KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zafír pöttyös. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zafír pöttyös. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 10., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: Fall ​of Ruin and Wrath – Harag és rombolás (Ébredés 1.)


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából  a napokban hazánkban is megjelenik Jennifer L. Armentrout legújabb sorozatának, az Ébredésnek legelső kötete a Fall of Ruin and Wrath - Harag és rombolás címmel. Gyertek velünk egy igazán izgalmas turnéra és ismerjétek meg jobban a történetet! Mi több, ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025 Zafír pöttyös
448 oldal
Fordította: Szabó Csilla
Goodreads: 3,99
Besorolás: high fantasy, erotikus, mágia
 
Lis ​a megérzéseiből merít erőt. Thorne pedig az ő gyönyöréből.
Valamikor réges-régen a világot elpusztították az istenek. Csupán kilenc várost kíméltek meg, amiket most szörnyekkel és elképzelhetetlen veszélyekkel teli vadon választ el egymástól. Minden városban egy-egy őrző uralkodik: nemesvérűek, akik a halandók élvezetéből táplálkoznak.
Calista jóstehetséggel született, és ez a képessége még soha nem hagyta cserben. A lány tudja, hogy az ereje egyszerre értékes és veszélyes ebben a hataloméhes világban, így Archwood bárójának szeretőjeként, rejtőzködve él. A védelemért cserébe hasznos információkkal látja el a férfit.
Amikor a megérzései egy bajba került nemesvérűhöz sodorják, a belső hangja figyelmezteti, de egyben izgalmakat is ígér. Ma örömét leli benne. Egy nap ő lesz a végzete.
A báró kíváncsiságát felkelti a nemesvérű, ő viszont csak Calistára kíváncsi, ezért úgy döntenek, hogy egy ideig a lány nyújt társaságot a férfinak. De a városban lázadók gyülekeznek, a kapuknál lovagok és szörnyek kísértenek, az ágyban pedig egy éhes nemesvérű várja, így Calista biztonsága már nem csak a megérzésein múlik.
A lánynak döntenie kell: az intuícióját kövesse, ami megóvhatja, vagy a szívét, ami a végzetéhez vezeti.
 
Nemrég fejeztem be a Vér és hamu sorozat ötödik részét, amit nagyon szerettem, és ami a FBAA sorozat első részének újramesélése volt, tehát nem volt éles váltás újra elmerülni egy hasonló világban. Rögtön az elején ezt kell kihangsúlyoznom, hogy aki olvasta a FBAA sorozatot, ne lepődjön meg, hogy egy csomó hasonlóságot fog felfedezni. Na de erre térjünk vissza később.
Calista, becenevén Lis, nem ismerte a szüleit, egy árvaházban nevelkedett, majd később a legjobb barátjával, Grady-vel  Archwood bárójának palotájába került, miután megmentette a bárót egy kellemetlenségtől. Claude  báró azonnal észrevette, hogy a lány nem egy hétköznapi pórvérű. Lis ugyanis képes meglátni mások gondolatait, erős megérzései vannak, és időnkét látomásai, mely a jövő részleteit mutatja meg. A báró közel tartja magához, a bizalmasa lett, szüksége van a képességeire, hiszen nagy a jövés menés a palotában, tudnia kell, kiben bízhat. Lis megelégedett ezzel az udvarhölgy szerű státusszal, hiszen az a célja, hogy biztonságban éljen, nem merült még feledésbe a gyerekkorában átélt félelem, élénken emlékszik a nemesvérűek árvaházi látogatására, akik megijesztették, és menekülésre késztették.
Lis élete azonban megváltozik, amikor megment egy nemesvérűt, akit rossz emberek megmérgeztek és fel akartak darabolni az értékes testrészeiért. Kiderül, hogy azok közül való, akikkel már találkozott az árvaházban, bár a férfi nem ismerte fel. A nemesvérű gyógyulásának kulcsa a táplálkozás, és ezt nem valódi ételből, italból szerzi, hanem a partnere gyönyöréből, el is kezdi a terápiát. Miután Claude báró megtudja, hogy a nemesvérű valójában Thorne herceg, a kíséretével a palotába invitálja, és a herceg kérésére rendelkezésére bocsátja a lányt. Persze Lis-nek nem tetszik, hogy tárgyként bánnak vele, bár igazából minden együtt töltött pillanatot élvez, ami a hercegnek is kedvező. Valójában nem véletlenül kerültek a környékre a nemesvérűek, súlyos politikai hatalmi harcok zajlanak a háttérben, ahol az emberek és városok sorsa egy legyintéssel eldőlhet. Közben zajlanak a helyi intrikák is, Lis-nek pedig nincs könnyű dolga, hiszen nem mindenkibe lát bele egyformán, és a belső hangja, a megérzései is mást mondanak, mint amire számít. Aztán egy pillanat alatt elszabadul a pokol.
 
