Mary Chanberlain: A dachaui varrónő

 

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg szeptember 10-én Mary Chanberlain: A dachaui varrónő című háborús történelmi regényét. A Mont Blanc válogatás kiadói sorozatában Ada Vaughan történetét olvasva betekintést nyerhettek egy tehetséges, ambiciózus fiatal londoni lány életébe, akit magával sodor a második világháború kegyetlen valósága. A Blogturné Klub négy bloggerének véleményét olvashatjátok a turné során, és a divatházakkal kapcsolatos játékunkon megnyerhetitek a könyv három példányát a kiadó felajánlásában. 

Maxim Könyvkiadó 2015.09.10 Mont Blanc válogatás
336 oldal
Fordította: Margitta Nóra
Goodreads: 3,72
Besorolás: felnőtt, történelmi, háborús

London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik megvan hozzá a tehetsége és a tudása , de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.

Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el. Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozhat ez még a fejére.

Furcsa kettősség volt bennem a történet olvasása során. Egyrészt imádtam Ada Vaughan megszállottságnak nevezhető hozzáállását a munkája iránt, másrészt ugyanilyen szinten viszolyogtam a háború borzalmaitól. Volt egy olvasási időszakom, amikor egy rakás háborús könyvet elolvastam, aztán le is zártam magamban, kész, ennyi elég volt. Azóta csak ritkán nyúlok a témához, mert rendkívüli módon kikészít az emberek elleni erőszak, a megkülönböztetés, a rasszizmus. Ebben a könyvben valahogy mégis úgy éreztem, a háború borzalmai és a ruhakészítés, mint művészet között remekül egyensúlyoz a szerző.

Ada 18 éves korára megtanult mindent, amit a ruhakészítésről és az anyagokról tudni érdemes. Ügyesen dolgozik, a maradék anyagokból csinos ruhákat készít magának, csak úgy forognak utána a férfiak, amikor végigmegy London utcáin. Minden vágya, hogy divattervező legyen, saját szalonnal, ehhez  kétségtelenül megvan a tehetsége, csak a pénz hiányzik. Egy véletlen utcai találkozás alkalmával ismerkedik meg Stanislaus-al, aki osztrák-magyar arisztokratának mondja magát. Apró figyelmességekkel halmozza el a lányt, akinek ő az első udvarlója, persze, hogy beleszeret. Amikor megemlíti, hogy elviszi pár napra Párizsba, Ada attól a pillanattól se lát, se hall, sem a szülei, sem a munkaadója nem tudja lebeszélni az utazásról, pedig nagyon komoly a háború kirobbanásának esélye. A pár Párizsban ragad, majd a németek bevonulásakor megszöknek és Namur városában elszakadnak egymástól. Ada a totális káosz közepette az apácáknál keres menedéket, majd mikor azokat is elfogják egy öregotthonba kerül. Az egyik ápolt révén elviszik egy német családhoz, akiknél embertelen körülmények között, de újra  varrhat, alkothat.

Ada karakterét teljesen valóságosnak éreztem. Egyrészt teljesen átlagos naiv lány, pont olyan, amilyen a 18 évesek tudtak lenni a múlt század ezen időszakában, akiknek az első udvarlótól megszédül a fejük, mert tulajdonképpen nem a pasiba, hanem a szerelem idoljába szerelmesek. Másrészt a szerző remekül ábrázolta Ada ambiciózus jellemét, folyamatosan éreztette, hogy Ada gondolatait a hivatása irányítja, a megfelelni vágyás és a feljebb jutás a szakmai életben. Ha nem lett volna a háború, Ada London egyik vezető divattervezője lett volna, ez kétségtelen, egyszerűen a szerző nem hagyja az olvasót máshogy vélekedni. A megszállás azonban mindent megváltoztatott. Adából túlélőt kreált a háború, aki sodródni kényszerült az árral. Ha életben akart maradni, el kellett végeznie a kiszabott parancsokat. A háború után számtalan nőt vontak felelősségre, amiért akármit is elvégzett/segített a németeknek. Inkább a halált kellett volna választaniuk - ez volt a köz véleménye. Szerintem meg nem. A hazaárulás más, az természetesen halálos bűn, de ha valaki varrással tud életben maradni, akkor varrjon.  De ez csak egy adalék, valójában nem ezért vonták felelősségre, hanem egy olyan tettéért, amit nagyon szerencsétlenül követett el. Bosszút állt. Nekem az a véleményem, hogy szemet szemért, tehát a helyzettől függően inkább hajlok a bosszúállásra, mint a dobj vissza kenyérrel típusú megoldásra. Ada helyében én is bosszút álltam volna, de másképp.

Mindenképp ki kell térnem a szerző kutatómunkájára. A történelmi háttér is hiteles és pontos, de igazából az anyagok és a szabásvonalak említése az, ami igazán megérintett. Imádtam olvasni a hozzáértő megjegyzéseket, itt redőzzük az anyagot, ott beveszünk pár centit... Egy fiatalkori varrótanfolyammal a hátam mögött sem ismerem az említett varázslatos anyagokat, pláne a bonyolult szabásmintákat.  Komolyan kedvem lett valamit alkotni, valami szépet.

A könyv befejező része tartogat meglepetéseket, és külön megérne egy értékelést írni Ada peréről, a tanukról, a vádakról, az egész társadalmi elvárásról, mennyit ér az igaz szó? Mennyit ér egy NŐ igaz szava?

Olyan felnőtteknek ajánlom a könyvet, akik tudnak erőt meríteni a történelem egyik legsötétebb időszakában küzdő Ada megrázó  történetéből, nekem meghatározó élmény volt.

Borító: Nagyon szép.

 

Kedvenc karakter:  Ada

Szárnyalás: Ada első párizsi napjai nagyon szépek voltak.

Mélyrepülés: Ne keressetek rá Dachau-ra.

Érzelmi mérce: A háború szörnyűsége és a megaláztatások miatt 17 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

ITT MEGRENDELHETED

BELEOLVASÓ LETÖLTÉS

London
Ada otthona a  Theed Street-en
Dover Street-en dolgozott mint varrónő és modell
Paris
Megérkeznek a Gare due Nord-ra később átköltöznek Stanislaus-al a Boulevard Barbès-re
Belgium
Szökésük  Mons-ba majd Namur-ba
Dachau
Itt tartják fogva, itt válik belőle a dachaui varrónő.

 forrás:https://thebooktrail.wordpress.com

 Játék:

Minden állomáson egy-egy idézetet olvashattok, melyek híres divattervezőktől erednek. Kis nyomozás vár rátok, mert más segítség nincs, az internet viszont segít!

A divattervezők nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. A játékhoz tartozik még a kiadó facebook oldalának tetszikelése, és már csak a szerencsére kell várni! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

4. állomás „Egy nőről többet árul el a parfümje, mint a kézírása.”

