KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. április 10., péntek

Susan Ee: World After - Túlélők világa (Angelfall #2)


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Susan Ee: World After - Túlélők világa című regénye, az Angelfall sorozat várva várt második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Penryn és Raffe legújabb, izgalmakkal és fordulatokkal teli kalandját.

2015. április 6-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző Kiadó, 2015
??? oldal
Fordította: AncsaT
Goodreads: 4,28
Besorolás: YA, disztópia, poszt-apokaliptikus

A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?


Az első részt aránylag későn olvastam, mert bár a blogger ismerőseim, akik turnéztak vele, meg akik simán csak olvasták, mind nagyon ajánlották, ráadásul imádom az angyalos történeteket; a disztópiákat, poszt-apokaliptikus történeteket pedig még inkább, de nem volt rá elég időm. Persze végül sikerült bepótolnom a lemaradásomat és elmondhatom, hogy alig tudtam letenni a könyvet, annyira beszippantott a világa, így amikor kiderült, hogy jön a folytatás, azonnal jelentkeztem, hogy igen, kérem, most rögtön! És ahogy megkaptuk a könyvet, mindent dobtam el a kezemből, hogy olvashassam. 
Az írónő pedig bőven elérte az első rész színvonalát. Egy kellően sötét, izgalmas folytatást sikerült
megismernem, abszolút nem hozta a második részek "gyermekbetegségeit". Szerencsére Susan nem rontotta el a történetet feleslegesen beleerőltetett szerelmi szállal, esetleg szerelmi háromszöggel, hanem inkább a világra és az embereknek a világukért folytatott harcára összpontosított. Újabb részeket és borzalmakat ismerhettünk meg abból a világból, amelyet az angyalok szinte teljesen elpusztítottak. Megmutatta, hogy a túlélők, feladva az emberségüket mit meg nem képesek tenni azért, hogy életben maradjanak; elárulva a saját társaikat és az angyalok kezére adva őket. 
A helyszín egy rövid kitérő után immáron San Francisco lett, illetve ami abból megmaradt; a körülmények pedig még keményebbek, mint amilyenek voltak. Sokkal közelebb kerülünk a "tűzhöz", pedig már az előző részben is betekintést nyerhettünk valamennyire, hogy mi is folyik az angyaloknál, de amit itt látunk, az még gyomorforgatóbb. Az angyalok pedig még mindig olyanok, mint az első részben, könyörtelenek, hatalomra vágyóak és az emberekre rabszolgaként, állatokként tekintenek. Élveztem, hogy kicsit többet megtudtunk végre a céljaikról, hogy miért is jöttek le a földre és hajtották igába az emberiséget.
És ebbe a pokolba érkezik meg Penryn, aki még mindig ugyanaz a tűzrőlpattant, vagány főhősnő, mint az előző részben. Egyszerűen imádtam az okos, bátor, mindig tettrekész lányt, aki nem fél szembeszállni a legnagyobbakkal sem a szeretteiért és az emberiségért. Pedig sok akadállyal néz szembe és a céljai néha elég lehetetlennek látszanak. Legfontosabb számára még mindig a kishúga, akit egyre nehezebb kiismerni, hogy mi is lett belőle... vagy ott van az őrűlt, elmebeteg anyja, akit nem egyszerű megvédeni? elkerülni? és akkor még nem is beszéltem Rafiról, aki ebben a részben picit hanyagolva lett - ezt már előre látom, hogy sokan hibának fogjátok felróni:) -, akiért Penryn szintén sok mindenre lenne képes. Kettőjük találkozására nagyon kíváncsivá voltam, hiszen akik olvasták az első részt, azok tudják, hogy mi is történt az Angelfall végén. Nem fogok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy nekem így volt tökéletes.
Viszont előtérbe kerül egy új "szereplő", aki nagyon hamar a kedvencemmé vált: ez pedig Rafi kardja. Egy arkangyal kard, "aki" majdhogynem élő társként viselkedik a lánnyal, külön véleménye van mindenről, minden helyzetet elemez és saját akarattal dönt arról, hogy segít-e a lánynak vagy sem. Persze eleinte Penryn sem veszi komolyan, még nevet is viccből ad neki - Tündérmackó, ami természetesen megütközést kelt mindenkiben:)
– Bármely gyűjteménynek díszére válna ez a brutális kard, ami emberek gyilkolására és feldarabolására szolgál, és különleges módon, úgy tervezték meg, hogy a legrettenthetetlenebb ellenségeid térdre hulljanak, az asszonyaik pedig jajveszékelésbe kezdjenek már a látványától is, te pedig képes vagy úgy hívni, hogy… Tündérmackó???

Amit érdekességnek tartok, hogy a második rész olvasása után sem lettem Rafi-függő, mint ahogy sok barátnőm és ismerősöm. Izgalmas, érdekes karakter, szeretek róla olvasni és érdekel, hogy mi is történik vele, érzem, hogy milyen nagyhatalmú, de mint "pasiért" nem vagyok oda. Itt és most számomra a sztori érdekesebb és épp ebből látszik, hogy mennyire jó a regény, hogy anélkül is, hogy a férfi főhős miatt "kétlaponta" sóhajtoznék, letehetetlennek ítéltem a könyvet.
Fentebb már említettem a szerelmi szál hiányát. Talán rossz szó rá a "hiány", hiszen már az első rész óta tudjuk, hogy valami alakul Penryn és Rafi között, de a körülmények még nem engedik meg, hogy bárki is romantikázzon és ez így jó. Ez most a sorsdöntő csaták, veszteségek és harcok ideje, itt és most nincs idő romantikázásra. Persze azért a romantikus énem nagyon kíváncsi, hogy mi is fog kisülni ebből a kapcsolatból és nagyon remélem, hogy az utolsó részben mindez kiderül:).
A történet vége pedig számomra nem volt kifejezetten függővég, de mégis, maga a történet annyira izgalmas, annyira lebilincselő, hogy még függővég nélkül is sokat megadnék azért, ha azonnal olvashatnám a befejezést.
Összességében egyszerűen imádtam ezt a részt is és ha az írónő képes egy legalább ilyen szintű befejezést írni, akkor a sorozat bekerül az örök kedvenceim közé. A regényt nyugodtan merem ajánlani fiúknak és lányoknak is, mert a szerelmi szál (egyelőre még mindig) elenyésző benne, viszont a világfelépítés és a történet mérhetetlenül izgalmas.