Nagyon erős jelenettel indított a regény a múltból, amikor Lis először találkozott nemesvérűekkel. Jól megjegyezte azt a Lordot, hiszen már akkor érzett valamit, egy jelzést, hogy lesz még dolguk egymással. Engem ez az első jelenet meggyőzött, és egészen a regény harmadáig szinte egyhuzamban olvastam, vittek magukkal az események, mely Thorne újbóli felbukkanásával indult be igazán. A világfelépítés lassan állt össze a fejemben, kezdetben alig-alig kaptam információt, aztán a regény második felében Lis és Thorne beszélgetéseiből kialakult a teljesebb kép. Caelum királyság egy korábbi világ romjaira épült, kilenc tartományból áll, melyek élén hercegek állnak,  Euros király uralma alatt. A világ eredetére különleges a magyarázat, egész elképesztő, de ezt jobb ha minden olvasó maga fedezi fel. Az olvasás során önkéntelenül összehasonlítottam a részleteket és bizony találtam hasonlóságokat a Vér és hamu sorozattal. A Vérerdő és a Táltoserdő például nagyon hasonló. A felbukkanó lények között is van átfedés, ahogy az ősi lények itt is megjelennek más néven. A különleges tőr is szerepelt, amit combra, később lejjebb csatolt a hősnő. Valahol olvastam, hogy össze is fog érni a két történet, bár lehet, hogy ez csak pletyka, de van alapja, ha visszagondolok. Mindenesetre amíg a FBAA végig magával ragadott, ennél a könyvnél a kezdeti lelkesedésem leült, és csak az utolsó 70-80 oldal hozta fel, de az olyannyira, hogy nem tudtam letenni, akkora feszültség alakult ki.
A karakterek személyisége gyökeresen más, de Lis is hordoz bizonyos JLA-hősnői jegyeket, akik ugyebár indulnak az egyszerű emberből, aztán eljutnak valami sokkal bonyolultabb származás felé. Lis sokszor erősnek tűnt, harcosnak, aztán a kelleténél több volt a sértődöttség, nyavalygás, kétségek, majd a végén olyan szintű visszakozás, amit nem vártam tőle, bár a körülmények magyarázzák, mégis megleptek a reakciói.
Nem lehet elmenni a már megszokott kérdés-felelek áradat mellett sem, amit egyébként sem szeretek, bár JLA hozzászoktatott a regényeiben. Megmondom őszintén, egy fél pontnyi levonás biztosan ebből ered, hogy 100x inkább szeretek cselekményből adódó információhoz jutni, mintsem mesélésből. Ráadásul baromi idegesítő volt most a kérdésre kérdéssel felelés, amit újabb kérdés követ, komolyan, mintha idióták beszélgetnének. Ó, és ne hagyjam ki a becézést, ami szintén már egy JLA védjegy. Itt a cicus és a Na'laa lettek Lis becenevei, utóbbit adta Thorne, és különleges a jelentése, több értelmezése is van. A Királylány és a Liessa jutott eszembe, és nem véletlenül.
Thorne egy újabb jóképű hős JLA palettáján, akitől kellően el lehet ájulni. Két méteres fejfájást tud okozni ez a pasas, ugyanakkor kellemes a modora, udvarias, de nem tagadható, hogy morálisan szürke a karaktere, gond nélkül kaszabol le bárkit, vagy tüntet el városokat a föld színéről. Bár most az első részben még nem kifejezetten a romantikus érzelmek vezérlik, de a végére felcsillant a remény, hogy a vágyra kihegyezett kapcsolatból egész más is lehet. Ugyanis a szerző meglépte azt, hogy ebben a regényben ez a faj, akikhez Thorne is tartozik, a társuk élvezetéből táplálkoznak. Micsoda változás ez ahhoz képest, hogy eddig az ellenkezőjéről olvashattunk más regényekben, egy pici csókkal is lelkeket lehetett lopni, hát most egész más a szitu. Viszont így meglehetősen kevés érzelem van jelen, és számomra azt a hatást érte el az erotika, hogy időkitöltőnek érződik, miközben a cselekmény háttérbe szorul. El ne felejtsem említeni, hogy a Lordnak nincs szíve. Ugye erről nem csak nekem ugrott be Nyktos? Viszont hercegünk meglepően őszinte, mármint persze, hogy az, hiszen a nemesvérűek nem tudnak hazudni, de mellette elég közlékeny, nincs különösebb titkolózás,  ami üdítően hatott. Mondjuk Lis ellensúlyozta, mert ő viszont rengeteg dolgot hallgatott el.
A mellékszereplők meglepően jók voltak. Grady a meleg barát mondjuk elég sztereotip, de kellemes karakter. Claude báró eléggé összetett, felületesnek, élvhajhásznak mutatkozik, de szerintem sokkal okosabb, mint aminek tűnik. Igazi meglepi kis bónuszka nekem Bastian lett, Lordunk bajtársa, aki sok viccesen cuki pillanatot hozott a regénybe. Remélem később még többet szerepel.
Mégsem kellett csalódnom összességében, mert bonyolódnak a szálak, és az ármánykodásnak, árulásoknak köszönhetően elérkezik a konfliktus, ami nagyon durva fordulatokat hoz. Véres, kegyetlen jelenetek sora vonul fel a regény végén, és csak arra tudtam gondolni, miért nem volt ilyen ütős az egész regény? Mint az eleje és a vége?
Nem bántam meg, hogy belevágtam a szerző ebbe a sorozatába is, bár kétségtelenül mást kaptam, mint amit vártam. Kevesebb erotikával és több mágiával jobban tetszett volna, de aláírom, hogy vannak, akik épp ezt szeretik, és ez mindenképp változatosságot hoz JLA repertoárjába. A gyilkos függővéget olvasva nem is dönthetnék másképp, nagyon szeretném olvasni a folytatást, bár még a készüléséről sem láttam információt. 
Képek: Pinterest
 
Borító: Tetszik, a regényben is megjelenik ez a kard.
 
Kedvenc karakter Igazán nem került közel hozzám senki (még).
 
Szárnyalás: Az eleje és a vége nagyon ütős.

Mélyrepülés:  -.

Érzéki mérce: Egy új ötleten alapul az erotika, a nemesvérű herceg az élvezetből szerzi az erejét. A társa öröméből... a többit gondoljátok hozzá.

Értékelés: 


 
NYEREMÉNYJÁTÉK 

Mostani nyereményjátékunk ígérjük nem lesz túl bonyolult. Nem kell mást csinálnotok, mint elolvasni a kiadó honlapján közzétett beleolvasót  és válaszolni minden állomáson az ez alapján feltett kérdésekre.  Játékra fel!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI ÉLTETI A  NEMESVÉRŰEKET ?

 
 
További állomások:
04.10 Kelly és Lupi olvas
04.12 Dreamworld
04.14 Insane Life 
 



2025. április 3., csütörtök

Kerri Maniscalco: Kingdom ​of the Feared – Rettegettek királysága (Gonoszok királysága #3)

 


A Rettegettek királysága egy végzetes befejezése Kerri Maniscalco trilógiájának. Emilia és Harag szenvedélyes története a záró akkordjához érkezett - de vajon mindent tudnak egymásról és a múltról? Tudd meg te is! Tartsatok velünk, hiszen a turné végén kisorsolunk a regényből egy példányt!

Könyvmolyképző Kiadó, 2025
384 oldal
Fordította: Papp Fruzsina
Goodreads: 3,86
Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus, dark fantasy

Két ​átok. Egy prófécia.
Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett.
És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál.

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában.

Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között.

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte.

Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

Hát őszinte leszek, finálé volt, izgalmas is volt, de azért a "grandiózus" jelző szerintem picit erős jellemzés erre a részre. Ha ezen a jelzőn átugrok, azért elmondhatom, hogy nagy részben kielégítő befejezést kaptam.
Ez a rész ugye arra hivatott, hogy az összes létező szálat elvarrja, fejtsünk meg minden rejtélyt, legyen benne egy jó nagy összecsapás és persze a főhősök megkapják azt, amit érdemelnek - jelen esetben a boldog öröklétet.

Az biztos, hogy a szerző nagyon akart, hiszen még a könyv felénél járva is egyre több újabb rejtélyt kaptunk, amiket nemhogy megoldottunk volna, hanem még inkább tovább sűrűsödtek a felhők a főhőseink feje felett. Azt javaslom, hogy nagyon figyeljetek oda olvasáskor, mert könnyen el lehet veszni a sok szál között. Egy átok itt, egy újabb történetszál ott, ki kit és miért átkozott meg, aki persze már meg volt átkozva és igazából az átok sem egyértelmű. Néha szó szerint csak kapkodtam a fejemet.
De az biztos, hogy egy percig nem unatkoztam.
A meggyászolt testvér, Vittoria életben volt és nem kicsit kavarta a szálakat. Az indítékai sem tiszták, sokáig nehéz eldönteni, hogy a jók vagy a rosszak számát gyarapítja. Előkerülnek alakváltók, vámpírok, nem kevés boszorkány - van itt minden, amit csak akartok.
Rejtélyes gyilkosság és persze a titok a lányok (Emilia és Vittoria) körül, amelynek a megfejtése főleg Emiliára szorul - hiszen a könyv nagy részében nem igazán kommunikál egymással a két testvér.

