Lily Anderson: Halhatatlan csajok klubja

 

Mit tehetünk, ha öngyilkos lesz a legjobb barátunk? Hát feltámasztjuk! Legalábbis a Wicca hagyományokat követő Mila Flores így tesz, amikor Riley és az iskola másik két tanulója gyanús körülmények között meghal. Mila a zombilányokkal kezd nyomozásba, ahogy bloggereink is! Tartsatok velünk ezen az izgalmas blogturnén, és ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a regényből!

Maxim Kiadó, 2022

336 oldal

Fordította: Németh Anikó

Goodreads: 3,76

Besorolás: YA, fantasy, paranormal

Ismerkedjetek ​meg a tinédzser Wicca-boszorkánnyal, Mila Floresszel, akit a legkevésbé sem érdekel, mit gondolsz a Martens bakancsáról, a viselkedéséről, a magasságáról vagy a testsúlyáról, mert számára ez semmit sem jelent. Neki egyedül az a fontos, hogy mellette áll a legjobb barátnője, Riley.

Ezért amikor Riley és a Fairmont Akadémia másik két tanulója, June Phelan-Park és Dayton Nesseth gyanús körülmények között hal meg, Mila nem hajlandó elhinni a mindenki más által elfogadott magyarázatot, miszerint a legjobb barátnője öngyilkosságot követett el. Hogy kiderítse, mi az igazság, egy tubus szájfény és egy régi varázskönyv segítségével véghez viszi azt, ami elképzelhetetlen: visszahozza a lányokat az életbe.

Sajnos, mint kiderül, Riley, June és Dayton sem emlékeznek haláluk körülményeire. Vannak azonban befejezetlen ügyeik, amelyekkel még dolguk van. Erre mindössze hét napjuk maradt, amíg működik a varázslat, utána mindhármuknak vissza kell térnie a sírba. Milára hárul a nagy feladat, hogy féken tartsa a zavarodott és szórakozott zombilányok csapatát, ráadásul mielőbb meg kell találnia a gyilkosukat… még mielőtt az ismét lecsaphatna egy újabb áldozatra.

A könyv fülszövege és borítója azonnal felkeltette a kíváncsiságomat, így ez a könyv lett a 2023-s év második olvasmánya.

A történet szerint Mila és Riley hatalmas barátnők. A két kirekesztett lány (az egyikük kissé túlsúlyos és latin-amerikai származású, a másikuk családja pedig a helyi ravatalozót vezeti, így mindenki retteg és undorodik tőlük) bevallottan boszorkányok, a wicca vallást követik és több, de inkább kevesebb sikerrel varázsolgatnak is. Riley azonban gyanús körülmények között meghal, Mila pedig elhatározza, hogy kinyomozza, hogy ki vagy mi okozta a barátnője halálát. Az elhatározást egy kissé bizarr tett követi, úgy dönt, hogy visszahozza az életbe a halott Rileyt, hátha a segítségével kiderül a gyilkos kiléte. A feltámasztás sikerül, de öröm az ürömben, hogy nemcsak ő kel életre, hanem másik két lány is, June és Dayton, akik picivel korábban, de ugyanolyan gyanús módon haltak meg. Milának és a "zombi csapatának" pedig egy hete van arra, hogy megtalálják a gyilkost / gyilkosokat, mielőtt a három lánynak vissza kell térnie a túlvilágra.

Forrás

Jaj, hogy én mennyire élveztem ennek a regénynek minden sorát! Még akkor is, ha alapjában véve egy tragikus történetet mesél el. A bevezetés picit lassú volt nekem, hiszen a könyv első negyedében Milát követhetjük nyomon, ahogy gyászol, ahogy mindenhol a barátnőjét keresi, majd kitalálja az őrült ötletét, miszerint az életbe visszahozott Riley fog neki segíteni kideríteni ki is a gyilkos (ha egyáltalán gyilkosságról van szó tényleg). A történet igazán akkor indul be, amikor megtörténik a feltámasztás, hiszen ugye nemcsak Riley jön vissza, hanem June és Dayton is, akiket életükben mind Mila, mind Riley rettenetesen utált. Ők voltak a helyi "méhkirálynők", üresfejű, rosszindulatú cicababák, de hát ők is felkeltek a sírból, így nincs mit tenni, velük is foglalkozni kell. Aztán persze kiderül, hogy a két lány az üres külső mögött többet is rejt és szépen lassan, de barátság alakul ki a kis négyes között. Nagyon tetszettek ezek a részek, ahogy a közösen töltött idő összehozza a lányokat és véd és dacszövetség alakul ki köztük.

Persze ameddig idáig eljutunk, kapunk jó pár humoros jelenetet, hiszen a felélesztett lányok nem nagyon tudnak eleinte mit kezdeni a "holt, majd visszatért" mivoltukkal, nem is nagyon emlékeznek arra, hogy meghaltak, persze a jelenlétüket titokban kell tartani, ami nem is annyira könnyű két olyan lánynál, akik az életük folyamán népszerűségben fürödtek. És ugye az sem segít rajtuk, hogy a lányok csak akkor maradnak emberi kinézetükben, ha Mila közelében maradnak, ha túlságosan eltávolodnak tőle, akkor egyre inkább hasonlítanak egy eltemetett hullára, amit persze ki is használnak jó pár esetben:).

A humor mellett persze nem lehet kihagyni a nyomozást sem, ami egyébként izgalmas, őszinte leszek, én sok mindenkire tippeltem, hogy mi vagy ki az okozója a lányok halálának, de eléggé mellélőttem és csak pislogtam amikor mindenre fény derült. 

Természetesen a regény nemcsak humoros részeket tálal, hiszen a gyász, a legjobb barátnő (vagy családtag) elvesztése és elengedése egy rettentő nehéz folyamat. Ezt nagyon életszerűen és sokszor fájón (főleg azoknak, akik már veszítettek el hozzájuk közel álló személyt) mutatja be az írónő, de az is nagyon jól ki lett dolgozva, hogy a rövid időre az életbe visszatért lányok hogyan élik ezt meg: először hitetlenkednek, majd mindenáron itt akarnak maradni, hogy éljék tovább az életüket, de végül beletörődnek abba, hogy nekik itt már nincs dolguk és elfogadják azt, hogy vissza kell térniük a túlvilágra. És a végső búcsú és a távozás? Azt olvasva az olyanoknak, mint én, kelleni fog százas papírzsepi, én nagyon megkönnyeztem azt a pár oldalt.

