Paulette Jiles: A kapitány küldetése

Paulette Jiles több díjra jelölt könyvében egy különleges barátság történetéről olvashatunk, amely a vadnyugaton bontakozik ki két egymástól roppant különböző ember között. Történetük lírai de egyben izgalmas is. A regényt magyarul a Libri Kiadó jelentette meg, s ha a turnén a bloggrekkel tartatok, feledezhetitek a történet szépségeit és a végén még egy példányt is lehet nyerni a könyvből.

Libri, 2019

212 oldal

Fordította: Getto Katalin

Goodreads: 4,08

Besorolás: western, történelmi fikció

Észak-Texas, 1870, eső és hideg. Jefferson Kyle Kidd kapitány az amerikai polgárháborúból hazatérve azzal keresi kenyerét, hogy településről településre vándorolva a nagyvilág híreit olvassa fel a helyieknek. Wichita Fallsban elvállal egy különleges megbízást: el kell kísérnie San Antonióba a rokonaihoz a tízéves Johannát, aki négy évet töltött a kajova indiánok fogságában. Az indiánok megölték a családját, őt pedig elhurcolták, és saját törzsükből valóként nevelték.

Kidd kapitányra és Johannára négyszáz mérföldes, veszélyekkel teli út vár. Johanna ráadásul nem beszél angolul, és minden alkalmat megragad a szökésre — sokkal inkább tűnik a kötöttségeket nem tűrő indiánnak, mint német bevándorlók gyermekének.

A két magányos lélek között a viszontagságokkal teli utazás során különös kötelék szövődik, hiszen a kegyetlen vidéken az életük múlhat azon, hogy minden különbözőségük ellenére képesek-e megbízni egymásban.

Megindító történet bátorságról, becsületről és arról, hogy a szeretet bármilyen áldozatra képes.

Hogy én milyen régen olvastam már western regényt. Mármint a valódi, cowboy, indián szereplőkkel benépesítettet. Eleinte mindig a cowboyoknak szurkoltam, aztán egy idő után az indiánok valamiért sokkal szimpatikusabbak voltak. Talán Winnetou tette, talán más:).

A történet pedig egy western történet, de valahogy mégsem az a megszokott. Itt is van egy magányos "farkas", aki összetűzésbe kerül az indiánokkal, de mégsem mindennapos ez a történet, hiszen a főhősünk már leélte az élete javát, egyszerű munkával keresi a kenyerét, járja az országot és alamizsnáért az olvasni nem tudóknak és hírekre szomjazóknak olvas fel híreket a különböző napilapokból. Egy ilyen felolvasást követően megkeresik, hogy lenne egy leányzó, akit vissza kellene vinni a rokonaihoz. Johannát 6 éves korában elrabolták az indiánok, a szüleit és testvérét lemészárolták, de most, hogy katonák egyre szigorúbbak, az indiánok 4 év fogság után inkább visszaadják a lányt, nehogy ebből probléma legyen. Kidd kapitány belemegy a megbízatásba, hiszen jó kis összeg üti a markát érte és útnak indul a vadóc lánykával. 

A történet már a fülszövegével megfogott. Indiánok által elrabolt kislány? Egy négyszáz mérföldes közös út a csendes mogorva kapitánnyal és egy, az indiánokhoz mindenáron visszavágyódó kislánnyal? Na, ebből mi sülhet ki.

Igazából nem rossz ez a könyv, az alaptörténet nagyon tetszett. Az írónőn látszik, hogy nagyon utánanézett a korabeli leírások alapján, hogy milyen lehetett egy vidéki, istenhátamögötti városka élete, milyenek lehettek az akkori emberek. Olyan leírásokat kaptunk, amelyek alapján becsukott szemmel is el tudtam képzelni akár a sáros, aszfaltozott utakat nélkülöző városkákat, a felolvasóesteket, ahol mindenki szájtátva hallgatta, hogy mi is történhetett a nagyvilágban vagy akár a vadont, amelyben a két főhősünk utazott.

