Holly Black: Átokvetők - A fehér macska

A fehér macska a mi küszöbünkön is megjelent, így a Blogturné Klub november 10-én újabb kalandra indul. Öt állomáson keresztül megismerhetitek Holly Black Fehér macska című regényét, ami az Átokvetők sorozat első kötete. Érdekességeket olvashattok az írónőről, egy kvízből megtudhatjátok, ti milyen átvetők lennétek, Holly Black pedig még a kérdéseinkre is válaszolt, így vele is olvashattok egy interjút!

Természetesen a játék sem marad el. Ha velünk együtt követitek a fehér cicust, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három példányt is nyerhettek a könyvből!

Könyvmolyképző Kiadó 2013. november 15.
320 oldal
Fordította: Kovács Krisztina
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, urban fantasy

Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.

Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lilával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.

Holly Black megalkotta a gengszterek és sötét mágia megragadó történetét, ahol a puszta érintés szerelmet vagy halált hozhat, és az álmok valóságosabbak, mint az ember saját emlékei.

Nagyon régóta, több mint három éve jelöltem be a könyvet a to-read listámra, izgalmasan hangzott a fülszöveg, és az írónő szárnyaló fantáziájáról a rengeteg fantasy könyve alapján már képet alkottam. Nem kellett csalódnom, egy egészen egyedi, különleges világfelépítést álmodott meg Holly, az átokvetők világát, és ezzel meg is alapozta a kedvem a történethez.

Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, Cassel egy átokvető családba született, de neki úgy tűnik nincs különleges képessége. Megpróbál beilleszkedni a környezetébe, és mágia nélkül is sikerül népszerűségre szert tennie, a suliban titkos fogadóirodát működtet, hogy egy kis plusz pénzhez jusson. Ezen kívül legfőbb gondja, hogy a lelkét súlyosan nyomasztó terhet enyhítse, minden jel arra mutat, hogy évekkel korábban megölte a legjobb barátját, Lilát. Emlékszik a vérben úszó padlóra, a késre a kezében, és a mosolyra az ajkán, mintha élvezte volna azt, amit tett. Újabban nehezebb a normalitás látszatát fenntartania, ugyanis egyre többször ébred arra, hogy alvajár, ez odáig fajul, hogy felfüggesztik az iskolában, amíg nem szerez orvosi igazolást a gyógyulásáról.

Cassel karakterét nagyon megszerettem, mert őrá aztán nem húzható rá semmilyen ya klisé. Nem igazán csak a jó tettek hajtják, megvan a magához való esze a simlisséghez, gondolkodás nélkül kihasználja a sármosságát éppúgy, mint a kiváló hazudási képességét. Az ő hangján halljuk végig a történetet, kiváló mesélőnek bizonyul, imádtam a fejében lenni. Cassel nagyon okos, ahogy apránként összerakja a megszerzett információkat és kombinál, az valami félelmetes. Mindig van egy következő lépése, amire nem számítasz, és ezzel zsebre tesz, engem legalábbis lenyűgözött. De ott van a humora és a kis felvillanó mosolyai, amivel újra és újra levesz a lábadról. Te jó ég, milyen jó emberismerő, és ezt gátlástalanul ki is használja. A karaktere határozottan fejlődik, alig várom hogy megtudjam, hogyan oldja meg a történet utolsó csavarját a következő részben.

A többi karakter is mind kiválóan megírtak, Cassel nagyapja például szenzációs, sok mindent örökölt tőle az unokája. A két bátyja is természetesen megéri a pénzét, a titkolózás és félrevezetés művészeivé válnak. Izgalmas megismerni minden szereplőt, mert annyira különbözőek, szerteágazó képességekkel, és én élvezettel olvastam végre olyanokról, akik nem a jó tetteikről híresek.

Lila karaktere volt egy kicsit kettős, nem igazán tudtam megszeretni, de ebben közrejátszott talán az is, hogy a vele történtek nagyon hatottak a későbbi személyiségére. Nem is azzal van a bajom, amiket tett, hanem Cassel felé való viszonyulása nem tetszett. De ennek még lesz folytatása..

Minden szereplőről órákat lehetne mesélni, hiszen oda-vissza repkedtek az átkok, amik erősen befolyásolták a karaktereket, és igencsak kíváncsi vagyok kinek hogyan alakul a további élete.

A cselekmény izgalmas, de kell egy kis idő, hogy megeméssze az olvasó, nagyon oda kellett figyelnem, mindig akad egy-egy újabb csavar. Csodálom az írónőt, remekül kidolgozta ezt a mágikus világot és tele tudta szőni olyan ötletekkel, fordulatokkal, hogy csak kapkodtam a fejem.

Holly Black

Az átokvetők társadalma olyan, mint egy maffiavilág, gengszterekkel és gyilkosságokkal, hatalmi harcokkal, de itt a bűnözés párosul a mágiával is. Imádtam azokat a részleteket, amik amulettekhez, babonákhoz kapcsolódtak. Mindezek mellett kiemelkedően foglalkozik a szerző a szeretet és család fontosságával is.

A történetben van ugyan némi romantika, de nem ezen van a hangsúly, és ez így tökéletes. A folytatásban azonban el tudok képzelni ennél többet is.

Összességében a könyv nem egy tipikus ya regény, és éppen ez teszi kiemelkedővé. Abszolút uniszex, a fiúk is élvezettel fogják olvasni. Nincsenek túlvilági lények, viszont van nem kevés varázslat, és ez teszi rendkívül eredetivé. Holly Black óriási tehetség, a könyv számomra a letehetetlen kategóriába tartozik, sőt még a kötelezően újraolvasós polcra is felkerül. Azt hiszem sokat fogom rágni a kiadó fülét a folytatás mielőbbi megjelenéséért.

Borító: Sokkal jobban örültem volna a Cassel+cica borítónak.

Kedvenc karakter:  Cassel, Sam

Szárnyalás: Minden átokvetés, talizmán, amulett ámulatba ejtett.

Mélyrepülés: A függővég.

Érzéki mérce:  Nincs benne túl sok romantika, 14 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

A könyv megjelenés után megvásárolható a Könyvmolyképző Kiadó Webshopjában.

Blogturné Extra:  Borítómánia

Balról jobbra: Az első az eredeti Margaret K. McElderry Books 2010 keményborítós US kiadás, nekem ez tetszik a legjobban. Második a német nyelvű kiadás, mely színvilágát tekintve megegyezik az eredetivel. Több hasonlóság nincs, a történetben egy árva pillangó sem szerepel. A harmadik a svéd kiadás, elég bénácska, a könyvben egyszer sem játszik gombolyaggal a macsek. A sort a spanyol kiadás zárja, ők leszedték Cassel fél fejét, nyilván olvasták a könyvet, hogy nem barna, hanem fekete a haja. A második sorban az első a UK rajzolt borítójú kiadása, örülök, hogy nem ez lett a magyar. Ezt követő borító a 2011-es McElderry kiadás, A hetedik szintén nagyon tetszik, egész más hangulatú, ez a kanadai Indigo kiadása. Végül a magyar verzió, ami az amerikai puhakötéses borítót vette át.   

J á t é k

A fehér cicus ezúttal nem kér tőletek sokat ahhoz, hogy nyerhessetek.

