Rachel Hawkins: Hex Hall

 

A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Rachel Hawkins Hex Hall című regénye, a nagysikerű Hex Hall sorozat nyitókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie Mercer varázslatos kalandjait!

2014. április 3-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző, 2014
272 oldal
Fordította: Acsai Roland
Goodreads: 3,99
Besorolás: YA, boszorkány, fantasy

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.

A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.

Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Ezzel a regénnyel kapcsolatban mindig is felemás érzéseim voltak. Hatalmas volt a felhajtás körülötte; itthon és külföldön is nagyon sokan várták ezt a regényt. Az értékelései viszont már nem azt mutatják, hogy mindenki imádta volna, eléggé megosztotta az olvasókat. Számomra azért volt igazából felemás érzés, mert egyrészt – ne kérdezzétek miért – de nagyon vonzódom a bentlakásos iskolában játszódó YA történetekhez, másrészt viszont egy boszorkány a főhőse, és a rengeteg természetfeletti lény közül talán a boszorkányok állnak hozzám a legkevésbé közel. 

Persze nem tudtam végül megállni és belevetettem magam a történetbe én is és mit ne mondjak,kellemesen csalódtam.

A regényt a mérhetetlen humora teszi egyedivé és letehetetlenné. Ez volt az egyik oka, amiért szerettem ezt a történetet. Sophie egy valódi mai tinédzser, annak minden problémájával, kétségével és természetesen néha hihetetlen önbizalmával együtt. Mindent mindenhol kommentál - legtöbbször persze csak nekünk, akik az E/1 szemszög miatt minden gondolatát ismerjük a főhősünknek. És ezek a kommentek még a leglaposabb részt is viccessé teszik, volt, hogy olvasás közben hangosan felnevettem.

Pedig Sophie élete egyáltalán nem könnyű és alapból nem késztetne nevetésre Az édesapjáról tudja, hogy boszorkánymester, de nem tartják a kapcsolatot, az édesanyja neveli egyedül. Miután ugye elszúrt egy bűbájt, amivel az egyik osztálytársának akart segíteni, kiveszik az emberek közül és beíratják ebbe a különleges, a világtól teljesen elzárt iskolába.
És végre eljutottunk a másik okhoz, amiért szerettem ezt a regényt.
A Hex Hall.

Forrás: http://www.deviantart.com/art/Sunset-castle-II-183874504

Egyrészt sokat megadnék azért, ha egyszer ezt a regényt filmvászonra vinnék, mert például már az épület megérne egy vizuális körbejárást. Akik olvasták a Harry Pottert (vagy látták a mozifilmet), azok nagyjából el tudják képzelni, hogy milyen lehet egy olyan iskola, ahol a berendezés attól függően gyönyörű, vagy "szakadt", hogy milyen a hangulatod, mennyire jól érzed magad benne vagy ahol a tanárok között Lord Byron tanít (az "igazi"). Ide kerül be Sophie és próbál eligazodni az egyáltalán nem egyszerű társasági életben.
Egy ilyen bentlakásos iskola akkor is eléggé bonyolult hely, ha "csupán" emberek járnak ide. De most cseréljük ki az embereket természetfeletti lényekkel. Akik alapból is lenézik egymást. A tündérek mindenkit. A boszorkányok színtúgy. Az alakváltók is, de őket az előbb említett két faj szinte "élőlényszámba se veszi". És persze ott vannak a vámpírok, akiket mind a három előző kaszt rühell. Namármost tedd ezt a négy csoportot egy iskolába és keverd jól össze őket, mert  "A Hekaté legfontosabb alapszabálya, hogy a diákokat a prodigium többi fajával való békés együttélésre tanítjuk"...
Hát igen. El tudjátok képzelni, hogy mi van akkor, ha például egy tündért összetesznek egy szobába egy alakváltó hegyi oroszlánnal? Nem? Akkor megmutatom:-)

"Az egyik ajtó kivágódott, és Taylor robogott ki a szobájából. Bő hálóinget viselt, kócos haja a szemébe lógott. A szájában már megint alig fértek el az agyarai.
- KIFELÉ! - kiabálta a folyosóra mutatva. A nyitott ajtó mögött Nauszikát és Siobhant vettem észre, akik néhány tündérrel együtt törökülésben ücsörögtek a padlón. A körük közepén zöld fény derengett, de pontosan nem tudtam volna megmondani, mi az.
A csapat felállt.
- Nem tilthatod meg a rituálénk végrehajtását - mondta Nauszika.
Taylor kisöpörte a haját az arcából:
- Azt nem, de elmondhatom Mrs. Casnoffnak, hogy annak a zsebtükörnek a segítségével a Seelie Udvarral akartatok kapcsolatba lépni!
Nauszika összehúzta a szemöldökét és lehajolt a kör alakú zöld üvegért.
- Ez nem zsebtükör. Ez a legmagasabb hegyeken éjszaka nyíló virágokról összegyűjtött harmat...
- Le-sza-rom! - kiáltotta Taylor. - Nyolckor alakváltófajok órám lesz, de nem tudok elaludni, mert a nyavalyás zsebtükrötök a pofámba világít!"

És ebben a közegben tanul, él Sophie. A szobatársa egy mindenki által lenézett vámpír lesz, Jenna és a két lány, az "új" és a "kirekesztett"együtt próbálnak eligazodni ebben a kissé káoszos iskolában:-). Persze talán pont egy iskola - egy ILYEN iskola kellett ahhoz, hogy úgy ismerhessük meg a háttértörténeteket, a fajokat, a fenyegetéseket, hogy ne csak simán szárazon sújkolja belénk az írónő ezeket az információkat, hanem közben nagyon jól szórakozzunk is.
A történet persze ahogy halad előre, úgy lesz a nagyon humorosból kevésbé vicces, majd egyre komolyabb. Borzalmas dolgok történnek, aminek egy részére rájönnek a főhőseink, de egy jó pár szál nyitva marad, hisz ez egy trilógia, így kell még elég rejtély és izgalom, hogy az olvasókat tovább is érdekelje Sophie és társai története.
Nagyon élveztem a boszorkányokról, a boszorkányüldözésről szóló részeket, a legnagyobb fenyegetésüket, a L'Occhio di Dio-t és azt, hogy hiába volt bentlakásos iskola a megszokott klisékkel (a sehonnan sem hiányozható iskolai bál, a gonosz "ribik" csoportja és még folytathatnám), mégis ez az egész természetfeletti világ a különleges szereplőivel kiemeli a Hex Hallt a hasonló regények közül. (és meg merem kockáztatni, hogy miután befejeztem a könyvet, már jobban megkedveltem a boszorkányokat is:-).
Jaj, és majdnem megfeledkeztem valakiről. Archerről. Talán ez azért is van, mert sokakkal ellentétben én egyáltalán nem estem hasra a jóképű boszorkánymester fiútól. Valahogy nem jött át a lapokon nekem a nagy sármja (és a rosszfiúsága sem...). Bezzeg az összes lánynak az iskolában és Sophie-nak is azonnal lejött:-). Sajnos én a kémiát sem éreztem kettőjük között (még), Sophie hiába áradozott a fiúról folyamatosan, de ez persze javulhat, nem muszáj már az első részben egymás karjaiba omlaniuk:-).

Összességében szerettem ezt a könyvet, a történet izgalmas, de mégis inkább a színes, karakteres szereplők, a párbeszédek és a humor az, ami a regény fő erősségét adják. A könyv utolsó mondata pedig olyan függővéget kreál, hogy azonnal akarom/kérem a következő részt! :-)


Borító: Érdekes, figyelemfelhívó, nekem nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Sophie, Archer, Jenna

Szárnyalás: Sophie fergetes humora

Mélyrepülés: Jenna kiközösítése

Érzéki mérce: Igazi YA regény, mindenből pont annyi van benne, amit a fiatal korosztály számára teljesen fogyasztható

Értékelés:

Kíváncsi vagy regényre?