A kapitány életébe is nagyon sok betekintést kaptunk, oldalról oldalra egyre több élettel töltötte meg az írónő a karakterét. Eleinte izgultam érte nagyon, hiszen egy öreg emberről beszélünk a vadonban, ahol nemcsak a vadállatok, de útonállók, rablók, portyázó indiánok is mind-mind a lányra, illetve az "értékes" kocsijára és lovaira fenhetik a fogukat. De aztán kiderült, hogy az öreget kemény fából faragták és nagyon jó elboldogult az út során.

A kedvencem mégis Johanna maradt. Még úgy is, hogy róla sok minden nem derült ki. Nagyon-nagyon szerettem volna, ha kap ő is egy szemszöget - vagy akár az egész történetet az ő szemszögéből ismerhetjük meg. Az írónő az utószóban leírja, hogy külön irodalmuk van a gyerekkorukban elrabolt, majd pár év múlva a civilizációba visszakerülő gyerekeknek. Mennyire érdekes, hogy gyerekként milyen gyorsan meg tudnak szokni számukra ismeretlen dolgokat, hogy pár év alatt inkább az elrablóik életéhez szoknak hozzá úgy, hogy a régi életüket már nem tudják folytatni. Borzalmas, de egyben nagyon érdekesek ezek a történetek és Johannán keresztül egy picike betekintést kaphattunk egy ilyen sorsba. Paulette Jiles érzékletesen írta le, hogy mennyire megviselte a kislányt a "családváltás", hogy mennyire nem tudta kezelni a civilizáció vívmányait még úgy sem, hogy az első 6 évében ilyen körülmények között élt. És neki még aránylag szerencséje volt.

Imádtam, ahogy szépen lassan alakult ki közte és a kapitány között egy eleinte törékeny, majd egyre erősebb bizalom, ahogyan a kislány rájött, hogy az öreg nélkül nem éli túl ezt a kalandot, így össze kell fogniuk. A kapitány pedig a tökéletes társa volt ebben, nyugodt volt, óriási türelemmel bánt a vadóckával és persze egyre jobban megszerette. És ahogy közeledtek az úticéljük felé, egyre inkább fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy mi lenne a legjobb a kislánynak? Vajon milyen körülmények közé kerül? Vajon mi lenne a helyes lépés?

És természetesen az útjuk nem egyszerű, az összecsiszolódás mellett meg kell küzdeniük az elemek és a rosszindulatú emberek támadásaival is. Ezekkel a konfliktusokkal kaptunk egy kis ízelítőt az akkori "vadnyugat" már leáldozóban lévő, de még így is eléggé puskaporos időszakából.

Ami egyedül zavart a történetben az az, hogy nem voltak benne a megszokott párbeszéd formátumok, a beszélgetéseket simán beleépítette a történetbe. Ehhez hozzá kellett szoknom.

A másik - de ez már csak a kötekedés a részemről, hogy lehetett volna egy picit hosszabb a történet. A vége nekem nagyon sűrű lett, ott, mintha mindent gyorsan még le akart volna zárni az írónő, mindent megmagyarázni és mindenkit nyugodt szívvel elengedni a regényétől. Ez sikerült is, a lezárás nekem tetszett, de szívesebben olvastam volna róluk még egy 50-100 oldalt. Ebbe a történetbe ez simán belefért volna.

Összességében nagyon tetszett a könyv, egy különleges western történet egy elagott vén katonáról és egy árva kislányról és az ő különleges kapcsolatukról. Nyugodt szívvel ajánlom a történetet mindenkinek, én nagyon szerettem!

