Nalini Singh dedikálás Bécsben - Greylupus beszámolója

Nalini Singh már régóta az egyik kedvenc szerzőm. Csodálatos világokról ír, különleges lényekről, angyalokról, mentálokról, alakváltókról és méltán lett világhírű bestseller író.

Régóta szerettem volna tőle dedikált könyvet, de sajnos ez eddig lehetetlennek tűnt – pedig júniusban még Magyarországon is járt, de ez csak akkor derült ki, amikor már elutazott.

Ám október elején a hírlevelében írta, hogy a Frankfurti Könyvvásár miatt Európába jön, dedikálásokat tart és Frankfurt, München után Bécsbe is ellátogat.

Hohóóó! A szemeim felcsillantak, ez már egész közel van hozzánk, akár ki is mehetnék rá! Az első lelkes posztjaimra az egyik molyos barátnőm Gretty reagált, hogy szívesen csatlakozna, így már társam is volt az utazáshoz. Leleveleztem a kinti könyvesbolttal (mint később kiderül, ez abszolút jó ötlet volt), hogy tényleg ott lesz-e Nalini, kell-e regisztrálni, vihetünk-e saját könyvet, stb.stb. – a lényeg, hogy rengeteg kérdést tettem fel nekik. Másnapra megjöttek a megnyugtató válaszok, így nekiállhattam megszervezni az utazást.

Közben a szűkebb baráti körömmel – akik szintén Nalini rajongók – egyeztettem, hogy kinek mit kell dedikáltatni – volt, aki megkért, volt, akinek én ajánlottam fel, így szépen sorban érkeztek hozzám a dedikálásra váró könyvek. A maximum létszámot az enyémmel együtt 5 könyvben állapítottam meg, annál többet nem mertem (és nem is akartam) kivinni, így utólag is elnézést kérek azoktól, akiket elutasítottam.

Végre eljött a nagy nap, október 19-e. Addigra Grettyvel már tűkön ültünk, annyira izgatottak voltunk és egy három órás, végig könyvekről beszélgetős (elvégre két moly miről is társalogjon?:))) vonatút után, végre megérkeztünk Bécsbe. Mivel nem tudtuk, hogy mennyi idő alatt találjuk meg a könyvesboltot, így jó két órával a dedikálás előtt elindultunk a bolt felé. Csak egyszer tévesztettünk metró vonalat, illetve bolyongtunk kicsit a zsúfolt Stephanplatzon – de végül megláttuk a helyszínt és a kirakatában pedig Nalini könyvei és egy nagy plakát, hogy aznap tart dedikálást 19:00-tól!  

Gyorsan ellőttünk pár képet: bolt kívülről, kirakat Grettyvel, Lupival, közeli, távoli – az arra sétálók, és a kirakatokat nézők pedig nagy szemeket meresztve néztek minket, hogy minek fotózzuk a kirakatot, de mosolyogva és elnézően álltak arrébb, hogy minden fotónk jól sikerüljön. 

Belépve a nem túl nagy, emeletes könyvesboltba, egy fiatal lány fogadott minket, majd amikor meghallotta, hogy Magyarországról a dedikálásra jöttünk, mosolyogva mutatta, hogy a felső szinten lesz és nyugodtan menjünk fel. Mivel még majdnem egy óránk volt, úgy döntöttünk, hogy körülnézünk. A felső szinten már állt egy dobogó, egy asztallal, székkel, mikrofonnal, egy német nyelvű Nalini könyvvel, így tudtuk, hogy jó helyen járunk. A mellette lévő asztalon hatalmas, Nalini által írt könyvkupac várta a leendő gazdáit. Ahogy láttuk, Ausztriában már 10 rész jelent meg a Psy-Changeling sorozatból (a 11. megjelenése alkalmából dedikált az írónő), az Angyali vadászból pedig ott tartanak, ahol mi – 4 könyv kapható – és az ötödiket pár héten belül vehetik kézbe az olvasók.

