Alan Bradley: Elég már az árnyakból! - Flavia de Luce rejtélyei #4

Maxim Könyvkiadó 2015. október 8. Dream válogatás
300 oldal
Fordította: Dávid Katalin Zsuzsanna
Goodreads: 4,08
Besorolás: YA, krimi

Karácsony van, és Flavia de Luce – a tizenegy éves „kiskopó", a kémia megszállottja – a laboratóriumába visszavonultan a Télapó csapdába ejtésén morfondírozik. Ám hamarosan megzavarja a patinás Luce-birtokra érkező filmes stáb, akik azért jönnek Buckshaw-ba, hogy a híres Phyllis Wyvern főszereplésével filmet forgassanak.

A színésznő meglepően kedvesen viselkedik a magányos Flaviával, kárpótolja nővérei gonoszságáért. Sőt, nagylelkűen még egy Romeo és Júlia előadást is elvállal. A tomboló hóvihar közepette Bishop's Lacey minden lakója Buckshaw-ba igyekszik, hogy megnézze Wyvernt és partnerét. Amíg a közönség önfeledten szórakozik, az időjárás még zordabbra fordul, és a birtokot végleg elzárja a külvilágtól. Az ott rekedt emberek türelmesen várják

a vihar végét, eközben rejtélyes családi titkokra is fény derül. De az este döbbenetes végkifejletére senki nincs felkészülve: egy filmtekerccsel megfojtott színészre bukkannak.

Vajon az összegyűlt vendégek közül ki rendezte ezt a vérfagyasztó előadást? Ahogyan a vihar egyre jobban tombol, s ahogyan a gyanúsítottak köre fokozatosan bővül, Flavia számára mégis egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ki a gyilkos.

Flavia nyomozós sorozatának immár a negyedik részét olvasva, már szinte hazaérkeztem a Buckshaw kastélyba. Ismerősek a  szereplők, a helyszín, a falucska lakói, egyszóval kényelmesen dőltem hátra, vajon milyen rejtélyes kalandba bonyolódik ismét a kiskamasz hősnő. Elégedetten mondhatom a könyv elolvasása után, hogy az eddigi legjobb részt tarthattam a kezembe, egyszerre volt bájos és félelmetes, családias és hátborzongató.

Nyilván azokat érdekel ez a bejegyzés, akik már olvasták az eddigi részeket, így nem nagy spoilerezés, ha kimondom, Flavia főképp a családi helyzete miatt került a szívem csücskébe. Egy éves volt, amikor az anyukája meghalt, és a két nővére nem könnyíti meg az életét, ahogy apjuk sem bánik a lányaival igazi apaként, leginkább a gyászba menekül, legfeljebb a bélyeggyűjteménye az, ami lázba hozza. Amolyan régimódi angol úriember, akinek a műszaki újítások, mint a telefon, nem elég elegánsak.  Dogger, a házi mindenes az a személy, akivel leginkább baráti kapcsolatban van a 11 éves Flavia, és ebben a részben végre többet is megtudhattunk erről a szótlan, titokzatos agglegényről, például azt, hogy két évig volt japán hadifogoly és egy évig dolgozott embertelen körülmények között a hírhedt burmai vasúti építkezésen. Nem csoda, hogy időnként bekattan.

Visszatérve a cselekményhez, mi sem lehet izgalmasabb a de Luce lányok életében,  minthogy az ősi kastélyt kiadják egy filmes stábnak,  ez némi bevételt jelenthet a kiürült családi kasszának és remek szórakozást és ismerkedési lehetőséget a nővéreknek. A ház egy része lezárt marad a családnak, de nagyobbrészt elárasztják a folyosókat a díszletek, vezetékek, lámpák. Megérkeznek a színészek is, beleértve a kor legnagyobb sztárját Phyllis Wyvernt. Nem lenne okos ember a falu lelkésze, ha nem használná ki az alkalmat, felkéri a híres színésznőt és partnerét, hogy egy rövid jelenetet adjanak elő a Rómeó és Júliából a falusi közönségnek, a bevételt felajánlva a templom tetejének felújításához. Az előadást a kastélyban ejtik meg, de olyan hóvihar kerekedik, hogy a vendégsereg nem tud hazamenni, helyben éjszakáznak. Ezen az éjjelen következik be a gyilkosság is, Phyllis Wyvern az áldozat.

Flavia fedezi fel a holttestet, és Doggeren keresztül értesítik a rendőrséget. Izgalmas és nem épp veszélytelen nyomozás alakul ki, egyre gyűlnek az információk és szaporodnak a gyanúsítottak.   Flavia játssza továbbra is az idegesítő, de okos, kotnyeles kislányt, és Hewitt felügyelővel mindketten meg vannak győződve, hogy a saját érdemük a nagyobb az előremenetelben.

Közben szót kell ejteni a mellékszálakról is, hiszen  hihetetlenül aranyos Flavia szándéka, miszerint bonyolult kémiai vegyület alkalmazásával csapdába szándékozik ejteni a Mikulást, aki vélhetőleg az egyik kéményen át fog aláereszkedni karácsonykor. Ez a téma vicces pillanatokat szerez, oldja a feszültséget, ami amúgy az első rész óta fennáll a család tagjai között. A karácsony azonban némi oldódást jelent a lányok kapcsolatában is, szinte baráti beszélgetések is lezajlanak köztük. Nagynénjük, Felicity is felbukkan az ünnepre érkezve és róla is furcsa titkok derülnek ki, ami nagyon-nagyon jót tett a cselekménynek és ígéretes a jövőre nézve.  A szerzővel tökéletesen meg vagyok elégedve, az angol klasszikus falusi környezet, a tipikus karakterek mind Agatha Christie St. Mary Mead-i  világához hasonlatosak, ami egyébként nagy kedvencem. A család és a családtagokhoz közel álló személyek sorsára továbbra is kíváncsi vagyok, Alan Bradley elérte, hogy igazán megkedveljem őket.

Egy szívszorítóan izgalmas és eseménydús befejezés után, amiben jócskán helyt kell állnia Flaviának, mint fizikailag, mint vegyészként, csak annyit tudok mondani, ez olyan sorozat, amit nem lehet megunni, kíváncsian és türelmetlenül várom a következő részt.

Borító:  Cuki

 

Kedvenc karakter: Flavia, Dogger

Szárnyalás:  A Mikulással kapcsolatos lamentálások, belső monológok.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Nem mondom, hogy laza volt a történet csúcsjelenete, izgultam rendesen. 

Értékelés:

MEGRENDELHETED             BELEOLVASHATSZ

Nyereményjáték:

A Maxim Könyvkiadó felajánlásában kisorsolhatok egy példányt Flavia legújabb nyomozásának történetéből. Csupán annyi a feladat, hogy lájkold a két facebook oldalt és válaszolj egy egyszerű kérdésre.

a Rafflecopter giveaway

A 2015-s őszi Mondoconon jártam

Először a nyár folyamán kaptunk meghívást a Mondocon szervezőitől, hogy látogassuk meg a rendezvényt és tudosítsunk róla. Akkor sajnos nem volt rá időm, így ez kimaradt az életemből, de pár blogger barátnőm járt kinn és a képeik és beszámolójuk alapján nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni rá.
Így, amikor most ismét kaptunk rá meghívást, azonnal jelentkeztem, mert tudtam, hogy ezt nekem is látnom kell!