Borító: Kifejező, nagyon tetszik

Kedvenc karakter: Penryn, Rafi, "Tündérmackó"

Szárnyalás: "Tündérmackó" képessége

Mélyrepülés: hogy mire használják az Alcatrazt...

Érzelmi mérce: a hangsúly itt nem a szerelmi szálon van, ennek a történetnek nem ez a fő szála. De sok borzalmas, véres rész van benne, kegyetlenkedés, gyilkosság, halál, így inkább 16 éven felülieknek ajánlanám.

Értékelés:
Nyereményjáték:
A történetben fontos szerep jut Raffe kardjának, ezért mostani játékunk során híres filmes, könyves és videojátékos kardokkal találkozhattok.
Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az egyes állomásokon látható képek alapján az adott fegyver magyar nevét (amennyiben nincs, úgy természetesen az eredetit - ezt minden mezőnél jelezzük), és beírni azt a rafflecopter megfelelő sorába. A sorsoláson az vesz részt, aki mind a nyolc karddal megpróbálkozott!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


A blogturné további állomásai:
Április 6 - Angelika blogja
Április 7 - MFKata gondolatai
Április 9 - Dreamworld
Április 10 - Kelly Lupi olvas
Április 12 - Insane Life
Április 13 - Függővég

2015. április 9., csütörtök

Katherine Applegate: Iván, az egyetlen


A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is hamarosan megjelenik Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Ivan, a fogságban élő gorilla keserédes, ámde roppant tanulságos történetét, mely nem hiányozhat egyetlen állatszerető gyermek polcáról sem!
2015. április 7-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Maxim Könyvkiadó 2015.
286 oldal
Illusztrálta: Patricia Castelao
Fordította: Erdős Éva
Goodreads: 4,20
Besorolás: middle-grade

Iván egy ezüsthátú hím gorilla, aki Amerikában él egy nagy bevásárlóközpontban, ő az attrakció. Barátai Stella, az idősödő elefánt, Bob, a kóbor kutya, és az esti műszakban takarító kislánya. Iván napjait festéssel tölti, ám csendes napjaik megváltoznak, mikor Stella beteg lesz, és a tulajdonos beszerez egy kiselefántot, Rubyt.

Szeretem azokat a könyveket, amiket ha elolvasok, többnek érzem magam. Nem csak egy jó történettel leszek gazdagabb, hanem olyan maradandó élménnyel ajándékoz meg a szerző, amire évek múltán is emlékszem, amiket érdemes továbbmesélni a gyerekeimnek, ami megtanít valamire, észrevétlenül.
Iván az autópálya 8-as kijáratánál lévő Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem lakója, ahol egy üvegfallal (3 fala üveg, 1 dzsungelmintás beton) körülvett pár négyzetméternyi területen él. Stella korábban cirkuszban élő elefánt és Bob a környék szabad lelkű kóbor kutyája a barátai. Bob éjjelente beszökik Ivánhoz és a hasán alszik. Iván nem fogságban született, de egyre távolabbi emlék számára az igazi dzsungel és a többi gorilla. A magányát az embergyerek Júlia társasága enyhíti, a tőle kapott zsírkréta és papír segítségével alakítja ki saját művészetét, alkotásait gazdája némi pénzért eladja.
Iván tulajdonképpen nem lázadozik a sorsa ellen, inkább beletörődik, hogy ilyen az élete.
Amikor Stella egyre nehezebben hajtja végre a napi háromszori mutatványokat, Mack, a tulajdonos egy bébi elefánt, Ruby megvásárlásával kívánja fellendíteni az üzletet. Ivánban felelősségérzet támad Ruby iránt, akit nemrég szakítottak el a családjától. Amit nem tett meg eddig saját magáért, azt most Ruby védelmében megteszi, megpróbálja  megvalósítani a tervét a kiszabadulásuk érdekében.
A szerző  egy egészen rendkívüli hangot ad Ivánnak, aki a mesélője a történetnek. Az olvasó azonnal elfogadja és élvezi az írásmódot, mert hiteles, igazi, átélhető. Iván nem panaszkodik, nincsenek sirámai, ellenben van véleménye. Az írónő remek humorral és bölcsességgel ábrázolja Iván gondolatait, az olvasó azt veszi észre, mosolyog illetve komolyan elgondolkodik a szavain.
Iván hatalmas egyéniség, de mellette további kiemelkedő karakterekkel találkozhatunk. Bob, egy bohó, igazi szabadságvággyal rendelkező kutyus, aki azért melegségre vágyik. Stella egy igazi bölcs anyafigura, emlékszik minden egyes napra az életéből. Ő mesél a többieknek az állatkertről is, ahol az emberek méltóan bánnak az állatokkal. A kis Ruby minden rácsodálkozásával, ártatlanságával hozzájárult ahhoz, hogy Ivánból kihozza a védelmező ösztönét, és rávegye a cselekvésre.
A történet dinamikája nagyon jól igazodik a gyerekek tempójához. Egyszerűen imádni fogják olvasni, mert humoros is, drukkolni is lehet a könnyen szívünkbe zárt állatokért, és a vége is megfelelő módon lezárt.
Egy személyes megjegyzés. Jó pár éve már annak, amikor a római állatkertben tanúja voltam egy jelenetnek. Néhány fiatalember ingerelte a gorillákat a biztonságosnak vélt üvegfal külső oldalán. Mígnem az ezüsthátú gorilla egy jókorát csapott az üvegre, hogy az egész épület beleremegett. Nem hiszem, hogy azok az emberek valaha újra próbálkoznának hasonlóval. Miért kell ezt csinálni emberek?
Katherine Applegate 2013-ban megkapta ezért a művéért  az egyik legrangosabb gyerekirodalmi díjat, a Newbery-t. Nem véletlenül. Ez a könyv egy üzenet, egy figyelemfelkeltő hang az állatok jogaiért. Olvassátok és fogadjátok meg.

Borító: Eredeti, nagyon aranyos.

Kedvenc karakter:  Mindenki
 
Szárnyalás:  Julia látogatása az állatkertben.
 
Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Nos, a zsebkendőket elő lehet készíteni, egy kis meghatottság garantált.