Kapunk persze a történetbe egy kis romantikus szálat is, de itt nem ez a legfontosabb, valahogy nem is zavart, hogy nem ekörül forgott minden. Itt a lényeg a barátságon és a bosszún van, minden más mellékes.

Összességében nagy meglepetést okozott ez a regény, ahogy fentebb is írtam, nagyon szerettem, szinte egy ültőhelyben ki is olvastam. A nyomozás izgalmas, a főszereplők különlegesek és nagyon szerethetőek és a történet pedig rengeteg humoros és néha megríkató részekkel fűszerezett. Én lányoknak és fiúknak is ajánlom. A szerzőre pedig mostantól odafigyelek és nagyon kíváncsi vagyok a következő regényére! Ja és még egy pozitívum! A regény nem sorozat része, ahol x ideig kell várni a folytatásra, hanem egy önálló, kész történet, megfelelő lezárással. (ezt csak azért írom, mert tudom, hogy vannak, akiknek ez kifejezetten vonzó lesz!)

Borító: Nagyon tetszik! Fiatalos, figyelemfelkeltő, illik a történethez!

Kedvenc karakter: Mila, Riley, June, Dayton

Szárnyalás: a lányok között kialakult barátság és persze a helyzet abszurditása

Mélyrepülés: ami igazából történt...

Érzelmi mérce: az olvasás alatt fogsz nevetni, sírni, örülni, szomorkodni

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ha már Mila felébresztett pár zombit, akkor induljunk mi is zombikeresére! Találd ki, kire gondoltunk az egyes állomásokon, és a zombik nevét írd be a rafflecopterbe!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
December 30 - Olvasónapló
Január 5 - Könyv és más
Január 12 - Kelly és Lupi olvas
Január 16 - Deszy könyvajánlója
Január 22 - Hagyjatok! Olvasok!

Tolnai Panka: Zombifarm

 

A Delta Vision Kiadó és Tolnai Panka jóvoltából ellátogathatunk a Magyarországon található Zombifarmra. Az izgalmas, összetett zombiregényről ezúttal négy bloggerünk mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Delta Vision, 2021

576 oldal

Besorolás: disztópia

Zombik! Mindenhol zombik!

Voltak. Úgy öt évvel ezelőttig. Mostanra azonban csak né­hányan maradtak, Gyarmati István, az egykori kukorica­termesztő tartja őket hét lakat alatt a Hortobágyon. Eddig kizárólag a felső tízezer előtt nyitotta ki a luxusfarm kapu­ját, csakis ők lőhették – meglehetősen exkluzív körülmények között – festékpuskával az élőhalottakat, de most változtat­ni akar ezen. Egyedülálló szolgáltatásait egy kevésbé módos réteg számára is elérhetővé szeretné tenni, ehhez azonban több élőhalottra és a kormány támogatására van szüksége.

Akadnak viszont, akiknek még ez a néhány zombi is sok. Például a farm felszámolásáért küzdő Országos Zombiellenes Mozgalom, akik régóta próbálják keresztülhúzni Gyarmati számításait, vagy Vincze László, az átlagos budapesti építés­vezető, aki szíve szerint tudomást sem venne az élőhalottak­ról. Útjaik keresztezik egymást, ám ahogy telik az idő, Laci egyre kevésbé biztos benne, hogy a jó oldalon áll.

A szokványos zombis regényektől eltérően a Zombifarm vérfürdő helyett az erkölcsi és morális kérdésekre fekteti a hangsúlyt. Közben ráadásul a humort sem mellőzi. Sőt.

Őszinte leszek ismét.. amikor megláttam a borítóját először és a címet, megráztam a fejem és mondtam, hogy köszönöm nem... aztán kaptamt lehetőséget beleolvasni a regénybe és annyira magával ragadott, hogy rögtön mondtam, hogy kérem szépen ezt a könyvet. Most. Azonnal. Bár az első megérzésem cserbenhagyott, de örülök, hogy a másodikra hallgattam, mert egy rettentő jó kis történetet olvashattam.

A történet Magyarországon játszódik és nem is annyira a távoli jövőben. Pár évvel ezelőtt valami okból kifolyólag (ez később persze kiderül, de nem spoilereznék) zombik jelentek meg Budapesten és viharos sebességgel fertőzték meg az embereket. A katonák végül leverték a "zombiapokalipszist", a megmaradtakból párat összegyűjtöttek és a Hortobágyon kialakított Zombifarmra szállították őket. Itt egy luxushotelt építettek és jó pénzért mutogatják a zombikat (sőt lehet rájuk vadászni is, ha van annyi pénzed).

A magyar nép pedig mindig okos volt, így meglovagolta ezt a rettenetet és a világ minden tájáról várják a turistákat, akik már nem a "gulyás, csikós, Piroska és paprika" miatt jönnek ide, hanem, hogy megnézzék milyen is lehetett a zombik támadása és esetleg "valódi" zombit is lássanak. Így az emberek a zombikra már egyre kevésbé veszélyként tekintenek, inkább a gazdasági fellendülés egyik okát látják bennük.

A főhősünk Laci (Vincze László) az egész családját, az összes szerettét elveszítette ebben a támadásban, így nála csak a halott zombi a jó zombi és próbálja kikerülni ezt az őrületet. Egy nap azonban elrabolják, és az Országos Zombiellenes Mozgalom próbálja beszervezni tagjaként azzal, hogy egy hozzátartozója mégis életben van, a nagybátyja és aki a Zombifarmon tünt el. Laci így vállalja a feladatot, miszerint beépül a farm dolgozói közé és majd segít a mozgalomnak kiírtani az összes zombit - közben persze nyomozhat az eltűnt rokon után...

Ez így talán leírva nem hozza azt az izgalmat és "nem tudom letenni a könyvet" érzést, amit átéltem az olvasás közben. A történet minden sorából üt számomra a profizmus, nagyon jól megalkotott karakterekről, pörgős, izgalmas, egy percig le nem ülő történetet olvashattam.