Kicsit azért izgultam, hogy a mangák és animék ismerete nélkül mennyire fogom érteni, élvezni az egészet, hiszen ebből a műfajból összesen a Vampire Knight-ot és a Death Note-t ismerem, de aztán megnyugodtam, hogy lesznek kinn olyan filmek / könyvek rajongói csoportjai is, amelyeket ismerek és szeretek (Trónok harca, Gyűrűk ura, Csillagkapu és társai).

Reggel, már a kettes metrón is nyilvánvaló volt, hogy jófelé tartok, hiszen beöltözött fiúk és lányok, cicafülekkel, góth öltözetben nem kis feltűnést okozva utaztak velem együtt a BNV-re.
Az Őrs vezér teréről negyedóránként indultak a kifejezetten a Mondoconra szervezett buszok, ahol már bőven kaptunk ízelítőt abba, hogy mi is vár ránk. Nekünk külön volt belépőnk, de egy barátnőm is velünk jött, akit előző nap halálra riogattak a többiek, hogy egy, sőt, akár három órát is sorban kell állnia, ha a helyszínen kell belépőt vennie, így még tegnap éjszaka lázas levelezést követően beszerezte a másnapi belépőjegyét. Kellemes meglepetésünkre azonban nem kellett sorban állni a belépésnél, gördülékenyen és gyorsan be is jutottunk.

És itt volt az első támadási pont. A Fogadóhelység. Itt nem kevés időt töltöttünk el, hiszen ez volt a manga,

Az alpakák

anime, fantasy kedvelők Mekkája. Minden kapható volt, ami szem-szájnak ingere, az olcsótól a méregdrágáig, kulcstartótól, a könyveken át a hatalmas plüssállatokig. Ahogy láttam, a legnagyobb sikere egy különböző színekben pompázó alpakának volt, szinte minden harmadik rajongó egy ilyen tündéri plüssállatot cipelt magával:). Én itt még erős voltam, nem akartam semmit venni, Fummie is, de a velünk tartó Dóri itt gyengült el először - mindenáron egy pár plüss cicafület szeretett volna magának. Ez a kiegészítő szinte alapkövetelmény volt azoknál, akik nem öltöztek be, láttam ilyen füleket lányokon és fiúkon is egyaránt:).
Számomra a legszürreálisabb ajándéktárgy egy olyan egérpad volt, amely két női mellet formázva tartotta és

adott kényelmes megtámasztást a csuklónak:). (gondolom a fiúk körében nagy sikere volt:).
Miután átvergődtünk az árusok nagyon is csábító standjain, bevetettük magunkat a D pavilonba, ahol először nem is tudtuk, hogy merrefelé induljunk, annyi látnivaló volt. Balra nagyon vonzó, félmeztelen gladiátorfiúk voltak (hú, itt rögtön meg is akadtunk hárman lányok:))), jobbra és előttünk előadások, hatalmas kivetítővel, hátrébb, mindenféle konzolos játékok, előttünk egy ork rohant el, mellettünk egy katonai osztag, de cicafülekkel:))), úgyhogy az első pár percünket csak tátott szájjal bámulva töltöttük el. Végül felszedtük a leesett állunkat és szépen sorban körbenéztünk. 

Nyírd ki Joffrey-t

Először a Trónok Harca és a Csillagkapu asztalokat kerestük fel. Az előbbinél Fummie-t teljesen elveszítettük:), minden külső ingert kizárva fangirlködött, körbeimádta a gyönyörű térképet, az ékszereket, tesztet töltött ki, ahol összesen egy hibapontot szerzett, így egy gyönyörű ToG könyvjelzővel lett gazdagabb. A lelkesebbek (és bosszúszomjasabbak:) akár egy Joffrey-val ékesített céltáblára is lőhettek darts-szal:).
Én picit csendesebben, de annál nagyobb lelkesedéssel néztem körül a Csillagkapu standon. Itt is megvolt minden, ami egy rajongót fellelkesíthet, gyönyörű dioráma volt magával a Csillagkapuval, goaud szótár, beöltözött katonák, Csillagkapu társasjáték, szimbólumok, én pedig örömmel idéztem fel, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot és még mindig azon morfondirozom, hogy újra? kellene néznem:).
A további standokat csak az étkező részleg mellett lehetett megközelíteni, így bár egyikünk se volt éhes, de

Gyűrűk ura dioráma

az ott elkészített sushik, és az egyéb különlegességeknek az illata meghozta a mi étvágyunkat is nagyon hamar. De még nem akartunk enni, így továbbindultunk és belefutottunk az én nagy szívszerelmembe, a Gyűrűk urával és a Hobbittal foglalkozó Gyűrűk Ura Cosplay Klub standjába. Hogy ott milyen gyönyörű dolgok voltak! Tünde és Nazgul sisakok, kardok, egy teljes dioráma A Gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége című filmből. Egy nagyon kedves lány még azt is felajánlotta, hogy beöltözhetünk akár tündének, akár orknak, akár gondori katonának egy nagyon kevés támogatás fejében. Dórival azonnal lelkesen beöltöztünk, felpróbáltuk a gyönyörű tünde köpenyt, én még egy orkot is fogtam magamnak a fotóhoz:). Nem kevés időt töltöttünk el ott is, én ereklyéről ereklyére röppentem és körbeimádtam mindent, ami a könyv és a filmsorozatokhoz tartozott. (azt azért őszintén bevallom, hogy én a beöltözött Aragornt először cowboy-nak néztem, nem is értettem, hogy mit keres ezen a standon egy cowboy, mire felvilágosítottak, hogy ő Aragorn - csak egy picit égtem, mint a Reichstag:). És igen, itt veszíttem el az önuralmamat és vettem meg az első (és egyetlen) relikviámat egy gyönyörű nazgulos hűtőmágnes személyében:).
Persze vártak minket új kalandok, úgyhogy lassan innen is továbbálltunk és először az Amai teaházba léptünk be, ahol hagyományos japán fesztiváljátékokat próbálhattunk ki. Kiderült, hogy Dórival tökéletes csapatot tudunk alkotni, hiszen a szemem be volt kötve, és így kellett egy bottal megtalálnom és átszúrnom egy táblára rajzolt békán 5 lyukat. Így egyszerűen hangzik, de ha be van kötve a szemed és csak a társadra hagyatkozhatsz, aki irányít, akkor már nem is olyan könnyű:).
Láttunk Yoyotsuri-t (vizes lufi horgászatot), felpróbálhattunk maszkokat és láthattunk Yukata öltöztetést is. Amit a legjobban szerettem (itt és a többi helyen is!), hogy bármire rákérdeztünk, lelkesen, kedvesen és hozzáértően kaptunk válaszokat. Sajnos az édességeket nem próbáltuk ki, de legközelebb azt is megkóstoljuk!