Borító: Szép nagyon, de egy picikét "westernesebbre" vettem volna, hogy jobban átjöjjön, miről is szól a könyv

Kedvenc karakter: Johanna

Szárnyalás: a kettőjük között kialakult kapcsolat

Mélyrepülés: az emberi gonoszság

Érzelmi mérce: barátság és szeretet

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A regény a legendás vadnyugaton játszódik, úgyhogy hasonló filmeket keresünk leírás alapján. Feladat: felismerni a filmet és címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Május 01 -  Olvasónapló

Május 04 - Nem félünk a könyvektől

Május 07 - Kelly és Lupi olvas

Május 10 -  A szofisztikált macska

Május 13 - Spirit Bliss - Sárga könyves út

Martin Kay: Eastern

A Twister Media kiadónál jelent meg Martin Kay Eastern című regénye. Yuko és Vajk különleges világban játszódó történetét egy hat állomásos, interjúval bővített blogturné keretében ismerhetitek meg. Kövessétek a játékunkat is, mert egy helyes megfejtő megnyerheti a Twister Media által felajánlott nyereménykönyvet!

Twister Media, 2018

400 oldal

Illusztrátor: Megyeri Manó

Besorolás: YA, western, poszt-apokaliptikus

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

Az egész úgy kezdődött, hogy a párom megmutatta a Cowboy Bebop animet, amit először elkerekedett szemekkel néztem, majd abbahagyni se bírtam, úgy megszerettem:). Amikor pedig megláttam az Eastern borítóját, valamiért rögtön ez az animesorozat ugrott be róla, úgyhogy nem volt kétséges, hogy jelentkezem a turnéjára. Persze a két történetnek köze sincs egymáshoz:), de arra jó volt, hogy felfigyeljek erre a regényre.

Mindig is imádtam, ha egy regény rögtön akcióval indít és beránt magába - Martin Kay pedig pont ezzel indított. Így ismerhettük meg Yukot, a "Vörös Démont", egy nagyon kemény harcos, de az animék világából ismerős nagyszájú, hirtelen érzelmi kitörésekkel rendelkező fiatal lányt, amint épp egy csapat fegyverest "ártalmatlanít" és ment meg egy férfit a kivégzéstől. Persze nemcsak a jólelkűség vezérelte, amikor a férfit megmentette, de ezt már nem részletezném:). Aztán színre lép Vajk (eleinte nem értettem, hogy hogy lehet ilyen neve egy japán-orosz hátterű westerntörténet szereplőjének, de később kiderült:), a Puszta Ökle, aki Yukonál ezerszer megfontoltabb és nyugodtabb és bár akkor még egyikük sem tudja, de egy cél vezérli mind a kettőt - kivégezni azt a kegyetlen zsoldosvezért, aki tönkretette az életüket.

Kettejük találkozása nagyon akciófilmszerű, imádtam, ahogy próbáltak egymással kiszúrni - sőt mondhatni egymásban kárt tenni - az egyik, hogy elkaphassa a rejtélyes harcost, a másik pedig, hogy lerázza magáról a titokzatos üldözőjét. Egy igazi western-feelinget kaptunk, szinte szemem előtt zajlott le, ahogy egymásra vadásztak:).

Persze a történet nem simán egy western-sztori, hiszen az Uráli Köztársaságban játszódik, rengeteg orosz behatással, de mellette a főszereplő lány katanával harcol, a családja japán nevű, az öltözékük, a szállásuk szintén. Ami nagyon tetszett - és nem tudom, hogy bárkinek is fel fog-e tűnni, hogy Vajk a távoli Pest-Budáról származik, amiről egyelőre még túl sok mindent nem tudunk meg, de érdekelne, hogy ez a poszt-apokaliptikus világ milyen hatással van erre a nagyon is ismerős nevű helyre:).

Természetesen a poszt-apokaliptikus világ nem csupán arra korlátozódik, hogy mindent lóháton és kézifegyverrel oldanak meg, hiszen egy-egy jelenetben kiderül, hogy a újkor harcászati fegyverei is természetesen jelen vannak még. Igazi kevert világ, amiben imádtam "jelen lenni"!