Három egyszerű kérdést találtok a Rafflecopter dobozban, amelyek a könyvvel kapcsolatosak. Minden kérdésre megtaláljátok a válaszokat a blogturné bejegyzéseiben. Már egy helyes válasszal is indulhattok a könyvért, de minden helyes válasszal tovább nő az esélyetek, hogy megnyerjétek a három nyereménykönyv egyikét!

a Rafflecopter giveaway

11/10  Angelika blogja
11/11. Dreamworld
11/12. Kelly & Lupi olvas
11/13. Nem harap a...
11/14. Deszy könyvajánlója 

Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár

November 8 - 11 között a Blogturné Klub Meg Rosoff Majd újra lesz nyár... című könyvét szeretné nektek bemutatni. Az értékelések mellett interjút olvashattok az írónővel, megnézhetitek a hivatalos filmtrailert, összehasonlítást olvashattok, hogy miben tér el a könyv és a film és meghallgathatjátok a film zenéjét is. Természetesen játékkal is készültünk, amivel ismét könyvet nyerhettek!

Európa Kiadó, 2013

221 oldal

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Goodreads: 3,61

Besorolás: YA, disztópia, poszt-apokaliptikus

Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másik esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében...

"Elizabeth a nevem, de senki nem szólit így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé."

Daisy ezzel indítja a történetét. Egy megbántott, anorexiás tinédzser történetét, aki az amerikai nagyvárosi életből az angol vidéki rokonokhoz kerül, egy teljesen ismeretlen élethelyzetbe, ismeretlen emberek közé. Eleinte furcsán méregetik egymást, de Daisy hamar beilleszkedik a családba, sőt szerelmes is lesz. És ekkor kitör a háború és az egyszem felnőtt, aki eddig vigyázott rájuk, külföldön ragad, egyedül hagyva a gyerekeket...

Különleges könyv ez és tudom, hogy sokak számára nagy vihart fog kavarni egy részlete. Hogy miért is? Erre majd később rátérek, most inkább a történetről pár szó.  A disztópiás könyvek mostanában eléggé felkapottak lettek. Talán amiatt, mert mi magunk is félünk, hogy mi történik a jövőben és ezekkel a könyvekkel próbáljuk felkészíteni magunkat rá? Vagy amiatt, mert izgalmas az otthon kényelméből és biztonságából egy veszélyekkel teli jövőről olvasni? Nem tudom. Ez a történet is egy negatív jövőképet fest le. Kitör egy háború. Az nem derül ki, hogy ki robbantotta ki és miért - de ez talán nem is lényeges. Ez talán soha nem lényeges. A lényeg az, hogy mi történik az emberekkel. Mi történik Daisyvel és az unokatestvéreivel. 

Eleinte nem különösebben sok minden, hisz annyira távol élnek mindentől, hogy senki nem veszi komolyan a háborút. Az írónő a maga módján, nagyon ügyesen, lassan vezeti fel, apró részekkel adagolja az elkövetkezendő borzalmakat, majd hirtelen belekerülünk a sűrűjébe. A háború borzalmas, még úgyis, hogy a család Anglia egy távoli, eldugott részén él. És ezt Daisy tolmácsolásában tökéletesen át tudjuk mi is élni, hisz a történet előadásmódja különleges. Aki gyönyörű tájleírásokhoz, viharos érzelmekhez szokott és azt várja, az csalódni fog. Daisy a maga tinédzser módján avat be minket a történetébe, hol viccesen, hol szarkasztikusan, hol szívszorítóan mesél, mintha csak a barátnőjének mesélne. És ez valami fantasztikus, ez adja a könyv egyik érdekességét. Felesleges dolgokkal nem traktál minket, csak azt meséli el, ami fontos.

És akkor az a rész, ami sokak szemében szálka lehet: Edmond, akivel Daisy szerelembe esik, nem elég, hogy a lány unokatestvére, de még fiatalabb is nála. Ez elég megbotránkoztató lenne, de ahogy halad a történet, ez valahogy már nem lesz olyan fontos. Eltörpül a többi dolog mellett. Persze, a két fiatal egymásra talál és szerelem szövődik köztük, de ez a könyv nem erről szól. Illetve nem csak erről szól. Inkább azt mondanám, hogy a túlélésről. Daisy először próbálja azt túlélni, hogy az apja elküldi számára idegenekhez, mert inkább az új feleségét választja, mint őt. Utána megpróbálja túlélni azt, hogy egy teljesen új élethelyzetbe kerül, a nagyvárosból a vidéki Angliába. Végül pedig megpróbálja túlélni a háborút, a veszteségeket és azt, hogy már semmi nem lesz olyan, mint volt. A szerelem pedig a háború kitörésével csak másodlagos dolog lesz. Persze, ez az egyik mozgatórugója a történetnek, de a fő szál továbbra is a túlélés marad.

Ami számomra egyedül nem tetszett, az talán a gyorsan lezárt vége. Persze, az egész történet alapjában véve gyorsan zajlik, de a vége nekem picit összecsapottnak tűnik. Én jobban szerettem volna, ha kicsivel hosszabb, részletesebb befejezést kapunk. Nekem úgy tűnt, mintha ott elfogyott volna a lendület és az írónő gyorsan le akarta volna zárni az egészet.

Összességében imádtam a könyvet, egy érdekes és szívszorító történet. A könyvet mindenkinek ajánlanám, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt. YA történet lenne? Szerintem igen, bár biztosan sokan vitatkoznának velem, hogy nem biztos, hogy ennek a korosztálynak való. Én mégis azt mondom, hogy érdemes nekik is elolvasni, hisz olyan témákkal foglalkozik, amivel a tinédzserek is szembekerülhetnek: családi problémák, tiltott szerelem, étkezési zavarok, és akkor még csak a nagyobb dolgokat említettem. Ezeket a dolgokat pedig eltitkolhatjuk előlük, de attól még léteznek. 

Borító: A film alapján készült a borító, nekem nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Daisy, Piper

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: Csingi

Érzéki mérce: az érzelmi szinten semmi olyan nincs benne, ami miatt figyelmeztetni kellene bárkit is. A háborús részek miatt már annál inkább.

Értékelés:

Blogturné Extra - A hivatalos filmtrailer

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné állomásai

November 8    Deszy könyvajánlója - Interjú

November 9    Kelly Lupi olvas - Film trailer

November 10  Nem harap a... - Film vs. Könyv

November 11  Dreamworld - Filmzene

Mennydörgő némaság játék 8. nap

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye a képen látható gyönyörűséges és egyedi táska.  Hogy mit kell tenned érte?

1. November 1-9. között minden nap kikerül egy könyves blogger oldalára egy-egy érdekesség a Mennydörgő némasággal kapcsolatban. Mindegyik poszthoz tartozik majd egy kérdés is, amelyet meg kell válaszolnod helyesen.

2. A kérdések megválaszolásához mindig a másnapi blogbejegyzés ad segítséget.

3. Ne áruld el senkinek a helyes válaszokat, ne írd ki őket sehová a játék során! Ha valaki ilyesmit tesz, az azonnali kizárással jár együtt!

4. A 10. napon, mikor kikerül az utolsó részlet is, küldd el éjfélig az összes kérdésre a választ a spiritbliss24@gmail.com e-mail címre.

5. Ha a válaszaid helyesek, akkor részt veszel a sorsoláson. Fontos: csak akkor kerül a neved a kalapba, ha mind a 9 kérdésre helyesen válaszoltál!