Forrás
A trilógia befejező része is Emilia szemszögéből lett megírva, ahogy a többi rész is. Őt iszonyatosan megkedveltem, hiszen a karakterfejlődése valami bámulatos volt. Ha nem spoilerezek, akkor is gondolható a hasonló stílusú regények alapján, hogy az "ártatlan" kislányból valami hatalmas, óriási erővel rendelkező lény lesz. De vajon hogy tudja ezt a főhősnőnk feldolgozni? A szerelmet választja vagy a hatalmat?
Itt éreztem először azt, hogy az írónő elveszik a sok szál forgatagában, hiszen Emiliának több nyomozást kellett véghezvinnie, közben persze nem feledkezhetett meg a szerelméről és férjéről, Harag hercegről, persze azokról sem, akik nem nézték túl jó szemmel ezt a kapcsolatot és még folytathatnám. Ezen rengeteg tennivaló között nemcsak mi, hanem néha Emilia is elveszik.
Harag herceg továbbra is "ördögien" dögös, imádtam, hogy odavan a főhősnőnkért, de szerencsére nem lett belőle papucs, végig ugyanúgy tisztában van az erejével és a hatalmával. Ami kicsit bántott, hogy Emilia mellett eltörpült számomra a szerepe, a nyomozásban se vett részt annyira aktívan, hiányzott az, hogy "csapatként" dolgozzanak együtt. Persze, ha arról volt szó, mindig ott volt támogatóként, szerető férjként, de azért egy picit aktívabb szerepet adtam volna neki.
A kettőjük párosa viszont továbbra is imádnivaló. Véééégre beteljesül a szerelmük - és még hogyan! Utána persze minden alkalmat megragadnak, hogy "összetegyék, amijük van", úgyhogy azért kapunk bőven +18 karikás részeket! :) De ha leveszem az erotikus részeket, akkor is tökéletes páros maradnak, olyan gyönyörű, egymáshoz intézett monológjaik vannak és még ennél is szebb tetteik, hogy démonok meg Pokol ide vagy oda, sok "földi" páros megirigyelhetné a kettőjük kapcsolatát.

"- Én mindig megismertelek. És mindig meg foglak. A lelked magához hívja a lelkemet. Olyan érzés, mint hazatérni. Mint a béke."

A mellékszereplőknél viszont voltak apróbb problémáim. Azt imádtam, hogy jóval többet kaptunk a többi Bűn hercegéből, egyiküket-másikukat nagyon megkedveltem, sőt, akár egy spin-offot is el tudnék képzelni velük. Az viszont számomra fura volt, hogy azon szereplők, akik az előző két részben szerves részei voltak Emiliának barátként, segítőként, most kb három mondatot kaptak.

Ettől függetlenül a sok morgásom mellett szerettem ezt a részt is nagyon, egy percig nem unatkoztam, néha egyszerűen képtelen voltam letenni, mindig kellett tovább és tovább olvasnom. Arra viszont készüljetek fel, hogy nem minden szál van elvarrva a végén, nekem például rengeteg kérdésem maradt. Persze, ahogyan már fentebb is írtam, egy-két spin-off történettel meg lehet engem győzni, hogy a szerző direkt hagyta nyitva ezeket a szálakat!
Összességében, ha olvastad az előző két részt, akkor ezt se hagyd ki!

Borító: Nekem az első két borító jobban tetszett, ez már csak olyan "beleillik a sorozatba", de nem ad pluszt. Egyébként nem rossz.

Kedvenc karakter: Emilia, Vittoria és Harag herceg

Szárnyalás: egy percig nem lehet unatkozni

Mélyrepülés: nem nagyon találtam, talán a végén az elvarratlan szálak

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, vannak benne bőven +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 




Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A nyereményjátékunk középpontjában a dark fantasy történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszöveg alapján kitaláljátok! A könyv címét és szerzőjét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


“Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese.”

a Rafflecopter giveaway


A blogturné további állomásai:
Április 01 - Kitablar
Április 03 - Kelly és Lupi olvas
Április 05 - Insane Life

2025. március 20., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: A ​Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből (Vér és hamu #5)


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent Jennifer L. Armentrout itthon is nagy népszerűségnek örvendő Vér és Hamu sorozatának ötödik része, A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből címmel. Végre betekintést kaphatunk Casteel gondolataiba is, megtudhatjuk, hogyan is történt Hawke és Poppy találkozása.
Tarts bloggereinkkel, ismerd meg jobban a könyvet és játssz velünk, hogy tiéd lehessen egy példány a kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025. március 7. Zafír pöttyös
648 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 3,91
Besorolás: fantasy, vámpír, vérfarkas, alakváltó
 
Csak ​az emlékei menthetik meg a szerelmét…
Felébredt egy hatalmas ősi erő. A Tűz és Hús királynője a Vér és Csont Ősi Lényévé – az Élet és Halál valódi ősi lényévé változott. És a csata, amit Casteel, Poppy és szövetségeseik vívtak, csak most kezdődött el igazán. Istenek ébrednek fel Elízium-szerte és a halandó uradalomban, felkészülve a közelgő háborúra.
EGY RETTENTŐ ÁLOM…
Ám amikor Poppy öntudatlan álomba zuhan, Casnek szembe kell néznie azzal az eshetőséggel, hogy a szerelmének átváltozása iszonyatos, váratlan következményekkel járhat, melyek akár el is ragadhatják tőle. Azonban Cas kap egy tanácsot – amihez igyekszik tartani magát, miközben arra vár, hogy Poppy újra kinyissa gyönyörű szemét: hogy beszéljen hozzá.
EGY UTAZÁS AZ EMLÉKEKEN ÁT…
Ezért hát így is tesz. Emlékezteti Poppyt, hogy hogyan kezdődött a közös útjuk, és olyan részleteket oszt meg önmagáról, amit eddig csak Kieran tudott. Azt azonban senki sem tudja, hogy Poppy mire ébred majd, vagy hogy pontosan mennyit változik az uradalom, illetve Cas, amikor ez megtörténik.
EGY ESÉLY, AMI MEGMENTHETI A LÁNYT, AKIT SZERETSZ…
Jennifer L. Armentrout a Vér és hamu legújabb részében visszatér Poppy és Casteel nagyszabású szerelmi történetének a kezdetéhez, ám ezúttal Hawke meséli el az ő történetét.