"Gladiátorként"

Akárhogy is próbáltuk, de mindig a gladiátorfiúknál lyukadtunk ki, így végül összeszedtük az összes bátorságunkat és odamentünk hozzájuk. Addigra persze már csak egy gladiátor árválkodott a standon, de ő is nagyon segítőkészen mesélt, válaszolt a kérdéseinkre és engedte, hogy mindent kipróbáljunk. Én felpróbáltam az egyik sisakot és megállapítottam, hogy annyira nehéz, hogy még állva sem egyszerű megtartani így a fejem, nemhogy küzdeni benne! Ehhez képest a hozzátartozó kard és az akkora, fából készült pajzs, ami mögött simán elbújhattam volna, már csak hab volt a tortán:). Azt hiszem minden elismerésem a srácoké, hogy ebbe beöltözve időről-időre megküzdenek (és így már teljesen érthető a kidolgozott testük is, mert ez az igazi edzés!)
A gladiátorfiúk után jött a Japán Nagykövetség standja, ahol mind a hárman megkaptuk a nevünket japánul leírva - én azt hiszem az enyémet be is fogom kereteztetni, annyira tetszik:).
Egy időre elég is volt a zárt térből, úgyhogy kimentünk picit levegőzni a pavilonok közti szabad területre, ahol újabb csodák vártak minket. Megszámlálhatatlan beöltözött gyerek, fiatal és felnőtt, változatosabbnál változatosabb kosztümökben. Találkoztunk Wolverine-nel az X-menből, Batmannel, Elsával a Jégvarázsból, egy csapat katonával újra, akik közül páran még mindig cicafüleket viseltek, két bérgyilkossal az Assassin's Creedből és nagyon-nagyon sok fura és vicces figurával, akiket igen, szégyen ide vagy oda, de nem tudtunk beazonosítani:).
Ami viszont itt is hatalmas pozitívum volt, hogy mindenki aranyosan, kedvesen engedte, hogy lefotózzuk, beálltak együtt, egyedül, velünk együtt és rettentően türelmesen pózoltak addig, ameddig el nem készült a (szerintünk) tökéletes fotó. 

Aztán persze visszahívott minket a D pavilon újra, mert még korántsem láttunk mindent. Egy társaság felé

Warhammer csendélet

vettük az utunkat, akik hatalmas terepasztalokon apró maketteket tologattak, rengeteg dobókockát használva. A kockára felcsillantak a szemeim, anno én is játszottam M.A.G.U.S szerepjátékot, így valamilyen játékra tippeltem. Oda is mentünk az egyik asztalhoz és először csak a figurákat fotóztuk, majd feltettünk egy kérdést és ezzel egy különleges és izgalmas világba csöppentünk. Mint kiderült, pont a megfelelő személyt támadtuk le a kérdésünkkel, Szecsődi Krisztián, a HammerTime Cafe tulajdonosa és talán leglelkesebb tagja bevezetett minket a Warhammer világába. Mint kiderült, amit láttunk az egy terepasztalos stratégiai játék, ahol taktikázva kell a különféle csapatokat győzelemre vinni. Ami különlegesség volt, hogy a különféle figurákat ők maguk rakják össze és festik ki. Gyönyörű darabok voltak, olyan részletességgel elkészítve, kifestve, hogy csak ámultunk, hogy ilyen aprólékos munkára hogyan képes az emberi kézügyesség! Krisztián olyan lelkesen és érdekesen magyarázott, hogy minket, lányokat is képes volt majdnem egy órára teljesen lekötni. Körbevezetett minket az összes asztalnál, elmesélte a világokat, kinek mi a szerepe ebben a játékban, mi az, ami minket lányokat is leköthet, hogyan kell játszani, mi a különbség, mi a hasonlóság a Gyűrűk urával ésatöbbiésatöbbi. Dóri talán kevésbé, de Fummie-val mi teljesen fellelkesültünk, úgyhogy meghívást is kaptunk a HammerTime Cafe megnyitó partijára:). Régen volt, amikor én szerepjátékoztam, és nem is ilyet játszottunk, de engem úgy lázba hozott ez az egész újra, hogy valószínűleg meglátogatjuk majd őket! 

Lassan kezdtünk fáradni, így még beültünk egy picit a Leauge of Legends döntőre, ahol két csapat küzdött

Dóri és a cicafülek:)

online, képernyőre vetítve kommentátorok segítségével, majd pedig egy előadásra, ami "A régi idők sci-fi és fantasy mozijáról" szólt. 

Kifelé menet még ellőttünk pár képet, Fummie (nagy rábeszélésünk után) gazdagabb lett egy Trónok harca nyaklánccal, Dóri pedig végül megvette a hőn áhított cicafüleit:).

Összességében egy tökéletes nap volt és végtelenül örülök, hogy végre eljutottam ide. Picit betekintést kaphattam az anime rajongók világába, sok különleges élménnyel lettem gazdagabb és jó volt hasonszőrű rajongókkal együtt lenni. Szerintem mind a hármunk nevében elmondhatom, hogy megfertőződtünk és a következő Mondoconon is szeretnénk ott lenni. Ki tudja, talán be is öltözünk:).

A teljes képgalériát a blogunk Facebook oldalán találjátok.

Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel

A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere egy olyan londoni utazásra invitál benneteket, mely során nyugodtan elhajíthatjátok az útikönyveiteket, és rábízhatjátok magatokat pimasz idegenvezetőnkre, Jasonre. Kalandból és romantikából garantáltan nem lesz hiány!

2015. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Móra Kiadó, 2015
392 oldal
Fordította: Chovanecz-Molnár Éva
Goodreads: 3,74
Besorolás:YA, romantikus, realista

Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje!

Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem.

Valószínűleg jó időben talált meg ez a könyv - kellett a disztópia (Szárnyak) és a kicsit keményebb történelmi fikció (Halandó szív) után valami laza, könnyed, romantikus történet. Ezt a Vakrandi a végzettel című könyvvel tökéletesen megkaptam.

Ahogy elolvastam a fülszöveget, azonnal a LOL című film idevonatkozó része ugrott be, egy amerikai középiskolai osztály európai kirándulása. De amíg ott Franciaországot derítették fel, addig itt a jó öreg Anglia lett a cél. És én imádtam ezt az osztályt - még akkor is, ha az írónő nem vitte túlzásba a karakterek kidolgozását. Mindenki hozta az a sarkított figurát, akik szinte minden osztályban megtalálhatóak: a divatmániást, akit semmi nem érdekel, csak, hogy hol tud egy jó kis Jimmy Choo cipőt beszerezni vagy a mobilfüggőt, aki éjjel-nappal posztolna és/vagy chatelne, vagy pedig a "holvanalegjobbsöröző" srácokat - függetlenül attól, hogy ennyi idősen szabad-e inniuk vagy sem. A lényeg az, hogy ez az osztály, így együtt egyszerűen fenomenális volt. Persze ehhez az kellett, hogy a főhősnőnknek, Juliának olyan humora legyen, amivel a leglehetetlenebb helyzetből is humorforrást eszközöl, én meg gyakran fülig érő szájjal olvastam a könyvet még a BKV-n is:).

Julia

Mert hát Julia alapból nem valami izgalmas karakter. Az élete rendezett - inkább úgy mondanám, hogy túlontúl is az, ő miss Stréber - ahogy Jason hívja, "Stréberke" - hisz hogyan lehetne legjobban jellemezni egy olyasvalakit, aki egy ilyen kirándulásra 3-4 útikönyvet visz magával, oldalanként megjelölve, hogy mit érdemes és mit KELL megnézni. Az ÉLET, így nagybetűsen nem túlzottan érdekli, lenézi a többieket, egyedül egy idealizált gyerekkori szerelembe szerelmes, persze a hozzátartozó fiúval együtt - akivel már évek óta nincs kapcsolata, így csak álmodozik róla. Egyetlen egy dolog menti meg, hogy ne legyen túl unalmas, ez pedig a már fent említett humor. Ennyire már régen szórakoztam jól, mint Julia állandó kommentjein:).

