KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vérfarkas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vérfarkas. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 10., kedd

Jennifer L. Armentrout: The War of Two Queens - Két királynő háborúja (Vér és Hamu #4.)


Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
736 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 4,08
Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia

A ​háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE


Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres  Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik,  Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással. 
A könyv második felében aztán eljön a pillanat, amikor dönteniük kell az Egyesülésről, mert a körülmények miatt mindegyiküket jelentősen megerősítené a végrehajtása, szükségük van rá, Kierannak különösen, hiszen átokkal sújtották. A legkevesebb bajom a könyv olvasása során az Egyesüléssel volt. Aki az interneten terjedő szexuálisan túlfűtött szerelmi háromszöges drámára számít, az csalódni fog. Szerintem tökéletesen állt hozzá JLA, elfogadható volt a kivitelezés, mivel nem volt túlzó, sem extrém. Ez egy hagyományról, egy lehetőségről szól, a kötelék megerősítése a cél, amit egyszerűen meg kellett tenniük – az egymásból való táplálkozás lépését, ami szigorú sorrend szerint zajlik. Aztán van az a pont, amit már nem kötelező átlépni, amikor ez a felizzott testi/szellemi állapot eljut egy csúcspontra és még többre vágynak az érintettek. Poppy nem áll meg, ez az ő döntése ebben az euforikus pillanatban, és semmi felesleges, részletekbe menő leírás nincs, legfeljebb karok-lábak egyéb testrészek simulása, kavarodása. Ami itt történik abban én nem éreztem semmi romantikus aspektust Kieran vonatkozásában. Az már más kérdés, hogy a következő részben érzelmi síkra tereli-e a szerző ezt a szálat, itt ez még konkrétan nem történik meg. Milyen jó lett volna itt egy Kieran szemszög, akkor sokkal többet tudnánk!
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok. 
Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A ​Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.
Kép: Pinterest

Borító: A draken megjelenik a borítón.
 
Kedvenc karakter Casteel, Poppy, Kieran

Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.

Értékelés: 




Nyereményjáték
 
A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?


Állomások

09.10 Kelly & Lupi olvas
09.12 Könyv és más
09.14 Insane Life




2024. július 24., szerda

Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony

 


Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Maxim, 2024
430 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 4,05
Besorolás: paranormális romantikus, fantasy

Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.
A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…
Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.
Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Ahogyan már tudjátok volt nekem is (mint sok olvasónak) egy vámpíros-vérfarkasos időszakom. Imádtam a vérszívókat és az alakváltókat is (köszönet érte főleg Laurell K. Hamiltonnak). Mivel óriási farkasimádó vagyok, így persze egy idő után a vérfarkasok voltak inkább a kedvenceim, imádtam a falkájuk dinamikáját, az összetartásukat és a családi kötelékeiket. Aztán persze másfelé vitt az olvasói utam, de sose felejtettem el azt az időszakot. Amikor pedig ennek a könyvnek elolvastam a fülszövegét, azonnal egy kis nosztalgiát éreztem és tudtam, hogy olvasnom kell a könyvet.

Forrás
A történet szerint Misery vámpír. Méghozzá Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának a lánya. Egy olyan világban él, ahol a vámpírok, a vérfarkasok és az emberek elfogadott teremtmények - bár az elfogadás talán a legjobb szó rá, hiszen amúgy rettentően utálják egymást. Hogy egy törékeny békét kössenek, ezért a vámpírok odaadják Miseryt az embereknek, míg egy ember gyermek pedig a vámpírok között nevelkedik, mintegy zálogként. Misery pedig, hogy ne legyen annyira egyedül, kap egy kislány társat, akivel együtt nő fel és hatalmas barátság alakul ki köztük. De a kislány, Serena, egy nap nyom nélkül eltűnik. Misery próbálja keresni, de eredménytelenül. Ekkor az apja hazahívatja és egy meghökkentő ötlettel áll elő, Misery menjen feleségül a helyi vérfarkas klán alfájához, Lowe-hoz, egy évig kell együtt élniük, csupán politikai okokból. Misery először természetesen nemet mond az ajánlatra, de aztán kiderül, hogy Lowe-nak köze lehet Serena eltűnéséhez és a főhősnőnk egy szempillantás alatt beleegyezik a furcsa házasságba, hátha így sikerül a barátnője nyomára bukkannia.
Vajon hogyan tud beilleszkedni a vámpír lány a vérszívókat rettenetesen rühellő farkasok közé? Lowe-nak tényleg köze van Serena eltűnéséhez? Egyáltalán él-e még Serena?

A könyv egy olyan prológussal indít, hogy rettentő rossz passzban kell lenned ahhoz, hogy itt és most letedd ezt a könyvet. Én szó szerint könnyesre vinnyogtam magam, annyira telve volt humorral a bevezető. Misery tolmácsolásában azonnal belecsöppenünk a történések sűrűjébe, rögtön az esküvővel indítunk. Egyszerűen imádtam és már ott tudtam, hogy nagyon nagyot kell hibáznia az írónőnek, ha én ezt a regényt nem fogom szeretni.

Misery számomra egy nagyon szerethető, nagyszájú, szarkasztikus, humoros főhősnő. Azt nem igazán sikerült kiderítenem, hogy mit is akart az élettől, hiszen túl sok életcélja nem volt: igyon vért, aludjon, keresse a barátnőjét és kb ennyi. Az érzelmeket is úgy kellett tanulnia szó szerint, hiszen gyerekkorától kezdve szeretet nélkül adták-vették, egy nagy hatalmi játszma egy bábúja volt, de ahogyan mesélte is, a vámpírok amúgy sem egy nagyon érzelmes faj. Ehhez képest bekerült a vérfarkasok közé, amelyek meg arról híresek, hogy nagyon összetartóak, családszeretőek, a falka tagjaiért bármikor bármit megtesznek. Misery eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel, de azért szépen lassan kezdte felolvasztani a jégpáncélt maga körül.
És persze Lowe. A titokzatos, nem túl sok érzelmet kimutató, jóképű alfahím, Misery "férje", akire bárki számíthat a falkából és jajj annak, aki bárkit is megtámad az övéi közül! Imádtam, ahogy foglalkozott a pici árva kislánnyal Anával és persze, hogy kínlódott Misery körül.
Hiszen a kettőjük kapcsolata elég kurtán-furcsán indult, se Misery, se mi nem nagyon jöttünk rá, hogy azért kerüli Lowe a lányt, mert annyira taszítja, vagy azért fintorog rá állandóan, mint amiért Edward is kerülte Bellát jó ideig :D.
Annyira, de annyira szurkoltam nekik és amikor végre összekerültek.. hát ott aztán repkedtek a +18-s karikák. Nem gondoltam volna, hogy Ali Hazelwood képes ennyire forró jeleneteket írni, de igen, sikerült neki! Bár volt egy furcsaság az intim jelenetekben, ami az olvasók egy részénél biztosan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem, mint kutya gazdinak (és ugye a kutyák és a farkasok valahol rokonok) ez, ha nem is mindennap olvashatunk róla, de abszolút elfogadható volt. (gondolom most sikerült a kíváncsiságotokat felkeltenem, de nem, akkor sem árulom el, hogy miről van szó :D ).