 
Jennifer L. Armentrout megint meglepett. Hol is kezdjem? A Vér és hamu sorozat különleges helyet kapott a polcomon, hiszen az első rész óriási kedvenc volt, egy egészen új fantasy világ tárult elém, amit nagyon megszerettem, a világfelépítés részét éppúgy, mint a karaktereket, élükön Poppy és Casteel párosával. A lelkesedésem egészen a negyedig részig kitartott, amikor is a Két királynő háborúja már csak négy csillagot kapott tőlem, itt éreztem először, hogy mintha felesleges köröket futnánk, és ha még egy kérdést feltesz Poppy a származásáról, én lehidalok. Persze nem hagynám kiesni a sorozatot a cukros kosaramból, sőt, a kapcsolódó spin-off sorozat, a Hús és tűz egyetlen részét sem hagynám ki.
De visszatérve a Vér és hamu sorozathoz, a negyedik rész megosztotta a rajongótábort is. Méghozzá az Egyesülés miatt, ami ugyebár Poppy/Casteel/Kieran hármasának egymásból való táplálkozását jelentette, ami szorosabbá tette a köteléküket. Na de ők ennél tovább is mentek egy édeshármas jelenetig, ami kiverte a biztosítékot az olvasók egy jelentős részénél. Szerintem egyébként nem volt ez vészes, teljesen elfogadható kivitelezésben írta meg a szerző ezt a részt, de a téma miatt nem csodálom, hogy páran szakítottak a sorozattal és dőltek az egypontos értékelések a Goodreads-en. 
Én már nagyon vártam ezt az ötödik részt, hiszen tudjuk hogyan záródott az előző rész, és várhatóak voltak a következmények. Poppy immár tudja, hogy ő a Vér és a Csont Ősi Lénye, az Életé és a Halálé egyszerre. Miután Wayfair-ben kiszabadítják az apját, Poppy sztázisba esik, egyszerűen mélyen elalszik, a testének erre van szüksége a Ritkítás befejezéséhez. Persze Casteel egy pillanatra sem akarja magára hagyni, és a környezetüknek sem akarnak részletekkel szolgálni az állapotáról, ezért egy félreeső szobában vigyáznak rá, Casteel, Kieran, Emil, Delano. Van egy halvány esély arra, hogy a sztázisban történő alvás után esetleg nem emlékszik majd a múltra, ezért Nektas azt javasolja, meséljenek neki, úgyhogy Casteel belekezd, és elmeséli a mozdulatlanul alvó Poppy-nak, hogyan kezdődött a történetük egészen onnantól, hogy a királyfink Masadoniába került. 
Egyébként is imádtam a sorozat első részét, és mindig is hiányoltam Cas szemszögét, most aztán megkaptam, és bevallom nektek, lubickoltam a regény minden mondatában. Újra elmerülhettem a részletekben, egy más szemszögből ismerhettem meg ezt a világot, egy olyan szereplőjéből, aki az elejétől tisztában volt a Vérkirályság aljasságával. Az atlantaiak királyfija határozott céllal érkezett, fogságba akarta ejteni a Szüzet, hogy elcserélje a bátyjáért, és lehetőleg elkerülje a háborút.  Csodálatos volt megismerni őt immár sokkal mélyebben, mint Poppy szemszögéből, hiszen most először láthattunk bele, mit is okozott az öt évtizedes rabság. Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy ugyanazt olvasom, mint az első regényben, Cas teljesen új jeleneteket hozott a történetbe, általa megszólaltak olyan szereplők, akik eddig nem kaptak helyet. Amikor ismerős párbeszédekre került sor, az is olyan volt, mintha először olvasnám, nem hatott ismétlésként. Meg kell jegyeznem, hogy Cas szemszöge sokkal több viccelődést hozott, sokszor hangosan felnevettem az ugratásokon, vagy például amikor Cas kihallgatta Poppy és Tawny beszélgetését. 
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire élveztem újra átélni például a Vörös Gyöngyben történteket (bár ez a rész angolul elérhető volt már korábban), a kerti jelenetet a fűzfa alatt és még sorolhatnám a romantikus pillanatokat. De volt ott más is, például egy csomó jelenet Vikterrel, aki jelentős szereplő Poppy életében, és örültem, hogy jócskán találkozhattunk vele. Ó, és ne feledkezzek el a hercegről, akinek nem bántam, hogy első kézből mesélve olvashattam a halálát, szerencsére Casteel nem volt vele kíméletes. 
Kieran. Az első részben csupán annyit kaptunk belőle, amennyit Poppy közelében volt, a regény vége felé, a Vérerdős résznél. Ehhez képest most megtudhattam, milyen óriási támasza volt Casteel-nek a Vérkirálynő fogsága után, persze mindig is tudtam, milyen a kapcsolat közöttük, de ez akkor is még jobban felemelte őt a szememben. Kieran megérti Casteelt, még akkor is támogatja, amikor ellent kéne mondani, vagy amikor a királyfi éppen nem is olyan őszinte vele.
Casteelról mit is mondhatnék még? Figyeltem, meddig tudja tagadásban tartani magát, és mikor jön rá, hogy elveszett ő már a Magaslaton, hiába minden józan ész, Poppy az ő szívtársa. Gondolkodtam azon is, mi volt az a pont, jelenet, ami a legnagyobb ütést vitte be Poppy szemszögéhez képest, és a harapásos jelenet volt az, ami legjobban tetszett Casteel előadásában. Amikor rájött, a lány semmit sem tud az igazi szüleiről, a származásáról. Aztán mennyi minden megváltozott.
Ez a regény nem kizárólag a múltban merengő királyfi meséje, hanem a jelennel is foglalkozik, hiszen közben zajlanak az események ebben a pár napban is, amíg Poppynak mesél. Például találkozhatunk Malikkal és Millicent-tel is, sőt, végre egész hosszan elbeszélgetnek Cas és Malik, ez már nagyon hiányzott mindkettejüknek. Cas abszolút elfogadja, hogy Malik a lány mellett akar maradni, hiszen a szívtársa, bár ő nem mondta még el neki, mit érez.   
Persze a regény a jelenben egy jó kis függővéggel ér véget, egy olyan eseménysor végén, amit garantáltan senki sem várt, meg kell mondanom, a szívem majdnem megállt ennél a jelenetsornál. Mi jöhet még ezután?
Összességében nálam ez a rész kedvenccé vált, sokat tett hozzá az eddig ismert történésekhez, jobban megértettem Cas indítékait, tetteit, érzéseit és repesve várom a hatodik részt, ami nyáron jelenik meg eredetiben, reményeim szerint a magyar rajongóknak sem kell sokat várni.
Képek: Pinterest
 
Borító: Gyönyörűséges.
 
Kedvenc karakter Casteel, Kieran, Poppy

Szárnyalás: 648 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Imádom Cas szemszögét, ismernem kellett a gondolatait, végre megkaptam.

Értékelés: 

 
 Nyereményjáték

Mindegyik állomáson felteszünk egy-egy kérdést, amire korábbról tudhatjátok a választ, ám az sem baj, ha nem, mert a könyv beleolvasójából mindegyikre megtaláljátok a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  HOGY HÍVJÁK POPPY ÉDESAPJÁT? 
 
 
Állomáslista:
03.20 Kelly és Lupi olvas
03.23 Insane Life
03.26 Könyv és más


 

2025. január 25., szombat

Jennifer L. Armentrout: A Light in the Flame - Fény a lángban (Hús és tűz #2)


A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent  Jennifer L. Armentrout nagysikerű Hús és tűz sorozatának második kötete: A Light in the Flame - Fény a lángban, mely újra elvarázsolja olvasóit Nyktos és Sera ősi istenekről szóló romantasy történetében.
Gyertek és legyetek részesei ti is ennek a varázsnak, tartsatok velünk a blogturnén, a játékunk során lehetőséget kaptok megnyerni a kötetet a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
680 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,50
Besorolás: fantasy, romantasy, sárkány, mágia, istenek

Ki ​az egyetlen, aki megmentheti Serát? Az, akinek a meggyilkolására készült egész életében…
Kiderült az igazság Sera tervéről, ami véget vetett a törékeny bizalomnak közte és Nyktos között. A lánynak semmi más nem maradt, csak a kötelessége, miközben olyanok veszik körül, akik nem bíznak benne. Bármit megtenne, hogy végezzen Kolisszal, az Istenek Hamis Királyával és az ő zsarnoki uralmával Elíziumban, hogy elhárítsa a halandók birodalmára leselkedő veszélyt.
Nyktosnak viszont van egy terve, és miközben együtt dolgoznak a megvalósításán, végképp nem hiányzik nekik a perzselő szenvedély, ami folyamatosan fellángol közöttük. Sera nem engedheti meg magának, hogy beleszeressen a megkínzott ősi lénybe. Főleg most, hogy minden eddiginél elérhetőbbnek tűnik számára egy olyan élet, ami nem forr egybe egy fenyegető végzettel. De a közösen megélt gyönyör és páratlan vágyakozás emléke annyira ellenállhatatlan, mint a szirének éneke.
És ahogy Sera kezd ráeszmélni, hogy nem csupán névleg szeretne Nyktos hitvese lenni, elhatalmasodik az őket körülvevő veszély. Egyre nagyobb támadások érik az Árnyékföldeket, és amikor Kolis hívatja őket az udvarába, nyilvánvalóvá válik egy újabb kockázat. Az élet ősi ereje egyre csak erősödik Serában, egyre közelebb taszítva őt a Ritkításának a végéhez. Márpedig Nyktos szerelme nélkül – amit a Halál Ősi Lénye képtelen érezni – nem fogja túlélni a Felemelkedését. Ha egyáltalán eljut a Felemelkedésig, és nem találja meg előbb Kolis. Mert fogy az idő. Seráé és a birodalmaké egyaránt…


