A postás csenget (37)

Most tényleg csak véletlenül rendeltem néhány könyvet. Szokás szerint belefutottam néhány érdekességbe a Bookline oldalait böngészve.

Michael Cunningham: Otthon a világ végén című könyvét már nem lehet rendelni, így antikvár példányt próbáltam szerezni és végre sikerült, pont azzal a borítóval, ami nekem kell.  Ráadásul sosem olvasott könyvet kaptam, még a gerince sincs megtörve.

Kiki Hamilton: Tündérgyűrű című könyve tavaly év végén jelent meg a Ciceró Kiadónál. A borító remekül megtéveszti az olvasót, gyerekkönyvnek lehet nézni, holott young-adult, 16 éves főszereplővel. Hamarosan jön a kritika, mert már sikerült is kiolvasni.

Oscar Wilde: A boldog herceg/A csalogány és a rózsa - már nem az első hangoskönyvem. Szeretem kihasználni minden időmet, így vezetés vagy séta közben olvashatok. 

Végül egy csodálatos kiadvány, mindenképp a 10 legszebb magyar nyelvű könyv között van, amit valaha a kezemben tarthattam.  A.O. Esther: Összetört glóriák - Elveszett lelkek   a Decens Magazin Média Kft. kiadásában jelent meg. Tetszik, hogy fehér a borító, a betűk dombornyomottak, a csillagok aranyszínben csillognak, és ugyanezt a szépséget láthattam a védőborító alatt is! A könyvnek saját régimódi selyemszalagos könyvjelzője van! A fejezeteket díszes iniciálé nyitja, és egyszerűen tökéletes a tördelés a  margómérettel egyetemben. A könyv egyenként fóliázva van, de ha könyvesboltban van lehetőségetek belekukkantani, a 440. oldalon nyissátok ki!

Folyt.köv.

Ashley Carrigan: Halál és Gloria

Publio Kiadó 2012
231 oldal/ebook változat
Besorolás: fantasy

Végre eljött az a pillanat, hogy Ashley Carrigan igazi, ebook és könyv formájában megjelent művét ajánlhatom nektek.

Ashley történetei varázslatosak, akár ha egybe is belekóstolsz, ráérzel az ízére, és falni fogod.

Majdnem két évvel ezelőtt már olvastam ezt a történetet, megkaptam a nyers változatot, még a blogos közlés előtt. Most, hogy újra végigolvastam, megint elkapott a szokásos érzés, és visszatértem Egyiptomba Gloriával.

Gloria halhatatlan. Egyike azoknak a keveseknek, akik természetes vagy erőszakos haláluk után nem indulnak bomlásnak, sebeik beforrnak és újjáélednek. Külsejük megmarad abban a formában, amilyen a haláluk pillanatában volt. Egyetlen módon lehet megölni ezt a fajt, ha a fejüket elválasztják a testüktől.

Gloriának meg kell tanulnia megvédenie magát, mert a halhatatlanok többnyire egymás erejére szomjaznak. Megérzik egymás jelenlétét és az összecsapás elkerülhetetlen.

Gloria jelenleg San Francisco-ban él orvosként idős férjével. Egy éttermi vacsora során lesz figyelmes egy férfira, aki megtévesztésig hasonlít egykori szerelmére az ókori Egyiptomból. Váratlanul felbukkan egy ellenség is, és a férfi tanúja lesz a küzdelmük kimenetelének. Gloria tudja, érzi, a férfi is hordozza ezt a nem mindennapi gént, el kell mondania neki, hogy mi vár rá. Mi lenne alkalmasabb erre, mint elmesélni a saját életét?

A történetet Gloria meséli el E/1 módban, és ez remekül hozzájárul ahhoz, hogy azonosulni tudjak a főhősnővel.   Gloria nem fiatal csitri, hanem egy erős, okos nő, királyi családból származik, a nemesi vér a legjobb értelemben vonatkozik rá. A nagyvezír lányaként nincs könnyű helyzetben, meg kell küzdenie az udvari intrikákkal, de a legaljasabb gyűlölet ellen nincs menekvés, ellensége végül eléri célját, Gloria merénylet áldozata lesz. Belép az életébe Nestor, az a halhatatlan, aki felismeri benne a fajtársát és némi felelősséget érez iránta. Segít neki elindulni ezen az új életúton, hogy aztán örök ellenségként tekintsen rá. Gloria hamar megtapasztalja, hogy az örök élet egyáltalán nem a végtelen idő fölötti örömködésből áll, néhány évnél tovább sosem maradhat egy helyen, az emberek elől titkolnia kell, hogy nem öregszik. Végig kell néznie a szerettei elvesztését, és ezekben a pillanatokban megérti az olvasó, hogy ez az adottság sokkal inkább átok, mint szerencse.