A bolti dolgozók a lelkesedésünkre természetesen engedték, hogy fotózzunk, amit ki is használtunk. Miután fenn körülnéztünk, lementünk felfedezni a többi könyvet és persze a YA szekciót is. Hát tobzódtunk a szebbnél szebb könyvekben. Ahogy láttuk, a legtöbb könyvet keményborítóval lehet megvenni, szigorúan lefóliázva. Nagyon kevés könyvbe tudtunk belelapozni. Pedig szerettünk volna megnézni jó néhányat, hisz a legtöbb olyan könyv, ami nálunk is kapható, majdnem kétszer olyan vastagságú volt, mint a magyar kiadások. Amibe bele tudtunk lapozni, ott se láttunk semmi különlegességet, ami miatt vastagabbnak kellett volna lennie a kinti könyveknek, úgyhogy továbbra is rejtély maradt a számunkra, hogy miért vastagabbak a kinti könyvek. De a borítók legtöbbször eltértek a magyar borítóktól és gyönyörűek voltak.. én, mint nagy borítómániás, szó szerint nem tudtam hová kapkodni ennyi szépség között.

Végül kigyönyörködtük magunkat, de még mindig volt majdnem háromnegyed óránk a dedikálásig. Visszamentünk a felső szintre, amit már telepakoltak székekkel és kezdtek a rajongók is befelé szállingózni nekünk  a második sorban jutott nekünk hely, pont a dobogóval szemben. Lassan tele lett a felső szint, a végén már szék sem jutott mindenkinek, úgyhogy a fal mellett, a lépcsőn, sőt a másik teremben is álldogáltak emberek. Az idő lassan telt, de végül MEGÉRKEZETT!

Mosolygósan, kicsit fáradtan, fekete farmerben, fehér felsőben és egy pink színű blézerben – NALINI SINGH – és hatalmas tapssal köszöntötték a rajongók.

Vele volt a német Egmont kiadó egyik munkatársa is, ő fordított németre.

Nalini először felolvasott egy részletet a Kiss of Snow című könyvéből (Psy-Changeling sorozat), majd feltehettünk neki kérdéseket. 

Először mindenki megilletődve nézett, és nem mert kérdezni, ezért bemelegítésként elmesélte, hogy jött a Psy sorozat ötlete.

Mindig is érdekelte a telepátia és az agykapacitásunk kihasználatlansága, majd miután Japánban élt egy kis ideig, ott jött az a gondolat, hogy mi lenne, ha azok az emberek, akik kihasználják a teljes agykapacitásukat, beleőrülnének ebbe? Így alakultak ki a mentálok.

Ellenpólusként pedig alakváltókat tett bele a történetbe, de annyi csavarral, hogy eddig mindig csak olyan alakváltókról olvasott, akik kényszerből váltottak alakot és ez minden esetben kellemetlen dolog volt a számukra. Ő viszont olyan szereplőket akart alkotni, akik élvezik, hogy különböző állatok bőrében bújnak.

Eleinte mindenki csak a Psy sorozatról kérdezett, de aztán egy bátor jelentkező feltette a kötelező – „mikor kapunk Illiumról könyvet” kérdést és onnantól kezdve repkedtek a kérdések mind a két sorozatra.

Próbáltuk összegyűjteni a kérdéseket és a válaszokat – remélem, pár új információval tudunk szolgálni Nektek:

Illium

Nalini megígérte, hogy lesz könyve, de annyit mondott, hogy várnunk kell még vele. Nem azért akarja megírni, mert muszáj, mert a rajongók folyamatosan ezt kérik, ezt várják el tőle, hanem meg akarja várni, amíg megérik benne a történet. De nyugodjunk meg, meg fogjuk kapni.

A világ és a szereplők

Az egyik rajongó kérdésére elmondta, hogy igen, nagyon kíváncsi lenne az általa írt világokra és szívesen találkozna a szereplőkkel is, de mivel ő írja őket, így a fejében szinte köztük él. Amit szívesen kipróbálna, az a repülés.

Illiummal.

(a dedikáláson megemlítettem neki, hogy a kedvenc szereplőm Illium és hogy nagyon tetszett, hogy vele menne repülni. Erre Nalini mosolyogva csak annyit felelt: - Raphael el se vinne.)