6. Az előző kérdést itt találhatod: http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2013/11/jatek.html

7. érdekesség: Mennydörgő némaság novella, Caspar szemszög

Beavatás

A füstös bárba lépve egy gyors pillantással felmértem a terepet. A pultnál üldögélőkön és az első asztalok vendégein semmi különös nem volt. Egyszerű férfiak, akik a nap végén ki akarták ereszteni a gőzt egy kis itallal. A hátsó asztalokat viszont azonnal kiszúrtam. Kevés ital, összedugott fejek, indulatos vonások. Hogy fegyverekről, drogról vagy másról folytak-e a tárgyalások, azt nem tudhattam, de hogy ilyesmikről van szó, arra a fejem mertem volna tenni.

Sammyvel összeakadt a tekintetünk, a sötét szempár szinte meglasszózott; lábam akkor is elindult volna felé, ha valójában nem oda tartok. Nem mozdult, nem mosolyodott el, mégis hívogatott. Hosszú fekete haj, törékeny, nőies alkat, farmer és bőrdzseki. Gyönyörű és veszélyes.

- Helló! – köszöntem rá, ahogy az asztala mellé értem. Intett, hogy üljek le, ezért becsusszantam a vele szemben lévő székre. Néhány másodpercig csend volt, kivártam, hogy Sammy magától megadja nekem a figyelmet. Kortyolt egyet az italából, aztán nagyon komolyan rám nézett.

- Rendes pasi vagy, Carl – közölte. Zavart ráncok jelentek meg a homlokomon, nem ilyen kezdésre számítottam.

- Hát, kösz. Azt hiszem… - vontam meg a vállam bizonytalanul. Ha épp bűnözőnek akar állni az ember, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb bók. Sammy odaintett a csaposnak, hogy még egyet kér, és nekem is hozza ugyanazt, aztán visszafordult felém. Tekintete valódi érdeklődésről árulkodott.

- Miért akar egy hozzád hasonló, rendes pasi sötét ügyekbe keveredni? – tette fel a kérdést, ami a leginkább foglalkoztatta. Megköszörültem a torkomat, és egyenesen a szemébe néztem.

- A hozzám hasonló, rendes pasiknak is fizetniük kell valamiből a lakbért és az ételt. Na, meg az italt – mosolyogtam fel a középkorú pincérnőre, aki letette elénk a poharainkat. Belepirult. Sammy aprót rázott a fején, de jókedvűnek tűnt.

- Szóval, az egész a pénzről szól?

- Nem. Én csak… meguntam, hogy folyton kihasználnak és átvernek. A legutóbbi munkáltatóm kéthavi bérrel tartozik. A tisztességes állampolgárok becstelenebbek, mint sok mellékúton járó. Mellettetek legalább lehet tudni, mire számíthat az ember – fejtettem ki az álnézeteimet. Furcsa volt rendőrként a bűnözőlét mellett érvelni, mégis szemrebbenés nélkül képes voltam úgy beadni minden szavamat, mintha valóban hinnék benne.

- Ez igaz. Ha jól dolgozol és hűséges vagy, megkapod a megérdemelt jutalmadat. Ha rosszul végzed a dolgod vagy elárulsz… nos, tudod… - fecsegett olyan könnyedén, mintha nem a halálomról, hanem egy születésnapi buli megszervezéséről lenne szó. – Azzal is tisztában vagy, hogy olyasmiket kell majd tenned, amikhez gyomor kell?

- Igen – bólintottam határozottan.

- Tisztában lenni vele itt – mutatott a fejére - nem elég. Idd meg az italod, szükséged lesz rá, aztán megyünk! – közölte hirtelen. Megragadtam a borostyánszín folyadékot, és egyetlen korttyal felhajtottam. Az alkohol végigmarta a torkomat, és felmelegített odabent. Amint teljesen szétterjedt a belsőmben az érzés, Sammy felállt, és elindult a hátsó ajtó felé. Követtem.

A sikátorba lépve az arcomba vágott a szél, mégsem fáztam, ám a gyomrom furcsán összeszűkült. Fogalmam sem volt, hová visz Sammy, de azt szinte biztosra vettem, hogy nem egy kellemes, baráti programra tartunk. Egy szót sem váltottunk egymással, csak némán rakosgattuk egymás elé a lábainkat. Végül Sammy lelassított.

Az utca végében egy homokbarna kabátos alak ácsorgott. Amint észrevett minket, besétált a legközelebbi sikátorba. Sammy felé tartott, bár, hogy miért kell találkoznunk az illetővel, azt elképzelni sem tudtam.

- Walter – biccentett Sammy az idegennek. Vékonyka férfi volt, inkább nézett ki irodai alkalmazottnak, mint bűnözőnek. Ahogy meglátott minket, aprót hajtott magán, és idegesen megállt a fal mellett.

- Örülök, hogy hívott. Miben tudnék segíteni? – érdeklődött túlzott lelkesedéssel. Elsőre levettem, hogy igazi talpnyaló stílus.

- Walter… - ismételte meg Sammy ezúttal kissé elgondolkozva. Félredöntött fejjel fürkészte a ráncos arcot, mintha mérlegelne valamit.

Ahogy előrántotta a pisztolyát, önkéntelenül is hátraléptem, de a cső nem felém fordult, hanem Waltert vette célba. A férfi riadtan összehúzta magát, mint egy erdei állat, ami szembetalálta magát a nagy, gonosz farkassal.

- Mmmmmmi…? – rémült dadogás tört elő a torkából magas, vékony hangon.

- Nem szeretem, ha átvernek, Walter. És a Főnök sem szereti… - kezdett Sammy vontatott beszédbe, miközben egyre közelebb lépett a falnak simuló férfihoz. Hangja hűvösétől borzongás futott végig a gerincemen. Körbepillantottam, hátha rájövök, mit is kéne most tennem, és hirtelen összeállt a kép: a Birgminthon Streeten vagyunk, alig néhány méternyire a rendőrkapitányságtól. Ez csak egy próba; Sammy kíváncsi, hogyan reagálok.

- Fogalmam sincs, miről… Én soha…

- Ó, dehogy is nem! Majdnem nem vettük észre, ha mindig csak egy kicsit csípsz le a bevételből, kevésbé feltűnő, nem igaz? De a Főnök mindent lát és mindenről tud.

- Kérem, én nem… kérem… - Összezavarodtam. Walter túl jól játszotta a szerepét ahhoz, hogy a rettegése csak látszat legyen. Épphogy csak nem vizelte össze magát.

- Hé, Carl! – Sammy hangjától összerezzentem. Kabátja alól előhúzott egy másik pisztolyt, és felém nyújtotta. Tétovázva vettem át, és mikor rájöttem, mit is szeretne tőlem, a nyelőcsövem és a gyomrom zsugorodásnak indult. Gépies mozdulattal emeltem fel a fegyvert megcélozva vele a szemben álló férfi fejét. Arca elé tartotta a kezét és még mindig védekező és könyörgő szavakat motyogott magában.

Mély levegőt vettem. Az ösztöneim azt súgták, hogy ez egy teszt, nincs mitől tartanom, viszont, ha tévedek… abba belegondolni sem akartam. Mégsem hátrálhattam meg. Félévnyi munka állt a hátam mögött, vállaltam a beépülést, ha most nemet mondanék, az egész felesleges erőfeszítés volt. Tesztnek kell lennie. Biztos vagyok benne, hogy az.