Értékelés:
Blogturné extra: Jelenetek a gorillák életéből 



Megrendelhető a képre kattintva:
https://www.facebook.com/DreamValogatas/app_137541772984354

Játék:

“Egy ideig, amíg ifjú voltam, és bolondos, azt hittem, hogy én vagyok az utolsó gorilla a földön.”
Szerencsére nem Ivan, az egyetlen gorilla a Földön. Természetben és fogságban élő társai között akadnak világhírű egyedek is, akik különleges képességeikkel, tehetségükkel vagy éppen viselkedésükkel, nagy ismertségre tettek szert.
Mostani játékunk során pedig ők lesznek a főszereplők!
Az egyes állomásokon található adatok és leírások segítségével találjátok ki, melyik közismert gorilláról van szó, majd a nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ezt ismételjétek meg minden állomáson, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott három Ivan, az egyetlen c. könyv egy példányát, ugyanis csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind az öt állomást teljesítette.Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:
04/07 Deszy könyvajánlója - Trailer
04/09 Kelly és Lupi olvas - Gorillás gif-ek
04/11 Dreamworld - Az igazi Ivanről
04/13 MFKata gondolatai
04/15 Media Addict


2015. április 8., szerda

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés (The Maddox Brothers #1)


A Maxim kiadó jóvoltából megjelenik Jamie McGuire, Gyönyörű tévedés című könyve, ami a Gyönyörű sorscsapás című sorozatnak a mellék története. A Maddox testvérek sorozatban a többi testvér történetét ismerhetik meg az olvasók, ezúttal Trentonét.
Maxim Kiadó, 2015
362 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads:4,16
Besorolás: NA, realista, romantikus

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.


Anno 2012-ben jelent meg nálunk Jamie McGuire első regénye, Gyönyörű sorscsapás címmel. A könyv a mai napig nagyon megosztja az olvasókat, a főhőst Travist, van aki isteníti, van, aki a pokolba kívánja, de egy biztos, senki nem tud elmenni mellette szó nélkül. Én most nem fogok egyik fél mellé sem állni, ez a poszt amúgy sem erről szól, de az biztos, hogy a regény befejezése után én is kíváncsi lettem a többi Maddox tesóra.

Trenton első körben éppolyan nagyszájú bajkeverőnek tűnik, mint Travis. Camival körülbelül egyezett is a véleményünk róla - ő volt a "nem rossz pasi, nagyon nem rossz, de inkább messziről nézegetjük" kategória. Aztán persze nem tudtam neki én sem ellenállni, az udvarlása - úristen, minden bevetett, amit csak lehetett, hogy Camit megszerezze - szó szerint teljesen levett a lábamról. Igen, ő sem volt jófiú, ezt többször is bebizonyította, sőt volt hisztis pasi is néha:), de mégis, ő volt az, akire sok nő vágyna. Határozott, tisztában van az értékeivel és úgy is viselkedik. Ő a tetovált rosszfiú, de persze, mint az ilyen regényhősök általában, úgy ő is a zord - de ettől függetlenül nagyon dögös - külseje mögé rejti a valódi énjét. Nekem ő még a legrosszabb pillanatában is ezerszer jobban bejött, mint Travis:). Imádtam, ahogy levette a lábáról Camit, főleg az első "randijuk" volt emlékezetes. A fiú tisztában volt, hogy a lány sose menne el vele sehová randizni, hisz a hírneve mindenhol megelőzi, így "piszkos" eszközöket vetett be annak érdekében, hogy Cami mégis kimozduljon vele. És elérte vele a célját? Persze, hogy igen:).

Cami már nem volt ennyire egyértelműen kedvenc. Szimpatikus volt, kedves, hol kellően sajnáltam, hol irigyeltem, de két dolog volt, amivel nem lopta be magát a szívembe. Az egyik a tetoválások. Ugye Trenton tetoválóművész és ahogy lassan melegednek össze Camival, úgy várható egyre inkább, hogy a "tetkó-szűz" lány feladja a fene nagy elhatározását, miszerint neki soha nem lesz tetoválása és enged a fiúnak. Ez eddig nem is lett volna gond, nekem is van tetoválásom és imádom:), de amiket és ahogy megengedett Trentonnak, az számomra több, mint furcsa volt - főleg első tetoválásoknak. Jó, itt a fiúra is haragudtam, mert kettőjük közül neki kellett volna az okosabbnak lennie és megmagyaráznia a lánynak, hogy mit is vállal be...
A másik pedig a szerelmi háromszög. Ugye ma már egy romantikus regény sem létezhet enélkül. Itt se ússzuk meg természetesen:). A felállás persze az egy lány két fiú, ami megszokott, hiszen az olvasók főleg lányok, akik titkos álmaikat élhetik így át, miszerint két jó pasi küzd értük:). Ami viszont kevésbé tetszett, az Cami határozatlansága - ez a szerelmi háromszöges történetekben legtöbbször probléma. Hiszen hogy is van az a híres mondás?
"Ha egyszerre két embert szeretsz válaszd a másodikat, mert ha igazán szeretted volna az elsőt, nem szerettél volna bele a másodikba."
Cami nem ismeri ezt a mondást, vagy ismeri, de nem meri/akarja alkalmazni. Ráadásul mindezt úgy, hogy az első pasival nem szakít / szakít, de csak lélekben / mégis megpróbálja újra / ááá, nem, nem megy ez így - és ez ment a végtelenségig, ezzel persze kellően és jogosan felbőszítve Trentont és hamis kétségek között hagyva a másik srácot.
Persze azért volt, amit nagyon szerettem Camiban, ez pedig a testvére iránti szeretete és odaadása. Képes volt a végletekig védelmezni és szembeszállni a családjával azért, hogy megmentse.

A szerelmi szálról pedig tettem már említést feljebb, de azért azt nem hagyhatom ki, hogy milyen kémia volt a két főhős között már az első találkozásuktól kezdve. Egyszerűen izzottak a lapok, amikor ezek kettesben voltak! Imádtam minden sorát, itt az írónő igazán jó munkát végzett:).

Ami viszont számomra először kicsit meghökkentő volt, az az, hogy a két történet - ez és Travisék története - egy időben zajlik. Először nem is értettem, hogy Travis miért hetyeg a bárban a két totál ismeretlen csajjal, amikor ő már Galamb párja. Aztán, ahogy haladtunk előre, úgy derült ki szépen lassan, hogy most úgy is végignézhetjük a "kicsit" zűrös szerelmes párunk kapcsolatának alakulását, ahogy a többiek is látták. Őszinte leszek. Számomra Travis kívülről nézve, úgy, hogy nem ismertem a gondolatait, hogy nem egy szerelmes nő szemével láttam, egy kicsit ijesztő volt:). 