A nevek

Vannak olyan szereplők, akik már névvel „születnek”, de vannak, akiknek sokáig nincs nevük. Sosem nevez el egy szereplőt sem muszájból, inkább a történetben „X”-ként jelzi őket, és ha megvan az odaillő név, akkor utólag beleírja.

Elmesélte, hogy a vendégei mindig nagyon csodálkoznak azon, hogy az egész lakás tele van babanév könyvekkel. De ha nem onnan nézi ki a neveket, akkor az internetet böngészi.

Kiről volt a legnehezebb írni?

Jason. Halk szavú, magának való, befelé forduló, így nagyon nehéz volt belelátni a fejébe és megírni a gondolatait és az érzéseit.

Lesz-e Kalebnek könyve?

Erre Nalini csak annyit felelt: Miért? Ő jó? Megérdemel egy saját könyvet?:)

Miért nem Új-Zélandon játszódik a Psy sorozat? Miért Kaliforniában?

Nalini imádja Új-Zélandot, de kicsi ország. A sorozatban pedig olyan helyszín kellett, ahol nagy erdőségek, hatalmas területek vannak. És a sorozat megírása előtt már járt Kaliforniában és ott találta meg hozzá a tökéletes helyszínt.

Ki a kedvenc párosa?

Mindig az, akiről éppen ír.

Volt még jó pár kérdés, de próbáltuk a legérdekesebbeket kigyűjteni. Voltak persze vicces helyzetek is.

Egy középkorú férfi például megkérdezte, hogy az új könyv megvehető lesz-e németül? Vagy csak angolul kapható, merthogy Nalini angolul olvasott fel? Kérdezte mindezt úgy, hogy körülbelül annyi NÉMET nyelvű könyv volt kipakolva a helyszínen, hogy ennyi könyvet Nalinitől még sose láttam egy kupacban.

Erre hirtelen sem az írónő, sem az Egmont munkatársa nem tudott mit felelni.

Illetve az egyik rajongó megkérdezte, hogy ki lesz a következő páros, akiről írni fog a Psy sorozatban?

Nalini annyit válaszolt rá, hogy ő már tudja, akár el is árulhatná neki, de akkor el kellene rabolnia őt és fogva tartani addig, ameddig meg nem jelenik a könyv. Erre persze többen lelkesen jelentkeztünk, hogy ennyit megér a dolog bármelyikünknek.

Végezetül elmesélte az írónő, hogy eredetileg csak a Psy-t akarta sorozatként megírni, az Angyalvért egyedülálló könyvnek tervezte és úgy is fejezte be. Nem akart két sorozatot írni, mert félt, hogy nem tudja az időrendet és a minőséget tartani. Aztán persze kiderült, hogy nem tud különálló könyveket írni, csak sorozatokat.

És jött a dedikálás. Először féltem nagyon, hogy mit fog szólni Nalini, hogy nálam 5 könyv lesz (Grettynél meg 3), de aztán körülnéztem és láttam, hogy másnál is 2-3 könyv van legalább. A rajongók szépen türelmesen vártak a sorukra, nem volt tülekedés, de mivel elég sokan voltunk, mi is legalább negyed órát vártunk, mire sorra kerültünk.

Az Egmont kiadó munkatársa itt is nagyon segítőkész volt, mindenkitől elkérte a nevét, felírta egy papírra, hogy az írónőnek egyszerűbb dolga legyen, ne ott kelljen betűzgetnie. Odalépett mellénk is, hogy elkérje a nevünket, de mutattuk, hogy mi már készültünk és minden könyvben ott van a név, amire a dedikálást kérjük. Erre mosolyogva ránk nézett és megkérdezte, hogy:

-          Ti jöttetek Magyarországról?

Grettyvel vigyorogva bólintottunk.

-          Nalininek mondtuk a levelezést, és hogy jöttök. Vár benneteket.

Ennél a pontnál majdnem hanyatt estünk.

Nalini? Tudja, hogy jövünk? És vár bennünket? Úristen!

Aztán végül sorra kerültünk. Meg sem kellett szólalnunk, az írónő ránézett a borítókra, FELISMERTE őket és nevetve annyit kérdezett:

-          Ugye Ti jöttetek Magyarországról?