Maga a halhatatlanság ötlete a Hegylakó sorozat óta igen népszerű, ebben a történetben is fejvesztés útján veszik el egymás erejét-életét. Ami egyedivé teszi mégis a könyvet, az egyiptomi helyszínekbe való illesztés. Megismerhetjük az ókori egyiptomi élet egy szegletét, érezzük az illatokat, csodáljuk a természet szépségét.  Gloria  kalandjai során még számos országba eljutunk, Krétától egészen Kínáig. Közben több száz év eltelik, sok izgalom, feszültség, érzelem hullámzik a történetben, a legsötétebb börtöntől a legnagyobb pompáig minden előfordul Gloria életében és végig szurkolunk ennek a kemény nőnek, hogy időnként azért boldog is legyen.

Igazi meglepetés érheti azokat az olvasókat, akik olvasták a Morwen könyveket is a szerzőtől, hiszen egy régi ismerőst láthatunk viszont a történetben, imádtam ezeket a részeket, az a bizonyos úriember bizony meg tudott lepni. 

Ashley karakterei csodálatosak, erősek és határozottak. Gloria fejlődése a szellemiségében bontakozik ki, eljut oda, hogy elfogadja magát, célul tűzze ki, hogy az emberek segítése, gyógyítása a feladata, és végül elnyeri a jutalmát. A férfi karakterek Ashley igazi erőssége. Minden könyvében hasra estem a főhőstől és itt sincs ez másképp. Csakhogy itt tucatnyi is akad, végül is évszázadokat repülünk át. Hála az érzékletes leírásnak nem nehéz elképzelni ezeket a pasikat és a cselekedeteiket.

Időnként elgondolkodom, hogyan tud a szerző nő létére csatajeleneteket írni, de olyan részletességgel, hogy csengnek-bongnak a kardok, hasad a bőr, csattannak az ökölcsapások. Pereg, pereg a film, és örülhetsz, ha ép bőrrel megúszod!

Nagyon büszke vagyok Ashley sikerére, hihetetlenül inspiráló a munkássága, és tiszteletre méltó a hozzáállása az íráshoz. Remélem a többi történet is kiadásra kerül, én nagyon várom!

Ebook-ban és nyomtatott formában is megrendelhető a könyv a Publio Kiadó honlapján.

Borító: Ez a jelkép szerintem az egyik legszebb az egyiptomi kultúrából. Remek látni a borítón.

Kedvenc karakter: Gloria, Nestor, Brontész

Szárnyalás:  Ramszesz beleszövése a történetbe.

Mélyrepülés: A kínai erőszak nekem erős volt, mindenesetre megbosszultam volna. (Kill Bill befigyelt)

Érzéki mérce: Az erőszakos jelenetek miatt 16-os karika.

Értékelés: 

Dan Wells: Partials - Részben ember

Fumax Kiadó 2012
456 oldal
Goodreads: 3,96
Besorolás: YA, poszt-apokaliptikus

Tizenegy éve nem marad életben egyetlen újszülött sem három napnál tovább. Végez velük az RM vírus, amely tizenegy évvel ezelőtt kipusztította az emberiséget. Az egykori New York területén, mai nevén East Meadow-n él az a 40000 ember, akik túlélték a halálos vírust, ami a Részlegesek ellen folytatott háború során került a levegőbe. A Részlegesek olyan emberi külsővel rendelkező faj, akiket harcra teremtettek, de lázadásuk háborúhoz vezetett. 

Kira 16 éves medika, kétségbeesetten próbálja megfejteni a vírus titkát. Az emberiség belátható időn belül kipusztul, ha nem találják meg az ellenszert. A kormány a Remény törvényt is bevezette, ami kötelezi a 18 éven felüli nőket a terhességre és szülésre, hogy minél több csecsemőt vizsgálhassanak meg a siker érdekében. A törvénnyel nem mindenki ért egyet, a Hang egyre többször szabotálja a Szenátus döntéseit. Nyílt titok, hogy a terhességi korhatárt 16 évre akarják csökkenteni. Kira megtudja, hogy legjobb barátnője is terhes, muszáj megtalálnia a megoldást.

Nem véletlen, hogy 2012-ben sok könyv jelent meg a disztópia és a poszt-apokaliptikus műfajában. Szerencsére mégsem következett be a világvége, de nekem kedvencem ez a műfaj, így nagyon örültem, hogy a Fumax kiadta ezt a remek történetet. 

A szerző egy úriember, úgyhogy kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, vajon hogyan írja meg a 16 éves lány főszereplésével játszódó történetet. Remekül megoldotta!

A könyv teljesen magával ragadott, a cselekmény egy pillanatra sem áll le, nincsenek üresjáratok, az utolsó oldalig zajlik az akció. A harci jeleneteknél szintén nem volt hátrány, hogy a szerző férfi, a helyszínen éreztem magam, remek leírásokat kaptam, filmszerűen pörögtek az események, szerencsére a golyók elkerültek, igaz az egyik súrolt.

Dan remek karaktereket alkotott, az egész csapat szimpatikus egytől egyig. Mégis Kirát tartom kiemelkedőnek. Végre  egyre több hősnővel találkozom a könyvekben, akik nem az összezavarodott buta libák sorát erősítik, hanem GONDOLKODNAK. Kira is ilyen, intelligens, okos, ugyanakkor erős is, és minden körülmények között kiáll a társaiért.

Kira felállít egy elméletet, hogyan lehetne közelebb jutni a megoldáshoz és titkos küldetést szervez. Tudja a társaival együtt, hogy ez akár halálos "mission impossible" lesz, mégis elindulnak.  Felmerül a gondolat, hogyan jön rá pont a 16-17 éves Kira a lehetséges megoldásra, hiszen a tudósok éveken át teljesen más oldalról próbálkoztak. Szerintem abszolút hihető, hogy a megmaradt 40000 emberből csak néhány tudós akad, és az éles elméjű Kira új megközelítése sikerre vezethet.

Samm

Rendkívül tetszett a Részlegesek ötlete. Mesterségesen előállított faj, akik külsőre megtévesztésig hasonlítanak az emberekre. Samm egy közülük, akit megismerünk a történetben,  be is lopta magát a szívembe, a folytatásban remélem sokkal többet kapok majd belőle.

A romantika azért még egy ilyen akciódús ya történetből sem hiányozhat, de szerencsére nem hangsúlyos, pontosan elég is ennyi. Meg kell mondjam, nekem Marcus nem lett a kedvencem, és hallgatok a megérzéseimre..  A folytatásban azonban szívesen olvasnék több romantikát, a nyakamat rá, hogy meg is kapom!

Összességében remek történet, izgalmas, végig éreztem a feszültséget, nem is tudtam letenni. A következő rész február végén jelenik meg angolul, remélem még idén eljut magyarul is az olvasókhoz, én nagyon várom.

Borító: Fumax, imádlak! Megkaptuk az eredeti borítót, gyönyörűséges, itt-ott fényes és domborodik. Az egész könyv igényes, a margók is tökéletesek.

Kedvenc karakter: Kira, Samm

Szárnyalás:  A küldetés minden mozzanatát imádtam, adrenalinszint  az egekben.

Mélyrepülés: A csecsemők halála megrázó.

Érzéki mérce: Néhány csókolózásig jut el az érzékiség , 14 éves kortól ajánlom.

Értékelés: 

Karen Thompson Walker: Csodák kora

Libri Kiadó 2012
355 oldal
Goodreads: 3,69
Fordította: Nagy Gergely
Besorolás: disztópia

Sok-sok évvel ezelőtt láttam egy amerikai katasztrófafilmet, "A mag" címmel. Nem volt egy kiemelkedően jó film, de amiről szólt - miszerint mi történne, ha a Föld forgása lelassulna - elgondolkodtatott nagyon. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mi lett volna akkor, ha a hősök nem járnak sikerrel, hogyan alakult volna át minden a katasztrófa hatására.

És a kezembe került ez a könyv. Sok jót hallottam róla és pont ezt a témát dolgozta fel, így természetesnek vettem, hogy olvasnom kell.

„Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.”

Ez a történet nincs tele akcióval, nincsenek benne földöntúli lények, világmegváltás, csupán egy fiatal lány részletes visszaemlékezése arról az időszakról, amikor visszafordíthatatlan változások kezdődtek a Földön. De mégis ez egy olyan történet, ami magával ragad, és nem enged. Egy történet, ami elég időszerű, hisz bármikor velünk is megtörténhet, ha nem vigyázunk a bolygónkra. A Föld lassulása következtében a nappalok és az éjszakák szépen lassan hosszabbodnak, és ez mindenre hatással lesz. Hányszor könyörgünk azért, hogy bárcsak egy nap több órából állna? Itt ez bekövetkezik... És garantálom, ha ezt a könyvet elolvassátok, soha többé nem kívántok ilyet.

A regény azt az 1 éves időszakot öleli fel, amikor 11 évesen, épp kilépve a gyermekkorból, átlépve a tinédzserek amúgy is zűrös világába, Julia kénytelen átélni, ahogy a megszokott kis élete, a mindennapjai megváltoznak. A korából adódóan őszintén mesél mindenről, szinte napi részletességgel írja le, hogyan változik meg a környezete; hogyan élik meg ezt a változást a barátai, a családja és az ismerősei. És Juliát élmény olvasni, hisz tényszerűen, érthetően, figyelmesen ír. Sokszor úgy éreztem magam, mintha egy amerikai katasztrófafilmet „néznék”, de kihagyva belőle az összes nyálas hollywoodi klisét és csupán annyi érzelmet beletéve, amit egy 11 éves kislány érezhet. Julia a katasztrófa közepette is tinédzser marad, próbál beilleszkedni a korosztályába, edzésre jár, barátokat szerez és veszít el és szerelmes lesz, miközben a Föld körülötte változik és ez a változás természetesen lassan az ő életére is hatással lesz.

A mai napig, ha visszagondolok a történetre és az utolsó fejezetre, összeszorul a szívem. Az utolsó mondat pedig…. Egy teljesen egyszerű mondat, semmi hatásvadász dologgal nincs megspékelve, mégis elolvasva, jó fél órán át sírtam és utána hosszú órákig még a történeten gondolkodtam.

Ezt a gyönyörűen megírt regényt szerintem mindenkinek olvasnia kell. És utána másnap felkelni és örülni a napfelkeltének, majd végignézni a naplementét. Kiélvezni minden egyes napot, amit a szeretteivel tölthet egy olyan világban, ahol természetes, hogy a nap 24 órából áll, ahol mezítláb végigsétálhatunk a gyepen, hallhatjuk a madarak énekét, beleharaphatunk egy almába. Hálát adni, hogy egy ilyen világban élhetünk és megtenni mindent azért, hogy ez így is maradjon.

A könyvet köszönjük a Libri Kiadónak.

Borító: Nagyon szép, az arany betűs cím gyönyörű rajta. De mégis.... Ez a borító engem arra emlékeztet, mintha a rossz végén ott lenne a jó, az alagút végén a fény. És ez a történet nem ennyire könnyed.

Kedvenc karakter: Julia és Seth

Szárnyalás: Az első csók

Mélyrepülés: Julia és Seth engedetlenségének a következményei

Érzéki mérce: 12 éves kor felett nyugodtan olvasható.

Értékelés: 

 

Coert Voorhees: A Torres fivérek

Könyvmolyképző 2012
255 oldal
Goodreads: 3,83
Fordította: Papolczy Péter
Besorolás: YA

Mostanában elég sok "rosszfiús" könyvet olvastam, így amikor az egyik barátnőm felhívta erre a könyvre a figyelmemet, majd megláttam a borítóját, azonnal lecsaptam rá.

"Frankie Towers egy átlagos másodikos gimnazista egy poros kisvárosban a sivatagos észak-amerikai délnyugaton. Talán már túl átlagos is. Főleg a végzős bátyjához képest, aki az egyik legnépszerűbb fiú az iskolában, és ráadásul a gimnázium focicsapatának a kapitánya. A város legvagányabb figuráival barátkozik, miközben Frankie petárdákat dugdos hangyabolyokba félszemű cimborájával, amikor éppen nem asztalokat szed le a szülei éttermében. És mit tehet egy ennyire átlagos fiú, ha szemet vet a környék legbombázóbb csajára? Akiért ráadásul meg kell küzdenie a város feltehetően leggazdagabb fiújával?"

Sopaipilla

A könyv fülszövege már nem volt ennyire biztató, mint a borító, de adtam neki egy esélyt. Ahogy fentebb is olvashatjuk, Frankie átlagos. Ez nem is lett volna baj, mert már régóta szerettem volna egy olyan fiú főhősről olvasni, aki nem tökéletes, nem „álompasi”, de ez a történet erről a fiúról nagyon hamar rávezetett arra, hogy nem, ez mégsem az én műfajom. Frankie elvan a saját kis világában, besegít a szüleinek az éttermükben, a legnagyobb szórakozása, hogy petárdákat robbantgat a haverjával és próbál a menőbb bátyja árnyékában átevickélni az iskolai éveken. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen istenháta mögötti kisvárosban nincs túl nagy élet és a kilátások sem túl rózsásak, de ennek a fiúnak látszólag semmilyen életcélja nincs, csak úgy sodródik. Nem érzem, hogy ki fog tudni innen törni - hiába adnak fel a szülei mindent érte és szinte látom, hogy 10-15 év múlva is itt fog élni és dolgozni.

Még a félszemű barátja, Zach is jóval érdekesebb figura lett volna, őt még valamennyire kedveltem is, de nem csak a környezetében élők, hanem én is rendre rosszul lettem, valahányszor az üvegszemét kikapta a szemüregéből, majd a szájában letisztogatta és visszatette... (pedig próbáltam mindezt nem elképzelni a valóságban…) 

Ezerszer izgalmasabb lett volna a könyv, ha Frankie bátyjáról olvashatunk, hisz ő egy sokkal izgalmasabb, sokrétűbb személy, az iskola sikeres és ünnepelt focicsapat kapitánya, akinek nem elég ez a népszerűség, többre vágyik, ezért elkezd a város „nehézfiúival” barátkozni, hogy velük még magasabbra törjön. Persze ez csak a látszat, hisz az iskolások között hiába lesz tényleg népszerűbb, de a „keményfiúk” csak addig tartják havernak, ameddig egyszer szembe nem száll velük és akkor azonnal bebizonyítják, hogy a fiú nincs velük egy súlycsoportban. Ez egy jóval érdekesebb történet lett volna. Végigolvasni, hogy hogyan ismerkedett meg a bandával, mi történt vele, hogy avatták be és mi késztette arra, hogy szembeszálljon velük. De nem. Mi megkaptuk helyette Frankie-t, aki annyira „langyosvíz”, hogy egyszerűen nem értem a mai napig, hogy egy olyan bomba nő, mint Rebecca, mit látott benne… Nincs jó szövege, nem túl okos, az „álomnővel” se tud mit kezdeni és az iskolában is a népszerűbb fiúk állandóan belekötnek.

 

És hol vannak a címben ígért Torres fivérek? Nekem ez sem jött át. Persze, Steve az öccse mellé állt, amikor az iskola másik ügyeletes „TOP” pasija, a város leggazdagabb családjának a fia kipécézi magának Frankie-t és ahol tudja, ott alázza, de nekem ez sem tűnt annyira testvéri tettnek. Én inkább úgy éreztem, hogy Steve azért védte meg Frankie-t, mert így okot kapott arra, hogy megrendszabályozza a riválisát. És nem azért, mert annyira szeretné az öccsét.Sőt, sok esetben úgy tűnt, hogy inkább szégyellte.

A történet vége pedig teljesen lezáratlan. Az, hogy mi lesz Frankie-vel, nem igazán érdekelt, mert egy percig sem éreztem szimpatikusnak, így az sem izgatott nagyon, hogy mi fog vele történni. De például ott van Steve.. az érdekelt volna, hogy neki mi lett ezután a sorsa? Elveszítette az ösztöndíját vagy megmaradt és ki tudott ugrani ebből a világvégén lévő kisvárosból? Mielőtt megkérdezné valaki, nem, nem szeretnék egy második részt olvasni ebből a könyvből, hogy ezt megtudjam…

És mi mentette meg a regényt végül? Leginkább a narráció, mert amikor Frankie NEKÜNK mesél, az sok esetben kifejezetten humoros és élvezhető, a szleng is jó, viccesen és érdekesen festi le a kisvárost, az iskolai életet és az ott élő emberekről pedig nagyon jó és őszinte leírásokat kapunk. A spanyol mondatok használata is sokat színesített volna a történeten – feltéve, ha valahol van fordítása is, mert az én spanyol nyelvtudásom sajnos kevés volt ahhoz, hogy megértsem..

Borító: az eredeti borítót tartotta meg a kiadó, ami nagyon jól sikerült. Figyelemfelkeltő és látványos.

Kedvenc karakter: Steve

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a betörés, a bál utáni verekedés

Érzéki mérce: az erőszakos jelenetek miatt 16 éven felülieknek ajánlom

Értékelés: 

 

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk

Könyvmolyképző 2012
415 oldal
Goodreads: 4,12
Fordította: Molnár Edit
Besorolás: YA, fantasy

Maggie Stiefvater neve nem ismeretlen a magyar olvasók körében, hisz a Mercy Falls farkasai sorozatával már hatalmas rajongótáborra tett szert. Őszintén bevallom, én még nem olvastam tőle semmit - szégyenszemre még farkas imádóként sem -, de ennek a könyvnek a fülszövege, a borítója és az ismerősök véleménye alapján úgy éreztem, hogy ez lesz az első Stiefvater könyv, amivel megismerkedem.

Blue látó/jós családból származik.Bár ő nem rendelkezik semmilyen különleges képességgel, „csak” annyival, hogy felerősíti a többiek energiáját, de Szent Márk éjjelén mindig elkíséri az édesanyját a helyi templomkertbe, hogy a segítségével könnyebben lássák meg, ki fog az elkövetkezendő 12 hónap során meghalni. A lány még sosem látott senkit, de ebben az évben egy Gansey nevű fiú jelenik meg előtte, aki látszólag a közeli patinás Aglionby nevű magániskola tanulója. Blue-t első megdöbbenése után felvilágosítják a többiek, miszerint ő csak két esetben láthat szellemet ezen az éjszakán, ha vagy ő a fiú igaz szerelme, vagy pedig ő ölte meg őt. És Blue esetében az egyik lehetőségből szorosan következhet a másik, hisz már fiatalon figyelmeztették arra, hogy sosem csókolhat meg senkit, mert annak a személynek a halálát fogja okozni. A lány úgy érzi, hogy a fiút valamilyen módon figyelmeztetnie kellene, de kettejük útja hamarabb keresztezi egymást, mint ahogy gondolnák, hisz Gansey három másik barátjával együtt egy furcsa küldetésen dolgozik. Ehhez pedig szükségük van a látókra is, így akarva-akaratlanul, de összefutnak Blue-val és együtt próbálnak kibogozni egy hétköznapi és természetfeletti veszélyekkel tarkított legendát.