És a vége? Ott van a csattanó, ami nálam inkább megdöbbenést váltott ki, hogy "ennyi?" Ez volt az a nagy titok, ami T.J.-t, a másik fiút övezte? Én ezer más dologra gondoltam, miközben próbáltam rájönni, hogy mi is lehet T.J története, miért is ennyire titokzatos a srác... 

Összességében a kis hibáitól eltekintve nagyon élveztem ezt a regényt és meg merem kockáztatni, hogy jobban tetszett, mint Travisék története. Trenton nagyon különleges srác, vele új kedvencet avattam, a szerelmi szál nagyon intenzív, a helyszínek nagyon élőek az ott dolgozókkal együtt - nem tudom, hogy hol szerettem volna szívesebben dolgozni, Cami munkahelyén, a Red Doorban vagy pedig Trentonékkal, a Könnyű Karcolásban.
A könyv a Maddox tesók rajongóinak kötelező!

Borító: Gyönyörű, nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Trenton, Olive, Kody és a Könnyű Karcolás kis csapata

Szárnyalás: Trenton udvarlása

Mélyrepülés: Cami családja

Érzelmi mérce: Izzik a levegő a két főhősünk között!

Értékelés:
Megrendelhető a képre kattintva:
https://www.facebook.com/DreamValogatas/app_137541772984354

Nyereményjáték:
Trenton egy tetováló szalonban dolgozik és imádja a tetoválásokat. Ezúttal a ti feladatotok kitalálni melyik könyvben hangzanak el az idézetek. Egy valamiben egyezik a könyvek témája, az idézet egy-egy tetovált szereplőtől, szereplőről hangzik el. Elég a könyv címét is megírnotok.
Figyeljetek oda, mert sajnos nem tudtok javítani az elküldött megfejtéseken.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

"– Ez nem gyermekbántalmazás?
– Az lenne, ha gyerek lennél. Tizennyolc éves lettél, Luis. Férfi. Viselkedj is úgy!"

A blogturné további állomásai:
Április 5 - Angelika blogja
Április 6 - Insane Life
Április 7 - Book Heaven
Április 8 - Kelly Lupi olvas
Április 9 - MFKata gondolatai
Április 10 - Kristina blogja
Április 11 - CBooks
Április 12 - Dreamworld
Április 13 - Tekla Könyvei

2015. április 5., vasárnap

Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése


A Könyvfesztiválra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó egy régóta várt sorozatának az első része, a Mara Dyer eszmélése. Mi is izgatottan vártunk, és most turnéra indulunk Marával és Noahval, hogy velük együtt próbáljuk megfejteni életük nagy rejtélyeit. Március 31 és április 8 között kilenc állomásotok lesz, hogy kicsit megismerjétek Ti is a történetet, mielőtt a polcotokra kerülne, és nyereményjátékunk keretében 3 példányt nyerhettek is a regényből.


Könyvmolyképző Kiadó 2015.
456 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,12
Besorolás: YA, paranormális


Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem. Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.




Számomra akkor kezdődött a szerelem Michelle Hodkin debütáló könyvével, amikor először megláttam a sorozat első kötetének animált megjelenési widgetjét. Mindez 2011 tavaszán történt, amikor felvettem a goodreads-es  olvasandó listámra.  A víz alatti fényképezést mindig is csodáltam, és ha könyvborítón találok ilyen képeket, a hatás azonnali: Vedd a kezedbe, olvasd el! A fotósorozat Heather Landis munkája.

Mara Dyer borítója misztikus, sötét hangulatú, éreztem, hogy ez a kisugárzás nem csak a hype-nak köszönhető. Mert hype az volt a könyv körül, szinte minden blogon beleütköztem, és csupa jókat olvashattam róla. A magyar kiadásra 4 évet kellett várni, nem mondom, hogy csendben és türelmesen, de végre itt a megjelenés!

Ki is tulajdonképpen Mara Dyer?
Egyedüli túlélője egy olyan balesetnek, amire egyáltalán nem emlékszik. Elveszítette a barátját és annak testvérét valamint a legjobb barátnőjét egy elhagyatott házban, ahova kíváncsiságból lopakodtak be, és amelynek egy része váratlanul rájuk omlott. Amikor Mara kezd visszaemlékezni néhány bevillanó képre, javulás helyett inkább még nagyobb káoszt érez  a fejében.

Úgy döntenek a családdal, hogy Floridában kezdenek új életet, ahol Mara magániskolába kerül. Itt meg kell küzdenie az "új tanuló" státusszal, a beilleszkedéssel, mindezt úgy, hogy csak egyetlen szimpatikus évfolyamtársa akad Jamie személyében, vannak viszont szemétkedő csajok és irritáló seggfejek. Úgy tűnik ez utóbbiak közé tartozik Noah Shaw is, legalábbis elsőre. De a kutyákat ő is épp úgy szereti mint Mara, és  ez a lánynak kapóra jön a bajban.

Szeretem azokat a könyveket, amelyek az elme valamilyen problémájával foglalkoznak. Az amnézia elég sokszor előfordul a regényekben, ahogy a PTSD is, aminek hatására gyakoriak a hallucinációk és a rémálmok. Mara emlékei lépésről lépésre térnek vissza, leginkább a rémálmai során, ilyenkor flashback jeleneteket olvashatunk a múltból. A feszültség csak úgy árad a történetből, egyrészt a thrillerbe illő események, fordulatok izgatnak halálra a jelenben, másrészt a rémálmok alatti visszaemlékezések borzolják az idegeket a múltból.

Michelle Hodkinról el sem hiszem, hogy debütáló szerző, és ez az első regénye. Az írásmódja nagyon tetszett,  az izgalmas thriller elemeket szépen ellensúlyozta a romantikával. A párbeszédek szórakoztatóak,  kifejezetten illettek a 16-18 éves korosztályhoz. Nem mellőzte a humort sem, bőven lehetett  mosolyogni egy-egy beszóláson.
A karakterekkel kiemelkedően meg voltam elégedve. Valósak, reálisak, szerethetőek, az érzelmek, érzések nem hiányoznak a szereplőkből. Mara egy erős lány, aki képes megküzdeni a tébollyal, szerintem sokkal jobban veszi az akadályokat, mint ahogy elvárható lenne.


Noah = vadi új könyves álompasi a láthatáron! Azon kívül, hogy a szokásos rossz fiús kinézettől kezdve a helyes arcvonásokig mindene megvan,  az első ami eszembe jut róla, az intelligencia. Végig tisztelettel kezeli a kapcsolatát Marával, imádnivaló ezért a tulajdonságáért. Nagyon szerettem a "pengeváltásaikat", mert abszolút egyenlő volt minden vitájuk,  élvezetes szófordulatokkal. No és vele kapcsolatban is fel lehet készülni néhány velős fordulatra. Remekül oldotta meg az írónő a szerelmi szál alakulását, végre nem kell instalove-tól tartani, az érzések abban az ütemben alakulnak, ahogy annak történnie kell.
Jamie-t egy kicsit sztereotip figurának éreztem elsőre, de meg lehet nyugodni, a szarkazmusa egyedivé teszi őt.  Tetszett, ahogy a szárnyai alá vette Marát.
Mara testvéreit meg kell még említenem, bátyja Daniel példamutatóan óvja őt, tisztelem az ilyen testvéri szeretetet, öccse Joseph  jópofa mindentudó kissrác,  aki azért nagyon is aggódik a nővéréért. Jó volt végre egy remek családról olvasni, akik odafigyelnek egymásra.

A történet vége hatalmas függővég, olyan, amitől leesik szegény olvasó álla és epedve várja a folytatást.  Nagyon ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a borzongós történeteket remek karakterekkel, valódi szerelmi szállal.

Borító: Gyönyörű, a legszebbek közé tartozik nálam.

Kedvenc karakter:  Mara, Noah, Jamie
 
Szárnyalás:  A romantikus szál felépítése.
 
Mélyrepülés:  A gyerekrablás.

Érzéki mérce:  Az utóbbi idők egyik legszebben megírt romantikus jeleneteit kapjuk. Noah !

Értékelés:
Blogturné Extra:
Íme  Mara Dyer történetéhez illő playlist, az írónő válogatása szerint:
Baby Did a Bad Bad Thing (Chris Isaak)
Mad World (Gary Jules)
New Slang (The Shins)
Crazy (Gnarles Barkley)
I Will Possess Your Heart (Death Cab for Cutie)
Hide and Seek (Imogen Heap)
Night Terror (Laura Marling)
Paper Bag (Fiona Apple)
Tymps (Sick in the Head) (Fiona Apple)
Put Your Lights On (Santana)
Lunchbox (Marilyn Manson)
Shadowboxer (Fiona Apple)
Someone to Save You (One Republic)
Demons (Guster)
Down in the Park (Marilyn Manson)
Burden in my Hand (Soundgarden)
Today (Joshua Radin)
Marching Bands of Manhattan (Death Cab for Cutie)
Good Life (One Republic)
Back to Black (Amy Winehouse)
When the Lights Go Out (The Black Keys)
O Saya (A R Rahman & M.I.A.)
Closer (Kings of Leon)
Transatlanticism (Death Cab for Cutie)
Limp (Fiona Apple)
It's All In Your Mind (Beck)
What If You (Joshua Radin)
When the Night Comes (Dan Auerbach)
Hallelujah (Jeff Buckley)
Crosses (Jose Gonzalez)
I Was Broken (written by Marcus Foster, performed by Robert Pattinson)
Say Hello to Heaven (Temple of the Dog)
Killing for Love (Jose Gonzalez)
Criminal (Fiona Apple)
Fast As You Can (Fiona Apple)
Black Dog (Kelli Schaefer)

Nyereményjáték

A Mara Dyer eszmélése egy fontos jelenete a híres Everglades Nemzeti Parkban játszódik, ráadásul a park egy híres faja is nagy szerepet kap benne.

A blogturné minden állomásán egyet találtok a park nevezetes fajai közül. Egy képet is találtok róla, és a posztunkban további segítséget jelentenek a kiemelt betűk is, amelyeket helyes sorrendbe állítva kijön az állat vagy növény neve.
De ez még nem minden! Aki eltalálja, a kilenc állomás fajai közül melyik kap nagy szerepet a regényben, további eséllyel gazdagodik! Jó “vadászatot”!
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

További állomások:

03/31. – Media Addict
04/01. – Deszy Könyvajánlója
04/02. – Zakkant olvas
04/03. – Tekla Könyvei
04/04. – Always Love a Wild Book
04/05. – Kelly Lupi olvas
04/06. – MFKata gondolatai
04/07. – Könyvszeretet
04/08. – CB olvas


2015. április 4., szombat

Jessie Burton: A babaház úrnője


A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jessie Burton, angol író-színésznő első regénye, A babaház úrnője. A fiatal írónő első könyvéért több díjat is kapott, továbbá 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a műve - többek között magyarul is.

2015. április 4.-től a Blogturné Klub öt bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további információval, érdekességekkel találkozhattok A babaház úrnőjével kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Libri - JAK, 2015
496 oldal
Fordította: Farkas Krisztina
Goodreads: 3,58
Besorolás: történelmi fikció

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik.


Hollandia a 17. században élte az aranykorát. Ekkor vált nagyhatalommá, a Holland Kelet-indiai és a Nyugat-indiai Társaság hajói felfedezték Ausztráliát, a Csendes-óceán szigetvilágát és Hollandia az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa lett.
Johannes Brandt az egyike a nagyon gazdag kereskedőknek. Családi nyomásra nősülésre adja a fejét és egy fiatal vidéki lányt, a tizennyolc éves Petronella Oortmant választja és veszi feleségül. Petronella hatalmas reményekkel, izgalommal vegyes félelemmel érkezik meg az új családjához, hisz az eddigi "gondtalan" életét félretéve mostantól feleségként kell helyt állnia egy számára teljesen ismeretlen világban. Megérkezve azonban csalódva veszi tudomásul, hogy a férje nincs otthon, úton van, így a lány kénytelen egyedül szembenéznie az ismeretlennel. A házat eddig Johannes húga, Marin uralta, aki nem szívesen adja át ezt a státuszát a tapasztalatlan, fiatal lánynak.
Petronella nem túl boldog az új életében, egészen addig, ameddig egy gyönyörű babaházat nem kap a férjétől, a házuk pontos mását. Az ifjú feleség pedig úgy dönt, hogy berendezi, így egy miniatűrkészítőt bíz meg a berendezési tárgyak elkészítésével. A miniatűrkészítő pontosan teljesíti a kéréseket, de minden rendeléséhez váratlan ajándékokat és rejtélyes üzeneteket küld...Ráadásul a pluszban küldött ajándékok túlságosan személyesek, arról árulkodnak, hogy a készítője nagyon jól ismeri ezeket az embereket. Petronella így nyomozásba kezd, hogy ki áll a miniatűrkészítő mögött és mi a célja. Természetesen a ház is rejteget olyan titkokat, amelyek csak arra várnak, hogy a lány megfejtse azokat.

Petronella
A történet engem sok aspektusában a Manderley-ház asszonyára emlékeztetett, csak annyi különbséggel, hogy ott Joan és Maxim között hatalmas szerelem dúlt, itt pedig Petronella nem szerelemből házasodott. Marin pedig eleinte a kemény, rosszindulatú viselkedésével nagyon hasonlít mrs. Danversre.
Természetesen a két történet két külön korszakban játszódik és amíg Joan és Maxim megtehették azt, hogy szerelemből házasodnak, addig Petronella és Johannes korában ez szinte luxusnak számított. Abban a korban inkább a vagyon, a kinézet, a háttér volt fontos, a szerelem pedig "majd megjön" - volt az akkori asszonyok hozzáállása a dolgokhoz. Petronella pedig vágyja ezt a szerelmet, eleinte izgatottan, félve - hiszen a testi szerelemről az akkori fiatal lányok vajmi kevés felvilágosítást kaptak a házasság előtt, később pedig elkeseredetten küzdve érte, mert tudja, hogy mi a "kötelessége". Nagy élvezettel olvastam Petronella fejlődéséről, ahogy a fiatal, tapasztalatlan, határozatlan lányból egy biztoskezű, okos, határozott asszony válik. De az élete nem volt irigylésre méltó, ahogy abban az időben az asszonyoké úgy általában nem volt az. Ahogy az akkori nőknek, úgy Petronellának is nagyon rövid idő alatt kellett felnőnie, beletanulnia a kereskedésbe, megtanulni a társadalom intrikáit kezelni és együtt élni velük. Abban a korszakban egy nő vagy megtanulta mindezeket és akkor tényleg a ház úrnője lehetett - sőt, még a férjét is befolyásolhatta bizonyos döntésekben, vagy elbukott és szenvedett és tűrt az élete végéig. Főhősnőnk nem adja fel és küzd, amíg csak lehet.

Az írónő pedig nagyon realisztikusan írta le ezt a világot, mind a helyszíneket, mind a szereplőket. Szó szerint
Marin
magam előtt láttam ezt a sötét, csendes, de mérhetetlenül gazdag házat. Együtt féltem a fiatal lánnyal, aki a vidék jó levegőjéről bekerült ebbe a zárt, rideg világba, ahol, bár névlegesen ő a ház úrnője, de gyakorlatilag még szinte a szolgáló is megmondja neki, hogy mit csináljon. De ahogy halad a történet előre, ahogy erősödik a lány, úgy változik ez a kapcsolat, a szereplők pedig egyre inkább megnyílnak a lány előtt és sorra "hullanak ki a csontvázak a szekrényből". 
Petronellát kedveltem nagyon. De mégis, valahogy úgy éreztem, hogy a történet főszereplője Marin. Ő az, akit szerintem az elején mindenki utálni fog, mert keménykezű, a nagy gazdagságuk mellett is rettentő puritán asszony, de mennyi titkot rejteget! Annyi fordulat történik vele kapcsolatban, hogy egy idő után az ő története sokkal jobban érdekelt, mint Petronelláé vagy mint az, hogy mi vagy ki áll a rejtélyes miniatűrkészítő mögött. 
Jessie Burton pedig a társadalomról is nagyon jó kritikát alkot: láthatjuk az akkori emberek irigységét a másikra, a butaságot, az előítéleteket, a rosszindulatot és a féltékenységet. Igen, ezek a tulajdonságok a mai kor emberében is ugyanígy megvannak, csak azzal a különbséggel, hogy ott a felsoroltak, abban az időszakban, bármikor, bárkinek a halálát eredményezhették. 
És a történet vége? Nem mondanám, hogy számomra megnyugtató véget kaptam, bár az akkori korhoz talán egy ilyen befejezés illik a legjobban. 

Összességében egy nagyon jól megírt, kicsit misztikus, lebilincselő regényt olvashattam egy érdekes, de olyan korszakról, amelyről szívesen olvasnék még többet, de nem kifejezetten szerettem volna élni benne. Főleg nem nőként.
Egy jótanács: érdemes az első fejezetet újra elolvasni, miután befejeztétek a regényt! 
Borító: Látványos, érdekes, figyelemfelkeltő
Kedvenc karakter: Petronella, Cornelia, Otto és Marin
Szárnyalás: A babaház! Legszívesebben most elutaznék Amszterdamba és megnézném az eredetit!
Mélyrepülés: az emberi tudatlanság és a rosszindulat 
Érzelmi mérce: Aprócska szerelmi szál, irigység, harag, bánat, bosszú - érzelmek egész garmadája vonul át a regényen.
Értékelés:

Blogturné extra -  Petronella Oortman babaháza
Az írónő először 8 éves korában járt Bethnal Greenben egy kiállításon, amely babaházakat mutatott be. A kis Jessie-t teljesen elbűvölték a varázslatos aprócska házak és ezt az élményt soha nem felejtette el. Ez egyszer ő volt az óriás, az apró babákhoz és berendezésekhez képest, a gyermeki képzeletével pedig hamar el tudta képzelni, hogy milyen élet folyhatott ezekben az apró szobákban.
Egészen 27 éves koráig azonban nem sokat foglalkozott ezzel az emlékkel, egészen addig, ameddig meg nem látogatta az amszterdami Rijksmuseumot, ahol ismét találkozott a babaházakkal és Petronella Oortman 1686-ban épült, tökéletes arányokkal rendelkező gyönyörű babaháza annyira elvarázsolta, hogy végül ez ihlette meg A babaház úrnője című regényének megírására is.
De ki volt ez a Petronella Oortman?
A hölgy egy nagyon gazdag özvegy volt, aki Johannes Brandt selyemkereskedőhöz ment feleségül és mint a legtöbb nagyon gazdag nő akkoriban, ő is kapott egy babaházat a férjétől, amelyet 1686 és 1710 között ő maga rendezett be nagyon drága anyagokkal.
Amszterdam aranykorában a gazdag feleségek gyakran készíttettek a házukra megszólalásig hasonló babaházakat, melyek némelyikének az értéke gyakran hasonló volt egy valódi ház árához.
Sajnos Oortmanék házának pontos helye mára már nem ismert, így nehéz ténylegesen összehasonlítani a babaházat és a valódi házat, de az biztos, hogy nagyon aprólékosan és élethűen lett berendezve a ház, hű képet mutatva egy akkori ház belsejéről.
Petronella halála után a babaházat a lánya, Hendrina kapta meg, majd pedig Janhoz - Hendrina bátyjához került. Hendrina állítása szerint a házra több, mint 30.000 holland forintot költött az édesanyja, ami akkoriban egy csatornaparti ház ára volt.
A valóságban azonban ennél jóval kevesebbet ért a babaház, csupán 1.700 holland forintra értékelték fel.
1821-ben az állam vásárolta meg a babaházat, és 1875-ben került a Rijskmúzeumba, ahol azóta is látható.
Jacob Appel festménye

És mit lehet tudni a babaházról?
Fából készült, a mérete 255 cm magas, 190 cm széles és 78 cm mély és 9 szobát mutat be. A korához képest nagyon jó állapotban maradt fenn, bár a benne szereplő babák nagy része sajnos hiányzik.
1710-ben Jacob Appel lefestette a babaházat, ahol jól látszik, hogy figurák is voltak benne - mára ebből csak egy gyermekbaba maradt fenn. Ugyanúgy eltűntek a gyerekruhák is, amelyek még egy 1950-ben készült fotón is láthatóak.
A babaház ahogy fentebb is írtam, nagyon realitiszkus, az arányok pontosak és a mind eredeti anyagokból készültek.

Forrás: Wikipedia , Rijksmuseum , Independent

Nyereményjáték:
„A helyi mondák szerint két norvég halász és egy kutya hajótörést szenvedett a Flevo-meernek (a későbbi Zuiderzeenek) azon a részén, ahol az Amstel folyó vize az IJen keresztül a tengerbe ömlik. Ott menedéket leltek, nemsokára családjukat is idehozták és egy települést alapítottak és így ők lettek a későbbi Amszterdam első lakói. Ez a hagyomány egy 15. századi rajzra vezethető vissza, amely egy koggét (középkori hajót) ábrázol két emberrel és egy kutyával, amelyen ugyan az emberek páncélba öltözöttek és a hajó tatján az akkori Amszterdam zászlaja lengedez. ”

Jessie Burton angol írónő a manapság divatos angol/amerikai helyszínekkel ellentétben Hollandiába, azon belül pedig Amszterdamba kalauzol bennünket. De tulajdonképpen miért is jelentős Amszterdam, hogyan emelkedett fel, s bukott el, és hol tart ma? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a minden turnéállomáson jelen lévő játékok keretében. Gyertek, tartsatok velünk, hiszen nem csak érdekességeket tudhattok meg ezáltal, hanem ahogyan ez lenni szokott, nyerhettek is!

A feladatotok nem más, mint az állomásokon lévő szövegrészletekből hiányzó neveket (vagy helyeket, társaságok neveit, stb.) beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe, továbbá a facebookos oldalakat nem elegendő meglátogatni, a tetszik gombot is kéretik megnyomni!

Figyelem! A Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!

Petrus Plancius tudós kartográfussal folytatott tanácskozások után 1594-ben kilenc kereskedő megalakította a van Verre Társaságot, tengerentúli kereskedelem folytatására. Az első flották városi támogatással indultak el és Indiát tűzték ki úticélul.

Az első társaság megalakítását továbbiak követték, amelyek 1602-ben egybeolvadtak. A vállalkozás már indulásakor nagy gazdasági erőket tömörített és különleges jogokhoz jutott. Az ________________ privilégiumot kapott a Jóreménység-fokától keletre, valamint az úgynevezett Magellán-úton fekvő országokkal folytatandó kereskedelemre. Felhatalmazása kiterjedt arra is, hogy háborút indítson, egyezményeket írjon alá, településeket alapítson.



A blogturné további állomásai:
Április 4 - Kelly Lupi olvas
Április 6 - Tekla könyvei
Április 8 - Könyvszeretet
Április 12 - Könyvgalaxis

2015. április 2., csütörtök

A.O. Esther: Gombnyomásra 2.

Decens Magazin Média, 2014
494 oldal
Besorolás: NA, disztópia

Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

Az első rész függővége után nem volt kétséges, hogy a második részben sem fogunk unatkozni. Kicsit féltem, hogy a kb fél éves kihagyás után mennyire fogom tudni felvenni a szálat, de egy másodpercig sem éreztem azt, hogy elvesztem volna. Anno a barátaim kérdésére, miszerint ennyi könyv mellett hogyan emlékszem a szereplőkre, a sztoriszálra és minden egyébre, azt válaszoltam, hogy ha a könyv jó, akkor akár évek múlva is emlékezni fogok a szereplőkre és minden fontosabb momentumra. Ha a történet felejthető, akkor akár már egy hónap múlva is lesznek "fekete lyukak" és úgy kell visszalapoznom, visszakeresnem, hogy mi is történt.
Itt ilyen problémám nem volt, szinte azonnal fel tudtam venni a történet fonalát és lelkesen izgultam, kalandoztam és próbáltam lélekben is segíteni a hőseinknek.
Azt ismét el kell, hogy mondjam, hogy az írónő lebilincselően ír. Imádom a gyönyörűen megírt mondatait, amelyek képesek teljesen kikapcsolni és minden mondatából süt, hogy mennyire jólelkű lehet. Talán épp ezért csodálkozom azon, hogy pont disztópiát írt, mert ez valahogy túl kemény műfajnak tűnik hozzá. Persze a műfaj minden eleme ott van a regényben, ezzel semmi gond nincs, létezik elnyomás, negatív jövőkép, borzalmak, kegyetlenkedés, de a történetben fellelhető sok szerelmi szál számomra mind azt mutatja, hogy az írónő a lelke mélyén inkább romantikus író.
Dylan
Az első rész értékelésében azt írtam, hogy úgy éreztem, hogy a történet inkább a romantika felé hajlik, de ebben a részben már nem írok le ilyet. Ez egy akciódús, izgalomban bővelkedő történet, a romantika itt most picit háttérbe szorul, ami szerintem jót tesz a regénynek. Ez már jóval közelebb áll az általam ismert disztópiákhoz, annak minden véres, brutális részleteivel együtt. Persze azért romantikus részeknek sem voltuk híján, amelyek néha kellettek is, hogy a zordabb részeket kicsit enyhítsék és feloldozást nyújtsanak mind a szereplőknek, mind az olvasóknak.
A történet ismét több szálon halad, hiszen az előző rész végén hőseink eléggé távol sodródtak egymástól, de az írónő a legnagyobb örömömre ügyesen mozgatta a szálakat. Nehéz volt eldönteni, hogy melyik izgalmasabb és kikért izguljak jobban: Miáért és Russelért, akik Manipurában próbálták túlélni a fogságot és annak a következményeit vagy Dylanért és Liamért, akik elég kemény helyzetből próbáltak kijutni, bár a vadonbéli tapasztalatuk azért sokban segített nekik vagy pedig Stelláért, aki a testvére megmentésére sietve olyan borzalmakat él át, amelyeket senkinek sem kívánnék. 

A szereplők közül még mindig Mia nagy kedvencem, de a fiúk közül Liamot letolta a dobogóról Russel, akit
Stella
miután jobban megismerünk, szerintem az olvasók nagy része szeretni fog. A srác nemcsak egy lángész, egy zseni, hanem mellette nagyon jó a humora és talpig férfi. Azzal, hogy Miával össze voltak "zárva" elég hosszú ideig, nagyon szoros baráti kapcsolatba kerültek. A barátit persze próbálom kihangsúlyozni, mert tényleg mind a ketten nagyon odafigyeltek arra, hogy semmi, még csak véletlenül se történjen köztük, de én mégis éreztem azt a bizonyos kémiát. Sőt, megkockáztatom, hogy jobb párosnak tűntek, mint Mia és Liam, bár ez abból is adódhat, hogy a fő szerelmespárunk a történet jó részében távol volt egymástól. Látom és érzem, hogy mindenkinek megvan a párja, akihez szerintem hűséges lesz a történet végéig, túl nagy csavart nem érzek ilyen téren (amit nagyon sajnálok, mert szeretem a meghökkentő fordulatokat főleg a szerelmi szálakban), de én most sokkal szívesebben látnám Miát és Russelt együtt, mint külön.
De hiába Mia, Russel és Liam, úgy éreztem, hogy ez a könyv inkább Stella és Dylan könyve. Imádtam a párosukat, ahogy sok félreértés, borzalom és tragédia után lassan alakul köztük valami. Dylan eddig nem volt több számomra, mint Liam jó haverja, az ügyes vadász, de ebben a részben jóval többet kapunk belőle. Egy melegszívű, megértő és türelmes férfi, akiért szerintem sokan sóhajtoznánk:). (és akkor a kinézetéről még nem is beszéltem:).
Max
Új szereplőként ismerhettük Dylan nagymamáját, Ria mamát, aki egy személyben nagyi, boszorkány, vajákos asszony és a környező állatok védelmezője. És az ÁLLATOK! Aki ismer, az tudja, hogy mennyire vonzódom a farkasokhoz és a történetben szerepet kaptak ők is! De persze csak mellékszerepet, hiszen a főszerep egy fiatal hiúzé lett, Maxé, "akinek" imádtam minden jelenetét. Az írónőnek pedig egy hatalmas pirospont jár, hogy utánanézett, hogy mit kell tudni egy ilyen vadmacskáról és megpróbálta minél élethűbben megjeleníteni.
A történet vége pedig? Ez most nem olyan "körömlerágós" függővég, mint az első rész vége, de sok kérdés nyitott maradt, amire csak a harmadik rész hozhat választ. Ráadásul van egy szereplőnk, aki a történet elején elszakad a főszereplőktől és valószínűleg tartom, hogy neki még fontos szerepe lesz az elkövetkezőkben. (Ciki vagy nem, nekem nem hiányzott az egész történet alatt, annyira lekötöttek a többiek, de így az utolsó mondatokkal újra eszembe juttatta az írónő, hogy "hé, van még valaki, akiről nem tudunk semmit és érdemes odafigyelni rá":).

Összességében ez a rész is elvarázsolt és csak úgy faltam az oldalakat. Egyetlen
Mutáns
dolgot tudnék felhozni hibának, ha ezt annak lehet egyáltalán nevezni. Mégpedig azt, hogy a legtöbb esetben a menekülés nagyon "egyszerűen" ment. Megpróbálom spoilermentesen elmagyarázni: adott egy szituáció, ami elég kilátástalannak tűnik, a konfliktus fokozódik, majd ehhez képest számomra túl egyszerűen jutottak ki belőle a szereplők. Egy ilyen volumenű könyvnél, egy ilyen zord világnál, én egy picit több bonyoldalmat, több küzdelmet vártam volna el.
Ettől függetlenül a könyvet lelkesen ajánlom olvasásra, de mindenképpen 16 éven felülieknek, hiszen a regény világa eléggé kemény és tele van brutalitással. Míg az első részt inkább a lányoknak ajánlottam volna, az erős romantikus szál miatt, ezt a részt szerintem már a  fiúk is élvezni fogják a sok akciójelenet miatt.

Borító: Ez tipikusan annak a példája, hogyan lehet valami egyszerű, de mégis ízlésesen szép. Nagyon szép és tökéletesen illik az első részhez.

Kedvenc karakter: Russel, Mia, Dylan, Ria mama és MAX!

Szárnyalás: Stella és Max kapcsolata:), de ha komolyabb szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy még mindig az írásmód

Mélyrepülés: Ahogyan a nőkkel bánnak a manipurai férfiak... 
 
Érzelmi mérce: szerelem, bánat, gyűlölet, megbánás, harag, nagyon-nagyon sokféle érzelemmel találkozhatunk a regényben.


Értékelés:

Rendszeres olvasók