Beszélgettünk – a sor közben állt mögöttünk, elmesélte, hogy járt itt júniusban, de akkor csak nyaralt, így ezért nem találkozott velünk, de nagyon tetszett neki Magyarország és szeretne visszajönni hozzánk.  Mi is tolmácsoltuk neki, hogy rengeteg rajongója van és nagyon-nagyon várjuk. Erre azt a választ kaptuk:  Figyeljük a Facebook oldalát (vagy hírlevelét) és ha legközelebb Bécsbe jön, akkor írjunk neki és eljön hozzánk is.

Ekkor a német Egmont kiadó munkatársa is odajött hozzánk és mondta, hogy a magyar és a német kiadó egy csoporthoz tartozik, úgyhogy elintézik, hogy ide is eljöjjön.

Ez volt a nap LEGJOBB HÍRE!  Itt Grettyvel már táncolni lett volna kedvünk.

Végül átadtuk az ajándékunkat neki (egy doboz Szamos marcipánt egy budapesti képekkel teli díszzacskóban), aminek nagyon örült. Volt egy másik ajándéktervünk is, de azt túl későn találtuk ki, így azzal majd legközelebb lepjük meg.

El nem tudom mondani, hogy mennyire voltunk boldogok, hogy találkozhattunk vele. Kedves, aranyos, barátságos, türelmes és sikeres íróként teljesen a földön jár. Minden rajongóhoz volt egy kedves szava, volt, akinek a ruháját dicsérte meg, volt, akinek a vicces copfját. Amikor bejött közénk, látszott, hogy fáradt, de ahogy elkezdődött a program, teljesen fellelkesült ő is.

Nagyon tetszett, amit mesélt Illium könyvéről, mert bár nagyon-nagyon szeretném olvasni ezt a könyvet, de így már sokkal türelmesebben várok rá. Számomra ez teszi őt komoly íróvá, hogy nem a nyomás hatására ír egy könyvet, hanem kivárja, amíg megérik a történet. Így biztos vagyok benne, hogy ugyanazt a színvonalat kapjuk meg, amit eddig is.

Természetesen nem csak mi voltunk külföldiek, rajtunk kívül volt még másik három magyar rajongó is (ha olvassátok ezt a posztot, ne haragudjatok, hogy nem kérdeztem meg a neveteket, de nagyon izgatottak voltunk), sőt volt egy rajongó, aki Lengyelországból érkezett!!

A dedikálás után a McDonald's-ban vacsoráztunk, ahol találkoztunk pár rajongóval a dedikálásról. Egymásra néztünk, ők is idiótán vigyorogtak, mi is. Más nem tudta, csak mi, hogy mi az, amitől ilyen jókedvünk van és mi az, ami attól a naptól kezdve örökre összeköt bennünket.

Minden Nalini rajongónak azt kívánom, hogy egyszer személyesen is találkozhasson vele, mert ez az élmény megfizethetetlen.

Mostantól pedig figyeljük a híreket és nagyon várjuk, hogy az írónővel itthon is találkozhassunk! 

Jus Accardo: Toxic

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (9) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

Toxic (Denazen #2) 
Entangled Teen 2012.10.16.
400 oldal
Goodreads: 4,45
Besorolás: YA, urban fantasy

Amennyire a Touch tetszett, nem volt kétséges, hogy nagyon várjam a következő részt és végre valahára, a kiadó többszöri dátumtologatása után a kezembe került a könyv.

Az előző rész végén éreztem, hogy a folytatás nem lesz könnyű menet. Hát nem is lett az.

Kale és Dez sok mindenen ment keresztül, de úgy tűnik, végre nyugalomra találnak. De ennek az időszaknak hamar vége szakad, amikor a legnagyobb félelmük válik valóra és Dez egy éjszaka alatt elveszíti az immunitását a fiú halálos érintésével szemben. Ráadásul a SIX előkerít egy gyönyörű, fiatal lányt, Jade-t, aki állítólag képes segíteni Kale-nek, hogy a fiú megtanulja a képességét irányítani.