Amit nagyon szerettem még, azok a visszaemlékezések - sőt, lehet, hogy furának fog tűnni, de ezeket a részeket szerettem a legjobban. Egyrészt azért, mert itt egy picit "megpihenhettünk", hiszen az egész történet egy nagy akció, legtöbbször csak kapkodod a fejed, annyi minden történik, másrészt pedig így azért elég sok minden kiderül - hogy miért is üldözi mind Yuko, mind Vajk azt a híres-neves zsoldosvezért, sőt talán picivel többet kapunk a jelen világ miértjére is. Természetesen azért maradtak bőven kérdéseim, hiszen van egy titokzatos betegség, ott vannak a Titánok, mik azok a parányok? Jaj, annyi, de annyi kérdésem lenne - amikre remélem a további rész(ek) választ adnak:)

És a történet vége? FÜGGŐVÉGES. De még mennyire! Amit nem elég, hogy szóban elmesélt az író, de még illusztrációt is kaptunk, hogy még jobban megerősítsen bennünket abban, hogy AKARJUK a következő részt:).

Igen, majdnem meg is feledkeztem az illusztrációkról. Valami fenomenálisak! Annyira élővé teszi, a már amúgy is mozgalmas történetet, hogy most már tényleg szívesen látnék ebből egy egész estés animét vagy sorozatot:).

És kinek ajánlom? Elsősorban manga és anime rajongóknak, másodsorban főleg fiúknak, illetve olyan lányoknak is, akik imádják, ha egy történet egy percre sem áll meg, nem probléma a sok akciójelenet és az, hogy nem egy szerelmi háromszög körül forog a történet:).

Én nagyon várom a folytatást!  

Borító: Egyedi, különleges, imádom!

Kedvenc karakter: Yuko és persze azért Vajk is

Szárnyalás: a könyvhöz tartozó illusztrációk!

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: mondhatnám, hogy valami alakul, de csak a legszemfülesebbek vehetik észre:) Martin Kay ügyesen belecsempészett ebbe az akciótörténetbe egy kis romantikus szálat is:)

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A történet egy kitalált westernvilágban játszódik, így a mi játékunk is ehhez kapcsolódik. Minden blogon találtok egy képet egy olyan filmből, ami a western világában játszódik. A feladat, hogy ezeknek a filmeknek a címét kitaláljátok és a Rafflecopter megfelelő mezőjébe beírjátok. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai: 

December 13 - Hagyjatok! Olvasok! - Extra állomás - interjú

December 15 - Nem félünk a könyvektől

December 17 - Ambivalentina

December 19 - Kelly & Lupi olvas

December 21 - Könyv és más

December 23 - Hagyjatok! Olvasok!

Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

A Maxim Kiadó a könyvfesztiválra jelenteti meg Mont Blanc könyvek sorozatában Glendon Swarthout: Őrület és szerelem című könyvét. Igazi kuriózum ez a történet, hiszen ritkaságnak számít felnőtt olvasóknak szóló vadnyugati történet megjelentetni. Nem véletlen azonban, hogy Tommy Lee Jones is fantáziát látott a regényben és The Homesman címmel forgatott nagy sikerű mozit belőle. Tartsatok velünk a négy állomásos blogturnén és akár meg is nyerhetitek a három nyereménykönyv egyikét. Irány: Nyugat!

Maxim Könyvkiadó 2015.
272 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 3,88
Besorolás: felnőtt, történelmi, western

Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.

Olyan időszakban és olyan tájakon jártam ezt a könyvet olvasva, ahol még soha. A western, mint műfaj, néhány klasszikus film formájában jutott el hozzám, igaz, azokat imádtam, de felnőtt könyvet ebben a témában nem olvastam korábban.