Nagyon vártam a második rész érkezését, hiszen a sorozatindító befejezése a szerző jó szokásához híven meglehetősen függővégesre sikerült. Szerencsére még egy teljes évnek sem kellett eltelnie, máris itt a folytatás! Nagy elánnal vetettem bele magam, aztán azt vettem észre, hogy telnek a napok, és alig-alig haladok a könyvvel, egyszerűen nem tudott elkapni a lendület. Már nem azt éreztem, amit az első résznél kifogásoltam, hogy rengeteg a hasonlóság/ismétlés/kérdezgetés, ami az agyamra ment, hanem csigalassúsággal haladt a cselekmény, és ezen bosszankodtam gyakorlatilag a könyv háromnegyedéig, amikor végre történt is valami. Na de sorjában...
Sera meséli továbbra is a történetet, így nem mentesültem a számtalan belső monológtól, melyekben újra és újra felvetődik, hogy a benne elrejtett parazsak a jelentősek ebben a játszmában, ő maga mennyire nem számít. A parazsaknak Nyktos-hoz kell kerülniük, ám ez Sera életébe kerülhet. Tervet kell kovácsolniuk, meg kell találniuk azt a személyt, aki ismeri a megoldást, hogy ez milyen módon kivitelezhető. Közben az eddigi bizalom megtört, újra kell építenie, hiszen Árnyékföldön csalódtak benne, nem ismerik a valódi hátteret. Amit Sera tett Bele életének megmentésével, az elindított egy folyamatot, amit az istenek megéreztek, köztük Kolis is. Keresik a forrást, az elkövetőt és ez állandó veszélyt jelent. Serának és Nyktosnak titokban kell cselekedniük, miközben zajlik a hitvessé fogadás előkészülete. Ráadásul feltűnik egy új szereplő, aki úgy tűnik, elég közel áll Nyktos-hoz, legalábbis hagyja, hogy a vérét szívja, amivel eléggé felbosszantja Serát.
"– Jövőt akarok. Élni akarok. Olyan életet akarok élni, ahol a saját kezemben van a jövőm."
Nos, azt hiszem, kissé átértékeltem Sera karakterét ebben a részben. Az még mindig áll, hogy rengeteg az ismétlés, és a felesleges körök futása, de ezen túllendülve már sokkal értékelhetőbbé vált a két főszereplő karaktere, mint eddig. Ugyanis cselekmény nem sok van a regényben, legalábbis nem olyan hangsúlyos, mint a karakterek fejlődése. Sera kívülről nagyon erősnek és bátornak tűnik, ugyanakkor a szerző meg merte mutatni azt, ami benne zajlik, a kétségeket, a szorongást, azt a bizonytalanságot, hogy eddig sosem ő döntött a sorsáról, de mennyire szeretné ezt megváltoztatni. Közben ott van benne, hogy meg akarja menteni a halandó világot, Árnyékföldet nemkülönben, meg amúgy minden birodalmat. Akkor is, ha ez az életébe kerülhet. De milyen más lesz a megvilágítása a dolgoknak, amikor tapasztal némi boldogságot is... Milyen nagyszerű lehet új életet kezdeni, biztonságban, azzal, akit szeret? 
"– Soha nem akartam szeretni. Amíg nem jöttél te, liessa."
Nyktos karaktere is hoz meglepő fordulatokat, és az egyik épp az, amit már a könyv beleolvasója is leleplez, talán nem nagy spoiler leírni, hogy megtette azt a fontos lépést, amivel biztosította, hogy ne legyen többé gyenge pontja. Kivetette a kardiáját, tehát nem tud többé szeretni, szerelmet érezni. Ez engem nagyon megdöbbentett az elején, hiszen itt jelentős szerelmi szál keletkezett az első részben, aminek vártam a folytatását, különös tekintettel az árulás kiderülésének hatásaira. Aztán mégis megnyugodtam, hiszen nem a vágy veszett el, szóval a vonzalom tovább dolgozik a páros között, sőt, úgy éreztem, sokkal több erotikus jelenetet olvashattam, mint az első részben. Sera érzelmei egyre erősebbek, és végül ki is kristályosodik számára, mit is érez Ash iránt. (Igen, igen, Ash valamiképp visszatér.) 
Nyktos végre megmutatta ebben a részben a valódi erejét, néhány jelenetben láthattam az átváltozásait, ami ijesztő is lehetne, mégis élvezetes volt. Lassan újra közel kerültek egymáshoz, nemcsak testileg, de lelkileg is, a kezdeti kommunikációs hiányosságok után a regény második felében már mélyebbre ható beszélgetések alakultak ki, melyek során fény derült sok mindenre Nyktos múltjából, mit is kellett elviselnie Kolis jóvoltából.
A mellékszereplők közül többen is jelentősebb szerepet kaptak, jobban meg lehetett őket ismerni, szerencsére Sera igyekezett barátságokat kialakítani, visszaépíteni a bizalmat. De ellenségekből sem volt hiány, hiszen Kolis sleppje elképesztő intrikákkal dolgozik a fizikai erőbevetésen túl. Mindenképp meg kell említeni a sárkányokat is, hiszen Nektas ismét hozza a szarkasztikus formáját és a sárkánybébi kártya is újra bevetésre került, sok édes és szívszorító jelenetet eredményezve. Ha már szarkazmus, meg kell említenem, hogy rengeteg vicces jelenet/párbeszéd volt a könyvben, ami mosolyt csalt az arcomra, vagy épp hangosan megnevettetett, a jellemzően komor hangulatot ez kellően egyensúlyozta.
Nagy megkönnyebbülés volt számomra a könyv háromnegyedénél Kolis konkrét megjelenése, hiszen addig szinte állandóan csak róla volt szó, mint a történet főgonosza, végre szemtől szemben állhattak vele a főszereplők. Ezután már nem volt okom panaszra, a szerző megmozgatta a szálakat. A regény során volt pár iszonyú jó csatajelenet, amiken megdöbbentem, mennyire filmszerűen ábrázolja a szerző, és hát a vége... nem volt nehéz kitalálni, hogy ez lesz a következő fordulat.
Azt hiszem, alapjában véve egy fokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első, ugyanakkor nem tudom ezt sem 4 pontnál többre értékelni, mert szinte minden egyes csavart kitaláltam, semmivel sem tudott meglepni a szerző, illetve nem olyan állkeresős mértékben, pedig én ezt vártam tőle. A függővég persze bosszant, mert azonnal olvasnám a folytatást, de ami ott feltűnt a végén, az szerintem minden olvasó előtt világos, hogy mit jelent. Látom magam előtt a sorozat befejező részének cselekményét, úgyhogy kíváncsian várom, beigazolódik-e, vagy meg tud lepni a szerző. Az világos, hogy ez a világ függővé tett, a hibái ellenére is szerettem olvasni, nem vitás, a romantasy műfajának Jennifer  L. Armentrout az egyik királynője.
Képek: Pinterest

Borító: Illik a sorozatba.
 
Kedvenc karakter Sera, Ash
 
Szárnyalás: Kolis megjelenése.

Mélyrepülés:  Lassan csordogáló cselekmény.

Érzéki mérce: Határozottan többnek éreztem az erotikus jelenetek számát az első résznél, és  szenvedélyesebbnek is.