Jason

Természetesen nem akarok megfeledkezni Jasonről sem, aki bár túl nagy meglepetés nem okoz, de mégis nagyon hamar levett a lábamról. Ő az a tipikus srác, aki minden buli és társaság közepe, akit Julia természetesen a "megbízhatatlan" kategóriába tesz és akiről persze előbb-utóbb kiderül, hogy több, mint egy link, bulimániás fiú. De ehhez persze sok időnek és még több vicces és romantikus jelenetnek el kell telnie, hogy ezt főhősnőnk is belássa. Apropó romantika. Imádtam. Nagyon szeretem azt, amikor az egyik szereplőnek küzdeni kell a másikért, amikor nem azonnal omlanak egymás karjaiba. Itt pedig volt küzdelem rendesen, hiszen Julia idealizált pasijának, Marknak az álomképével nem könnyű megbírkózni még egy olyan magabiztos srácnak sem, mint Jason. Nagyon élveztem az eleinte kis szurkálódásait (tisztára, mintha az óvodában lettünk volna:), majd pedig az apró bókokat és különféle jeleket, amit persze Julia nem vett észre, mert annyira csak az "álomfiú" lebegett a szeme előtt (ez is mennyire, de mennyire ismerős a való életből:). Pedig a fiú cuki nagyon - ritkán olvasni olyan férfi főhősről, aki nem a megszokott zöld/kék szem szőke/fekete haj kombóval rendelkezik, hanem VÖRÖS hajú.

Persze a szerelmi szálban lesz egy kis gabalyodás, az írónő olyan csavart tett bele, hogy gondolni se mertem rá, hogy ez lesz a megoldás! Ahogy olvastam a sok ide-oda járó smst, ötletem az volt, nem is kevés, hogy ki írhatta őket, de az igazság szerintem nem csak engem döbbentett meg, hanem mást is meg fog:). De élveztem nagyon ezt az ötletes megoldást, végre valami új dolog! :)

És hát a helyszín. Kicsit úgy éreztem magam, mint anno az Anna és a Francia csóknál (tudom, ott Párizsban jártak), hogy hatalmas élmény volt így felfedezni a várost. Hogy újra ott lehettem a híresebb és kevésbé híresebb helyszíneken, jártunk olyan helyen, ahol minden turista megfordul és olyan helyen is, amit elkerül a nagy többség. Mindezt kétféleképpen látva, hiszen Julia mindent katonás rendben akart megnézni, pipálgatva a listáját, de persze az élet nem hagyta, hogy így lássa a látnivalókat, hiszen vagy Jason (oké, főleg ő:) vagy az osztály, vagy valami más szólt közbe és így azért kaptunk humoros jeleneteket bőven. 

Összességében nagyon élveztem ezt a történetet, kaptunk romantikát, humort és sok-sok városnézést is  bőven és persze az elmaradhatatlan csavar sem maradt ki. A regényt lányoknak, főleg fiatalabb lányoknak ajánlom, de természetesen bárki olvashatja, aki szereti Londont, szereti Angliát és szereti a fiatalokról szóló, romantikus történeteket:).

Borító: Imádom. A fiú és a lány nagyon aranyos együtt - már a borítón látni, hogy egy fiatalos, vidám, romantikus történetről lesz szó.

Kedvenc karatker: Jason, Julia

Szárnyalás:  A buli Londonban

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Édes, aranyos, romantikus, mint az első szerelem:). (minden persze a YA keretei között)

Értékelés:

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során egy kis angliai utazásra invitálunk Benneteket. Minden állomáson találtok egy rövid sms üzenetet Juliától, valamint egy fotókollázst, melyek együttes segítségével ki kell találnotok, mely helyszínre vagy épületre gondoltunk.
Ha mind a három feladványt megoldottátok, és a szerencse is mellétek szegődik, megnyerhetitek a Móra Kiadó által felajánlott regény egyik példányát.
Amennyiben szeretnétek még nagyobb esélyekkel indulni a fődíjért, úgy extra pontok fejében készíthettek egy képet kedvenc angliai helyszínetekről, a Vakrandi a végzettel szereplőiről, annak bármely jelenetéről, Shakespeare-ről, vagy valamely művéről. Az alkotások beküldésével egyidejűleg hozzájárultok ahhoz, hogy feltöltsük őket a Blogturné Klub facebook oldalára. (Ez a feladat opcionális, nem kötelező megcsinálni!)

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

A mai sms:

 

Túránk második állomása egy középkori mezőváros, neveletlen hercegnők, és avoni hattyúk otthona. - J.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai: 
Október 12 - CBooks
Október 14 - Kelly Lupi olvas
Október 16 - Dreamworld

Cover Reveal: Kylie Scott: Lick - Taktus

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Kylie Scott  Stage Dive sorozatának első része a Lick - Taktus

Tervezett fülszöveg:

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

A könyv előjegyezhető a kiadó webshopjában:

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/kylie-scott-riff-stage-dive-1-7066

Molyosok figyelem! Már kívánságlistára tehető a könyv: http://moly.hu/konyvek/kylie-scott-riff

Abbi Glines: Te vagy nekem a tűz - Sea Breeze#2

Abbi Glines újabb szerelmi történetét hozza el nektek a Maxim Kiadó. Ezúttal Marcus és Willow életét ismerhetjük meg, ami nem mentes a családi problémáktól és a múltbeli csalódásoktól. A két megsebzett szívű fiatal tényleg egymásnak van teremtve? A kettőjük közötti szenvedélyt kiolthatja egy szörnyű családi titok? 

A Te vagy nekem a tűz egyik példányát most te is megnyerheted magadnak, ha követed a Blogturné klub hét bloggerének bejegyzéseit október 5 és 11. között.

Maxim Könyvkiadó 2015. október 08.
288 oldal
Fordította: Margitta Nóra
Goodreads:  4,16
Besorolás: NA, romantikus

Megrendelheted ITT!!!!!

OLVASS BELE!!!!

Marcus Hardy abban bízott, hogy egy kellemes év vár rá a főiskolán, és végre elfelejtheti az előző nyarat. De családi bonyodalmak miatt vissza kellett költöznie az óceánparti Sea Breeze-be. A szoknyavadász Cage-nél húzza meg magát, ám a lakásban folyamatosan ki-be járnak az emberek. Többségében hosszúlábú lányok, aki legfeljebb egy-két éjszakát töltenek ott. Marcus próbálja összeszedni magát, de úgy tűnik, ezt a nehéz időszakot csak egyetlen dolog tudja feledtetni: egy gyönyörű, vörös hajú lány. Willow – avagy Low – gyakori vendég Cage lakásában. Kettőjük viszonya nem egyszerű: Cage kihasználva a főiskolai baseballsztárság előnyeit minden csinos lánnyal lefeküdt, aki csak az útjába kerül, de úgy képzelte, hogy feleségül fogja venni Low-t, majd ha kitombolta magát. Marcus képtelen felfogni, hogyan működhet ez a kapcsolat, mindent megtett annak érdekében, hogy lebeszélje erről Cage-et és Willow-t. De aztán a szépen felépített tervet keresztülhúzza egy elképzelhetetlennek tűnő felismerés. Marcusnak választania kell Low és a családja között. Mert amikor kiderült az igazság, nem maradt más választása.

Már a sorozat első része is tetszett, kíváncsi voltam, hogy a maximálisan kikapcsoló nyári tini romantika után mit fog nekem mutatni a szerző, akit a Vincent testvérek miatt már a szívembe zártam korábban. Nem kellett csalódnom, Marcus története az első résznél is jobban tetszett.