A földfoglalásokról rendelkeztem némi elképzeléssel, persze filmes élményekre alapozva, például  nem kell bemutatni a Túl az Óperencián és hasonló filmeket. Az állam mindenki számára biztosított földet, akik hajlandóak voltak megművelni a szűz területeket, hátrahagyva korábbi életüket, vállalva minden nehézséget, küzdelmet. A körülmények mostohák voltak a férfiak számára is, de amivel a nőknek kellett megküzdeni, az a lehetetlen volt.  Az élet viszont utat tör magának, gyermekek születtek és nőttek fel, változtak az évszakok, és időnként egy-egy szélsőséges nebraskai tél következtében megtizedelődött a lakosság. Abban az időben, amikor a gyógyszerek néhány gyógynövény főzetben merültek ki, gondolni sem lehetett arra, hogy az agy betegségeit bárhogyan kezeljék a prérin.

Nem volt kórház, vagy elmegyógyintézet, ahol elhelyezhették volna az elszigeteltségtől vagy családi tragédiáktól megőrült embereket. Egyetlen járható út volt, elvinni őket vissza keletre, a családtagjaikhoz, vagy valamilyen állami intézménybe.

A szerző egy ilyen "hazatérítést" mesél el ebben a történetben, négy különböző korú, megbomlott elméjű nőt kell keletre vinni, Iowába, ahol a helyi vezetők feleségei biztosítják majd a hazatérésüket.

Egy rendkívüli asszony, a farmját egyedül megművelő Mary Bee Cuddy vállalja, hogy elviszi őket, de nem egyedül, a véletlen úgy hozza, hogy egy bűnöző, George Briggs lesz a csapat férfi kísérője.

Egy speciális szállítóeszköz, a dobozszekér megpakolása után kerekednek fel, hogy a pár hetes utat megtegyék. Mary Bee egy férfias alkattal rendelkező, gyakorlatias, okos nő, tanár volt, de nagyobb pénzt örökölt, és a gazdálkodó életet választotta. Jó szándékú, nemeslelkű "vénkisasszony", akinél alkalmasabb nem is létezik erre a feladatra. Az út során a lelkét is kitette a beteg nőkért.

Briggs majdhogynem az ellenkezője, nyilvánvalóan a felajánlott pénz miatt van még mindig velük. Persze az út során lassan összecsiszolódnak, Mary Bee hajlandó alább adni az elveiből, cserébe Briggs modora is javul. A közöttük zajló párbeszédek komoly pengeváltások, itt-ott átszőve némi fekete humorral. Kettejük karakterfejlődése adja a történet fő szálát, az egymásra utaltság, a rendkívül nehéz körülmények, a felebaráti szeretet mindkettejüket formálja. A szerző remekül adja át az olvasóknak a természet vadságát és szépségét, ahogy az emberi lélek rezdüléseit is mélyen átérezhetően ábrázolja. Ez volt a valóság, ami elfeledteti az olvasóval a cukormázzal bevont képet, ami addig élt benne a vadnyugatról. A hősök bizony nem lovagolnak el az alkonyatban, hanem élelmet szereznek, küzdenek a viharokkal, alkudoznak az indiánokkal a túlélésért, temetnek, isznak, táncolnak és nem mernek hinni a saját érzelmeikben.

Kedves olvasó, a világért se gondold, hogy ez egy romantikus regény, sőt, olyan kemény és kegyetlen, amilyen ritkán fordul meg a kezemben. A természeti csapások mellett a lélek küzdelmeivel is szembesül az olvasó. Egyébként imádom a road-trip jellegű könyveket, amikor A-ból B-be kell eljutni mindenféle nehézség árán. Nos, itt megkaptam ezt az örömöt, de egy pillanatig se hidd kedves olvasó, hogy bármi is kiszámítható ebben a könyvben. Kaptam a történet során egy-két hatalmas taslit, hogy virtuálisan a fal adta a másikat.  És pont ezekért a meglepetésekért volt különleges és emlékezetes olvasmány. Szívből ajánlom a felnőtt olvasóknak.