Értékelés: 




Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban Jennifer L. Armentrout világába kalauzolunk el benneteket! Ebben a játékban egy kép és egy mondat alapján az írónő ikonikus és híres karaktereit kell kitalálni és hogy melyik sorozatban szerepelnek. Gyertek és játszatok velünk a könyv egy példányáért!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  Démon vagyok, a kígyó tetoválásom nagyon sokat elárul rólam.


ÁLLOMÁSLISTA:
01.21 Insane Life
01.23 Milyen könyvet olvassak?
01.25 Kelly & Lupi olvas




2024. december 1., vasárnap

Jay Kristoff: Empire of Damned - Holtbirodalom (Vámpírbirodalom #2)


Elérkezett az idő, hogy a magyar olvasók is visszatérjenek Jay Kristoff  sötét, vámpírokkal és mágiával tarkított történetébe Gabriel de León főszereplésével. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mennyire nyerte el a tetszésüket a nagysikerű Vámpírbirodalom folytatása, és ne felejtsetek el játszani a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott Empire of Damned - Holtbirodalom nyereménypéldányért!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
792 oldal
Fordította: Benkő Ferenc
Goodreads: 4,57
Besorolás: dark fantasy, vámpír, antihős

Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak.
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…


A tavalyi év blogos összesítésében első helyen végzett a Vámpírbirodalom a fantasy és a felnőtt könyvek kategóriájában, toronymagasan. Ez az a regény, ami jelenleg is top10-es az all-time-fav listámon, nem tudom eléggé ajánlani, ezt a könyvet emlegetem minden könyves témát érintő beszélgetésben. Gondolom ennek tükrében érthető, hogy a 2024-es év egyik legjobban várt könyve lett a Holtbirodalom, nagyon örülök, hogy kilenc hónappal az eredeti megjelenés után már kapható hazánkban is.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt, folytatódik Gabriel kihallgatása, miután hat napig bezárva tartották a krónikás megtámadásáért. Jean-François torkát tapogatva újra helyet foglal de León cellájában, hogy Margot Chastain császárnő parancsára lejegyezze a Szent Grál történetét. Dior Gabriel segítségével megmenekült tehát a feláldozás elől, de ennek az ára súlyos, hiszen a korábbi útitársak és néhány ezüstszent is áldozatul esett az összecsapásnak, ketten maradtak immár Dior és Gabriel, menekülniük kell. Gabriel húga csatlakozik hozzájuk, aki egy új megoldást kínál, ismer egy mestert, aki tudhat más kiutat a naphalál ellen. Celene immár nem csak a Voss vérvonalhoz tartozik, általa megismerjük az Esanik eredetét, ezen a nyomon kell haladniuk, miután zsákutcába jutottak Jénoah kápolnájában. Dún Maergenbe kell jutniuk, csakhogy a helyet elfoglalta Nikita és Lilidh Dyvok, az Éjszív és a Szívtelen, az vámpírok legrohadtabbjai. Mielőtt ide juthatnának, a csapat szétválik, egy óriási csatából alig menekülnek meg, árulás történik és vér folyik, ami ezután következik az fogság és hajsza újabb szövetségesek után. Phoebe révén bekapcsolódik a történetbe az irhatáncos nemzetség, akiket nem könnyen tudják rávenni, hogy egyezséget szegjenek a Vossok ellen.Végül felsorakozik seregük a kastély előtt, ahol Diort fogva tartják.
Már az első résznél is tisztában voltam azzal, hogy ennél a sorozatnál alig lehet a történetről bejegyzést írni, akkora a terjedelem, hogy csak a felszínt kapargathatom, és csak csapongok jobbra balra. Az kiderült a fentiekből, hogy a szerkezet ugyanaz, Gabriel mesél, és nagyon érdemes odafigyelni a legapróbb megjegyzéseire is, mert rengeteg utalást ad, olyat is, amit már az elején sem akartam elhinni és mégis bekövetkezett. Egy idő után változást kapunk, ugyanis a szintén fogságba esett Celene is mesélni kezd a börtönszinten lévő cellájában, miután tudomására jut, hogy a bátyja miket mesél. Az ő változata sokban eltér Gabriel szavaitól, és ez sok kérdést vet fel, nem egyszerű testvérek közötti rivalizálásról van szó. Ez az ötlet a szerzőtől csillagos ötöst érdemel, ugyanis megváltozott a történet dinamikája, az elbeszélések rácáfolnak egymásra, újabb titkokat tárnak fel, szélesedik a látószög. Tartottam tőle, hogy tudja-e a folytatás ugyanazt a tökéletességet hozni, mint az első, azt a lehengerlő, sötét varázslatot, melyben az antihős a legnagyobb kedvencem, és a regény vértartalma eléri a 100 %-ot, ami nem épp az olvasmányaim jellemző tulajdonsága. És igen, ezzel az új POV hozzáadásával sokkal izgalmasabb lett az én hitem is az utolsó ezüstszentben. De még nagyobb dilemma hinni Celene szavaiban, akin nem könnyű kiigazodni, ha magáról vajmi keveset árul el. Phoebe teljesen új színt visz ebbe a részbe, igaz, már korábban megkedveltem, igazi meglepetés volt már eleve a felbukkanása, és aztán az, hogy milyen jelentőségű szereplővé lépett elő. Nem csak a fajtáját hozza be segítségül a történetbe, hanem Gabrielhez is közel került, ezzel óriási meglepetést és piruló orcákat okozva nekem.  
Tényleg csak csapongok, annyi minden jut eszembe egyszerre. Végig tél van a cselekmény során, csontig hatoló hideg, havas táj, még ebben is a szerzőt tudom dicsérni, mennyire átérezteti ezt az apróságot, hogy lefagytak a lábujjaim olvasás közben. Ez semmi ahhoz képest, ahogy az érzelmeket képes átadni. Az ezüstszent gyötrődése a vérszomjával már szinte megszokott, de ezt is tudta fokozni, együtt szenvedtünk egy kis enyhülésért. 
Nagyon sokat hozzáad a világfelépítéshez a Holtbirodalom, részletesebben megismerhetjük a vámpír vérvonalakat, újabbakat ismerünk meg közelebbről. Egészen elképesztő, amit a Dún Maergen kastélyba befészkelt Dyvok klán művelt a hellyel, az emberekkel, a szolgáikkal, olyan szintem gyomorforgató, hogy a legvérmesebb horrorrajongó olvasó sem talál benne hibát. Mindezzel együtt nagyon is éltem a kastélyt, a történet kb fele itt játszódik, bejárhatjuk minden zugát, még a rejtett folyosók és titkos termek sem hiányoznak, ahogy a plafonról lógó emberek sem, csapolásra készen. Nikita és Lilidh Dyvok főszereplők voltak a mellékszereplők között, ismerve a helyet, amit létrehoztak, hát nem kell részleteznem a legalávalóbb természetüket. A klánjuknak hihetetlen ereje van, és a "gyermekeik" előszeretettel mutatták be a tudományukat itt, ahol az emberek a táplálékot jelentik. Kiara és társai félelmetesek. Ebben a vérvonalban annyi a mocsok, barbárság, és egyben intelligencia, ami jelentősen hozzátesz ahhoz, hogy a regény kiemelkedjen még a zsigeri vámpírkönyvek közül is.
Számomra a másik hatalmas újdonság a Felvidék megismerése volt, benne Phoebe révén az irhatáncosok fajai, akik különböző alakváltók, medvék, farkasok, oroszlánok. Ők alkut kötöttek a vérszívókkal a területük védelmében, és elég nehéz volt rávenni őket, hogy átlássák, mi forog kockán. Phoebe kerek háttértörténetet kap, rengeteg fordulattal és meglepetéssel. 
A csaták. Édes istenem, egy húsdarálóból nagyobb eséllyel lehetne kikerülni épségben, mint ezekből a leírásokból. Vámpírvér ide vagy oda, mindig rácsodálkoztam, hogyan lehet ennyi törést, szúrást, leszakadt testrészt pótolni, felépülni a bordatörésekből a következő oldalra. Valahogy sikerült, de közben térdig jártunk a vérben, és ez nem elírás, az első részben tényleg csak bokáig ért, itt gyakorlatilag kifolyik a könyvből, nem kímélve az olvasó gyomrát.
Az érzelmek mélyülése érzékenyen érintett, szinte minden szereplőt kedveltem, sokakat megszerettem. Vannak akiket nagyon, Gabriel és Dior is közéjük tartozik, és itt a köztük kialakult bajtársi kapcsolat egészen mássá alakul, határozottan apa-lánya viszonnyá, ami okozott rendkívül szívfájdító pillanatokat.
"Nem tudhatom, hová vezet az utunk, te lány. De rálépek veled, bármi is várjon a végén. Szakítson el tőled maga a Mindenható Úr, álljon az utamba a Végtelen Légió, én akkor is visszatalálok a bugyor partjáról, hogy az oldaladon harcoljak.
Könny futotta el a lány szemét. Nem hagylak el, Dior.
Suttogását elnyelte a vihar. Sosem hagylak el."
 