A Sea Breeze sorozat első részében is nagyon szimpatikus volt számomra Marcus, megtestesítette a mai "déli fiatalembert", és  meglehetősen sajnáltam Sadie miatt, ő volt az, akinek azon a nyáron ripityára törték a szívét. Kellően távoli főiskolára kezdett járni, de anyja és húga hazahívták, mert súlyos probléma adódott, a családfő apuka szerelmes lett, elköltözött. Marcus nem akar a régi házukba visszaköltözni, inkább egy szobát bérel Cage-nél. Cage egy fogalom, leginkább a szexalkoholista jellemző jut róla eszembe. Állandóan a nőket kajtatja, mindig mással, újabb és újabb hódításokkal tölti az éjszakáit. Itt rögtön meg kell említenem, hogy meg lehet nyugodni, kapunk még eleget Cage-ből a következő részben, ugyanis ő lesz a főszereplője, és nagyon kíváncsi vagyok, ki lesz az a lány, aki meg tudja zabolázni ezt a fiút. De visszatérve Marcushoz, ebben az "átjáróházban" találkozik a gyönyörű, vörös hajú Willow-val, aki miatt Cage bármikor  otthagy csapot papot, hogy segítsen a lánynak, ha bajba kerül. Különleges ez a kapcsolat, gyerekkoruk óta barátok, társak, akik valóban számíthatnak egymásra. Low elég gyakran kerül bajba, a nővére kizárja a lakásukból és csak akkor aludhat az otthonában, ha a kis Larissára vigyáznia kell, a többi napokon Cage-nél alszik.  Marcusnak napról napra jobban tetszik ez a lány, aki próbál erős lenni, megbirkózni a nehézségekkel, de a bizalom Markus-al lassan alakul, ugyanis Low úgy hiszi, túl sokszor csalódott már a hozzá közel állókban. Amikor végre összejönnek, olyan dolgok derülnek ki, amik alapjaiban veszélyeztetik a kapcsolatukat, és nehéz döntés elé állítja Marcust.

Azt szeretem Abbi Glines könyveiben, hogy nagyon jól ír szenvedélyes, vágyódós jeleneteket, ért a szerelem nyelvén. Low és Marcus között  bizony megvan a kémia, imádtam minden egyes közös jelenetüket, ami a kis szikrák pattogásától a forró összeolvadásig jut el. Ebben a részben a szerelmi szál mellé kaptam mélyebb mondanivalót is, több olyan téma is felmerült, ami elgondolkodtatott. A megcsalás és válás, főleg ha a saját szüleiddel történik, ez mindig lesújtó érzés, a gyerekek szenvedik meg leginkább. Low élete tele van nehézségekkel, jól kell tanulnia az ösztöndíj miatt, dolgoznia kell a megélhetésért, sokszor alulértékeli magát, nem hiszi el, hogy őt nagyon is lehet szeretni.
A számomra legérdekesebb kapcsolat ebben a történetben az a Low és Cage közötti kapocs, ami sokkal több, mint egy barátság, de nincs benne semmi szexuális feszültség. Persze Cage hangoztatja, hogy egyszer majd Low lesz a felesége, de ezt a lány nem akarja. Leginkább egy szívmelengető igazi testvéri kapcsolatra gondoljatok. Nekem mindig felemelő olyan kapcsolatról olvasni, ahol ennyire törődnek egymással.

Összességében meglepett Abbi Glines ezzel a regénnyel, ami talán a legjobb az eddig olvasottak közül, remekül balanszírozott a romantika és a dráma között, megfűszerezve a regényt sok humorral. A váltott szemszög ugyancsak jót tett a történetnek, szeretek belelátni mindkét fél fejébe. Figyeljetek a barátokra is, hiszen ebben a sorozatban sorra kerülnek majd ők is. Összesen kilenc részen át követhetjük a sorsukat. Alig várom, hogy a kezemben tarthassam a szerző újabb könyvét, remélem a Sea Breeze harmadik részét hamar megkapjuk a kiadótól!  Mindenkinek ajánlom Abbi Glines könyveit akik tökéletes kikapcsolódásra vágynak, jó pasikkal, szerelemmel a központban.


Borító:  Visszafogott.

 

Kedvenc karakter: Marcus, Low, Cage

Szárnyalás:  Cage-Low kapcsolata.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Tizenhatos karika!!

Értékelés:

Nyereményjáték:


A női főszereplő, Low életében fontos szerepet játszanak a zenekaros pólók. A te feladatod az lesz, hogy a bejegyzések végén elrejtett zenekaros pólókat felismerd. A dolgod egy kicsit megnehezítettük, mert az együttesek nevét letakartuk.
Ha ügyesen eltaláljátok, hogy melyik póló melyik zenekarhoz tartozik és beírjátok a Rafflecopter dobozba, akkor a turné végén esélyetek van megnyerni Abbli Glines Te vagy nekem a tűz című regényét. Játékra fel!
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)
a Rafflecopter giveaway


A blogturné állomásai:
10.05. - Dreamworld
10.06. - Angelika blogja
10.07. - Zakkant olvas
10.08. - Deszy könyvajánlója
10.09. - CBooks
10.10. - Kelly & Lupi olvas
10.11. - Kristina blogja

Robin LaFevers: Halandó szív (A halál szépséges szolgálólányai 3.)

Most utoljára állhatunk be Mortain szolgálólányainak sorába a Maxim kiadó jóvoltából. Szomorú a búcsúzás, de még vár ránk az utolsó nagy kaland. A Blogturné Klub október 2-a és 12-e között indul el a nagy utazásra, és ha velünk tartotok, megismerhetitek a könyv történelmi hátterét és számos más érdekességet.Ó, és persze ha ügyesek lesztek, a jutalom sem marad el!

  

Maxim Kiadó, 2015 

456 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Besorolás: történelmi, fantasy

Goodreads: 4,13

OKOS, ERŐS ÉS MINDENRE ELSZÁNT
Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak.
A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik.
A sorozat lezárásában LaFevers mesterien illeszti helyükre a kirakós darabjait. Lenyűgöző könyv, melyben az ész és a szív harcolnak egymással. Ez a tökéletes befejezés.

És ismét eljutottunk egy trilógia befejezéséhez. Nagyon vártam ezt a részt is, bár nem mondhatom azt, hogy azért, mert az előzőeknek olyan függővége volt, hanem inkább azért, mert nagyon kíváncsi voltam az új főhősnőre és nagyon vártam, hogy újra visszakerüljek ebbe a világba. Igen. Az írónő valami fantasztikusan mesél. Olyan zsenialitással tudja keverni a valós történelmet a misztikummal, hogy nincs szükség arra, hogy függővéget kapjak, akkor is ugyanolyan lelkesedéssel vetem bele magam újra a történetbe.

Annith

Picit azért féltem, hogy két hasonló történet után mit fogunk kapni befejezésként, de a félelmem alaptalannak bizonyult. Két nagyon erős főhősnő után egy jóval egyszerűbb, "halandóbb" szolgálólányról, Annithról szól ez a rész. Róla már párszor hallottunk az előző részek során, ő volt a kis békés novícia, aki csendben, türelmesen várta, hogy a nagyobbak után végre ő is sorra kerüljön és komoly küldetést kapjon. Neki nincsenek olyan különleges képességei, mint a legtöbb szolgálóleánynak, csak teljesen hétköznapi dolgokban tűnik ki. Profi íjász, képzett lovas és szinte az összes akkori harcmodort tökéletesen üzi. De az apátasszony mégis úgy dönt, hogy Annith vagy a kolostor Látnoka lesz, bezárva egy aprócska cellába örökre, vagy pedig hozzá kell mennie egy helyi gazdálkodóhoz. A lánynak persze egyik választás se szimpatikus, ő élni akar, kalandra vágyik, feladatokra, így a nyakába veszi a világot és otthagyja az addigi otthonát.

Persze nem lett volna a Halál szolgálólányai közül egy, ha nem keveredik bele valami egyáltalán nem hétköznapi dologba és így elmondhatom azt is, hogy a három történet közül övé lett a legfantasztikusabb és leghihetelenebb. Útja során különleges emberekkel találkozik, először a Hellequinekkel, majd pedig Arduinna istennő papnőivel. 

Arduinna istennő papnői számomra nagyon különlegesek voltak, talán leginkább az amazonokhoz tudnám őket hasonlítani, egy nagyon összetartó, profi harcos női közösség. Nagyon tetszett, ahogy éltek, ahogy harcoltak és a világhoz való hozzáállásuk is nagyon szimpatikus volt, hiszen fő feladatuknak tekintették minden nőt és ártatlant megvédelmezni az országot megszálló francia katonáktól.

A Hellequinek viszont egy teljesen másik társaság volt. Ők kicsit számomra olyanok voltak, mint az

Balthazar

Apokalipszis lovasai, bár nekik más volt a feladatuk. A Hellequinek vadászok, megváltásra vágyó elátkozott lelkek, akik levadásszák azokat, akik Mortain akaratával szembeszállnak és elviszik őket a Halál birodalmába. Ezen vadászok között találkozik Annith Balthazarral, a rejtélyes, gyönyörű elátkozott lélekkel, akivel lassan, de biztosan alakulni kezd valami. A közös jeleneteiket imádtam, ahogy Balthazar óvatosan, de próbált egyre közelebb kerülni a lányhoz, aki bár otthon tanult "női fortélyokat a férfiak elcsábításához", de mégis tapasztalatlan minden téren, így csak apránként döbben rá, hogy mit is érez a másik iránt. Az írónő, ahogy leírta ezeket a részeket... órákon át tudtam volna róluk olvasni! 

Az előző két résszel ellentétben itt most nem kifejezetten az Anne hercegnőt körülvevő kálvária volt a fő szál, bár igaz, hogy fontos szerepet játszott ez is. És persze rengeteg akciójelentet kaptunk, csatákat, kisebb küzdelmeket, árulásokat, mindent, ami erre a vérzivataros időszakra jellemző volt és ahol mi is láthattuk, hogy Annith tényleg minden téren képzett harcos. De ez a rész inkább az Annith körüli rejtély megoldására fektetett nagyobb hangsúlyt. Honnan származhat? Vajon miért nincsenek különleges képességei? Miért akarja annyira az apátnő olyan kétségbeesetten bezárni a kolostorba? Miért nem kaphat saját küldetést? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre mi is egyre inkább szerettünk volna választ kapni. Azt azért elárulom, hogy én már a könyv felétől sejtettem, hogy mi lehet a háttérben és a gyanúm be is igazolódott a végére. Ettől függetlenül nem éreztem unalmasnak a történetet, főleg, hogy az előző két részben megismert és megkedvelt párok is újra feltűntek. 

Az írónő pedig (sajnos) elég jól lezárta a trilógiát, minden szálat elvarrt, minden kérdésünkre megkaptuk a válaszunkat és még a leglehetetlenebb szituációkat is jól oldotta meg. Nem mondom, hogy ez volt a legizgalmasabb a három könyv közül (a második rész a mai napig a legnagyobb kedvencem), de az biztos, hogy méltó befejezése a trilógiának. Azt pedig külön értékeltem, hogy az írónő a végén megírta a valóságot, hogy mi is történt Anne hercegnővel, hogy mi lehetett az alapja a regénynek. Személy szerint pedig nagyon sajnálom, hogy ezzel lezárult ez a trilógia, mert ilyen tökéletes történet meséléssel még sok-sok részt olvastam volna ebből a sorozatból.

És kinek ajánlanám? Elsősorban a trilógia rajongóinak, ők biztosan szeretni fogják. De meg merem kockáztatni, hogy akár egyedülálló könyvként is olvasható, mert bár a régi szereplők feltűnnek benne, de nem szorosan kapcsolódnak össze a részek.

Borító: Tökéletesen illik a sorozatba, nagyon tetszik. A lány a képen számomra teljes mértékben Annith. (ha távolabbról nézem a borítót, csak nekem hasonlít ez a lány a fiatal Kirsten Dunstra?:)

Kedvenc karakter: Annith, Balthazar

Szárnyalás: Annith kitartása és ereje

Mélyrepülés: Annith visszaemlékezései

Érzelmi mérce: a kémia itt is jól működik a két főszereplő között:), bár az is igaz, hogy itt túl sok minden komoly dolog történik ahhoz, hogy a szerelemé legyen a főszerep (de azért kapunk imádnivaló romantikus részeket)

Értékelés:

Nyereményjáték:

Egy kis történelmi túrára invitálunk Titeket! Ahogyan azt már tudjátok, a Halandó szív fiatal királynője, Anna valóban élt és uralkodott. Élete során számtalan kastélyban megfordult, de voltak fontosabb állomásai is utazásokkal teli éveinek.
A mostani játékban 6 kastélyt mutatunk be nektek! Minden állomáson találtok egy képet és egy rövid leírást arról, hogyan is kötődik Anna életéhez. A Ti feladatotok, hogy kitaláljátok a kastélyok nevét vagy helyét - a település nevét is elfogadjuk, ám figyelem! Egy település két kastéllyal is képviselteti magát, itt mindenképp konkrétumot várunk!
További segítséget jelent a kis térkép, amit a Blogturné Klub közös blogján találtok a turné adatlapján - 5 nyilacska jelzi a 6 kastélyt, szóval akár egy francia térkép is nagy segítség lehet.
Sok szerencsét és jó túrát mindenkinek! Ha ügyesen nyomoztok, Tiétek lehet a Halandó szív három példányának egyike.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

VIII. Károly itt is külön kápolnát építtetett Anna számára, miután 1490-ben a birtokába került. Az imateremben két szobor is díszítésként szolgált: a királyné és férje arcmása.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
10.02. - Deszy könyvajánlója
10.04. - Angelika blogja
10.06. - MFKata gondolatai
10.08. - Kelly & Lupi olvas
10.10. - Dreamworld
10.12. - Always Love a Wild Book

Jandy Nelson: Neked adom a Napot

A Libri Könyvkiadó jelentette meg a napokban Jandy Nelson: Neked adom a Napot című könyvét, mely hatalmas sikerű ifjúsági regény szerte a világon, idén megnyerte többek között a Printz díjat is. A könyv olyannyira várós a bloggerek körében, hogy a Blogturné Klub tagjai közül tíz blogger is részt vesz a regény bemutatásában. Érdemes velünk tartanotok, a kiadó felajánlásában megnyerhetitek a könyv három példányát, ehhez a játék helyes megfejtése és némi szerencse szükségeltetik.

Libri Könyvkiadó 2015. 
428 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Goodreads: 4,15
Besorolás: YA, realista, GLBT

Megrendelés:Libri Könyvkiadó Kft.
BELEOLVASÓ

A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó.

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné…
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására.
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Volt már olyan könyved, aminek az első pár oldalát olvasva tudtad, hogy neked írták? A Neked adom a Napot ilyen könyv, remélem sokan fognak ugyanígy érezni az olvasása során, mint én.

Jandy Nelson lélegzetelállítóan bánik a szavakkal, olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, ami pár órára elvarázsolt, elszédített, kifacsart és megríkatott. Bátran, erőteljesen, mégis tisztán és törődéssel nyúlt az emberi kapcsolatokhoz, méghozzá abban a fontossági sorrendben, ahogy bennem is él a szeretet - a hozzám közelállók iránt. Tudom, hogy szinte mindenki azt mondja, a családi kapcsolatokban nincsenek rangsorok, egyformán szeretünk szülőt, gyereket, testvért. De valójában is így van, vagy csak ezt illik mondani? Én többször is bevallottam már, hogy nagyon nagyon fontosnak tartom a testvéri kapcsolatot, ami ugyanolyan mély és meghatározó, mint a szülő-gyerek kapcsolat.

Beleszerettem a szerző írásmódjába, amely egészen különleges felépítésű. Az ikrek szempontjai váltakoznak, de Jandy megfejeli ezt azzal, hogy Noah szemszöge 13-14 éves korukban, a múltban fogalmazódik, míg Jude szemszöge a mai,  16 éves korukban "játszódik". A két időszak között feszül a családi tragédia, ami után már sosem lesz semmi ugyanolyan, mint előtte, noha mindketten vágynak erre.  Az ikrek kapcsolata igazi szimbiózis volt a múltban, olyannyira, hogy NoahésJude voltak együtt, ennyire együtt. Aztán még a tragédia előtt elkezdődött egy változás, ami apró lépésekben megrepesztette, majd megtörte a kapcsot közöttük. Nagyon  nehéz szavakba önteni, mennyire nagyszerűen felépített karakter Jude és Noah. Mindketten rendkívül tehetséges művészpalánták, érzékeny lélekkel, mégis meglehetősen különböző habitussal rendelkeznek. Noah 13 éves szemszögében Jude a vadabb, a bátrabb, a nyitottabban barátkozó, míg Noah visszahúzódó, gátlásos, teljesen elvan a saját művészetében - fejben (is) fest, ó és a legfontosabb, hatalmas vívódásban áll saját magával a melegségével kapcsolatban. Jude szemszögéből nézve teljesen átalakulnak, nem beszélnek egymással, sőt inkább borsot törnek egymás orra alá a felszínen, ugyanakkor vigyáznak egymásra titokban.

A történetet átjárja egy kis misztikus szál is, Jude ugyanis azt képzeli, látja a halott nagyiját, aki Clark Gable-ként emlegeti Istent, és folyton folyvást tanácsokkal látja el. Jude babonái és rituáléi nagyon tetszettek, bár elhiszem, hogy egy idő után az idegeimre menne ezekkel nekem is. A felnőtt szereplők közül Guillermo a kedvenc, Jude mentora. Egy őrült szobrász, akiben titkok rejlenek, ráadásul a tudtán kívül. Erőteljes, vad karakter, lenne tippem a filmváltozatban ki játssza el a szerepét.

A regény szerelmi szálai csodálatosak. Noah 13 évesen a megszállottja lesz Brian-nek, egy lassan kibontakozó szerelem tanúja lehettem, ami többnyire fájdalmas, mégis benne van a remény.

Jude és az angol fiatalember, Oscar kapcsolatára előbb mondom, hogy sorsszerű, mintsem instalove. Oscar nagy kedvencem, mégis egy alkalommal megcsapkodtam volna egy péklapáttal. De miért is? Épp a hibáitól volt igazi, ahogy minden karakter a történetben. Hitelesek voltak, mert mind hibáztak, egytől egyig vétkeztek és vezekeltek, szerettek és megbocsátottak.

Hogyan tudnám kifejezni, mennyire ajánlom ezt a könyvet? Ez a regény nemcsak egy újabb könyv lesz a polcodon. Tele van tartalmas gondolatokkal, amiket többször is érdemes átolvasnod. Minden mondat gyönyörűen megfogalmazott, tele érzelmekkel, kifejezve azokat a féltékenységtől kezdve az önmarcangoláson, veszteségfeldolgozáson, haragon át a  lélek gyógyulásáig. Ezt a történetet nem elég elolvasni, ez benned marad, és ha felnézel a Napra, minden egyes alkalommal eszedbe fog jutni egy ikerpár, akik felosztották az egész világot, és egymásnak adták a Napot.

Borító: Imádom!

 

Kedvenc karakter:  Noah

Szárnyalás: Itt felsorolhatnám az egész könyvet! De mégis, Noah festménycímei nagyon eredetiek!

És egyetlen idézet:  "Ha rátalálsz a lelki társadra, az olyan, mint olyan házba lépni, ahol már jártál - megismered a bútort, a képeket a falon, a könyveket a polcon, a fiókok tartalmát: szükség esetén sötétben is eltájékozódnál."

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Megvisel érzelmileg, de pozitív kicsengéssel. Meleg szerelmi szálat tartalmaz.

Értékelés:

Blogturné extra:

A regény rengeteg művészeti utalást tartalmaz, mint ahogy a nyereményjátékunk is mutatja. Ezúttal az én második kedvenc szobromat mutatom meg, melyet volt szerencsém élőben is látni Rómában a Villa Borghese-ben, ez pedig Bernini Apollo és Daphne szobra.

 (az első számú kedvenc Bernini: Perszephoné elrablása, de egy másik posztban már szerepelt)

  Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy művészeti alkotás képével találkozhattok, ezek mind szerepelnek a könyvben, illetve az alkotójuk. Nincs más dolgotok, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a képen látható alkotások készítőjének a nevét. Tehát a festőkre illetve szobrászokra vagyunk kíváncsiak! Google képkereső segít!!!!   

Figyelem!   A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
10.06 Kelly és Lupi olvas
10.08 Media Addict
10.10 Könyvszeretet
10.12 Szembetűnő
10.14 Always Love a Wild Book
10.16 Deszy könyvajánlója
10.18 Letehetetlen
10.20 Angelika blogja
10.22 Dreamworld
10.24 CBooks

Elizabeth Richards: Szárnyak (A Fekete Város krónikái 3.)

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Elizabeth Richards Szárnyak című regénye, A Fekete Város krónikái trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Ash, Natalie és szövetségeseik sorsdöntő összecsapását Tiszta Rózsával.

2015. október 2-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Maxim Kiadó, 2015

372 oldal

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Besorolás:

Goodreads:

Ash, a kevertvérű sötétfajzat és menyasszonya, a félvér szívű Natalie elszakadnak egymástól. Mindkettejüknek szembe kell nézni saját démonaival, és megtalálni a kiutat és egymást.

Ash, az Ember az Egységért polgári kampány jelképe, hazamegy Fekete Városba, hogy rendezze sorait. Közös célpontjuk a Tizedik, az a koncentrációs tábor, ahova Tiszta Rózsa a vámpír sötétfajzatokat és a velük szimpatizálókat börtönözte be. Emberi és nem emberi szövetségeseikkel ott találkoznak újra. Ash-nek rejtőzködnie kell, de nem hajlandó lemondani Natalie-ról, sem arról, hogy megdöntse Tiszta Rózsa borzalmas uralmát, és lerombolja a falakat, amelyek mögé a népét zárták. Eközben Natalie váratlanul ismét találkozik a szüleivel, akik kulcsfigurái az őrök Tiszta Rózsa elleni lázadásának. Velük, valamint egy barátjával, Elijah-val bujkál a lázadók föld alatti főhadiszállásán. Bár biztonságban és kényelemben él, Natalie másra sem vágyik, mint hogy megkeresse Ash-t, de az őt túlzottan óvó szülei nem hajlandóak kockára tenni a biztonságukat. De Natalie megesküszik, hogy felkutatja a fiút.

És a történéseket már nemcsak Ash és Natalie szemszögéből látjuk, hanem bekapcsolódik egy harmadik elbeszélő is: egy mélyen elrejtett, sötét titokkal élő, magányos fiú, Edmund, aki egy személyben ellenség és áldozat. A története harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza a múltba, még a Tiszta Rózsa előtti időkbe...

A Fekete Város krónikái című trilógia befejező kötete.

Egy sorozat befejező része mindig nagy elvárásokat hoz magával. Hiszen két vagy akár több részen keresztül is az író a nagy fináléra készül, ebben a részben el kell tudnia varrni a szálakat, megoldani a konfliktust és elmagyarázni mindent, ami kérdések esetlegesen felmerültek az olvasókban. Így igen, elég nagy a nyomás a befejező részeken. 

A trilógia első két része nagy kedvenc volt nálam, így kíváncsian vártam a befejezést is, bár tippem volt rá, hogy hogyan fog végződni, mert mostanában az írók nem nagyon okoznak nagy meglepetéseket, főleg nem a YA részlegen.
Hatalmas meglepetés itt sem ért, de a közbenső út nagyon izgalmas volt. Elizabeth Richards mestere az izgalmas akcióknak, a pörgős jeleneteknek, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Rengeteg csavar, árulás, halálos vírus, gyilkosságok, lövöldözések, támadások és csaták "színesítették" a befejező részt és akkor még a személyes tragédiákról nem is tettem említést. Persze a sok izgalom közepette az írónő arról sem feledkezett meg, hogy ez egy disztópia, így azért kaptunk elég kemény részeket, koncentrációs táborokhoz hasonlító helyeket, ahol az emberekkel, illetve a regényt benépesítő különleges lényekkel ugyanúgy kísérleteztek, mint a II. világháborúban. A hideg is kirázott, amikor ezeket a részeket olvastam.
És ami még inkább izgalmassá tette a történetét, az az új szereplőnk, Edmund története. Eleinte nem is értettem, hogy mit keres a regényben, mert látszólag nem illett bele főhőseink szabadságukért való harcába. És nagyon sok fejezet foglalkozott kifejezetten csak vele. De ahogy belevetettem magam a róla szóló fejezetekbe, úgy lett egyre inkább szimpatikus és annyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy egy idő után már inkább az ő részeit vártam, mintsem Ash és Natalie részeit. Az nagyon hamar kiderült, hogy az ő története jóval korábban játszódik, mint főhőseinké. Egy nagyon szimpatikus, szerencsétlen sorsú, szeretetéhes fiú történetével ismerkedhettünk meg, akinek végig nagyon szurkoltam, hogy megtalálja és megkapja azt a boldogságot, amit keres. Hogy megtalálta-e? Azt nem árulom el, mert azzal keményen spoilereznék, de az biztos, hogy nem tudtam abbahagyni azokat a fejezeteket, amelyekben ő szerepelt. És nagyon szívesen megnézném az arcotokat, amikor rájöttök arra, hogy mi a szerepe a történetben! Az írónő itt is zseniális volt, sokáig ötletem se volt, hogy miért kapott ekkora szerepet Edmund!
Persze a főszereplőinkről sem feledkezhetek meg, hiszen a regény róluk szól. Natalie, amennyire nem volt

kedvencem az előző részekben, itt végre, most "beérett". Tetszett a ragaszkodása, imádtam, ahogy mindent kockára téve (még az életét is, hiszen a Haragvó vírus miatt folyamatos gyógykezelésre szorult) harcolt Ashért, hogy újra együtt lehessenek. A kocka viszont fordult, amennyire feltétel nélkül imádtam eddig Asht, úgy egy picit megakadtam vele kapcsolatban. Persze, ő még mindig mindannyiunk imádott "sötétfajzata", voltak nagyon jó pillanatai, sőt a felajánlása szerintem mindent vitt, de amikor a fene nagy szerelmetessége közepette elkezdett egy másik lány felé "kacsingatni" és magát győzködte, hogy nem, nem érezhet iránta semmit - az azért kicsit kétségessé tette azt a hatalmas nagy szerelmet, amit Natalie iránt érzett...
Aki viszont továbbra is a szívem közepén csücsül és nem tudta semmi sem kimozdítani onnan, az Elijah. Ő volt eddig az abszolút kiismerhetetlen, szarkasztikus, egzotikus, állandóan flörtölő Basztet fiú, akit (sajnos) épp elég tragédia ér, hogy az eddigi laza életvitelét félretéve megkomolyodjon. Őt végig, feltétel nélkül nagyon szerettem.

Ami viszont visszavett számomra a történetből, az két dolog. Az egyik az, hogy számomra picit könnyen ment minden. Rengeteg ember (és más lény) halt meg, rengetegen küzdöttek azért, hogy eljussanak valahová, de valahogy úgy éreztem, hogy túl egyszerű volt a megoldás és ami közbenső konfliktus volt, azt is mindig túl egyszerűen "úszták meg". Persze ez lehet, hogy csak nekem volt gond, más ezen túljut egy pillanat alatt, de engem ez egy idő után mindig megakasztott.
A másik pedig a sötétfajzatokkal kapcsolatos dolog. Nem ismerem a sötétfajzatok pontos biológiáját, ez igaz, de az, hogy számomra nagyon komoly műtéteket olyan egyszerűen oldottak meg, mintha egy mandula műtétről beszéltünk volna (sőt, néha még annál is egyszerűbb volt), az nekem túl valószínűtlennek tűnt....

Ezek miatt nem adom meg a maximális "lepkét" a befejezésnek, holott nagyon szerettem a regényt. Ettől a két dologtól eltekintve azonban egy nagyon jó kis regényt olvashattam, amit fiúknak és lányoknak is egyaránt ajánlok, persze legfőképpen azoknak, akik az előző két részben is az írónővel tartottak.

Itt meg is veheted a regényt

 

Borító: Nagyon tetszik, látványos, illik a sorozathoz és ehhez a részhez is.

Kedvenc karakter: Edmund, Elijah, Ash és Natalie

Szárnyalás: Edmund története

Mélyrepülés: Ash másra kacsingatása

Érzelmi mérce: ez egy disztópia annak minden veszteségével együtt (azért nem kell megijedni, van itt szerelem is bőven:)

Értékelés:

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során Tiszta Rózsáé, és a hozzá hasonló fanatikus, diktátori hajlamokkal rendelkező könyves karaktereké lesz a főszerep.

Feladat:
1) Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik népszerű, könyves antihős szájából hangozhatott el az adott napi részlet, majd ha megvan, beírni a nevét a rafflecopter megfelelő sorába. Érdemes figyelni az idézet tartalmára is, ugyanis a figurára, valamint annak céljaira jellemző idézeteket válogattunk össze.
2) Ahhoz, hogy megnyerjétek a Maxim kiadó által felajánlott könyv egy példányát, vagy az írónő által dedikált könyvjelzőcsomagot, mind a négy állomást teljesítenetek kell. De még ekkor sem dőlhettek hátra, egy feladat még hátra van!
3) Látogassatok el a www.blogturneklub.hu oldalára, azon belül pedig keressétek a Szárnyak összesítő bejegyzését. Látni fogtok egy szókeresőt; a hozzátartozó feladatról pedig ott olvashattok bővebben. De természetesen annak megfejtését is a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe kell majd beírnotok.
4) Amit várunk: 4 db könyves karakter neve, valamint a szókereső megfejtése.
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Mai karakter:

“A jövő azoké, akik tudják, hova tartoznak.” 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 2 - Dreamworld

Október 4 - Kelly Lupi olvas

Október 8 - Deszy könyvajánlója

Október 10 - MFKata gondolatai