Borító: Filmes borítót kapott.

Kedvenc karakter:  Mary Bee, Briggs

Szárnyalás:  A legjobb jelenet a folyón való átkelés volt.
 

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom, a regény nem egy vadnyugati szerelmi történet.

Értékelés:

Blogturné extra - két részlet a könyvből:

– Elteheti a puskát – közölte. – Bármikor le tudom lőni arról a bakról, ha úgy akarom. Miféle kocsi ez?
– Dobozszekér utasok számára
A férfi megfordult, az istállóhoz sétált és felnyergelt lovát vezetve tért vissza. A kötéltekercset a kocsi tetejére hurkolta, majd lóra szállt és egyenesen Mary Bee-re nézett. Szeme olyan barna és feneketlen volt, mint a mocsártavak.
– Nos? – kérdezte.
– Elmegyünk a házamhoz. A neve Briggs?
– Meglehet.
– Az éjszakát ott töltjük, majd korán reggel indulunk.
– Munkát említett.
– Majd elmondom, ha úgy akarom.

Ha Mary Bee nem tekintett hátra hússzor a válla felett, hogy a férfi ott van-e még, követi-e patkányfarkú aranyderes lován, akkor egyszer sem, és mindannyiszor ott volt. Amikor felértek a házához vezető emelkedő tetejére, megkérte Briggset, fogja ki az öszvéreket, vigye az istállóba és etesse meg őket, az ő kancáját és saját lovát is, valamint lássa el a többi jószágot is.
A férfi ült a lován és bámult rá. Akár hottentottául is beszélhetett volna hozzá. Mary Bee felismerte a magányos farkast, ha találkozott eggyel. Természetesen a magányos farkas nem értett a parancsból, még a javaslatból sem, és bosszantó volt, hogy az együttműködésről sem hallott soha. Az ilyen ember magának élt a föld kerekén, ami hite szerint az ő kényelmére forgott.
– Ha nem teszi, akkor majd én – folytatta a nő. – És akkor egy órával később lesz kész a vacsorája.
Fogta a puskáját, bement a házba és az ablakból figyelte, ahogy a férfi kifogta az öszvéreket. 

....
Mary Bee lassú léptekkel tért vissza a kocsihoz. Nehéznek érezte a kezében a borítékot. Két-háromszáz dollárból gyönyörű cseresznyefa melodeont és széket tervezett vásárolni. Feltartotta a borítékot a kocsi ablakához.
– Olvassa el!
Megjelent a férfi arca. Szinte dühösen ráncolta a homlokát a borítékra. A nő sokszor látta ezt az arckifejezést. Nem tud olvasni, tehát valószínűleg írni sem. Az írott, vagy nyomtatott szavakat csak ismétléssel, vagy asszociációval ismerte fel. Maga felé fordította a borítékot és hangosan felolvasta:
– „Mr. George Briggs számára Mrs. Altha Carter címén, Női Segélyegylet, Metodista templom, Hebron, Iowa”. – A férfira pillantott. – Háromszáz dollárt tettem ebbe a borítékba. Most feladom a boltban. Amikor épen és egészségesen elérünk Hebronba, Mrs. Carter átadja majd magának. Maga szerint ez tisztességes összeg?
– Gondolom.
– Én is úgy gondolom. Keresett már életében háromszáz dollárt néhány heti munkával?
A férfi újabb kérdéssel válaszolt:
– Miért nem kaphatnám meg most?
– Ó, nem!
A férfi elfordult. A nő újra átszelte az utat, olyan mélyen elgondolkodott, mint amilyen mély a sár volt. Valójában biztonságosabb lenne magánál tartani a pénzt. A postában nem lehet bízni.

 ***

 A tűz alig égett. Mary Bee felkelt, felszította, fát tett  rá, majd visszaült.
– Hol tervezi az átkelést?
– Talán Kanesville-nél. Még nem tudom.
– Milyen messze van Hebrontól?
– Úgy egy mérföldre.
A betakart asszony felnyögött, nyögései messze hangzottak a tűztől. Mary Bee letérdelt, benedvesítette a rongyot, és lemosta az asszony arcát, majd lehajtotta a takarókat és lemosdatta a torkát és a kezeit is.
– Jaj, annyira tehetetlennek érzem magam! Imádkozom érte Istenhez. Amikor a férje és a fiai hazaértek, négy döglött farkast találtak… már meséltem magának. Megölt négy farkast. Már annyi mindenen ment keresztül, most meg ez. Vétek lenne ilyen messzire eljutni és elveszíteni. Megszakadna a szívem.
Briggs az üvegével felelt.
– Elküldte azt a pénzt?
– Látott engem Loupban. Mostanra Mrs. Carter biztosan megkapta. Amint találkozunk vele, maga megkapja a pénzt, és szabadon elmehet. – Mary Bee visszatakarta a beteget és egy ideig a tűzbe bámult.– Szeretném, ha az út hátralévő részében rendesen bánna velem – szólalt meg végül.
A férfi hallgatott.
– Mondtam néhány dolgot, amit bánok. Bocsánatot kérek. Nagy teher nehezedik rám.
A friss fa felparázslott. Mary Bee a férfira nézett, de arcán nem látott semmit.
– Ha ettől kedvesebben viselkedik velem, Mr. Briggs, bevallok valamit. Bevallom, hogy maga nélkül nem tudtam volna ezt véghezvinni.
– Lám, lám – felelte a férfi.
– Megmentettem önt a huroktól… tízszeresen visszafizette. Egyedül egy hétig sem bírtam volna Loup után. Többször volt igaza, mint ahányszor tévedett. Például Mrs. Svendsennel. Fogalmam sem volt, mennyire veszélyes lehet. Bölcs dolog volt leszíjazni. Azután meg az indiánok.
– Ha nem adom oda nekik a lovát, többen halottak lennénk.
– Tudom. A karavánnal kapcsolatban is igaza volt. El sem tudtam képzelni, hogy nemet mondanak.
– A szekér – folytatta a férfi. Ha esetleg a nő elfelejtette volna, ő örömmel emlékeztette.
– Sosem tudtam volna megjavítani.
– A kólika.
– Egyszerűen nem tudom, hogy kell jószágot gyógyítani. Charley Linens mindig elintézte helyettem. Arabella Sours nyomára sem akadtam volna rá soha.
– Megmentette az irhámat. A hajtó elkapta. Ha nem lövi le, megölt volna.
– Kegyelmes ég! És amikor az öszvérek nem indultak, maga rávette őket. Nos, nagyon hosszú a lista, és őszintén hálás vagyok.
Briggs köhögött és a tűzbe köpött. A hűvös éjszakai levegő súlyosbította a hurutját. Ezután Mary Bee mondott valamit, amit nem kellett volna, de nem tudta megállni.
– És remekül táncol.
A férfi sötéten nézett rá. A nő a nyelvébe harapott. De bármi lett is volna, megmenekült a férfi válaszától, mert Hedda Petzke forgolódott és ismét hangosan nyögdécselt.
– A pokolba! – hördült fel Briggs. – Hozzon egy csészét.

Játék:

Ezúttal a nehéz sorsú telepesek életéhez kötődik a játékunk. Mind a négy állomáson találtok egy leírást/képet, ami egy olyan tárgyat/fogalmat rejt, ami szorosan kötődik a történethez. A kiemelt betűk segítenek a megfejtésben!

Ezt a szót írjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába!  Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre válaszolni az értesítő e-mailre! Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway
A turné állomásai:
04/17 Tekla Könyvei
04/19 Dreamworld
04/21 Kelly&Lupi olvas
04/23 Roni olvas