A történet pedig... igen, van az is, van egy háttértörténet, nyomozás, árulás, rablás, félreértés, de szerintem a valódi szál Lowe és Misery (úristen ezeket a neveket nem tudom megszokni) története. Vajon lehet-e egy vérfarkas és egy vámpír egy pár és van-e bármilyen jövőjük.
A világfelépítésről is mindig szó esik, így én is megemlítem. Kb ennyi, hogy megemlítem. Az írónő se szentelt neki hosszú fejezeteket, tudjuk, hogy három faj van, ezek elfogadják egymást, hogy mi történt, miért táncol késélen a kapcsolatuk és ennyi. A vérfarkasokról elég sokat megtudunk, hiszen ott játszódik a történet legnagyobb része, de a vámpírokról kb annyit, amennyit Misery megemlít. Az pedig nem sok, hiszen nagyon keveset élt köztük.

És a történet vége? Bár ez egy lezárt történet és nem is láttam arról egy szót se, hogy lenne folytatása, de ahogy láttam a külföldi értékelésekből (és a saját gondolataimból), jó lenne, ha folytatná a szerző. Hiszen bár Misery és Lowe történet véget ért(?), de az írónő ott hagyott egy kiskaput egy újabb fura párosnak... Akiket a regény olvasása közben megkedveltünk és kíváncsian várom, hogy velük mi fog történni.. (és persze azt is jó lenne látni, hogy Misery és Lowe képesek-e hosszú távon is együtt maradni).

Összességében egy rettentően jól megírt, humorral teli paranormális romantikus regényt olvashattam, amit nagyon sajnálnék, ha kihagytam volna. Egy könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az alakváltókat, vámpírokat - vagy akár szerették őket és picit szeretnének nosztalgiázni. Ali Hazelwood egy kihagyhatatlan regényt írt, aminek nagyon örülnék, ha lenne folytatása!

Borító: Én nem vagyok tőle kifejezetten elájulva, de ahogy néztem a GR-n, 99%-ban mindenki ezt használta

Kedvenc karakter: Misery, Lowe, Ana, Serena

Szárnyalás: a főszereplők közötti kémia és a humor

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: forró, még annál is forróbb, + 18-s karikás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:

Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mennyi ideig kéne Miserynek vérfarkasterületen lenni?


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 15 - Angelika blogja
Július 17 - Dreamworld
Július 19 - Utószó
Július 24 - Kelly és Lupi olvas
Július 29 - Hagyjatok! Olvasok!

2023. december 2., szombat

Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones - Az aranyozott csontkorona (Vér és hamu #3)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatának harmadik részét:  Az aranyozott csontkorona címmel. Tovább folytatódik Poppy és Casteel váratlan fordulatokkal teli története! Megismerhetjük, hogyan kapcsolódik Poppy Atlantia múltjához, és miféle ellenséggel kell szembenézniük a jelenben.  Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2023. Zafír pöttyös
664 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 4,20
Besorolás: fantasy, vérfarkas, vámpír, sárkány, romantikus

Hajoljatok ​meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…
Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…
Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.
AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…
Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.
A SZERELMES ÉS A TÁRS…
Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.
ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