ITT beleolvashatsz

Blogturné extra - borítók

Ahogy elnéztem a külföldi borítókat, a legtöbb ország az eredetit vette át (amit mi is használunk), maximum Sophie és a címe helyzetét változtattták meg rajta, mint például az indonéz kiadásnál:

Persze egy-két kiadó próbált újítani; voltak jó és kevésbé jó próbálkozások. Ahogy elnéztem a legtöbben a "három grácia" verziót tették a borítóra. Ebből az első (UK kindle kiadás) talán még a legjobb, ötletes a három lány természetfeletti árnyéka. A második (lengyel) is figyelemfelkeltő, látszik, hogy valami természetfeletti történet, de valami mégis hiányzik belőle. A harmadik (bolgár) szerintem kritikán aluli, a három lány kinézete és öltözete inkább mást sugall, mint ami a történet :-). A negyedik (portugál) pedig semmitmondó, én ez alapján nem venném le a polcról.

És persze vannak még gyöngyszemek, mint például a német borító, ami számomra inkább egy romantikus lányregényt sugall, mint egy boszorkányos történetet:

Vagy a spanyol kiadás, aminek szerintem nagyon szép a borítója, de sok köze nincs a történethez:

És végül, de nem utolsósorban a román kiadás, ami rendben, hogy utal a boszorkányokra, na de akkor is... :-)

Úgyhogy én személy szerint nagyon örülök, hogy a Könyvmolyképző a tóban tükrözödő Sophie borítót választotta a magyar kiadáshoz!

Nyereményjáték

Miután Sophie kénytelen-kelletlen beköltözik a külvilágtól elzárt Hekate Hall nevelőotthonba, számtalan új dologgal találja szembe magát. Hogy pontosan mik is ezek? Megtudhatod, ha velünk tartasz és részt veszel a játékban. Ha ügyes vagy, és a sors is neked kedvez, akkor megnyerheted a Könyvmolyképző által felajánlott 3 Hex Hall példány egyikét.

1. Minden blogon találtok egy puzzle-t, amit ha kiraktok, megpillanthatjátok a képet. (Fontos! Soha nem konkrét személyre vagyunk kíváncsiak, mindig gyűjtőnevekre, általános fogalmakra)
2. Minél többet fejtetek meg, annál nagyobb az esélyetek a nyereményre.
3. Nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe, hogy szerintetek, mit is ábrázol az adott kép. 

A puzzle külön ablakban (katt ide) vagy alább:

provided by flash-gear.com

a Rafflecopter giveaway 

 
A blogturné további állomásai:

Április 3 - Dreamworld - Boszorkányüldözés

Április 5 - Deszy könyvajánlója - A fajok

Április 7 - MFKata gondolatai - Trailer

Április 9 - Kelly Lupi olvas - Borítók

Április 11 - Insane Life - Idézetek

Április 13 - Könyvszeretet  - A folytatásokról

Április 14 - Függővég - Best of interjú az írónővel

Április 16 - Media Addict - Dreamcast

Ruta Sepetys dedikálás Budapesten

Úgy látszik idén a magyar kiadók elhalmoznak minket dedikálásokkal, mert szinte még el sem utazott Lauren Kate, máris Magyarországon üdvözölhettük a különleges nevű Ruta Sepetyst, akinek a Maxim Kiadó dedikálással egybekötött író-olvasó találkozót szervezett.

Rutának itthon két könyv jelent meg: az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok. Az előbbi könyvről nemsokára hozunk értékelést, az utóbbiról Kelly már írt a Blogturné keretében.

Szokásos lelkes kis bloggercsapatunk ismét összegyűlt; könyvekkel, fényképezőgépekkel és hatalmas lelkesedéssel felszerelve már egy órával hamarabb az Alléban lévő Libri könyvesboltban vártunk a dedikálásra. A korai érkezés egy dologban segített, nagyon jó helyet fogtunk ki és az első sorból hallhattuk és nézhettük az írónőt. 

Én személy szerint picit izgultam, hogy hányan leszünk, mert (sajnos) ez a két könyv méltánytalanul kevéssé ismert itthon, de a félelmem alaptalannak bizonyult, mert mire megérkezett Ruta, az összes szék foglalt volt, sőt még a környező könyvesstandokon is ültek rajongók:-).

Aminek már nem kellene meglepnie, az a profizmus és a barátságos viselkedés, ami ezeket az írókat jellemzi. Anno Simone Elkeles, majd Lauren Kate is tanújelét adta már ennek, de mégis, Ruta még rajtuk is túltett. Ahogy megérkezett, azonnal vidáman integetve egyenesen ODAJÖTT hozzánk, és ameddig a Kiadó munkatársai intézkedtek, addig ő, mint rég nem látott ismerőseivel, azonnal beszélgetni kezdett velünk. Ezzel feloldotta a kicsit izgatott hangulatot, és ameddig el nem kezdődött a találkozó, addig kifaggattuk az eddigi itthoni élményeiről:-).

Elmesélte, hogy szombaton érkezett és hogy mennyire meglepődött, hogy mennyi minden változott itthon;  még mindig milyen gyönyörű Budapest és vasárnap egy 8 órás gyalogsétát tett a városban:-). Tegnap az Amerikai Nemzetközi Iskolában járt, ahol a tanulóknak az Árnyalatnyi remény című könyve kötelező olvasmány; velük találkozott és nagyon izgult, hogy a gyerekek mit szólnak a könyvéhez, mert ők még teljesen őszintén és nyíltan mernek nyilatkozni az olvasmányaikról:-).

Mielőtt még több mindent megtudhattunk volna tőle, elhívták Rutát és elkezdődött a beszélgetés. Nemcsók Adrienn,  a kiadó munkatársa beszélgetett az írónővel, az olvasókat pedig egy angol-magyar és egy jelölő tolmács segítette.

A beszélgetés során az alábbi dolgokról mesélt az írónő:

Az Egyesült Államokban, Tennessee-ben él a családjával, és a különleges neve mindig is kíváncsivá tette az embereket. Amikor mesélt a neve eredetéről, az emberek azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák Litvániát, így akkor döntötte el, hogy ír egy történetet a balti államokban történt sztálini tisztogatásról, erről  borzalmas rémtettről, amiről a világ nagy része nem is tud és közben felfedi a származását is. Rengeteget kutatott, rengeteg emberrel beszélgetett, akik át és túlélték a deportálást. Nagyon nehéz feladat volt, hiszen az emberek több, mint 50 évig nem beszélhettek és nem is akartak beszélni ezekről a dolgokról. Sokszor elmondta azóta is, hogy "én írtam a könyvet, de ez nem az én történetem; a történelem írta ezt a történetet". Így készült el az Árnyalatnyi Remény című könyv.

A másik könyvének, a Kalitkába zárt álmoknak az ötlete pedig már a kinti életéhez kapcsolódik. Sok

olyan embert ismer, akik az 50-s években emigráltak az USA-ba és ő mindig is nosztalgiával gondolt arra az időszakra, úgy hitte, hogy akkor volt az élet tökéletes kinn. De az akkor már élő emberek ezt nagyon hamar megcáfolták, hogy nem az élet volt tökéletes, hanem a hazugság. Őt pedig mindig érdekelték a titkok, így elkezdett picit nyomozni és így született meg a második regénye.

A harmadik könyvét most írja és bár nem nagyon mesélhetne róla, de velünk mégis kivételt tett és megosztotta a történetet: a II. világháború végén, 1945 januárjában egy 1.500 fős kapacitású személyszállító hajó, majdnem 10.000!!! menekültet szállított, és ezt hajót egy orosz tengeralattjáró megtorpedózta. A hajó körülbelül 45 perc alatt elsüllyedt, mintegy 9.000 embert rántva magával a hullámsírba. (itthon utánanéztem, ez a Wilhelm Gustloff hajó tragédiája - Lupi megj.). Ez a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófája, amiről évtizedekig tilos volt beszélni. És erről szeretne Ruta írni.

Majd egy picit vidámabb téma következett. Ismét elmesélte, hogy 88-ban járt nálunk először. Vonattal érkezett meg és nem volt szállása. A pályaudvaron egy nő leszólította és szállást ajánlott neki. Mint kiderült, a nő biológusként dolgozott, de mivel épp munkanélküli volt, így a lakását kiadta külföldieknek. Ruta úgy döntött, hogy a hotel helyett a magánszállást választja és állítása szerint ekkor szeretett bele az országunkba.

Megosztotta velünk azt is, hogy főleg naplókat szokott olvasni, mert érdeklik a valódi történetek és persze a titkok. Az olvasói pedig ezt tudják, úgyhogy rengetegen megosztják velük a saját történetüket, kérve az írónőt, hogy írjon róluk. Ezért rengeteg titkot tud:-) és így jó pár könyvre való témája összegyűlt már:-). Bár imád naplókat olvasni, de sajátja nincs, elmondása szerinte eléggé őrült életet él és állandóan attól tartana, hogy valaki elolvassa:-). Inkább beleírja a titkait, az élete részeit a könyveibe. Például Jesse a Kalitkába zárt álmokból és Andrius az Árnyalatnyi reményből valós fiúk, az írónő élete részei voltak. Annyira élethűen írta le ezeket a szereplőket, hogy "Jesse" nővére például felismerte a testvérét a könyvből:-). (kérdésemre azt is elmondta, hogy nem, "Jesse" nem olvasta a könyvet:-).

Szabadidejében rengeteget mászkál a szabadban, a férje egy valódi cowboy, egy valódi lávsztori az övék, úgyhogy közösen járnak horgászni, kirándulni. 

Amikor megkérdezték tőle, hogy nem gondolkodik-e azon, hogy YA regényt írjon, annyit felelt: "soha nem mondom azt, hogy soha". De ő inkább a történelem iránt érdeklődik. Nálunk járva és beleszeretve a történelmünkbe, egyre inkább érik benne egy regény, amit Magyarországról írna. Mi ezt örömmel hallottuk és nagyon várjuk!

Miután nem volt több kérdés, a dedikálás következett. Az olvasók türelmesen vártak a sorukra, hiszen az írónő amellett, hogy mindenkinek dedikált, mosolyogva pózolt a fotókhoz, de még el is beszélgetett mindenkivel. Mi a már szokásos "kivárjuk a legvégét" programot választottuk, mert szerettünk volna egyéni és közös fotókat is készíteni vele. Velünk is ugyanúgy elbeszélgetett, meséltük neki, hogy bloggerek vagyunk, amit megjegyzett, mert a végén külön megköszönte, hogy nagyon hálás nekünk, mert mi nagyon sokat segíthetünk nekik, íróknak abban, hogy minél szélesebb körben megismerjék a könyveiket. Bár mi akartuk erre kérni, de végül Ruta kifejezett kérése volt az, hogy közösen készítsünk egy fotót, ahol rajta vannak a kiadó jelenlévő munkatársai (Adrienn és Norbi) és a mi kis csapatunk is (Kelly, Szilvi, Fummie, Deszy és jómagam).

Az estét pedig ismét jó élményekkel zártuk és mindannyian a szívünkbe zártuk a tehetséges, vidám, mosolygós, nagyon barátságos Ruta Sepetyst. Reméljük, hogy minél több könyvét olvashatjuk majd, köztük azt is, aminek majd remélhetőleg lesz magyar vonatkozása is:-).

Jay Kristoff: Stormdancer - Vihartáncos - A Lótusz háborúja 1.

Hosszú várakozás után a Könyvmolyképző Kiadó végre elhozza nektek az év egyik legnagyobb fekete bárányát. A Stormdancer - Vihartáncos a regények közt is egy hibrid. Nem sorolható csupán egy kategóriába. Legyen nő vagy férfi, tinédzser vagy felnőtt, a tősgyökeres fantasy rajongóknak ajánljuk. Ennek a fantasy sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.
Patrick Rothfuss, amerikai fantasy író fejezte ki a legjobban, amire mind gondoltunk:
"Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő? Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy 'japán steampunk'. mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani." - Patrick Rothfuss
A turné keretén belül 5 blog fog elkalauzolni titeket a Shima Birodalomba. Kétnaponta -ahogy azt már megszokhattátok - újabb blogger véleményét olvashatjátok Yukiko kalandjáról.
Még jobb hír? Betekintést nyerhettek a Vihartáncos világába, és a szerzőről is megtudhattok sok sok érdekességet.
Ami még ennél is jobb? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példányt meg is nyerhettek a könyvből!

Könyvmolyképző Kiadó 2014.
496 oldal
Fordította: Lánc Brigitta
Goodreads: 3,79
Besorolás: YA, steampunk, fantasy

Ennek a fantasy-sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.

HALDOKLÓ FÖLD

A Shima Birodalom a környezeti összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.

A LEHETETLEN FELKUTATÁSA

A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a  mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.

TITKOLT ADOTTSÁG

Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal rendelkezik, amiért - ha kiderül -, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során éghajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett  mennydörgéstigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, minthogy segítsen neki.

Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.

Nagyon régóta vártam, hogy olvashassam ezt a történetet. Óriási volt körülötte a hype az eredeti megjelenés idején, és a külföldi blogokon nagy elismeréssel írtak róla.

Ez a világ nagyon egyedi, a szerző, aki egyébként ezzel a könyvvel debütált, egy feudális jellegű japán környezetbe ültette a történetet, felturbózta steampunk elemekkel és létrehozott egy mitológiát, klánokkal, sógunokkal, szamurájokkal és mitikus lényekkel.Varázslatos lett ez a világfelépítés, gazdag leírásokkal találkozunk, ami az első fejezetekben némileg türelmetlenné teheti az olvasót, de higgyétek el, megéri átlendülni ezen a részen, mert később érezni fogjátok mennyire lenyűgöző ez a világ, és mennyire vészterhes is egyben. A vérlótusz a kulcsa mindennek, ettől függ az egész birodalom. Ez a növény vészesen terjed, mint valami élősködő, elpusztít minden más veteményt, a birodalomban alig maradtak érintetlen helyek. A vérlótusz működteti a gépeket, égésterméke szennyezi a levegőt, a lakosság drogként is használja, pusztul miatta minden. Ökológiai katasztrófa fenyegeti a Shima birodalmat, a korrupt vezetők és a vallási fanatikusok harcolnak a lótusz feletti hatalomért. Hatalmas a szakadék a pórnép szegénysége és a nemesek gazdagsága között. Ebbe a környezetbe ékezünk, és a szerző nem kíméli az olvasót, sok információt és tetemes mennyiségű japán kifejezést zúdít a fejünkre. Az első fejezet azonnal egy harcjelenettel indul, engem teljesen lehengerelt és beszippantott ez a prológusféleség. Később lassul az iram és onnan számítom igazán jó könyvnek, amikor Buruu megjelent és egyszerűen ellopta a szívemet.

A szerző mesterien alkotta meg a karaktereket. Yukiko egy nagyon szerethető főhősnő. Független és erős, de nem sebezhetetlen. Rendíthetetlen kötelességtudat jellemzi, hűséges és óriási szíve van. Időnként bosszantóan naiv, szerencsére ez csak a szerelmi életére korlátozódik. Rendelkezik az Észlelés képességével, mely tiltott a birodalomban, ha rajtakapnak valakit, hogy szellemi kapcsolatban lehet más lényekkel, arra halál vár.

Buruu a mennydörgéstigris karaktere csodálatos. A külseje meseszép, a teste egy fehér tigrisé, erős izomzattal, gyönyörű bundával, a feje viszont egy fehér sasfej, és a hátán lévő szárnyai is a saséhoz hasonló. Ez az állat intelligens, erős, ugyanakkor Yukiko-val szemben védelmező, gyengéd és gondoskodó. A köztük lévő kötelék az egyik legmeghatóbb elem, amit az utóbbi időben fantasy könyvben olvastam. Ha egymásra hangolódnak, olvasnak a másik gondolataiban, látnak a másik szemével. Mindketten változnak a kapcsolatuk fejlődése során, ez a csodálatos összehangolódás volt számomra az egyik fő erőssége a történetnek. Öröm volt olvasni, ahogy a bizalom felépül közöttük, lépésről lépésre, ez a két lélek lassan összekapcsolódik, és a szemünk előtt válnak testvérekké. Ha egymás mellett harcolnak, azt nyugodtan nevezhetjük harcművészetnek.

A szerző az összes karakterre nagy figyelmet fordított. Kiemelném a negatív főhőst: Yoritomo sógun egy önző, szívtelen, könyörtelen ember, mondhatom remek gonosz figura. Sőt, némileg pszichopata. Masaru, Yukiko apja vadászmester, és nem kisebb feladatot kapnak a sóguntól, élve kell elfogniuk egy mennydörgéstigrist, ami elvileg egy kihalt faj. Masaru gyakorlatilag árnyéka régi önmagának, ami egyrészt az önpusztító életmódnak köszönhető, de sokkal nagyobb részben a múlt titkainak. Összetettség jellemzi Jay Kristoff figuráit, a nők különösen megleptek, mennyire erősnek ábrázolja őket. Egy dolog zavart egy cseppet, a történet E/3-ban íródott, én viszont el tudtam volna képzelni váltott szemszögekkel egy sokkal személyesebb E/1-es írásmóddal.Nagyon tetszett még Kin, aki elvileg a hatóság embere, de sokkal több van ebben a fiúban, őt is megszerettem.

Sokat segített számomra a karakterek megértésében a viszonylag gyakori visszatekintő jelenetek, Yukiko gyerekkorából valók különösen meghatóak.

Ebben a történetben van ugyan némi romantika, de nem jelentős, pontosan annyi, amennyit még el lehet viselni, mert őszintén szólva teljesen felesleges volt ennyi is. Szerelem helyett a szeretet kap hangsúlyt, ami akár két különböző faj között is lehet lélekegyesítő.

Összességében ez egy epikus fantasy, tele akcióval és fordulatokkal, remek karakterekkel, akikből a humor sem hiányzik. A steampunk mesterien épül be a történetbe, imádtam az éghajóktól kezdve a motoros katanáig. Igaz, hogy egy 16 éves lány a főszereplő, de úgy érzem, a fiúk is nagyon élvezik majd a történetet, sok szeretettel ajánlom nekik is. Csak gratulálni tudok a szerzőnek, aki egy álomból vett ötlet alapján ilyen remek sztorit faragott.

Borító: Nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Sok a remek karakter, de Buruu a győztes köztük.

Szárnyalás: Minden steampunkos elemet imádtam. Az éghajós csatajelenet mindent vitt.

Mélyrepülés: Fél pont levonás Hiro miatt, akit én egyszerűen kihúztam volna a történetből.

Érzéki mérce: Nos, vannak nem grafikusan ábrázolt, de igencsak forró jelenetek. 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Nyereményjáték:

Minden blogon találtok 1-1 kérdést, három lehetséges jó válassszal, ami a könyv témájához vagy a szerzőhöz kapcsolódik. A helyes válaszokat a turné bejegyzésiben találjátok meg, de nem feltétlenül ugyan azon a blogon, ahol a kérdést feltették, tehát figyelmesen kövessétek végig az állomásokat!

Szabályok:

- Töltsétek ki helyesen az alábbi rafflecoptert! (MINDEN feladat kötelező!)

- Csak Magyarországi levelező címmel rendelkezők játszanak!

#1 Honnan jött a Vihartáncos ötlete? (Kelly)
a.) Kristoff szerepjáték függőségéből
b.) Álomból
c.) Mitológia ihlette

a Rafflecopter giveaway


További állomások:

04/07 - Kelly & Lupi olvas
04/09 - Nem harap a...
04/11 - Deszy könyvajánlója
04/13 - Függővég
04/15 - Bibliotheca Fummie

David Benioff - Tolvajok tele

A Fumax Kiadó jóvoltából márciusban jelent meg David Benioff Tolvajok tele című könyve. A Blogturné Klub 8 blogger segítségével, március 31. és április 7. között mutatja be nektek Lev és Kolja izgalmas és lehetetlen küldetését a háborúban álló Oroszország havas tájain értékelések, vélemények és extrák segítségével. Kövesd az állomásokat napról-napra, ismerkedj meg ezzel a különleges történettel és legyen Tiéd a hamarosan megjelenő könyv egyike!

Fumax 2014

280 oldal

Fordította: Gy. Horváth László

Goodreads: 4,25 (több, mint 40 ezer értékelésből)

Besorolás: háborús, történelmi

A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

II. világháború. A történelem egyik nagy szégyenfoltja. Milliók halálát okozta, még többen szenvedtek, éheztek, váltak földönfutóvá. Ezt a borzalmat rengetegen feldolgozták könyvekben, filmekben, szinte összeszámolni sem lehet, hány történetet olvashatunk róla. A családom férfitagjai miatt ezek közül én is nagyon sokkal megismerkedtem, hiszen apu, az öcsém, a nagypapám, a nagybátyám mind teljesen odavoltak a katonai dolgokért; a II. világháború legnagyobb ütközetei szinte naponta zajlottak le újra és újra nálunk, társas, majd számítógépes játékok formájában, maketteken, filmekben és persze ebből egy idő után én sem tudtam kimaradni - nem véletlen, hogy az érettségi tételek közül legjobban a II. világháború ment, ott szinte a csatákban résztvevő tankok típusát is tudtam:-). Aztán, ahogy elköltöztem otthonról, kiszakadtam ebből a közegből és, hogy őszinte legyek nem is hiányzott és ha lehetett kerültem ezt a témát mindenhol. 

Egészen addig, ameddig David könyvéről nem hallottam. A fülszövege kíváncsivá tett, hisz az általam ismert legtöbb háborús történet mind hatalmas csatákról, katonai akciókról szólt, de a háttér mindig csak leírás volt, kevés szó esett a háború miatt szenvedő emberekről. Ez a könyv pedig nem hősies csatákról, ellenállókról, szól, hanem két fiatal fiúról és a lehetetlennek tűnő küldetésükről, mindehhez körítésként pedig megismerhetjük az ostrom alatt álló Leningrádot és az ott élő embereket.

A történetet az író nagyapja mondta tollba az unokájának, aki ebből képes volt egy  utolsó pillanatig

izgalmas, szívszorító történetet alkotni. David tud írni. Ez számomra már abból is kiderült, hogy már a prológus is annyira megfogott, annyira érdekesen írta le a nagyszülei életét az Egyesült Államokban pár oldalon keresztül, hogy fel sem tűnt volna, ha nem a háborús történetet olvasom tovább:-). Anno az én nagyszüleim is meséltek történeteket a háborúról, de azok csak aprócska töredékek voltak, nem egy ilyen kerek, egész történet.

A regény főhőse és narrátora Lev, egy zsidó származású, 17 éves fiú, aki úgy dönt, hogy nem menekül el a családjával a németek által fenyegetett városukból, hanem ott marad és "mint férfi", megvédi az otthonát. Persze hamar kiderül, hogy csak annyit tehet, mint a vele egykorú fiatalok, figyelik a bombázókat, oltják a tüzet, de komoly katonai munkát nem végezhetnek. Egy félreértés miatt letartoztatják és Koljával, a jóképű fiatal katonával egy különleges feladatot kell teljesíteniük, 5 napjuk van arra, hogy egy tucat tojást szerezzenek a Belbiztonság egyik ezredese leányának az esküvőjére. A két fiú, pedig más lehetőségük nem lévén elindulnak tojást szerezni. Persze, mondhatnánk azt, hogy ez öngyilkos küldetés és miért nem szöktek meg egyszerűen? A válasz rá egy szó: hová? Tél van, dermesztő hideg, ha menekülnek, akkor vagy a saját katonáik vagy pedig a németek gyilkolják le őket...

Lev és Kolja nem is különbözhetnének jobban egymástól. Lev tapasztalatlan, csendes, visszahúzódó fiú, míg Kolja életvidám, nagyszájú, a nők terén már tapasztalt fiatal férfi. De mégis, ha nem is ők a legtökéletesebb páros, de jól kiegészítik egymást, Kolja imád mesélni, tanítani Levet, aki viszont mintha a bátyjára tekintene; minden szavát issza és felnéz rá. A kettőjük különbözősége persze sok vicces helyzetet teremt és még több vitát, amiket egyszerűen imádtam olvasni:-).

A háború persze borzalmas. Ezen nincs mit szépíteni. De Lev nem is akarja, hanem amit csak tud, részletességgel tár elénk. Az éhezést, az emberi gyarlóságot és hősiességet, ahogyan az emberek a saját habitusuk alapján próbálnak életben maradni. Ki így, ki úgy. Van aki az élete árán is harcol az ellenséggel, van aki inkább kiszolgálja a németeket, amivel csak tudja, van aki pedig bárkit megöl, csak hogy életben maradhasson. Az útjuk során sokféle emberrel találkoznak, akik a legnagyobb örömömre nem lettek csak "fekete-fehér karakterek", mind különleges volt a maga módján, hisz az oroszok között is voltak kevésbé jók és a németek közül sem volt mindenki csak gonosz.

Lev elbeszélései pedig nagyon élőek, velük együtt fáztam, éheztem, menekültem. Amíg olvastam, teljesen abban a világban éltem velük együtt és őszintén bevallom, örültem, amikor a végére érve rájöttem, hogy igen, én most itt élek, ahol béke van és nyugalom, van fedél a fejem felett és van mit ennem. Sosem értettem, hogy a nagymamám miért haragudott mindig, amikor fintorogtunk bizonyos ételekre, vagy otthagytunk bármit a tányérunkon. Most már teljes mértékben megértem és bárcsak elmondhatnám neki, hogy igaza volt. Hiszen ők átélték azt, amiről ez a könyv szól.

A regény végét pedig nagyon megszenvedtem, az író meglepő fordulattal zárta le az egészet. Az egyik szemem azóta is sír, a másik pedig nevet, ha visszagondolok a történetre.

És egy jótanács. Ha befejezted a könyvet, olvasd el újra a bevezetőt. Hidd el, hogy teljesen más értelmet nyer az egész.

Összességében ez a könyv számomra letehetetlen volt. A háború pont ilyen lehetett, borzalmas, megrázó, néha meglepő helyzeteket teremtő. És mindenkinek voltak veszteségei. De a szörnyűségek mellett szövődtek barátságok és szerelmek is, az emberek pedig megpróbáltak túlélni bármi áron.

David Benioff pedig a nagyapja történetét tökéletesen tolmácsolta a mai nemzedéknek és bár tudom, hogy most a Trónok harcával van elfoglalva, de nagyon-nagyon szeretnék még regényeket olvasni tőle. 

A könyvet pedig a néhol megrázó leírások mellett is ajánlanám olvasásra mindenkinek. Higgyétek el, hogy sok mindent átértékel az életében az, aki veszi a fáradságot és megismeri Lev és Kolja történetét.

Borító: Nagyon tetszik. Egyszerű, de ehhez a történethez nem is kell extrább. Maximum az a gond vele, hogy kevésbé figyelemfelkeltő:( (azért megtaláltátok a csirkét rajta?:-)

Kedvenc karakter: Lev és Kolja

Szárnyalás: Kolja humora és életszeretete

Mélyrepülés: nehéz bármit is kiemelni a háború borzalmai közül

Érzelmi mérce: megrázó, néhol humoros, de a háború rányomja a bélyegét az egész történetre.

Értékelés:

Blogturné extra - ételek, italok a könyvből

A háborúk folyamán  mindig először a civilek szenvedtek hiányt mindenből, így az alapvető élelmiszerekből is. Így volt ez a II. világháború folyamán is. A lakosság élelmiszerjegy alapján kapott fejadagot, aminek a mennyisége a háború előrehaladtával egyre inkább fogyadozott. De az ember találékony, mindig is az volt. A könyvben, Lev tolmácsolásában jó pár példát találunk arra, hogy az ostrom alatt lévő lakosság mi mindenből volt képes élelmet kreálni.

Eleinte a két és négylábú jószágok estek áldozatul az éhezésnek:

" Nem voltak galambok sem, összefogdostá és megfőzték őket a Néváról olvasztott jégben. A galambok leölését senki sem kifogásolta. A kutyák meg a macskák már problémásabbak voltak. Októberben hallottuk, hogy valaki megsütötte és négyfelé osztotta a családi ölebet vacsorára; jót röhögtünk rajta, és a fejünket ráztuk, mert nem hittük el, azon tűnődtünk, milyen íze lehet a sózott kutyának - só még volt, só meg akkor is volt, amikor már mindenből kifogytunk. Januárra aztán valóság lett ezekből a pletykákból. Akinek nem voltak összekötettései, már nem tudta táplálni a kedvencét, úgyhogy a kedvencek tápláltak minket."

Aztán persze a házikedvencek is elfogytak és jöttek a mai szemmel már elképzelhetetlennek tűnő "élelmek":

Badajev-sár: ez sima föld volt, amit a "lebombázott élelmiszerraktár aljáról kaparták össze, és át volt itatva megolvadt cukorral."

Könyvtári cukorka: "letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok."

Ha találtak egy-egy valamit, ami tényleg ehető volt, azt csodaszámba ment és majdhogynem lakomát csaptak belőle:

"Vera talált valahol egy fél hagymát, és négybe vágta egy napraforgóolajjal megkent tányéron. Amikor a hagyma elfogyott, fejadagkenyérrel itattuk fel az olaj maradékát. A fejadagkenyérnek nem volt kenyéríze. Még csak ételíze se volt. Amikor a németek szétbombázták a Badajev-raktárakat, a városi pékek rögtönözni kényszerültek. Amit csak hozzá lehetett adni a recepthez anélkül, hogy megmérgeznék a lakosságot, azt hozzáadták a recepthez. Az egész város éhezett, senkinek se jutott elég ennivaló, a kenyeret mégis mindenki szidta: szidták a fűrészporízét, meg hogy mennyire megkeményedik a hidegben. Az embernek beletörött a foga. Még ma, amikor már azoknak az arcát is elfelejtettem, akiket szerettem, még ma is emlékszem annak a kenyérnek az ízére."

De volt, hogy már semmi nem maradt és akkor jött az, ami számunkra elképzelhetetlen, ami azon ismerőseim között, akik olvasták a könyvet, hatalmas megrökönyödést váltott ki, volt, aki rosszul is lett tőle.

(Figyelem, a nyugalom megzavarására okot adó rész következik!!)

Lev és Kolja a "tojásvadászat" közben halottakat talál egy nyírfaliget szélén. Ami nem is lenne különleges, hisz háború van, sokan meghaltak, de...

"Öt fehér holttest feküdt hason a fehér hóban. Téli holtak családja, a halott apa még mindig halott felesége kezét fogta, halott gyerekeik valamivel odébb hevertek. A hullák mellett két kopott bőrönd kinyitva: mindent elvittek belőlük, kivéve néhány törött képkeretet.

A ruhát és a cipőt is lehúzták róluk. A feneküket lenyesegették, mert az a legpuhább hús, abból a legkönnyebb pástétomot meg kolbászt készíteni. Nem tudtam, gépfegyvertűz, kés vagy akna végzett-e a családdal, német tüzérek-e vagy orosz kannibálok."

És ha már kannibálokról esett szó. Sajnos ez is előfordult. A két főhősünk is találkozik velük és látják azt, ami minden józan, épeszű embert éppúgy elborzasztana, mint őket:

"Olajlámpák világították meg a kis lakást, hosszú árnyékunk végigkúszott a falakon, a rongyos szőnyegeken, a sarokban álló szamováron, meg egy fehér lepedőn, ami a szoba túlsó végébe volt akasztva: azt gondoltam, ezel kerítik el a hálófülkét. Amikor az óriás becsukta az ajtót, a lepedő meglebbent, mint női szoknya a szélben. Mielőtt visszahullott volna, feltárult, ami mögötte volt: nem ágy, nem bútor, hanem nagy, fehér húsdarabok kampókon, amelyek egy fűtőcsőről lógtak láncon, s alattuk műanyag lapok fogták  fel a csöpögő levet. Talán egy fél másodpercig azt hittem, disznóhús, talán az agyam próbálta elhitetni a szememmel, hogy nem azt látom amit látok: egy megnyúzott női combot, egy gyermek bordakosarát, egy leszelt kart, amelynek kezéről hiányzott a gyűrűsujj."

Nyereményjáték

A Fumax kiadó által felajánlott két Tolvajok tele példány közül tiéd lehet az egyik, hogyha velünk játszol. A szokásos lájkolásokon túl egy kis vadászatra hívunk titeket. A könyv kulcsfontosságú eleme a tojás és a Húsvét is közeleg, így egy tojáskereső játékot találtunk ki számotokra. Minden egyes állomáson “elrejtettünk” egy tojást (valamelyik szó a tojás linkjére mutat), benne egy szóval. Keresd meg mind a nyolc tojást a benne lévő szavakkal és tedd össze azokat a megfelelő sorrendben! A könyvből egy idézetet fogsz kapni a szavak összerakása után. Ezt az idézetet kérjük, hogy írd be a rafflecopter dobozba. Ügyelj az írásjelekre is!

A postázás csak Magyarország területére érvényes!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

03 /31 - Bibliothca Fummie

04 /01 - Nem harap a...

04 /02 - Deszy Könyvesblogja

04 /03 - Zakkant Olvas

04 /04 - Kelly Lupi olvas

04 /05 - Szilvamag Olvas

04 /06 - Roni Olvas

04 /07 - Könyvszeretet

John Steinbeck: Lement a hold

A Blogturné Klub ezúttal egy híres-neves amerikai íróra szeretné felhívni a figyelmeteket, aki nálunk kevésbé emlegetett író, viszont Amerikában nagyon sokszor hivatkoznak a munkásságára. John Steinbeck 112 éve február 27-én született, hogy ezt „megünnepeljük”, bemutatjuk nektek a Könyvmolyképző Kiadónál hamarosan megjelenő Lement a hold című művét. A turné minden állomásán február 27. és április 4. között találkozhattok még egyéb érdekességekkel is a szokásos vélemények után. Tarts velünk!

Könyvmolyképző Kiadó 2014.
... oldal
Fordította: Vas István
Goodreads:3,83
Besorolás: történelmi regény

„A hold akkor megy le, amikor a hajnali derengés még nem látható, de már közeleg megállíthatatlanul, mint a végzet.”

Steinbeck Lement a hold című kisregénye a norvégiai fasizmus éjét rajzolja meg, balladisztikus tömörséggel. Az 1942-ben kiadott kis remekművet a háború alatt titokban terjesztették, kézről kézre adták a terror legsötétebb óráiban.

Jogosan merül fel a kérdés, mi vehet rá egy young adult könyvekkel foglalkozó bloggert, hogy háborús könyvet olvasson és még ajánlja is fiatal olvasóinak?  Visszavezetett ez a történet a fiatalkori olvasmányaim hangulatához, ugyanis volt egy időszakom, amikor nagyon kedveltem a második világháborúhoz köthető könyveket, Remarque az első számú kedvencem volt. Nem szeretem a lövöldözős, hadi összecsapásoktól hemzsegő történeteket, inkább a háború emberekre gyakorolt hatása érdekel, és Steinbeck ebben a kisregényben pontosan  a lelkek harcáról mesél.

Konkrétan nem derül ki a könyvből, hogy helyileg hol vagyunk, csak az világos, hogy egy kisváros egyik pillanatról a másikra megszállás alá kerül. A helyieknek esélyük sem volt megvédeni magukat, egy áruló gondoskodott arról, hogy a helyi katonáknak más elfoglaltságuk legyen. Az őrség néhány tagját lelőtték, de ez semmiségnek számít a megszállók szerint. A katonai vezetők beköltöznek a polgármester rezidenciájába és mint ha mi sem lenne természetesebb, rá akarják venni a polgármestert, hogy hasson  a népre az "együttműködés" érdekében. A megszállóknak szükségük van a helyben kitermelt szénre, a munkásokra, ha minden rendben zajlik, nem esik bántódásuk.

A kezdeti sokk után az emberek kezdenek felocsúdni, egyre többen lázadnak, apró ellenállástól kezdve egészen az első gyilkosságig. A megtorlás nem várat magára, a megfélemlítés nyilvánvaló, de az emberek nem érzések nélküli bábuk, a felszín alatt duzzad a lázadás.

A turné során az előttem posztoló bloggerek már méltatták a szerzőt és kifejtették mennyire erős hatással van az olvasókra Steinbeck írásmódja. Gyönyörűek a leírások és tanítani valók a karakterek. A téma pedig minden korosztálynak kötelező: a fiataloknak kötelességük megismerni a történelmet a háborúk borzalmaival együtt. Az idősebbeknek pedig Steinbeck színvonalú elbeszélőkre van szükségük, hogy az emlékeik ne halványuljanak el.

Én valami egészen mást szeretnék elmondani, pontosabban azt, mit jelent nekem a gondolat szabadsága.

Az embernek a világon semmije sincs igazából ami örökre az övé, csak a saját elméje. Jöhet bármilyen elnyomás, kényszer, felettesi parancs, az ami a fejedben van, az a tied, és soha senki sem veheti el tőled a gondolataidat. Bizony kerül az ember olyan helyzetbe, amikor bántják, megalázzák, fölébe kerekednek, de mégsem lehetnek soha biztosak abban, hogy rád tudják kényszeríteni az akaratukat. Felületesen, látszólag győzhetnek, igen, de ha a szemébe nézel az illetőnek, büszkén, emelt fővel, akkor látni fogja, hogy hibázott, mert rajtad nem tud kifogni. Tiéd a gondolatod, a meggyőződésed, az eszméid, tiéd a világod.

Borító:  A könyv hangulatát remekül tükrözi.

Kedvenc karakter:  Annie

Szárnyalás: A kis ejtőernyők.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Nem fogsz sírni vagy nevetni, itt gondolkodni fogsz, mit is olvasol.

Értékelés:

Egy kis EXTRA:  A szerzőről talán nem tudod, hogy az Érik a gyümölcs című könyvével elnyerte a legjobb könyvnek járó díjat 1940-ben. Mi is a Pulitzer díj?  Röviden ennyi:

A Pulitzer-díj az USA legrangosabb újságírói kitüntetése, ami csakis az amerikai napilapok és hetilapok újságíróinak adható az egyesült államokbeli újságok vagy hírügynökségek által megjelentetett fotókért, jelentésekért és cikkekért. Az irodalom, dráma és zene területén is osztanak Pulitzer-díjakat, ezek is csak amerikai állampolgároknak adhatóak. A legelső Pulitzer-díjat 1917. június 4-én adták át, mostanában pedig minden év áprilisában jelentik be a nyerteseket. Nevét a díj anyagi alapjait megteremtő Joseph Pulitzer magyar származású amerikai újságíróról, kiadóról és sajtómágnásról kapta.

A Pulitzer-díj nyerteseit egy független bizottság választja, amelyet a Columbia Egyetem Újságírói Kara (Columbia University Graduate School of Journalism) igazgat.

A Pulitzer díjas regények listáját megtalálhatod  ezen a linken   érdemes böngészni.

Forrás: Wikipedia

Nyereményjáték:

Ahhoz, hogy megnyerd a hamarosan megjelenő Lement a hold című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a kérdést.

Ki volt Steinbeck Egerek és emberek című művében a "nehézfejű óriás"?

A válaszok egyes betűjét megtalálod az állomások bejegyzéseiben elrejtve.

A Kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai

02/27 Könyvgalaxis

03/07 Könyvszeretet

03/14 Book Heaven

03/21 Roni olvas

03/28 BibliothecaFummie
04/04 Kelly & Lupi Olvas

Rachel Ward: Nem enged a mélység

Agave könyvek 2014

231 oldal

Fordította: Török Krisztina

Goodreads: 3,48

Besorolás: YA, thriller

"MI TÖRTÉNIK, HA VALAMI SZÖRNYŰ DOLGOT KÖVETTÉL EL, DE NEM EMLÉKSZEL RÁ?

MI TÖRTÉNIK, HA NEM TUDOD, HOGYAN HOZHATNÁD RENDBE AZ ÉLETED?

Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk."

Az egyik blogger barátnőm áradozott sokat Rachel Wardról és hogy mennyire jó könyveket ír, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy akár egyet is elolvassak közülük. Egészen idáig. Ez a történet annyira érdekesnek tűnt a fülszövege alapján, hogy azonnal olvasni akartam:-), így kerültem végül kapcsolatba az írónővel és ezzel a történettel.

Ha jellemezni szeretném ezt a regényt, akkor talán egy szó rá a legmegfelelőbb: nyomasztó. Olyan, mint egy vérbeli thriller. Csak fiataloknak írva. Egyszerre annyira komor, hogy abba akarod hagyni és minél távolabb kerülni tőle, de mellette viszont addiktív, képtelen vagy letenni, mert tudni akarod mi történt, a végére akarsz járni. 

A regény központi eleme a víz. Egy tóban történt, ami történt és a víz végigkísér az egész történeten.

Állandóan esik, minden folyik, minden csöpög, nedves és árad, olvasás közben úgy érzed, hogy téged sem kímél ez a közeg, egyszerűen te is megrettensz, ha akár az eső kopogását hallod kintről (hála istennek nem esett, amikor én olvastam:-), akár csak a fürdőszobában csöpög a csap. Engem annyira magába szívott a hangulata, hogy én, aki imádja a víz minden formáját, még egy pohár vizet sem voltam képes meginni olvasás közben.

Erre csak rátesz egy lapáttal főhősünk Carl családi háttere, ami tovább fokozza ezt a komor hangulatot. Az apja elhagyta őket, az anyja masszív alkoholista, aki nem igazán tudja feldolgozni az egyik fia elvesztését és nem tud igazán mit kezdeni a lelkileg megviselt másik fiával. Carl pedig csupán 15 éves. Amikor leginkább szüksége lenne a felnőttek tanácsára és útmutatására, akkor marad majdhogynem egyedül. Ő nem egy megszokott, könnyen szerethető főszereplő. Eleinte nehéz együttérezni vele, hiszen hiába ő a mesélő, inkább csak egy tárgyilagos, érzelemmentes elbeszélést kapunk tőle, de ahogy jönnek vissza az emlékei, úgy lesz egyre szeretetreméltóbb, úgy tudjuk sajnálni őt és szurkolni, hogy legalább körülötte legyen minden rendben.

A történtek viszont részleges amnéziát okoztak nála és a folyamatos bűntudat mellett próbálja Carl összerakni, hogy vajon mi is történhetett; az írónő pedig nagyon élethűen adta át nekünk egy kamasz fiú stílusát és a történet utáni lelkivilágát: ahogy gyötrődik, ahogy retteg, ahogy maga sem tudja, hogy mit csináljon; kétségek gyötrik, hogy vajon ő volt a gyilkos vagy maga is csak áldozat? A bátyja pedig folyamatosan kísérti, lelkiismeretfurdalást okozva a fiúnak - a valóság és a fikció pedig annyira jól keveredik, hogy a történet nagy részében nehéz eldönteni, hogy mi a valóság és mi csak Carl képzelgése.

A regény másik főszereplője pedig a gyönyörű Neisha, a lány, aki szintén ott volt a tragédiánál. Ő sokáig eléggé kettős karakter, nem nagyon tudtam, hová tegyem. Tudod, hogy ő a kulcsa az egésznek, hogy ő az, aki segíthet összerakni ezt a hátborzongató "puzzle"-t és csak Carl az, aki rá tudja venni, hogy segítsen. Az a Carl, akitől a lány eleinte sikoltozva menekül, így végig izgulsz, szurkolsz a fiúnak, hogy sikerüljön a lány bizalmába férkőznie.  Neisha kapcsolata Carllal pedig számomra eleinte inkább furcsa, mint szeretetre méltó, ahogy Carlt, úgy őket is csak lassan tudtam megkedvelni együtt. 

A regény vége pedig.. egyrészt lezárja a történetet, másrészt viszont valamit hiányoltam belőle. Picit úgy éreztem, hogy a nagy lendület, a nagy feszültség után átugrottunk egy részt, és hirtelen zárta le az író az egészet. Én valami más véget képzeltem volna el a történetnek. Ami talán picit jobban ütött volna.

Összességében imádtam és utáltam ezt a regényt. Imádtam, mert izgalmas volt, feszültséggel teli, mert szerettem a főhőssel együtt rájönni, hogy mi is történhetett és mert egyszerűen képtelen voltam letenni. De mellette utáltam is, mert féltem, borzongtam, rettegtem, mert nyomasztóan hatott rám és egy darabig esőben sem szeretnék mászkálni:-). De azt el kell, hogy mondjam, rég volt olyan könyv, ami ennyire kettős érzelmeket hozott ki belőlem! Aki szeretik a thrillereket és erős lelkűek, azoknak mindenképpen ajánlom, a többiek csak saját felelősségre olvassák!:-)  

A könyvért köszönet az AGAVE Kiadónak!

francia borító

Borító: Szerintem tökéletesen tükrözi a történetet. Nekem sokkal jobban tetszik, mint a legtöbb külföldi, egyedül talán a francia kiadás borítóját nem tudja felülmúlni.

Kedvenc karakter: Carl és Neisha

Szárnyalás: ezt megtartom magamnak, mert nem akarok spoilerezni:-)

Mélyrepülés: Carl anyja

Érzéki mérce: a történetet inkább a nyomasztó mivolta miatt ajánlanám 16 éven felülieknek

Értékelés: 

R.J. Palacio: Csodácska (Wonder)

Vannak olyan könyvek az életben, amelyek egyszerre tanítanak és szórakoztatnak. Mi most egy ilyen könyvet szeretnénk nektek bemutatni a Blogturné Klubbal. Mert ha nyitva tartjuk a szemünket és a szívünket, de igazán, és nem csak nézünk, hanem látunk is, észrevehetjük a hétköznapokban rejlő csodát. Még akkor is, ha nem feltétlen úgy érkezik, ahogyan várnánk.
Ismerjétek meg ti is Augustöt velünk a hét állomásos Csodácska blogturnéban, április 1-je és 7-e között! És ha ügyesek vagytok, meg is nyerhetitek a könyvet!

Könyvmolyképző Kiadó 2014.
364 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,41 (több mint 84ezer értékelés)
Besorolás: middle-grade, realista

August (Auggie) Pullman arcdeformitással született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Éppen most kezdi majd az ötödik osztályt a Beecher Prep iskolában, és ha valaha is csöppentél már újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csak éppen az arca nem hétköznapi. De képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?

R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután együltő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

Több mint két éve jelent meg ez a regény az USA-ban, különlegesen csúnya borítójával már akkor felkeltette a figyelmemet. Mi lehet ebben a könyvben olyan rendkívüli, hogy a könyves  bloggerek kivétel nélkül, magas elismeréssel írnak róla?  Aztán amikor a magyar kiadás jogai elkeltek, biztos voltam benne, hogy olvasnom kell,  pedig akkor már sejtettem, hogy körülbelül miről szól. Féltem tőle, mert nagyon mélyen megérint a kiszolgáltatottság, gyűlölöm, ha egy gyereket bántanak. Nem szabad tartani ettől a könyvtől. El kell olvasni mindenkinek, 9-től 99 éves korig.

August szó szerint félelmetesen néz ki, pontosabban az arca, miután súlyos genetikai rendellenességgel született, a szemei sokkal lejjebb kerültek és az állkapcsa is deformált, fülkagylói  hiányoznak. Eddig szó sem volt róla, hogy iskolába járjon, miután egymást érték a műtétei, most viszont, 10 évesen akár el is kezdhetné az ötödiket. A szülei és a nővére sem rendelkeznek egyöntetű véleménnyel a dologról, viszont Auggie némi hezitálás után úgy gondolja, ideje belevágni, meg kell próbálnia.

A családi  háttér kiemelkedően jó, mindkét szülő példamutatóan áll hozzá az iskolakezdéshez. Nekik Auggie természetes, úgy ahogy van, és ezt a világnak is el kell fogadnia. Via, a nővére  remek karakter, minden érzelmi hullámzása mutatja, hogy valóságos figura, követ el hibákat is, de saját maga rájön ezekre és  nagyszerű fejlődést mutat.

Az iskolaigazgató az egyik kedvenc felnőtt szereplőm a könyvben, minden gondolata, tette megmutatja a helyes hozzáállást a helyzethez.  Jó ötletnek tartottam, hogy még sulikezdés előtt behívta ismerkedni az épülettel és néhány diákkal Augustöt. A többi felnőttet inkább meg sem említem, azt vallom, intelligencia kérdése, hogy ilyen esetben hogyan viselkedik egy szülő.

Itt inkább a gyerekeken van a hangsúly, az ő toleranciájukat kell magasabb szintre emelni, és a fő mondanivalója a történetnek remélem nyitott fülekre talál: Legyünk egy kicsivel elfogadóbbak, kedvesebbek, és jobb hellyé válik az egész világ.

Nagy kedvencem lett ez a kisfiú. Annyira szerettem volna kivenni a könyvből, megölelgetni, beszélgetni vele. Minden nehézség dacára belülről ő egy teljesen átlagos, nyílt szívű, barátokra vágyó gyerek, valami hihetetlen jó humorral megáldva. Ráadásul nagyon okos, jó tanuló. Szerencsére akadtak a suliban olyan diákok, akik felismerték ezt benne, másik kedvencem volt Summer, az a lány, aki az első naptól elfogadta őt és ezután mindig együtt ebédeltek.

Csak még egy személyes megjegyzés, mielőtt abbahagyom az ömlengést, mert oldalakat tudnék még betölteni a könyvvel kapcsolatban... Szóval, ismerem jól az új gyerek érzést. 3 féle általános iskolába jártam, az ötödiket és a hetediket is új suliban kezdtem. Normális, átlagos kinézettel is szörnyű ez az érzés, egyedül állni a folyosón, érezve, hogy mindenki bámul. Örök életre megtanultam, hogy odafigyeljek az újakra, próbáljak barátságos lenni, egy mosoly is  óriási jelentőségű lehet. Egy Auggie-éhoz hasonló problémával küzdőnek meg hatványozottan jólesik. Kérlek benneteket, olvassátok el ezt a méltán sokszorosan díjnyertes könyvet és egy mosollyal, picivel több kedvességgel változtassátok jobbá a világot!

Borító:  Őszintén szólva örülök, hogy nem az eredeti lett. Ez fényévekkel jobb.

Kedvenc karakter:  Auggie, Via, Summer

Szárnyalás: Nagyon tetszett, hogy többféle nézőpont kapott helyet.

Mélyrepülés:  Ó, némely szülő hozzáállása gyalázatos.

Érzelmi mérce:   Megható, sírós, nevetős.

Értékelés:

 

Blogturné Extra:

Hallgassatok bele néhány dalba, amit a szerző ajánl a könyv olvasása közben:

WONDER by Natalie Merchant
SPACE ODDITY by David Bowie
LUCKIEST GUY ON THE LOWER EAST SIDE by The Magnetic Fields
SOLDIER’S JOY by Anonymous
BEAUTIFUL CHILD by Annie Lennox
BEAUTIFUL THINGS by Andain
STAR WARS: THRONE ROOM SCENE by John Williams
BEAUTIFUL by Christina Aguilera
CANON in D by Pachelbel
UNDER PRESSURE by Queen
KID by RickoLus

Nyereményjáték

Számtalan olyan történetet ismerünk, amelyek azt tanítják a gyerekeknek és a felnőtteknek, hogy nem a külső, hanem a belső az, ami megmutatja, mi is az igazi szépség.

Mi most összegyűjtöttünk nektek egy csokorra való szereplőt, akik hasonló cipőben jártak, mint Auggie, de akik bebizonyították, hogy bármit is mutat a tükör, ők igenis gyönyörűek.

A ti feladatotok, hogy az egyes állomásokon megadott kulcsok alapján kitaláljátok az adott szereplőt, majd értelemszerűen kitöltsétek a Rafflecopter dobozt!

Azok között, akik végigjárják a szépség útját, három példányt sorsolunk ki a Csodácska című könyvből!

(Könyvet csak Magyarország területére tudunk szállítani!)

2. feladvány: Az én feladványom igen egyszerű, egy olyan mesefigurára gondoltam, akinek igen nagyra nőtt fülei miatt nagyon sok csúfolódást kellett elviselnie. Ő az életben így nézne ki, mint ezen a képen:

 a Rafflecopter giveaway

A blogturné menetrendje

április 1. - Deszy könyvajánlója
április 2. - Kelly Lupi olvas
április 3. - Roni olvas
április 4. - Always Love a Wild Book
április 5. - Book Heaven
április 6. - Media Addict
április 7. - Zakkant olvas