- Lődd le! – hangzott el szóban is Sammy utasítása, én pedig meghúztam a ravaszt.

Egy pillanatra megállt az idő, elfelejtettem lélegezni, talán még a szívem is kihagyott egy ütemet. Amint a halk kattanás eljutott az agyamig, végigfutott rajtam a megkönnyebbülés.

- Most pedig ide figyelj! – Sammy közelebb lépett Walterhez, aki meglepetten hagyta abba a könyörgést. – Ha még egyszer, akár csak egy dollár is eltűnik a bevételből, akkor abban a pisztolyban éles töltény lesz. Felfogtad? – A válasz heves bólogatás volt. Sammy félreállt az útból, Walter pedig úgy iszkolt el, mint akit még mindig pisztollyal fenyegetnek.

Leeresztettem magam mellé a pisztolyt, de ujjaim még mindig szorosan markolták. Izzadság borította el a hátam, és a megkönnyebbüléstől elöntő adrenalint alig bírtam kezelni. Legszívesebben futottam volna egy kört a tömb körül, vagy a fejem hátravetve rávonyítottam volna a holdra, hogy kiadjak magamból minden feszültséget. Ehelyett csak álltam, és vártam Sammy reakcióját.

- Holnap reggel hatkor legyél ugyanitt. Ne késs! – sétált el mellettem. Mire utána fordultam, már eltűnt az éjszakában.

8. kérdés: Melyik két skót étellel ismerkedik meg Jossie a reggelinél?

A kérdésre a választ holnap Liliane blogján találhatjátok, itt: http://muveszetnyelve.blogspot.hu/

Natalie Babbitt: Örök kaland

November 2-7-ig Natalie Babbitt: Örök kaland című műve vesz részt a Blogturné Klub hat állomásos blogturnéján. Kritikák, érdekességek és természetesen könyvnyeremény! Látogass el minden blogra, így nagyobb eséllyel indulhatsz a három nyereménykönyvért!

Európa Kiadó 2013.
144 oldal
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Goodreads: 3,80
Besorolás: Middle-grade, 10-14 éves korosztály, fantasy

Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.

Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.

Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.

Winnie egészséges kalandvágyának engedve bóklászik a családi birtokhoz tartozó erdőben, amikor egy ismeretlen fiút pillant meg, aki egy fa tövében épp a szomját oltja egy forrásból. A lány is szomjas, de Jesse Tuck nem engedi őt inni a vízből. Feltűnik a fiú édesanyja és bátyja és hirtelen úgy döntenek, magukkal viszik a kislányt a házukhoz, hogy elmagyarázhassák neki kik ők és miért kell hallgatnia a találkozásukról.

A Tuck család 87 évvel ezelőtt utazott át ezen a vidéken, és teljesen véletlenül ittak a forrás vizéből, amitől megváltozott az életük. Persze nem azonnal jöttek erre rá, hanem évekkel később, amikor szembesültek azzal, hogy sosem betegszenek meg, és a külsejük sem változik többé. A nagyobbik fiút elhagyta a felesége és a gyermekei, miután úgy gondolták, eladta a lelkét az ördögnek. Többé nem volt maradásuk egy helyen sokáig, vándoroltak a világban és csak tíz évente töltöttek együtt egy kis időt.

Igazából az egész család megkönnyebbült, hogy végre elmondhatták valakinek a titkukat, és úgy tűnt Winnie is megértette a magyarázatukat.

De nem is lenne a világ a világ, ha nem élnének rajta haszonleső emberek, egyikük kihallgatta a beszélgetést, és leleplezni készül  a családot.

Ez a könyvecske nem hiába lett klasszikus, hiszen jól érthetően, gyönyörű mondatokkal, tökéletesen elmagyarázza az élet körforgását. A halál minden korosztálynak nehéz téma, de egy gyereknek különösen az. Itt azonban a 9-99 éves korosztályból bárki kezébe veheti a könyvet, biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja. A szerző stílusa lenyűgöző, a leírások költőiek, a karakterek mind nagyon jól eltaláltak. Különösen a Tuck család tagjai, akiknek sorsán keresztül érezhetjük át az örök élet előnyeit és hátrányait.  A két fiútestvér szeret utazni, főleg Jesse élvezi az örök kalandot, de a szülők már elfáradtak, szeretnének egy helyen élni. Sőt, a családfő bevallja Winnie-nek, hogy bármit megadna, ha visszakapná az életét, hogy tovább öregedhessen. Igazából maguk sem értik, hogy áldás vagy átok a sors részéről a halhatatlanságuk. Winnie nagyszerű karakter a maga 11 évével, persze először fél, aztán ösztönösen megbízik a furcsa családban. Megérti és megszereti őket, sőt, kockáztatva a családi békét, segít nekik a bajban. Szembesül az élet és halál kérdésével, és jól dönt.

A szerző bizony ad némi gondolkodni valót az olvasónak. Vajon a lány évekkel később nem bánja meg a döntését, nem kutatja azt a bizonyos fát?

Az élet két alappillére a születés és a halál. Ez vár minden teremtményre. De vajon ki nem játszott el még a gondolattal, vajon milyen lehet örökké élni? Az első gondolat: csodálatos, hisz mindent elérhetsz, mindenre van időd, mindent kipróbálhatsz, nincsenek határok. A második gondolat: Mindenkit elveszítesz, mindenkit, aki közel áll hozzád. Mindenki elmegy, és te magadra maradsz az idő végezetéig.

Ez a könyv kötelező olvasmány, ott a helye minden család könyvespolcán.

Borító: Századfordulós fotó, szerintem talán ez lehet Winnie esküvői képe.

Kedvenc karakter:  Jesse, Winnie

Szárnyalás: A varangyos poén a végén. Nagyot csattant.

Mélyrepülés:-

Érzéki mérce:  Abszolút korhatár nélküli, mindenkinek ajánlom.

Értékelés:

Beleolvasó

Blogturné Extra

Az írókon kívül természetesen más művészeket is megihletett a halhatatlanság kérdése. Számos film és dal is született a témában. Egyik legemlékezetesebb a Hegylakó című film 1986-ból, amelynek világhírű "Who wants to live forever" című betétdalát a Queen előadásában mindenki ismeri. Íme az eredeti dalszöveg és a magyar fordítás Sikó Gábor tollából. 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

Te választanád az örök életet, ha tehetnéd?

Összegyűjtöttük nektek néhány könyvszereplő véleményét a halhatatlanságról, életről és halálról. Olyanokét, akiknek szembe kellett nézniük élet és halál közötti választással, vagy akik a maguk bőrén tapasztalták, milyen is az örök kaland.
A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, kiktől származnak az öröklétről szóló idézetek.
Hogy azért kicsit segítsünk nektek, a szereplők nevének betűit elrejtettük a bejegyzéseinkben.