Az első két rész alapján (1.rész, 2. rész) kijelenthetem, hogy nagyon megszerettem ezt a sorozatot, türelmetlenül vártam a harmadik részt, és arra is kíváncsi voltam, hogy ez a regény átveszi-e az év fantasy olvasmánya díját a Vámpírbirodalomtól az év végi értékelésben.
Poppy ahogy betette a lábát Atlantiába, sorra érik a meglepetések, amik részben fájdalmasak, mint például a bizalmatlan fogadtatás az atlantaiak és Casteel szülei részéről, ott van az árulás, a fogságba esés, majd szabadulás, megtámadják, majdnem megölik, amit alig él túl. Mindez rövid időn belül zúdul rá, ami nem csak őt sokkolja, hanem az olvasókat is. De ne csak a negatívumokat említsem, a vérfarkasokkal való kötelék egészen varázslatos ajándék. Azt is hozzá kell tennem, hogy a birodalom többsége mellette áll, látják mire képes, igazolja a hírét, de ahogy az lenni szokott, mindenhol felbukkannak kételkedők, a legmagasabb körökben is. Poppy-nak óriási felelősséggel kell szembenéznie, hiszen ő lett az atlantai trón valódi örököse, és mivel Casteel szülei már túl régóta uralkodnak, mindenképp át kellene vennie a trónt. Ez nagyon nehéz döntés, rengeteg tényezőt kell figyelembe venniük a férjével, hiszen Casteel a párjaként szintén uralkodó lesz. Összetett a kérdés, hiszen vannak korábbi elhatározásaik, céljaik, mindketten aggódnak a testvérükért, nem adták fel, hogy megkeressék és kiszabadítsák őket. A háború fenyegetése a levegőben lóg, elég egy szikra és lángba borulhat minden, nehéz okosan dönteni, ha egymás után bukkannak elő a csontvázak a szekrényből.
Képtelenség lenne felsorolni, hogy mennyi új információ kerül elő Poppy származásáról, de az már a regény elején nyilvánvaló, hogy ő lesz az új királynő, minden olvasó tisztában van vele, hogy ott a helye a trónon. De ahhoz, hogy idáig eljusson, ki kell derítenie az igazságot, nagyon hosszú utat kell bejárnia, veszélyes körülmények között, újabb és újabb ellenséges lényekkel harcolva. Ehhez jön még a belső utazása is, saját magában is rendeznie kell a küldetését, a céljait. Számításba kell vennie az álmait, a megérzéseit, a hangokat, mindez csodálatosan összetett feladat. Az ereje egyre nő, és ez alól nem mentesül a sötét oldala sem, persze jó akar lenni és jól cselekedni, de a dühe néha ijesztő. Az egész regényt Poppy szemszögéből olvashatjuk, ami előnyös abból a szempontból, hogy minden gondolatát ismerjük, és vele érzünk, ahogy eljut a bizonytalanságtól a tudata megszilárdulásáig. Azért várom már a sorozat 5. részét, A Soul of Ash and Blood-ot, amelyben Casteel szemszögéből olvasható az egész addigi négy rész.
Úgy éreztem Casteel ebben a részben kiemelkedően támogatja Poppy-t, minden egyes pillanatban tiszteli a döntéseit, és messzemenően támogatja. Továbbra is ő a megmentője, szerelme, az egymás iránti elköteleződésük és ragaszkodásuk kicsordul az oldalakról, ezt már tényleg nem lehet fokozni, olvadoztam tőlük. Tetszett, hogy ebben a környezetben értékelik az emberek, ha valaki nyíltan kimutatja az érzelmeit, nem kell szemérmesen elfordulni, ha csókot váltanak, és ez csak a legenyhébb példa. Egyébként meglepően sok az erotika a regényben, meglehetősen vivid leírásokkal, kettejük összetartozása ily módon is megjelent, talán egyszer éreztem túlzásnak, de ez egyéni komfortzónás probléma. A kémia forrong közöttük, virágnyelven ennyi. Kicsit ide kapcsolódik, vagy inkább a fentebbihez, Poppy dühéhez, Casteel-en is éreztem a robbanás közeli állapotot, ami a vérszomj idézhet elő. Annyiszor bizonygatta, hogy ő még önmaga a legbódultabb állapotban is, ami előrevetít valami borzalmasat, de lehet, hogy ez nem jó megérzés.
Kieran. Nem titkolom, óriási kedvencem ez a farkas már az első rész óta, minden egyes jeleneténél borzongok. Most különösen, több okból is, hiszen a kötelék most már Poppy-hoz kapcsolódik, és az a bizonyos Egyesülés is többször szóba kerül. Kieran barátsága természetesen nem szakad meg Casteel-el, ez egy olyan kapocs, ami örök életre szól, ez a testvériséget idézi. Poppy felé határozottan erősödik a barátsága, kinek jut már eszébe, milyen apró kis csírából fejlődött ez ki, immár erős hűség, védelmezés kapcsolódik hozzá. Imádtam, hogy kiderült Kireanról a beszélgetéseik során a személyes titkoktól kezdve a vérfarkasok mitológiájáig sokféle izgalmas információ. Poppy továbbra is kikészíti őt az állandó kérdéseivel, de ez már hozzátartozik kettejük dinamikájához, és számos vicces szóváltást eredményez.
A világfelépítés lenyűgöző, nem találok szavakat. A halandók, vámpírok és vérfarkasok, istenek sokfélesége mellé újabb lények, Gyrm-ek, Visszatérők, Látatlanok ééééés drakenek kapcsolódtak be, biztos van akit kihagytam, bocsánat. Amúgy szerintem itt meg is lehetne állni, mert ez így most fullon van teremtményileg. Kellene beszélni a csodálatos új helyszínekről is, amikről részletes leírásokat kaptam, könnyedén el lehet képzelni az egész birodalmat. Amit kiemelnék az Elízium, a csontvázkatonák stb ellenére is, Nyktos birodalma csodálatos, minden részletében. Nyktos lesz a főszereplője a hamarosan megjelenő spin off sorozatnak, amit erősen ajánlott olvasni a 4. rész előtt. Szót érdemelnének a további mellékszereplők, főleg a vérfarkasok, akik most fontos védelmezői Poppy-nak, remek karakterek. Imádom ezt a szavak nélküli kommunikációt közöttük, bár nem új ötlet, mégis lenyűgöz. Kieran egész családja kiemelkedő, a szülei és a testvérei is megérdemlik a kiemelést. A legnagyobb meglepetést Willa kisasszony megjelenése okozta, aki úgy tűnik komolyabb szerepet kap a szerzőtől, a vicces könyve persze feltűnik nem is egyszer, de hogy ki is ő valójában, az itt derül ki.
Nyktos
A cselekménnyel kapcsolatban szerintem senki sem tudna néhány mondatban beszámolni az érzéseiről, én sem vagyok rá képes. Keserűen vettem tudomásul, hogy jók voltak a megérzéseim Alastirral kapcsolatban, de az meglepett, hogy ez milyen mélyre nyúlik, vagy épp milyen magasra... Poppy valódi származása, a szülei személyének kérdése a regényen végighúzódik, kérdéseket vet fel, válaszokat kapunk, amit megcáfolnak, újabb tények és teóriák merülnek fel, amit fárasztó módon megint vétóznak, és előjön egy legújabb variáció. A lényeg az, hogy a regény végére kiderül az igazság - feltehetőleg ez már az - és sajnos nagy árat kell fizetni érte. A regény eleje nagyon mozgalmas, a közepén volt egy kisebb megtorpanás, de az utolsó harmadra nem lehet panasz. Végre találkoztam régi ismerősökkel is, voltak örömteli és lesújtó élmények velük kapcsolatban és rengeteg meglepő csavar. A szerző olyan eseményeket generált, ami hatalmas viharhoz vezetett és egy erős infarktushoz, legalábbis részemről. Solis királynője magáénak akarja Atlantiát, a háború a küszöbön áll, és ha a következő rész címére nézünk, az nem is hagy kétségek között: The War of Two Queens.
Ahogy az előző részekben, most is volt pár apróság, ami megakasztott, de összességében nem jelentett levonást. Kicsit soknak találtam az ismétléseket, szerintem az olvasóknak 100+ helyett néhányszor elég lenne megtudniuk a tényeket. Néhol meg az idegesített, jó inkább elég sokszor, hogy tudnom kellett, hány kocka sajt csúszik le Poppy torkán. És ezt Cas melyik kezében fogta előtte, és mikor tette át a bal kezéből a jobb kezébe, hogy aztán a jobb válla felett áttekintve Poppy bal tenyerébe csúsztasson egy darab dinnyét.
Most jó hosszú várakozás következik a sorozat negyedik részéig, de micsoda enyhülés a várakozásban, hogy közben érkezik belátható időn belül Nyktos története, ami szójáték nélkül is isteninek ígérkezik. 
Képek: Pinterest

Borító: Eredeti, a címer Poppy kérésére megváltoztatva, figyeld meg az előző borítóhoz képest.
 
Kedvenc karakter Mindenki

Szárnyalás: Nyktos birodalma a drakenekkel.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: A bejegyzésből ki is felejtettem, mennyire gyomorforgató részek is belekerültek a történetbe, mint például a gerinc-kitépés és hasonlók. Szóval érzékenyebbek készüljenek fel véresebb jelenetekre is. Az érzékiséget tekintve Casteel gyakorlatilag az egész sztorin keresztül kemény állapotban van, remélem értitek mire célzok, mivel ilyen hatással van rá Poppy amazonszerű viselkedése, és ereje megnyilvánulása. Ki is használnak minden adódó helyzetet :D

Értékelés: 


Nyereményjáték
 
A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: Melyik tengert látja Poppy a templomból kinézve?

 
További állomások:

12.02 Kelly és Lupi olvas
12.06 Insane Life
12.10 Sorok között - extra idézetek
12.14 Könyv és más



2023. március 13., hétfő

Heteira: A hold vonzása

 


Új turnénkkal elmélyülünk a vérfarkasok világában! Róbert Katalin új könyve egy mítoszokkal és legendákkal foglalkozó novelláskötet, mely Heteira álnév alatt jelent meg nemrég a Könyvmolyképző kiadónál! Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges lényekkel foglalkozó blogturnén, és játsszatok velünk, mert egy szerencsés olvasónk a kiadónak hála meg is nyerheti A hold vonzása című kötetet!

Könyvmolyképző, 2022
344 oldal
Besorolás: fantasy, novellagyűjtemény, new adult, misztikus

SEJTELMES ALAKOK A HOLDFÉNYBEN. IZZÓ SZENVEDÉLY…

Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban? Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket…

Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra.

A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok.

Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre?

Heteira lebilincselő történetei évek óta ejtik rabul az olvasók szívét. Ez a különleges novellaválogatás számtalan országba kalauzolja el az olvasót, mítoszokra és legendákra épít, de nagyon is emberi történeteket mesél a szerelem megannyi arcáról.

ÉLVEZD A SZENVEDÉLY VONZÁSÁT!

Nagyon sokáig hezitáltam azon, hogy akarom-e ezt a könyvet vagy sem. A novellákkal ugyanis eléggé hadilábon állok. Én jobban szeretem a nagyobb, egybefüggő történeteket, plusz a novelláskötetekkel megvan az a problémám, hogy általában nem egyformán tetszenek a novellák és a jobbak nekem túl rövidek, még-még-még akarok belőlük olvasni, a rosszabbak pedig túl hosszúnak tűnnek, így azokat meg legszívesebben átlapoznám.
Aztán végül győzött a kíváncsiság, meg persze a farkasok / vérfarkasok / alakváltók iránti szerelem és belevágtam.

A szerző elmeséli, hogy ő a Teen Wolf révén ismerkedett meg az alakváltókkal és a vérfarkasokkal, ám az én történetem régebbi. Én még Anita Blake-n nőttem fel, az ő speciális világa szerettette meg velem a vámpírokat és a mindenféle alakváltókat. Richardba, a Thronos Rokke klán alfájába halálosan szerelmes voltam, egészen addig persze, ameddig az írónő egy picsogó papucsot nem csinált belőle... :D . Az alakváltókkal (főleg a vérfarkasokkal) kapcsolatban magasak az elvárásaim, így kíváncsian vágtam bele, hogy Róbert Katalin hogyan is látja őket.

Az el kell, hogy mondjam, hogy elég színes világot mutatott be nekünk a szerző. Jártunk az USA-ban, a világ keleti felén, sőt itthon, Magyarországon is, több vérfarkasos mitológiáról is olvashattunk. Mellette megismerkedhettünk hetero és meleg párokkal, de egy biztos, a vérfarkasoknál is rettentő fontos dolog a SZERELEM és persze a SZENVEDÉLY. Olyan + 18 karikás jeleneteket kaptunk, hogy néha csak pislogtam :D.

Ahogy vártam voltak számomra erősebb novellák is, aminél sajnálattal vettem, hogy vége van, mert épp kezdtem volna belemelegedni a történetbe, amire vége lett, de volt egy-két olyan is, ami egyáltalán nem kötött le.

Számomra három novella volt az, amit akár regényként is továbbolvastam volna.
Az egyikük a Szelidítő volt, ahol a fiatal főhősnő, Nadine egy különleges kasztba tartozik, az úgynevezett szelidítők közé, ők azok, akik a megvadult / elvadult alakváltókat képesek lenyugtatni, kiszedni belőlük a traumájuk okát és segíteni megoldani a problémákat. Egy szép napon egy újabb esethez hívják, egy jóképű, de nagyon megkínzott fiatal alakváltóhoz, akivel azonnal különleges kapcsolata alakul ki. Vajon tényleg a fiú követte el azokat a borzalmas tetteket, amivel megvádolták? Vagy véd ezzel valakit?
Imádtam ennek a novellának minden sorát. A világot, amelybe elhelyezte a szerző a történetet és a főhősnő különleges képességét. És persze a két főszereplő közti kapcsolatot is. Ha egyszer ezt regénnyé írná tovább Róbert Katalin, én lennék az első, aki megvenné a könyvet!

Forrás
A második ilyen novella a Született vezető. Ebben a történetben egy fiatal alakváltó, Doma megörökli az anyjától a Falkavezérséget, belőle lesz a következő Alfa. Ez azért kellemetlen, mert a nővére erre készült gyerekkora óta, így választott magának párt, így tanult, hogy a falkát minél ügyesebben vezesse. De végül a természetfeletti valamiért mégis Domát választotta. A fiú boldog párkapcsolatban él egy másik férfivel, aki amellett, hogy nem nő (így nem lehetnek utódaik, ami egy Alfánál követelmény lenne), még ember is. Ez pedig hatványozottan okoz problémát. Vajon elfogadja a falka őket így is? És a többi vérfarkas? Matyi, a párja pedig képes a régi életét feladni és beköltözni Domával az erdőbe az alakváltók közé?
Ez a történet többek között azért fogott meg, mert Magyarországon játszódik. Budán, a Pilisben, Szeged környékén, mind olyan helyszínen, amit Te vagy én is ismerhetünk, így még közelebbinek érzed a történetet - jaj, ha tényleg élnének itt alakváltók! Matyi ráadásul kutyákkal foglalkozott - kiképző volt (bár a történetben "idomárnak" csúfolták), így a kutyák iránti szeretetem miatt őt is jobban megkedveltem. Az pedig, hogy egy falka belső életét is megismerhettük, nagyon érdekes volt a számomra.

A harmadik novella, ami nagy kedvenc volt pedig az Én nem félek. Ebben a történetben főhősnőnk, Gina vérfarkas. Nem ismer más alakváltókat, így kénytelen kelletlen megpróbálja elnyomni ezt az énjét. Ez persze sok kellemetlen percet okoz a számára, főleg a párkapcsolatában, ahol a pasija ember és semmit nem tud Gina különleges természetéről. A lány pedig úgy dönt egy szép napon, hogy véget vet a kínos titkolózásnak és bevallja a párjának, hogy mi is ő valójában. Gábor persze úgy reagál rá, ahogy egy normál ember tenné: sikítva menekül ki a világból. Vajon van annyira erős a kapcsolatuk, hogy a férfi elfogadja a picit sem hétköznapi párját?
Itt, ami nagyon tetszett, az egyrészt Gina kínlódása volt, mert a benne lévő farkas mindenáron ki akart törni, meg akarta mutatni, hogy milyen is egy valódi ragadozó, de a lány segítség nélkül (ugye nem volt se közel, se távol egy másik alakváltó sem) csak küzdött. A másik pedig Gábor reakciója volt. Persze, hogy mindannyian akarunk egy alakváltót látni, vagy a párunkká fogadni, de ha VALÓBAN látnánk azt, hogy a szeretett férfi / nő a szemünk előtt változik át valamivé, ami több, mint rémísztő, mit csinálnátok? :)

Igazából voltak még novellák, amelyek tetszettek, de ez a három volt az, amelyik kifejezetten nekem való volt és szívesen olvastam volna tovább is őket.

Összességében ez egy jó kis válogatás lett, amelyet szívből ajánlok minden vérfarkas / alakváltó kedvelőnek, de főleg azoknak, akik szeretik a romantikus és erotikus részeket is, mert mind a kettőből bőven megtalálható a történetekben.

Borító: Látványos nagyon, de nekem a belső két kép (amik szerintem brutál jók) és a szélén lévő minta nagyon nem passzol együtt. 

Szárnyalás: a rengeteg különféle megközelítése ennek a témának

Mélyrepülés: némelyik novella túl rövid volt nekem, szívesen olvastam volna tovább és tovább, akár egy regény formájában is

Érzelmi mérce: elég forróvérűek ezek az alakváltók :D - szóval +18-s karika bőven elfér ezen a novellásköteten

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A likantrópok rajongói elég sok sorozatban és filmben találkozhatnak a kedvenceikkel! Minden állomáson találtok egy ismertebb vérfarkast, akit be kell azonosítanotok, és a sorozat/film címét beírni a rafflecopterbe, amiben szerepel.
Ne feledjétek, NEM a karakter vagy a színész nevére vagyunk kíváncsiak.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)




a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Március 10 - Dreamworld (Kedvcsináló idézetek)
Március 13 - Kelly és Lupi olvas
Március 16 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Március 19 - Spirit Bliss Sárga könyves út (Interjú a szerzővel)
Március 22 - Dreamworld
Március 25 - Hagyjatok! Olvasok!

2022. október 21., péntek

Extra állomás - Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flash and Fire - Hús és tűz királysága (Vér és hamu #2)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatának második részét Hús és tűz királysága címmel. Tovább folytatódik Poppy és Casteel története Atlantia felé haladó útjukon, árulások, véres harcok és érzéki kalandok közepette. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022. Zafír pöttyös
658 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 4,43
Besorolás: fantasy, romantikus, vámpír, vérfarkas

Erősebb ​a szerelem a bosszúnál?
EGY ÁRULÁS…
Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.
EGY DÖNTÉS…
Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
EGY TITOK…
Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.
 
Újabb extra állomáshoz érkezett a blogturné, Fanni oldalán Poppy karaktere került fókuszba, nálam most Kieran lesz a főszereplő. Megjegyzem, megérdemelne akár egy egész spin-off sorozatot, a rajongók határtalan örömére.
Itt találhattok róla karakter információt, én néhány fanartot, és a nekem legjobban tetsző, vele kapcsolatos idézeteket szeretném megosztani veletek. Az idézetek kronológiai sorrendben vannak,  Poppy szemszögéből íródott részletekből szépen kirajzolódik, hogy mennyit változott a kapcsolatuk, egyre barátságosabb, személyesebb lett a viszonyuk. A regényről szóló 5 pillangós értékelésemet itt találod.

"Fogalmam sem volt, mennyi ideig aludtam, percekig vagy órákig, de amikor kinyitottam a csipás szemem, egy foltvarrásos takarót fedeztem fel a lábamra terítve, és láttam, hogy nem vagyok egyedül. Az ággyal szemben ott ült Kieran, ugyanazon a széken, mint előző este, gyakorlatilag ugyanabban a testhelyzetben – egyik csizmás lába a behajlított térdén pihent.
– Kellemes délutánt! – szólalt meg, én meg lustán pislogtam, egyszer őt néztem, egyszer meg a takarót. – A takaró nem én voltam. Cas tette oda.
Ő is járt itt? Amíg aludtam? Az a roha…
– Viszont örülök, hogy végre felébredtél. Még öt percet kaptál volna, mielőtt az életemet kockáztatva megpróbáltalak volna felébreszteni. Casszel ellentétben engem nem különösebben szórakoztat, hogy nézem, ahogy alszol."
 
"– Miért hívsz Penellaphénak?
– Miért kérdezel annyit?
Hunyorogva néztem rá.
– Miért nem tudsz válaszolni a kérdésre?
Kieran felém hajolt, és leszegte az állát.
– A becenevek a barátoknak vannak. Szerintem mi nem vagyunk barátok."

"Szembefordultam Kierannel, és halkan megkérdeztem.
– Lehetséges, hogy valahogy érzékeli, hogy… mit érzek? Nem úgy, ahogy én, hanem valahogy másképp?
Kieran felém döntötte a fejét, sötét szemöldökét összevonta, majd kisimultak az arcvonásai, és kedélyesen elmosolyodott.
Jaj, ne.
Megdermedtem, és ösztönösen tudtam, hogy valószínűleg nem fog tetszeni a válasz.
– Az elementális vonalból származó atlantiaiaknak tényleg nagyon élesek az érzékei – magyarázta. – Sokkal jobb a látásuk, mint amit egy halandó elképzelhet, és még a legsötétebb éjszakán is képesek teljesen tisztán látni mindent.
Ezt eddig is tudtam.
– Az ízérzékelésük is nagyon erőteljes, meg a szaglásuk is – folytatta egyre nagyobb vigyorral. – Képesek kiszagolni egy ember saját illatát, és ez sokat elárul valakiről meg a testéről; hogy merre van az a személy, mit evett utoljára, vagy kinek a közelében tartózkodott.
Kezdett elönteni a megkönnyebbülés. Ez nem is hangzott olyan rosszul…
– Bizonyos helyzetekben egyesek képesek megmondani, ha valaki nincs jól, megsérült, vagy épp az ellenkezője a helyzet. Például, ha valaki… – kis szünetet tartott –, izgalmi állapotban van.
És tessék, pont ettől féltem.
Casteel képes érzékelni a felajzottságot?"

"– Ha még mindig fontos nekem, az csak össze fogja törni a szívem – suttogtam, mert tudtam abban a pillanatban, hogy ez az igazság. Fontos volt nekem. Mindig is az volt. És olyan érzés volt ezt beismerni, mintha a fekete víz alá merültem volna.
– Nem feltétlenül – mondta Kieran. – De ha mégis, a szívünk összetörése néha a velejárója annak, hogy szeretünk valakit, aki méltó rá, még akkor is, ha a szeretetünk iránta azt jelenti, hogy végül búcsút kell mondanunk neki.
A hangja érdessége többet elárult, mint a szavai.
– Ez úgy hangzott, mintha lenne tapasztalatod ebben.
– Van."
 
"– Casteel egyszer azt mondta, hogy már akkor úgy érezte, mintha ismerne téged, miután csak néhány alkalommal beszéltetek.
Újból megmozgattam a lábujjaimat a homokban.
– Erre én is rákérdeztem.
– Ez most a meglepett arcom – mormogta Kieran, és amikor ránéztem az arckifejezése pont olyan volt, mint mindig. Unott, némi derültséggel.
Megrándult az ajkam a beszélgetésünk képtelensége ellenére, ahogy ismét a ragyogó, napsütötte éjfél színű víz felé fordultam.
– Azt mondta, hogy szerinte a benne lévő atlantiai vér felismerte az enyémet.
– És te is ezt érezted?
Bólintottam.
– Lehetséges ez?
– Elképzelhető – felelte egy pillanattal később. – De én nem hinném, hogy ez a helyzet. Szerintem valami mélyebb. Valami megfoghatatlan, ritkább és erőteljesebb, mint a vérvonalak vagy akár az istenek. Valami, ami olyan nagy hatalommal bír, hogy hatalmas változásokat indított el a múltban.
Megmerevedtem, és volt egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni, hogy mire gondol. Hogy bármi is az, az sokkal jobban megrendít majd, mint amit eddig elárult. Hogy olyasmit keltenének életre a szavai, amit nem lennék képes uralni.
– Szerintem szívtársak vagytok."

"– Egyébként – indult el felém Kieran –, remélem nem vagy zavarban a reggel miatt.
– Nem vagyok zavarban – suttogtam.
– Nem? – Kétkedő volt a hangja. – Rám se nézel!
– Pár pillanattal ezelőtt épp rád néztem.
– Csak azért, mert erőszakos és rettenetes dolgokat akartál tenni velem.
Elmosolyodtam, mert ez tényleg így volt.
– Úgy festesz, mintha most is megtennéd.
Felvont szemöldökkel ránéztem.
– Örülsz? Most rád nézek.
Megjelent egy félmosoly.
– Igen, de vörös az arcod, mint a cékla.
– Mindegy – motyogtam.
– És még mindig úgy nézel ki, mintha meg akarnál ölni.
Felsóhajtottam.
Megigazította Molly kötőfékét, és így szólt.
– Tudod, amit a táplálkozás közben éreztél, és ami azután történt, az természetes.
– Köszönöm, de nem kell ezt mondanod.
– Akkor esetleg szeretnél egy jó tanácsot?
– Nem igazán.
– Attól még megkapod.
– Nyilván.
– Ha azt szeretnéd, hogy a következő táplálkozások – és gondolom, tudod, hogy lesznek még ilyenek a jövőben – kevésbé legyenek intim jellegűek, odanyújthatnád neki a csuklódat.
Kieran felé pördültem.
– Nos, ez az információ rettentő nagy segítség.
Kieran felnevetett, és meg sem kísérelt kitérni az útból, amikor a karjába bokszoltam."
 
"– Kieran…
Rám nézett.
– Kérlek… Próbálj óvatos lenni! – mondtam.
Felvonta a szemöldökét.
– Te aggódsz miattam?
Keresztbe tettem a karom, és bólintottam.
– Ne legyél velem kedves! – mondta, és vidámságot érzékeltem benne. – Kikészítesz.
– Bocsánat.
Erre elmosolyodott, és odasétált hozzám.
– Egy cseppet sem tűnik úgy, mintha sajnálnád.
Rávigyorogtam.
– Tegyél meg egy szívességet! – kérte, ahogy rám nézett. – Védd meg a királyfid, Poppy!"



Nyereményjáték

Jennifer L. Armentrout nagyon népszerű szerző a magyar olvasók körében, érdemes beszereznetek a többi sorozatát is, Kedvcsináló ehhez a játékunk: idézeteket olvashattok az állomásokon, a feladat felismerni a könyvet és a címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: "Te tényleg azt hiszed, hogy nem akarlak? – A hangja mély volt, szinte már morgás. – Nincsen a lényednek egyetlen része sem, amit ne akarnék, érted?"
 

További állomások:
Blogturné Klub
10.09 Kelly és Lupi olvas
10.13 Könyvvilág
10.17 Fanni’s Library extra
10.21 Kelly és Lupi olvas extra
10.25 Könyv és Más

 
 

2022. október 9., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: A ​Kingdom of Flesh and Fire – Hús és tűz királysága (Vér és hamu #2)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatának második részét  Hús és tűz királysága címmel. Tovább folytatódik Poppy és Casteel története Atlantia felé tartó útjukon, árulások, véres harcok és érzéki kalandok közepette. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022. Zafír pöttyös
658 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 4,43
Besorolás: fantasy, romantikus, vámpír, vérfarkas

Erősebb ​a szerelem a bosszúnál?
EGY ÁRULÁS…
Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.
EGY DÖNTÉS…
Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
EGY TITOK…
Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.

Azonnal olvastam volna a folytatást az FBAA után tavasszal, de komolyan nem gondoltam volna, hogy a szokásos minimum egy éves várakozás helyett a kiadó meglepi a rajongókat egy gyors második rész megjelenéssel a szeptember végi Könyvfesztiválra. Ha azonban szeretnétek ti is meglepni magatokat egy cuki bónusz novellával az első részből, egy feliratkozás után letölthető a "Vörös Gyöngy jelenet" Hawke szemszögéből, természetesen angolul! https://jenniferlarmentrout.com/bonus-scene-hawke-pov-the-red-pearl/
Különösen emlékezetes volt az első rész számomra, nagyon megfogott a történet, így izgatottan vágtam neki az olvasásnak, ami pontosan ott folytatódott, ahol az első rész abbamaradt. Casteel feleségül akarja venni Poppy-t, és ez nem feltétlenül tetszik a népének. Mivel nem ismerik Poppy-t, csak a Szüzet látják benne, nem tudják hogyan nevelkedett, mennyit hazudtak neki, csak az ellenség kedvencét testesíti meg a szemükben. Casteel azonban nem tolerálja a zúgolódást, kitépi annak a vérfarkasnak a szívét, aki nyíltan száll szembe vele, így hamar megadja az alaphangulatot a regény első fejezetében, ne próbálja meg senki kétségbe vonni a döntését. A lány alaposan megretten és el is szökik, persze értelmetlen próbálkozás, ami majdnem az életébe is kerül. Végül megállapodnak, hogy tettetik a külvilág felé a szerelmes párt, így meggyőzhetik a környezetüket és persze a királyi párt, Casteel szüleit, akikhez megpróbálnak a leghamarabb eljutni. Meg kell állapodniuk, hiszen mindketten aggódnak a saját fogvatartott testvérükért, akiket csak akkor tudnak kiszabadítani, ha erős szövetségben alkuképesek lesznek a királynővel szemben. Csakhogy semmi sem egyszerű, a Felemelkedettek üldözik őket, vissza akarják szerezni Poppy-t, és más ellenség is az útjukba kerül. Végül sok sok harc után megérkeznek Atlantia földjére, ahol már mozgolódnak az Istenek, és várja őket a népükkel való találkozás.

A történetről dióhéjban csak ennyit mondanék, persze képzelhetitek, hogy milyen mozgalmas és izgalmas a cselekmény potom 650 oldalon keresztül, lehetetlen pár mondatba belezsúfolni ennél többet. Szükségtelen is, mert ha a kezedbe veszed, szépen belesüppedsz a fotelba, ha rám hallgatsz, jó ötlet előre bekészíteni némi nasit és innivalót, mert nem fogsz tudni felkelni.
Ami engem igazából elvarázsolt az megint a regény érzelmi vonala volt, ami sokoldalú, nem is tudom, hogy mennyire sikerül majd felsorolni a rám ható aspektusokat. Kezdjük azzal, ami az első rész végén felszínre került, konkrétan Hawke valódi kiléte, ami alapjaiban rengette meg Poppy lelkét, hiszen jogosan gondolja, hogy a férfi, akiben megbízott, gyakorlatilag a csillagokat is lehazudta az égről. Óriási benne a harag, de mégis ott a szikra, ami nem hagyja, hogy elvakult gyűlöletté változzanak az érzései. Persze az igazság megismerése a Felemelkedettekről nagyban közrejátszik, hogy világosan lásson, és valamilyen szinten megértse és elfogadja, hogy mi is a tét. A házasság jó megoldás lenne a céljaikhoz, de ha minden alkalommal szópárbaj zajlik közöttük, ez nem hihető szerelem a külvilág felé. Pedig meg kell győzni a vérfarkasokat, hogy elfogadják Casteel választottját. Egyszerűen imádtam, amit felépített a szerző közöttük, ezt a lassú égésű románcot, nem tehetek róla, teljesen erre fókuszáltam az olvasás során. Az a sok teher, amit magukkal cipelnek, hol hátráltatja, hol összehozza őket. Az éjszakai rémálmok mindkettejüket gyötrik, de segítik egymást, néha egészen különleges módon. Cas megtalálja a módját, hogyan űzze el a démonokat, és Poppy is rájön, hogyan tud segíteni Cas éhségén. Hihetetlenül intenzív érzelmek kavarodnak kettejük között, ebben a szokatlanul hideg őszi időben elég gyakran kimelegedtem az olvasás során.
Casteel egy időzített bombaként működött számomra. Tudtam, hogy eljön az a pont, amikor végre teljesen őszinte lesz, és ki mer mondani olyan szavakat, amire az olvasó is vágyik Poppyval egyetemben. Óriási súly nehezedik rá, kötelességtudat, felelősség, hűség, és ezt csodálatra méltóan viseli. Olyan sok minden kiderül ebben a részben a gyerekkoráról, Malikról, a királyságról, végre teljes lesz a kép, mert képes lett megnyílni Poppy felé is. Muszáj ideidézni az egyik kedvenc mondatomat: " – A szíved, Poppy… egy olyan ajándék, amit nem érdemlek meg. – A kezét a térdemre helyezte, és rám emelte a tekintetét. – De az utolsó leheletemig védelmezni fogom. Nem tudom, hogy ez mit takar. – Elhallgatott, és az ujjait a testre simuló nadrágomba mélyesztette, a bőrömbe. – Jól van, a rohadt életbe, tudom, mit jelent. Ezért ejt ámulatba minden, amit mondasz vagy teszel… ami vagy. Ezért te vagy az első gondolatom ébredés után, és az utolsó, mielőtt álomba merülök, kiszorítva minden mást. Ezért tudok csendben lenni, ha veled vagyok. Csak lenni. Tudod, mit jelent ez."
Poppy már az első részben is egy erős karakter volt, aki meg tudja magát védeni, most ezt még jobban megerősítette. Egyrészt minden kérdésére választ akar, még ha őrületbe is kergeti a pasikat maga körül, különös tekintettel Kieranre, alaposan meg akarja ismerni Atlantia történelmét, legendáit. Okosan kérdez és jól kombinálja az információkat. De fizikailag is képes megvédeni magát, és most többször is szüksége van erre, számos harcjelenetben kell bizonyítania. Aztán ott van a gyógyító képessége, amit szívesen ad bárkinek, akinek szüksége van rá, jó érzés volt olvasni a keze nyomán születő gyógyulásokról. Az emberek kezdik elfogadni, ugyanakkor félnek is tőle, és ezt nehezen tudja feldolgozni. Mégis folyamatosan áldozatkész, fontosabb neki a végső cél, mint a pillanatnyi érdek. Okos, intelligens nő, végre elértünk odáig, hogy a regény végére vállalja önmagát minden szempontból. 
Visszatérve Kieranre, te jó ég, mennyire élveztem a köztük kialakuló barátságot, ami egészen apró csírából bontakozik ki, és válik elfogadó kapcsolattá, amiből a pletykák szerint lesz még ez-az. Kieran kötődése Casteelhez őrületes összhangot mutat, imádom a szerzőt ennek a több mint barátságnak a megjelenítéséért. Védték egymást, és azt, ami a másiknak fontos, félszavakból, sőt ki nem mondott szavakból is értették egymást. 
Ebben a részben a mellékszereplők többsége a vérfarkas klánból került ki, élükön Alastirral, akiben valahogy nem bíztam, hiába tűnt jóakaratúnak Poppy szemében, nekem azért megvannak róla a titkos teóriáim. Állandóan kaptam az utalásokat, sugallatokat vele kapcsolatban, szóval résen leszek a továbbiakban. Más regényekben is kedvelem a vérfarkasokat, itt is szimpatizáltam velük, főleg Delano és Jasper volt erőteljes karakter, és ők kevésbé voltak alapból ellenségesek a lánnyal. Poppy támogató karakterek szempontjából nincs elkényeztetve, nagyon hiányzott Tawny, gyakran jól jött volna egy barátnő, aki ezt a sok testi-lelki kavarodást segített volna feldolgozni, tanácsot adni.
Nem szeretnék végtelen hosszúságú bejegyzésbe merülni, de mégiscsak ki kell beszélni még ezt azt. Imádtam a világfelépítést, igazi epikus fantasy ez a történet. A cselekmény egy jól átgondolt tervre épült, természetesen a különböző fordulatok alakítják a cél elérését, kiderült még több titok, újabb emlékek is felszínre kerülnek, a kirakós darabjai hol kavarognak, hol tisztulnak, egészen az utolsó oldalig. Az első rész után itt új helyszíneket járhattam be, megismerhettem az atlantiaikat, így lett teljes a kép. Nekem nagyon tetszett az alvó istenekre épített történelem, ez a varázslattal átszőtt feeling. Lenyűgöző jeleneteket kaptam a szerzőtől például a ködön való átkelés során, borzongtam is leesett állal. De úgy általában elmondható, hogy ebben a részben jobban kinyílt a világ, sok leírás szerepelt a helyszínekről, világosan el tudtam képzelni mindent.
Mindenképp meg kell említenem, hogy a regény hangulatát a folyamatos feszült várakozás festette alá, és ehhez nagyon jól illett a balanszírozás a humorral, a szereplők egymással való viccelődése. Gyakran  ugratták egymást a srácok fanyar, szarkasztikus beszólásokkal, és Poppy is értett a szópárbajokhoz. A legnagyobb mosolygásra Kieran késztetett, aki képes volt unott fapofával beszólogatni.  De a főszereplők közötti érzelmi feszültséget semmi sem múlta felül. Igazából ez állt nálam a központban, és minden mozzanatát élveztem. Jóval több romantikus/erotikus jelenet volt, mint az első részben, de pont így volt jó, nem éreztem túlzásnak semmit, sőt, bármennyi további jelenetet elviseltem volna.
Huh, a vége elég brutálisra sikeredett, komolyan félve olvastam, mi jöhet még, nagyon ijesztő jelenetek sorát írta le a szerző. De egyben új reményeket is keltett, és őszintén remélem, kiderül, hogy ki állt ennek a jelenetsornak a hátterében, ki volt ezért a felelős, ez bosszúért kiált.
Oké, következzen a legnagyobb kritika  részemről: bizony volt egy pár jelenet, részlet, ami emlékeztetett már korábban olvasott regényekre, vagy túl elcsépelt toposz került bele, (halott ex, katapult a fejekkel) de azt hiszem, ezen nagyon gyorsan túltettem magam, és emiatt levonást sem szeretnék eszközölni.
Összességében nagyon elégedett voltam a regénnyel, a szerző megmutatta, hogy az epic fantasy műfaj továbbra is az erősségei közé tartozik, párosítva a kimagasló romantika-írás tehetségével, ebből csakis jó származhat. Nem szeretnék a következő könyvről előre bármit is leleplezni, sejtem, merre fog haladni a történet, megvoltak a célzások a szerelmi szállal kapcsolatban is, de abszolút nyitott vagyok, meglátjuk, mit hoz majd ki belőlem, ha szembesülök az eseményekkel. Eltekintve a szerelmi száltól, az is nagyon izgat, hogy valójában mi történt Poppy szüleivel, és szétfeszít az ideg a testvéreikkel kapcsolatban. Idegőrlő várakozás lesz. Azt hiszem az idén túl jó dolgunk volt, két rész is megjelent, de remélem a kiadó megtartja ezt a remek új szokását, és fél éven belül megkaphatjuk a harmadik részt is, hogy újabb ámulatba eshessünk.
Képek: Pinterest

Borító: Gyönyörű, és ott vannak azok a bizonyos gyűrűk.

Kedvenc karakter: Poppy - Casteel - Kieran
 
Szárnyalás: A barlang-jelenet, mi más.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce:  Lassan égő a románc, szuperforró jelenetekkel, jégkockás frissítőket bekészíteni!

Értékelés: 


Nyereményjáték

Jennifer L. Armentrout nagyon népszerű szerző a magyar olvasók körében, érdemes beszereznetek a többi sorozatát is, Kedvcsináló ehhez a játékunk: idézeteket olvashattok az állomásokon, a feladat felismerni a könyvet és a címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: "Szerintem az olvasás szexi."
 

További állomások:
Blogturné Klub
10.09 Kelly és Lupi olvas
10.13 Könyvvilág
10.17 Fanni’s Library extra Poppy
10.21 Kelly és Lupi olvas extra Kieran
10.25 Könyv és Más



Rendszeres olvasók