Dez természetesen nem örül az új lánynak, de annak még inkább nem, hogy Jade minden következmény nélkül megérintheti Kale-t és egy alkalmat sem szalaszt el, hogy ezt megtegye.

De ez csak a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy Dez apja vissza akarja szerezni Kale-t a lányával együtt és ehhez semmi sem drága neki. Dezt pedig olyan döntés elé állítják, ahol el kell döntenie, hogy mi a fontosabb? A saját élete vagy az, hogy a számára legfontosabb személyt feladja.. A megoldáshoz időre lenne szüksége… amiből pedig nincs sok. Az óra ketyeg, és ha nem dönt hamarosan, akkor mindent elveszíthet..

Jus az első résszel magasra tette a lécet, így kicsit féltem, hogy a második részben is tudja-e tartani a színvonalat. A félelmem alaptalannak bizonyult, mert a könyv ugyanúgy lekötött, mint az első, sőt... A történet ugyanúgy pörög, mint az első rész, ugyanolyan adrenalinnal telített, mint a főszereplő, Dez.

Az akciókat egy-egy érzelemdús rész köti össze és ez a koncepció jellemző végig a könyvre. Ha pár oldalnál tovább tartott a „nyugalom” – hisz ezeket az időszakokat se mondanám azért persze békésnek, mert volt elég személyes ellentét, ami felfűtötte ezeket a részeket is, akkor már gyanús volt minden és vártam, hogy mikor keveredik Dez újra valami csetepatéba, vagy mikor támad a Denazen.

Na igen, a Denazen Corporation. Ez volt számomra az egyik gyenge pontja a könyvnek. Ez egy hatalmas cég, rengeteg pénzzel és elég sok begyűjtött (hogy önkéntesen vagy kényszerből az más kérdés) különleges képességű SIX-szel, de mégis képtelenek elkapni Dezt és/vagy Kale-t. A fiút megértem, hisz ha valakihez hozzáér, az elporlad. De Dez? Semmi olyan harci/különleges képessége nincs, amivel megvédhetné magát velük szemben. Ráadásul nem egy olyan helyzetbe került, ahol csak az nem kaphatta el, aki nem akarja….

És itt jön be a képbe a másik gyenge pont: Ginger. Ő a Six „feje”, ő tartja össze az egész csapatot. De mégis.. sok olyan dolgot tesz, ami számomra teljesen logikátlan és többek között ő küldi Dezt olyan helyzetbe, ahol a Denazen simán elkaphatná. Példának okáért, Dezt és Kalet annyira védik, hogy eleinte még a szállásuk bejáratát sem közelíthetik meg. Ettől függetlenül az egyik alkalommal Ginger direkt Dezt küldi el EGYEDÜL a város másik végébe, hogy feladjon postán egy csomagot...A következmények kitalálhatóak, Dez ismét bajba kerül.. És ez nem az egyetlen számomra logikátlan lépése az öregasszonynak. Csak remélni tudom, hogy a harmadik kötetben kiderülnek a tettének indokai, mert így számomra úgy tűnik, hogy inkább hátráltatja, mintsem segítené a csapatot.

De ettől függetlenül Jus nagyon profin játszott a szálakkal. Egészen a végéig csak két dolog volt biztos – Kale és Dez. Mindenki más gyanús volt és nem tudtuk, hogy kit mi vezérel, és miért teszi azt, amit tesz. Az áruló kiléte, bár kitalálható lett volna, (én tippeltem is rá egyszer-kétszer), de az írónő úgy megkavart mindent, hogy teljesen más lett a végső tippem, mint aki valójában volt.

Az pedig, hogy ennyi különleges képességű ember harcol mind a két oldalon, még izgalmasabbá teszi az egészet, hisz soha nem tudjuk, hogy mi valós és mi csak illúzió.

A sok akción kívül Jus kétségkívül az egyik legérzelemdúsabb történetet írta meg, amit valaha olvastam. Érzelmi hullámvölgyekből pedig nincs kevés, ilyen magasságokban és mélységekben már régen jártam egy könyvön belül. Az egyik percben nevettem, a másik percben a szívem szakadt meg, volt, ahol majdnem sírtam is.

Egy olyan rész volt, ahol szó szerint azt hittem, hogy kitépik az ÉN szívemet is és darabokra törik.. Ott és akkor annyira együtt tudtam érezni az adott szereplővel, hogy azt elmondani sem tudom…

Dez továbbra is az a hősnő, akit nagyon szeretek, minden hibája ellenére is. Erős, vagány, kissé önfejű, szókimondó, és aki mindezen tulajdonságok mellett, ha a szerelemről van szó – még akkor is, ha Kale a társa, ugyanolyan kétségek közt tudni vergődni, mint bármelyikünk.

Kale, pedig ugyanaz a kettős személyiségű, imádni valóan naiv, de mindemellett veszélyes „ex-bérgyilkos”, akire nem véletlenül fáj még mindig a foga a Denazennek és Dez apjának is. Sokat fejlődött már, de még mindig sok mindenben feketén-fehéren látja a világot és nem komplikálja túl a dolgokat. Ebben a részben kevesebbet szerepel, mint az elsőben és lesz egy-két olyan tette, ami sok mindenkinél kiveri majd a biztosítékot, de aki kedveli őt és átérzi a helyzetét, az tudni fogja, hogy nem rosszindulatból tette meg ezeket a dolgokat, hanem szimplán azért, mert egyelőre ennyire egyszerűen látja a világot.

Dez és Kale kapcsolata még mindig gyönyörű és különleges, minden találkozásukkor forr köztük a levegő. Sok olyan helyzetbe kerülnek, ami teszteli a kapcsolatukat, de én tudom, érzem, hogy a végén minden meg fog oldódni és boldogok lesznek együtt, még ha most minden össze is esküdött ellenük.

Az első résznél azt mondtam, hogy nincs szerelmi háromszög. Hát itt most szinte négyszögről beszélhetünk. Alex és Kale összes közös jelenete vitába torkollik, hisz Dez exe egy idő után már sportot űz Kale cukkolásából, az emberi kapcsolatokat pedig még mindig kevéssé ismerő Kale szinte minden esetben azonnal ugrik. A lányoknál sem egyszerű a helyzet, hisz Jade egyáltalán nem titkolja, hogy tetszik neki Kale, Dez pedig ezt természetesen nem hagyja annyiban, így ők bevetik az összes női fegyverüket a cél érdekében. A legviccesebb jelenetek akkor adódnak, amikor négyesben összezárják őket egy-egy tanórára.

És a történet vége? Úgy érzed, hogy összetörtek, darabokra szedtek és nem fogod tudni kivárni, mire a következő rész a kezedben lehet. Ezt egy nagyon picit enyhítette a könyv végére berakott, egyik legvitatottabb jelenet, Kale szemszögéből! IMÁDTAM!:)

Borító: Nagyon tetszik és igen, pont így képzelem el Dezt. A háttér pedig tökéletes, ez is azt sugallja, hogy ez nem egy vicces könnyed olvasmány.

  

Kedvenc karakter: Kale és Dez

Szárnyalás:  Kale vallomása Deznek

Mélyrepülés: A hátsó kertes jelenet és a könyv vége.

Érzéki mérce:  Még mindig 16 év felett ajánlanám a könyvet.

Értékelés:

 

Sarah J. Maas: Throne of Glass

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (8) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

Bloomsburry 2012
416 oldal
Goodreads: 4,25
Besorolás: YA, fantasy

„Mi lenne, ha Hamupipőke a bál után nem haza menne, hanem egy bűntettet elkövetni? Mi lenne, ha azért menne a bálba, hogy megölje a herceget?” Ilyen gondolatok foglalkoztatták a 16 éves Sarah-t, amikor egy éjszaka Disney Hamupipőkéjének a filmzenéjét hallgatta. Még 10 évnek kellett eltelnie, hogy az első gondolatból, majd fanfictionből regény legyen, és így született meg Celaena Sardothian története.