Ha már Gabriel, Phoebe-vel való kapcsolatára már utaltam, de nem ezt akarom idehozni, bár az is ad némi érzelmi kavarodást, hanem Celene-vel való kínlódásra gondolok. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz e téren a befejező rész, mert olyan sok ellentétes érzelem, adok-kapok, bosszú vonul végig a kapcsolatukon, hogy nem találok kapaszkodót, mi lesz a végső konfliktus eredménye közöttük. A vér számít, a család számít, az árulás számít, mi dönti el a mérleg nyelvét közöttük, mert jelenleg teljes a káosz.
"– Aznap biztosítottál, hogy minden rendben. Ez a Bukott műve, mondogattad. És amíg én élek, sose félj tőle. Ekkor térdre hulltál, megfogtad a kezem, és azt mondtad, a bátyád vagyok, Celene. Ha valaha magadra maradnál a sötétben, csak szólíts a nevemen, és melletted leszek. Te maradtál az egyetlen húgom. Vérem, Rokonom. Ketten a világ ellen, ördögfióka. A túlerő örök. De a diadal is."
 
És az érzelmi jelentőségek között a hit kérdése ismét nagyon fontos része Gabriel gondolatainak, ebből kifolyólag az olvasónak is. Rengeteg elmélet kavarog benne, és én őszintén mondom, sokszor megakadtam ezeknél a soroknál, annyira megérintett, a lehető legjobban meg akartam érteni. Ez a részlet pontosan érzékelteti, hogy miért:
"Valahol mindig tudtam. Ha az ember úgy igazán belegondol, egyedül, az éj derekán, mikor elhallgat a zene, elnémul a ricsaj, és kénytelen szembenézni a lelke ádáz tükrével, képtelenség összeegyeztetni a jószándékú teremtő gondolatát az efféle élettel. A meggyőződést, hogy odafent törődnek az emberrel, mikor ilyen irgalmatlan, iszonyatos irtózat van a világban. Csak egy vak fogadná mosolyogva a tisztítótüzet. Csak egy igazi aljanép emelne kezet egy gyerekre a szeretet nevében. Ekkor felidéztem azt a régi esetet Patience-szel. A halott madárkáját a tenyerében. Mikor rákérdezett, miért halt meg. Mondtam neked, vámpír, hogy egy gyereknek a halál megmagyarázhatatlan, de a tény az, hogy ez az egész megmagyarázhatatlan bárkinek. Így belenyugszunk. A nagy terv mítoszába. A szerető Isten meséjébe. A fejünkbe verjük a hazugságba vetett hitet, s hogy minden értelmet nyer a halálban.
De igazából porhintés az egész. Szenvedünk, mert így akarja. Bajunk esik, mert ez az akarata. Meghalunk, mert tetszik neki. S ha tényleg létezik egy terv, dérvér, akkor az ennyi, semmi több. – Gabriel a falakra intett; a környező sötét kőre és a túlnani üres éjre. – Egy térdre hullt világ. Ami percenként könyörög kegyelemért. Szánalmas maradékát pedig azok a szörnyek lefetyelik, akiket a saját szaros fia teremtett."

Tényleg nem akarom a végtelenségig húzni a bejegyzést, bármennyi mondanivalóm lenne még. Elérkezett a vég... A regény utolsó száz oldala brutálisan odatesz a szívednek, súlyos traumákkal, fent és lent, menny és pokol az, amit átélsz, és nem biztos, hogy túlélsz. Én órákig nem tértem magamhoz, nem tudtam megszólalni, mert kikészített, földbe döngölt, kitépte a szívem, hogy aztán értsem ahogy akarom annak a reménysugárnak a felcsillanását, amiben nem is tudom, hogy akarok-e hinni, de kénytelen vagyok, mert hogyan élem túl egy évig, míg megkapom a befejezést. Köszönöm Jay, baszom anyád, imádlak!
Képek: Pinterest

Borító: Bon Orthwick az illusztrátor, kegyetlen jó.
 
Kedvenc karakter Kb mindenki!

Szárnyalás: 792 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Még mindig nem a romantikáról szól, az nagyon halvány, ellenben az összes többi érzelem szárnyal és hullámvasútra ül.

Értékelés: 


Nyereményjáték

Mostani játékunkban az első részben megismert karakterek nevét keressük. Minden állomáson találtok egy anagrammát, a ti feladatotok pedig nem más, mint kitalálni, hogy mégis melyik mellékszereplőre gondoltunk. Segítségként nagy betűkkel jelöljük a nevek kezdőbetűjét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:   boisFaeVsn

 
Állomások
 
11. 28. – Fanni’s Library
12. 01. – Kelly és Lupi olvas
12. 04. – Könyv és más
 



2024. november 26., kedd

Holly Black: Book of Night - Az éj könyve (Az éj könyve #1)


Charlie Hall igazi ásznak számított, amikor mágiakönyvek ellopásáról volt szó, ám a lány hátrahagyta életének azt a részét, amikor az árnymestereknek dolgozott. Ma pultos egy egyszerű kocsmában, de múltjának egyik rettegett alakja ismét felbukkan. Vajon milyen kalandokba sodorja Charlie-t?
Tartsatok bloggereinkkel Holly Black legújabb könyvének blogturnéján, és játsszatok a turné végén megnyerhető Book of Night – Az éj könyve című kötetért a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
392 oldal
Fordította: Szabó Csilla
Goodreads: 3,54
Besorolás: felnőtt, fantasy, paranormális, mágia

Charlie Hall nem találkozott még olyan zárral, amit ne tudott volna feltörni, olyan könyvvel, amit nem tudott volna ellopni, vagy olyan rossz döntéssel, amit nem hozott volna meg egy pillanat alatt.
A lány a fél életét azzal töltötte, hogy árnymestereknek dolgozott: olyan mágusoknak, akik az árnyékukat titkok kilesésére, gyilkolásra vagy még annál is rosszabbra tanítják. Az árnymesterek féltve őrzik a titkaikat, így hamar kialakult a mágiakönyvek feketepiaca. A többi varázsló kifosztásához pedig Charlie Hallra van szükségük.
De Charlie éppen azon igyekszik, hogy távol tartsa magát a múltbeli hibáitól. Ez azonban nem is olyan egyszerű. A kocsmában, ahol pultosként dolgozik, túl közel van Berkshires korrupt központjához. Emellett a húga, Posey mindennél jobban vágyik arra, hogy mágikus képességei legyenek, a pasija pedig, akinek nincs árnyéka, és talán még lelke sem, titkokat rejteget Charlie elől.
Amikor a múltjából felbukkan egy rettegett alak, Charlie fejest ugrik a gyilkosságok és hazugságok vad forgatagába. Eltökélt szándéka, hogy élve keveredik ki a zűrzavarból, de az útjában állnak a hasonmások, a szeszélyes milliárdosok és az árnymesterek. És azok, akiket a legjobban szeret.
Ráadásul mindenki azt a titkos tudást akarja megszerezni, ami szörnyű hatalommal ruházná fel.

Holly Black írónőt nagyon tehetséges szerzőnek tartom, amit eddig olvastam tőle, mind izgalmas, szórakoztató young adult fantasy regények voltak, mágiával, varázslattal a központban. Az Éj könyve regény az első felnőtteknek szóló története, de a fantasy zsáner változatlan, pont ez volt, ami azonnal levett a lábamról, ez a mágiával teli világfelépítés, az árnyakkal való manipuláció ötlete. Még sosem olvastam hasonló felütést, miszerint  némely mágus, - ebben a világban árnymester - képes árnyakat befolyásolni, más árnyékokat begyűjteni, különféle trükköket végrehajtani, amelyek nagy hasznot hajthatnak. Az árnyékok akár el is válhatnak a gazdatesttől, önálló entitással rendelkezhetnek, és csak a képzelet szab határt, hogy irányítással mire rá nem vehetők, például akár a legszörnyűbb bűntettekre is. Az ehhez kapcsolódó kutatásokat összegyűjtötték, tesztelték, kísérleteztek, és a tapasztalatokat jegyzetekbe, könyvekbe fektették, melyek igen keresettek lettek a feketepiacon. Tehát az árnyakkal kombinált mágia nekem nagyon izgalmas felütésnek tűnt, érdeklődéssel vágtam a történetbe.
Főszereplőnk a 25 éves Charlie Hall egy nagyon tehetséges tolvaj, tulajdonképpen gyerekkora óta űzi a szakmát, tökélyre fejlesztette a besurranást, a zsebtolvajlást, és persze mára már bonyolultabb feladatokat is sikeresen véghez tud vinni. A mentorát, aki mindenre megtanította, tíz évvel ezelőtt veszítette el, amikor balul sült el egy közös akciójuk, az akkor 15 éves Charlie is majdnem otthagyta a fogát. Keserűen emlékszik erre a napra, ami azóta is bosszúért kiállt. Manapság normális életre vágyik, van egy pultos állása, a húgával közösen bérelnek lakást - aki egyébként rajong az okkult dolgokért, a tarot jóslás a specialitása. Velük lakik egy ideje Charlie pasija is, aki némileg kilóg a sorból, ugyanis egyáltalán nincs árnyéka. És erről nem szívesen beszél, mondjuk másról sem igazán. Charlie-nak és Vince-nek kölcsönösen rengeteg titkolnivalójuk van a múltjukból, de mindketten vágynak arra, hogy valami komolyabb alakuljon ki közöttük. Nos a regény szerkezetét tekintve érdemes megemlíteni, hogy két idősík váltakozik, a jelen mellett múltbeli fejezeteket is olvashatunk, utóbbiak nem csak Charlie korábbi életét mutatja be, hanem egy másik szereplőét is, de spoilerezni nem szeretnék, érdemes odafigyelni. 
Nem kerülgetem tovább a forró kását, be kell vallanom, hogy hiába húzott be az árnyak varázslata, a karakterek egysíkúsága és a cselekmény lassúsága miatt extrán hosszú ideig tartott elolvasni a regényt, hiába érdekelt, gyakorlatilag úgy éreztem, alig haladok. Charlie ötszázszor elmondja, hogy ő mindig rossz döntéseket hoz, és nem érdemel jó életet. Ez baromi lehangoló volt, főleg annak tükrében, hogy nem kaptam rá semmi magyarázatot. Oké, meghalt a mentora abban a balul sikerült akcióban, és ez traumatizálta őt, de nem volt köztük egy apa-lánya viszony, vagy bármi hasonló, pénz szereztek a csalásokkal és ennyi. Sokkal többet akartam róla tudni, nem elég, hogy vicces is tud lenni, meg hogy ha valaki tolvaj, akkor egész életében az marad. Természetesen volt némi morálisan megkérdőjelezhető feeling velük kapcsolatban, ami nem baj, és nem ez volt az ok, de nem tudtam odáig eljutni, hogy meg is kedveljem a főszereplőket. Ez nagyon ritkán történik így az olvasmányaim során, és nem szeretem ezt az érzést. Vince karakteréről semmit nem lehet spoilerveszély miatt elmondani, vele kapcsolatban a regény végére elég érdekes dolgok derülnek ki, olyan pofáraesés típusúak, de az addig eltelt időben nehezen jutottam dűlőre, mit is gondoljak róla, meg egyáltalán a kapcsolatukról, falakba ütköztem.
A cselekmény tele van nyomozással, dealekkel, sötét elemekkel, brutális gyilkosságokkal, és rengeteg mellékszereplővel, akik ezeket végrehajtják illetve végre hajtatják. Nem mondom, hogy követhetetlen, de bizony a regény csúcspontján eléggé záporoznak a nevek és oda kell figyelni, kiről is van éppen szó. Azért is nehéz, mert a főgonoszon kívül a többiek kb ugyanazon a szinten voltak, nem láttam súlyozási különbségeket. Meglepően jó volt a történet csúcspontja, nagyon sok fordulatot tartogatott, okosan szőtte a szálakat a szerző, nekem nem volt az a kitalálható kategória a végkifejlet. Bár ezt mondhatnám el az egész könyvre vonatkozóan, de sajnos 80%-a kifejezetten lassú volt, kisebb nagyobb kiugrásokkal.  Szerintem nem én leszek az egyetlen, aki hiányolja a romantika mennyiségét a regényből, legalábbis a szerző korábbi regényei alapján többet vártam el. Sajnos ezt a témát sem lehet spoilerek nélkül kielemezni, csak annyit mondhatok, nem tudom, mikor olvastam ennél furcsább összetételű "szerelmi" kapcsolatról. Összességében azt mondhatom, hogy megérte elolvasni a regényt, mert az árnyak fókuszba állítása újszerű volt, kellően borzongtam a szinte horrorisztikus epizódokon, számomra ez egy kikacsintás volt a komfortzónámból, de még olyan mértékű, ami inkább izgalmas, mint eltántorító. Lényegében akár önállóan is megállja a helyét a történet, de ha megjelenik folytatás, mindenképp olvasni szeretném.
Kép: Pinterest

Borító: Nagyon tetszik a borító, de azt utálom, ha ajánlót tesznek rá, ennyire aránytalanul.
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nem tudok felhozni szárnyalást.

Mélyrepülés: Egyértelműen a nem megfelelő dinamika.

Érzéki mérce: Amíg el nem jutsz a végkifejletig, nem is tudod átgondolni, mit is olvastál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

Játékunk egyszerű lesz, drága könyvmolyok: olvasnotok kell! A Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasót elolvasva választ találhattok az állomásokon fellelhető kérdésekre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   Mi volt a tündérmese címe, ami eszébe jutott Charlie-nak?

Állomások




Rendszeres olvasók