"És mégis, ha csak valamicskét is ismeri az életet, kicsoda tudna lemondani arról az eshetőségről, hogy örökké fiatal marad, bármily kalandos is ez az eshetőség s bármily végzetes következményekkel jár? Különben is csakugyan az ő varázsa alatt áll? Valóban az ő könyörgése idézte elő a változást? Nem valami érdekes, tudományos ok hozta létre? Hát gondolat vagy tudatos vágy nélkül nem rezzenhetnek-e meg a rajtunk kívül lévő vágyak, szeszélyeinkre és szenvedélyeinkre, parány parányhoz nem beszélhet-e titkos szerelemmel vagy furcsa rokonérzéssel? De az ok nem fontos. Könyörgéssel soha többé nem kísért meg semmiféle szörnyű hatalmat. Ha a festménynek meg kell változnia, hát akkor meg kell változnia, így van. Mit gondolkodjon tovább ezen?"

a Rafflecopter giveaway

11/02. Angelika blogja
11/03. Deszy könyvajánlója
11/04. Nem harap a...
11/05. Szilvamag olvas
11/06. Kelly & Lupi olvas
11/07. Dreamworld 

 

Cora Carmack - Színjáték (Szakítópróba #2)

2013. november 7-én jelenik meg Cora Carmack Színjáték című könyve, a Szakítópróba sorozat második része, a Content 2 Connect kiadó gondozásában.

6 napon keresztül újra blogturnéra indulunk, 6 blogon olvashatjátok az értékelésünket a könyvről, sok érdekességgel kiegészítve.

Content 2 Connect, 2013

oldal

Fordította: Lukács Andrea

Goodreads: 4,02 (több, mint tízezer értékelésből!)

Besorolás: NA, romantikus, realista

Mackenzie "Max" Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják a festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét... Cade beleegyezik.

Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik.

Cade

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert Cade nagy kedvencem lett az előző részben és szerencsétlen fiú számára nem a legjobban alakultak a dolgok. Sajnáltam, mert láthatóan nagyon odavolt Blissért, bár nyilvánvaló volt, hogy a lány Garricket fogja választani. Én viszont őt szerettem nagyon, talán még jobban, mint Garricket, így reméltem, hogy előbb-utóbb ő is megkapja a megérdemelt boldogságot.

Az biztos, hogy cselekményileg ez a könyv teljesen más, mint az előző, hisz ott egy nagyon érdekes, tiltott tanár-diák kapcsolatról olvashattunk, míg itt egy "sima" szerelmi történetet kaptunk, persze megspékelve azzal, hogy a regény valójában két lelkileg megsebzett fiatal egymásra találásáról szól, ahogy megtanulnak egymásban bízni és egymás segítségére lenni. Cade lelke még mindig több sebből vérzik, elég nehezen tudja túltenni magát Blissen, akit ebben a részben már nem annyira kedveltem, hisz nem akarja, nehezen érti meg, hogy el kell engednie a fiút, mert az ő helyzetükben nem működik a "maradjunk barátok" folytatás. Max sincs jobb helyzetben, bár őt nem is annyira a magánélete, inkább a családi háttere tartja béklyóban.

Az első könyvben az előbb említett különleges szál vitte előre az egészet, de ott a szereplők között fele annyira se volt olyan szoros a kapcsolat, mint itt Cade és Max között. Az írónő láthatóan rengeteget fejlődött és javult az írásmódja is. Olyan kémiát teremtett a szereplők között, ami már az első pillanatban nyilvánvalóvá tette, hogy ezek ketten egy pár lesznek, bármi is történik:-). Igen, szinte azonnal felfigyelnek egymásra, ami sok esetben zavaró lenne, de itt nem volt az. Hiszen attól függetlenül, hogy mennyire vonzódnak egymáshoz, aránylag későn történik bármi is köztük. Cora képes volt arra, hogy a kettőjük között lévő izzást végig fenntartsa anélkül, hogy a szereplők úton-útfélen egymásnak essenek. És amikor végre megtörténik köztük... úristen, addigra már bármit megadnál azért, hogy olvashass arról, hogy végre "több is történik köztük", mint forró vágyakozó pillantások, érintések.

Mindezt olyan élvezetesen írva kapjuk meg, hogy a történetben fellelhető pár klisére szinte oda se figyelünk.

Ráadásul a szereplők is jóval szerethetőbbek. Cade-t eleve nagyon kedveltem, de így, hogy a történetet két szemszögből (Cade + Max) olvashatjuk és így jobban megismerhetjük őt - még közelebb került hozzám.

Max

Max pedig jóval élőbb és szimpatikusabb, mint Bliss bármikor is volt. Bliss vicces volt a sok szerencsétlenkedésével, Max viszont másért szerethető. Nála a vagány külső egy sérülékeny lelket takar, amit Cade persze hamar észrevesz és ennek megfelelően bánik a lánnyal. Érdekes, hogy a megszokott klisé - tetovált rosszfiú kontra jókislány sztori - itt pont a visszájára fordul. Itt Max a "rosszkislány", bár szívesen elvitatkoznék bárkivel, hogy ki számít jónak és rossznak. Hisz hiába van a lánynak tetoválása és fülpiercingje, hiába énekel egy bandában, visel kihívó ruhákat, hiába keresi a kenyerét csaposként és ha kell akkor táncosként, de legbelül egy fiatal lány marad, aki sok mindenkinek szeretne megfelelni. Cade viszont hozzá képest a külső szemlélődő számára is tényleg jófiú. Mégis nehéz eldönteni, hogy ebben a történetben ki kit ment meg, hiszen mind a kettőjüknek körülbelül ugyanannyira szükségük van egymásra. Max ezt nehezen látja be, Cade viszont hamarabb rájön és nagyon ügyesen taktikázik, hogy a lánnyal éreztesse, mennyire szüksége van rá.

És ami fontos. NINCS a történetben szerelmi háromszög. Ez is eléggé különleges a mai könyvek között, ahol szinte minden esetben ellövik ezt a klisét az írók - ki jobban megírva, ki rosszabbul. Nem, mégsem írtam igazat, hisz van még egy férfi a történetben, de számomra ő annyira jelentéktelen volt, annyira csak a sztori

beindításához kellett, hogy őt egy percig se vettem komolyan.

Sokan kérdezték, hogy a könyv élvezhető-e úgy is, hogy előtte nem olvasták az első részt. A válaszom IGEN.  A könyv egyik nagy pozitívuma (sok más mellett természetesen:-)), hogy bár kapcsolódik az első részhez, de nem túl szorosan, így akár különálló könyvként is kezelhetjük. Az írónő épp annyi információt oszt meg velünk az első részről, amivel bárki - az első rész olvasása nélkül is - simán be tud kapcsolódni a történetbe.

Összességében imádtam ezt a könyvet, amit az írónő könnyed stílusban, nagyon élvezhetően írt meg és biztos vagyok benne, hogy többször el fogom még olvasni. Ha tetszett a Szakítópróba, akkor mindenképpen olvasd el ezt is. Ha most szeretnél megismerkedni Cora Carmack könyveivel, akkor szívből ajánlom ezt a történetet. Humoros, sok forró jelenettel tarkítva, a szereplők hamar megszerethetőek, Cade-t pedig mindenkinek meg kell ismernie! (és eme könyv után végképp nem értem, hogy Bliss hogyan választhatta Garricket:-).

Borító: Én nem így képzelem el a szereplőket, de az első rész borítójánál mindenképpen jobbnak tartom.

Kedvenc karakter: Cade, Max

Szárnyalás: Cade és Max szinte összes közös jelenete, de leginkább az első családi találkozás, ahol Max bemutatkozott

Mélyrepülés: Bliss és Cade találkozása

Érzéki mérce: a két szereplő között sistereg a levegő rendesen:-), egyébként pedig van benne +18 karikás jelenet, így inkább 16 éven felülieknek ajánlanám a könyvet

Értékelés: 

A könyvet ITT meg is rendelhetitek.

A játék sem marad el, ám ezúttal a szokásostól kicsit eltérő, rendhagyó keretek között zajlik.
Nem a blogok egyéni oldalán, hanem a IDE kattintva, a Blogturné oldalán játszhattok a három könyvért.

És a könyvbe itt bele is olvashattok:

Cora Carmack - Színjáték - Beolvasó - Content 2 Connect - www.szinjatek.hu(Szakítópróba#2) .pdf by Content 2 Connect

A blogturné állomásai

November 2 - Deszy könyvesblogja

November 3 - Kristina blogja

November 4 - Dreamworld blog

November 5 - Kelly Lupi olvas

November 6 - Nem harap a...

November 7 - Angelika blogja

Kiera Cass: Az Elit

Minden kislány arról álmodik, hogy egyszer csak eljön érte a szőke herceg fehér lovon és ellovagol vele az alkonyatban a palotája felé. A lány haja lobog a szélben, gyönyörű szép, hímzett, abroncsos ruhája elterül a ló nyergében...

Ám mi van akkor, ha a herceg egyszerre több lánnyal érkezik a palotába? Mi van akkor, ha a lányoknak kell bizonyítaniuk, hogy alkalmasak hercegnőnek? Ha versengeniük kell egymással? Vajon akkor is kitartanak az álmuk mellett, vagy netalántán újakat szőnek? Mit választanak vajon? És a herceg vajon kit választ?

Izgalmas kérdések, ugye? Kövesd nyomon a Blogturné Klub legújabb könyvturnéját, és Te is részese lehetsz ennek a dilemmának! Hamarosan megjelenik ugyanis Kiera Cass Párválasztó sorozatának régen várt második kötete, Az Elit, a Gabo Kiadó jóvoltából.

Kövesd Te is turné, ismerd meg a vélemyünket a könyvről, tudj meg többet az Elit tagjairól, ismerd meg Illéa divatját, a könyv trailerjét, kukkants bele, hogyan születtek meg a sorozat borítói vagy miért kaszálták el a könyvből készülő sorozatot még az elindulása előtt! S, ha mindez nem elég, nézd meg mi szól Aspen és mi Maxon ellen, és kikapcsolódásként játssz velünk a könyvért indított nyereményjátékunkon!

Isten hozott az Elit blogturnéban!

Gabo Kiadó, 2013

356 oldal

Fordította: Gázsity Mila

Goodreads: 3,95 (több, mint 34 ezer értékelésből)

Besorolás: YA, disztópia

A PALOTÁBA 35 LÁNY ÉRKEZETT. CSAK HATAN MARADTAK. A Párválasztót 35 lány kezdte meg. Mostanra már csak az Elitnek nevezett csoport maradt versenyben Maxon herceg szerelméért, s a harc ádázabb, mint valaha. Minél közelebb kerül America a koronához, annál jobban meg kell szenvednie azért, hogy végre megtudja, kihez húz valójában a szíve. Minden Maxonnal töltött pillanat olyan, akár egy tündérmese, csupa lélegzetelállító, csillogó romantikus kaland. De ha a palotában meglátja őrt állni első szerelmét, Aspent, újra hatalmába keríti a vágyakozás az élet után, amit még közösen terveztek el. Americának rettentően szüksége lenne egy kis időre. Míg azonban ő a kétféle jövő lehetősége között vergődik, az Elit tagjai pontosan tudják, hogy mit is akarnak - s egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy Americának lehetősége nyílik választani... 

Az első rész után - bár a vége nem volt számomra kifejezetten "körömlerágós, falhozcsapkodós" függővég,

de azért - nagyon vártam a következő könyvet. Vártam, hogy mi lesz a megmaradt 6 versenyzővel, mert éreztem, hogy nem lesz könnyű menet, még úgy sem, hogy Maxon herceg nagyon odavan Americáért. Azzal, hogy már csak hatan maradtak, a verseny véresen komollyá válik. Már nemcsak randevúkra kell járni a herceggel, nemcsak vacsorázni kell vele vagy sétálniuk a parkban, hanem komoly feladatokat kell megoldaniuk. Olyan feladatokat, amelyekkel majd királynőként is szembesülhetnek. És ezek a próbák egyáltalán nem könnyűek és a lányoknak minden tudásukat be kell vetniük, hogy helyt tudjanak állni a versengésben.

America pedig az előző részben biztos lehetett abban, hogy a helye ott van a befutók között, de a helyzet

mostanra megváltozott. Sokat hezitál a két fiú között, folyamatosan időt kér és ahogy előre megjósoltam, maga se tudja még mindig, hogy mit akar és ezzel a biztosnak látszó helyét kezdi elveszíteni. Aspen türelmesen vár és örül ennek, hisz eddig teljesen esélytelennek tűnt a herceggel szemben, ellenben Maxon türelme véges. Neki egy olyan társ kell, aki mellette áll, támogatja és legfőképpen őt szereti. És bár nagyon kedveli Americát, hajlandó megnyílni neki és megmutatni a csillogás árnyoldalát, beavatni őt a Palota titkos dolgaiba is, de ha a lány nem biztos a dolgában... akkor keres másik párt magának. A választható lányokból pedig még mindig van bőven, America pedig most már komoly ellenfelekkel áll szemben, akik hajlandóak keményen küzdeni a hercegért vagy a koronáért vagy akár mind a kettőért.

Maxon herceg

A két fiú közül - az előző részben - nálam Maxon volt a biztos befutó. Aspen végig idegesített, hiába ellenállhatatlan a kinézete, de a tettei alapján én America helyében rettenetesen gyorsan elfelejtettem volna a fiút. Persze Aspen még mindig a Palotában van, hiszen egyrészt jó testőr, másrészt a szerelmi háromszög nélküle nem működött volna:-). Viszont legnagyobb megdöbbenésemre a fiú sokat fejlődött az előző részhez képest és amennyire eddig elviselhetetlen volt számomra, lassan már a "kedvelem" státuszt közelíti meg. A szolgálólányai mellett a fiú lesz America biztos támasza, aki mindig mellette áll és ugyanazt a hűséges szerelmest alakítja. Maxon viszont a "szőke herceg fehér lovon" státuszából visszacsúszott, sok olyan tette volt, amiért legszívesebben megcsapkodtam volna a sokat emlegetett "péklapáttal" - tudom, "pasi a javából", de akkor is:-). 

Nem tudom, hogy az írónőnek tanácsolták-e vagy magától jött rá vagy direkt így tervezte, de az első részben amennyire kiszámítható volt a két főszereplő férfi és a történet fonala, most olyanannyira sikeresen összegubancolta az egészet, hogy most már végképp nem tudni, hogy mi lesz a vége ennek a "játéknak". Még bármi megtörténhet.

Tetszett, ahogy drámát vitt bele a történetbe, ahogy megmutatta a szereplők gyengébb és erősebb oldalát is, ezzel elérve azt, hogy most már senki sem fekete vagy fehér, hanem inkább a szürke különféle árnyalatai. Nagyon élveztem, ahogy kiélezte, hogy nem mindig az a legnagyobb ellenségünk, aki annak látszik és láthattuk, hogy mi történik azzal, aki ellenszegül a hatalomnak. Még mindig tökéletes leírásokat kapunk a Palotáról, a rendezvényekről és az érzelmi viharokról is - imádtam ezekről olvasni. A lányokat - így, hogy már nincsenek annyian - jobban megismerhettük, már nem csak névtelen játékosok, hanem sorsokat, embereket is tudunk a nevekhez kötni. Külön meg kell említenem Marlee-t, aki számomra a bátorságával hamar beküzdötte magát a kedvenc szereplőim közé.

Aspen

Ami viszont számomra probléma volt, az még mindig a lázadók. Azt ugye tudjuk, hogy az Északiak csak rongálni törnek be és zűrzavart kelteni, a Déliek pedig ennél sokkal veszélyesebbek, ők ölni is készek, ha arról van szó, de ha csak egy picivel többet megtudhatnánk róluk végre, annak örülnék. Persze, a naplóval és azzal együtt, hogy EGYSZER már elhagyták a Palota falait, kapunk egy iciri-piciri ízelítőt abból, hogy a lázadók milyenek lehetnek és hogy mi miért történik. De ezzel nem választ kapunk a kérdéseinkre, hanem még több kérdés merül fel inkább... Engem speciel nagyon érdekelne, hogy mi folyik a külső helyszíneken, mi történik a lázadók között, hogy mi az oka az északiak és a déliek különböző típusú támadásainak. És a kérdésem még mindig ugyanaz, mint az első résznél: milyen őrsége lehet a Palotának, ha a lázadók csak úgy lazán betörnek néhanapján? Hogy tudják egyáltalán a hatalmat fenntartani, ha a Palotát se képesek 100%-ban megvédeni? Ez egy picikét még mindig sántít nekem... 

Összességében ez a rész sokkal jobbra sikerült, mint az első, a cselekmény izgalmasabb volt, az érzelmek forróbbak lettek, több dráma került bele, valahogy komolyabbá vált az egész. De az előbb felsorolt hibák miatt még mindig nem tudom megadni neki a maximális "lepkét", bármennyire is szeretném. Viszont abból kiindulva, hogy számomra mennyit fejlődött a történet, úgy érzem, hogy a harmadik rész kiérdemelheti a maximális pontszámot, abban az esetben, ha az írónő képes továbbvinni ezt a fejlődést. Kiera kérlek szépen kezdj valamit a lázadókkal és akkor megadom neked a maximális "lepkézést"! Nagyon-nagyon várom a harmadik könyvet, hisz a mostani befejezés alapján még bármi megtörténhet! (Úgy is, hogy azok táborát erősítem, akik szerint a harmadik rész címe eléggé elspoilerezi a történet végét..)

Borító: Egy szó van rá. Gyönyörű. Ennek a sorozatnak a történethez illő, csodaszép borítót terveztek, és minden egyes rész hozza a várt formát. Köszönöm a kiadónak, hogy meghagyta az eredeti borítót!

Kedvenc karakter:  Maxon, Aspen (igen, végül bekerült ide:-), America, Marlee, Carter

Szárnyalás: az éjszaka a titkos kamrában (hogy ki volt ott kivel és mit csináltak, azt nem árulom el:-)

Mélyrepülés: a vesszőzés

Érzéki mérce: Alakul valami, alakul.. csak kérdés az, hogy kik között?:-) (de persze minden csak a YA keretein belül:-)

Értékelés:

A könyvet ITT meg is rendelheted.

Blogturné extra - Az elkaszált tévé sorozat

Ahogy sok más, könyvként sikeres sorozat, úgy a Párválasztó sem kerülhette el a sorsát, hiszen az egyik nagy amerikai tévécsatorna nagyon hamar lecsapott rá, hogy sorozatot készítsen belőle. 2012-ben látott napvilágot a hír, miszerint a CW sorozatot készít a könyvekből. Az a CW, akinek a neve olyan sorozatokat fémjelez, mint a The Vampire Diaries (Vámpírnaplók), The Secret Circle, Arrow (A zöld íjász), Supernatural (Odaát), Smallville, One Tree Hill (Tuti gimi) Gossip Girl (A pletykafészek) - hogy csak a nálunk ismertebbeket említsem. Az írónő és a rajongók öröme határtalan volt.

A csatorna még abban az évben berendelte a pilotot, amit Vancouverben leforgattak, a főbb szerepekben:

America Singer - Aimee Teegarden  Maxon herceg - Ethan Peck

 Aspen Leger - William Mosely

(a képek a forgatáson készültek, de ha engem kérdeztek, szerintem Americát eltalálták, de a két fiút nagyon nem... de ez csak magánvélemény:-)

IDE kattintva pedig egy jó pár képet láthattok az első forgatásról.

 

Sajnos az első pilot nem sikerült elég meggyőzőre, mert a CW végül nem rendelte meg a sorozatot arra az idényre.

Persze hamar felröppentek a hírek, miszerint a történet tetszik a csatornának, nem adták fel a megfilmesítést, Mark Pedowitz (a csatorna elnöke) pedig azt nyilatkozta, hogy imádja ezt a műfajt, olvasta az Éhezők Viadala trilógiát, így új forgatókönyvet írtak, lecserélték a szereplőgárdát és 2013-ban újra forgatták a pilotot, ráadásul Budapesten - a Néprajzi Múzeumban és fenn, a Budai Várban. Képeket ITT láthattok a forgatásról, sőt mivel volt magyar statiszta is a forgatáson, pár tweetet is olvashattok tőlük.

És az új főszereplők:

America Singer szerepére Yael Grobglas izraeli színésznőt választották ki, Maxon herceg szerepére Michael Malarkeyt, Aspen Leger szerepére pedig Lucien Laviscountot szerződtették.

Lucien Laviscount, Yael Grobglas és Michael Malarkey

Az írónő pedig azt nyilatkozta, hogy a CW a második pilotnál az érettebb korosztályt célozta meg, a szereplők is idősebbek a könyvbeli szereplőknél, keményebbek lettek és komorabbak. 

Sajnos az új szereplők, az új helyszín és az újraírt forgatókönyv se hozott szerencsét, mert újra jegelték az egészet. Ebben az esetben viszont megkaptuk a választ is a miértre.

2013-ban két királyos, palotás pilotot forgattak le, két sorozat lett betervezve, a The Selection (Párválasztó) és a Reign. A tesztvetítésen a Reign jobban teljesített, a csatorna pedig úgy döntött, hogy az ilyen típusú sorozatból egy is elég, így a Reign maradt és a The Selection ismét kényszerpihenőjét tölti. 

Én azért személy szerint kíváncsi lennék erre a történetre vásznon is, remélem egyszer azért leforgatják...

Angolul tudóknak, pedig íme a The Selection második pilotjának a forgatókönyve:

THE SELECTION 2.0

Forrás: IMDB, The Selection Fan Site, SOROZATJUNKIE

Nyereményjáték

A Selection könyvsorozat második kötetének megjelenése kapcsán ezúttal mi is egyfajta "szelektálós" játékra invitálunk Titeket!

A blogturné valamennyi résztvevőjének blogján a Nyereményjáték címszó alatt találtok egy-egy képet. A

képek közül 6 összefüggésbe hozható valamiként a könyvvel, van közt ük kapcsolódási pont, valamiféle egyezés. Egyet kivéve. Ez egyfajta kakukktojás, vagy mondjuk úgy: Az Egyetlen - ami kilóg a sorból.

Gyűjts össze mind a hét képet, és a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe írd be ennek az Egyetlen képnek a megnevezését, ami a könyvvel NEM hozható összefüggésbe.