A regény eléjén betekintést kaphatunk a "zombiapokalipszis" utáni Budapestről, szinte láttam magam előtt, ahogy a lakosok megpróbálják ennek az őrületnek a legapróbb morzsáit is kihasználni.. rádióműsorok zombikról elnevezve, ruhák, kiegészítők ennek a fényében megtervezve, az éttermek (csak kerekedtek a szemeim a menük láttán) is erre szakosodtak, ahogy a taxisok és minden szolgáltató erre rendezkedett be. Az emberek pedig faltak / vettek mindent, aminek köze volt a zombikhoz:D.

Persze ennél sokkal jobban izgatott a Zombifarm maga, főleg, mert a történet elején rengeteg szó esik róla, hogy mennyire luxuskörülmények között pihenhetnek a vendégek, mikkel tölthetik el az idejüket, de persze mindezt csak mendemondák révén, mert szigorúan tilos bármilyen képanyag készítése és közzé tétele.

Ide kerül be Laci és rajta keresztül megismerhetjük ezt a kicsit hátborzongató helyet, de nem is a vendégek, hanem inkább a személyzet szemszögéből. De így is épp eleget láthatunk belőle, milyen kiszolgálást kapnak a gazdagok, milyen "programok" várják, az ide látogatókat. 

Főhősünk pedig rögtön egy amerikai filmsztár, Sophie védelmét kapja meg, neki kell kísérgetnie a gyönyörű fiatal nőt, aki teljesen be van zsongva a zombiktól. A lány, a hisztijei és sztárallűrjei ellenére nagyon hamar belopta magát a szívembe és nagyon szurkoltam, hogy legyen köztük valami Lacival! De hát a szerző ennél keményebb volt, ez nem egy romantikus leányregény....

Persze a háttérben közben zajlanak az események és lassan a számunkra is világossá válik, hogy itt valami más van a háttérben, mint amit a "nagykutyák" mutatnak és senki sem az, akinek látszik...

És a zombik... Aki esetleg azért nem merné elolvasni a regényt, mert a zombik vérszomjasak és nem bírják az ilyen részeket, azokat megnyugtatom, hogy belőlük kapunk (sajnos) a legkevesebbet. A történet inkább arra van kihegyezve, hogy milyen összeesküvések, milyen kavarások zajlanak a háttérben és a végén már én se nagyon hittem senkinek sem (kivével Lacinak:). Imádtam a csavarokat, a politikai és pénzügyi csatározásokat és leginkább azt, hogy az egész történet itthon játszódik. Bár szürreálisnak hat az egész történet, de ha nagyon megbirizgálom az összeesküvőselméleteket támogató rettentő mélyen eldugott énemet, akkor simán el tudok képzelni valami hasonlót itthon. 

Összességében rettentően szerettem ezt a regényt, ami egyszerre volt letehetetlenül izgalmas (szinte másfél nap alatt kiolvastam a majdnem 600 oldalt), akciódús, humoros és elgondolkodtató. Tolnai Panka pedig felkerült a "radaromra" és kíváncsian várom, hogy következőnek milyen regénnyel lep meg bennünket, amit szerintem biztosan el fogok olvasni!

Borító: Tetszik, vicces, figyelemfelkeltő és jól utal a történetre:)

Kedvenc karakter: Laci, Sophie

Szárnyalás: a történet és, hogy itthon játszódik

Mélyrepülés: Sophie....

Érzelmi mérce: van benne kevés romantika, de nem ez a történet lényege

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Zombifarm Magyarországon játszódik, ezért ezúttal olyan fantasyregények címét kell kitalálnotok, amelyek helyszíne (részben vagy egészben) szintén kis országunk. Írjátok be a könyvek címét a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Dani és Anikó különc tinédzserek, de egymással a közös rajzolásnak köszönhetően jól kijönnek. Amikor súlyos vízhiány lép fel Budapesten, elszabadul a pokol, és olyan titkok derülnek ki, amelyek életveszélybe sodorhatják a két fiatalt.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 12 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Szeptember 14 - A Szofisztikált Macska
Szeptember 16 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 18 - Könyv és más

Charlie Higson: Felnőttek nélkül (The Enemy #1)

Az Athenaeum Kiadó egy izgalmas zombis YA-regény megjelentetésével kezdte az új évet, amelyben egy pusztító járványt követően a 14 évesnél idősebb túlélők vérszomjas lényekké változnak! Főszereplőink kisebb-nagyobb gyermekek, akik Londonban bujkálva igyekeznek túlélni, ám egy nap felbukkan a titokzatos Jester, aki úgy tudja, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnének mindannyian - a fiatalok persze útra kelnek! Tartsatok velünk a hat állomásos blogturnénk során, és a turné végén a helyes válaszokat beküldők között 3 Felnőttek nélkül regényt sorsolunk ki a kiadó jóvoltából!

Athenaeum Kiadó, 2019

398 oldal

Fordította: Horváth Márta Zsanett

Goodreads: 4,09

Besorolás: YA, disztópia, poszt-apokaliptikus

Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. 

A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. 

Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Sosem álltak tőlem távol a poszt-apokaliptikus regények, főleg azok nem, ahol gyerekek a főszereplők. A zombik már kevésbé izgatnak - a barátaim legnagyobb megdöbbenésére a híres-neves The Walking Dead sorozat egy részét se láttam, viszont ennek a könyvnek a fülszövege azonnal megfogott.

Kissé klisésnek fog hangzani, meg gondolom már többen is utaltak erre, hogy a történet maga egy picit a The Walking Dead, egy picit A legyek ura, de mégis, az írónő ezekkel a hasonlatokkal is egy egyedi sorozatot tudott alkotni (ha jól láttam, a sorozat eddig 7 részből áll, azért kíváncsi leszek, hogy az első, ütős rész után mennyire fogja tudni tartani ezt a szintet).

A történet szerint egy különleges járvány tör ki, ami azzal jár, hogy mindenki, aki a 14 éves kort betöltötte, egy zombiszerű lénnyé alakul át, így csak és kizárólag a gyerekek maradnak meg normálisnak. Több létező csoportba gyűlnek össze, mi pedig az egyik csoport életét követhetjük nyomon. Ők egy szupermarketben élnek - innen a nevük is Waitrose csoport, próbálnak túlélni - ami nem is olyan egyszerű, hiszen a felnőttek, bár zombiszerűvé váltak, de nem azzá a már "jól megszokott" agyatlan fajtává, hanem a vérszomjasságuk mellett agyuk is maradt valamennyi - például képesek csapdát állítani, csoportban összedolgozni, vezetőt választani. 

Egy szép napon aztán megjelenik egy magányos kisfiú és azzal kecsegteti a csapatot, hogy a Buckingham palotában él egy nagyobb csapat - aránylag kellemesen - növényeket termesztenek, van eleség, védve vannak, nincsenek zombik és megkéri a csapatot, hogy tartsanak velük - hiszen össze akarják gyűjteni az összes gyereket egy helyre. És innentől indul az izgalmas történet - vajon eljutnak a palotába? Vajon ott az várja őket, amire számítanak? Milyen lesz az odavezető út?

Őszinte leszek, rég nem olvastam ennyire kemény YA könyvet. Az egy dolog, hogy ott vannak a gyilkos, vérszomjas, néha gondolkodni is képes zombik, de sok esetben a Legyek urához hasonlóan a gyerekek sem jobbak. Véres banda és hatalmi harcok történnek, ahol kegyetlenségben nem maradnak el sokban felnőttek mögött. És akkor még nem is említettem azt, hogy milyen borzalmak várnak a csapattól elszakadt gyerekekre! Nem akarok spoilerezni, de utoljára akkor borultam ki ennyire, amikor a Londinium hercege című könyvet olvastam (ebből mindenki le tudja vonni a megfelelő következtetéseket:). Ez a történet nem szépít meg semmit, nincsenek benne cuki jelenetek, szerelmi háromszöges lávsztorik, ez szinte tökéletesen bemutatja a rideg valóságot, amivel ezek a gyerekek nap, mint nap szembesülnek. Itt a döntéseknek súlya van, és egy rossz lépés nem büntetésbe, hanem akár az életedbe kerülhet.

Ami különlegesség volt számomra, hogy "végre" nem az USA-ban játszódott a történet, hanem itt, Európában, Angliában. Picit közelebbinek éreztem az egészet, hogy a helyszínek jó részét ismertem, tudtam, hogy miről beszélnek a Buckingham palota, a Temze, a Tower kapcsán, hiszen én is jártam ott. 

Kis Sam

A szereplők pedig? Az írónő nagy csapatot mozgat, így szerintem mindenki megtalálja a magának való szereplőt, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy azért a kedveléssel csínján bánjon, hiszen Charlie Higson nem fél megszabadulni egy-két szereplőjétől. Az én egyik nagy kedvencem is (direkt nem írom ki a nevét, mert nem szeretnék spoilerezni) a könyv körülbelül negyedénél életét vesztette :(. Így innentől próbáltam csak tényleg kívülről nézni őket és nem további kedvenceket választani. Ami azért persze nem sikerült, hiszen például Kis Samet nagyon megkedveltem. Ő az, aki a csapattól elszakadva őrült és életveszélyes "kalandokba" keveredik és akiért egészen az utolsó pillanatig izgulhatunk. Vagy ott van Maxie, az eredeti csapat alvezére, akire fiatal kora ellenére óriási teher hárul, figyelni, óvni és vezetni a nála jóval kisebbeket. Vagy Blue, a másik csapat vezére, akinek szerintem még fontos része lesz a további részekben.

És a világ? Túl sok mindent nem tudunk meg róla, csak apró részekbe avat be minket az írónő. Nem tudjuk meg, hogy a világ többi részében mi a helyzet, hogy mitől alakult ki ez a betegség. Az viszont biztos, hogy ez nem egy "szokványos járvány", hiszen bizonyos korosztályhoz kötött és ráadásul a megbetegedettek is folyamatosan változnak - és egyelőre nehéz eldönteni, hogy jó vagy rossz irányban. De mivel van még jó pár része a sorozatnak, így azt mondom, hogy még nem maradtunk le semmiről, remélhetőleg a későbbi részekből majd kiderül minden.

Szerettem azt a pár visszaemlékezést, amiből kiderült, hogy mindenkinek volt egy "normális" élete, ráadásul sok olyan dologgal spékelték meg ezeket a történeteket (facebook, playstation, xbox, bizonyos filmek stb), amelyekből kiderült, hogy ez a történet valamikor mostanság játszódik. 

Forrás: pinterest

Összességében nagyon tetszett a regény és meg merem kockáztatni, hogy ez egy tökéletes kezdő rész - és tényleg nagyon izgulok, hogy az írónő tudja-e majd tartani ezt a szintet ilyen sok részen keresztül.

És kinek ajánlom? Fiúknak és lányoknak egyaránt, de csak azoknak, akik bírják a poszt-apokaliptikus, néhol kissé horrorszerű történeteket. Azoknak, akiknek nem fontos, hogy meglegyen a megszokott YA szerelmi háromszög, ellenben sok izgalomra vágynak és kíváncsiak, hogy milyen lenne egy csak gyerekek által vezetett világ.

Én pedig alig várom, hogy olvashassam a következő részt!

Borító: Nagyon tetszik, figyelemfelkeltő, illik a történethez

Kedvenc karakter: Kis Sam, Maxie

Szárnyalás: a gyerekek életösztöne

Mélyrepülés: ez az egész világ

Érzelmi mérce: van benne egy apró szerelmi szál, de itt és most nem ez a legfontosabb

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Szerencsére elég sok ifjúsági és YA zombis regényt/képregényt adnak ki manapság, aminek a zombis regények és filmek rajongói igazán örülhetnek! Mivel mostani könyvünkben is hemzsegnek a bomlásnak indult testű, vérszomjas lények, úgy gondoltam, hogy vicces lenne, ha idézetek alapján próbálnátok kitalálni honnan származik az idézet!

Röviden: a feladatotok nem más, mint kitalálni, hogy melyik magyarul is megjelent, zombis (vagy hasonló élőhalottas) regényből idéztünk, és a helyes KÖNYVCÍMet beírni a dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A durva, nagyképű univerzum hajította eléjük e kesztyűt, amely megengedte az emberiségnek, hogy a sötétben tapogatózva megpróbáljon öntudatra ébredni, amíg aztán némiképp fájdalmas módon megmutatta, hol a helyük valójában.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Január 26 - Könyv és más
Január 28 - Nem félünk a könyvektől
Január 30 - Ambivalentina
Február 01 - Könyvvilág
Február 03 - Hagyjatok! Olvasok!
Február 06 - Kelly és Lupi olvas

Jamie McGuire: Red Hill

November 18-án jelenik meg Jamie McGuire új regénye a Maxim Kiadó gondozásában. Különleges kirándulás a Red Hill című regény, ugyanis a szerző egy merőben más műfajban lép az olvasók elé, mint amit tőle megszokhattunk. Ez a feszültséggel teli történet egy világméretű katasztrófa következményeit tárja elénk, a szereplők küzdelmét az életben maradásért, egy biztonságosnak vélt tanyán a Vörös hegyen. Kövesd végig a blogturné nyolc állomását, és ha sikeresen felveszed a versenyt a zombitámadással szemben, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Maxim Könyvkiadó 2014. november 18. Dream válogatás

360 oldal

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Goodreads: 3,94

Besorolás: felnőtt, zombik, poszt-apokaliptikus

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.
Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől.
Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik.
Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.
Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

A fülszöveg és a borító egyértelműen jelzi az olvasók felé, hogy nem egy  újabb romantikus regényt tartanak a kezükben, ezúttal Jamie McGuire arra vesz rá bennünket, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és éljük át a szereplőkkel együtt, mi is várna ránk egy zombijárvány kitörése esetén.
A történet egy átlagos pénteki napon kezdődik, Scarlet egyedülálló kétgyerekes anyuka szemszögéből látjuk az első eseményeket. Hiába szólnak megdöbbentő hírek a rádióból, csakis a két lányára figyel, őket viszi épp suliba és a fejükbe vési, hogy aznap az apjuk megy értük, mert az egyórányi útra lévő Andersonba mennek majd egy eseményre. Scarlet a kórházban dolgozik aneszteziológus asszisztensként, és ahogy telik a nap, egyre több furcsa esettel találkoznak, harapásos sérülésekkel, gyorsan lezajló halálos leépülésekkel. Tulajdonképpen néhány óra alatt elszabadul a pokol és a döbbent lakosságnak szembe kell néznie a ténnyel, a járvány futótűzként terjed, és akit a zombik megharapnak az meghal, és később maga is zombiként támad fel.
A második szál Nathan szemszöge, akit éppen ezen a napon hagy el a felesége, és aki egyetlen lányával Zoéval kénytelen menekülni, először a sógorához, majd onnan is tovább, biztonságosabb helyet keresve.

A harmadik szemszög a főiskolás Mirandáé, aki testvérével Ashley-vel és két barátjukkal próbálnak a családi farmra, Red Hill-re eljutni. Rendezni akarják a kapcsolatukat apjukkal, akivel találkozót beszéltek meg a hétvégére.
Red Hill a biztonságosnak vélt menedék. Távol mindentől, szinte elrejtve a környezetében, lehetetlen észrevétlenül megközelíteni. Ide igyekeznek egymástól függetlenül ezek az emberek és még néhány hozzájuk csapódott menekülő.
Számomra nagyon izgalmas volt ezen a háromféle nézőponton keresztül nézni az eseményeket. Scarlet hihetetlenül erős nő és anya, soha egy pillanatig nem kételkedett abban, hogy a lányai megtalálják a falra írt üzenetét exférje házában, és eljutnak Red Hillre, ahol rájuk vár. Ez a kulcskérdés a történetben, tulajdonképpen ennek a kívánságnak, reménynek rendelik alá magukat a társaság tagjai, persze amellett, hogy magukról és a hely biztonságáról gondoskodnak. Nem szeretném, hogy valaha is ilyen helyzetbe kerüljek a való életben, de ha mégis, én egy Scarlet típusú nő lennék lenni. Pillanatok alatt felméri a helyzetet, dönt, cselekszik. Halálosan jól teszi mindezt.
Nathan karaktere elsősorban a kétségbeesett apa nézőpontja, akinek semmi más nem maradt, mint Zoét megvédeni bármi áron. Évek óta rossz volt a házassága, egy olyan asszony mellett élt, aki nem szerette sem őt sem a közös gyereküket. Nathannek számos alkalma van rádöbbenni, mennyire máshogy is lehet élni, mennyire más érzés szeretve lenni.
Ez a három szál több ponton is összefut a történet során, míg végül eljutnak a céljukhoz.
Ez a történet nem csak egy zombi apokalipszis következményeiről szól, a félelemről, a túlélésért való küzdelemről. Sokkal inkább szól az emberi kapcsolatokról, a bizalom felépüléséről, a szeretetről, a családról. Jamie adott ehhez egy realisztikus hangot, valós karaktereket. Megmutatta, milyenné válik az ember, ha úgy érzi az élete a tét, és a veszteség feldolgozásának különbözőségéről is meggyőződhettem. Hitelesek voltak a jelenetek, a kórházban történtektől kezdve egészen a végsőkig.
Ott azonban számomra egy érthetetlen lépés történt, egy abszolút felesleges csapás, mintha még nem lett volna elég a szerzőnek a szereplők szórása. Ez olyannyira szíven ütött, hogy nehéz szívvel, mert minden más maximálisan tetszett, de egy fél pillangót le kell vonjak.
Összességében úgy érzem, ez a könyv egy igazi apokaliptikus élmény volt, nekem még a komfortzónámat sem kellett átlépnem, mert bírom az ilyen témákat. A remek szórakozás mellett kellően elgondolkodtatott, és arról is meggyőzött, hogy van helye az életemben az írónő által is erősen kedvelt Walking Dead sorozatnak. Nézz meg egy-két részt, és olvasd el ezt a könyvet!

Borító: Az eredeti borítót vette át a kiadó, a színek halálosan jók.

Kedvenc karakter: Nathan, Scarlet

Szárnyalás:  Kellyville - muhaha
 

Mélyrepülés: Kár volt a végén az a felesleges plusz csapás.

Érzéki mérce:  Sok érzelem hullámzik a történetben, és a szerzőnek a borzalmak mellett sikerült két szerelmi szálat is belecsempésznie. 16 év felett ajánlom!

Értékelés: 

Extraként néhány kedvcsináló idézet :

"Nemsokára már a sötétben gyalogolok, a fülem és a kezembe fogott szerelővas lesz az egyetlen védelmem az ellen, ami odakint vadászik az árnyékban, és a szerelővas nem sokat segít. Bárki, aki ebben a világban él, tudhatja, hogy egy megállíthatatlan élőhalottat csak úgy lehet megölni, ha az agytörzset kiiktatjuk. Pisztolyra volt szükségem vagy olyan éles tárgyra, amivel be tudom szakítani a koponyacsontot."

"Nem tudtam, hány óra vagy milyen nap van, de tudtam, hogy a pokolba kerültem. A gyerekeim valahol másutt voltak, ahol nem védhettem meg őket, én pedig itt voltam egyedül."

"Bryce a férfi mellkasához szorította az alkarját, hogy csattogó állkapcsát távol tartsa magától, aztán átnyúlt a pulton, hogy a madzaggal a pénztárgéphez kötözött tollat elkapja. Leszakította, s a következő pillanatban a férfi arcába bökött. A férfi nem hagyott fel a támadással, ezért Bryce ismét beledöfött, és a toll ezúttal a szeme sarkánál fúródott a fejébe. A férfi rárogyott Bryce-ra."

"Halott tíz óránál - szólt vissza Joey a többieknek. Óvatosan közelítettük meg. Alighogy megláttuk, ő is észrevett minket, azonnal felénk fordult és halk nyögésekkel jelezte az éhség csillapításának lehetősége feletti izgalmát. Menet közben felénk nyújtotta a kezét, én meg erősen megmarkoltam a kisbaltát, amikor nekitámadtam."

 

BELEOLVASÓ ITT

 Nyereményjáték

Egy zombitámadás kivédéséhez nem kevés bátorság kell, de nem árt némi kézzelfogható segédeszköz
sem. Minden blogon találsz egy-egy hasznos tárgyról vagy fegyverről készült képet, nincs is más dolgod, írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába ezt a tárgyat. A keresett szót megadhatod magyar hangzással, vagy az eredeti megfelelőjeként is. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
11.01. Kelly Lupi olvas
11.02. Angelika Blogja
11.03. Kristina blogja
11.04. MFKata gondolatai
11.05. Deszy könyvajánlója

11.07. Zakkant olvas
11.08. Dreamworld

Courtney Summers: This is Not a Test - Éles helyzet

Amikor nagy csalódás ér, azt hiszed, itt a világ vége. Semmi másra nem vágysz, csak hogy valóban vége legyen…
Ám mit csinálsz akkor, ha tényleg vége szakad? Ha összeomlik körülötted a világ, és egyszer csak vérszomjas szörnyeteggé válik körülötted mindenki? Ha tudod, hogy csupán egy maréknyi túlélő maradt és Te egy vagy közülük? Folytatod-e? Túléled-e? Mit teszel?
Sloane pontosan ebbe a helyzetbe kerül Courtney Summers Éles helyzet című poszt-apokaliptikus ifjúsági regényében. Akarjátok-e tudni, hogyan alakul a lány sorsa? Hogy dönt, mi történik vele és a társaival? Tartsatok velünk június 2-11. között a könyv nagyszabású blogturnéján, s mi elmeséljük, hogy bennünk milyen élményeket keltett a történet. Mesélünk az írónőről, a karakterek személyiségéről, a zombik legendájáról és megjelenítéséről az irodalomban és a filmekben. Hallgasd meg a könyv ihlette zenelistánkat, tekints bele a könyvbe a legjobb idézetek segítségével, és nem utolsósorban játssz velünk a könyv három példányának egyikéért!
Jöjjön hát az apokalipszis!

Könyvmolyképző Kiadó 2014 Könyvhét

288 oldal

Fordította: Papolczy Péter

Goodrads: 3,93

Besorolás: YA, zombik

Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik?
Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza.
Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak.
De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései.
Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

„R” óta más szemmel nézek a zombikra, akkor is, ha ő igencsak egyedi eset volt. A Z világháborút is gond nélkül moziztam végig, így azt gondoltam nem okozhat nagy meglepetést az Éles helyzet sem.

De okozott. Megmutatta, hogyan lehet egy könyv egyszerre gyönyörűen megírt és kegyetlenül szívszorító egyszerre.

A főszereplőnk Sloane, aki apjával él, édesanyja régen meghalt, a nővére pedig megszökött otthonról, apjuk brutális „nevelése” miatt. Sloane miután rádöbbent, hogy egyedül maradt apjával, olyan szinten magába zuhant, hogy az egyik pillanatról a másikra bekövetkező zombitámadást szinte kívülről szemléli, csupán úszik az árral. Öt másik fiatallal eljutnak az iskolájukba, ahol azonnal elbarikádozzák az összes ajtót, ablakot, és megpróbálnak berendezkedni arra a rövid időre, míg valaki értük nem jön.

Itt jön az első meglepetés a könyv sztoriját illetően, ugyanis hiába dörömbölnek szakadatlanul a zombik az ajtókon, a magukba roskadt, rémült fiatalok kisebb nagyobb dolgok miatt egymásnak esnek. A zombik támadása egy keret, nem ez a lényeg ebben a történetben, hanem a karakterek reakciói egymás iránt.

Sloane, egy mondat erejéig kitérnék a nevére, egyszerűen imádom a hangzását. Már ez a remek névválasztás is tudatalatti szinten közrejátszott, hogy szurkoljak neki, annak ellenére, hogy mennyire nem fontos a túlélés neki, legalábbis az elején. Szerettem a hozzáállását a halottakhoz, a zombikhoz. Emberként tekintett rájuk, illetve olyanokra, akik valaha emberek voltak, családdal, barátokkal.

Ahogy lassan megismertem a szereplők háttértörténetét, úgy vált minden karakter hihetővé. Rengeteg kérdés és találgatás hangzik el, ahogy próbálják felfogni, mi történt a világban és benne velük. A zombik problémája csak a felszín, mindegyikük küzd valami belső démonnal is. Sloane a történet elején rendkívül depressziós, ez süt a szavaiból, a tetteiből. Lassan rájön az olvasó, mi minden áll emögött, ahogy a többiek sorsa is megnyílik.

A szerző megérdemel minden dicséretet, remekül építette fel a könyvet. Lassabb részek előzték meg a mellbevágó jeleneteket, kegyetlenül tudott ütni. Mesterien tartotta a feszültséget, mégis tele volt érzelemmel is a mondanivaló. A karakterek mindegyike jelentős szerepet játszik, még Lily is valós szereplő, aki Sloane visszaemlékezéseiben lép elénk. Rhys-t megszerettem, ő a "rosszfiú", elviseltem volna még többet belőle. Őbenne volt a legtöbb élet, és ő volt szerintem a legemberibb közülük. Cary a nem hivatalos vezetője a csoportnak, ő ismert Sloane nővérét, így volt közös témájuk. Grace és Trace ikertestvérek, Cary-t hibáztatják a szüleik haláláért, ez újra és újra ellenségességet szül. Harrison volt a gyenge láncszem, elsős, sírós gyerek, de neki is voltak nagy tettei. Hat félig meddig idegen fiatal, akiknek túl kell élni egymást és a zombikat.

Aki véres zombis könyvre vágyik, az csalódni fog, mert ez sokkal több és jobb annál, igaz, hogy többször kitépi a szívedet a szerző, és még csavar rajta egyet, mégis az olvasás után azt mondod, ezt érdemes volt elolvasni, és elgondolkodni rajta.

Ha megtetszett a könyv ezen a linken beleolvashatsz és meg is rendelheted!

Borító: Nekem az eredeti jobban tetszett.

Kedvenc karakter: Rhys, Sloane

Szárnyalás:  Végig filmszerűen pergett előttem az egész könyv, remélem ez valóra is válik majd.

 
Mélyrepülés:   Nem hibának rovom fel, de a vége szíven szúrt egy párszor.

Érzelmi mérce:  Nem könnyed könyv, itt mélysége van az érzelmeknek, de nem a romantikára gondolok. 15+

Értékelés:

Nyereményjáték

A zombik bizony félelmetesek. Görnyedtek, koszosak, véresek, szaggatottak, ráadásul rémisztőbbnél rémisztőbb hangokat adnak ki magukból.
Most is... Figyeld csak? Vajon mit kiabálnak Rád?
Keresd meg minden turnéállomáson a kiemelt szavakat, amelyek a kiabáló zombikat rejtik. Kattints rájuk, gyűjts össze a betűket, amit rád kiabálnak, és rakd össze őket megfelelő sorrendben. Ha ügyes voltál, megtudhatod az Apokalipszis szó egyik jelentését!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő e-mailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Figyelem, a zombik harapnak! Csak óvatosan….

a Rafflecopter giveaway
 
Résztvevő blogok :
06/02 Roni Olvas
06/03 MFKata gondolatai
06/04 Deszy Könyvesblogja
06/05 Dreamworld
06/06 Kelly & Lupi Olvas
06/07 Always love a wild book
06/08 Nem harap a...
06/09 Bibliotheca Fummie
06/10 Loki Olvasmányai
06/11 Media Addict

Eleven testek / Warm Bodies - A mozifilm

Eleven testek (Warm Bodies)

98 perces, színes, feliratos, 
amerikai horror-vígjáték 

Rendező: Jonathan Levine
Író: Isaac Marion
Forgatókönyvíró: Jonathan Levine
Operatőr: Javier Aguirresarobe
Producer: David Hoberman, Todd Liebermann, Bruna Papandrea

Főbb szereplők:
Nicholas Hoult (R)
Teresa Palmer (Julie)
John Malkovich (Grigio)
Analeigh Tipton (Nora)
Rob Corddry (M)
Dave Franco (Perry Kelvin)
Cory Hardrict (Kevin)
Dawn Ford (Dr. Burke)

Bemutató dátuma: 2013. április 11. (Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.) 

„R (Nicholas Hoult), egy érző, magányos zombi kinek szívét a bájos, és nagyon is élő Julie (Teresa Palmer) ejti rabul. R ahelyett, hogy Julie agyát falná fel inkább megmenti a fiatal lányt éhező zombi társaitól. R, normális zombihoz híven, nem emlékszik semmire korábbi életéből, hogy ki is volt valójában, és már beszélni se nagyon tud, csak néhány szót képes kihörögni magából. De R-ben azért ennél sokkal több lakozik: bár pulzusa nincs, de tele van álmokkal, vágyakkal. Mikor egy titokzatos

vírus ütötte fel fejét a Földön, elpusztította a civilizációt, és a fertőzötteket vérszomjas emberevőkké változtatta, így lett a fiatal srácból is zombi. Csak néhány ember maradt, akik egykori szeretteiktől rettegve élnek, hogy mikor is jön el értük az eleven testekre éhezők csapata. Julie R-rel való találkozása után apjához (John Malkovich), a kegyetlen zombi vadászhoz siet, hogy elújságolja neki a nagy hírt: találkozott egy olyan sráccal, aki nem csak egy csoszogó, üres tekintetű zombi, hanem valami más. De az élő halottaktól rettegő embereket nehéz meggyőzni bármiről is. A háború elkezdődik élők és holtak között, veszélybe sodorva a fiatal szerelmesek jövőjét. Pedig abban a pillanatban minden egy csapásra megváltozott, mikor R, az egzisztenciális válságban lévő zombi srác szíve megdobbant, és hideg testét a szerelem felhevítette. Olyasmi történt vele, ami talán az egész emberiséget megmenthetné, mert ez a szerelem nem egy halott ügy.” (www.port.hu)

Ismét eljutottunk egy adaptációhoz, ezúttal Isaac Marion: Eleven testek (Warm Bodies) című könyve lett megfilmesítve. A könyvről Kelly már írt értékelést, amit itt olvashattok.

Én a történettel először tavaly télen találkoztam, amikor a film trailerje körbejárt az interneten. Már akkor megfogott a téma, a humorosnak tűnő feldolgozás, így elkezdtem keresni a könyvet is, ami akkor még csak angolul volt elérhető. De a könyvet olvasva, egy jóval komolyabb történetet ismerhettem meg, ami akkor nem volt annyira emészthető a számomra, így a negyedénél abbahagytam és csak jóval később, amikor megjelent itthon is magyarul, fejeztem be. Mivel a regény második nekifutásra már tetszett, így csak arra tudom fogni az első megtorpanásomat, hogy nem jó időben kezdtem neki. A film viszont még ekkor is érdekelt nagyon, így, ahogy játszani kezdték itthon is, megnéztem. Sőt, a poszt megírásakor már újráztam is. És akkor most jöjjön a filmről egy rövidke vélemény, hisz ez a poszt most erről szól(na:-).

Mivel a könyvet nem olyan régen fejeztem be, így még frissen élt bennem az élmény. Kekeckedhetnék, hogy mi tér el és mi nem a könyvhöz képest, de úgy érzem, hogy a történetet – egy-két nagyobb és több kisebb változtatással, amit most nem írnék le, mert azzal csak spoilereznék – ügyesen tették át filmvászonra. Bevallom, nekem az egyik nagy változtatás jobban tetszett, mint a könyvben lévő eredeti, a film könnyedebb hangulatához ez a módosítás jobban illett. A könyvben végig „R” szemszögéből ismerhetünk meg mindent, a filmben is ő a narrátor és bár nem kapunk olyan sokat a belső monológjaiból, de amit kapunk az tökéletes, önironikus, néha önmarcangoló, de összességében nagyon szórakoztató. Élveztem, hogy a film készítői próbáltak egy könnyedebb, humorosabb, „fogyaszthatóbb” verziót elkészíteni ebből a regényből, azokra is gondolva, akiket a zombi téma esetleg elriasztana. Humorból kapunk bőven, a véres részeket pedig többé-kevésbé sikerült úgy elkészíteni, hogy ne legyen a film rögtön 18-s karikás – én még a 16-s karikát is sokallom, amivel végül a film a mozikba került itthon.

A helyszínek nagyon jók lettek, a szakmámhoz kapcsolódva nagyon szigorú szemmel figyeltem a repteres helyszínt is – és nem találtam semmi kivetnivalót benne. A repülő, ahol „R” él, tökéletesen lett berendezve, szinte teljes egészében átadva azt a kis gyűjtögetős, felhalmozó életmódját, ami a könyvben is benne volt. A jelenetek közül kedvenceim a repülőben közösen eltöltött részek és az „erkélyjelenet" volt.

Egyedül a "Csontikkal" volt problémám, mert bár látványosak voltak kinézetre és mozgásilag, és a könyvben leírtakhoz nagyon hasonlítottak, engem mégis állandóan a Múmia filmekben szereplő "gonosz" múmiákra emlékeztettek és ez egy picit zavart.

A szereplők viszont egyszerűen fenomenálisak voltak. Nicholas Houltot külön kiemelném, mert a színész egyszerűen tökéletes volt erre a szerepre. Olyan profizmussal, olyan beleéléssel játszotta el "R" szerepét, hogy keresve sem találhattak volna rá jobb színészt. Ahogy hörgött, ahogy próbált zombiként beszélni, a mozgása, a testbeszéde.. és a szemei! Azok egy külön oldalt megérdemelnének:-) - ahogy a barátaimnak is mondtam, az ilyen szemeket be kellene tiltani:-). Ahol nem beszélhetett, még ott is képes volt az arcjátékával, a szemeivel olyan kifejező lenni, hogy szavak nélkül is azonnal tudtuk, hogy mire gondol, mit szeretne.

 

John Malkovichot szerintem nem kell külön bemutatnom. Bár a filmben kevéske szerepe volt, de hozta azt a profi alakítást, amit megszokhattunk tőle. (csak annyira megöregedett..:-( )
A másik két nagy kedvencem a Julie barátnőjét, Norát alakító Analeigh Tipton, aki szinte a főszereplő Teresa Palmert is lejátszotta a vászonról és Rob Corddy, aki "R" legjobb barátját, "M"-t alakította hatalmas átéléssel.

A filmet - sokunk örömére - eredeti nyelven, magyar felirattal adják, aminek én kifejezetten örültem, mert mostanában a szinkronok (véleményem szerint) nagyon rosszak. A fordítás nem volt rossz, de néhol azért kívánnivalót hagyott maga után. Példának hozom fel a trailerben is szereplő és azóta már a barátaim körében "szállóigévé" váló "Don't be creepy, don't be creepy" mondatokat, amit a filmben "Csak semmi kriptaszag"-ként fordítottak le...
Amit még meg kell említenem, azok a filmzenék. Nagyon jó válogatást sikerült összehozni a filmhez, hogy csak párat megemlítsek - Bruce Springsteen: Hungry Heart,  M83: Midnight City, John Waite: Missing You,
Guns N’ Roses: Patience, Bob Dylan: Shelter from the Storm és még sorolhatnám. Tökéletesen illenek a történethez, akármilyen furcsán hangzik, de még Roy Orbison: Oh Pretty Woman című száma is:-).

És hogy melyik a jobb, a könyv vagy a film? Nehéz eldönteni. A könyv nem ennyire humoros, bár vannak benne vicces részek. Jóval mélyebbre ás a zombik társadalmában és "R" rengeteg monológjából jobban megismerjük az élőholtak világát, felépítését, napi "problémáit" és a zombilét mindennapjait. A film viszont - szerintem nagyon jól - egy picit viccesebb, fogyaszthatóbb verziót tár elénk. Ritkán mondok ilyet, de ebben az esetben nekem a film jobban tetszett, mint a könyv.
Kíváncsian várom, hogy itthon milyen fogadtatása lesz, hisz külföldön - a poszt megírásakor - már sikeresnek mondható a film, a 35 millió USD gyártási költsége már szinte az első hétvégén visszajött (20 millió USD) és azóta ez az összeg majdnem a háromszorosára nőtt. 
A filmet pedig ajánlom bárkinek, aki egy humoros, néhol szívet melengető történetre vágyik és nem szalad világgá a zombi szó hallatán. Én imádtam a filmet, bármikor újranézném és remélem, hogy Ti is hasonlóan fogjátok szeretni!

És egy kis érdekesség (www.imdb.com)
A történet közvetve a Rómeó és Júlia történetre utal, egyrészt az "erkélyjelenettel", másrészt pedig magukkal a szereplőkkel:
"R" - Rómeó, "Julie" - Júlia, "Perry" - Paris, "M/Marcus" - Mercutio, "Nora" - Júlia dajkája.

És akkor íme a magyar feliratos trailer: