes a nőstény alkalmanként utódoknak életet adni.


A blogturné további állomásai:
Március 19 - Kelly &Lupi olvas
Március 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Március 22 - Szembetűnő

2019. március 4., hétfő

Kisgyörgy Éva: Világutazók kézikönyve



A Boook kiadó egy hiánypótló művet jelentetett meg, ami óriási segítség lehet azoknak, akik nem túl jártasak az utazás világában, de szeretnék önállóan megszervezni a nyaralásukat. Tartsatok a Blogturné Klub 6 bloggerével, akik bemutatják nektek Kisgyörgy Éva - ismertebb nevén Travellina, - utazási blogger könyvét. Ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!

Boook, 2019
184 oldal
Besorolás: utazás

Évek ​óta csak álmodozol egy különleges utazásról, de eddig féltél belevágni? Mindig volt valamilyen kifogásod, amiért nem mertél útra kelni? Legyen az belföldi hosszú hétvége vagy egy teljes hónap a világ másik felén, ez a könyv a gondolat megszületésétől egészen az út végéig a segítségedre lesz. Most nem egy szokványos útikönyvet tartasz a kezedben, hanem egy olyan világutazó személyes tapasztalatainak gyűjteményét, aki immáron harminc éve szenvedélyesen járja a világot. 

Kisgyörgy Éva – a travellina blog szerzője – olyan élményeket, tapasztalatokat oszt meg veled, amelyeket 112 országot végig járva halmozott fel. Ő tudja, mit vigyél magaddal (és főleg, mit ne), hol találd meg a legjobb repülőjegyet, miként bérelj autót és hogyan kerüld el a veszélyeket. Az egyéni utazás megszervezése olyan bonyolult, mint egy hadiüzem, de ma már nem olyan titkos! Ez a gyakorlati útmutató megtanít arra, hogy a legtöbbet tudd kihozni az idődből és a pénzedből, és hogy az utazás egy életre szóló élménnyé váljon. Neked is sikerülhet!


Sokáig gondolkodtam rajta, hogy szeretném-e elolvasni ezt a könyvet vagy sem, hiszen én is jártam pár helyen (oké, csak 34 országban, ami szinte meg se közelíti Éva utazásait:) és az idegenforgalomban dolgozom, de végül úgy döntöttem, hogy elolvasom, hátha adhat nekem is új információkat, hiszen még jó pár helyre szeretnék eljutni.

Amikor elkezdtem utazgatni, akkor csak és kizárólag a csoportos utak érdekeltek, hiszen a kényelem nagy úr, ráadásul semmivel nem kell foglalkozni, mindent a "popsink alá tesznek", plusz egy szakképzett ember viszi a társaságot, elmesél mindent, amit csak lehet, ráadásul meg is mutatják a legfontosabb érdekességeket.
Eleinte meg is felelt ez az utazási mód, aztán én is, ahogy Travellina, rájöttem, hogy több a hátulütője, mint az előnye, így úgy döntöttem, hogy inkább magam szervezem meg az útjaimat és maximum a helyszínen veszem igénybe idegenvezető segítségét, ha már minden kötél szakad. És ez így be is jött nekem, sokkal több mindent látok, több érdekes emberrel és helyszínnel ismerkedem meg - bár az is igaz, hogy jóval több mindenre kell odafigyelni az utazás előtt és a helyszínen is, mintha befizetnék egy csoportos programra. De azt is tudom, hogy sok minden még hiányzik a tudásomból, sok dologgal meg tudnám könnyíteni ezeket a feladatokat, így kíváncsian vágtam bele ebbe a kézikönyvbe.

A könyv több részre tagolja a tudnivalókat az indulástól egészen a hazaérkezésig:
  • Álmodozástól a tervezésig - miért is kell és jó utazni, hogyan szerezz rá pénzt, kivel, mikor és hová indulj
  • Felkészülés - ide beletartozik a szállás és repülőjegyvásárlás, a vízumok, utazási dokumentumok, poggyászok, stb
  • Indulás - mire figyelj az indulás előtt, hogyan juss ki a reptérre
  • Hozd ki a maximumot - közlekedés, fizetés, pénzváltás, programok, veszélyek, kalandok
  • Örökítsd meg - hogyan és mit fotózz, milyen gépet vigyél és persze az utazás utáni "feladatok"
Forrás: travellina.hu
Nyugodtan elmondhatom, hogy Éva nagyon felkészülten és részletesen tárgyal ki mindent, látszik, hogy "régi motoros" a témában és a sok saját élmény, amelyekkel színesíti ezeket a részeket, még hihetőbbé és személyesebbé teszi az egészet. 
Ahogy már az elején mondtam, ő főleg egyedül utazik, így leginkább azoknak adhat jó tanácsokat, akik úgy döntenek, hogy egyedül vagy a párjukkal, barátaikkal indulnak neki egy kalandnak. De azok is sok hasznát vehetik, akik csoportosan utaznak, hiszen a készülődés, a reptérre való kijutás, a hogyan és mit érdemes fotózni, milyen veszélyek leselkedhetnek ránk, mivel tudjuk élvezetesebbé tenni az utat - ezek mind fontos információk számukra is.

Nagyon tetszett, hogy az írónő odafigyelt a mai, már szinte csak neten és mobil applikációkon élő utazókra is, hiszen szinte mindenhová adott nemcsak térkép és könyvajánlatokat, hanem weboldalakat és mobilos applikációkat is felsorolt. Személy szerint én a végén felsorolt leghasznosabb telefonos alkalmazásokat el is mentettem, mert ezek még jól jöhetnek a közeljövőben nekem is:).
A szállásokkal kapcsolatban is találtam újdonságot: bár az Airbnb-t már kipróbáltam és miután túltettem magam azon a megdöbbenésen, hogy egy vadidegen lakásában alszom - ahol picit úgy éreztem magam, mint egy betörő, hiszen mindenhol személyes tárgyak jelezték, hogy a lakásnak van gazdája:), nagyon tetszett. De számomra teljesen különleges információ volt a couchsurfing és a lakáscsere megoldása is - bár nem tudom, hogy ehhez mennyire lennék bátor, hogy kipróbáljam:).

A kezdőknek nagyon hasznos rész lesz a fapadosok és a repjegyek foglalásának tudnivalói is, végigolvasva talán kevésbé fogják ördöngösségnek tartani egy-egy jó árú repülőjegy megtalálását:). Itt egyetlen egy hibát találtam - 
"Találkoztam már olyan, hétfőtől szerdáig tartó üzleti úttal is, hogy jobban megérte két hosszabb időtartamra szóló retúrjegyet venni, és egyikből csak az odafele, a másikból pedig csak a visszafelé szóló jegyet használni fel." 
Én értem, hogy mit szeretett volna ezzel az írónő mondani, de ez könnyen félreérthető lehet. Egy menetrendszerinti járatnál SOSEM szabad csak a visszautat felhasználni - nem is lehet. Ha az odaúti szakaszt az utazó nem használja fel, akkor a légitársaság automatikusan törli a visszaútját, így csak azt nem fogja tudni felhasználni. A fapadosoknál ilyen gond nincs, ott simán fel lehet használni úgy is a visszautat, hogy az odautat nem utazza le az utas.

Érdekes rész lett az "ajándékok" rész is, mármint nem az, hogy mit hozzunk, hanem mit vigyünk:). Arra még jól emlékszem, amikor jó pár évvel ezelőtt Kenyában jártam, indulás előtt elmondták, hogy vigyünk mindenfélét, tollat, füzeteket, kisebb játékokat, bármit, mert a helyiek örülni fognak neki. Örültek is, az biztos. Viszont azt sem felejtem el, amikor egy utastársunk lement papucsban, sortban, pólóban, napszemüvegben és baseball sapkában a partra, ahol a "beach boyok" árultak mindenféle souvenirt. Mezítláb, egy szál fürdőnadrágban jött vissza, maga után húzva két óriási fából készült zsiráfot és a hóna alatt egy hatalmas faragott elefánt volt. Ami rajta volt ruha, azt mind elcserélte:).
Az írónő viszont pont azt ecseteli legnagyobb megdöbbenésemre, hogy Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, a szegényebb részeken NE adjunk a gyerekeknek mindenféle cukorkát, ajándéktárgyakat, készpénzt, mert ezzel csak azt érjük el, hogy ne iskolába járjanak, ne otthon legyenek vagy játszanak, hanem egész nap a turisták körül kunyeráljanak. Adjuk oda inkább a helyi iskolának, jótékonysági szervezetnek és ők tudni fogják, hogy kinek adják oda, ki a rászoruló. Ez azért megfontolandó tényleg!

A 20 tipp, hogy mire használd a fényképezőgépedet rész is nagyon hasznos lett. Én ezek közül jó párat használok most is - megnyugodtam, hogy nem egyéni hülyeségről van szó:), de szerintem sok embernek lesz új dolog, hogy mire lehet még a fényképezőgépet használni, azon kívül, hogy turistafotókat készítünk:).

Összességében egy nagyon jól összerakott, hasznos kis könyvet lapoztam át, amit szerintem minden kezdő utazónak kötelezővé tennék. Ügyesen, felesleges töltelékek nélkül, hasznos és összeszedett információkat kapunk mindennel kapcsolatban, ami fontos lehet egy utazás megszervezéséhez vagy magához ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy nyaraláson.
(én pedig azóta is lelkesen olvasgatom az írónő személyes blogját is:).

Borító: Vicces, látványos, különleges, figyelemfelkeltő

Szárnyalás: a rengeteg információ és a saját élmények, tapasztalatok megosztása

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 

Ha tetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Egy ilyen könyv után természetes, hogy mi is világkörüli utazásra indulunk.
Minden blogon találtok egy képet egy filmből, a játék pedig annyi, hogy ki kell találnotok, az adott film melyik országban játszódik és az ország nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe kell beírnotok.
Picike segítséget is adunk még pluszban, a blogbejegyzésekben az adott film címének a betűit elrejtettük. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A blogturné további állomásai:
Március 04 - Kelly & Lupi olvas
Március 06 - Könyv és más
Március 08 - Ambivalentina
Március 10 - Könyvvilág
Március 12 - Hagyjatok! Olvasok!
Március 14 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Rendszeres olvasók