Láss neki!  Szelektálj!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai

Október 28      Roni Olvas - Az Elit tagjai

Október 29      Dreamworld - Párbaj: Aspen vs. Maxon

Október 30      MFKata gondolatai - Trailer

Október 31      Deszy könyvajánlója - Hogyan készült a borító?

November 1     Szilvamag 

November 2     Nem harap a... - Illéa-i divat

November 3     Kelly Lupi olvas - Az elkaszált CW sorozatról

Benina: Milan könyve

Könyvmolyképző Kiadó 2013.11.09.
oldal
Besorolás: YA, fantasy, boszorkány

Történet a Iudexről, aki elvesztett valakit, és életében előszöt akkor kezdett érezni.

Eltűnt a Testőröm!
Nem mintha szükségem lenne testőrre, éppen nekem.
Milan vagyok, Moldomus iudexe! Tisztavérű! Bíborhajú!
Nincs szükségem apró termetű, vörös hajú, tudálékos és felettébb bosszantó Trixie Testőrre! A nagyanyjánál is öregebb vagyok, mégis hogyan védelmezhetne ő engem?
Mégis meg fogom keresni!
Hogy miért?
Mert!
Csak!
Az enyém, és kész!

Amikor egy Bíborhajú tombolni kezd...

A fajtámból már csak ketten maradtunk. Vagy mégsem?
Itt van ez a lány: Kendare, akinek éppolyan a szeme, mint a Testőrömnek, és éppen olyan bíborfénnyel izzik, mint Claire White.
Ha elalszik, magával ragad az álomvilágába, ami talán valóságos.
Ha pedig felbosszantják, kékesen füstölög. Komolyan!

Együtt indulunk Trixie keresésére, mielőtt baja esne, mielőtt más találná meg, mielőtt egyáltalán eszembe jutna, hogy miért is akarom olyan bőszen megtalálni.

Márpedig a jeget felolvasztja a tűz.

Benina Bíborhajú trilógiájának eddigi részeiben minden alkalommal találtam magamnak kedvenc karaktert, helyszínt, cselekményelemet, ami különösen megragadott. Wentworth alternatív világa és Victoria Cat egészen fantasztikus krónikái után kíváncsian vártam, hogy az első kiegészítő történetben, Milan könyvében mi vár rám.

A cselekmény több szálon fut, személy szerint én nagyon szeretem a helyszínek közötti ugrásokat, az ilyen könyvek mellett garantált az élénk figyelem.  A több szál azt is jelenti, hogy minden fejezetben más-más szereplő szemszögéből olvashatunk, ezt imádtam, végre mindenki fejébe belepillanthattam, és sok eddig meg nem válaszolt kérdésre kaptam választ, a szereplők gondolatain keresztül.

Trixie és Milan

Trixie helyzetébe látunk elsőként,  egy 2x2 méteres cellában raboskodik, egy titkos helyen, ahová elrablói hurcolták Moldomusból. Fogva tartója pontosan arra vár, amitől Trixie tart, hogy Milan eljöjjön érte, besétálva a csapdába, hiszen valójában őt akarják megszerezni.

Milan szenved, életében először kétségbeesett. Hiába húzott falakat maga köré abban a pillanatban, amikor Trixie-vel először találkoztak, most hogy eltűnt, őrjöngve keresi. A külvilág számára még tartja magát, de ismerve a belső vívódásait, rájöhetünk igazából mit is jelent neki a testőre.

Kendare egy új szereplője a történetnek, egyetemre jár, barátnője, Faith segítségével próbál kétévnyi titokzatos kóma után visszazökkenni az életbe. Csakhogy a világ sokat változott, az emberek tudomásul vették Moldomus létezését, a Bíborhajúak hatalmát. Öt hónapja megnyílt az átjáró és Moldomusból démonok szabadultak ki. Megalakult a Pajzs, de minden óvintézkedés ellenére a kampus területén is eltűnésekről érkeznek hírek.

Hannah halála után Claire-nek új képessége fejlődik ki, látja a jövő egyes képeit. Nem a kőbe vésett jövőt, hanem egyet a lehetségesek közül. Azt látja, hogy Kendare lesz az, aki segíthet Milannak a testőre felkutatásában. Kendare, aki eddig teljesen hétköznapi életet élt, hirtelen  különlegessé válik, Milan a segítségét kéri, és ő rájön, mindent meg kell tennie új családjáért.

Ami nagyon tetszett ebben a részben, az Milán álmainak leírása volt. Imádtam a fejében lenni, és átélni ezeket a látogatásokat Trixie-nél. Az olvasó tisztában van a gondolataival, ami időnként szöges ellentétben van a szavaival. Lassan, nagyon lassan omlanak le azok a bizonyos falak, amit a szíve köré épített.

Kendare és Trixie

A másik meglepetés Kendare karaktere, aki egy nagyon jól felépített új szereplő. Sorra megbirkózik az új és újabb helyzetekkel, feladatokkal. Egy elvarratlan szál az előző részből: Wentworth is kapcsolatba kerül a lánnyal, jól szórakoztam kettejük pengeváltásain, ami persze egészen más irányba jut el.

Nagyon-nagyon szeretem Benina hangját, a leírásait, a gyönyörűen szőtt mondatait. Ebben a részben mégis muszáj egy picit levonnom az értékelésben egy fél pontnyit, mert volt egy dolog ami zavart. Itt ugyanis több szereplő is fogságba esik, és bizony fizikai kínzásokat, szenvedéseket kell elviselniük. Ez rendben is van addig, amíg az én igen edzett szívem azt mondja, ez már sok. Olyan szinten átéltem ezeket a jeleneteket, hogy be kellett csukjam az olvasóm és elterelni a gondolataimat, mert sugárzott a sorok közül a fájdalom. Mindez ugyanakkor Beninát dicséri, mert meg tudja teremteni a szavaival ezt, és tényleg ritkán fordul elő, hogy a szöveg ilyen hatással legyen rám, nekem mégis sok(k) volt.

Viszont azt is le kell szögeznem, hogy a többféle szerelmi szál némiképp ellensúlyozta a szívem békéjét, számomra oly kedves karakterek, mint Wentworth is túllép végre Claire-en, és természetesen Milan szíve táján is elolvad a jég.  Kellan hozza a régi formáját, megspékelve egy óriási adag gondoskodással.

Akik az első rész megjelenése óta követik a sorozatot, nem fognak csalódni, a történet, pörög, igazi zúzós jelenetekkel teli, ugyanakkor hatalmas adagot kapnak az olvasók az érzelmek kibontakozásából is. Mindezt felnőttebb szereplőkkel, komolyabban véve minden szempontból.

Az epilógus persze olyan függővéget takar, ami miatt azonnal szeretném olvasni a következő részt. Remélem hamarosan olvashatom.

A könyv előolvasási lehetőségét köszönöm Beninának és a Könyvmolyképző Kiadónak. A poszt képei Benina Deviantart oldaláról származnak.

Benina világa

Benina Deviantart oldala

Benina facebook oldala

Borító: A borító nagyon tetszetős lett.

Kedvenc karakter: Milan, Trixie, Kendare, Wentworth

Szárnyalás: Egyértelműen az álomvilág, imádtam.

Mélyrepülés: G. brrrrr.

Érzéki mérce: Nos bőven vannak az érzékekre ható jelenetek. 16 éven felüli olvasóknak ajánlom.

Értékelés: