Hanna Faber: Always Love You - Whitney Houston

A Kossuth Kiadó jelentette meg Hanna Faber: Always Love You - Whitney Houston című életrajzi regényét, mely A hang alcímet kapta. A szerző egyedi látásmódjával bepillantást nyerhetünk a rendkívül tehetséges énekesnő életébe a kezdetektől egészen a karrierje csúcsáig. Kövesd végig a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Kossuth Kiadó 2023.

448 oldal

Fordította: Nimila Ágnes

Goodreads: 4,00

Besorolás: életrajz, zene, popkultúra

Hangjával ajándékozta meg a világot, és legendává vált
Newark, 1974. A New Hope baptista templom vasárnapi miséjén a gospelkórusból kilép egy törékeny, alig tizenegy éves lány, és előremegy az ezüstszínű mikrofonhoz, hogy szólót énekeljen. Annyira izgul, hogy reszket, aztán mégis énekelni kezd – teljes szívből, lelke legmélyéről. Hangjával valósággal elvarázsolja a híveket, akik zúgó tapsviharral ünneplik. A lány neve Whitney Houston.
A félénk tinédzserből az elkövetkező években – rendíthetetlen édesanyja támogatásával és segítésével – minden idők egyik legsikeresebb és legtöbbet díjazott előadója válik elválaszthatatlan társa, Robyn oldalán. Mindent megkap, amiért annyit küzdött, az elvárások viszont egyre magasabbak lesznek vele szemben. Aztán felbukkan az életében Bobby Brown, és bár a férfit megelőzi rossz híre, Whitney fülig beleszeret. Miközben karrierjében újabb és újabb csúcsokat hódít meg, el kell döntenie, mit hajlandó feláldozni a hírnévért…
Előfordult már, hogy hangosan énekelted Whitney I Wanna Dance with Somebody című slágerét? Vagy elsírtad magad az I Will Always Love You ritmusára…? Ha igen, merülj el korunk egyik legkáprázatosabb zenei legendájáról szóló életrajzi regényben.
Mindig szeretni fogunk, Whitney!

 

Whitney Houston dalai végigkísérték az életemet, több dalához is mélyen kötődöm a saját emlékeim kapcsán. Az első ilyen nagy élményem az ő második, Whitney című, 1987-es albumához kötődik, amelyről az I Wanna Dance with Somebody dal a nyár slágere volt, sosem felejtem el azt a bizonyos éjszakát és hajnalt a Balatonalmádi Panoráma diszkóban, ahol a barátaimmal áttáncoltuk az éjszakát és az első vonattal indultunk csak haza. Nem volt se szállás, se autó, csak óriási szabadság, és két imádni való pasi az oldalamon. A másik ilyen ikonikus élményem a Több, mint testőr film, amit alig vártunk már, hogy megnézhessük, (én a Corvin mozi egyik emeleti páholyában láttam, még a nagy átépítés előtt) és a filmben hallott dalok azóta is minden alkalommal elvarázsolnak és emlékeztetnek arra az érzelmi viharra, amit abban az időszakomban éltem át. Az I Have Nothing minden idők egyik legjobb női előadós dala. Természetesen még rengeteg kedvenc dalom van tőle, és külön nagyon szeretem a duettjeit, például Enrique Iglesias-al, George Michael-el.

Whitney magánéletéről nem sokat tudtam, mindösszesen annyit, hogy Bobby Brown volt a férje, tőle született a lánya, és ő vitte bele a drogozásba, amiből aztán kilábalt, miután elváltak. Ennyire felületesek voltak az ismereteim, mondjuk nem csoda, a korai éveiben csak a zenei újságokból lehetett infókat szerezni, ott meg nem voltak különösebb pletykák. Őszintén megmondom, mellbevágóak voltak számomra a könyv egyes fejezetei, sorra derültek ki Whitney életével kapcsolatos információk, amikről addig gőzöm sem volt. Azt hallottam, hogy az anyukájától örökölte a tehetségét, aki szintén énekesnő, és Aretha Franklinnel, Chaka Khannal, számos fekete sztárral dolgozott együtt. De az meglepő volt, hogy Cissy sokáig nem támogatta, hogy a lánya önálló énekes legyen. Persze énekelt a templomi kórusban, később vokálozott a bátyjával együtt az anyjuk fellépésein, de saját karrier felé nem terelgette. Egyébként az egész könyvön keresztül éreztem valami távolságtartást közöttük, Cissy sokat turnézott, és nem egészen ilyen életet akart a lányának. Aztán az első tv felvételnél éreztem, hogy mennyire izgul és védelmezi ő is a lányát. De mielőtt a szakmai karrierre térnék, a könyv másik hatalmas meglepetése számomra Robyn Crawford személye volt, akivel tinikoruktól legjobb barátnők voltak, és jó ideig gyengéd szerelmi kapcsolat volt közöttük. Később Whitney döntése volt, hogy a karrierje védelme érdekében zárják le a kapcsolat szerelmi részét, így Robyn lett a személyi asszisztense, de ennél sokkal több volt, ő állt mellette mindig, jóban rosszban. Joggal tartottak a média rosszindulatú támadása ellen, ez később be is következett. Megjegyzem én erről sem hallottam semmit, számomra Robyn személye teljesen új volt. A regény szerzője egyébként a végén megjegyzi, hogy Robyn visszaemlékezései erősen befolyásolták az írását, tulajdonképpen a barátságuk alakulását végigköveti a regény. Egy szóra álljunk itt meg. Ez a kiadvány alapjában véve egy életrajz lenne, de szokatlanul regényes a stílusa, mintha a szerző valódi megtörtént helyzeteket írna le, részletes leírásokkal, hosszas párbeszédekkel. Ez sokkal közelebb hozta Whitney-t, többnyire tényleg el tudtam hinni, hogy a leírtak szerint történtek az események. Ami viszont nagyon rontotta az olvasásélményt, az a rengeteg időugrás előre hátra. Amúgy a regényekben szeretem az idősíkok váltakozását, de az egészen más. Itt számomra teljesen logikátlanul ugráltunk az időben, és nagyon oda kellett figyelni, hogy most hol is tartunk a karrierben. Azt viszont abszolút el tudtam fogadni, hogy a timeline nem a haláláig tart, hanem a legnagyobb dobásánál, a Több, mint testőr filmnél és a filmzene sikerénél fejeződik be, tényleg ez az időszak, a 90-es évek eleje volt a karrierje csúcsa. 

Visszatérve a könyvvel kapcsolatos élményekre, engem nagyon meglepett, hogy mennyi hangsúlyt kapott a bőrszíne miatti bizonytalansága, mintha a szerző ezt külön nyomatékosítaná, pedig a sztorik kapcsán inkább az jött le, mennyire büszke volt, és az első sikerek után mindig támogatta az afroamerikai kortársait. A zenei vonalon ez különösen erősen jelen van ez az összefogás. Arról sem tudtam, hogy modellkedett az énekesi karrier előtt, elég komoly sikereket ért el fekete tini modellként, érdemes rákeresni erre az időszakára.
Mindenképp beszélnem kell a drogozásról. Fentebb írtam, hogy ezt a fejemben én Bobbyhoz kötöttem, mert a sajtó ezt sulykolta, de sajnos ez sokkal régebbre nyúlik. Lehet, hogy a szigorú katolikus lányiskolából való szabadulás adta az első löketet a szerek kipróbálására, vagy egyszerűen látta, mit művel a bátyja, de lényeg az, hogy már nagyon korán, 18 éves kora előtt kipróbált mindent is. Kokain és fű, ez a kombináció volt a kedvence. Istenem, hát nem ez a kép lebeg a szemem előtt, ha rá gondolok, mégis ez lehet az igazság, és Bobby csak a sokadik rossz döntés volt, ami a boldog idők mellett újabb mélyrepülést hozott. A regényben nem sokat olvashattam a házasságuk alatti időkről, épp csak pár felvillanást. Azt hiszem jobb is. Ilyen értelemben viszont nem tekinthetem életrajznak a könyvet, inkább a karrierje kezdetétől a csúcsig mutatja meg őt főleg Robynnal való barátságának tükrében.

Végül rávettem magam a könyv kapcsán, hogy megnézzem a 2022-ben készült I Wanna Dance with Somebody - A Whithey Houston filmet. Persze nem akarom összehasonlítani a könyvvel, de azért megjegyzem, voltak érdekes különbségek, hol itt, hol ott. Érdemes megnézni, a vége tökéletesen lett megoldva, szépen, meghatóan.
Összességében rengeteg új információt kaptam a regénytől, és sok régi emléket idéztem fel magamban, kiválóan nosztalgiáztam, pár dalt újra meghallgattam. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a regényes forma az időugrásokkal minden olvasónak bejön, ettől eltekintve számomra kellemes élményt nyújtott.

Képek: Pinterest

 

Borító: Igazán ünnepi hangulatú, szép borító.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Rávett a könyv a zenehallgatásra, és a filmnézésre is. 

 

Mélyrepülés: Sajnáltam, hogy a csúcson maradt abba a történetmesélés.

Érzelmi mérce: Sajnos a drog fiatal kora óta része volt az énekesnő életének, ezt mindenképp jelezném, mint trigger warning.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 Nyereményjáték

 

Olvassátok el a regény beleolvasóját, így könnyedén megválaszolhatjátok a kérdéseinket. A helyes megoldásokat minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

 

KÉRDÉS: Mi a keresztneve Whitney féltestvérének, akivel a templomban énekelt?

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

12.15 Kelly&Lupi olvas

12.17. Szembetűnő

12.19 KönyvParfé

 

 

 

Andrew Ridgeley: Wham! George és én

Könyvmolyképző Kiadó 2021

296 oldal

Fordította: Sereg Judit

Goodreads: 4,02

Besorolás: memoár, zene, sztárvilág

ÉLET EGY POPTORNÁDÓBAN!
Most először mesél Andrew Ridgeley élethosszig tartó barátságáról George Michaellel, a Wham! történetéről és a zenekar megalakulásáról, mely átalakította a zenei világot a ’80-as évek elején.
Amikor Andrew az iskolában a szárnyai alá vette a félénk új fiút, George Michaelt, rátalált a lelki társára. A könyvben elárulja, hogyan élték meg az utat a siker szédítő hullámvasútján, mellyel átszelték az egész világot, miközben örök érvényű lemezeket csináltak. És mesél arról is, hogyan tudta túlélni a barátságuk és ők maguk a szupersztárságot. A szeretet, a zene, a Last Christmas és a tobzódó 1980-as évek emlékei – szemléletes és nagyon személyes krónikája annak, milyen is egy poptornádóban élni.
SENKI MÁS NEM MESÉLHETI EL A TÖRTÉNETÜKET – MERT SENKI MÁS NEM VOLT A RÉSZESE.

Megjelenéskor megvettem már ezt a könyvet, de csak most került rá sor, miután megnéztem a Netflixes Wham! dokumentumfilmet is. Kíváncsi voltam, mennyivel ad többet a könyv, mert a téma egy és ugyanaz, a Wham! popduó története, ami két tehetséges srác barátságán alapult. Már az elején le kell szögeznem,  hogy én valóban végigéltem ezt az időszakot, az alakulásukkor voltam 14 éves, 82-ben kezdtem a középiskolát. Abban az időben bővelkedtünk a bulikban, akár házibuliról, akár iskolai diszkóról legyen szó, később sokat jártunk a Pecsa-ba, vagy a brutálisan menő Fortuna diszkóba, hogy a kedvenceket említsem. Természetesen sokat táncoltunk és ezeket az éveimet végigkísérte a Wham! fergeteges zenéje. Mivel a könyv témája a Wham!, ezért ebben a bejegyzésben nem térek ki külön George Michael zenéjére, ami nálam az első pillanattól szerelem. Rajongtam a tehetségéért, és ez kitart a mai napig is, ha meghallom bármelyik dalát, jön a libabőr és az imádat.

Andrew Ridgeley nagyot nőtt a szememben a könyv olvasása során. Természetesen zeneileg tehetségesnek tartottam, megérdemelten jutott ő is a csúcsra, de őszintén szólva nem feltételeztem, hogy ennyire összeszedetten, minden részletre kiterjedő, olvasmányos visszaemlékezést ír a kezdetektől egészen a búcsúkoncertig. A kezdetekre úgy gondoljatok, hogy még a két család származásáról is ad információt, a saját egyiptomi eredetéről és Jeórjosz  Panajótu (azaz George Michael) ciprusi görög felmenőiig. Az első iskolai találkozás sorsdöntő volt az életükben, Andy felkarolta az új fiút, és a zene szeretete pillanatok alatt összekötötte őket, megalapozta a barátságukat. A zenélést nem nézte jó szemmel egyik család sem, gyakorlatilag ultimátumot kaptak, ha nem szereznek záros időn belül lemezszerződést, "normális" munkát kell vállalniuk. Azt sokan nem tudják, hogy először zenekar formációt képzeltek el, ami meg is alakult a The Executive néven. Bár jól zenélt a csapat, állandó tagproblémák miatt jobbnak látták, ha ketten újult erővel, Wham! néven próbálnak berobbanni a sztárok közé. A demó elkészült, rajta például a Club Tropicana-val és házalni kezdtek vele, aztán semmi válasz. Csalódás és várakozás. És végül mégis, 1982 februárjában beindult a gépezet, Mark Dean tehetségkutató látott bennük fantáziát.  Elindultak a siker útján, ami négy év diadalmenetet és világsztárságot eredményezett.

Meglepett, hogy Andy milyen pontosan emlékszik az eseményekre, teljes képet tudott adni a történetükről, kronológiai sorrendben minden fontos eseményt elmesél a könyvben, jó sok belsős sztorit hozzáadva. Sok szó esik az iskolákról, a családról, a csajozásról, később a zenésztársakról, fellépésekről, de még az öltözködésről is. Végigolvasva a fejezeteket, igazán közel éreztem magam hozzájuk, közben hallgattam a megemlített ikonikus zeneszámokat is, a kettő együtt fantasztikus élmény. Amikor a Netflixes dokufilmet néztem, el sem tudom mondani, milyen mélyen érintett, libabőr voltam végig, mondjuk nem ritka ez nálam, minden egyes koncert többnyire kiváltja ezt, legutóbb pl. a DM. De nem akarok elkalandozni....

Andy kihangsúlyozza, hogy a Wham! pályafutását eleve így tervezték, csúcsra vinni magukat és a csúcson abbahagyni. Ebben a négy évben elértek mindent, amit csak lehetett, legyen szó lemezeladási rekordokról vagy épp  teltházas koncertkörutakról, például Kínában elsőként léptek fel, mint nyugati zenekar. Az emberek a világon mindenhol imádták a dalaikat, a slágerlistákat leuralták, zseniális  videóklipjeikkel a zenecsatornákon taroltak. Andy végül is azt mondja, megértette George választását, hogy szólóban akarta folytatni a karrierjét. Elismeri, hogy zeneszerzésben tehetségesebb, és nincs benne tüske a lezárás miatt, ezt így tervezték.  Ami azt illeti, a lezárás nagyot szólt, megtöltötték a Wembley-t, 72 ezer szerencsés ember tombolt 1986. június 28-án az utolsó koncerten.

Mára már tudjuk, hogy ugyan a Wham! itt véget ért, George Michael munkássága még sok éven át folytatódott, és felejthetetlen zenékkel ajándékozta meg a rajongóit. Andy is kiadott még egy szólóalbumot, egy-két sikeresebb nótával, aztán végleg letette a gitárt.

Nagyon örültem, hogy a kiadványban rengeteg kép kapott helyet, személyes családi, privát képektől a koncertezős, vagy épp a hivatalos fotózásos képekig, újságos megjelenések, plakátok sem hiányoznak a gyűjteményből. Egyébként Andy anyukája tette el a dokumentumok nagy részét, volt miből válogatni.

Számomra nagy élmény volt elolvasni ezt a könyvet, bár nagy szenzációt nem tartogatott, végig érdekes volt, tele sztorizgatással, ami közel hozta hozzám a két zenészt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy ez a pénzről szólna, arra élete végéig ott vannak a jogdíjak. Andy egyszerűen emléket akart állítani a barátságuknak, az együttesüknek. Az igazi sikerüket bizonyítja, hogy a mai napig örökzöldek a slágereik, és évtizedek múltán is, a legújabb generáció is élvezi és fogyasztja a zenéjüket. Nem kell messzire menni, a jobb oldali kép frissen készült. A 21 éves lányom lemezjátszója, rajta a saját Wham! dupla lemezével, mert ez ALAP. 

Befejezésképp két szó: Last Christmas. Lassan közeledik a karácsony, és a rádiók, bevásárlóközpontok ontani fogják ezt a dalt, amit amúgy imádok, mert ezernyi emléket ébreszt, csodálatos zene, és persze szenteste ez a zene megy gyertyagyújtáskor, minden egyes évben. Most, hogy olvastam a könyvet, már tudom a körítést is hozzá, a videóklip történetével együtt. Kedvenc részem a klipben ez az ikonikus George Michael pillantás.... Nagyon-nagyon sokszor meg fogom nézni és hallgatni, közben George-ra gondolok, akinek szolgál némi elégtételt a mennyekben, hogy ez a dal 2021-ben mégis első tudott lenni a UK single toplistán 36 évvel a megjelenése után.

Képek: Pinterest, saját, és videóklip részlet

Borító: Eredeti, de nekem a másik eredeti jobban tetszik, ez túl gyászos.

 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Debbie Harry: Ez van (Face it)

A Jaffa Kiadó jelentette meg Debbie Harry, a legendás Blondie együttes énekesének önéletrajzi kötetét Ez van címmel. A szerző őszintén, sztárallűrök nélkül tárja az olvasók elé karrierjének emlékezetes állomásait, a 70-es évek New Yorkjának klubjaiból indulva a világsikerig. Ha szívesen olvasnád a képekkel gazdagon illusztrált kiadványt, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Jaffa Kiadó 2022.

360 oldal

Fordította: Pritz Péter

Goodreads: 3,60

Besorolás: memoár, punk, popkultúra

Bátor, gyönyörű és punk
Az Ez van az őszinte, lélekkel teli történetmesélés és a lenyűgöző látványvilág keveréke. Soha nem látott fényképekkel, egyedi illusztrációkkal és rajongók által készített művészeti installációkkal tarkítva tárja elénk egy lázadó sokszínű portréját. A ragyogásban, mocsokban és dicsőségben gazdag részletekkel teli könyv újrateremti az 1970-es évek New Yorkjának belvárosát, ahol a Blondie a Ramones-zal, a Televisionnel, a Talking Heads-zel, Iggy Poppal és David Bowie-val szerepelt együtt. Végigjárhatjuk Debbie-vel az utat a kereskedelmi sikerektől a heroinfüggőségig, partnere, Chris Stein súlyos betegségétől a szívszorító csődön és a Blondie felbomlásán át a több mint harminc filmet magába foglaló, sokrétű színészi karrierjéig, a lenyűgöző szólókarrierig és a zenekar diadalmas visszatéréséig, valamint a környezetvédelem és az LMBTQ-jogok melletti fáradhatatlan kiállásáig. Az Ez van mozivászonra kívánkozó történet egy nőről, aki saját útját választotta, és mércét állított a nyomdokaiba lépő művésznemzedék számára.
A könyv mámorító keveréke a szórakoztató, sokkoló, megindító, humoros és revelatív részleteknek, amelyeket tovább színesít jó néhány különleges személyiség beszámolója, akikkel Debbie az évek során együttműködött – Andy Warholtól Jean-Michel Basquiaton át David Cronenbergig és John Watersig.
Debbie Harry zenész, színész, aktivista, a New York-i menőség megtestesítője. A Blondie frontembereként zenésztársaival olyan új hangzást alakított ki, amely egyesítette a rock, a punk, a disco, a reggae és a hiphop világát, megalkotva minden idők legkedveltebb popdalait. Múzsaként az elmúlt négy évtized legmerészebb művészeivel dolgozott együtt. Kultúránkra gyakorolt hatásának mértéke csak ahhoz mérhető, amilyen elszántan óvta a nyilvánosságtól magánéletét – egészen mostanáig.

Amikor megláttam tavaly, hogy megjelenik nálunk Debbie Harry könyve, azonnal elfogott a nosztalgia, nagyon szeretem ugyanis a Blondie-t, ez a zenekar olyan slágereket adott a világnak, mint a Heart of Glass, Dreaming, Atomic, Call Me, nem fogom most felsorolni az összeset, ezek olyan alapművek, amit mindenki ismer, mindenki hallott már. Mivel leginkább funky zenés szórakozóhelyekre jártam, nem a diszkókban ismertem meg a zenéjüket. Fiatal koromban lakótelepen laktam, aminek nagy előnye volt a kábeltévé. Már nem emlékszem pontosan az évszámokra, de a nyolcvanas évek végétől voltak zenecsatornák, nálunk először a Sky és a Super, majd később az MTV, VH1, és imádtuk, állandóan mentek a klipek, köztük persze Blondie számok is.

Nem mondom, hogy a Blondie volt valaha is a legnagyobb favoritom, de nagyon sok kedvencem nevezte meg őket példaképnek, főleg az énekesnők adhattak hálát Debbie-nek, ő az, akire felnéznek a mai sztárok is, Billie Eilish, Miley Syrus, stb.

Mennyire ismerem én Debbie-t? A hátteréről semmit, a személyes szimpátiámat a látott klipek, koncertfelvételek és később interjúk alapozták meg. Magabiztos volt a felvételeken, tökéletes hanggal, kreatív megjelenéssel, összhangban a zenésztársakkal, és volt benne egy jó adag pimaszság, ami mindig ott bujkált a szája sarkában. Igazából a hatalmas sikerű No Exit lemezükkel való visszatérésük kapcsán kerültek nálam újra fókuszba 1999-ben. Leginkább a Maria című dallal. Hihetetlen, hogy azóta is már több mint húsz év eltelt.

De visszatérve a könyvre, engem teljesen elvarázsolt ez a nő. Elkezdte a történetét egészen a gyerekkorától, közvetlen, természetes hangon mesélt, nem hagyva ki a szorongásait, nem volt olyan érzésem, hogy bármire is szelektíven emlékezne. Ragaszkodott az álmaihoz, aminek egyik alappillére volt, hogy New Yorkban akart szerencsét próbálni. A művészetek vonzották, és rövidesen ott is találta magát némi kitérő és normálisnak mondható időszak után a Stillettos formációban. A nagy fordulópontot Chris Stein gitárossal való találkozása hozta meg, akivel közösen akartak együttest alapítani. Egyszerűen bámulatos volt végigolvasni azt az élménymennyiséget, ami ebben az időszakban megtörtént Debbie-vel. Tombolt a kreativitás, hihetetlenül tehetséges emberek bukkantak fel és dugták össze a fejüket és nagyszerű újdonságok születtek. Igazából kapkodtam a fejem, milyen nevekkel dobálózott a szerző, akik vele együtt, ugyanabban az időszakban élték az alkotó valójuk fénykorát, korszakalkotó dolgokat valósítottak meg, sokszor nagyon kevés pénzből. Ebben az időben (és gondolom azóta sincs másképp) a művészvilágban bevett dolog volt a füvezés, kokózás és még komolyabb drogok fogyasztása. Ezzel kapcsolatban egy fűszál sincs letagadva, olyannyira, hogy időnként még a könyvből is fűszagot éreztem kiáradni.. 

Összességében csak egy dolog volt, ami meglepett a sztorizgatások során, az David Bowie-val kapcsolatos, amit szerintem csak azért írt bele, mert poén, és már nem tudott az illető reagálni. Nem biztos, hogy akartam tudni ezt a részletet róla. Miután a lemezek egyre sikeresebbek lettek, beindult a turnézás is, ami hihetetlen energiákat emésztett fel, ahhoz, hogy teljesíteni tudjanak, mindenki valamilyen szerrel élt a zenekarban. Nem tagadta a szerző azt sem, hogy gyakran volt pénzügyi gondjuk, nem volt szerencséjük a menedzserekkel, később adózási problémák is akadtak, sokára tudtak igazi otthont teremteni maguknak. Engem meglepett, hogy összességében sokkal sikeresebben voltak Európában, főleg a UK listákon, ezt nem tudtam.

Debbie igazából a magánéletébe most sem engedett mélyebben bepillantani. Chris és ő sokáig egy párt alkottak, jóban rosszban kitartottak egymás mellett, és később is barátok maradtak. Olyan közeli barátok, akiknek nem volt gond együtt dolgozni, hiszen a zenekar visszatéréséig is zenéket szereztek együtt, filmekhez például. Apropó filmek! Nem is gondoltam volna, hogy Debbie ilyen sok filmben szerepelt. Egyedül a Hajlakkot láttam, de csak Divine-ra emlékszem belőle. Szóval a könyvben végig azt éreztem, hogy Chris a legfontosabb ember az életében, akkor is, ha a szerelem elmúlt, egy nagyon intenzív kapocs köti őket össze, és a pasi véleménye is ez, elég elolvasni a bevezetőt, amit természetesen ő írt.

A nagy visszatérésük utáni években már nem voltak annyira sikeresek zeneileg, de a könyv kapcsán rájuk kerestem, és Debbie még mindig nem ment nyugdíjba! Vannak fellépéseik a mai napig, ez a nő nyughatatlan, ha nem hiszed, keress rá, interjúk, show műsorok, sosem áll meg, lessétek meg a híreket a https://www.blondie.net oldalon.

A könyv természetesen rengeteg képet tartalmaz, olyanokat is, amik sajátok, nem annyira ismert fotók, de ami még jobban meglepett, hogy Debbie mennyi rajongói képet őrzött meg az idők során. Ezeket is beválogatta a fejezetek közé, a gyerekrajz szintűektől a komoly művészinek is beillő alkotásokig. A könyvet egyébként is öröm kézbe venni, a kemény borítás tökéletes, egyébként Chris Stein Debbie-ről készült fotója van a borítón, de belül is nagyon igényes, a lapok a szokásosnál vastagabbak, remekül szerkesztett a képek elrendezése is. 

Nagyon sok izgalmas, érdekes részletet megtudtam Debbie Harry életéről. Meglepő mennyi mindenre emlékszik, tudom, sokan segítettek felidézni a múltat, de akkor is, az a névmennyiség, és eseményözön, amin végigvezetett, egyszerűen lenyűgöző. Megmutatta mennyire kitartó, a befektetett munka beérik, idővel megjön a siker. Mindig kiállt az egyenlőség mellett, akár nőként, akár bármilyen kisebbség védelmében. Úttörő és formabontó volt, társaival új műfajt hoztak létre, amiben egyedi volt a zenekaruk. Rengeteg későbbi feltörekvő tehetségnek mutattak utat, akik merítettek ebből a termékeny életműből. Többször megemlíti a könyvben, mennyire férfiközpontú a zenei világ, még a mai napig is, pedig már jóval több a női szereplő, ő maga nagyon sokat tett hozzá, hogy ez így alakuljon. Mindenesetre nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvét, egy intelligens, karizmatikus egyéniséget ismertem meg, aki mérföldköveket rakott le a pályája során. Egy IKON vagy Debbie!

Képek: Pinterest, blondie.net

Borító: Chris Stein fotója.

 

Kedvenc karakter:  -

Szárnyalás: A 70-es évek csóró new yorki zenészeinek boldog élete.....

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

 

A Blondie együttes albumaival játszunk! Mi megadjuk a megjelenés évét és a lemez címének kezdőbetűjét, ezek alapján írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a megfejtést, az album címét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

FELADVÁNY:  1978 P________________

 

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02.08 Kelly és Lupi olvas
02.12 Spirit Bliss - Sárga könyves út
02.16 Könyv és más

Stephan Lee: K-Pop - Szigorúan bizalmas! (K-Pop - Szigorúan bizalmas! #1)

 

#POV könyvek címmel indult el a Kolibri kiadó új sorozata, amiben olyan Young Adult regények érkeznek magyarul, amelyeken keresztül az olvasó jobban megismerheti önmagát és a világ sokszínűségét.

Az első három kötet, a Telihold volt aznap, a K-Pop: Szigorúan bizalmas és a Bocs, hadd bőgjem ki magam már meg is jelent. A Blogturné Klub bloggerek ezekről a regényekről mesélnek most.

Kolibri Kiadó, 2022

368 oldal

Fordította: Horváth Vivien

Goodreads: 4,04

Besorolás: ifjúsági, romantikus, YA

URALJÁK A ZENÉT,

URALJÁK A SZÍNPADOT,

CSAK A SAJÁT ÉLETÜKET NEM.

Candace Park mesterien játssza a szerepét, ő a tökéletes, engedelmes koreai-amerikai diáklány. De a valódi tehetségét – a hangját – mindenki elől elrejti. Amikor beválasztják az egyik leghíresebb K-pop-cég első lányegyüttesének gyakornoki programjába végre lehetősége nyílik arra, hogy megmutassa magát a világ előtt.

Ám, a K-pop-gyakornokok élete nehezebb és kimerítőbb, mint azt valaha gondolta volna. Szöulba költözik, ahol próbál ellavírozni a hierarchiák és új szabályok bonyolult rendszerében.

Mi a legfontosabb előírás? Nincs randizás, ami elég hamar lehetetlen küldetéssé válik. Minél közelebb kerül a rivaldafényhez, annál bonyolultabb elkerülni a botrányokat.

Csak egy kérdés marad a végén: megéri?

Őszinte leszek, nem túl sok mindent tudok a K-Pop kultuszról. Persze, annyira nem vagyok tudatlan, hogy ne tudjam mi az, de a trendeket, az együtteseket, az énekeseket nem nagyon ismerem. Viszont érdekel ez a világ (is), nagyjából van sejtésem, hogy egy összerakott együttesen mekkora a nyomás, mennyit dolgozhatnak azért, hogy ők egy csapat legyenek - de mindez Koreába téve? Még inkább kíváncsivá tett.

A történetünk főszereplője Candace Park, egy az USA-ban élő koreai diáklány, aki bár nagyon jól énekel és szerez dalokat is, félénk. A hallgatósága kimerül a két barátja és az öccse személyében. Ám egy szép napon a híres S.A.Y (a legerősebb szórakoztatóipari vállalat a K-Pop világában) tehetségkutató versenyt szervez, mert szeretné a világ legjobb női K-Pop csapatát létrehozni. Candace az esélytelen nyugalmával, a barátai unszolására benevez és (számára) csodák csodájára ő nyeri meg. Így elutazik Szöulba az édesanyjával, hogy részt vegyen a cég gyakornoki programjában abban a reményben, hogy bekerülhet abba a lánycsapatba, amelyik először debütálhat a S.A.Y égisze alatt.

De a törpök (gyakornokok) élete nem csak játék és mese... A S.A.Y tényleg csak a legkíválóbbakkal akar dolgozni, így a 10 darab, öt fős csapatot majdhogynem szó szerint halálra dolgoztatja a sikerért. Vajon Candece kitart a végéig? És egyáltalán megéri benn maradni?

Izgalmas, érzelmes és megrázó is volt egyben ez a regény. Az ember gondolja, hogy a megtervezett fiú és lánycsapatok sikerét rengeteg munka, küzdelem és fájdalom kíséri, de amit itt olvashattunk, az szerintem mindent felülmúl. Mint egy munkatábor, csak modern keretek között. A lányok hajnali négykor kelnek, egész nap dolgoznak, késő este fekszenek le (nem addig tart a "munkaidejük", de mindenkinek érdemes még pluszban gyakorolni, hogy jó legyen a megmérettetésen) és az étkezéseik... egyszerűen képtelen voltam megérteni és felfogni, hogy ennyi élelemmel hogyan lehet életben maradni... És akkor még nem beszéltem a sorozatos megalázásokról, amelyeket a mentoraiktól kapnak (a súlyukra, az alkatukra, a kinézetükre, a mozgásukra, a beszédükre és még sorolhatnám). Ja és persze azt se felejtsük ki, hogy szigorúan el vannak tiltva a másik nemtől - bár ugyanabban az épületben készítik fel a fiúcsapatokat is, de semmilyen kapcsolatot nem ápolhatnak velük.

Mindezt tegyük koreai környezetbe, ahol nagyon szigorú szokások vannak és aminek Candece csak egy részét tudja, hiszen az életét a jóval szabadabb erkölcsű Amerikában élte le, így neki ezeket is meg kell tanulnia anélkül, hogy ki ne rugassa magát a programból.

Black Pink, az egyik leghíresebb
K-Pop lánycsapat jelenleg

Candecet nagyon kedveltem, egy rettentő kötelességtudó leányzó, aki jól tanul, besegít a szülei boltjába, mindenkinek megpróbál megfelelni, de belül egy vágya van, énekelni szeretne. Be is kerül abba a közegbe, ahol végre a hobbijának élhet, de ez inkább egy katonai kiképzőtábor, mintsem az álmai helye. Három másik lánnyal kerül egy csapatba, akik gyerekkoruk óta erre edzenek, készülnek és tanulnak, szinte mindent feladnak azért, hogy itt lehessenek. Az egyikük, Helene, szintén az USA-ból érkezik, de olyan utálattal és lenézéssel kezeli Candecet, hogy a lány végül a két koreai szobatárs mellett találja meg azt a barátságot, amit a honfitársától remélt. Bár egy csapatban vannak, de a versengés mindig ott van köztük, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy együtt mehetnek ezen az úton végig, a cég végig versenyezteti őket, hiszen ők egyet akarnak: a világ legjobb K-pop lánycsapatát. Hogy közben hány lány álmát és életét teszik tönkre, az vajmi kevéssé érdekli őket.

De Candece más, mint a többiek. Ő egy szabadabb világból érkezett, szerető családdal a háta mögött, így olyan merészségekre is vetemedik, amelyek a többieknek még a rémálmában se jönne elő:D. Tetszett, ahogy a félénk kamaszlány magára talál és kiáll magáért és a többiekért is!

A szerző belecsempészett persze egy kis romantikus szálat is - és "természetesen" ezt a "jó öreg" szerelmi háromszög mintájára tette. Bár férfi a szerző és minden rosszindulatomat félretéve nem vagyok elájulva a férfiak által írt szerelmi szálaktól, itt szerintem ez nem sikerült rosszul. Nem sok időt hagyott bármilyen szerelem kibontakozására, hiszen el tudott amögé bújni, hogy a koreai szokások és a cég szabályai nagyon szigorúak a kapcsolattartásra. De még így is a körmömet lerágtam, hogy Candece vajon a cuki gyakornokfiút vagy a mindenki által imádott és körberajongott szupersztárt választja-e :).

Nagyon szerettem, hogy a szerző valamilyen szinten, de bemutatta Dél-Koreát, a nyelvet, az ételeket, a szokásokat - hogy mennyire helyesen lett lefordítva, azt nem tudom, mert nem vagyok szakértője, de olvasmányosan, beleépítve a történetbe elég sok információt adott át. Imádom az ilyen jellegű tanítást!

És a történet vége? Én először azt hittem, hogy ez egy egyrészes kötet, pislogtam is, hogy így hogyan lehet befejezni egy regényt? Miért hagyja ránk a szerző, hogy én gondoljam végig a továbbiakat? Aztán megnyugodva láttam, hogy van második része is, HURRÁ!

Összességében imádtam minden sorát, minden szavát ennek a regénynek. A szerző rettentő reálisan mutatja be ezt a világot, és ha a valóság ennek csak a töredéke, akkor is rettentő brutális a gyakornokok élete. Ajánlom mindenkinek, K-Pop rajongóknak mindenképpen, de azoknak is, akik nem ismerik ezt a világot, de kíváncsiak és szeretnék megismerni, hogy mi van egy híres lány vagy fiúcsapat csillogó világa mögött. Érdekes, különleges és természetesen megrázó is egyben.

Borító: Nekem tetszik, (sikerült beazonosítanom a szereplőket is rajta:) - akit érdekel ez a világ, az eme borító alapján tuti leveszi a könyvet a polcról

Kedvenc karakter: Candace

Szárnyalás: ahogy a szerző bemutatja, hogy mi van a csillogás mögött...

Mélyrepülés: ahogyan a lányokkal és úgy unblock a gyakornokokkal bánnak...

Érzelmi mérce: néhol ideges leszel, néha sajnálod a lányokat, de vannak cuki, romantikus részek is benne - természetesen a YA (és a koreai szokások) szabályainak keretei között

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A Blogturné Klubnál örülünk a #POV könyveknek, már csak azért is, mert eddig is sok fiataloknak szóló könyvet olvastunk a Libri kiadócsaládnál, amiket nagyon szerettünk. A nyereményjátékunk során ezen korábbi kötetekből találtok idézeteket, a feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.
A szerencsés győztes pedig egy klassz POV könyves csomagot nyer, amiben egy menő vászontáska mellett könyveket is kapni fog.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

– Nem mindenki részesül igazi befejezésben. Azért létezik kétféle lezárás, mert a legtöbb ember feladja, mikor történetében a legrosszabbra fordulnak a dolgok, és reménytelennek érzi a helyzetét. Pedig épp ekkor van igazán szükség a reményre. Csak a kitartóak juthatnak el az igazi befejezésükig […]

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Telihold volt aznap
09.09. - Könyv és más
09.10. - Kelly & Lupi olvas
09.11. - Könyvvilág
09.13. - Csak olvass

K-Pop: Szigorúan bizalmas
09.15. - Kelly & Lupi olvas
09.17. - Ambivalentína

Bocs, hadd bőgjem ki magam

• 09.19. - Fanni's Library
• 09.21. - Sorok Között
• 09.23. - Csak olvass!
• 09.25. - Hagyjatok! Olvasok! blog
• 09.27. - Könyv és más
• 09.29. - Könyvvilág

Szaszkó Gabriella: Végtelen

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella új önálló regénye a Végtelen. A regény a közeljövőben játszódik, amikor már tudományosan bizonyított tény a lélekvándorlás, néhány “szerencsés” kiválasztott terápiás célból a múltba utazhat, megfejteni a mentális betegségük eredetét. Kövesd végig a blogturné állomásait, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2022. június 9.

400 oldal

Goodreads: 4,67

Besorolás: mentális betegségek, lélekvándorlás, felnőtt, zene

Daniel Pollack negyvenhárom éves zongoraművész, aki hat éve, felesége halála óta nem hagyta el tóparti háza biztonságát – agorafóbiában és szorongásban szenved. Tetőtéri hangszigetelt szobájában komponál, és albumokat készít. Tinédzser fiával, Aaronnal úgy élnek együtt, mint két idegen.
Minden megváltozik, amikor Danielt beválogatják egy kísérletbe. Egy új tudományos áttörés bebizonyította, hogy a lélekvándorlás létezik, és kifejlesztettek egy olyan szert, ami lehetővé teszi az utazást korábbi életekbe. Az orvostudomány így kívánja gyógyítani az előző életekből hozott traumákat. Daniel eleinte ellenáll, de mivel szeretne visszatalálni a fiához, végül úgy dönt, részt vesz a kísérletben és az ahhoz kapcsolódó terápiában. Bele is vág az életei közötti utazásokba, melyek során számos megrázó élményt kell újra megtapasztalnia, és sok titokra derül fény.
Időközben megjelenik az életében a fia barátnője, Hazel, akivel kapcsolata az első pillanattól kezdve különös, és csak egyre különösebb lesz. Összekeverednek a jelen és a múlt szálai, és kétségessé válik, hogy a kísérlet végül segítségére lesz-e Danielnek, vagy végképp romba dönti az életét.

Akik ismernek, tudják, hogy Szaszkó Gabi az egyik kedvenc magyar íróm, minden regényét olvastam, azt a bizonyos elsőt pedig jóval a megjelenés előtt, előolvasóként. Drukkolok minden új regényének, és eddig tökéletesen betalált az ízlésembe a könnyűnek éppen nem mondható témáival. A Végtelen fülszövegét olvasva borítékolható volt, hogy ismét komoly témákkal fogok találkozni, fel is keltette az érdeklődésemet, alig vártam, hogy a blogturnésokkal megkapjuk a kiadótól.

Aztán ahogy elkezdtem olvasni, a fejemben kettévált ez a történet. Az egyik része nagyon érdekelt, és faltam az oldalakat, amikor a lélekvándorlással kapcsolatos utazások történtek, és hihetetlen módon belassultam, amikor Daniel jelenbéli jelenetei zajlottak. 

Már a Kora februárban is imádtam a szerző sci-fi ötletét, az öt évnyi emlékkiesést, úgyhogy örültem, hogy itt is hasonlóan egyedi lesz a téma. Nem mondom, hogy hiszek a lélekvándorlásban, de nem is zárkózom el, az biztos, hogy nagyon érdekel ez a felvetés.

A 2050-es években, amikor a regény játszódik, már a tudomány felfedezte, hogy az emberek lelke újjászületik, a lélekvándorlás egy tudományos tény. Egy különleges módszer segítségével néhányan lehetőséget kapnak visszautazni az előző életeikbe, kizárólag terápiás céllal. Ezek a kísérleti alanyok mentális betegek, akiknél segíthet ez a módszer abban, hogy rájöjjenek, milyen traumák érték őket, ami kihat a jelenlegi életükre. Főszereplőnket is kiválasztják, bár nem könnyen áll rá a dologra, végül talán a fia megjegyzése a döntő, aki szerint érdemes lenne megpróbálnia, hiszen nem igazi élet, amit agorafóbiásként él. Danielnek nem ez az egyetlen mentális problémája, hat éve özvegyült meg, ez a trauma kihúzta a lába alól a talajt, a zongoraművész karrierje kettétört, egy csúnya baki után már semmilyen élő szereplést nem vállalt. Azóta nem mozdul ki otthonról, online tartja a kapcsolatot a világgal, és ami a legeslegnagyobb probléma, szinte idegenek lettek egyetlen fiával. Aaron 11 évesen veszítette el az édesanyját, szüksége lett volna egy szerető apára, az együttes gyászfeldolgozásra, de Daniel ennek nem tudott megfelelni.

Három korábbi életig van lehetőség visszamenni, és ezeknek az utazásoknak én minden percét élveztem. Az első nagyon különleges volt, nem lövöm le a poént, de egészen elképesztő emlékeket idézett fel a szerző egy másik könyvével kapcsolatban. A következő élet még furcsább, hiszen itt nemet is vált Daniel, de még mindig csak részben talál válaszokat, így hamar eljutunk a harmadik, a legrégebbi még elérhető életéig, ami az angliai Cornwall-ba viszi. A második világháború utáni ötvenes években, egy tengerparti településen éli az életét, egy gazdálkodó egyetlen fiaként. Daniel hamar a megszállottja lesz William Penrose életének, alig várja a terápiákat, amit Victoria, a terapeutája online felügyel, ő figyeli, ahogy "alszik", utána együtt kielemzik az átélteket, már amennyit Daniel elmesél. Őszintén szólva én is türelmetlenül vártam minden egyes időutazást, mert Will élete kegyetlenül valóságos volt, tanulságos és szívszorító. Will elég magányos volt addig, míg a farmra nem kerül kisegítőként a hozzá hasonló korú James Moon, aki a barátja lesz, támogatója, aki végre felnyitja a szemét, és bebizonyítja, hogy igenis van esélye elérni az álmait. 

Szépen kialakultak a párhuzamok a való élet, és a távoli múlt között, ennek az egyik legfontosabb összekötő eleme a zene volt. Will kezdetben magányosan játszott a sziklaszirten, a nehéz munka után röpke kikapcsolódásként zenélt, később már fellépett a környéki kocsmákban, és ezt Moon-nak köszönheti, aki kiállt mellette, biztatta, az apja ugyanis nagyon ellenezte a "buzis" hegedülést. A zene természetesen végigkíséri az egész regényt, és támadt is egy kis dejavu érzésem, ugyanis pár könyvvel ezelőtt olvastam A Note of Madness-t, és ott is a Spotify segítségét hívtam a vonatkozó zenék lejátszásához, és most is meghallgattam minden megemlített darabot, aztán már maguktól jöttek a felajánlott lejátszási listák. Új felfedezéseket is tettem, úgyhogy köszönöm az élményt a szerzőnek, a zene szeretetének erejét tökéletesen visszaadta a lapokon.

Nem halogathatom tovább, rá kell térnem a számomra elfogadhatatlan részhez, ami tulajdonképpen a jelenben zajló események nagy részét érinti. Ez egy szubjektív vélemény, természetesen emberek vagyunk, mindenkinél máshová esik az a bizonyos határ, amit még befogad egy fikció kapcsán. Sok mindenfélét olvastam már, elég edzettnek érzem magam, de nekem ez egy olyan cselekményszál, amit nem tudtam elfogadni, azonosulni meg semmilyen szinten sem. Talán csak én vagyok érzékenyebb, ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. 

Daniel egy 43 éves érett férfi, akinek ugyan mentális problémái vannak, de ez nem menti fel az alól, hogy hogyan volt képes összejönni a házukba átmenetileg beköltöző, még éppen kiskorú lánnyal. A szerző nagyon késélre tette Hazel korát, ugyanis az első találkozásuk után kb. két héttel lett 18 éves, de ez az elején még nem ismert. Ami viszont ismert, hogy mint Aaron barátnője van jelen. A lány "véletlenül" folyton összefut Daniellel a konyhában és próbál beszélgetni vele, akire nagy hatással van a lenge öltözékű, gyönyörű, cserfes táncos lány. Innen már csak egy lépés, hogy napi rutinjukká váljon,  délutánonként a férfi zongorázik, Hazel meg táncol rá. Aztán a lány bizonygatja, hogy nincs köztük Aaronnal semmi komoly - "csak szex" -, és lépésről lépésre behálózza a férfit, amíg végül az nem is tud ellenállni neki, sőt meggyőzi magát, hogy végül ő kezdeményezett. Felmentés ugyan nincs erre, de legalább megvárta a konkrét nagykorúságot.

Én nem tudtam ezt nem szülőként olvasni, aki tanúja volt már két lánya felnőtté válásának, akiknek meg még számos barátnőjük is volt, tehát valamennyire ismerem a fiatal lányok lelki világát, hogy finoman fogalmazzak. Nekem Hazellel kapcsolatban túl sok dolog hiteltelen volt, olvasóként sem tudok mindent elfogadni. Számos megvezetés, hazugság történt, ami alól nincs felmentés, hiába az utólagos nagy magyarázkodás. Épp ezért Hazel karaktere taszított, mert ha valaki igazán szeret valakit, akkor nem hazudik neki, nem hagyja, hogy bajba keveredjen. Hazel pedig sok mindenről tudott. Azt elismerem, hogy próbált Daniel állapotán segíteni, talán el is ért valamit, de attól ő még nem egy orvos, mert átélt hasonló dolgokat, nincs két egyforma eset, akár rosszul is elsülhetett volna az egész. Hogy a stílusáról is mondjak valamit, a falra másztam attól, hogy minden irtó volt, irtó menő, irtó jó, irtó bármi. Később aztán rájöttem, hogy ez egy 2050-es évekbeli szleng lehet, mert Daniel is előszeretettel használta. Szóval Hazel kétségtelenül egy erős hatást kiváltó karakter, de az én szemszögemből nem hiteles.

Danielről ezek után mit mondhatnék?  Őszintén szólva, ijesztő volt olvasni a rohamait, a szenvedését. A szerző roppant érzékletesen írta le ezeket, totál átérezhető volt számomra is, a szívem megdobogtatta rendesen. Ugyanakkor a fentebbieken túl is nagyon haragudtam rá Aaron miatt, akivel sikerült majdnem végérvényesen elcseszni a kapcsolatát. Önző volt Becca halála után, és világjárványok ide, fóbiák oda, észre kellett volna vennie, hogy konkrét segítség kell a fia mellé, hiszen beismerte, hogy beteg, saját maga nem tud megbirkózni a helyzettel. Daniel tökéletes hozta a mentálisan beteg ember karakterét, és tapasztaltam rajta előremenetelt, fejlődést, ami az ő esetében még jelentősnek is mondható.

Aaront inkább áldozatnak láttam, igaz, hogy anyagilag mindent megkapott, de valódi törődést nem. Őrültségeket csinált, megbocsáthatatlan dolgokat, hiszen ezek tulajdonképpen bűncselekmények, mégsem tudtam elítélni maximálisan, mert sérült volt, ezt a végén elég konkrétan bebizonyította. De volt itt még más is, amit nagyon nem értettem, és ebben a dologban a szerző következetesen Hazel szájába is ugyanazokat a mondatokat adta, hogy nincs értelme kapcsolatról beszélni 17-18 évesen. Ez akkor azt jelenti, hogy nem keresik ebben a korban (mármint 2050 körül) a fiatalok a szerelmet, már nem is akarnak járni egymással? Elég csak a szex?  Ez nagyon reménytelen jövő lenne, és végtelenül elszomorító. Én hiszek abban, hogy egy fiatal szív mindig is keresni fogja a szerelmet. Mások remélhetően nem ilyenek, mint ez a két fiatal. Illetve Hazel talán mégsem volt ilyen, csak éppen rossz időben élte meg a szerelmet.

Tetszett a befejezés meg nem is. Az apa-fia kapcsolat elrendeződésnek természetesen örültem. De Hazel epilógusa mintha felmentést akarna adni Danielnek, mintha ez bármire is felmentés lehetne. Az érintetteket legjobban feszítő kérdésre itt választ kapunk, kérdés, hogy ki mit gondol róla, érdemes-e ezt  tovább feszegetni egy másik történetben.   

Egy összetett, erős érzelmeket kiváltó, elgondolkodtató regényt olvashattam, amelyben különleges karakterekkel ismerkedhettem meg, a jelenben és a múltban egyaránt. A múlt szereplői voltak a nagy kedvenceim. Ötletes és szépen kivitelezett a világfelépítés, nagyon élveztem a múltba tett utazásokat, ez igazi kuriózum volt. A több szálon futó feszültség végig kitart, egészen a regény csúcspontjáig, és az epilógus még lazán rádob egy lapáttal. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a regényt, sokat hozzátett például a zenei világomhoz, újra ráébresztett a végtelen szabadságvágyamra, és alaposan kirántott a komfortzónámból, olyan érzelmeket átélve, amelyek miatt  érdemes egyáltalán olvasni. 

Képek:Pinterest

Borító: Nagyon szép, kifejező a borító.

Kedvenc karakter: James Moon, William Penrose

Szárnyalás: James Moon

Mélyrepülés:  Hazel 

 

Érzéki mérce: Néhány jelenet felkorbácsolja az érzelmeket, de grafikus ábrázolás nincs, ennek ellenére  csakis felnőtteknek ajánlom a regényt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A játékunk során Szaszkó Gabriella korábbi regényeiből adunk meg minden állomáson egy-egy idézetet.  Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a vonatkozó regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

“Pár évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy a házassági papírokkal egész életemre megvettem a mentességet a szerelmi bánat ellen. Mintha egyetlen délután és két fogadalom bárkinek bármi biztosítékot adna arra, hogy három év múlva is ugyanaz az ember marad.”

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
06.19 Kelly és Lupi olvas
06.22 Fanni’s Library
06.25 Sorok között
06.28 Ink, Maps & Macarons

Tabitha Suzuma: Az őrület hangjai (Flynn Laukonen #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Tabitha Suzuma: A Note of Madness - Az őrület hangjai című regényét, mely a nagy sikert arató Forbidden után a szerző második magyarul megjelent kötete. Újabb tabunak számító témát hoz testközelbe a szerző a 19 éves Flynn Laukonen történetével, aki zongoraművésznek tanul a londoni konzervatóriumban, miközben bipoláris depresszióval kell megküzdenie, ami meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi a jövőjét. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022 Vörös pöttyös

288 oldal

Fordította: Füleki Anna Lili

Goodreads: 3,95

Besorolás: mentális betegség realista

Miért történik ez velem?, kérdezte magától kétségbeesetten. Mi baj van velem?
Flynn-nek jól mennek a dolgai egyetemistaként. A Királyi Konzervatórium egyik legjobb zongoristájaként életre szóló lehetőséget kap, amikor felkérik egy fontos koncerten való szereplésre. A felszín alatt azonban minden kezd megváltozni. A jó napokon Flynn tele van élettel és energiával, de a rossz napokon megváltásnak tűnik a halál. Néha egész éjszaka komponálni és gyakorolni akar, máskor viszont az ágyból se tud kikelni. A lakótársa, Harry igyekszik megérteni, de egyre jobban összezavarják Flynn kiszámíthatatlan hangulatingadozásai. Egy barátja, Jennah is próbál segíteni, de Flynn-nek nehezére esik normálisan viselkedni a lány közelében, mivel nem tudja kordában tartani az érzelmeit. A közelgő koncert nyomása és a családja, valamint barátai növekvő aggodalma hatására vulkánszerűen törnek felszínre az érzések.
Néha minden rosszabb lesz, mielőtt javulásnak indulhatnak a dolgok.
Egy őszinte vallomás a bipoláris zavarról.

2016. év végén olvastam a szerző első magyar megjelenését, a Forbiddent. Emlékszem, nagyon izgultam, hogy a testvérszerelem téma vajon milyen fogadtatásra talál a hazai olvasóknál. Szerencsére nagy siker volt a könyv, most is magas, 86%-os átlagon áll az értékelése a Moly-on. Azóta is vártam, hogy újabb regénye jelenjen meg a szerzőnek, mert Tabitha Suzuma neve nekem garancia arra, hogy minőségi írást olvashatok - más szerzők által nem preferált, tabunak számító témákban. Nem kellett csalódnom, Az őrület hangjai egy 19 éves egyetemista fiú küzdelmét mutatja be a bipoláris zavarral. 

Flynn a londoni konzervatórium zongorista hallgatója, aki világ életében erre a hivatásra készült, hogy zongoraművész legyen. A rengeteg gyakorlás mellett sosem volt problémája a versenyekkel, sőt imádta a megmérettetéseket, és az egészséges lámpalázon kívül semmilyen problémával nem küzdött. Remekül érzi magát a barátai társaságában, Harry csellista, egyben a lakótársa is, és Jennah-val, a fuvolás tehetséggel benne vannak minden buliban, élvezik a tanulást, az egyetemi életet, minden örömével és nehézségével együtt. Aztán elkezdődtek a furcsaságok. Flynn kezdi úgy érezni, hogy talán nem is olyan tehetséges, mint ahogy beállítják őt mások, felkérték ugyanis egy nagyobb koncertre, ahol egy nagyon nehéz darabbal kellene indulnia, rengeteg gyakorlást igényelve. Ilyen lehetőség egyszer adódik, legalábbis nem túl sűrűn, így mindenképp belevág, hiszen ezt elvárják tőle. De a nyomás egyre fokozódik, úgy érzi, szétfeszíti ez az egész. Éjt nappallá téve gyakorol, nagyon keveset alszik, de ahelyett, hogy kikészülne, még inkább energikusnak érzi magát. Szárnyalnak a zeneszerzői ötletei, megállás nélkül komponál, operát ír. Ennek a tetejébe még órákon át tartó távfutásra is indul, szó szerint nem tudja lefárasztani magát. Aztán egyszer csak kipukkan a buborék, és Flynn átesik a másik végletbe, depressziós lesz. Azt gondolja, tehetségtelen, semmi keresnivalója a versenyen, nem érdeklik a társasági események, nem akar menni sehova, lóg az óráiról, csak fekszik, agyal, vagy éppen átalussza a napokat. Ezek az időszakok váltják egymást, a barátai értetlenül állnak a viselkedése előtt, kiszámíthatatlanná válik. A verseny előtti napon újra annyira túlpörgeti magát, hogy már olvasóként én is lerágtam vele együtt a körmeimet, és felkészültem a legrosszabbra. Meg is történt volna, ha a barátai nem állnak mellette és nem hívnak orvost hozzá, mégpedig Ramit, a saját bátyját, aki felismeri a tüneteket, lenyugtatja és pszichiáterhez irányítja. Innentől újabb szakaszába ér Flynn küzdelme, mert belép az életébe a lítium, minden mellékhatásával együtt. 

Azzal kell kezdenem, hogy láttam már hasonló dolgokat a saját környezetemben, és amit tapasztaltam, az abban erősített meg, hogy higgyek a biokémiában. Azonban az igaz, hogy nincs két ember, akik egyformán reagálnának a kezelésre, a gyógyszerekre. Azt én teljes mértékben elfogadom, hogy szükséges a gyógyszeres kezelés ebben az állapotban, minél hamarabb. Az ilyen gyógyszereknél hatványozottan igaz, hogy kell hagyni időt a hozzászokásra, türelmesnek kell lenni. Nagyon nehéz időszakok követik egymást, de látni kell, hogy van fény az alagút végén, és ez nem a közeledő vonat. (Ez a poén szerepel a történetben is.) Flynn is megtapasztalta, hogy milyenek a mellékhatások, letompul a világ, igaz, hogy nincsenek hatalmas extázisok, de nincsenek halálközeli mélypontok sem. Mégis annyira elviselhetetlen ez a katatón állapot, hogy Flynn ezt sem tudja hosszútávon elviselni és másképp dönt, ami újabb katasztrófa felé vezet. A szerző szépen végigvezeti a betegség tünetein a főszereplőt, és számomra teljesen hitelesen ábrázolja az érzéseit. Megmutatja a megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan érzéseket, amikkel olvasóként is nagyon nehéz szembesülni, hát még átélni. Nagyon sokszor éreztem, hogy mennyire elviselhetetlen lehet, fájt a szívem, és szó szerint felgyorsult a szívverésem, ahogy erről írt. Nagyon sokan vagyunk, akik átéltek már egy-két pánikrohamot, vagy épp depis időszakot, de azt hiszem ezek eltörpülnek egy ilyen betegség mellett. Nagy szeretettel szeretnék szólni a barátokról, a családról. Nem tudom, hova jutott volna Flynn, ha például egyedül él, nincs mellette Jennah és Harry, akik mindketten nagyon odafigyeltek rá, és nem igyekeztek kívülállók lenni, érezték a megfelelő időben, hogy mekkora a baj. Nagyon szerettem mindkét karaktert, Harry elég őrült volt, Jennah pedig az érzelmi szálakat is megmozgatta. 

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire örülök, hogy a szerelmi szál nem volt kifejezetten hangsúlyos, épp a kellő mértékben volt jelen. 

Szerencsés véletlen, hogy pont orvos Flynn bátyja, aki nem bagatellizálja el a problémát, nem hagyja annyiban az ellenállását, konkrét segítséget nyújt. A feleségével együtt nagyon rendesek voltak vele, magukhoz vették egy időre. A szülők már egy kicsit távolabbról voltak érintettek, és közrejátszott az is Flynn elzárkózásában, hogy úgy érezte, a szülei részéről is hatalmas az elvárás felé, pedig nem volt ez ennyire erőteljes. Mindenki boldog volt, hogy bejutott a fiuk konziba, de nem lenne világvége, ha meggondolná magát. Fontos szereplő még a regényben Flynn tanára, Kaiser professzor. Az elején úgy tűnt, rendesen presszionálja, de később teljesen rugalmassá vált, ebben biztos közrejátszott, hogy őszintén elmondott neki mindent Rami. Nagyon fontos része a regénynek természetesen a zene. Abszolút át lehetett érezni azt a szenvedélyt, ahogy Flynn a zenéhez viszonyul. Nekem a komolyzenéhez kevés ismeretem van, ezért a regényben említett zenéket kikerestem és olvasás közben hallgattam Spotify-on. Rachmaninov darabjai valóban nagyon nehéznek tűnnek, miközben hallgattam belegondoltam, hogy ezek a művészek ezt képesek megtanulni kotta nélkül játszani, ez igazán különleges teljesítmény. Ahogy a zeneszerzés is hasonló felfoghatatlan képesség számomra, minden tiszteletem azoké, akik létre tudják hozni a zenei csodákat. Nagyon szép leírások születtek a zenéről, milyen érzéseket vált ki Flynnben, akár pozitív, akár negatív irányban. Az írásmódról nem tudok mást mondani, tökéletes. Teljes mértékben visszaadja a rengeteg különböző érzelmet, az egyre növekvő bizonytalanságtól a magasságokban való szárnyalásig, a titkolt szerelem kínjától az öngyilkosságra vágyó legmélyebb kétségbeesésig. Az valami fantasztikusan élő leírás volt, amikor a közönség elé kellett állnia, (vagyis ülni a zongoraszékre) és 1000% izgalmi állapotban eljátszani a világ egyik legnehezebb darabját, összehangolódva a karmesterrel és a zenekar tagjaival. Tűpontos, felejthetetlen leírás.
Egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve, és az a regény vége. A cselekményszál szépen épül végig, a feszültség egyre nő, időnként robban is, de a végére még vártam volna egy végső, hatalmas robbanást. Nehéz megmagyarázni, de az egész regény alapján más befejezésre számítottam. Ez egy olvasóbarát verzió lett, persze megvolt az őrületes feszültség, de nem ütött akkorát. Főleg a regény elejére tekintettel, ami már egy 10 évvel későbbi időből emlékezik vissza.

Mivel ez egy sorozatkezdő rész, nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele a folytatás fülszövegébe. Nem mondom el, mindenki olvashatja saját felelősségre. Nekem kár volt!

Ezt a regényt minden fiatalnak ajánlanám elolvasni, nem csak azoknak, akik bármilyen mentális problémával küzdenek, hanem tényleg mindenkinek, mert nagyon jó tanulság arra, hogy vegyük észre a környezetünkben a jeleket, ha valamelyik barátunkkal, hozzátartozónkkal történnek hasonló szituációk, már tudunk mire gondolni, tudunk segíteni.

Képek: Pinterest

Borító: Folytatva a Forbidden hagyományát, fekete a háttér és nagyon kifejező az összegyűrt kottalap.

Kedvenc karakter: Flynn és most itt tényleg mindenki kedvenc!

Szárnyalás: A zavaros érzelmek megjelenítése zsigerig hatolóan valóságos.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nagyon erős érzelmeket  vált ki a regény, a szíved megdobogtatja, de nem romantikus módon, hanem aggódva ezért a fiúért.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

A játékunkban minden állomáson híres zongoraművészeket kell felismernetek a megadott képek alapján, írjátok be a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:
Blogturné Klub
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.03 Fanni’s Library
06.06 Hagyjatok! Olvasok! extra
06.09 Hagyjatok! Olvasok!