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
09.07 Tekla könyvei
09.09 Zakkant olvas
09.11 Szembetűnő
09.13 Kelly & Lupi olvas

Chanda Hahn: Tükröm, tükröm... - Balszerencsés tündérmese #2

A Maxim Könyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Chanda Hahn: Tükröm, tükröm... című regénye, a Balszerencsés tündérmesék sorozat második része. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt az újabb tündérmeséket. Az út ezúttal is rögös lesz, telve bonyodalmakkal, ám azt azért megígérhetjük, hogy rosszfiúkból, tündérekből és varázslatokból sem lesz hiány.

Az utazás első napjára 2015. szeptember 6-án kerül sor, majd ezt követően minden másnap, más és más idegenvezetővel kiegészülve barangolhatjátok be a legszebb és legrémisztőbb Grimm mesék helyszíneit. Eközben persze rengeteg érdekességgel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek fődíja - a kiadó jóvoltából - három példány a Tükröm, tükröm... című könyvből.

Maxim Könyvkiadó 2015. szeptember 10.
272 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 4,12
Besorolás: YA, retelling, tündérmese

Megrendelheted:  ITT

Mina Grime eddig sikeresen túl van már pár küldetésen, és úgy tűnik, egyre leleményesebben talál megoldást a mesékhez. De ahogy a lány egyre ügyesebb, a Történet is egyre nehezebb kihívások elé állítja. Mina érzi, hogy sokkal nehezebb és félelmetesebb dolgokkal kell megbirkóznia, mint korábban. Úgy tűnik, Jared mindent megtesz, hogy elnyerje Mina bizalmát, ennek ellenére az őt körüllengő titokzatosság éberségre kényszeríti a lányt.

Legújabb küldetésében a barátai játsszák a főszerepet, de korántsem olyan leosztásban, ahogy azt Mina először gondolta. Közben emberek tűnnek el titokzatos módon, köztük Jared is. És míg Mina próbál szembeszállni a Történettel, elveszíti legerősebb fegyverét, a Gimoire-t. A lány kénytelen teljesen egyedül szembenézni a fenyegetéssel, és úgy tűnik, a mese megoldása csak olyan áron valósulhat meg, ha Mina megbirkózik vele, hogy szerelme, Brody a legjobb barátnője karjaiba fut. Amikor már minden veszni látszik, Mina szerettei veszélybe kerülnek, és a lány már abban is kételkedik, hogy ő túléli-e a próbát. Végső elkeseredésében felteszi a jól ismert kérdést: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?

A Balszerencsés tündérmesék sorozat második része nem fog csalódást okozni azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik a "retelling" műfajt, azaz egy-egy régi történet újrafeldolgozását. Az első rész Piroska és a farkas meséje után most  két újabb mesébe csöppenünk, amit Mina sajátosan összegyúrt, Hófehérke és Csipkerózsika tündérmeséje elegyedik.

Nagyon sok információ derül ki ebben a részben, magáról a Történetről, Jaredről, az egész háttérvilágról, tulajdonképpen mi vagy ki  mozgatja a Történetet. A szerző ismét elismerésre méltó kreativitással kezeli  a mesék feldolgozását, valamint a szerelmi szálakat is egyéni módon bonyolítja. Az előző rész végén hiába alakultak jól a dolgok, Mina kivételével a szereplők emlékezetére homály borul, és Brody szinte idegenként viselkedik, csak néha ráncolja a homlokát, mintha egy-egy emlékfoszlány suhanna el az elméjében.

"A Történet képes volt kitörölni az emlékeket és megváltoztatni az eseményeket, hogy védje önmagát és a tündéreket az emberektől."

Miután Minát majdnem elüti egy autó - barátnője rántja el-, az éppen odaérő Brody felajánlja, hogy elviszi őket, és a beszélgetés során kiderül, hogy az épp futó ifjú rockbanda énekese az unokatestvére, hétvégén az ő koncertjükre készülnek a lányok. Holt Hercegek Társasága - élükön Peter-el, aki  Nan szívét teljesen elvarázsolja. Mina rájön a jelekből, hogy a Hófehérke mesében van, a vadász, a tükör, és a féltékenység vezeti rá, hogy ebben az esetben ő játssza a gonosz királynőt és Nan a kómába esett Hófehérke. Persze rengeteg akció, kaland és pasis drámázás után jut el a történet a végső megoldásig. A szerző tudott olyan csavarokat beletenni a mesébe, ami izgalmassá és feszültséggel telivé varázsolta az oldalakat. Persze a csókkal ébresztés Csipkerózsika meséjét idézte, de hogy végül ki lesz Nan igazi megmentője és csókkal ébresztője az maradjon titok.

Leginkább Jared karaktere tetszett a történetben, én neki drukkolok. Hosszú ideig tart a bizalomépítés Minával, több ponton is úgy éreztem, elég volt már a "próbálok válaszokat adni anélkül, hogy megijesztenélek" mondatokból. Jared valóban elpuskázott pár lehetőséget, de számomra mindig ott volt benne a jófiú, még akkor is, ha a körülmények mást mutattak.

Mina ebben a részben nekem egy kissé hisztisebbnek tűnt, mint az elsőben, de hogy türelmetlen, az biztos. Viszont a gyors reagálás mindenképpen az előnyére válik, mert itt aztán saját magának kell alakítania az eseményeket.

"Ha a tündérekről és a meséikről van szó, nincs igazság."

Összességében ötletes, tetszetős második részt olvastam, ami tartalmazott meglepetéseket és olyan fordulatokat, amiket nem láttam előre egyáltalán. De komolyan, előbb gondoltam, hogy a kórházi orvosa vagy egy rendőr ébreszti fel a kómás lányt, mint az, aki a végső befutó lett.  Várom a harmadik részt, aminek Jared van a borítóján és ez több mint kecsegtető!!

Borító:  Nan a borítón, tetszik!

Kedvenc karakter: Jared, Mina

Szárnyalás: Mrs. Wong teájának jelenete nagyon tetszett, meg is ittam volna nyomban.

Mélyrepülés: A könyv felénél az erdős jelenetek fárasztóak kissé.

Érzelmi mérce: A  young adult korosztálynak megfelelő aranyos tini drámákkal tűzdelve, 13-16 éves korosztálynak szól.

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Játék:

Ahogyan a regény címe is jelzi, ezúttal Hófehérke meséje kerül előtérbe, így mostani turnénk során ebbéli tudásotokat teszteljük. Ráadásul rögtön két játékkal!

Feladat:

1.) Minden állomáson találtok egy kérdést mellyel nincs más dolgotok, mint válaszolni rá, a megoldást pedig beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ezt ismételjétek meg minden állomáson.

2.) A kérdések mellett láthattok egy-egy képet is, rajta a Gonosz királynő és Hófehérke fotóival. Csakhogy történt egy kis gubanc. A tündérek viccből összecserélték a film-, és sorozatfeldolgozások párosait, így a ti dolgotok megtalálni, melyik Hófehérke, melyik mostohához tartozik. A képek alatti betűk és számok segítségével párosítsátok össze őket, majd a helyes megoldást írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába (mindegy melyik helyre).

3.) Ha megválaszoltátok mind a 5 kérdést, és megtaláltátok az 5 párost, esélyetek nyílik megnyerni a Maxim kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét,vagy az írónő által biztosított ajándékcsomagot.

4.) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

4.) állomás:    Miből készült a koporsó, amiben Hófehérke feküdt?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09/06 Deszy könyvajánlója
09/08 Dreamworld - Öltözz a könyvhöz
09/10 Könyvszeretet
09/12 Kelly & Lupi olvas
09/14 MFKata gondolatai

T.S. Thomas: Londinium hercege (Eaten-trilógia #1)

Az Athenaeum Kiadó elhozza nekünk a kegyetlen jövőt. Nagy Britannia egykori fővárosában kannibálok élnek, Londiniumban és külső területein pedig emberek próbálnak túlélni az atomháború után. Élelmiszer alig van, az állatok kihaltak, a lakosság éhezik, a nemesek pedig castingokon gyűjtik be a húst.

Londinium hercege kegyetlen történetében keveredik Shakespeare kora, a kietlen jövő, a mondák, legendák és a vérszomjas főhőseik története. Erős gyomor kell hozzá, de a Blogturné Klub 5 bloggere vállalta azt a feladatot, hogy bebizonyítsuk, nem félünk a kannibáloktól. Tarts velünk és a turné végén, ha ügyes vagy megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát.

Athenaeum, 2015

??? oldal

Besorolás: disztópia, YA

Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Régóta olvasok disztópiákat és mindig kíváncsian várom az újabbakat, mert a jövő az, amit bárhogyan alakíthatunk, hiszen ebből a már most elég beteg világból ki tudja, hogy mi lesz később. Az írók pedig minden esetben elég szabadjára engedik a fantáziájukat, olvastam már élhetőbb és kevésbé élhetőbb világokról, de egy minden esetben igaz volt - úgy éreztem, hogy képes lennék ott életben maradni és élni az életem, mégha keményen küzdenem is kellene érte. Aztán idén jött egy regény, az Unwind - Bontásra ítélve és akkor éreztem először azt, hogy nem, itt és így nem szeretnék élni. Nagyon kemény részei voltak a könyvnek, volt, amikor le is kellett tennem, mert úgy kiborultam.

Akkor azt hittem, hogy ezt a történetet nem lehet überelni. De. Lehetett.

A Londinium hercege már akkor kíváncsivá tett, amikor a fülszövegét elolvastam. Disztópia? Kannibálok? Szerelem a halál küszöbén? Ez annyira szürreálisan hangzott, hogy úgy éreztem, ezt mindenképpen olvasnom kell. De a valóság minden képzeletet felülmúlt. Tudni kell rólam, hogy én alapjában véve "ragadozó" vagyok. Nálam nincs étkezés hús nélkül, imádom minden fajtáját, nagyon "húsos" vagyok. Ezek után el tudjátok képzelni azt, hogy milyen lehet a történet, ha olvasás alatt nemhogy húsra, de más ételre se tudtam nagyon gondolni. A húst pedig azóta is fenntartással kezelem a tányéromon:). A történetnek itt is voltak olyan részei, amikor le kellett tennem a könyvet és picit rápihennem, hogy a megtépázott lelkem újra képes legyen befogadni az elkövetkezendő szörnyűségeket.

Maga a történet bizarr, de számomra alapvetően érdekesnek tűnt. Ahogy a fülszövegben is olvasható, a világ kiégett, nincsenek állatok, így a szegények növényeket esznek, a gazdagok pedig a szegényeket, akik a húsukért annyi pénzt kapnak, hogy a családjuknak ezzel segíteni tudnak, épp ezért nagyon sokan feláldozzák magukat. Főhősünk Demetrius is erre szánja el magát a barátjával, Lukával együtt és a fővárosba, Londiniumba (ez a régi London) tartanak. Persze az útjuk nem egyszerű, hiszen a "konyha" felé tartó úton sok buktató van, így szerencsésnek mondhatják magukat, hogy élve eljutnak a mindenható polgármester házához. Demetrius közben egy újságkivágásban megpillant egy gyönyörű, vörös hajú lányt, a polgármester lányát, Abigailt, akibe természetesen, minden esélytelensége mellett is, de beleszeret. De ahogy a történet maga, úgy a szerelmi szál is számomra "picit" beteg volt, nem mondhatom azt, hogy ez egy megszokott lávsztori. Hiszen ki hallott már olyat, hogy az az igazi szerelem, ahol a párok étvágyilag izgulnak rá a másikra és meg akarják egymást enni... De ez még csak a jéghegy csúcsa.

Az író pedig elég részletességgel (néha úgy éreztem hogy számomra kicsit túl részletességgel) avat be minket

ebbe a világba. Milyen sorsa lesz annak, aki eljut a leggazdagabb házakig, és mi annak, akit elkapnak a kannibálok útközben? Milyen húst szeretnek jobban a gazdagok, miért adnak ki több pénzt és mit tesznek meg érte, hogy megszerezzék? A történetnek ez a része olyannyira nyomasztó, hogy a valódi akció része valahogy számomra elsikkadt a sok borzalom között. Mit nekünk embernagyságú patkányok (héé, tehát akkor mégis vannak állatok? akkor miért nem a patkányokat eszik, főleg, ha ilyen nagyságúak?) és felkelők, akik emberekre vadásznak az alagutakban? Ezt az akadályt már szerintem lazán vesszük, ha közben mások nem esznek meg minket. Ennél szürreálisabb szerintem már csak az lehet, hogy a gazdagok valamiért (erre nem jöttem rá, hogy miért), de teljes mértékben visszamentek a múltba, Shakespeare korabeli ruhákba öltöznek és annak a kornak megfelelően beszélnek és élnek. 

A főhősünk Demetrius pedig érdekes figura. Nem az a kimondottan főhős típus, hiszen a történet elején annyira szerencsétlen, hogy én már akkor fogtam a fejem, hogy ez a gyerek hogyan fog életben maradni ebben a világban? Szerintem ez nem is sikerült volna neki, ha nincs ott a haverja, Luka. Ő volt számomra inkább a "főhős alapanyag", belőle ki tudtam volna nézni, hogy izgalmasan és érdekesen elvisz a hátán egy regényt. De szerencsétlen Demetriusunk lett a főhős, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet. Persze a fiú sokat fejlődik, a végére már majdnem képes voltam kedvelni és úgy érzem, hogy a későbbi részek folyamán talán még közelebb juthat majd hozzám:). Ami viszont már most megfogott benne, az a szarkazmusa, ahogy önmagát látja:).
A másik mesélőnk pedig Abigail, a polgármester féltve őrzött lánya, aki persze szíve mélyén lázadna az egész rendszer ellen, de a gyerekkorától beléneveltek miatt nehezen tud elszakadni a megszokott világától. Ő számomra picit érdekesebb szereplő volt, mint Demetrius, de belőle is hiányzott valami, hogy komolyabban megkedveljem. Valahogy úgy éreztem, hogy az író inkább a történtekre helyez nagyobb hangsúlyt és a karakterek megalkotása picit háttérbe szorult.
A világfelépítés rendben volt, innen-onnan, de végül is megtudhattuk, hogy mi történhetett, ami miatt idáig fajult a világ, viszont ami nagyon izgatja a fantáziámat, hogy rendben, hogy Nagy-Britannia a kannibálok földje lett, de mi van a világ többi részével?
Amivel problémám volt, az az, hogy a regény közepe táján úgy éreztem, hogy egy picit megállt a történet.  Valahogy túl sok időt töltöttünk el a konyhán és őszinte leszek, az ott olvasott borzalmak mellett is néha untam magam. De aztán beindult minden és a végére csak kapkodtam a fejem, annyi minden történt hirtelen:).

Összességében érdekesnek találtam ezt a regényt, egy pici rápihenéssel (mert ezután valami könnyedebb történetre van szükségem:) szívesen olvasnám a folytatást is. Kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban mi fog történni a főhőseinkkel, hogy ezt a nyomasztó első részt überelni tudja-e még valamivel az író, vagy ez volt a mélypont és innentől már csak jobb lesz minden?
A regényt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlom a néhol igencsak részletes és véres részek miatt. 

Borító: Nekem nagyon nyomasztó, de elég jól előrevetíti, hogy mi várható a könyvben

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Talán maga a témaválasztás. Ennyire beteg történetet már rég nem olvastam.

Mélyrepülés: ami Whitechapelben történik a regény elején

Érzelmi mérce: Van benne szerelmi szál, de az is kicsit beteg, mint maga a történet:).

Értékelés:

Nyereményjáték:

A Londinium hercege könyvben fontos szerepet kap a híres angol drámaíró Shakespeare. A szereplők gyakorta idéznek a műveiből, és színdarabokat is előadnak. A Blogturné bloggereinek posztjában találtok egy-egy idézetet egy-egy Shakespeare darabból. A te feladatod rájönni, hogy melyik tragédiájából vagy komédiájából származik a részlet.
Ha helyesen beírjátok a Rafflecopter dobozba, hogy melyik műből származik az idézetet, a turné végén nektek is van esélyetek megnyerni az Atheneaum Kiadó által felajánlott Londinium hercege című könyv egy példányát.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 

Éltem hűségeért! – Becsületes
Jago! im Desdemonám’ rád hagyom.
Add társ gyanánt nődet melléje majd,
És szerencsésen, épen jöjjetek.
Jöjj Desdemona! egy órát lehet csak
A szerelem s rendelkezés közöttFelosztanom. Ah! az idő parancsol.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 6 - Zakkant olvas

Szeptember 7 - Deszy könyvajánlója

Szeptember 8 - Media Addict

Szeptember 9 - Bibliotheca Fummie

Szeptember 10 - Kelly Lupi olvas

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg

A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 14-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere válallkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek. Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.   

Atheneaum Kiadó 2015.09.14
328 oldal
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Goodreads: 4,21
Besorolás: NA, romantikus, realista

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.

Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.

A szenvedély.

Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.

Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány.

De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

Már a sorozat első része is nagyon tetszett, kisebb hibái ellenére is, de az Egyetlen méreggel beírta magát a szerző a kedvenceim közé. Kétségtelen, hogy az első részben megismert Gabe karaktere szinte kiabált a saját könyvért, nem volt olvasó, akinek ne keltette volna fel az érdeklődését ez a balhés, tetovált rosszfiú. Rachel Van Dyken  nagyon jó érzékkel megáldva, igazi karakterközpontú történetet tár elénk a második részben. Itt vannak a korábban megismert barátok, Wes és Kiersten, valamint Lisa, akik mint egy valódi kis család támogatják Gabe-et. Különösen Wes bölcs tanácsait élveztem, aki mint egy igazi terapeuta, meghallgatta és segítette a legjobb barátját. Mert nem lehetett nem észrevenni, hogy valami baj van Gabe-el. Hiába próbálja magára erőltetni a mosolyt és a gondtalanságot, ez egyre nehezebben megy. Hatalmas terhet cipel a vállán, súlyos titkot a múltjából, ami miatt teljesen megváltoztatta a személyiségét. Az olvasók már a regény elején szembesülnek ezzel a titokkal, és elindul az a bizonyos érzelmi utazás, ami rabul ejti a szívünket a new-adult regényeket olvasva.

Gabe küzd a démonaival, olyannyira magába zuhanva, hogy még a boldogság lehetőségét is kizárja az életéből, mondván, hogy ő azt nem érdemli meg. A lelkiismeret furdalás és a tehetetlenség mérgezi belülről, cseppenként adagolva a boldogtalanságot. Pedig ott van az orra előtt Saylor, az ártatlan, szépséges elsős lány, aki maga is problémákkal küzd,  mindenképp meg kell szereznie az ösztöndíját, a családjának szüksége van rá. A zongorajátékában azonban nincs elég szenvedély, és ez nagy hátrány a vizsgákon. Gabe segít neki, hiszen benne viszont dúlnak az érzelmek, veszteség és  fájdalom versenyzik egymással a lelkében. Hiába szikrázik közöttük a levegő, Gabe undok és szarkasztikus a lánnyal. Saylor viszont nem adja fel, és lassan megpróbálja lebontani Gabe szíve köré épített falakat.
Gabe titka szívszorító, mélyen megrázó,  nem lesz ennek a könyvnek olyan olvasója, aki egy nagy csomag papírzsepi nélkül megússza. Saylor hozzáállása példamutató, okosan kezeli a helyzetet és ezzel Gabe bizalmát is elnyeri. A lány sokat tanult a sérült emberekről az öccse révén, és jó volt látni, hogy ezt tudta kamatoztatni ebben a helyzetben is. Annyira szurkoltam nekik, hogy Saylor titkos vágyai beteljesüljenek és Gabe is megkapja amire mélyen vágyik, valaki összeragassza az összetört szívének darabjait.

A regény felépítése a váltott szemszögeken kívül még remekel abban is, hogy a fejezetek elején egy-egy  "bölcsességet" vagy fejezet-előzetest olvashatunk, ami a szereplőktől hangzik el. Ezek nagyon őszinte, találó mondatok, hol mosolyogva, hol elszoruló szívvel olvastam. Ez a kedvencem, amit Gabe mond, annyira jellemző rá:
"Nem tudtam, mennyit bír még a szívem… Valahányszor elmosolyodott, egy kis darabot elveszítettem magamból, mert a mosolya nem volt a régi, mert a szeme már ismeretlen volt, de ígéretet tettem. Ott voltam a purgatóriumban… és onnan minden más jónak látszott. Még a pokol is." 

Összességében nagyon ajánlom a könyvet, én imádtam átérezni a történet mély érzelmeit. Drukkoltam, hogy Gabe megengedje magának  a második esély lehetőségét, miután megvívta a harcát  saját magával. Még egy dolog. Wes és Gabe, olyanok, mintha testvérek volnának, ez a kapcsolat nem egy hétköznapi haverság, és ez remek dolog.  Kíváncsian várom a sorozat befejező részét, ami Lisa történetét fogja elmesélni, remélem hamarosan!

Borító: Az első részhez igazodik.

 

Kedvenc karakter:  Gabe, Wes, Gabe, Saylor, Gabe, Gabe, Gabe

Szárnyalás: Imádtam a történetben felbukkanó zenei vonatkozásokat.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nincs olyan olvasó, aki könnyek nélkül megúszná az olvasást. 16 éves kortól ajánlom.

Értékelés:

Blogturné extra:
Gabe tetoválásai sajnos csak szűkszavú leírást kaptak a könyvben. Az ujjára tetovált K betű a legegyszerűbb, jelentése nyilvánvalóan a kötődést jelképezi. Gabe ujjain további hangjegyek találhatók valamint a testére is tetováltatott egész dalszöveget, ezek  egyértelműen a zenei kötődést jelentik.
Említ Saylor még néhány tetoválást:
Madár: Lelki szabadság és a felemelkedés szimbóluma.
Kereszt: Sokféle jelentést takar, a vallás mellett jelentheti a világegyetem sokféleségét, kiterjesztését.
Kígyó: Többféle jelentése van a különböző vallások és mitológiák kapcsán. Életet és gyógyulást ad, ugyanakkor a veszélyt is jelenti.

Játék:

Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

a Rafflecopter giveaway
Résztvevő blogok:
09.06 Angelika blogja
09.07 Kristina blogja
09.08 Szembetűnő
09.09 Dreamworld
09.10 Kelly & Lupi olvas
09.11 CBooks
09.12 Deszy könyvajánlója
09.13 Könyvszeretet
09.14 MFKata gondolatai
09.15 Zakkant olvas

Philippa Gregory: A király átka (Rózsák háborúja #6)

Philippa Gregory neve tagadhatatlanul egybeforrt az angol történelmi regényekkel. A Libri Kiadó jóvoltából ezen a nyáron egy újabb remekkel, a Rózsák háborúja hatodik részével bővült a magyar olvasók könyvespolca. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, utazzunk vissza a 16. századi Angliába, és ismerkedjünk meg együtt Philippa Gregory: A király átka című regényével. Ha velünk tartotok, a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

Libri, 2015

662 oldal

Fordította: Mihály Árpád

Goodreads: 3,93

Besorolás: történelmi

Egy szép és becsvágyó nő története - és egy igaz szerelemé.
Plantagenet Margitot (avagy Margaret Pole-t) rokoni szálak fűzik az uralkodó Tudor-házhoz, de Artúr walesi herceg és Aragóniai Katalin tanácsosaként mindezt titkolnia kell. Artúr váratlan halálát követően Katalin . férje utolsó akaratának megfelelően - hozzámegy VIII. henrikhez. Marharet továbbra is Katalin királyné legfőbb bizalmasa marad, de az udvarban betöltött pozícióját mind Boleyn Anna felbukkanása, mind a Tudor-ház egyre valószínűbb bukása veszélyezteti. Hiába befolyásos és szent életű, Margaretnek választania kell: hűséget fogad a zsarnok királynak, vagy imádott királynéja mellett marad, és ezzel beteljesíti a Tudor-átkot...
Szerelem, ármány, hűség és árulás.
Philippa Gregory vitán felül a királyregények királynője.

Ismét őszinte leszek veletek. Anno bemagoltam az angol történelmet is, ahogy a többit is, de a rengeteg név, a sok évszám teljesen érdektelenné tette számomra az egészet és boldog voltam, amikor túl voltam a vizsgákon és többet nem kellett foglalkoznom velük. Szerintem abból a korszakból egyedül VIII. Henrik maradt meg bennem, de ő is csak azért, mert nem kevés feleséget fogyasztott el.
Aztán pár évvel ezelőtt a barátaim javasolták a Tudorok című sorozatot, ami persze nem volt túlzásoktól mentes, de mégis érdekessé tette azt a korszakot, majd 2 évvel ezelőtt kijött A fehér királynő című tévésorozat, ami végképp meghozta a kedvemet, hogy picit jobban belevessem magam ebbe a korszakba. Viszont a fehér királynő és a tudorok között maradt egy nagy üres folt, és számomra ennek az űrnek a kitöltésére hivatott ez a regény.

Philippa Gregory-tól már olvastam egy történelmi, ifjúsági regényt, amit pár apró hibától eltekintve nagyon szerettem, így nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetnek. A sorozat eddig részeit nem olvastam, de mindenki megnyugtatott, hogy ami fontos, azt így is érteni fogom. Nem is volt ez másként, többek között azért sem, mert az írónő a könyv legelején ad egy nagyon gyors összefoglalót ami sokban segített belerázódni a történetbe. Amit a legjobban szerettem ebben a regényben, az a hitelesség. Minden fejezeten látni, hogy milyen hatalmas háttérmunkát végzett Philippa a regény megírása előtt. Ettől függetlenül egy percig sem éreztem, hogy száraz adathalmazt kaptam volna, hiszen az akkori kor egy fontos, de mégis könnyedén elfeledett szereplője, Plantagenet Margit (vagy más néven Margaret Pole) szemszögéből látjuk a történéseket.
Ő pedig igazán benne volt a sűrűjében, hiszen maga is elég közel állt a trónhoz, VII. Henrik feleségének barátnője volt és a trónörököst, Artúrt és jövendőbelijét, Aragóniai Katalint pesztrálta, majd Artúr halála után VIII. Henrik és Aragóniai Katalin lányát, Máriát nevelte. Tanúja volt VIII. Henrik felemelkedésének, majd őrületének és hanyatlásának.

Margaret Pole

Margaret számomra nagyon különleges szereplő. Erős, okos asszony, hiszen tudta, hogy a származása miatt mekkora veszélyt jelent a királyra, így meghúzva magát próbálta egyengetni a családja és szerettei sorsát. Néha úgy éreztem, hogy picit keményszívű, de végül rádöbbentem, hogy ez nem kőszívűség, csupán okosan és ésszerűen döntött bizonyos helyzetekben. Érdekes volt betekintést nyerni abba, hogy az uralkodó váltás mennyire befolyásolhatja egy család sorsát: az egyik pillanatban még éled a gazdagok kiváltságos életét, a másik pillanatban pedig minden hátrahagyva menekülsz...
Különlegesnek tartottam, hogy egy asszony volt a főhősnője egy ilyen korszakban játszódó regénynek, hiszen akkoriban a nők eléggé háttérbe szorultak, bár az is biztos, hogy rájuk aztán végképp igaz volt az a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős asszony áll. Csak ugye a krónikák inkább a férfiak hőstetteiről szólnak, nőket nem volt akkoriban ildomos előtérbe helyezni.
És a korszak? Amennyire gyerekként szerettem volna hercegnőnek lenni, szép ruhákban járni, most, érettebb fejjel (és sok történelmi regény olvasása után) már nem vagyok annyira biztos abban, hogy szerettem volna abban a korban élni. Ahol az emberi életnek nem sok értéke volt; ha nő voltál - akár szegény, akár gazdag - nem volt beleszólásod, hogy kihez adnak feleségül, és csak egy dolgod volt - fiú örököst szülni a férjednek. Ha gazdag voltál és nemes, akkor az életed az adott uralkodó kénye kedvétől függött, ha igazat mertél szólni, akkor aztán végképp nem maradtál hosszú életű. A férjek gyakran csatáztak, az adott uralkodót istenítették vagy épp konspiráltak, néha megölték őket, így a család, a birtok igazi ura gyakran az asszony volt, akinek rengeteg dolgot kellett egyszerre kézben tartania. Ugye hogy így már nem is annyira izgalmas a "hercegnők" élete? 

 

A regény másik főszereplője pedig igen, VIII. Henrik. A történelemkönyvekbe főleg a kivégzett feleségei számával írta be magát, mi viszont Margaret révén picit árnyaltabban ismerhetjük meg az uralkodót. Érdekes volt látni, hogy mi minden vezethetett odáig, hogy a fiatal, jóképű, nőfaló hercegből egy őrült zsarnok váljon. Hogy mennyire másként nevelték, mint a bátyját, Artúrt, akit ugye eleve uralkodónak szántak és mennyi minden hiányzott abból, hogy Henrik is jó király legyen.

 

És akkor még ugye ott volt a "király átka" is, ami az egész történetet körbefonja. Az akkori kor embere komolyan hitt benne, a mai tudósok szerint viszont VIII. Henrik ritka típusú vére okozhatta a sorozatos csecsemőhalálokat. De bármelyik is igaz, nagyon szívszorító volt olvasni arról, hogy hány babát veszítettek el a királynék, miközben próbáltak a "feladatuknak" megfelelni.  

Azt azért bevallom, hogy a rengeteg név néha kavargott bennem, úgyhogy a könyvben időről-időre fellelhető sok családfa jó szolgálatot tett. Ami pedig nagy plusz adott, az a végén lévő szerző jegyzete. Philippa itt jó pár történettel, ténnyel, konspirációval kiegészíti a leírtakat, amelyek segítik a történet és a szereplők jobb megértését.

Összességében örülök, hogy Philippa és én újra találkoztunk, mert egy újabb izgalmas történetet olvashattam egy általam kevésbé ismert, de nagyszerű asszony életéről egy olyan korszakban, amelyről sokan azt hisszük, hogy már mindent tudunk róla, de mégis sok újdonsággal szolgálhat.
A regényt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlom olvasásra.

Borító: Sötét és komor, mint a korszak, amiben a regény játszódik.

Kedvenc karakter: Margaret Pole

Szárnyalás: számomra az egész történet a hitelessége miatt

Mélyrepülés: zavaró volt, hogy a főszereplő hol Margit volt, hol Margaret (nem tudom hogy az eredeti regényben is így van-e)

Érzelmi mérce: Van benne aprócska szerelmi szál, de ez a korszak nem a nagy érzelmekről volt híres...

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
Mutatok nektek pár külföldi borítót a teljesség igénye nélkül:

Az angol és a bolgár borítók mind vagy teljesen, vagy részben VIII. Henriket ábrázolják:

 

A lengyel borítón már egy női alak, remélhetőleg Margit is szerepel, de VIII. Henrik még mindig ott van, bár már háttérben, mutatva, hogy a történet főszereplője nem ő.

És íme a portugál borító, amlyen már egyáltalán nem szerepel Henrik, csak egy női alak - aki szerintem szintén Margit lehet. Itt már világosan látni, hogy a regénynek női főszereplője van:

Nyereményjáték:

A könyvben, ahogy a korban általában, kulcsfontosságú szerepet kap, hogy a király és királyné minél hamarabb gondoskodjon törvényes fiú utódról - ez azonban sokáig jelent problémát - talán épp a király átka miatt? A magyar történelemben szintén találunk jó néhány esetet, mikor bizonyos akadályok merülnek fel a trónutódlással kapcsolatban. Játékunkban most egy kis történelmi kalandra hívunk Titeket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mely királyról van szó - a nevét pedig várjuk a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A nyerteseket e-mailben értesítjük! Kérjük, hogy az értesítésre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Ez a 18. századi Habsburg királyunk 1716-ban vesztette el egyetlen fiú örökösét, s uralkodásának további részében azon igyekezett, hogy leánya számára biztosítsa a trónöröklést. Ezt az 1723-ban elfogadott Pragmatica Sanctio biztosította is. ennek értelmében 1740-ben a magyar trónra lépett egy olyan királynő, aki egészen 1780-ig volt hatalmon hazánkban. Ki lehet ez a király?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 7 - Szembetűnő

Szeptember 8 - Deszy könyvajánlója

Szeptember 9 - Kelly Lupi olvas

Carina Bartsch: Türkizzöld tél (Cseresznyepiros nyár #2)

Egy év türelmetlen várakozás után végre elhozza a Maxim Kiadó az olvasóknak a Cseresznyepiros nyár folytatását, mely a Türkizzöld tél címet viseli.
Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere is egy turnéra invitál benneteket, melyben megismerhetitek a véleményüket a könyvről, illetve sok érdekességet megtudhattok a Türkizzöld tél történetével kapcsolatban.
A blogturné 2015. szeptember 5-én indul és minden nap szeretettel várja az olvasókat és ne feledjétek, hogy a Maxim Kiadó felajánlott 3 könyvet is, melyet megszerezhettek a turnéjáték során.

Maxim Kiadó, 2015

424 oldal

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Goodreads: 4,29

Besorolás: romantikus, realista, NA

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Nem hiszem, hogy újdonságot árulok el azzal, hogy az első részt mennyire szerettem. Elyas volt az a fiú, akibe körülbelül már a második fejezetnél teljesen belezúgtam, Emely pedig... hol imádtam a humoráért, hol pedig megrázogattam volna, hogy vegye már észre, hogy Elyas mennyire odavan érte.
Aztán persze jött a regény kőkemény függővége, ami miatt nagyon-nagyon utáltuk az írónőt és számoltuk a napokat, hogy mikor vehetjük a kezünkbe a folytatást. És végre megérkezett! Én speciel úgy bezsongtam, hogy mindent eldobva, körülbelül egy nap alatt ki is olvastam, annyira élveztem, hogy újra tanúja lehetek Emely és Elyas macska-egér játékának. Picit azért bennem volt a félsz, hogy az írónő mennyire tudja ezt a konfliktust, ezt a szálat továbbvinni úgy, hogy az első rész színvonalát megtartsa, de szerencsére volt még mit írni róluk, így egy ugyanolyan színvonalú - sőt, talán még jobb könyvet kaptunk, mint az első rész.


A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Elyas kerüli a lányt, aki nem érti, hogy mi a baj. De ez a kis távolság jót tesz a kapcsolatuknak, hiszen Emely végre picit elgondolkodhat a történteken és rájön arra, hogy mennyire hiányzik neki a fiú. Elyas pedig adja a megközelíthetetlent, ezzel eléri azt, hogy a lány kezd egyre inkább érdeklődni utána, hogy rájöjjön, mi a baj.
Jaj, hogy én mennyire szerettem ismét ezt a párost! Az első közös jelenetükről egy Halloween partin olvashatunk, amin szerintem mindenki nagyon jól fog szórakozni, ezt garantálom! Amit ezek ketten ott közösen alakítanak, az méltán lett számomra a legjobb jelenet az egész könyvben:).

Elyas még mindig ugyanaz a szívdöglesztő srác, mint az előző részben volt, viszont azzal a különbséggel, hogy már sokkal jobban kiadja magát; érezhető, hogy mennyire odavan Emelyért. Az apró gesztusai, a sokszor félreérthető:) megjegyzései, a vallomásai,  majd persze a tettei - úristen, ilyen srác nem is létezik!
Emely pedig pont olyan lány, aki bármelyikünk lehetne. Ugyanazokat az izgalmakat, idegeskedéseket éli át egy alakuló kapcsolatban, amit szerintem mindannyian átéltünk, az írónő pedig félelmetes élethűséggel mutatja be ezeket. Hiszen ilyen egy nagy szerelem nem? Amikor úgy dobog a szíved, hogy majd kiesik a helyéről, izzad a tenyered, de közben a hideg ráz; meg se tudsz szólalni, ha végre rád néz, hozzád szól, esetleg még bókol is a másik fél. Emely pedig pont úgy viselkedik, humorosan kommentálva ezeket a pillanatokat, ahogy bármelyikünk mesélne a barátnőjének - vagy ha nem is merné elmesélni, de legalább magában gondolná.

"Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett...
Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé! "

A történet persze 400 oldalon keresztül bonyolódik rendesen, vannak itt őrült nagy érzelmek, félreértés, bánat, őrlődés, minden, ami egy nagy szerelmet jellemezhet. Azt azért bevallom, hogy valami nagyobb dologra gondoltam, amikor ugye a kötelező konfliktus kicsit szétszakítja a párosunkat. Ezt egy picit klisés dolognak tartottam és egyszerűen nem értettem, hogy az okos, értelmes Emely hogyan nem jött erre már rá hamarabb magától is. De az írónő forgatja a szálakat, így Emely is sokáig boldog tudatlanságban maradhat, majd a végletekig kiakadhat azon, ami a nagy részünknek már az első rész háromnegyedénél teljesen nyilvánvaló volt. A konfliktus kialakul, mi pedig izgulhatunk azon, hogy képesek lesznek-e ezek után kibékülni vagy sem. Tudom, hogy mazochista vagyok, de én élveztem ezt a részt is nagyon, teljesen át tudtam élni Emely kínlódását és pontosan ennél a résznél éreztem azt, hogy el tudnék viselni egy részt Elyas szemszögéből is, mert érdekes lett volna látni, hogy a fiú mit él át.

A kettőjük közötti kémia pedig valami elképesztő módon működik - már akkor is szikrázik köztük a levegő, ha csak egymásra néznek. Az írónő pedig olyan forró jeleneteket írt, hogy nem tudom, ki izgult jobban, hogy történjen már köztük valami - Emely, Elyas vagy én:). És azok a vallomások, amelyek elhangzanak! Teljesen elolvadtam tőlük.

Ligeia

Ami még nagyon megfogott, az a család. Mind a kettőjüknek szerető családja van, akik ugye jól ismerik egymást. Van a regényben egy közös karácsonyi jelenet, amit a két család együtt tölt el. Bár a két főszereplőnk miatt picit fagyos a hangulat, de még így is átérezni, hogy milyen egy nagy családban, barátokkal együtt karácsonyozni. Imádtam! (és akkor még a picurka cicáról, Ligeia-ról nem is meséltem:).

A két főszereplőnk mellett pedig ki kell emelnem Alex (Emely legjobb barátnője és egyben Elyas testvére) és Sebastian (Alex barátja) párosát. Ők azok, akik a főhőseinket mindenben támogatják, sőt, ha kell, jól meg is rázzák, hogy térjenek már észhez. Csak remélni tudom, hogy egyszer kapnak ők is egy saját könyvet, mert rájuk is kíváncsi lennék nagyon és persze érdekes lenne látni a barátaik szemszögéből is Emely és Elyas kalandjait:).

Összességében egy nagyon-nagyon jó második részt olvashattam, ami az első rész rajongóinak kötelező darab. Kellően humoros, de mellette egy-egy komolyabb témát is érint, de nem annyira, hogy nagyon elvonná a figyelmünket az alaptörténetről. Ez az a könyv, amit a nagy várakozás után végig élveztem, egy sora nem volt, amit untam volna. Olyannyira magával ragadott a történet, hogy nagyon örülnék, ha a szereplők tényleg léteznének, ha a baráti körükhöz vagy akár a családjukhoz tartozhatnék, hogy velük együtt élhessem át ezt az egész őrült szerelmet és persze a továbbiakban is velük maradnék, hogy láthassam, mi fog velük történni a későbbiekben:). Nehéz volt elbúcsúzni tőlük, de biztosra veszem, hogy sokat fogom még a két könyvet levenni a polcról, ha egy imádnivaló szerelmi történetre vágyom.

Borító: A színe beleillik a sorozatba és Elyas is jobb, mint az eredeti kiadáson:). Nem túl különleges a borító, nem biztos, hogy levenném a polcról ez alapján, de összességében nekem nagyon bejön. 

Kedvenc karakter: Elyas! és persze Emely 

Szárnyalás: a Halloween party 

Mélyrepülés: Evaaaaa!!!!!! Miért kellett pont akkor, pont ott megjelenned???? (és persze a "kincsem" kifejezést még mindig nem tudom megemészteni:) 

Érzelmi mérce: jesszusom milyen forró jelenetek vannak benne! 

Értékelés:

ITT BELEOLVASHATSZ A REGÉNYBE

Blogturné extra - idézetek
Ahogy láttátok, imádtam a könyv minden sorát, úgyhogy az extrámnak pár kedvcsináló idézetet választottam. Sajnos a valód kedvenceimet nem tehettem fel, mert vagy spoileresek lettek volna, vagy pedig túlságosan 18+ karikásak:).

"Nem létezik édesebb módja annak, hogy az ember az álmok birodalmába merüljön, mint annak a férfinak a karjában, aki után a testének minden egyes porcikája vágyik."

"A bátorságom, amely épp kimenőt kért, hogy karúszóval meg sípoló kacsával meztelenül végigrohanjon Berlinen, lassacskán visszatért."

"Két órával később tökrészegen ültem Freddy Krüger mellett a nappali kanapéján. Bár az „ültem” enyhe túlzás, inkább úgy löttyentem oda, akár egy korty víz a kanyarban.
Túl sokat nem tudtam a fekete-piros csíkos pulóveres új barátomról. Tulajdonképpen csak azt, hogy Freddy Krügernek öltözött be, és ugyanolyan szánalmasan nézett ki, mint én. Amikor korábban észrevettem, kérdés nélkül mellé telepedtem. Végül is a nyomor szívesen társul a nyomorral. És ragyogóan megértettük egymást. Ittas állapotomban már-már azzal az elmélettel játszadoztam, hogy igazából testvérek vagyunk, csak születésünkkor elszakítottak bennünket egymástól. "

"Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt. Én nem akartam új szerelmet találni, én a régit akartam visszakapni."

"Részegnek lenni olyan, mintha az ember állandóan egy gyorsvonat ablakán nézne kifelé. "

"Összefontam a karomat, és Elyasra lestem. De a haragom elszállt, amikor megláttam, hogy éppen egy kólásüveget emel a szájához. Ahogyan a hosszú, elegáns ujjait a harmatosan hűvös üveg teste köré fonta, ahogyan az ajka az édesen frissítő italtól nedves lett...
Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, változtass engem kólásüveggé! "

"Jó érzés volt a hosszú ujjait az enyémek között érezni.
Mit is szoktak mondani a hosszú ujjú férfiakról?
Semmit! Egyáltalán semmit nem szoktak a hosszú ujjú férfiakról mondani! Egyetlen szótagot sem szoktak róluk mondani! Pont. "

"Az idő minden sebet begyógyít, gondoltam megvetően. Talán tényleg így is van, legalábbis addig, amíg nem jön a következő seggfej, aki mindent újra feltép. "

"Ha valami véget ér, azt mondják, az utolsó időkben még egyszer teljesen virágba borul. "

Nyereményjáték:

Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Laurell K. Hamilton Anita Blake vámpírvadász sorozatának egyik kötete. 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 5 - Deszy könyvajánlója

Szeptember 6 - CBooks

Szeptember 7 - Kelly Lupi olvas

Szeptember 8 - MFKata gondolatai

Szeptember 9 - Könyvszeretet

Szeptember 10 - Dreamworld

Samantha Shannon: A Mímes Rend - Csontszüret #2

A hazánkban is nagyon népszerű Csontszüret sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 7-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, A Mímes Rend címmel. A Blogturnésok öt  bloggere alig várta, hogy újra belemerülhessen Paige világába. Itt az alkalom, hogy elmondják a véleményüket a folytatásról, a kedves olvasóknak pedig a játék helyes megfejtéséért esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Athenaeum Kiadó 2015. 09.07.
560 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Goodreads: 4,19
Besorolás: YA, paranormális

Megrendelhető: ITT

Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Samantha Shannon egy zseni, semmi kétség. Egyszerűen rajongok ezért a sorozatért! Hatalmas élmény volt újra belemerülni ebbe a világba és végigizgulni a cselekményt.

Nem kell azon aggódni, hogy régebben olvastad az első részt, én is 2013 októberében írtam róla, csaknem két éve. A történet pont ott folytatódik, ahol abbamaradt, és pár oldal után már azt vettem észre, hogy felelevenednek az emlékeim, gond nélkül belezökkenek Paige világába.Van némi visszatekintés, de nem szájbarágós módon, tehát nem éreztem azt, hogy felesleges lenne, minden mondat szükséges és helyénvaló.

Paige-nek tehát sikerül a szökés, újra Londonban van, Nick segítségével bujkál  és próbálja összeszedni magát.  Hamarosan minden biztonsági ember őt keresi, az arca ott virít a hirdetőképernyőkön. Végül kénytelen  a Hét Pecsét  menedékébe visszatérni és újra Jaxon Hall jobbkezévé válni, egyrészt a védelem miatt, másrészt mert pénzre van szüksége, hogy valamilyen módon a látók tudomására hozza, mi folyik valójában Scionban és felhívni a figyelmüket a Rephaiták veszélyére.

A könyv első fejezeteiben végre bővebben betekinthettem a Mímes-lordok és Mímes-királynők életébe, a körzetek hierarchiájába, a politikai intrikákba és hatalmi harcokba. Itt is történik ez-az, de igazából a könyv felétől indulnak be az események, és végre eljön az a pillanat is, amikor újra feltűnik Warden. Semmit sem spoilerezek el, de azt nem tudom magamban tartani, mennyire szeretem kettejük kapcsolatát. Egy ember és egy rephaita, eleve tiltott kapcsolat, mégis építkezik, alakul, lassan, nagyon lassan. Veszélyes pillanatok, tartva a leleplezéstől, de mégis ott vannak, és melengették a szívemet. Nagyon fontos volt ez a szál nekem, mert kellően ellensúlyozta a keményebb jeleneteket.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a világfelépítés mellett mennyire különlegesnek találom a történet karaktereit. Most már biztos vagyok benne, hogy a szerzőnek nem lesz gond megtartani a szerződését, miszerint hét darabból fog állni a sorozat, hiszen annyi jelentős szereplővel találkoztam, akik simán elvinnének a hátukon egy-egy sorozat részt. Nick mindenképp, ő egy biztos pontot képvisel, akire minden körülmények között számítani lehet. És a látomásai... Fájt a szívem érte.

Jax, aki kihasznál mindenkit akit csak tud, ugyanakkor védelmet is biztosít. Pompásan forog az esze, hiába mutatja most többnyire lusta piásként magát. Elismerem a képességeit és a tehetségét.

Paige-el gyakoriak a pengeváltásaik és ez felteszi a koronát a történetre. Szeretem Paige-ben, hogy nem hibátlan, vannak rossz döntései, pont ettől nagyon emberi és hiteles a karaktere. A végtelenségig küzd az igazáért, elszántan védelmezi és segíti a rászoruló társait. Fantasztikus fejlődésen megy át a karaktere.  Most is ő meséli a történetet, de ebben a részben már időnként megkívántam, hogy beleláthassak a többiek fejébe is. Nagyon-nagyon érdekes lenne Nashira, de főképp Warden fejébe látni, és legalább egy-egy fejezetet az ő szemszögükből olvasni.

Vizuális típus vagyok, szeretem a fejemben filmszerűen látni a történetet. Samantha leírásai, ábrázolásai megkönnyítették a dolgomat, mindig pontosan leírta helyszíneket, karaktereket. A szimbólumok gyönyörűek,  hangsúlyosak, ezzel is egyedivé varázsolva a könyvet.

Mint minden jó könyv, A Mímes Rend is fordulatokban gazdag, erős fejezettel zárul. A nagy összecsapás még hagyján, de a szerző az utolsó pillanatokra is tartogat meglepetéseket. Ezek után nincs mese, körömrágós várakozással telik majd az idő a harmadik rész megjelenéséig.

Lehet, hogy a szerző nagyon fiatal, de mesterien szövi ennek a történetnek a szálait. Tökéletes második rész született, eddig is nagy rajongója voltam a Csontszüretnek, A Mímes Rend csak fokozott ezen, nyoma sincs a második rész szindrómának. Olvassátok, igazi kincs!

Borító: -----------------------------------------------------

 

Kedvenc karakter: Warden, Paige, Nick, Jax

Szárnyalás:Az aranyszál. Majd meglátod, mire gondolok.

Mélyrepülés: Egyetlen fekete macska sem fordul elő a könyvben.

Érzelmi mérce: Erotika nincs, viszont vannak keményebb harci jelenetek, amik miatt 16 éves kortól javaslom.

Értékelés:

Játék:

A Csontszüret sorozat szimbólumait kell kitalálnotok minden állomáson a kiemelt betűk segítségével. Természetesen képeket és egy kis körülírást is kaptok. A megoldásokat a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. A játékhoz tartozik még a kiadó facebook oldalának tetszikelése, és már csak a szerencsére kell várni! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

Első állomás: Egy növény kivonata, a nagymester ezzel gyógyította Paige tenyerén az égési sérülést.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
09.03 Kelly & Lupi olvas
09.04 Deszy könyvajánlója
09.05 Always Love a Wild Book
09.06 Dreamworld
09.07 Zakkant olvas