A 18 éves Celaena a birodalom leghírhedtebb bérgyilkosa, de egy árulás következtében elfogják, és kényszermunkára ítélik Endovier sóbányáiban. Egy évnyi rabság után az ifjú trónörökös, Dorian Havilliard elé viszik, aki szabadságot ajánl neki, de cserébe részt kell vennie egy versenyen, ahol a király új bérgyilkosát akarják kiválasztani. Ha megnyeri a versenyt, akkor további 4 évnyi szolgálat után szabad lehet. Az ellenfelei válogatott tolvajok, gyilkosok és harcosok lesznek, akiket a királyi tanács tagjai szponzorálnak. Celaena - más lehetősége nem lévén - elfogadja az ajánlatot és az udvarba utazik, mint a trónörökös bajnokjelöltje. Az udvari élet csillogása mögött azonban titkok lapulnak, intrikákkal és ármányokkal teli világ várja a lányt, és amikor a résztvevők sorban brutális gyilkosság áldozatává válnak, Celaena – ha túl akarja élni a bajnokságot - kénytelen elkezdeni nyomozni a gyilkos után. A nyomozása pedig egy olyan végzet felé sodorja, amit eddig még csak elképzelni sem tudott.

A könyvre egy barátnőm hívta fel a figyelmemet és a fülszöveg elolvasása után nem volt kétséges a számomra, hogy el kell olvasnom. Anno egy rövid ideig szerepjátékoztam és ez a történet emlékeztetett az akkor átélt „kalandokra”, így boldogan merültem bele újra ebbe a rejtélyekkel, ármányokkal, harcosokkal teli kemény világba.

A történet lassan indul be, először csak oldalakon át tartó leírásokat kapunk a környezetről, a ruhákról, a fővárosról és a kastélyokról. Általában az ilyen részek elrettentenek, hisz jobban szeretem, ha rögtön akcióval indul a sztori, de most valamiért mégse tántorított el a sok leírás, valami mindig visszahúzott, hogy olvassam tovább.

A próbákra nagyon kíváncsi voltam, és amit olvashattam az nagyon tetszett, izgalmas volt és nagyon jól megírt, de sajnos voltak viadalok, amiken csak átugrottunk és ezt nagyon sajnáltam… Viszont a végső viadal minden várakozásomat felülmúlta! Együtt szurkoltam, izgultam a nézőkkel, szinte a szemem előtt zajlott le az egész esemény.

Nagyon élveztem, hogy Celaena mellett, a főbb szereplők szemszögéből is kaptunk részeket, ami segített még jobban megismerni őket. Például ott volt Dorian. Őt a lány leírása alapján egy nagyon jóképű, egoista, nőfaló, a rangját teljes mértékben kihasználó hercegecskének ismerhettük meg, de úgy, hogy betekinthettünk a fiú gondolataiba, érzéseibe, félelmeibe, egy teljesen más ember bontakozott ki előttünk. Egy fiatal fiú, aki próbál elhatárolódni a zsarnoki apjától, menekülni az anyja állandó házasítási terveitől és mindeközben próbál megfelelni az elvárásoknak, arra készülve, hogy egyszer a népét szerető, jó uralkodó legyen belőle.

Celaena személyében pedig új kedvenc főhősnőt avattam. Egy erős, független, harcos lány, aki a borzalmas körülmények között is talpon tudott maradni, nem veszítve el az emberségét; fogékony maradt a szépre és jóra, de a gazdagság és a csillogás nem vakította el és kitartott az elvei mellett.

Azonban kicsit több akciót vártam volna tőle, mert eleinte csak azt olvashattuk, hogy ő a „birodalom legnagyobb bérgyilkosa, rettegik a nevét”, de hogy miért, az sajnos nem derült ki. Edzett, nyomozott, társasági életet élt (már amennyire engedték neki:), de semmi több… Aztán amikor akcióra került a sor, végre rövid ízelítőt kaphattunk abból, hogy miért is érdemelte ki ezt a nevet és nagyon remélem, hogy a többi részben még többet láthatunk a bérgyilkos / harcos énjéből!

A másik nagy női kedvencem Nehemia hercegnő volt. Okos, szenvedélyes és érezni rajta, hogy jóval többre hivatott, mint amit egyelőre megmutat magából. Celaenával hamar egymásra találnak, és nagyszerű párost alkotnak. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a további sorsuk, bár sejtésem azért van róla.

És a fiúk.. Dorianról már írtam, számomra egyelőre ő a nagy kedvenc. Vártam minden részt, ahol szerepelt és nagyon élveztem a közös jeleneteiket mind Chaollal, mind Celaenával. Egyetlen egy rész volt, ahol csalódtam benne, de utólag végiggondolva (és kitárgyalva a barátnőmmel, aki szintén olvasta a regényt) már értem, hogy miért tette, amit tett.

Chaolról, a fiatal testőrkapitányról viszont nehezebb írni. Eleinte nagyon szimpatikus volt, kedvelem az ilyen „visszahúzódó” karaktereket, érdekes felfedezni a bennük rejlő pluszt, így a hűvös, távolságtartó, kötelességtudó, profi kapitány hamar a szívembe lopta magát, egészen a könyv végéig, amikor is volt egy jelenete, amivel az írónő teljesen lerombolta a róla eddig felépített pozitív képet. Nagyon remélem, hogy ezt rendbe hozza a következő részben és ő is visszakerülhet a kedvenceim közé.

Ahogy a főszereplőknél, úgy a legtöbb mellékszereplőnél is éreztem, hogy ez egyelőre csak bemutatkozás, ez a rész csak egy bevezetés volt a jóval jelentősebb későbbi cselekményhez. Szinte mindegyiküket titkok veszik körül és nagyon kíváncsian várom, hogy jobban is megismerhessem a háttértörténetüket és a tetteik indítékait is.

És végül, de nem utolsósorban a szerelmi szál. Természetesen itt is jelen van, hisz a fiatal, csinos, nagyszájú és veszélyes lány hamar felkelti Dorian figyelmét, aki számára Celaena először csak egy egzotikus különlegesség a sok unalmas udvarhölgy között és megpróbálja minden létező módon elnyerni a lány kegyeit. A másik oldalról viszont, hogy ne legyen egyszerű a helyzet, ott van Chaol, aki bár kézzel-lábbal tiltakozik ellene – pedig Dorian sokszor provokálja emiatt, de mégis úgy tűnik, hogy sokkal jobban megérti a lányt, mint a herceg, többet tud neki segíteni és egy idő után már ő sem csak „őrizendő személyként” tekint a lányra.

Mondhatnám, hogy valami alakul, de…. Celaena az egyikükkel még csak barátkozik és bár a másikkal lehetne akár több is, mint barátság, de a lány számára most vannak sokkal fontosabb dolgok is a szerelemnél, így szerelmi háromszögről még egyelőre biztosan nem beszélhetünk (tudom, most sokan fellélegeztetek:). A többi pedig a jövő zenéje..

És amit még meg kell említenem. Celaena imád olvasni, és a két fiú is, főleg Dorian. Sok jelenet kapcsolódik a könyvekhez és a könyvtárhoz. Ez nálam külön pluszt jelentett.

Bár sok helyen éreztem, hogy egy fiatal lány írta és néhol több akciót és kevesebb leírást olvastam volna; a kisebb hibáktól eltekintve, összességében nagyon tetszett a könyv, új kedvencet avattam. A történet (számomra) újdonság az eddig olvasott YA könyvek között. Rejtély, izgalom, nyomozás, ármány, szerelem, humor és mágia – van benne minden. Az írónő pedig az oldalára feltett kedvcsináló képek alapján és a történetben elejtett utalásokkal még többet ígér a folytatásban, amit már most nagyon szívesen olvasnék!

Egyelőre viszont még nem adom meg neki a maximum pontot, mert azt a következő részekre tartogatom.

UK borító

Borító: Nekem az amerikai kiadás borítója hatalmas szerelem, de az angol/európai is különleges.

Kedvenc karakter:  Celaena, Dorian, Nehemia


Szárnyalás: Az édességes jelenet

Mélyrepülés: Ahogy Chaol fogadta a tette következményeit

Érzéki mérce: Valami alakul...

Értékelés: