Kerri Maniscalco: Kingdom ​of the Feared – Rettegettek királysága (Gonoszok királysága #3)

 

A Rettegettek királysága egy végzetes befejezése Kerri Maniscalco trilógiájának. Emilia és Harag szenvedélyes története a záró akkordjához érkezett - de vajon mindent tudnak egymásról és a múltról? Tudd meg te is! Tartsatok velünk, hiszen a turné végén kisorsolunk a regényből egy példányt!

Könyvmolyképző Kiadó, 2025

384 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 3,86

Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus, dark fantasy

Két ​átok. Egy prófécia.

Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett.

És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál.

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában.

Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között.

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte.

Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

Hát őszinte leszek, finálé volt, izgalmas is volt, de azért a "grandiózus" jelző szerintem picit erős jellemzés erre a részre. Ha ezen a jelzőn átugrok, azért elmondhatom, hogy nagy részben kielégítő befejezést kaptam.

Ez a rész ugye arra hivatott, hogy az összes létező szálat elvarrja, fejtsünk meg minden rejtélyt, legyen benne egy jó nagy összecsapás és persze a főhősök megkapják azt, amit érdemelnek - jelen esetben a boldog öröklétet.

Az biztos, hogy a szerző nagyon akart, hiszen még a könyv felénél járva is egyre több újabb rejtélyt kaptunk, amiket nemhogy megoldottunk volna, hanem még inkább tovább sűrűsödtek a felhők a főhőseink feje felett. Azt javaslom, hogy nagyon figyeljetek oda olvasáskor, mert könnyen el lehet veszni a sok szál között. Egy átok itt, egy újabb történetszál ott, ki kit és miért átkozott meg, aki persze már meg volt átkozva és igazából az átok sem egyértelmű. Néha szó szerint csak kapkodtam a fejemet.

De az biztos, hogy egy percig nem unatkoztam.

A meggyászolt testvér, Vittoria életben volt és nem kicsit kavarta a szálakat. Az indítékai sem tiszták, sokáig nehéz eldönteni, hogy a jók vagy a rosszak számát gyarapítja. Előkerülnek alakváltók, vámpírok, nem kevés boszorkány - van itt minden, amit csak akartok.

Rejtélyes gyilkosság és persze a titok a lányok (Emilia és Vittoria) körül, amelynek a megfejtése főleg Emiliára szorul - hiszen a könyv nagy részében nem igazán kommunikál egymással a két testvér.

Forrás

A trilógia befejező része is Emilia szemszögéből lett megírva, ahogy a többi rész is. Őt iszonyatosan megkedveltem, hiszen a karakterfejlődése valami bámulatos volt. Ha nem spoilerezek, akkor is gondolható a hasonló stílusú regények alapján, hogy az "ártatlan" kislányból valami hatalmas, óriási erővel rendelkező lény lesz. De vajon hogy tudja ezt a főhősnőnk feldolgozni? A szerelmet választja vagy a hatalmat?

Itt éreztem először azt, hogy az írónő elveszik a sok szál forgatagában, hiszen Emiliának több nyomozást kellett véghezvinnie, közben persze nem feledkezhetett meg a szerelméről és férjéről, Harag hercegről, persze azokról sem, akik nem nézték túl jó szemmel ezt a kapcsolatot és még folytathatnám. Ezen rengeteg tennivaló között nemcsak mi, hanem néha Emilia is elveszik.

Harag herceg továbbra is "ördögien" dögös, imádtam, hogy odavan a főhősnőnkért, de szerencsére nem lett belőle papucs, végig ugyanúgy tisztában van az erejével és a hatalmával. Ami kicsit bántott, hogy Emilia mellett eltörpült számomra a szerepe, a nyomozásban se vett részt annyira aktívan, hiányzott az, hogy "csapatként" dolgozzanak együtt. Persze, ha arról volt szó, mindig ott volt támogatóként, szerető férjként, de azért egy picit aktívabb szerepet adtam volna neki.

A kettőjük párosa viszont továbbra is imádnivaló. Véééégre beteljesül a szerelmük - és még hogyan! Utána persze minden alkalmat megragadnak, hogy "összetegyék, amijük van", úgyhogy azért kapunk bőven +18 karikás részeket! :) De ha leveszem az erotikus részeket, akkor is tökéletes páros maradnak, olyan gyönyörű, egymáshoz intézett monológjaik vannak és még ennél is szebb tetteik, hogy démonok meg Pokol ide vagy oda, sok "földi" páros megirigyelhetné a kettőjük kapcsolatát.

"- Én mindig megismertelek. És mindig meg foglak. A lelked magához hívja a lelkemet. Olyan érzés, mint hazatérni. Mint a béke."

A mellékszereplőknél viszont voltak apróbb problémáim. Azt imádtam, hogy jóval többet kaptunk a többi Bűn hercegéből, egyiküket-másikukat nagyon megkedveltem, sőt, akár egy spin-offot is el tudnék képzelni velük. Az viszont számomra fura volt, hogy azon szereplők, akik az előző két részben szerves részei voltak Emiliának barátként, segítőként, most kb három mondatot kaptak.

Ettől függetlenül a sok morgásom mellett szerettem ezt a részt is nagyon, egy percig nem unatkoztam, néha egyszerűen képtelen voltam letenni, mindig kellett tovább és tovább olvasnom. Arra viszont készüljetek fel, hogy nem minden szál van elvarrva a végén, nekem például rengeteg kérdésem maradt. Persze, ahogyan már fentebb is írtam, egy-két spin-off történettel meg lehet engem győzni, hogy a szerző direkt hagyta nyitva ezeket a szálakat!

Összességében, ha olvastad az előző két részt, akkor ezt se hagyd ki!

Borító: Nekem az első két borító jobban tetszett, ez már csak olyan "beleillik a sorozatba", de nem ad pluszt. Egyébként nem rossz.

Kedvenc karakter: Emilia, Vittoria és Harag herceg

Szárnyalás: egy percig nem lehet unatkozni

Mélyrepülés: nem nagyon találtam, talán a végén az elvarratlan szálak

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, vannak benne bőven +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a dark fantasy történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszöveg alapján kitaláljátok! A könyv címét és szerzőjét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 01 - Kitablar

Április 03 - Kelly és Lupi olvas

Április 05 - Insane Life

Jennifer L. Armentrout: A ​Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből (Vér és hamu #5)

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent Jennifer L. Armentrout itthon is nagy népszerűségnek örvendő Vér és Hamu sorozatának ötödik része, A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből címmel. Végre betekintést kaphatunk Casteel gondolataiba is, megtudhatjuk, hogyan is történt Hawke és Poppy találkozása.
Tarts bloggereinkkel, ismerd meg jobban a könyvet és játssz velünk, hogy tiéd lehessen egy példány a kiadó felajánlásában!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. március 7. Zafír pöttyös

648 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 3,91

Besorolás: fantasy, vámpír, vérfarkas, alakváltó

 

Csak ​az emlékei menthetik meg a szerelmét…
Felébredt egy hatalmas ősi erő. A Tűz és Hús királynője a Vér és Csont Ősi Lényévé – az Élet és Halál valódi ősi lényévé változott. És a csata, amit Casteel, Poppy és szövetségeseik vívtak, csak most kezdődött el igazán. Istenek ébrednek fel Elízium-szerte és a halandó uradalomban, felkészülve a közelgő háborúra.
EGY RETTENTŐ ÁLOM…
Ám amikor Poppy öntudatlan álomba zuhan, Casnek szembe kell néznie azzal az eshetőséggel, hogy a szerelmének átváltozása iszonyatos, váratlan következményekkel járhat, melyek akár el is ragadhatják tőle. Azonban Cas kap egy tanácsot – amihez igyekszik tartani magát, miközben arra vár, hogy Poppy újra kinyissa gyönyörű szemét: hogy beszéljen hozzá.
EGY UTAZÁS AZ EMLÉKEKEN ÁT…
Ezért hát így is tesz. Emlékezteti Poppyt, hogy hogyan kezdődött a közös útjuk, és olyan részleteket oszt meg önmagáról, amit eddig csak Kieran tudott. Azt azonban senki sem tudja, hogy Poppy mire ébred majd, vagy hogy pontosan mennyit változik az uradalom, illetve Cas, amikor ez megtörténik.
EGY ESÉLY, AMI MEGMENTHETI A LÁNYT, AKIT SZERETSZ…
Jennifer L. Armentrout a Vér és hamu legújabb részében visszatér Poppy és Casteel nagyszabású szerelmi történetének a kezdetéhez, ám ezúttal Hawke meséli el az ő történetét.

 

Jennifer L. Armentrout megint meglepett. Hol is kezdjem? A Vér és hamu sorozat különleges helyet kapott a polcomon, hiszen az első rész óriási kedvenc volt, egy egészen új fantasy világ tárult elém, amit nagyon megszerettem, a világfelépítés részét éppúgy, mint a karaktereket, élükön Poppy és Casteel párosával. A lelkesedésem egészen a negyedig részig kitartott, amikor is a Két királynő háborúja már csak négy csillagot kapott tőlem, itt éreztem először, hogy mintha felesleges köröket futnánk, és ha még egy kérdést feltesz Poppy a származásáról, én lehidalok. Persze nem hagynám kiesni a sorozatot a cukros kosaramból, sőt, a kapcsolódó spin-off sorozat, a Hús és tűz egyetlen részét sem hagynám ki.

De visszatérve a Vér és hamu sorozathoz, a negyedik rész megosztotta a rajongótábort is. Méghozzá az Egyesülés miatt, ami ugyebár Poppy/Casteel/Kieran hármasának egymásból való táplálkozását jelentette, ami szorosabbá tette a köteléküket. Na de ők ennél tovább is mentek egy édeshármas jelenetig, ami kiverte a biztosítékot az olvasók egy jelentős részénél. Szerintem egyébként nem volt ez vészes, teljesen elfogadható kivitelezésben írta meg a szerző ezt a részt, de a téma miatt nem csodálom, hogy páran szakítottak a sorozattal és dőltek az egypontos értékelések a Goodreads-en. 

Én már nagyon vártam ezt az ötödik részt, hiszen tudjuk hogyan záródott az előző rész, és várhatóak voltak a következmények. Poppy immár tudja, hogy ő a Vér és a Csont Ősi Lénye, az Életé és a Halálé egyszerre. Miután Wayfair-ben kiszabadítják az apját, Poppy sztázisba esik, egyszerűen mélyen elalszik, a testének erre van szüksége a Ritkítás befejezéséhez. Persze Casteel egy pillanatra sem akarja magára hagyni, és a környezetüknek sem akarnak részletekkel szolgálni az állapotáról, ezért egy félreeső szobában vigyáznak rá, Casteel, Kieran, Emil, Delano. Van egy halvány esély arra, hogy a sztázisban történő alvás után esetleg nem emlékszik majd a múltra, ezért Nektas azt javasolja, meséljenek neki, úgyhogy Casteel belekezd, és elmeséli a mozdulatlanul alvó Poppy-nak, hogyan kezdődött a történetük egészen onnantól, hogy a királyfink Masadoniába került. 

Egyébként is imádtam a sorozat első részét, és mindig is hiányoltam Cas szemszögét, most aztán megkaptam, és bevallom nektek, lubickoltam a regény minden mondatában. Újra elmerülhettem a részletekben, egy más szemszögből ismerhettem meg ezt a világot, egy olyan szereplőjéből, aki az elejétől tisztában volt a Vérkirályság aljasságával. Az atlantaiak királyfija határozott céllal érkezett, fogságba akarta ejteni a Szüzet, hogy elcserélje a bátyjáért, és lehetőleg elkerülje a háborút.  Csodálatos volt megismerni őt immár sokkal mélyebben, mint Poppy szemszögéből, hiszen most először láthattunk bele, mit is okozott az öt évtizedes rabság. Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy ugyanazt olvasom, mint az első regényben, Cas teljesen új jeleneteket hozott a történetbe, általa megszólaltak olyan szereplők, akik eddig nem kaptak helyet. Amikor ismerős párbeszédekre került sor, az is olyan volt, mintha először olvasnám, nem hatott ismétlésként. Meg kell jegyeznem, hogy Cas szemszöge sokkal több viccelődést hozott, sokszor hangosan felnevettem az ugratásokon, vagy például amikor Cas kihallgatta Poppy és Tawny beszélgetését. 

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire élveztem újra átélni például a Vörös Gyöngyben történteket (bár ez a rész angolul elérhető volt már korábban), a kerti jelenetet a fűzfa alatt és még sorolhatnám a romantikus pillanatokat. De volt ott más is, például egy csomó jelenet Vikterrel, aki jelentős szereplő Poppy életében, és örültem, hogy jócskán találkozhattunk vele. Ó, és ne feledkezzek el a hercegről, akinek nem bántam, hogy első kézből mesélve olvashattam a halálát, szerencsére Casteel nem volt vele kíméletes. 

Kieran. Az első részben csupán annyit kaptunk belőle, amennyit Poppy közelében volt, a regény vége felé, a Vérerdős résznél. Ehhez képest most megtudhattam, milyen óriási támasza volt Casteel-nek a Vérkirálynő fogsága után, persze mindig is tudtam, milyen a kapcsolat közöttük, de ez akkor is még jobban felemelte őt a szememben. Kieran megérti Casteelt, még akkor is támogatja, amikor ellent kéne mondani, vagy amikor a királyfi éppen nem is olyan őszinte vele.

Casteelról mit is mondhatnék még? Figyeltem, meddig tudja tagadásban tartani magát, és mikor jön rá, hogy elveszett ő már a Magaslaton, hiába minden józan ész, Poppy az ő szívtársa. Gondolkodtam azon is, mi volt az a pont, jelenet, ami a legnagyobb ütést vitte be Poppy szemszögéhez képest, és a harapásos jelenet volt az, ami legjobban tetszett Casteel előadásában. Amikor rájött, a lány semmit sem tud az igazi szüleiről, a származásáról. Aztán mennyi minden megváltozott.

Ez a regény nem kizárólag a múltban merengő királyfi meséje, hanem a jelennel is foglalkozik, hiszen közben zajlanak az események ebben a pár napban is, amíg Poppynak mesél. Például találkozhatunk Malikkal és Millicent-tel is, sőt, végre egész hosszan elbeszélgetnek Cas és Malik, ez már nagyon hiányzott mindkettejüknek. Cas abszolút elfogadja, hogy Malik a lány mellett akar maradni, hiszen a szívtársa, bár ő nem mondta még el neki, mit érez.   

Persze a regény a jelenben egy jó kis függővéggel ér véget, egy olyan eseménysor végén, amit garantáltan senki sem várt, meg kell mondanom, a szívem majdnem megállt ennél a jelenetsornál. Mi jöhet még ezután?

Összességében nálam ez a rész kedvenccé vált, sokat tett hozzá az eddig ismert történésekhez, jobban megértettem Cas indítékait, tetteit, érzéseit és repesve várom a hatodik részt, ami nyáron jelenik meg eredetiben, reményeim szerint a magyar rajongóknak sem kell sokat várni.

Képek: Pinterest

 

Borító: Gyönyörűséges.

 

Kedvenc karakter:  Casteel, Kieran, Poppy

Szárnyalás: 648 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Imádom Cas szemszögét, ismernem kellett a gondolatait, végre megkaptam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 Nyereményjáték

Mindegyik állomáson felteszünk egy-egy kérdést, amire korábbról tudhatjátok a választ, ám az sem baj, ha nem, mert a könyv beleolvasójából mindegyikre megtaláljátok a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:  HOGY HÍVJÁK POPPY ÉDESAPJÁT? 

 

a Rafflecopter giveaway

 

Állomáslista:
03.20 Kelly és Lupi olvas
03.23 Insane Life
03.26 Könyv és más

 

Sasha Laurens: Youngblood ​– Vérifjoncok - blogturné extra

 

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb LMBTQ+ történetet olvashatunk, méghozzá egy igazi különlegességet: egy leszbikus főszereplővel rendelkező vámpíros fantasyt. Tarts három bloggerünkkel a titokzatos, kalandos és morális kérdésekkel teli turnén, és a végén nyerj te is egy példányt a regényből.

Könyvmolyképző, 2024

376 oldal

Fordította: Boncz György

Goodreads: 3,26

Besorolás: YA, romantikus, vámpír, LMBTQ

A ​KÖZÉPISKOLA SZÍVÁS. FŐLEG, HA HALHATATLAN VAGY.

Kat Finn és az anyja csak tengődnek az emberek között. Hemát, egy drága szintetikus vérpótlékot kell inniuk a túlélés érdekében, ugyanis szinte az egész emberiséget megfertőzte egy vámpírok számára halálos vírus. Kat sorsa azonban nagyot fordul, amikor felvételt nyer a neves Harcote Középiskolába, ahol kizárólag vámpírok tanulnak.

Taylor Sanger a jómódú vámpírvilágban nőtt fel, de belefáradt annak visszás, konzervatív felfogásába, hiszen ő nyíltan felvállalja leszbikus voltát. Már csak két évet kell kibírnia a Harcote-ban, aztán végre szabad lesz. Új szobatársa azonban nem más, mint Kat Finn, akivel régen legjobb barátnők voltak, és ez nem ért jó véget… A dolgokat tetézi, hogy rájönnek: a Harcote olyan súlyos titkokat rejt, amelyek a Vámpírtársadalom leghatalmasabb alakjaihoz és a mindannyiuk számára nélkülözhetetlen szintetikus vérhez kötődnek.

A Vámpírnaplók és a dark academia stílus rajongóinak: két queer, tini vérszívó egy elit, kizárólag vámpíroknak fenntartott bentlakásos iskolában szembeszáll az egész Vámpírtársadalommal, amikor lelepleznek egy ijesztő összeesküvést a campuson.

VESD BELE MAGAD!

Blogturné extra - interjúfordítás

Kérdés: Mi adta az ihletet a könyv megírásához?
Rengeteg romantikus könyvet olvastam, és nagyon szerettem volna valami szórakoztatót írni, ami ezekkel a témákkal foglalkozik. Szerettem volna egy aranyszívű rossz fiút, de nem akartam igazán fiúról írni, így voilá, itt van Taylor. Ő egy álarcot viselő lány, aki kívülről szúrós, szarkasztikus, de belülről csupa érzelem és nagyon fél attól, hogy megbántják. Kat az ő ellentéte: egy jókislány, akinek az emberek kedvében kellett járnia, hogy boldoguljon az életben és emiatt soha nem tett erőfeszítéseket annak az érdekében, hogy megértse, milyen ember is akar lenni valójában (célzás arra, hogy homoszexuális). Ha a Tumblr szerint nézzük, Kat úgy néz ki, mint egy fahéjas tekercs, ami képes lenne megölni és Taylor úgy néz ki, mint aki képes lenne megölni, de valójában egy fahéjas tekercs.

Azért választottam egy bentlakásos iskolát helyszínként, mert így a lányok tekintélyhez való eltérő hozzáállása jól kivehető. És persze, szobatársak voltak!!! Ami egyszerűen vicces.

A vámpír környezet csak utólag jött ötlet, amiről először azt gondoltam, hogy vicces lesz, mert a vámpírokat egyszerűen komikusnak és nevetségesnek találom. De minél mélyebbre merültem a Vámpírságban, annál inkább rájöttem, hogy vannak témák, amelyekbe bele akarok piszkálni - konkrétan a nagy korkülönbségű szerelmek, az az elmélet, hogy a vámpírok mind ultra-gazdagok és az a tény, hogy ők néha csak azért viselnek köpenyt, mert.

Kérdés: Mi jött előbb, a cím vagy a regény?

Ez szinte soha szokott előfordulni, de mindig is Youngblood volt a regény címe.  

Az ügyes olvasók azt is észrevehetik, hogy a Youngblood a Five Seconds of Summer egyik dalának a címe és habár a számnak semmi köze a regényhez, de mégis ez inspirálta a címet. Miközben a szövegen dolgoztam, az oroszországi Kalinyingrádban voltam egy bárban, ahol hatalmas kivetítőkön játszottak videóklipeket és akkor láttam a Youngblood klipjét. Nagyon király a stílusa, a kortárs japán srácok úgy vannak öltözve, mint az 50-s évekbeli fickók, motoroznak, meg ilyesmi. Nem tudom miért, de nekem erről a vámpírok jutottak az eszembe és a Youngblood egyszerűen klasszul hangzott. Később beleépítettem a történetbe, a fiatal vámpírok új generációjának neveként.

Kérdés: Mi tetszik a legjobban a könyv borítójában?

Alapvetően minden? Kevin Wada hihetetlenül jó munkát végzett az illusztrációval, szó szerint ő volt álmaim borítóművésze. Amikor elkezdtem a Youngbloodot, olyan menő karaktereket akartam megalkotni, hogy Kevin Wada illusztráció lehessenek. Sose gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténik, de amikor a kiadómmal a borítóról beszéltünk, muszáj volt őt javasolnom.

Kat és Taylor lényegében pontosan olyanok, ahogy elképzeltem őket, ami azért megdöbbentő,  hiszen nem volt kifejezetten jó ötletem arra, hogy hogyan is néznek ki. Még ha tudom is, hogy milyen vonásokkal rendelkeznek (például a szemük színe), nem tudom teljes mértékben elképzelni a karaktereket a fejemben. Ennek ellenére nem szoktam fotók alapján írni, mert azok sose néznek ki megfelelően. Ezért kellemesen meglepődtem, amikor megláttam Kevin illusztrációját és hirtelen megláttam azokat az embereket, akik addig csak homályos képként léteztek a fejemben. 

Kérdés: Melyik volt a legnehezebb vagy legérzelmesebb jelenet?

Ezt nem igazán tudom megválaszolni spoilerezés nélkül, de voltak azok a jelenetek, amelyek - ahogy a fülszöveg is megemlíti - azzal kapcsolatosak, hogy Taylor belebotlik egy vámpír holttestébe és az ebből fakadó érzelmi hullámvölgy. Őszintén volt olyan, amikor Taylor szomorú volt bármi miatt is? Utálja az érzelmeket, de rengeteg érzése van és fogalmas sincs, hogy mit kezdjen velük, én pedig csak azt akartam, hogy valaki megölelje.  

Kérdés: Melyik karakter okozta a legtöbb gondot a legutóbbi könyved megírása során?

Galen ment át a legnagyobb változáson írás közben. Ő egy kihívást jelentő karakter, mert hihetetlenül kiváltságos és a regény elején egyáltalán nincs rálátása erre, ami eléggé unszimpatikussá teszi. Meg akartam mutatni, hogy a kiváltságai - a nyilvánvaló előnyök ellenére is - mennyire korlátozzák őt, de mindezt úgy akartam bemutatni, hogy közben nem akartam áldozatot csinálni belőle és ez meglehetősen nehéz volt. Például volt egy olyan verzió, amelyben valamilyen bántalmazást élt át, de olyan is volt, ahol valószínűleg homoszexuális volt. De ezek az ívek nem kérdőjelezték meg a kiváltságait, csak csökkentették azokat. Végül Galen felismeri (Kat hathatós segítségével), hogy mindig is rendelkezett ezekkel a tisztességtelen előnyökkel és valódi hatalommal annak ellenére, hogy személyesen mennyire elnyomottnak érezte magát.  

Kérdés: Mi a fő üzenete vagy tanulsága a könyvnek, amire szeretnél, ha az olvasók emlékeznének?

Hogy ne legyek túl bonyolult, végső soron a Youngblood azon tekintély és hatalmi struktúrák megkérdőjelezéséről szól, amelyek közt élünk - legyen szó akár az iskoláról, ahová járunk vagy a heteroszexualitás és osztályviszonyok intézményrendszereiről. Ezek a struktúrák mind egymásra épülnek és egymást erősítik, hogy egyes embereket mások kárán emeljenek fel. Ezek mindannyiunkat érintenek és a szerepünk megértése az egyetlen módja annak, hogy megreformáljuk vagy felszámoljuk ezeket. 

Kérdés: Melyik az a könyv, amit nemrégiben olvastál és tetszett?

Dahlia Adler: Home Field Advantage című könyve, egy rettentően szórakoztató kortárs regény egy pompomlány és a város első női irányítója szerelméről. Remek nyári olvasmány!

Kérdés: Van olyan szervezet vagy ügy, ami közel áll a szívedhez?

Minden egyes nappal ez az ország okot ad nekem arra, hogy bizonyos ügyeket egyre jobban a szívügyemnek tekintsek. Néhány szervezet, amelyet támogatok: Just Detention, amelynek célja a börtönben elkövetett nemi erőszak felszámolása, a Trevor Project, amely LMBTQ+ fiataloknak nyújt öngyilkosság-megelőzési szolgáltatásokat és a Black Youth Project 100, amelyik feminista, queer megközelítésben küzd a feketék szabadságjogaiért.

Kérdés: Mit tanácsolsz az új íróknak?

Ne próbálják a piacot követni. Úgy tűnhet, mintha azért írtam volna a Youngbloodot, mert nyilvánvaló volt, hogy a leszbikus vámpíroknak van egy divatos korszaka, de valójában, amikor 2019 végén /2020 elején átfutottam ezt a tervet pár emberrel, azt mondták hogy a vámpírok már egy lejárt lemez a YA-ban és másik irányt kellene vennem. A tanács ellenére mégis belevágtam. Ma már nyilvánvaló, hogy ez fenomenálisan jó időzítés volt és teljesen szerencsésen alakult.

Írjatok arról, amit szerettek vagy amiről azt gondoljátok, hogy menő vagy amiről szívesen olvasnátok. Tegyetek bele annyi furcsaságot magatokból, amennyit csak akartok. Ez sokkal meggyőzőbb lesz, mint a trendeket követni, amelyek addigra már mind megváltoznak, mire kiadják a könyvedet.  

Forrás

 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A regény fontos erkölcsi kérdéseket boncolgat, úgyhogy most mi is ezt tesszük. Felteszünk egy-egy vámpíros filmhez vagy regényhez kapcsolódó kérdést, nektek pedig be kell írnotok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen lények játsszák el a gonosz falusi embereket a Hotel Transylvania első részében, hogy ráijesszenek Mavisre Drakula utasítására?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai

Blogturné
Január 11 - Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Január 13 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Január 15 - Hagyjatok! Olvasok!
Január 17 - Kelly és Lupi olvas - extra

Carissa Broadbent: The ​Ashes and the Star-Cursed King – A hamvak és az elátkozott király (Nyaxia koronái #2)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett a Nyaxia koronáinak 2. része, amely A hamvak és az elátkozott király címen jelent meg. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Oraya és Raihn kapcsolata a Kejarit követően, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát is.

Maxim Kiadó, 2024

672 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,11

Besorolás: fantasy, romantikus

A ​szeretetet és a szerelmet is fel kell áldoznia a hatalomért.

A Kejarin minden darabokra tört, amit Oraya valaha igaznak gondolt. Fogollyá vált a saját birodalmában, az egyetlen lényt gyászolja, aki számára a családot jelentette, és szerelme árulását követően már azt sem tudja, mit gondoljon saját érzéseiről. Csak egy dologban biztos: nem bízhat többé senkiben, a legkevésbé Raihnben.

Raihnért, az Átváltozott királyért még saját nemesei sem rajonganak. A Vér Háza pedig a birodalmába vájja karmait, és azzal fenyeget, hogy belülről tépi azt darabokra.

Amikor Raihn titkos szövetséget ajánl Orayának, a lány számára az alku elfogadása tűnik az egyetlen lehetőségnek, amellyel visszaszerezheti trónját – és bosszút állhat szerelme árulásáért. Ehhez azonban olyan pusztító ősi erő birtokába kell jutnia, amelyhez apja legnagyobb titkain keresztül vezet az út.

Ellenség közelít minden oldalról, és semmi sem az, aminek látszik. Oraya, miközben lassanként megfejti múltja titkait és szembenéz a jövőjével, kénytelen választani a hatalom megszerzésének véres valósága és azon pusztító szerelem között, amely a vesztét okozhatja.

Ez most pont az a szituáció, hogy végre nem kellett egy sorozat folytatására éveket várni, hiszen az első részt tavaly novemberben olvastam. Miután a történet igencsak tetszett, így nem volt kétséges, hogy a folytatást is megszerzem.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt (ez most picit spoileres lesz az első részre nézve, így aki azt nem olvasta, az inkább hagyja ki ezt most). Raihn és Oraya megnyerték ugye a Kejarint, Vincent meghalt, Raihn király lett és maga mellé választotta Orayát királynőjeként. De persze nem mind arany, ami fénylik, hiszen a vámpír nemesek nem igazán akarják elfogadni a volt rabszolgát uralkodójukként, Oraya gyászolja az apját és nem tudja eldönteni, hogy megdöntse Raihn hatalmát és legyen ő az uralkodó vagy támogassa a "férjét". Raihnnek pedig "uralkodnia kell", meg kell találni a szövetségeseit és keménykezűnek kell mutatkoznia, hogy a sok veszélyes vámpír közül ő legyen a legveszélyesebb, így felnézzenek rá és elfogadják.

Forrás

A történet ismét aránylag lassan indul be, hiszen rengeteget foglalkozunk Oraya gyászával, gyötrődéseivel, hogy mihez is kezdjen magával, az Örökös jegyével, az örökségével és természetesen a férjével. Ezen felül elég részletes betekintést kapunk a vámpír politikába, ki kivel van együtt, ki kit utál, miért utálja, kivel áll hadban, hogyan lehet szövetségest találni, mit kell feladni érte, stbstb. De aztán végül csak beindul a történet, onnantól viszont szinte letehetetlen. Egyrészt a rengeteg árulás, ármány, nyomozás, kutatás, újabb helyszínek megismerése, rég elfeledett városok és történetek felfedezése - ezeket a részeket a szerző rettentő olvasmányosan és érdekfeszítően írta le. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy Oraya öröksége milyen titkokat rejteget, ami nemcsak számunkra, de a főhősünk számára is éppoly újdonság. Az előző részben írtam, hogy Orayának mennyire fejlesztésre szorul az érzelmi oldala. Ebben a részben azért elég sokat fejlődik, még ha a regény legnagyobb részében meg is próbálja elrejteni az érzelmeit Raihn elöl, azért egy idő után ez egyre nehezebben megy. Viszont azt el kell, hogy ismerjem, hogy ebben a részben a "legtökösebb" főhősnők közé tornászta fel magát. Teljes esélytelen indulóból olyan harcos lett, aki elképesztően okos, veszélyes és kitartó ellenféllé változott. Imádtam minden harci jelenetét!

A férfi főhősünk viszont jóval hamarabb belátja, hogy nem tud ellenállni Orayának és annyi jelét és módját adja, hogy megmutassa, mit érez, hogy egyszerűen nem tudunk neki mi sem ellenállni. És ezek a jelenetek a legszebbek. Főleg, amikor csak úgy forr köztük a levegő, ízzik a kémia, volt, hogy már komolyan lerágtam a fél karomat, hogy történjen köztük valami. Amikor pedig végre történik.. hááát, az valami elképesztő. Sajnos számomra ez a nagy érzelmi vonal valahogy gyengébbé tette Raihnt, mint harcost, elég sok jelenetben úgy éreztem, hogy Oraya a férfi megmentője...

Természetesen nem akarom kihagyni a harmadik kedvenc szereplőmet Mischet sem, aki még mindig a regény egyik fénypontja. Szegénykém most sajnos nem tudott kimaradni a harcokból, ő érzelmileg kapott nagyon sokat, de remélhetőleg ő is lesz még boldog.

Ami nagyon érdekes, hogy Vincent, attól függetlenül, hogy már nem él, meg-megjelenik a történetben és kipótolja a hiányzó történetrészeket. Imádtam ezeket a részeket és most lett teljesen szürke karakter, ahol nem tudod eldönteni, hogy merre felé billenjen is az a léc, hiszen körülbelül ugyanannyi jó tette volt, mint amennyi szörnyű.

És a történet vége? Picit keserédes, hiszen ezzel a kötettel befejeződött Oraya és Rhain története. DE! Nyaxia koronái 6 részből áll, így a világ még mindig a mienk és ha jól értettem, akkor a következő történet Mischeé lesz, ami NAGYON-NAGYON várok!

Összességében egy szinte tökéletes második részt olvashattam, ami kellően akciódús volt és érzelmes. A szerző pedig megmutatta, hogy igenis vannak még jó vámpíros történetek, azután, hogy már mindenki legyintve hümmög rájuk. A történetet mindenkinek ajánlom, akik egy izgalmas, intrikákkal, ármányokkal teli, de a forró romantikát se nélkülöző regényt szeretnének olvasni. És azoknak is, akik még nincsenek teljesen elrémísztve a "vámpír" szótól. Higgyetek nekem, érdemes egy esélyt adni ennek a sorozatnak, mert tényleg letehetetlen!

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, de én mondjuk a kék és ezüst helyett a vöröset és a feketét tettem volna hangsúlyosabbnak

Kedvenc karakter: Raihn, Oraya, Mische

Szárnyalás: a két főszereplő között lévő érzelmi feszültség és a történet dinamikája

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: érzelmes, romantikus, néhol fájó, és persze nem hagyhatom ki a jó pár +18-s karikás jelenetet sem

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játék során különböző vámpíros könyvekből idéztünk, és a ti dolgotok kitalálni mi a könyv címe, majd beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

“Ha ez a csók háborút fog kirobbantani, akkor legalább legyen nagyon jó.”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Január 04 - Milyen könyvet olvassak?

Január 06 - Angelika blogja

Január 10 - Insane Life

Január 12 - Könyv és más

Január 14 - Kelly és Lupi olvas

Január 16 - Kitablar

Január 18 - Dreamworld

Jay Kristoff: Empire of Damned - Holtbirodalom (Vámpírbirodalom #2)

Elérkezett az idő, hogy a magyar olvasók is visszatérjenek Jay Kristoff  sötét, vámpírokkal és mágiával tarkított történetébe Gabriel de León főszereplésével. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mennyire nyerte el a tetszésüket a nagysikerű Vámpírbirodalom folytatása, és ne felejtsetek el játszani a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott Empire of Damned - Holtbirodalom nyereménypéldányért!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

792 oldal

Fordította: Benkő Ferenc

Goodreads: 4,57

Besorolás: dark fantasy, vámpír, antihős

Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak.
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…

A tavalyi év blogos összesítésében első helyen végzett a Vámpírbirodalom a fantasy és a felnőtt könyvek kategóriájában, toronymagasan. Ez az a regény, ami jelenleg is top10-es az all-time-fav listámon, nem tudom eléggé ajánlani, ezt a könyvet emlegetem minden könyves témát érintő beszélgetésben. Gondolom ennek tükrében érthető, hogy a 2024-es év egyik legjobban várt könyve lett a Holtbirodalom, nagyon örülök, hogy kilenc hónappal az eredeti megjelenés után már kapható hazánkban is.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt, folytatódik Gabriel kihallgatása, miután hat napig bezárva tartották a krónikás megtámadásáért. Jean-François torkát tapogatva újra helyet foglal de León cellájában, hogy Margot Chastain császárnő parancsára lejegyezze a Szent Grál történetét. Dior Gabriel segítségével megmenekült tehát a feláldozás elől, de ennek az ára súlyos, hiszen a korábbi útitársak és néhány ezüstszent is áldozatul esett az összecsapásnak, ketten maradtak immár Dior és Gabriel, menekülniük kell. Gabriel húga csatlakozik hozzájuk, aki egy új megoldást kínál, ismer egy mestert, aki tudhat más kiutat a naphalál ellen. Celene immár nem csak a Voss vérvonalhoz tartozik, általa megismerjük az Esanik eredetét, ezen a nyomon kell haladniuk, miután zsákutcába jutottak Jénoah kápolnájában. Dún Maergenbe kell jutniuk, csakhogy a helyet elfoglalta Nikita és Lilidh Dyvok, az Éjszív és a Szívtelen, az vámpírok legrohadtabbjai. Mielőtt ide juthatnának, a csapat szétválik, egy óriási csatából alig menekülnek meg, árulás történik és vér folyik, ami ezután következik az fogság és hajsza újabb szövetségesek után. Phoebe révén bekapcsolódik a történetbe az irhatáncos nemzetség, akiket nem könnyen tudják rávenni, hogy egyezséget szegjenek a Vossok ellen.Végül felsorakozik seregük a kastély előtt, ahol Diort fogva tartják.

Már az első résznél is tisztában voltam azzal, hogy ennél a sorozatnál alig lehet a történetről bejegyzést írni, akkora a terjedelem, hogy csak a felszínt kapargathatom, és csak csapongok jobbra balra. Az kiderült a fentiekből, hogy a szerkezet ugyanaz, Gabriel mesél, és nagyon érdemes odafigyelni a legapróbb megjegyzéseire is, mert rengeteg utalást ad, olyat is, amit már az elején sem akartam elhinni és mégis bekövetkezett. Egy idő után változást kapunk, ugyanis a szintén fogságba esett Celene is mesélni kezd a börtönszinten lévő cellájában, miután tudomására jut, hogy a bátyja miket mesél. Az ő változata sokban eltér Gabriel szavaitól, és ez sok kérdést vet fel, nem egyszerű testvérek közötti rivalizálásról van szó. Ez az ötlet a szerzőtől csillagos ötöst érdemel, ugyanis megváltozott a történet dinamikája, az elbeszélések rácáfolnak egymásra, újabb titkokat tárnak fel, szélesedik a látószög. Tartottam tőle, hogy tudja-e a folytatás ugyanazt a tökéletességet hozni, mint az első, azt a lehengerlő, sötét varázslatot, melyben az antihős a legnagyobb kedvencem, és a regény vértartalma eléri a 100 %-ot, ami nem épp az olvasmányaim jellemző tulajdonsága. És igen, ezzel az új POV hozzáadásával sokkal izgalmasabb lett az én hitem is az utolsó ezüstszentben. De még nagyobb dilemma hinni Celene szavaiban, akin nem könnyű kiigazodni, ha magáról vajmi keveset árul el. Phoebe teljesen új színt visz ebbe a részbe, igaz, már korábban megkedveltem, igazi meglepetés volt már eleve a felbukkanása, és aztán az, hogy milyen jelentőségű szereplővé lépett elő. Nem csak a fajtáját hozza be segítségül a történetbe, hanem Gabrielhez is közel került, ezzel óriási meglepetést és piruló orcákat okozva nekem.  

Tényleg csak csapongok, annyi minden jut eszembe egyszerre. Végig tél van a cselekmény során, csontig hatoló hideg, havas táj, még ebben is a szerzőt tudom dicsérni, mennyire átérezteti ezt az apróságot, hogy lefagytak a lábujjaim olvasás közben. Ez semmi ahhoz képest, ahogy az érzelmeket képes átadni. Az ezüstszent gyötrődése a vérszomjával már szinte megszokott, de ezt is tudta fokozni, együtt szenvedtünk egy kis enyhülésért. 

Nagyon sokat hozzáad a világfelépítéshez a Holtbirodalom, részletesebben megismerhetjük a vámpír vérvonalakat, újabbakat ismerünk meg közelebbről. Egészen elképesztő, amit a Dún Maergen kastélyba befészkelt Dyvok klán művelt a hellyel, az emberekkel, a szolgáikkal, olyan szintem gyomorforgató, hogy a legvérmesebb horrorrajongó olvasó sem talál benne hibát. Mindezzel együtt nagyon is éltem a kastélyt, a történet kb fele itt játszódik, bejárhatjuk minden zugát, még a rejtett folyosók és titkos termek sem hiányoznak, ahogy a plafonról lógó emberek sem, csapolásra készen. Nikita és Lilidh Dyvok főszereplők voltak a mellékszereplők között, ismerve a helyet, amit létrehoztak, hát nem kell részleteznem a legalávalóbb természetüket. A klánjuknak hihetetlen ereje van, és a "gyermekeik" előszeretettel mutatták be a tudományukat itt, ahol az emberek a táplálékot jelentik. Kiara és társai félelmetesek. Ebben a vérvonalban annyi a mocsok, barbárság, és egyben intelligencia, ami jelentősen hozzátesz ahhoz, hogy a regény kiemelkedjen még a zsigeri vámpírkönyvek közül is.

Számomra a másik hatalmas újdonság a Felvidék megismerése volt, benne Phoebe révén az irhatáncosok fajai, akik különböző alakváltók, medvék, farkasok, oroszlánok. Ők alkut kötöttek a vérszívókkal a területük védelmében, és elég nehéz volt rávenni őket, hogy átlássák, mi forog kockán. Phoebe kerek háttértörténetet kap, rengeteg fordulattal és meglepetéssel. 

A csaták. Édes istenem, egy húsdarálóból nagyobb eséllyel lehetne kikerülni épségben, mint ezekből a leírásokból. Vámpírvér ide vagy oda, mindig rácsodálkoztam, hogyan lehet ennyi törést, szúrást, leszakadt testrészt pótolni, felépülni a bordatörésekből a következő oldalra. Valahogy sikerült, de közben térdig jártunk a vérben, és ez nem elírás, az első részben tényleg csak bokáig ért, itt gyakorlatilag kifolyik a könyvből, nem kímélve az olvasó gyomrát.

Az érzelmek mélyülése érzékenyen érintett, szinte minden szereplőt kedveltem, sokakat megszerettem. Vannak akiket nagyon, Gabriel és Dior is közéjük tartozik, és itt a köztük kialakult bajtársi kapcsolat egészen mássá alakul, határozottan apa-lánya viszonnyá, ami okozott rendkívül szívfájdító pillanatokat.

"Nem tudhatom, hová vezet az utunk, te lány. De rálépek veled, bármi is várjon a végén. Szakítson el tőled maga a Mindenható Úr, álljon az utamba a Végtelen Légió, én akkor is visszatalálok a bugyor partjáról, hogy az oldaladon harcoljak.
Könny futotta el a lány szemét. Nem hagylak el, Dior.
Suttogását elnyelte a vihar. Sosem hagylak el."

 
Ha már Gabriel, Phoebe-vel való kapcsolatára már utaltam, de nem ezt akarom idehozni, bár az is ad némi érzelmi kavarodást, hanem Celene-vel való kínlódásra gondolok. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz e téren a befejező rész, mert olyan sok ellentétes érzelem, adok-kapok, bosszú vonul végig a kapcsolatukon, hogy nem találok kapaszkodót, mi lesz a végső konfliktus eredménye közöttük. A vér számít, a család számít, az árulás számít, mi dönti el a mérleg nyelvét közöttük, mert jelenleg teljes a káosz.

"– Aznap biztosítottál, hogy minden rendben. Ez a Bukott műve, mondogattad. És amíg én élek, sose félj tőle. Ekkor térdre hulltál, megfogtad a kezem, és azt mondtad, a bátyád vagyok, Celene. Ha valaha magadra maradnál a sötétben, csak szólíts a nevemen, és melletted leszek. Te maradtál az egyetlen húgom. Vérem, Rokonom. Ketten a világ ellen, ördögfióka. A túlerő örök. De a diadal is."

 

És az érzelmi jelentőségek között a hit kérdése ismét nagyon fontos része Gabriel gondolatainak, ebből kifolyólag az olvasónak is. Rengeteg elmélet kavarog benne, és én őszintén mondom, sokszor megakadtam ezeknél a soroknál, annyira megérintett, a lehető legjobban meg akartam érteni. Ez a részlet pontosan érzékelteti, hogy miért:

"Valahol mindig tudtam. Ha az ember úgy igazán belegondol, egyedül, az éj derekán, mikor elhallgat a zene, elnémul a ricsaj, és kénytelen szembenézni a lelke ádáz tükrével, képtelenség összeegyeztetni a jószándékú teremtő gondolatát az efféle élettel. A meggyőződést, hogy odafent törődnek az emberrel, mikor ilyen irgalmatlan, iszonyatos irtózat van a világban. Csak egy vak fogadná mosolyogva a tisztítótüzet. Csak egy igazi aljanép emelne kezet egy gyerekre a szeretet nevében. Ekkor felidéztem azt a régi esetet Patience-szel. A halott madárkáját a tenyerében. Mikor rákérdezett, miért halt meg. Mondtam neked, vámpír, hogy egy gyereknek a halál megmagyarázhatatlan, de a tény az, hogy ez az egész megmagyarázhatatlan bárkinek. Így belenyugszunk. A nagy terv mítoszába. A szerető Isten meséjébe. A fejünkbe verjük a hazugságba vetett hitet, s hogy minden értelmet nyer a halálban.
De igazából porhintés az egész. Szenvedünk, mert így akarja. Bajunk esik, mert ez az akarata. Meghalunk, mert tetszik neki. S ha tényleg létezik egy terv, dérvér, akkor az ennyi, semmi több. – Gabriel a falakra intett; a környező sötét kőre és a túlnani üres éjre. – Egy térdre hullt világ. Ami percenként könyörög kegyelemért. Szánalmas maradékát pedig azok a szörnyek lefetyelik, akiket a saját szaros fia teremtett."

Tényleg nem akarom a végtelenségig húzni a bejegyzést, bármennyi mondanivalóm lenne még. Elérkezett a vég... A regény utolsó száz oldala brutálisan odatesz a szívednek, súlyos traumákkal, fent és lent, menny és pokol az, amit átélsz, és nem biztos, hogy túlélsz. Én órákig nem tértem magamhoz, nem tudtam megszólalni, mert kikészített, földbe döngölt, kitépte a szívem, hogy aztán értsem ahogy akarom annak a reménysugárnak a felcsillanását, amiben nem is tudom, hogy akarok-e hinni, de kénytelen vagyok, mert hogyan élem túl egy évig, míg megkapom a befejezést. Köszönöm Jay, baszom anyád, imádlak!

Képek: Pinterest

Borító: Bon Orthwick az illusztrátor, kegyetlen jó.

 

Kedvenc karakter:  Kb mindenki!

Szárnyalás: 792 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Még mindig nem a romantikáról szól, az nagyon halvány, ellenben az összes többi érzelem szárnyal és hullámvasútra ül.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Mostani játékunkban az első részben megismert karakterek nevét keressük. Minden állomáson találtok egy anagrammát, a ti feladatotok pedig nem más, mint kitalálni, hogy mégis melyik mellékszereplőre gondoltunk. Segítségként nagy betűkkel jelöljük a nevek kezdőbetűjét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:   boisFaeVsn

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások
 

11. 28. – Fanni’s Library
12. 01. – Kelly és Lupi olvas
12. 04. – Könyv és más

 

Carissa Broadbent: The ​Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai (Nyaxia koronái #1)

 

A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.

Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.

Maxim Kiadó, 2024

544 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,31

Besorolás: fantasy, romantikus

Akár ​ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!

Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.

De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal. Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége… valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.

A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

Igen, a vámpírok "érája" már lejárt, az olvasók nagy része már totálisan megcsömörlött minden olyan regénytől, ami róluk szól. Carissa Broadbent azonban mégis úgy döntött, hogy a könyve főszereplőinek a vérszívókat fogja megtenni - nagyot mert és talán nyert is vele.

Én is, aki anno nagyon imádtam a vámpírokat, kétkedve kezdtem bele a regénybe, hogy vajon tud-e valami újat mutatni az írónő vagy pedig beleveszünk a megszokásokba.

A történet szerint az Éjszülöttek vámpírkirálya örökbefogad egy árva embergyermeket, Orayát, aki így a vérszívók között nő fel. Bár erőben sehol sincs az új népéhez képest, de maga a király képzi ki őt arra, hogy megállja a helyét és ne csak egy préda legyen a többiek szemében. Oraya azonban többre vágyik, mint túlélni és ezt kívánságát csak Nyaxia, a halál istennője tudja neki megadni, de az istennő a kegyeit nem osztogatja ingyen, ahhoz, hogy segítsen a lánynak, Orayának meg kell nyernie a legendás tornát, a Kejarit.

A Kejari azonban nehéz, mit nehéz, még a legjobbak közül is csak a legjobbak juthatnak el a végsőkig, a nyerésről már ne is beszéljünk. De Oraya nem a gyávák közé tartozik és elindul a viadalon. Hogy egyáltalán túljusson az elején, szövetséget köt az egyik vetélytársával, Raihnnel, aki veszélyes, könyörtelen és persze... rettenetesen jóképű. Oraya eleinte képes ellenállni a férfinek, hiszen ugyanilyen veszélyes, gyönyörű teremtmények között nőtt fel, de ahogy haladnak előre a viadalban, a lánynak rá kell jönnie, hogy ez férfi más, mint a többiek. Viszont a viadalon csak egy valaki győzhet, ami annyit jelent, hogy ha még el is jutnak a végéig, vagy Orayának kell megölnie Raihnt vagy fordítva...

Őszinte leszek, a regény az elején nem nagyon nyűgözött le. Úgy is mondhatnám, hogy nehezen vettem kézbe, mindig volt valami "fontosabb" dolgom is, mintsem olvassam a könyvet. Viszont, ha a kezembe vettem, akkor nehezen tettem le. Aránylag lassan indul be a történet és körülbelül a második harmadtól éreztem azt, hogy oké, most már mindenképpen érdekel, hogy mi is lesz a történet vége (illetve az első rész vége, mert ahogy láttam ez sorozat lesz). Addig viszont evickéltem csak a történések között. Persze, tudom fel kell építeni a világot, meg kell ismernünk a helyszínt, a szereplőket, csak ez nekem picit túl sokáig tartott. De ha már a világnál tartunk. Ritkán olvasok olyan kemény jellemzést a vámpírokról, mint amit itt kaptunk a szerzőtől. Felejtsük el Anita Blake vámpírjait, meg a Twilight és Vámpírnaplók szépfiúit. Ezek itt könyörtelen gyilkosok, akik az emberekre csak, mint eledelre tekintenek. Ami picit zavart, azok a szárnyak. Az eddig is alap volt, hogy a vámpírok tudnak repülni, de az, hogy körülbelül angyalnyi méretű szárnyaik vannak, az picit furává tette számomra az egészet. De hát ezért fantasy a fantasy, mindenki olyan lényeket alkot meg, amilyeneket csak akar.

Forrás

Oraya a főhősnőnk viszont nem igazán tudott közel kerülni hozzám. Ügyes, talpraesett fiatal lány, aki képes életbenmaradni akkor is a vámpírok között, amikor a mostohaapja, a király nincs a közelben. Ez azért már valami. Viszont pontosan, mivel ilyen szívtelen, kegyetlen, könyörtelen lények között nő fel, ezért az érzelmi intelligenciája alapos fejlesztésre szorul. Voltak jobb és kevésbé jó döntései, de az biztos, hogy a karakterfejlődése bámulatos volt, ahogy haladtunk előre a történetben.

És a másik fele, Rhain. Ő sem az a férfi szereplő, akinek már a neve hallatán és az első mondat után, ahogy bemutatkozik, elalélok és legszívesebben beleteleportálnék a történetbe, hogy vegyen engem is észre és engem, csakis engem válasszon. Ez lehetett az írónő hibája is, de egy akár direkt húzás is, hiszen Oraya szemén keresztül ismerjük meg őt. A főhősnőnket pedig nem igazán érdekli sem a szerelem, sem a pasik, így nem is tudja úgy bemutatni nekünk Rhaint, hogy azonnal beleszerethessünk. De ami késik, nem múlik, ahogyan Oraya, úgy mi is lassan megkedveljük a férfit.

A kettőjük kapcsolata pedig szépen lassan épül ki, eleinte egyik sem kedveli nagyon a másikat, hiszen riválisok, halálos ellenségek, csupán a szükség hozza őket össze. De a kényszer előbb barátságot, majd valamivel többet is hoz. (és persze egy jóóó hosszú + 18 karikás részt is :D).

Akit viszont nagyon szerettem, az Mische volt, Rhain női barátja / társa. Egy fénysugár volt ebben a komor világban és bár nem sokat szerepelt, de remélem a további részekben több szerepet fog majd kapni! (vagy akár egy spin-offot is)

A történet pedig ahogy már fentebb is írtam, elég lassan bontakozik ki, de a próbák durvák, az írónőnek elég jó fantáziája volt, hogy egyre borzalmasabb és kegyetlenebb próbákat kelljen kiállni a szereplőinknek, közben mi olvasók is megismerhetjük Nyaxia történetét. Főhőseink nem egyszer a halál torkából jönnek vissza - ha jól számoltam csak Oraya legalább 6-7 alkalommal halt meg majdnem. De szerencsére a vámpíroknak vannak jó kis csodaszereik :D, így egy idő után már nem féltem annyira, hogy szegény főhősnőnk / főhősünk otthagyja a fogát, hiszen mindig kaptak innen-onnan valami csodatévő szert, amivel összefoltozták magukat vagy egymást. De nem akarom elbagatelizálni a dolgokat, hiszen nem mindenki volt ilyen szerencsés, a szerző szépen szórta kifelé a szereplőket...

És a történet vége? Mondhatnánk, hogy minden jó, ha a vége jó, de itt azért ez nem ennyire fekete-fehér. Szerintem most fog csak beindulni a valódi történet, főleg, hogy rengeteg száll elvarratlan még és még több kérdésünk maradt nyitott. Így nyugodtan mondhatom, hogy eléggé várom a folytatást.

Így, miután befejeztem az első részt, elmondhatom, hogy összességében egy, bár nagyon lassan beinduló, de utána annál jobb kis fantasy könyvet olvashattam, (amit nem hittem, hogy az lesz, miután az elején annyit bukdácsoltam) és nyugodtan merem ajánlani minden fantasyt kedvelő olvasónak, még azoknak is, akik már megcsömörlöttek a vámpírok vérszomjas világától.

Borító: Gyönyörű, különleges, tetszetős

Kedvenc karakter: Mische

Szárnyalás: a próbák

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Izgalmas, néhol hátborzongató, néhol fájdalmas, de persze nem maradhatott ki belőle a romantika és a +18 karikás részek sem :)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják Oraya emberi barátnőjét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 07 - Insane Life
November 08 - Kelly & Lupi olvas
November 09 - Milyen könyvet olvassak?
November 10 - Angelika blogja
November 11 - Könyv és más
November 12 - Dreamworld
November 13 - Kitablar