Carissa Broadbent: The ​Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái #1)

 

A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.

Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.

Maxim Kiadó, 2024

544 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,31

Besorolás: fantasy, romantikus

Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!

Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.

De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.

A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

Igen, a vámpírok "érája" már lejárt, az olvasók nagy része már totálisan megcsömörlött minden olyan regénytől, ami róluk szól. Carissa Broadbent azonban mégis úgy döntött, hogy a könyve főszereplőinek a vérszívókat fogja megtenni - nagyot mert és talán nyert is vele.

Én is, aki anno nagyon imádtam a vámpírokat, kétkedve kezdtem bele a regénybe, hogy vajon tud-e valami újat mutatni az írónő vagy pedig beleveszünk a megszokásokba.

A történet szerint az Éjszülöttek vámpírkirálya örökbefogad egy árva embergyermeket, Orayát, aki így a vérszívók között nő fel. Bár erőben sehol sincs az új népéhez képest, de maga a király képzi ki őt arra, hogy megállja a helyét és ne csak egy préda legyen a többiek szemében. Oraya azonban többre vágyik, mint túlélni és ezt kívánságát csak Nyaxia, a halál istennője tudja neki megadni, de az istennő a kegyeit nem osztogatja ingyen, ahhoz, hogy segítsen a lánynak, Orayának meg kell nyernie a legendás tornát, a Kejarit.

A Kejari azonban nehéz, mit nehéz, még a legjobbak közül is csak a legjobbak juthatnak el a végsőkig, a nyerésről már ne is beszéljünk. De Oraya nem a gyávák közé tartozik és elindul a viadalon. Hogy egyáltalán túljusson az elején, szövetséget köt az egyik vetélytársával, Raihnnel, aki veszélyes, könyörtelen és persze... rettenetesen jóképű. Oraya eleinte képes ellenállni a férfinek, hiszen ugyanilyen veszélyes, gyönyörű teremtmények között nőtt fel, de ahogy haladnak előre a viadalban, a lánynak rá kell jönnie, hogy ez férfi más, mint a többiek. Viszont a viadalon csak egy valaki győzhet, ami annyit jelent, hogy ha még el is jutnak a végéig, vagy Orayának kell megölnie Raihnt vagy fordítva...

Őszinte leszek, a regény az elején nem nagyon nyűgözött le. Úgy is mondhatnám, hogy nehezen vettem kézbe, mindig volt valami "fontosabb" dolgom is, mintsem olvassam a könyvet. Viszont, ha a kezembe vettem, akkor nehezen tettem le. Aránylag lassan indul be a történet és körülbelül a második harmadtól éreztem azt, hogy oké, most már mindenképpen érdekel, hogy mi is lesz a történet vége (illetve az első rész vége, mert ahogy láttam ez sorozat lesz). Addig viszont evickéltem csak a történések között. Persze, tudom fel kell építeni a világot, meg kell ismernünk a helyszínt, a szereplőket, csak ez nekem picit túl sokáig tartott. De ha már a világnál tartunk. Ritkán olvasok olyan kemény jellemzést a vámpírokról, mint amit itt kaptunk a szerzőtől. Felejtsük el Anita Blake vámpírjait, meg a Twilight és Vámpírnaplók szépfiúit. Ezek itt könyörtelen gyilkosok, akik az emberekre csak, mint eledelre tekintenek. Ami picit zavart, azok a szárnyak. Az eddig is alap volt, hogy a vámpírok tudnak repülni, de az, hogy körülbelül angyalnyi méretű szárnyaik vannak, az picit furává tette számomra az egészet. De hát ezért fantasy a fantasy, mindenki olyan lényeket alkot meg, amilyeneket csak akar.

Forrás

Oraya a főhősnőnk viszont nem igazán tudott közel kerülni hozzám. Ügyes, talpraesett fiatal lány, aki képes életbenmaradni akkor is a vámpírok között, amikor a mostohaapja, a király nincs a közelben. Ez azért már valami. Viszont pontosan, mivel ilyen szívtelen, kegyetlen, könyörtelen lények között nő fel, ezért az érzelmi intelligenciája alapos fejlesztésre szorul. Voltak jobb és kevésbé jó döntései, de az biztos, hogy a karakterfejlődése bámulatos volt, ahogy haladtunk előre a történetben.

És a másik fele, Rhain. Ő sem az a férfi szereplő, akinek már a neve hallatán és az első mondat után, ahogy bemutatkozik, elalélok és legszívesebben beleteleportálnék a történetbe, hogy vegyen engem is észre és engem, csakis engem válasszon. Ez lehetett az írónő hibája is, de egy akár direkt húzás is, hiszen Oraya szemén keresztül ismerjük meg őt. A főhősnőnket pedig nem igazán érdekli sem a szerelem, sem a pasik, így nem is tudja úgy bemutatni nekünk Rhaint, hogy azonnal beleszerethessünk. De ami késik, nem múlik, ahogyan Oraya, úgy mi is lassan megkedveljük a férfit.

A kettőjük kapcsolata pedig szépen lassan épül ki, eleinte egyik sem kedveli nagyon a másikat, hiszen riválisok, halálos ellenségek, csupán a szükség hozza őket össze. De a kényszer előbb barátságot, majd valamivel többet is hoz. (és persze egy jóóó hosszú + 18 karikás részt is :D).

Akit viszont nagyon szerettem, az Mische volt, Rhain női barátja / társa. Egy fénysugár volt ebben a komor világban és bár nem sokat szerepelt, de remélem a további részekben több szerepet fog majd kapni! (vagy akár egy spin-offot is)

A történet pedig ahogy már fentebb is írtam, elég lassan bontakozik ki, de a próbák durvák, az írónőnek elég jó fantáziája volt, hogy egyre borzalmasabb és kegyetlenebb próbákat kelljen kiállni a szereplőinknek, közben mi olvasók is megismerhetjük Nyaxia történetét. Főhőseink nem egyszer a halál torkából jönnek vissza - ha jól számoltam csak Oraya legalább 6-7 alkalommal halt meg majdnem. De szerencsére a vámpíroknak vannak jó kis csodaszereik :D, így egy idő után már nem féltem annyira, hogy szegény főhősnőnk / főhősünk otthagyja a fogát, hiszen mindig kaptak innen-onnan valami csodatévő szert, amivel összefoltozták magukat vagy egymást. De nem akarom elbagatelizálni a dolgokat, hiszen nem mindenki volt ilyen szerencsés, a szerző szépen szórta kifelé a szereplőket...

És a történet vége? Mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó, de itt azért ez nem ennyire fekete-fehér. Szerintem most fog csak beindulni a valódi történet, főleg, hogy rengeteg száll elvarratlan még és még több kérdésünk maradt nyitott. Így nyugodtan mondhatom, hogy eléggé várom a folytatást.

Így, miután befejeztem az első részt, elmondhatom, hogy összességében egy, bár nagyon lassan beinduló, de utána annál jobb kis fantasy könyvet olvashattam, (amit nem hittem, hogy az lesz, miután az elején annyit bukdácsoltam) és nyugodtan merem ajánlani minden fantasyt kedvelő olvasónak, még azoknak is, akik már megcsömörlöttek a vámpírok vérszomjas világától.

Borító: Gyönyörű, különleges, tetszetős

Kedvenc karakter: Mische

Szárnyalás: a próbák

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Izgalmas, néhol hátborzongató, néhol fájdalmas, de persze nem maradhatott ki belőle a romantika és a +18 karikás részek sem :)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják Oraya emberi barátnőjét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 07 - Insane Life
November 08 - Kelly & Lupi olvas
November 09 - Milyen könyvet olvassak?
November 10 - Angelika blogja
November 11 - Könyv és más
November 12 - Dreamworld
November 13 - Kitablar

Jennifer L. Armentrout: The War of Two Queens - Két királynő háborúja (Vér és Hamu #4.)

Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

736 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,08

Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia

A ​háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE

Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres  Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik,  Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással. 

A könyv második felében aztán eljön a pillanat, amikor dönteniük kell az Egyesülésről, mert a körülmények miatt mindegyiküket jelentősen megerősítené a végrehajtása, szükségük van rá, Kierannak különösen, hiszen átokkal sújtották. A legkevesebb bajom a könyv olvasása során az Egyesüléssel volt. Aki az interneten terjedő szexuálisan túlfűtött szerelmi háromszöges drámára számít, az csalódni fog. Szerintem tökéletesen állt hozzá JLA, elfogadható volt a kivitelezés, mivel nem volt túlzó, sem extrém. Ez egy hagyományról, egy lehetőségről szól, a kötelék megerősítése a cél, amit egyszerűen meg kellett tenniük – az egymásból való táplálkozás lépését, ami szigorú sorrend szerint zajlik. Aztán van az a pont, amit már nem kötelező átlépni, amikor ez a felizzott testi/szellemi állapot eljut egy csúcspontra és még többre vágynak az érintettek. Poppy nem áll meg, ez az ő döntése ebben az euforikus pillanatban, és semmi felesleges, részletekbe menő leírás nincs, legfeljebb karok-lábak egyéb testrészek simulása, kavarodása. Ami itt történik abban én nem éreztem semmi romantikus aspektust Kieran vonatkozásában. Az már más kérdés, hogy a következő részben érzelmi síkra tereli-e a szerző ezt a szálat, itt ez még konkrétan nem történik meg. Milyen jó lett volna itt egy Kieran szemszög, akkor sokkal többet tudnánk!
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok. 

Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A ​Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.

Kép: Pinterest

Borító: A draken megjelenik a borítón.

 

Kedvenc karakter:  Casteel, Poppy, Kieran

Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.10 Kelly & Lupi olvas
09.12 Könyv és más
09.14 Insane Life

Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony

 

Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?

Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Maxim, 2024

430 oldal

Fordította: Stier Ágnes

Goodreads: 4,05

Besorolás: paranormális romantikus, fantasy

Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.

A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…

Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.

Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Ahogyan már tudjátok volt nekem is (mint sok olvasónak) egy vámpíros-vérfarkasos időszakom. Imádtam a vérszívókat és az alakváltókat is (köszönet érte főleg Laurell K. Hamiltonnak). Mivel óriási farkasimádó vagyok, így persze egy idő után a vérfarkasok voltak inkább a kedvenceim, imádtam a falkájuk dinamikáját, az összetartásukat és a családi kötelékeiket. Aztán persze másfelé vitt az olvasói utam, de sose felejtettem el azt az időszakot. Amikor pedig ennek a könyvnek elolvastam a fülszövegét, azonnal egy kis nosztalgiát éreztem és tudtam, hogy olvasnom kell a könyvet.

Forrás

A történet szerint Misery vámpír. Méghozzá Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának a lánya. Egy olyan világban él, ahol a vámpírok, a vérfarkasok és az emberek elfogadott teremtmények - bár az elfogadás talán a legjobb szó rá, hiszen amúgy rettentően utálják egymást. Hogy egy törékeny békét kössenek, ezért a vámpírok odaadják Miseryt az embereknek, míg egy ember gyermek pedig a vámpírok között nevelkedik, mintegy zálogként. Misery pedig, hogy ne legyen annyira egyedül, kap egy kislány társat, akivel együtt nő fel és hatalmas barátság alakul ki köztük. De a kislány, Serena, egy nap nyom nélkül eltűnik. Misery próbálja keresni, de eredménytelenül. Ekkor az apja hazahívatja és egy meghökkentő ötlettel áll elő, Misery menjen feleségül a helyi vérfarkas klán alfájához, Lowe-hoz, egy évig kell együtt élniük, csupán politikai okokból. Misery először természetesen nemet mond az ajánlatra, de aztán kiderül, hogy Lowe-nak köze lehet Serena eltűnéséhez és a főhősnőnk egy szempillantás alatt beleegyezik a furcsa házasságba, hátha így sikerül a barátnője nyomára bukkannia.
Vajon hogyan tud beilleszkedni a vámpír lány a vérszívókat rettenetesen rühellő farkasok közé? Lowe-nak tényleg köze van Serena eltűnéséhez? Egyáltalán él-e még Serena?

A könyv egy olyan prológussal indít, hogy rettentő rossz passzban kell lenned ahhoz, hogy itt és most letedd ezt a könyvet. Én szó szerint könnyesre vinnyogtam magam, annyira telve volt humorral a bevezető. Misery tolmácsolásában azonnal belecsöppenünk a történések sűrűjébe, rögtön az esküvővel indítunk. Egyszerűen imádtam és már ott tudtam, hogy nagyon nagyot kell hibáznia az írónőnek, ha én ezt a regényt nem fogom szeretni.

Misery számomra egy nagyon szerethető, nagyszájú, szarkasztikus, humoros főhősnő. Azt nem igazán sikerült kiderítenem, hogy mit is akart az élettől, hiszen túl sok életcélja nem volt: igyon vért, aludjon, keresse a barátnőjét és kb ennyi. Az érzelmeket is úgy kellett tanulnia szó szerint, hiszen gyerekkorától kezdve szeretet nélkül adták-vették, egy nagy hatalmi játszma egy bábúja volt, de ahogyan mesélte is, a vámpírok amúgy sem egy nagyon érzelmes faj. Ehhez képest bekerült a vérfarkasok közé, amelyek meg arról híresek, hogy nagyon összetartóak, családszeretőek, a falka tagjaiért bármikor bármit megtesznek. Misery eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel, de azért szépen lassan kezdte felolvasztani a jégpáncélt maga körül.
És persze Lowe. A titokzatos, nem túl sok érzelmet kimutató, jóképű alfahím, Misery "férje", akire bárki számíthat a falkából és jajj annak, aki bárkit is megtámad az övéi közül! Imádtam, ahogy foglalkozott a pici árva kislánnyal Anával és persze, hogy kínlódott Misery körül.
Hiszen a kettőjük kapcsolata elég kurtán-furcsán indult, se Misery, se mi nem nagyon jöttünk rá, hogy azért kerüli Lowe a lányt, mert annyira taszítja, vagy azért fintorog rá állandóan, mint amiért Edward is kerülte Bellát jó ideig :D.
Annyira, de annyira szurkoltam nekik és amikor végre összekerültek.. hát ott aztán repkedtek a +18-s karikák. Nem gondoltam volna, hogy Ali Hazelwood képes ennyire forró jeleneteket írni, de igen, sikerült neki! Bár volt egy furcsaság az intim jelenetekben, ami az olvasók egy részénél biztosan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem, mint kutya gazdinak (és ugye a kutyák és a farkasok valahol rokonok) ez, ha nem is mindennap olvashatunk róla, de abszolút elfogadható volt. (gondolom most sikerült a kíváncsiságotokat felkeltenem, de nem, akkor sem árulom el, hogy miről van szó :D ).

A történet pedig... igen, van az is, van egy háttértörténet, nyomozás, árulás, rablás, félreértés, de szerintem a valódi szál Lowe és Misery (úristen ezeket a neveket nem tudom megszokni) története. Vajon lehet-e egy vérfarkas és egy vámpír egy pár és van-e bármilyen jövőjük.
A világfelépítésről is mindig szó esik, így én is megemlítem. Kb ennyi, hogy megemlítem. Az írónő se szentelt neki hosszú fejezeteket, tudjuk, hogy három faj van, ezek elfogadják egymást, hogy mi történt, miért táncol késélen a kapcsolatuk és ennyi. A vérfarkasokról elég sokat megtudunk, hiszen ott játszódik a történet legnagyobb része, de a vámpírokról kb annyit, amennyit Misery megemlít. Az pedig nem sok, hiszen nagyon keveset élt köztük.

És a történet vége? Bár ez egy lezárt történet és nem is láttam arról egy szót se, hogy lenne folytatása, de ahogy láttam a külföldi értékelésekből (és a saját gondolataimból), jó lenne, ha folytatná a szerző. Hiszen bár Misery és Lowe történet véget ért(?), de az írónő ott hagyott egy kiskaput egy újabb fura párosnak... Akiket a regény olvasása közben megkedveltünk és kíváncsian várom, hogy velük mi fog történni.. (és persze azt is jó lenne látni, hogy Misery és Lowe képesek-e hosszú távon is együtt maradni).

Összességében egy rettentően jól megírt, humorral teli paranormális romantikus regényt olvashattam, amit nagyon sajnálnék, ha kihagytam volna. Egy könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az alakváltókat, vámpírokat - vagy akár szerették őket és picit szeretnének nosztalgiázni. Ali Hazelwood egy kihagyhatatlan regényt írt, aminek nagyon örülnék, ha lenne folytatása!

Borító: Én nem vagyok tőle kifejezetten elájulva, de ahogy néztem a GR-n, 99%-ban mindenki ezt használta

Kedvenc karakter: Misery, Lowe, Ana, Serena

Szárnyalás: a főszereplők közötti kémia és a humor

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: forró, még annál is forróbb, + 18-s karikás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték:

Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mennyi ideig kéne Miserynek vérfarkasterületen lenni?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]

Július 15 - Angelika blogja

Július 17 - Dreamworld

Július 19 - Utószó

Július 24 - Kelly és Lupi olvas

Július 25 - Betonka szerint a világ...

Július 29 - Hagyjatok! Olvasok!

Margie Fuston: Kegyetlen illúziók

 

Margie Fuston Kegyetlen ​illúziók című fantasy regényében megismerkedünk egy fiatal nővel, kinek életét megkeserítették a vámpírok, elvéve tőle a legértékesebbet. Azóta csak a bosszú élteti, és egy titkos társaságnak köszönhetően talán szert tehet olyan képességekre, amikkel felveheti a harcot a sötétség teremtményeivel. Ha kíváncsiak vagytok, sikerrel jár-e, tartsatok három bloggerünkkel a három állomáson keresztül, és nyerjétek meg a Lampion Könyvek által felajánlott példányt!

Lampion Könyvek, 2023

472 oldal

Fordította: Erényi Mónika

Goodreads: 3,56

Besorolás: ifjúsági, YA, fantasy

Avát a bosszúvágy élteti. Az édesanyját tíz éve megölte egy vámpír, és azóta is meg akarja torolni a halálát. Egy nap különleges bűvészelőadásra téved, ahol a mutatványokra lehetetlen észszerű magyarázatot találni.

Ava kideríti, hogy a társulat tagjai egy ősi, titkos társasághoz tartoznak, akiknek varázserejük van. Mivel a lányban is felfedezik ezt a képességet, megígérik, hogy megtanítják, hogyan győzheti le az éjszaka teremtményeit. (Hogy erre pont egy szívdöglesztő pasi készíti fel ? Hát legyen!) Ám ahhoz, hogy Avából halhatatlan mágus váljon, részt kell vennie egy baljós hangulatú kastélyban rendezett versenyen, ahol elmosódik a határ valóság és káprázat között. A végkimenete pedig halálos is lehet…

A sötét hangulatú, romantikus fantasyk kedvelőinek!

Szeretem a mágiát, a titkos társaságokat, még nem tudtak eltántorítani a vámpíroktól sem és még mindig kedvelem a YA regényeket, így, bár a Goodreadsen nem voltak az olvasók túlságosan elájulva ettől a regénytől, de adtam neki egy esélyt.

Főhősnőnk Ava, egy fiatal lány, aki a kisöccsével együtt árván marad, miután egy vámpír kivégzi az édesanyjukat. Ava természetesen bosszút esküszik, képzi magát, hogy tökéletes vámpírvadásszá válhasson.

Egy szép napon meglát egy bűvészműsort reklámozó plakátot, elmegy az előadásra, ahol valami hihetetlen műsort lát, nehéz eldönteni, hogy trükköket vagy mágiát használnak az előadók. Nem megy ki a fejéből az előadás, így újra meglátogatja őket, a társulat tagjai pedig úgy döntenek, hogy befogadják maguk közé a lányt és meghívják, hogy tartson velük.

Ava - bár a kisöccsét nem szívesen hagyja magára, de mivel végre egy olyan nevelőcsaládba kerültek, ahol TÉNYLEG akarják őket és a tesvére is nagyon jól érzi magát, így a bűvészcsapattal tart, főleg, mert kiderül, hogy a csapat ténylegesen mágiával foglalkozik, egy titkos társaság tagjai, akik a vámpírok kiírtására esküdtek fel és segítenek felkészíteni Avát, hogy jó vámpírvadász lehessen. Az már csak "mellékes", hogy a lányban is felfedezik a mágiához, a bűvészkedéshez való tehetséget.

Közben persze kiderül, hogy nem "véletlenül" vette fel a lányt a társaság, szükségük volt egy újoncra, hiszen bizonyos időközönként szerveznek egy versenyt, amin a különböző csapatok újoncai vesznek részt és a győztes halhatatlanságot kap. Csak egy dologra nem készíti fel senki Avát - miszerint az addig oké, hogy egy nyertes van, de mi lesz a többiekkel? Miért fontos, hogy újoncok versengjenek? Vajon az Avát segítő két szívdöglesztő srác tényleg a lány miatt akar segíteni vagy van valami, amit mind a ketten eltitkolnak? Mit rejt az az ódon kastély, ahol a versenyt megrendezik?

Hát Goodreads értékelés ide vagy oda, nekem bejött ez a regény. Azt el kell, hogy mondjam, hogy lassan indul be, nagyon sokáig csak gyakorolgattunk, tébláboltunk a két srác között, hogy vajon melyik az igazi, de aztán végre eljutottunk a versenyhez. Ott olyan lett a regény, mintha az írónő észbe kapott volna, hogy "úristen, mindjárt vége a történetnek" és nagyon belehúzott. Onnantól kezdve úgy felpörögtek az események, hogy letenni nem tudtam / akartam a regényt, nehogy valamiről lemaradjak :). Az biztos, hogy a szerzőnek van fantáziája. Méghozzá nagyon sötét fantáziája. Egy idő után az ifjúsági regény átment valami nagyon dark és komor hangulatú történetbe, ahol csak úgy kapkodtam a fejemet, hogy mi is történik. És őszinte leszek, iszonyatosan élveztem! A próbák, amiket ki kellett állniuk az újoncoknak, brutálisak voltak és véresek, de ezek a próbák csak apró részei voltak annak, amin Avának át kellett verekednie magát, hiszen ez se volt piskóta, de az volt az igazán brutális, amire rájött és ami alapjaiban rengette meg a saját és a mágiahasználók világát is.

Amin számomra viszont elvérzett a regény, az a szerelmi háromszög volt. Annyira örültem, hogy vééégre, hosszú idő után újra szerelmi háromszögről olvasok, de sajnos meg se közelítette azokat, amikhez hozzászoktam. Volt az egyik bűvészsrác, Xander, akinek élénkzöld volt a haja, jól nézett ki és kb ennyi. Túl sok mindent nem tudtunk meg róla, azon kívül, hogy milyen színű a haja és jól néz ki. A másik srác Roman, egy másik bűvészklán tagja, aki, bár már közelebb került hozzánk, hiszen kaptunk egy tragikus háttértörténetet hozzá, de sajnos nekem ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy megkedveljem, hogy szurkoljak neki, hogy ő nyerje el Ava kezét, meg a történet ismeretében egyáltalán ÉLJE túl ezt a "kalandot". Így egy idő után nem is foglalkoztam a fiúkkal, inkább Avára és a történetre koncentráltam.

Ava viszont nagyon kedvelhető főhősnő volt, bátor, "tökös", harcias, aki képes volt a megfelelő pillanatban JÓ (és az egyetlen egy helyes) döntést meghozni. Ezért rettenetesen tiszteltem.

Ami külön fejezetet érdemel, az még a mágia. Úristen, az a kastély, ahol a próbákat tartották. A lelki szemeim előtt láttam az egészet, a mágiával átszőtt szobákat, termeket, növényeket, de természetesen nemcsak a "szép" részeit, hanem horrorisztikusat is.

És a történet vége? Ez egy "standalone" regény, így folytatás nincs, az írónő szépen le is zárta a történetet. Lehetne természetesen még folytatni (mindent lehet folytatni), de a fő konfliktusszál megoldódott, így vagy valami új konfliktust kellene kreálni vagy pedig egy langyos romantikus történetet lehetne belőle tovább kanyarítani és szerintem egyikre sincs szükség.

Összességében a félelmeim után pozitív csalódás ért, engem lekötött végig a történet, amit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, aki kedveli a mágiahasználók izgalmas, de sötét világát egy ifjúsági regény köntösébe bújtatva .

Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a történetre, látványos, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Ava, Willow

Szárnyalás: a varázslatok és a próbák

Mélyrepülés: a számomra nem túl meggyőző szerelmi szál

Érzelmi mérce: van benne romantika, van benne gyász, fájdalom, megdöbbenés és harag

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a vámpíroké a főszerep. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 06 - Kelly és Lupi olvas
Február 08 - Könyv és más
Február 10 - Dreamworld

Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones - Az aranyozott csontkorona (Vér és hamu #3)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatának harmadik részét:  Az aranyozott csontkorona címmel. Tovább folytatódik Poppy és Casteel váratlan fordulatokkal teli története! Megismerhetjük, hogyan kapcsolódik Poppy Atlantia múltjához, és miféle ellenséggel kell szembenézniük a jelenben.  Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Zafír pöttyös

664 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,20

Besorolás: fantasy, vérfarkas, vámpír, sárkány, romantikus

Hajoljatok ​meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…
Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…
Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.
AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…
Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.
A SZERELMES ÉS A TÁRS…
Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.
ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

Az első két rész alapján (1.rész, 2. rész) kijelenthetem, hogy nagyon megszerettem ezt a sorozatot, türelmetlenül vártam a harmadik részt, és arra is kíváncsi voltam, hogy ez a regény átveszi-e az év fantasy olvasmánya díját a Vámpírbirodalomtól az év végi értékelésben.

Poppy ahogy betette a lábát Atlantiába, sorra érik a meglepetések, amik részben fájdalmasak, mint például a bizalmatlan fogadtatás az atlantaiak és Casteel szülei részéről, ott van az árulás, a fogságba esés, majd szabadulás, megtámadják, majdnem megölik, amit alig él túl. Mindez rövid időn belül zúdul rá, ami nem csak őt sokkolja, hanem az olvasókat is. De ne csak a negatívumokat említsem, a vérfarkasokkal való kötelék egészen varázslatos ajándék. Azt is hozzá kell tennem, hogy a birodalom többsége mellette áll, látják mire képes, igazolja a hírét, de ahogy az lenni szokott, mindenhol felbukkannak kételkedők, a legmagasabb körökben is. Poppy-nak óriási felelősséggel kell szembenéznie, hiszen ő lett az atlantai trón valódi örököse, és mivel Casteel szülei már túl régóta uralkodnak, mindenképp át kellene vennie a trónt. Ez nagyon nehéz döntés, rengeteg tényezőt kell figyelembe venniük a férjével, hiszen Casteel a párjaként szintén uralkodó lesz. Összetett a kérdés, hiszen vannak korábbi elhatározásaik, céljaik, mindketten aggódnak a testvérükért, nem adták fel, hogy megkeressék és kiszabadítsák őket. A háború fenyegetése a levegőben lóg, elég egy szikra és lángba borulhat minden, nehéz okosan dönteni, ha egymás után bukkannak elő a csontvázak a szekrényből.

Képtelenség lenne felsorolni, hogy mennyi új információ kerül elő Poppy származásáról, de az már a regény elején nyilvánvaló, hogy ő lesz az új királynő, minden olvasó tisztában van vele, hogy ott a helye a trónon. De ahhoz, hogy idáig eljusson, ki kell derítenie az igazságot, nagyon hosszú utat kell bejárnia, veszélyes körülmények között, újabb és újabb ellenséges lényekkel harcolva. Ehhez jön még a belső utazása is, saját magában is rendeznie kell a küldetését, a céljait. Számításba kell vennie az álmait, a megérzéseit, a hangokat, mindez csodálatosan összetett feladat. Az ereje egyre nő, és ez alól nem mentesül a sötét oldala sem, persze jó akar lenni és jól cselekedni, de a dühe néha ijesztő. Az egész regényt Poppy szemszögéből olvashatjuk, ami előnyös abból a szempontból, hogy minden gondolatát ismerjük, és vele érzünk, ahogy eljut a bizonytalanságtól a tudata megszilárdulásáig. Azért várom már a sorozat 5. részét, A Soul of Ash and Blood-ot, amelyben Casteel szemszögéből olvasható az egész addigi négy rész.

Úgy éreztem Casteel ebben a részben kiemelkedően támogatja Poppy-t, minden egyes pillanatban tiszteli a döntéseit, és messzemenően támogatja. Továbbra is ő a megmentője, szerelme, az egymás iránti elköteleződésük és ragaszkodásuk kicsordul az oldalakról, ezt már tényleg nem lehet fokozni, olvadoztam tőlük. Tetszett, hogy ebben a környezetben értékelik az emberek, ha valaki nyíltan kimutatja az érzelmeit, nem kell szemérmesen elfordulni, ha csókot váltanak, és ez csak a legenyhébb példa. Egyébként meglepően sok az erotika a regényben, meglehetősen vivid leírásokkal, kettejük összetartozása ily módon is megjelent, talán egyszer éreztem túlzásnak, de ez egyéni komfortzónás probléma. A kémia forrong közöttük, virágnyelven ennyi. Kicsit ide kapcsolódik, vagy inkább a fentebbihez, Poppy dühéhez, Casteel-en is éreztem a robbanás közeli állapotot, ami a vérszomj idézhet elő. Annyiszor bizonygatta, hogy ő még önmaga a legbódultabb állapotban is, ami előrevetít valami borzalmasat, de lehet, hogy ez nem jó megérzés.

Kieran. Nem titkolom, óriási kedvencem ez a farkas már az első rész óta, minden egyes jeleneténél borzongok. Most különösen, több okból is, hiszen a kötelék most már Poppy-hoz kapcsolódik, és az a bizonyos Egyesülés is többször szóba kerül. Kieran barátsága természetesen nem szakad meg Casteel-el, ez egy olyan kapocs, ami örök életre szól, ez a testvériséget idézi. Poppy felé határozottan erősödik a barátsága, kinek jut már eszébe, milyen apró kis csírából fejlődött ez ki, immár erős hűség, védelmezés kapcsolódik hozzá. Imádtam, hogy kiderült Kireanról a beszélgetéseik során a személyes titkoktól kezdve a vérfarkasok mitológiájáig sokféle izgalmas információ. Poppy továbbra is kikészíti őt az állandó kérdéseivel, de ez már hozzátartozik kettejük dinamikájához, és számos vicces szóváltást eredményez.
A világfelépítés lenyűgöző, nem találok szavakat. A halandók, vámpírok és vérfarkasok, istenek sokfélesége mellé újabb lények, Gyrm-ek, Visszatérők, Látatlanok ééééés drakenek kapcsolódtak be, biztos van akit kihagytam, bocsánat. Amúgy szerintem itt meg is lehetne állni, mert ez így most fullon van teremtményileg. Kellene beszélni a csodálatos új helyszínekről is, amikről részletes leírásokat kaptam, könnyedén el lehet képzelni az egész birodalmat. Amit kiemelnék az Elízium, a csontvázkatonák stb ellenére is, Nyktos birodalma csodálatos, minden részletében. Nyktos lesz a főszereplője a hamarosan megjelenő spin off sorozatnak, amit erősen ajánlott olvasni a 4. rész előtt. Szót érdemelnének a további mellékszereplők, főleg a vérfarkasok, akik most fontos védelmezői Poppy-nak, remek karakterek. Imádom ezt a szavak nélküli kommunikációt közöttük, bár nem új ötlet, mégis lenyűgöz. Kieran egész családja kiemelkedő, a szülei és a testvérei is megérdemlik a kiemelést. A legnagyobb meglepetést Willa kisasszony megjelenése okozta, aki úgy tűnik komolyabb szerepet kap a szerzőtől, a vicces könyve persze feltűnik nem is egyszer, de hogy ki is ő valójában, az itt derül ki.

Nyktos

A cselekménnyel kapcsolatban szerintem senki sem tudna néhány mondatban beszámolni az érzéseiről, én sem vagyok rá képes. Keserűen vettem tudomásul, hogy jók voltak a megérzéseim Alastirral kapcsolatban, de az meglepett, hogy ez milyen mélyre nyúlik, vagy épp milyen magasra... Poppy valódi származása, a szülei személyének kérdése a regényen végighúzódik, kérdéseket vet fel, válaszokat kapunk, amit megcáfolnak, újabb tények és teóriák merülnek fel, amit fárasztó módon megint vétóznak, és előjön egy legújabb variáció. A lényeg az, hogy a regény végére kiderül az igazság - feltehetőleg ez már az - és sajnos nagy árat kell fizetni érte. A regény eleje nagyon mozgalmas, a közepén volt egy kisebb megtorpanás, de az utolsó harmadra nem lehet panasz. Végre találkoztam régi ismerősökkel is, voltak örömteli és lesújtó élmények velük kapcsolatban és rengeteg meglepő csavar. A szerző olyan eseményeket generált, ami hatalmas viharhoz vezetett és egy erős infarktushoz, legalábbis részemről. Solis királynője magáénak akarja Atlantiát, a háború a küszöbön áll, és ha a következő rész címére nézünk, az nem is hagy kétségek között: The War of Two Queens.
Ahogy az előző részekben, most is volt pár apróság, ami megakasztott, de összességében nem jelentett levonást. Kicsit soknak találtam az ismétléseket, szerintem az olvasóknak 100+ helyett néhányszor elég lenne megtudniuk a tényeket. Néhol meg az idegesített, jó inkább elég sokszor, hogy tudnom kellett, hány kocka sajt csúszik le Poppy torkán. És ezt Cas melyik kezében fogta előtte, és mikor tette át a bal kezéből a jobb kezébe, hogy aztán a jobb válla felett áttekintve Poppy bal tenyerébe csúsztasson egy darab dinnyét.
Most jó hosszú várakozás következik a sorozat negyedik részéig, de micsoda enyhülés a várakozásban, hogy közben érkezik belátható időn belül Nyktos története, ami szójáték nélkül is isteninek ígérkezik. 

Képek: Pinterest

Borító: Eredeti, a címer Poppy kérésére megváltoztatva, figyeld meg az előző borítóhoz képest.

 

Kedvenc karakter:  Mindenki

Szárnyalás: Nyktos birodalma a drakenekkel.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: A bejegyzésből ki is felejtettem, mennyire gyomorforgató részek is belekerültek a történetbe, mint például a gerinc-kitépés és hasonlók. Szóval érzékenyebbek készüljenek fel véresebb jelenetekre is. Az érzékiséget tekintve Casteel gyakorlatilag az egész sztorin keresztül kemény állapotban van, remélem értitek mire célzok, mivel ilyen hatással van rá Poppy amazonszerű viselkedése, és ereje megnyilvánulása. Ki is használnak minden adódó helyzetet :D

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: Melyik tengert látja Poppy a templomból kinézve?

a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:

12.02 Kelly és Lupi olvas
12.06 Insane Life
12.10 Sorok között - extra idézetek
12.14 Könyv és más

Richelle Mead: A halál csókja (Vámpírakadémia #3)

 

Visszatérünk a Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol a főnemesi diákok intrikái, az elhunyt barátjának szelleme, a régi és új ellenségek mellett Rose igyekszik egy kemény, hathetes terepgyakorlatot túlélni, ugyanis nemsokára elérkezik nagykorúságának és érettségijének időpontja!

Tartsatok bloggereinkkel a Vámpírakadémia-sorozat harmadik részének turnéján, aminek a végén az Agave Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk hazaviheti A halál csókja című paranormális romantikus regényt.

Agave Könyvek, 2023

384 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,34

Besorolás: YA, fantasy, urban fantasy, ifjúsági

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős damfír testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összpontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt.

Az értékelés néhány részben spoileres lehet az előző részre nézve, úgy olvassátok!

És kedvenc testőrünk, Rose Hathaway és barátainak a kálváriája folytatódik. Közelít az érettségije, ami előtt egy nagyon életszagú, kemény terepgyakorlatot kell elvégeznie a kijelölt morája mellett... és mit adj isten, Rose NEM Lissát kapja megvédendő moraként. És persze ott van a beteljesületlen szerelme is, ami még fájóbb, hiszen Lissa fejében folyamatosan benne van és átélheti, amit a legjobb barátnője él át Christiannal - mind lelki, mint testi téren...

Adrian pedig most érzi azt, hogy eljött az ő ideje és mindent bevet, hogy Rose-t megszerezze. Vajon sikerül neki?

Hogy ezt még tetézni lehessen, Mason szellemként visszatér és Roset kísérti a lehető legrosszabb pillanatokban. Főhősnőnk pedig próbál rájönni, hogy Mason mit próbál neki elmondani...

A strigák fenyegetése pedig egyre közelebbi, már az Akadémia sem jelent mentsvárat számukra...

Forrás

Hát ez egy nagyon érzelemdús részre sikeredett, és akkor finom voltam és nőies. Mondhatnánk azt, hogy nem volt valami pörgős ez a történet, de én egy percig sem unatkoztam. Rettentő érdekes volt a terepgyakorlaton "részt venni" és Rose-zal együtt átélni, hogy hogyan készítik fel a testőröket a végső vizsgára. Milyen nehézségeken kell átmenniük, hogyan kell a hét hét napján át, 24 órán keresztül teljes éberséggel vigyázni az adott személyre. Mennyire félre kell tenniük mindent azért, hogy a feladatukat tökéletesen ellássák. Rose itt szembesül végleg azzal, hogy ha még félre is tudják tenni a korkülönbséget és azt, hogy "tanár-diák" viszonyban vannak, azzal, hogy mind a ketten testőrök, esélyük nem lesz soha egy normális kapcsolatra Dmitrijvel.

Adrian pedig, bár egyelőre egy plusz keréknek tűnik, de ebben a részben lopta be magát végleg a szívembe és annyira, de annyira drukkoltam neki, hogy elnyerje Rose szívét! Amit ez a fiú véghez vitt Rosért, azt kevés pasi tenné meg. Imádtam minden mondatát, minden megmozdulását - Team Adrian forever! Lehet, hogy lazának, partiarcnak és bulimániásnak látszik, aki picit őrült is, de megvan az oka, hogy miért. (majd a későbbiekben jobban kiderül).

És igen, a józan eszem végig azt súgja, hogy Dmitrij és Rose való egymás mellé, hiszen a higgadt testőr tökéletesen kiegészíti a lobbanékony testőrlányt, de a női szívem Adriant képzeli el Rose mellé, még úgy is, hogy valahol a szívem mélyén érzem, tudom, hogy ez egy eléggé toxikus kapcsolat lenne, felemésztenék egymást hosszú távon.

A másik, ami tetszett, hogy betekintést kaphattunk az Udvar életébe és megismerhettük a királynőt, Tatjanat is (nem, nem lopta be magát a szívembe egy percig sem, sem a stílusával, sem az őrült ötleteivel :D ). A morák (törpök) élete nem csak móka és kacagás. Van itt intrika bőven, mint egy valódi királyi udvarban. Kapcsolatok építése, hatalmi harcok és minden, amit csak el tudtok képzelni. És persze Lissa, Christian és Adrian révén Rose is belekerül ebbe, de vaskosan. Nagyon érdekes azt is látni, ahogy a történet most kezdi el boncolgatni azt, hogy a morák miért is élveznek ekkora elsőbbséget és a dampíroknak (tudom, itt valamiért már damfír lett a nevük.. bár nem tudom miért...) miért kell MINDENT, ami számukra fontos, feláldozni egy olyan fajért, aki alig becsüli meg őket. 

Lissát, amennyire kedveltem az előző részekben, most akkorát csalódtam benne. Itt most számomra egy végletekig önző lány benyomását keltette, egyáltalán nem a legjobb barátnőt alakította.

Rose viszont örök szerelem. Forrófejű, magabiztos, gyönyörű és egy belevaló harcos, aki nem fél sem a szókimondástól, sem a tettektől. Tipikusan az a lány, aki ennyi idősen szerettem volna lenni (nem, sose voltam ilyen :D ). Egyszerűen imádok róla és a barátairól olvasni. Nem tudom megunni. Ha 30 könyv készülne az életükről, akkor mind a harmincat végigolvasnám.

Richelle Mead egyszerűen egy olyan YA, vámpíros történetet alkotott, ami egyedülálló, izgalmas, érzelemdús, szenvedélyes és egy percig sem érzed azt, hogy "úristen, már megint egy vámpíros tinisztori". A világfelépítése különleges, a szereplők imádnivalóak és a vámpír (vagy félvámpír) mivoltuk mellett teljesen emberiek. Ugyanolyan hibákat követnek el, mint mi, ugyanúgy szeretnek, gyűlölnek, gyászolnak, mint mi emberek. Ettől érzed őket közelinek magadhoz és élvezed minden percét, amit velük együtt töltesz.

És ennek a résznek a vége? Úristen, rettentően ütősre sikeredett. Olyan körömlerágós vége van, hogy azonnal akarod a következő részt olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a részt, ahogy az egész sorozatot is!

Borító: Csodaszép, illik a történethez és a hangulatához

Kedvenc karakter: Rose, Adrian, Dmitrij, Lissa, Christian

Szárnyalás: Adrian összes jelenete :D

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: humoros, forró, érzéki és a vége? összetöri a szívedet teljesen...

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót a A halál csókjába, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

“Mikor kísérti Rose-t Lissa szerelmi élete?”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Október 30 - Insane Life
November 2 - Kelly és Lupi olvas ~ Kedvcsináló idézetek
November 5 - Kelly és Lupi olvas
November 8 - Függővég
November 11 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
November 15 - Hagyjatok! Olvasok!
November 17 - Sorok között
November 20 - Spirit Bliss Sárga könyves út