Owen Glendower

Maga a történet és az ötlet nagyon jó, nagyon tetszett, hogy egy ismert legenda megfejtésébe bonyolódik a kis társaság, mindezt rengeteg természetfeletti szállal megspékelve. Érdekes volt Owen Glendower (Owain Glyndŵr), Wales hercegének a történetét megismerni és a híres és rejtélyes Ley-vonalak is fontos szerepet kaptak a regényben.

Ezenfelül az egyik nagy csavar a történetben – bár tippeltem, hogy azzal a szereplővel nincs minden rendben – akkorát ütött, hogy utána több, Supernatural (Odaát) rajongó ismerősömmel is hosszú órákig próbáltuk ezt értelmezni:). Azt hittem, hogy több, mint 7 évad Supernatural végignézése után már nem tud senki újat mutatni a számomra ebben a témában, de Maggie-nek mégis sikerült.

A másik nagyon jól megírt rész a négy fiú története. Maga a regény két főbb szálon fut, az egyiken Blue-t és családját, a másikon pedig a négy fiú életét és a nyomozásukat követhetjük nyomon, majd később persze a két szál összeér, és onnantól egy közös szálat alkot tovább.

A fiúk mindegyike nagyszerű karakter, mindet másért lehet szeretni. A főszereplő a nagyon gazdag családból származó Gansey, aki az ész és a vezető a társaságban. Ott van mellette a szegény sorból feltörekvő, ösztöndíjas, hatalmas igazságérzettel rendelkező, szerény Adam, de persze nem hagyhatjuk ki Ronant, az örök lázadót, aki bármerre jár, csak bajt kavar és végül Noah-t, a legcsendesebb fiút a csapatból. A nagy kedvencem közülük persze Ronan lett. Imádom a karakterét, őt szerintem minden rosszfiút kedvelő olvasó imádni fogja szintúgy. Kifelé először egy nagyszájú, züllött, bajkeverőnek tűnik, de ahogy jobban megismerjük, hamar kiderül, hogy a barátaira odafigyel és bármit megtesz értük. És ahogy a kis hollóját, Láncfűrészt (ezen a néven azóta is egyfolytában vigyorgok:) imádja és gondozza! Teljesen a szívembe lopta magát.

Ez a rész nagyon jól kidolgozott, élvezettel olvastam, hisz hol szívmelengető, hol humoros, hol szívszorító volt a történetük, hogy mi hozta őket össze és hogyan képesek az ennyire különböző hátterű fiúk barátként, egy csapatot alkotni. Gansey mániája a legenda megfejtése és a többiek, bár nem túlságosan érdekli őket ez az egész, mégis segítik őt, a fiú viszont cserében a kis csapat összetartó ereje lesz és pénzt, kapcsolatot, időt nem kímélve a barátai mellett áll. Megható az összetartásuk. Mindegyik szereplőnél érezni, sejteni, hogy mi lesz a sorsa a történetben és a kezdeti sejtéseim szinte minden esetben beigazolódtak.

Amivel gondom volt, az a másik szál, Blue és a „családja”. A lány eleve nem egy jól megírt karakter, nem igazán tudtam vele azonosulni, beleélni magam a problémáiba és a családja pedig kifejezetten egy nagy káosz volt a számomra. Egy házon belül élt Blue az anyukájával, a nagynénjével és az unokatestvérével, akik mind jósok, médiumok. Plusz még ott volt az édesanyja két legjobb barátnője is. Ez a szál nekem „sok” volt, a szereplők pedig kiforratlanok. Még a könyv végére se tudtam ezt a részt teljesen letisztázni magamban, és ha most visszakérdezné bárki, hogy meséljek ebben a „jövendőmondó központban” élőkről, nagy bajban lennék.

Ráadásul a könyv elején egyszerre zúdított ránk az írónő rengeteg szereplőt és eleinte csak kapkodtam a fejem, hogy ki kicsoda és mi lehet a szerepe. Így miközben próbáltam a szereplőket memorizálni és odafigyelni rájuk, fontos információk vesztek el a történettel kapcsolatban, amikre csak akkor döbbentem rá, amikor a könyv elejét újraolvastam. Valahogy végig úgy éreztem, hogy a fiúk része élvezhető történetnek lett megírva, de amikor Blue részeihez értem, akkor nyögvenyelőssé vált az egész. Szerény véleményem szerint a négy fiú elvitte volna magában is a regényt, bár akkor hol marad a szerelmi szál, ami a női olvasók nagy részénél alapkövetelmény?:)

Na igen.. a szerelmi szál, ami a könyv fülszövege szerint annyira hangsúlyos. Hát.. Ez annyira halovány, hogy szinte nem is létezik. Valami alakul Blue és két fiú között is!.. de mégis.. túl sok kémiát sehol nem éreztem a szereplők között. Ez a történet (egyelőre) nem erre van kihegyezve, úgyhogy aki emiatt olvasná, az csalódni fog. Viszont aki szereti a rejtélyeket, a természetfelettit, szeret nyomozni, annak tetszeni fog a könyv.

Uffingtoni fehér ló

Ahogy fentebb említettem, még nem olvastam másik könyvet az írónőtől, így nem tudom összehasonlítani a többivel. Hogy a fordítással volt gond, vagy az írónő ír eleve néha ennyire zavarosan, nem tudom... Viszont, ha ezeken a hibákon túl tudunk lépni, akkor egy nagyon izgalmas, lebilincselő történetet kapunk, imádni való fiú szereplőkkel és olyan függővéggel, ami arra késztet, hogy azonnal akard olvasni a következő részt:).. (én is várom nagyon!)

Ui: a könyv utolsó mondatát valakivel, aki már olvasta, nagyon szívesen átbeszélném, mert rengeteg kérdésem és teóriám lenne ezzel kapcsolatban:).

Borító: az eredeti borítót tartotta meg a kiadó, ami szerintem tökéletes.

Hollófióka

Kedvenc karakter: Ronan, Adam és „Láncfűrész”

Szárnyalás: a négy fiú barátsága és összetartása + Ronan gyengéd viselkedése „Láncfűrész” iránt

Mélyrepülés: Noah titka

Érzéki mérce: inkább az erőszakos jelenetek miatt mondanám 14 éven felülieknek a könyvet

Értékelés:

A postás csenget (36)

A tavaly év végén megrendelt VP könyveim most érkeztek meg. A Könyvmolyképző Kiadó az ünnepek előtt nagyon jó akciókat csinált, igaz a 35%-os leértékelést az utolsó napra hagyták, ami már nem kerülhetett a fa alá. Nem gond, így is jól kezdődik az évem.

A három legjobban várt  könyv:

Colleen Houck: A Tigris átka

Kíváncsi vagyok a történetre, nagyon érdekel, remek véleményeket hallottam róla. Lupi  véleményét elolvashatjátok  ITT.

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk

Maggie gyönyörű stílusa már fogalom az olvasók körében. Türelmetlenül vártam már erre a könyvre, vajon tudja hozni a Shiver színvonalát? 

Marie Lu: Legend - Legenda

Ez a könyv fogalommá nőtte ki magát a külföldi könyves blogokon, óriási kedvenc mindenkinél. A borító végül nem lett az a fényes változat, de így is remek.

Cyn Balog: Fairy Tale - Tündérszerelem

Nem tudtam ellenállni a könyvnek, a tündérek a gyengéim. Lupi már olvasta, véleménye ITT.

Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva
Vegyes értékeléseket olvasok erről a könyvről és szeretnék végre megbizonyosodni, mi az igazság. Borítója remek, egyébként is bírom a redhead csajokat.

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók 
A romantikus, realista könyvek közül ez a könyv az, amit minden blogger imád. Tudnom kell miért.

Végül itt vannak a rég várt sorozat folytatások:

Bree Despain: The Savage Grace - Farkashalál
Miután a második rész nagyon tetszett, alig várom, hogy elkezdjem a befejező részt. A borító jellegében az eredetit idézi.

Kelley Armstrong: The Reckoning - A leszámolás
Még nem olvastam a Sötét erő trilógia második részét sem, most egyben olvashatom hamarosan őket.

Sarwat Chadda: Éjistennő 

Az ördög csókja folytatására mindenképp sort kerítek, templomosokról ritkán lehet olvasni ya regényt. Kíváncsi vagyok, hogy teszi túl magát Billi Kay halálán.

L.J. Smith: Stefan naplója 2. - Vérszomj

A szerzőt fel se kéne tüntetni, miután semmi köze a könyvhöz. Ez a TVD sorozat alapján íródott, mentes minden baromságtól, amit a fenti szerző életében elkövetett.  Erre viszont kíváncsi vagyok, ha okés, jöhet a harmadik rész is.

 Folyt.köv.

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Könyvmolyképző Kiadó 2012.
208 oldal
Besorolás: new adult, romantikus, realista

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Kedves Viktória!

Remélem nem zavar, ha még páran rajtad kívül is elolvassák az érzéseimet, amit a könyved keltett bennem. Az olvasóim is  megbocsájtanak talán, hogy most nem hozzájuk beszélek, ilyen még nem volt a blog történetében.

A könyved mély sebeket szakított fel bennem, amikről azt hittem már legalább 8 új bőrréteg fed, és sosem fogok már sírni miatta. De a történeted eszembe juttatta azt az érzést, amit nekem kellett átélnem, amibe majdnem belehaltam. De nem erről akarok beszélni.

A könyved sorai gyönyörűek,  minden egyes  oldalon beletaláltál a szívembe a szavaiddal. Ez az írásmód nagyon új volt nekem, nem is olvastam még soha ilyet, végig a régi szerelmednek mesélsz, ez alól csak a prológus és az epilógus kivétel. A fülszöveg alapján emlékszem, kicsit hunyorogtam, hogy öt táborozós napról szól a könyv, és ebből lesz halálos szerelem, de nem így van! Sokkal hosszabb időt ölel fel a történet, Csönge igazából a kezdet.

Amikor először vettem a kezembe a könyvedet, a kiadó által szervezett Aranymosós új könyves írók könyvbemutatóján, bevallom nem sokat tudtam róla. A borítóval kapcsolatos ötleteket követtem ugyan a facebook-on (a borító minden könyvnél nagyon érdekel), de a tartalomról előre semmit nem olvastam el. A könyvbemutatón azonnal kitűntél a magabiztos hangoddal, bár szabadkoztál, hogy milyen ideges vagy, de ez egyáltalán nem volt érezhető. Érthetően, teljes beleéléssel olvastad fel a részletet a könyvből, (azt a részt, amiben elhangzik a könyv címe is) és a hallgatóság azonnal érezhette, hogy mekkora feszültség van itt a szereplők között.  Megosztottad velünk azt is, hogy ez a történet 80%-ban így történt, ahogy leírtad. Tudod, hogy azóta is ezen agyalok, vajon mik voltak azok a részek, amit megváltoztattál? Én szeretném tudni! (Ugye elmeséled egyszer?)

Be kell valljam neked, imádom a vívódásokat, igaz, főleg a pasikéról szeretek olvasni, de a könyvedben végre szemtől szembe találtam magam egy valós vívódással, egy  igaz történettel, ami bárkivel megtörténhet, de bárki nem tudja így megfogalmazni, hogy egy ennyire szívfacsaró történet kerekedjen ki belőle. Remek dolog az írás-terápia, nagyon sokakon segít, még én is erre vetemedtem egyszer, de a különbség másokban és közted az, hogy ezt te szőröstől-bőröstől felvállaltad, beengedtél minket az életedbe, beleshettünk a titkaidba. Őszintén gratulálok ezért! Nagyon bátor vagy, és nagyon megérdemled a sikert, mert borítékolom neked, hogy sokra fogod vinni ezen a pályán.

Olvastam a blogodban, hogy lassan kész a második rész, és új történeteken is dolgozol. Ezek után csodálkozol ha azt mondom, alig várom?

Őszintén kívánom, hogy találd meg az igazi párod, fiatal vagy, minden megtörténhet, és  meg is fog!

P.S. Ugye, igazából nem dobtad el? A gesztenyét?

Viki nekem dedikál

Borító: Igazán illik a történethez, Magocsa-Horváth Évi munkája.

 

Kedvenc karakter:  Mindenki:)

Szárnyalás: 145. oldal - levél

Mélyrepülés:  Nem kellett volna bedobni a gesztenyét, nem és nem.


Érzéki mérce:  Keserédes fájó szerelem ez, végtelen vágyódás. Igazán a 16 év feletti korosztálynak tudnám ajánlani.

Értékelés: 

A szerző  felajánlott egy dedikált példányt a könyvből, hozzáillő könyvjelzővel! Nincs más dolgod, mint belépni a dobozba e-mail cím, vagy facebook profil segítségével.

A további két feladat opcionális, a nyerési esélyedet triplázod meg, ha teljesíted.

a Rafflecopter giveaway

 

ÚJ ÉV - ÚJ KÖNYVEK

Boldog Új Évet minden kedves olvasónknak!

Lupi és én mindketten 100 könyv kiolvasását tűztük ki magunknak 2013-ra. Persze lesznek átfedések, de felkészülhettek a kritikaáradatra. Szeretnénk a  Kedvencek lesznek, Borító extra, stb. rovatokat is feléleszteni. Még ezen a héten feltesszük azokat a könyveket is, amiket a legjobban várunk 2013-ban. 

A 2013-as évet a két könyves játék nyerteseinek kisorsolásával kezdtük, íme a nyertesek:

Helena Silence: Enigma című könyvét nyerte:

Simone Elkeles dedikált könyvét nyerte:

 

A Fuentes fivérek posztereit nyerték:

 

GRATULÁLUNK!!! 

(A nyertesekkel e-mailben veszem fel a kapcsolatot.)

Aki most nem nyert ne csüggedjen, mert indul az újabb játék Zakály Viktória  Szívritmuszavar című könyvéért!