KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2018. április 19., csütörtök

Marie Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak (Válogatott ifjak #1)


A Könyvmolyképző Kiadó elhozta Nektek, a Blogturné Klub 5 bloggere pedig örömmel mutatja be Marie Lu, a nagysikerű Legenda trilógia írónőjének új sikersorozatát, a The Young Elitest. Az írónő ezúttal a komor jövő helyett egy, a középkori Olaszország mintájára felépített, fantasztikus világ hasonló sötét korszakába kalauzol el Benneteket, különleges képességű fiatalok közé.
Tartsatok velünk, olvassátok el az értékeléseket és a regényhez tartozó extrákat. Vegyetek részt a játékban, ahol a kiadó által felajánlott 3 példányt nyerhetitek meg, ha helyesen válaszoltok a kérdésekre.

Könyvmolyképző Kiadó, 2018
368 oldal
Fordította:AncsaT
Goodreads: 3,92
Besorolás: YA, fantasy

"Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk. 
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat. 
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél. 
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.

Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.
Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.

Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!

De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak."


Marie Lu anno a Legendával megszerzett magának. Imádtam a történetvezetését, a szereplőit, így izgatottan vártam, hogy mikor vehetem kézbe a következő regényét. Erre nagyon sokat nem is kellett anno várni, mert a The Young Elites először 2015 őszén került a kezembe angolul. Aránylag gyorsan "felfaltam" és rögtön bele is szerettem. Akkor nem írtam róla, de ahogy megjelent magyarul, úgy döntöttem, hogy ideje lenne feleleveníteni az olvasottakat és értékelni is a könyvet.

Az írónő ismét egy különleges világba kalauzol el Bennünket, de ezúttal nem a disztópikus, jövőbeni Egyesült Államokba, hanem visszafelé megyünk az időben és egy reneszánsz Olaszországhoz hasonlító világba juttat el bennünket. 
Úgy látszik, az írónő nem tud elvonatkoztatni a borzalmas járványoktól, mert itt is ez okoz galibát, méghozzá nem is kicsit. A népesség egy része elhalálozik, másik része túléli, harmadrésze pedig túléli, de nagy változáson megy keresztül - a külsejük részben megváltozik és különleges képességekre tesznek szert. A középkorban - és ez a világ is leginkább arra hasonlít - pedig ez nem volt jó ómen, így itt is kemény üldöztetés a része annak, aki "megváltozott". 

Adelina, a főhősnőnk pedig érintett ebben a kórságban, így menekülni kényszerül otthonról és így találkozik a hozzá hasonszőrűekkel, a The Young Elites - Az Ifjú Kiválasztottak tagjaival, akik az X-Menhez hasonlóan csapatba tömörülve próbálnak túlélni és valamire készülnek...

Köztudott, hogy imádom a különleges képességekkel megáldott fiatalokról szóló történeteteket, de itt mégsem ez fogott meg magának, hanem a szereplők változatossága. Az írónő előző regényében, a Legendában nem volt nagy meglepetés, a jók jók voltak, a rosszak rosszak, ettől nem nagyon tért el. Itt viszont minden a feje tetejére állt! Senki sem az, aminek látszik, a jóknak is van épp elég vaj a fülük mögött, a rosszak viszont nem biztos, hogy a szó szoros értelmében rosszak. Adelina az első olyan főhősnő, akit úgy is imádtam, hogy ő minden, csak nem az a sokat szenvedett kislány, akinek sokan hitték. A lelkében forrong a sötétség - ezt persze rá lehetne fogni a hányatott, sanyarú sorsára is, de itt több van annál. Ráadásul nem a megszokott meseszép leányzó, akiért a férfiak képesek lennének országokat feldúlni, világokat lerombolni, ahogy már megszokhattuk a YA történetekben. Nem, ő nem ilyen. A betegség miatt az egyik szemét elveszítette, az arcán borzalmas heg látható, a hajszíne is messziről mutatja, hogy ő is egy túlélő és mint ilyen máglyára, kivégzőosztag elé való.

Persze a többiekről sem szabad megfeledkeznem, hiszen vannak még itt bőven a csapatból. 

Enzo a csapat vezetője, szintén nehezen  kiismerhető. A céljait megismerhetjük elég hamar, de az, hogy Adelinához miért közeledik - a lány maga a vonzerő vagy csak a képességei - ezt nehéz eldönteni... 
Aztán ott van az ártatlan, gyönyörű Raffaele, aki érzi, hogy a lánnyal nem biztos, hogy a főnyereményt ütötték meg, hiszen Adelinát messziről körbeöleli a sötétség, de mégsem tud mit tenni...
Vagy Teren, a főinkvizítor, aki annyira fontos szereplő, hogy saját szemszöget is kapott - ami külön érdekesség, mert az összes többi szereplő mind E/3-ban szerepel, Teren pedig E/1 szemszögből mesél. Ő szintén az a karakter, akiről a történet végéig meg nem mondod, hogy jó vagy rosszfiú, attól függetlenül, ami tesz.

Marie Lu ebben a regényében nem viszi túlzásba a környezet, a háttér leírását, nem is tudunk meg túl sokat erről a világról (remélhetőleg még), ellenben a szereplők kidolgozottak és ahogy mondtam, eléggé talányosak. Épp ezt teszi különlegessé az egész történetet.

És a vége? Erről nehéz spoiler nélkül beszélni, de annyit elárulhatok, hogy az írónő olyat lép, amit nem sok író mer megtenni már az első rész végén. Én először annyira megdöbbentem rajta, hogy anno angolul vagy háromszor elolvastam azt a részt, hogy biztos jól értettem, ami történt? De igen, jól olvastam mindent....

Eleve úgy volt, hogy továbbolvasom a trilógiát (2015-ben sajnos a sok egyéb turnés könyv nem engedte, hogy folytassam, bárhogy is szerettem volna), de ilyen befejezés után nem kétséges, hogy folytatni szeretném/ akarom / fogom a sorozatot. A csillagozáshoz pedig annyit, hogy imádtam minden sorát és magasra tette az írónő a lécet ezzel az első résszel, de első résznek ritkán adok 5 pillangót, remélve, hogy a következő még jobb lesz:).

Borító: Imádom. Szerintem a szöveg ötletes, a háttér pedig hűen tükrözi a történet hangulatát.

Kedvenc karakter: Adelina, Enzo, Raffaele, Teren

Szárnyalás: amit meg mert lépni az írónő már az első részben!

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Van benne valamennyi szerelmi szál, de ahogy minden változik, minden kétszínű, így ez sem biztos.

Értékelés:



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!



Blogturné extra - Q+A fordítás

Novel Novice: Azt gondolom, hogy a The Young Elitest részben az a tény tette valóban szórakoztatóvá, hogy Adelina nem az a hagyományos módon szerethető főszereplő, de az is, hogy saját személyisége van és nagyon határozott karakter. Szeretem, hogy ennyire jól megformált szereplő a kevésbé kívánatos tulajdonságai ellenére is. Így azon töprengtem, hogy mennyire jelentett kihívást és mennyire volt szórakoztató megírni ezt a nem hagyományos főszereplőt?

Marie Lu: Köszönöm. Annyira örülök és nagy megkönnyebülés, hogy ezt mondod. Adelina messze a legnehezebb szereplő volt, akiről valaha is írtam. Nehéz az összes olyan oknál fogva, amit már megemlítettem, de azt hiszem mellette szórakoztató és felszabadító is írni egy olyasvalakiről, aki néha nem törődik semmivel. Nem törődik azzal, hogy mennyire haragszik a világra és úgy érzi, joga van erre.

És úgy érzem, hogy van valami erőt adó abban, hogy rosszak legyünk. Mármint azt hiszem, ezért akarjuk a gonoszakat. Úgy értem, tudod imádom Lokit és Magnetot. Bizonyos szempontból együtt tudsz velük érezni. Mint Loki, aki sok embert megöl, de szereti az édesanyját és tudod, valami viszálya van a testvérével. És azt hiszem, szórakoztató elképzelni azt a teret, mert úgy gondolom mindannyiunknak vannak problémáink az életben.
És mindannyiunknak megvan néha az a pillanat, amikor dugóban ülsz, valaki eléd vág, te meg: "most azonnal meg akarlak ölni. Azt akarom, hogy valamilyen erő szétszaggassa az autódat." És aztán tudod arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy olyan szereplőt alkotnék, aki valójában meg is teszi ezeket? Majd utána azt mondaná, "Ó, a fenébe, tényleg megtettem ezt a borzalmas dolgot, amit akkor meg akartam tenni, de most már valahogy bánom."

Lenyügöző és valahol kicsit zavaró erről írni, mivel erősnek érzi magát, amikor úgy gondolja megteszi azokat a dolgokat, de utána soha nem érzi ettől jól magát. Így ez kicsit olyan, mintha nem engednéd ki a démonaidat - az efféle belső démonaidat.

Perpetual Page Turner: Mi volt a legnehezebb része a világodnak és a szabályainak megírásában?

Marie Lu: Teljesen más élmény volt a Legenda megírásához hasonlítva. Nehéz egymagadnak kitalálni az összes gondolatodat. Valamennyit a való életre kell alapoznod, így nem hiszem, hogy bármi is teljesen az enyém lenne. A The Young Elites megírásához rengeteget olvastam a reneszánsz Olaszországról és a reneszánsz Velencéről, arról, hogy milyen volt az élet akkoriban, mit ettek az emberek és hogyan öltözködtek.

The Compulsive Reader: Engem nagyon elbűvölt az a The Young Elites ötletében, hogy valójában egy gonosz szereplőről szól, amit igazából nem is tudtam, amikor a könyvet olvastam... És így azon töprengtem, hogy Adelina története mennyire különbözött ez előző írásaidtól, tudva, hogy egy rossz hősnőről írsz, illetve mennyire - ha egyáltalán - különbözött az előző könyveid bármelyikétől?

Marie Lu: Teljesen más. Nagyon-nagyon nehéz volt eljutni abba a gondolati térbe és még mindig nagyon nehéz ez nekem. A második részen most dolgozom. (Amikor elkezdtem írni a The Young Elitest), valójában Raffaele volt a főszereplő Adelina helyett és Raffaele egy teljesen más szereplő volt. Ő nagyon egyszerű volt, olyan, mint semmilyen fiú, aki egyetemre ment és azt gondolta, hogy ő egy Ifjú Kiválasztott. Ez egy nagyon-nagyon semmitmondó történet volt. És nem tudtam,hogy mi lehet a gond vele, de azt tudtam, hogy valamit akarok írni ezekről az emberekről. Így odaadtam az első száz oldalt az ügynökömnek, aki azt mondta: "Nos, ki ez a mellékszereplő? Érdekesnek tűnik."
Adelina egy teljesen gonosz mellékszereplő volt. És miután az ügynököm ezt mondta, akkor én "Hmm, soha nem gondoltam hogy az ő szemszögéből írjak, de ez egy érdekes gyakorlat lehet."
Ez teljes mértékben különbözött a Legendától, mert Day és June, bár egy teljesen sötét világban élnek, de természetüknél fogva, szívük mélyén nagyon jó emberek. Jó családból származnak, ahol jól bántak velük, és úgy érzem ez tette őket ilyen felnőttekké.  Adelina pedig teljesen más. Az ő családja kifordult és borzalmas, ami rajta is sokat rontott. És elég zavaró volt belejutni egy ilyen fejbe, hiszen én soha nem tapasztaltam ilyet. És képes lenni arra, hogy megalkoss egy olyan szereplőt, aki borzalmas dolgokat művel, de mégse tegyem őt teljesen szerethetetlenné, hogy úgy érezd "Istenem, szeretném, ha ez a szereplő azonnal meghalna", eléggé kihívó feladat volt.


Játék:
Mostani játékunkban a fantasy regények férfi főszereplői jutnak rivaldafényhez. Minden állomáson találtok egy nevet, a ti dolgotok pedig annyi, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok, hogy melyik könyvben szerepel (elég a címet megadnotok). Ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyikét! 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Dmitrij Belikov


A blogturné állomásai:
Április 19 - Kelly Lupi olvas
Április 21 - Sorok között
Április 23 - Deszy könyvajánlója
Április 25 - CBooks
Április 27 - Spirit Bliss oldala

2018. április 16., hétfő

Trish Cook: Éjjeli napfény (Midnight Sun)

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg a könyvfesztiválra Trish Cook regényét: Éjjeli napfény címmel. Gyönyörű filmes borítóval jelenik meg a kötet, ugyanis azonos címmel mutatják be a mozik a filmváltozatot a megjelenéssel egyidőben. Olvasd a könyvet és nézd meg a filmet! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.


Maxim Könyvkiadó 2018.április 19. Dream válogatás
256 oldal
Fordította: Vince Judit Andrea
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, romantikus dráma

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.
A könyv alapján készült film – főszerepben a Disney sztár Bella Thorne-nal és az első főszerepében Patrick Schwarzeneggerrel – már a mozikban!

A könyv megjelenéséről a Maxim Kiadótól értesültem, de igazán akkor kattantam rá, amikor Tibi a Media Addict.hu bloggere (és csapattársam a BTK-ban) szólt, hogy ebből épp filmet is készítettek, pont a könyvfesztivál idején lesz a bemutatója a mozikban. Azóta bejárta a világot a film trailere és szerintem remek romantikus drámát láthat majd, aki jegyet vált a moziba.
Rendes könyvmoly vagyok, nálam előbb a könyv, aztán a film, így mindenképpen olvasnom kellett a regényt, ami gyorsan ment, és rendesen kiütött.

Katie különleges életet él, a betegsége miatt nappal alszik, de reggel még végignézi, ahogy a többiek elindulnak a suliba, köztük a szomszédban lakó Charlie Reed, a lány titkos szerelme, bár a srác azt sem tudja, hogy ő a világon van. A lánynak este kezdődik az ébrenlét, ilyenkor látogatja meg egyetlen barátnője Morgan, ő közvetíti neki az iskolai eseményeket, ami épp nagyon izgalmas, hiszen a kortársai éppen érettségiznek, és kezdik a felnőtt életüket. Katie nagyon ritkán merészkedik ki éjszaka, ilyenkor a helyi vasútállomáson szokott gitározni és énekelni a saját dalait. Egy ilyen alkalommal téved arra Charlie, és megszólítja a lányt, aki azonnal menekülőre fogja a dolgot, később viszont sikerül randit megbeszélniük.  Új világ bontakozik ki a lány előtt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és ami eddig csak vágyálom volt, most valósággá válik. Katie nem beszél a betegségéről, halogatja a vallomást, mert ki akarja élvezni az utolsó pillanatig ezt a kapcsolatot, nem akar azonosulni egy betegséggel.  Meddig tarthat ez a boldogság?

Tudni kell, hogy a lány édesanyja meghalt korábban, az apja pedig gyakorlatilag minden idejét a lánya nevelésére fordítja, ugyanolyan fordított életritmusban. Ő tanítja a lányát, aki le is tudta tenni az érettségit, sőt egyetemi krediteket is szerzett. Ezt az apa-lánya kapcsolatot tanítani lehetne, minden pillanatban ott van a féltés, ott van a diagnózis valóságossága, de ott van a remény is, amit egyikük sem adhat fel. Nagyon bele tudtam élni magam az apa helyzetébe, milyen nehéz nemet mondani, milyen fájdalmas félteni és még fájdalmasabb elengedni. De Katie most boldog, és a ragyogása elvarázsolja a környezetét is. 
Egy ilyen betegség tudatát meg kell tanulni elviselni. Van olyan, aki beleőrül, és van aki megpróbálja a legjobbat kihozni a lehetőségeiből, Katie az utóbbiakhoz tartozik.

Katie meséli a történetet, aki már majdnem 18 éves, de hiányzik a korához elvárható tapasztalat, és ezt a szerző nagyon ügyesen tükrözte a stílusában, nyelvezetében. Ez a lány valósággal kivirul, ahogy beleveti magát az új élményekbe, megélheti azokat a kalandokat, érzéseket, amiről eddig csak álmodott. Ahogy olvastam ezeket a boldog pillanatokat, nem tudtam nem gondolni a jövőre. Bevallom a regény utolsó harmadát végigbőgtem, sajnos én a kelleténél jobban bele tudok mélyedni az érzelmi szálba, szóval javaslom a százas zsebkendő bekészítését nektek is.
Charlie egy álompasi, gondoskodó, romantikus, védelmező, ja és nagyon helyes és népszerű is. Boldoggá akarja tenni a lányt, valódi szerelem alakul ki közöttük, aminek minden pillanata édes. Katie előtt ő is megnyílik, és a lány rá tudja venni, hogy próbálja meg az úszást újra komolyan venni, hiszen van esélye bejutni egy jó egyetemre sportolóként.
Van az a pont, amikor már nem lehet húzni az igazságot, de Katie még ekkor sem őszinte, és ennek súlyos következményei lesznek, amit viselnie kell. Én nagyon megszerettem ezt a lányt, mert helyesen látta a betegségét, jól kezelte a helyzeteket, megpróbálta a legjobbat kihozni magából, egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Bátran viselkedik minden egyes nap. De van egy pont, amikor elmosódnak a határok.
Én tudom, hogy az olvasók számára a szerelmi szál lesz a legvonzóbb a történetben, de nekem mindenképp a szülő felelőssége és az elengedés fájdalma a tanulságos pont. Lehet, hogy túl fájdalmas, de mégis muszáj ezekkel a problémákkal  is szembenézni, mert ez közelebb áll a való élethez, mint a napfényérzékenység. 
Nagyon nagy élményt nyújtott a könyv olvasása, de a négyes osztályzatra magyarázatot kell adnom. Első felindulásomban maximális pontot adtam volna, mert mélyen megérintett, nagy érzelmeket váltott ki belőlem. Pár nap elteltével azonban sok kérdés jött elő, amire az utószóban adott egészségügyi magyarázat sem adott választ.
Nekem túl hamar következett be a befejezés. Ahhoz képest mindenképp, hogy én még az utolsó utáni oldalon is reménykedtem. De nem, gyors és nem eléggé kidolgozott a regény utolsó pár fejezete. Sokkal többet akartam tudni erről az időszakról. Miért nem költöznek ezek a betegek a világ legkevésbé UV szennyezett vidékére? Kár, hogy Charlie fejébe nem kaptam bepillantást, az utószó leveleire annyira látni szerettem volna a reakcióit.
Muszáj megnéznem a filmet is!


Borító: Filmes borító, nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Katie, Charlie

Szárnyalás:  Az apuka karaktere.


Mélyrepülés:  - 

Érzelmi mérce: A szerelmi szál édes, de készüljetek egy százas zsebkendővel!

Értékelés:

 


Játék:

A film kapcsán most a játék is a szereplők körül forog. Minden állomáson találsz egy kérdést és egy segítő képet, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a megfejtést! Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány: Melyik híres Young Adult könyvadaptációban játszott együtt Bella Thorne és Robbie Amell?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

04.16 Kelly és Lupi olvas
04.18 Dreamworld
04.24 CBooks
04.26 Sorok között

2018. április 14., szombat

Kathleen Glasgow: Girl in pieces - Lány, darabokban

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Kathleen Glasgow: Lány, darabokban című regényét, amely tabutémát boncolgat egy önbántalmazó lány szemszögéből. Három bloggerünk véleményezi a regényt a blogturné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2018.április
448 oldal
Fordította: Tóth Enikő Mária
Goodreads: 4,15
Besorolás: YA, mentális problémák

Az ​embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.
A 17 éves Charlie Davist a Creeley pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Eddigi élete csupa szomorúság, tragédia és mellőzöttség volt: édesapja halála után elmenekült otthonról bántalmazó anyja elől. Pénz és barátok nélkül élt az utcán, megtapasztalta a teljes kiszolgáltatottságot, az éhezést és a fizikai fájdalmat.
A klinikán hozzá hasonló, önbántalmazó lányok társaságában van. Casper doktornő segítségével megindulhatna a gyógyulás útján, de anyagi helyzete nem engedi, hogy ott maradjon. Munkát és lakást talál, ám egyenlőtlen kapcsolatba keveredik a drogos, alkoholista, „majdnem híres” zenésszel, Riley-val, aki kihasználja őt, és nem engedi kiszabadulni az ördögi körből.
Charlie-nak azonban – szinte tudtán kívül – új barátai és támogatói lesznek, akik visszarántják a szakadék széléről, és erőt kap tőlük ahhoz, hogy hátat fordítson a kilátástalan, veszélyes kapcsolatnak.
Nem könnyű olvasmány. Nemegyszer megríkatja az olvasót, de reményt is ad.

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, mert szerettem volna választ kapni arra, hogy vajon hogyan jut el valaki odáig, hogy megsértse saját magát, nem kis fájdalmat okozva, miért választják ezt a módot és hogyan lehet észrevenni, segíteni az ilyen embereken.
A korábbi olvasmányaimban Szaszkó Gabriella: Maradj velem regényében volt szó a vagdosásról,  ott Christopher, egy fiú/férfi csinálta ezt, meg akartam tudni, hogyan mesél erről egy kamaszlány. 

Debütáló szerzőről van szó, ezért is jegyzem meg rögtön az elején, hogy milyen zseniálisan oldotta meg a könyv felépítését. A 17 éves Charlie (Charlotte) Davis egy klinikán tér magához egy zavaros, kórházban töltött hét után, lassan szedegeti össze az emlékképeit, mi is történt vele, hogyan került ebbe az intézetbe. A szerző Charlie hangján szól, és az első pár fejezetben sokszor csak néhány sor, pár mondat szerepel, ahogy a lány is lassan tér magához, később úgy bővül a mondanivalója, ahogy javul  az állapota és újra elkezd élni ebben a terápiás csoportban, ahol hasonló lányok veszik körül. Nagyon megrázóak ezek az első fejezetek, az olvasó szembesül azzal a rengeteg fájdalommal, amit ezek a lányok átéltek. Kezdtem megismerni Charlie-t, a kiinduló traumát, amikor az apja öngyilkos lett, az anyja ezután  magába zárkózott és fokozatosan a tettlegességig elmérgesedett közöttük a viszony. A lány elmenekült otthonról, az utcán élt, hasonló sorsú barátokra lelt, és közben folyamatosan a vagdosásba menekült. És aztán még ennél is rosszabb dolgok jöttek.

Amikor először vágtam meg magam, a legjobb rész utána következett: vattapamaccsal tisztogattam a sebet, óvatosan szárítgattam, vizsgálgattam erről-arról, védelmezőn a hasamhoz szorítottam a karomat. Jól van, jól van! 
Azért vagdosok, mert nem tudok megbirkózni a dolgokkal. Ez ilyen egyszerű. A világ olyan, mint az óceán, az óceán vize átcsap fölöttem, a víz fülsiketítően morajlik, a víz elnyeli a szívemet, akkorára nő bennem a pánik, mint a bolygók. Meg kell szabadulnom tőle, jobban meg kell sebeznem magam, mint ahogy a világ megsebez, aztán dédelgethetem magam. Jól van, jól van! Casper azt mondta nekünk: „Ez ellentmond a józan észnek, nem? Jobban érzed magad attól, hogy fájdalmat okozol magadnak. Úgy tudsz megszabadulni a fájdalomtól, hogy te okozol fájdalmat saját magadnak.” A probléma utána következik. Úgy, mint most, ami most is történik. Egyre több a sebhely, egyre nagyobb a pusztítás. Ördögi kör: több seb = nagyobb szégyen = nagyobb fájdalom. 

A terápiás csoportban a lány kezd a gyógyulás felé lépegetni, de jön az újabb csapás, nem finanszírozzák tovább a kezelését, vissza kell mennie az anyjához. Ő azonban csak kiviszi a klinikáról, aztán búcsút int neki, esze ágában sincs visszafogadni. Charlie az utolsó szalmaszálba kapaszkodva Minneapolisból Tusconba buszozik, ahol egy régi barát, Mikey szobáját foglalhatja el ideiglenesen. Ennek a megtört lelkű, megsebzett testű lánynak munkát kell keresnie, tovább kell haladnia a gyógyulás útján, amin elindult. Csakhogy ez pokolian nehéz. 
Valójában ez a rész tetszett igazán nekem, ahogy próbál beilleszkedni az új életébe, le kell győznie saját magát, megtalálni a saját békéjét, miközben nem csak jó dolgok történnek. Együtt dolgozik egy piás, drogos, lecsúszott zenésszel, Riley-val, aki szintén megmentésre szorulna, természetesen nem hat jól rá ez a kapcsolat, mégis fontos része az életének. Közben egyre többször előveszi a rajzkészletét, és kezdi elhinni, hogy mégiscsak tehetséges valamiben, értékes ember.
Ez a lány megtanul újra élni, megtanul újra szeretni. Nem csak a környezetét, saját magát is újra el kell fogadnia, meg kell találnia a helyét. 
Életre szóló élmény volt olvasni ezt a regény, annyira egyedi a hangja, brutálisan őszinte, és minden sorából érződik, hogy valódi, megélt élmények alapján íródott. Hihetetlen bátor dolog ennyire nehéz témában írni, az olvasók számára ez meglehetősen tabu téma, a mentális problémákat  nehéz befogadni. Nem csak a vágásokról van szó, itt szinte minden ember valamilyen módon árt magának, fizikailag vagy lelkileg. Olyan is előfordult, hogy néhány helyen nem tudtam tovább olvasni, annyira kiakasztott némely részlet.
Megszerettem a karaktereket, óriási fejlődésen mennek keresztül, főképp Charlie, de az elcseszett Riley is. A mellékszereplők is reálisak, és egyáltalán nem tökéletesek, Ariel és Linus voltak a kedvenceim.
A test és a lélek sebein felül még az érzelmek is megtépázzák Charlie-t. Két szerelmi szál bonyolódásán is izgulhat az olvasó, de én úgy éreztem, ezek szinte eltörpülnek a valódi mondanivaló mellett.  Amit hiányoltam, az Ellis-el kapcsolatos lezárás, jó lett volna, ha találkoznak végül.
Köszönöm a kiadónak, hogy az átlagos történetek mellett ilyen csodálatos könyvekkel ajándékozza meg az olvasóit!

Borító: Szép, nagyon kifejező
 
Kedvenc karakter: Riley

Szárnyalás:  Linus apjánál töltött idő.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Ez nem az a könyv, amit a legfiatalabbak is olvashatnak, én egy 16-os karikát tennék rá, a megterhelő lelki problémák és a szexuális tartalom miatt.

Értékelés:




Játék:

A téma komolysága miatt most eltekintünk a játéktól és megelégszünk a rafflecopter doboz kitöltésével.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
 
További állomások:

04.14 Kelly és Lupi olvas
04.16 Sorok között
04.18 Sárga köves út


2018. április 9., hétfő

Premier előtti vetítésre nyerhetsz páros jegyet! Az Éjjeli napfény a mozikban!

A könyvfesztiválra jelenik meg ezzel a gyönyörű filmes borítóval a Maxim Könyvkiadó Dream válogatás sorozatában  Trish Cook regénye az Éjjeli napfény. A könyv filmadaptációja pedig április 19-től nézhető meg a mozikban Bella Thorne és Patrick Schwarzenegger főszereplésével. A Blogturné Klub hamarosan 4 állomásos turnéval jelentkezik a megjelenés alkalmából!

Íme a könyv fülszövege:

A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyvbe az alábbi linken tudtok beleolvasni: http://www.olvas.hu/uploads/media/file/0001/05/687d182fdc6a54e403ba6c99a197d298f997db42.pdf

És itt tudjátok előrendelni 30% kedvezménnyel: http://www.olvas.hu/termekek/mx1405-ejjeli-napfeny

Most lehetőséged van egy páros mozijegyet nyerni a premier előtti vetítésre, amely 2018. április 18-án, szerdán lesz 19 órától a  Mi Mozinkban Óbudán, a 2-es teremben. Csak akkor jelentkezz, ha el is tudsz menni megnézni a filmet a megadott időpontban! Töltsd ki a rafflecopter dobozt és várd a hétvégi sorsolást, e-mailben értestem a nyertest. Legkésőbb vasárnap délig válaszolni kell az e-mailre, ellenkező esetben pótnyertest kell sorsolnom.
 
Jelentkezni lehet: PÉNTEK 13-án éjfélig, 
sorsolás 14-én SZOMBATON!!!






2018. március 25., vasárnap

Istók Anna: Éhes felhő a napot

Könyvmolyképző Kiadó - Arany pöttyös 2017. december
244 oldal
Besorolás: lélektani és gasztro

Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete főművét kifőznie: a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.

Istók Anna regénye már a harmadik az idei magyar szerzős olvasmányaim közül, amely kiérdemli a maximális pontszámot, érdemes tehát a hazai művek közül is válogatni, mert ilyen kincsekre bukkanhatunk!

„A félelem elnyelt. Magába tömött, mint egy éhes felhő a napot, elhalványodtam benne.” 

Első benyomásom nem volt túl szerencsés. Nem értettem a szerkezetét, ugyanis minden fejezet egy idézettel kezdődik (ez rendben is van), amit egy elmélkedés/filozofálás  követ, ami  később derült ki számomra, hogy tulajdonképpen Zsóka naplójából idéz a szerző. Így persze remek ötlet és nekem azt mutatta meg, a két testvér belülről mennyire egyforma volt, de ezt nem tudták egymásról.
Furcsálltam, hogy sok fejezeten keresztül nem derült ki, hogyan halt meg Nóra nővére, és neki vajon mi köze lehetett az egészhez. Mi az a NAGY BŰN, amit elkövetett, ami miatt egyenesen Angliáig menekült. Ezt egy óriási horognak éreztem, amibe már az elején beleakadtam, de túl sokáig táncoltattak rajta. De azt vettem észre, hogy a bosszúságom eltörpül a kíváncsiságom mellett, nem tudtam abbahagyni, tovább kellett olvasnom. 
A történetvezetés nagyon jól sikerült. Minden fejezet címe egy étel vagy ital  neve, ami szerepel az adott fejezetben, a cselekménybe ágyazva. A szerző biztosan nagyon szeret főzni, vagy másban nagyon szenvedélyes, mert valódi  élvezettel gyúrta úgy a főszereplő karakterét, hogy igazi őstehetségnek hasson a gasztronómia területén. Imádják az olvasók ezeket főzős részeket, amelyekből remek ötleteket lehet elcsípni. A leírások pedig olyan valóságosak, hogy én például többször éreztem az illatokat is, mintha egyenesen kiáramlanának az oldalakról. Mindezt könnyedén, magától értetődően teszi, ami az én szememben csodálatra méltó, mert nem igazán szeretek sok időt a konyhában tölteni. Mégis sokszor éreztem, hogy ezt vagy azt ki kellene próbálnom a receptek közül.
Az egész regényt végig jellemzi a lírai hangvétel, amit néhány mondatban túlzónak is éreztem, összességében mégis jól hat,  mert alapjában véve egy nehéz témát boncolgat a történet és a lágy mondatok nélkül gyászos lenne a hangulata. A főzés és a szerelmi élet taglalásán kívül a történetnek más, jelentős mondanivalója is van. A rendszerváltás előtti világban megedződött értelmiségi szülők állandóan féltek valamitől, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy kívülről kifogástalan látszatot  keltsenek, mintha valós fenyegetés lesne rájuk. A gyerekek lehetőségeit is korlátozták, a szülők által kijelölt úton kellet haladniuk.  Nem voltak közös programok, beszélgetések, ha valami probléma akadt, arra hosszas prédikáció volt a felelet, nem a közös megbeszélés. Ez a félelem óhatatlanul átragadt a gyerekekre is, beléjük lett kódolva. Nem csoda, hogy mindkét lány menekült a családtól, ahogy lehetőségük akadt rá. Kiskoruk óta különösen féltették a gyerekeket mindentől, a baleset után ez még jobban felerősödik Nóra iránt, aki viszont közben felnőtt már, és saját döntésekre vágyik. Meg vagyok elégedve a karakterekkel, Nórával különösen, őt remek karakterfejlődésen viszi keresztül a szerző, ez adja az ívét a történetnek. A szülőkkel kapcsolatban sincs karakterileg kifogásom, anyaként át tudtam érezni a cselekedeteik egy részét a féltés jegyében. Az útkijelölésben viszont nem, az én saját családom demokráciája éles ellentétben áll Nóráéval, de az igaz, hogy a mai idők már távol vannak a rendszerváltás előtti élettől. Viszont én pont akkor nőttem fel, és bizonyos fajta félelem tényleg mindig ott lógott a levegőben, ahogy a lázadás is a fiatalokban.  
Talán azért is jók a karakterek, mert a cselekmény hihető, nem történnek extrém események, minden a valóságosság határain belül marad. Mostanában népszerű téma a young adult és new adult regényekben a veszteségfeldolgozás, mondhatjuk, hogy ez "trendi" téma.  A testvér halálának  feldolgozását ebben a regényben kisebb jelentőségűnek éreztem  Nóra önállóvá válása, önmegvalósítása  mellett, pedig szívesen olvastam volna több visszaemlékezést a  közös élményekre, ami összekötötte őket, mégiscsak leéltek egy gyerekkort egymás mellett. 
Hiányzott a szerelmi szálból némi szenvedély, legalábbis az én ízlésemnek. Valami komolyabb érzelemnyilvánítás, néhány érzelmesebb jelenet Nóra és Csongor között belefért volna a történetbe. Összességében mégis magával ragadott, elvarázsolt a kiemelkedően jó stílusával, választékos mondataival, jó érzés volt olvasni ezt a regényt. Remélem a szerző nem váratja sokáig az olvasóit a következő megjelenésével, mindenképpen figyelmet érdemel.

Borító: Gyönyörű, találó
 
Kedvenc karakter: Nóra

Szárnyalás: A receptek, a főzés hangulata. 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Fiatal felnőtteknek ajánlom, inkább érzelmekre, mint érzékiségre ható a történet.

Értékelés:



2018. március 20., kedd

Nyerj mozijegyet a Nap nap után filmre!

MOST PÁROS MOZIJEGYET NYERHETSZ!

A Nap nap után trailere egy remek adaptációt ígér! 2014-ben jelent meg magyarul David Levithan azonos című bestsellere a Maxim Könyvkiadó gondozásában, amit öt pillangóval jutalmaztam, az értékelésemet elolvashatjátok ITT

Most filmes borítóval jelent meg újra a regény, az alábbi linken tudtok beleolvasni:

Ha megtetszett,  itt tudjátok előrendelni 30% kedvezménnyel:

A 16 éves Rhiannon beleszeret egy különös lélekbe, akit csak „A”-nak hívnak, és minden egyes nap más ágyban, más-más testben ébred. A kettejük között kialakuló kapcsolat olyan erős, hogy elhatározzák, minden nap megkeresik egymást, pedig még csak nem is sejtik, mit és kit hoz a következő reggel. Ahogy egyre inkább beleszeretnek egymásba, a realitásokkal is kénytelenek szembenézni: vajon képesek lehetnek úgy leélni közös életüket, hogy egyikük minden 24 órában más személyt testesít meg?

Március 22-től mozikban a Nap nap után, egy kis ízelítő a filmből:


Nyerj páros belépőjegyet a filmre, melyet bármelyik Cinema City moziban beválthatsz!
Kedveld a megjelölt oldalakat és várd a vasárnapi sorsolást!


a Rafflecopter giveaway

2018. március 19., hétfő

Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows: Lady Jane

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg három sikeres young adult szerző Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows közös regényét Lady Jane címmel. Valós történelmi személyekkel kalandozhatunk ebben az alternatív valóságban Anglia trónjáért folyó cselszövések közepette. Nyolc bloggerünk mutatja be ezt a humorban bővelkedő regényt, ahol mindennapos az emberek alakváltása a legkülönbözőbb lényekké. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. február - Dream válogatás
510 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodeads: 4,12
Besorolás: YA, fantasy, vicces

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Mi történik, ha három menő young adult szerző kitalálja, hogy közösen írnak regényt? Ráadásul elég merész ötlettel álltak elő, Anglia  trónviszályokkal zsúfolt történelméből ragadtak ki egy időszakot, valóban élt személyekkel, hogy aztán kedvükre alakítsanak ki egy alternatív valóságot, jó adag fantasy elemmel és remek humorral fűszerezve.
A szerzők közül csak Cynthia Handtől jelent meg magyarul regény, illetve sorozat, szerintem őt hozzám hasonlóan sok olvasó megkedvelte már. Brodi Ashton  Everneath és Jodi Meadows Incarnate sorozatainak magyar megjelenéséről csak álmodozhatunk.

Három főszereplője van a regénynek, mindegyikük saját szemszöggel rendelkezik, így nem  nehéz kitalálni, a három szerző felosztotta egymás között a karaktereket. Olvasóként azonban nem tudtam különbséget tenni, ugyanis egységes a stílusuk, jól összefésültek a narrációk és csak a karakterek hangja más, ami meg természetes.
Lady Jane Grey egy könyvmoly olvasó számára azonnal szimpatikussá válik, ugyanis ez a lány a napjait olvasással tölti és bárhol jár, egyrészt visz magával könyveket, vagy azonnal a könyveket kutatja a szemével. Kiskoruk óta legjobb barátok Edwarddal, aki a jelenlegi király. Őszinte teremtés, csupaszív, de ha a helyzet úgy hozza, küzdeni is megtanul.
Edward 16 éves és ugyan uralkodó, de a kormányzást valójában a Titkos Tanács és annak vezetője, Lord Dudley végzik, ő pedig, mint minden más kamaszfiú az első csókról és udvarlásról álmodozik, mellette elvégzi az uralkodás apró-cseprő formaságait. Csakhogy beteg, konkrétan haldoklik, így könnyen ráveszik, hogy adja férjhez unokahúgát, Jane-t és ezen a vonalon biztosítsa a korona öröklődését. A kiszemelt férj Lord Dudley másodszülött fia.
Gifford Dudley, szólítsd csak "G"-nek, ő E∂ian, azaz alakváltó, nappal ló, éjszaka emberi formában, ami érthetően megnehezíti az életét, főleg, hogy épp nősülnie kéne. Más E∂ian-okkal ellentétben ő nem tudja szabályozni az átváltozást, ezért rendkívül sok kellemetlen helyzetbe (amik tulajdonképpen nagyon viccesek) kerül a Lady Jane-el kötött esküvő után.
Hamarosan kiderül, hogy Edward nem véletlenül haldoklik, valakik régóta mérgezik az ételeit, menekülnie kell, közben máris halálhírét keltik és Lady Jane-t sebtében megkoronázzák.  Jane érzi, hogy valami nincs rendben és újdonsült férjére/lovára támaszkodva elindulnak megkeresni a királyt, hogy visszaszerezzék együtt a trónt, amit közben Edward egyik nővére, Mary kaparintott meg.

Lehet, hogy egy cseppet zűrösen hangzanak a fentiek, de valójában rendkívül szórakoztató a történet. Többször is hangos nevetésre késztettek a szereplők, a szerzők remek humorral szőtték át a dialógusokat. Nekem nagyon tetszett a fantasy szál is, ami nem valami elvarázsolt mágia, hanem egy egyszerű alakváltási készség. Néhány ember alakváltó, ők az E∂ian-ok, általában tudják irányítani az átváltozást és néhány zűrösebb egyén kivételével békében tudnak élni az emberekkel. Vannak azonban az "Igazak", akik szerint ki kell irtani ezt az elhajlást az emberek közül. Ebből adódik pár konfliktus a regényben, kiderül, ki E∂ian és ki nem, ki vállalja önmagát, ki tagadja.
A másik cselekményszál a trónért való viszály, az intrikák és cselszövések, amik szintén izgalmas feszültséget adnak. A hatalom felelősség, és a trónközeli szereplők mindegyikének magába kell néznie, meg tud-e küzdeni a kihívással, vagy arra érdemesebbnek engedi át a koronát.
Hatalmas gratula a szerzőknek a szerelmi szálért. Jane és Gifford alaposan megküzdenek a boldogságért, lassan haladnak, de annál édesebb módon. Eleve akadály Gifford állapota, amit később tetéz még más is, mégis az együtt töltött perceik megmelengetik az olvasók szívét. Edward sem marad szerelem nélkül, Gracie-vel nagyon jól kiegészítik egymást, de hogy mit hoz a jövő, nem árulhatom el.
Egy apróságnak tűnő dolog miatt vontam le fél pillangót, és ez a regény végén történő szerzői kiszólások miatt volt. Sokakat ez nem zavar, de engem megakaszt, sőt kiakaszt, ha kiszólnak a történetből, és ez nem egy-két alkalom volt, hanem elég sok.
Mindezek mellett tetszett a regényben a rengeteg mellékszereplő, az E∂ian-ok ötlete és kivitelezése, de leginkább a történelmi ötletesség. Nem egyszer hívják fel a figyelmet a szerzők, hogy ez a történet nem a valóság, de még annak az alapja sem, én, mint olvasó, ezek után tudni akartam, akkor mi is történt valójában a 16. század Angliájában? Sok órát töltöttem a neten találtak olvasásával, egyik oldal vitt a másikra, Tudorok, családfák, könyves és filmes vonatkozások, kapcsolódó országok történelme... Meg kell mondanom, nagyon élveztem, hogy mégis tanultam sok mindent a könyv révén erről a korról, ettől messzemenőleg emlékezetes marad.

Borító: Gyönyörű, imádom!
 
Kedvenc karakter: Jane, G., Edward

Szárnyalás: Az E∂ian-ok ötlete, az átváltozás, leginkább a vörös begy szárnyalása tetszett.


Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  A ya határain belül maradnak a szerelmi jelenetek, 14 éves kortól ajánlom.

Értékelés:




Játék:

A regény főbb szereplői E∂ianek, azaz alakváltók. A kiemelt betűket összeolvasva kapjátok meg a megoldást, ami a szereplő nevét és az állati alakját adja ki. Pl: Pet - kutya A megfejtéseket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

03.19 Kelly és Lupi olvas
03.21 Betonka bulija
03.23 Könyvvilág
03.25 Dreamworld
03.27 Kristina blogja
03.29 Szembetűnő
03.31 CBooks
04.02 Deszy könyvajánlója


2018. március 11., vasárnap

V. K. Bellone: Felvont vitorlák (Meridia #1)

Könyvmolyképző Kiadó
376 oldal
Besorolás: high fantasy

Meridiában vallás, intrika és titkok uralkodnak. De minden trónra kell egy király. Anahita főpapnő Espadont szereti, és nem akar máshoz menni, így csak a saját eszére támaszkodhat, hogy elkerülje a kényszerházasságot Ramallal, a furcsa sivatagi barbárral.
Titkok földön és vízen. Espadon kapitány szent küldetésen jár: a világot kettészelő zátony felé vitorlázik, hogy visszaszerezze a Vastorony Szívét. Vajon vallásuk kincse vagy ősi harci eszköz? A titok űzi, hajtja előre.
Harc baráttal és ellenséggel. Ramal megszegte a sivatagi törzsek szokását, amikor Meridia lerohanása helyett nősülni próbált. Sokan árulónak tartják, ám van egy terve, melyért ölni is hajlandó – hiszen a lelke csekély ár a népe jövőjéért.
Izgalmas történet egy olyan világban, ahol az ősök csupán fémcsontvázú romokat, rejtélyes ereklyéket és egy szunnyadó háborút hagytak az utódokra.

A Meridia sorozat első része megerősítette a magyar szerzőkbe vetett hitemet. Baráth Veronika műve teljes mértékben megérdemelte az Aranymosáson elért helyezést és a megjelenés lehetőségét.

A szerző egy alaposan kidolgozott high-fantasy világba repíti az olvasót, az Ezeregyéjszaka meséit idéző környezetben játszódik a regény. A Meridia királyság tengerparti fővárosa  az egyik fő helyszíne a történetnek, ahol a végtelen tenger találkozik a kietlen sivataggal.
Mindig nagy elvárásokat támasztok a  világfelépítéssel kapcsolatban, ebben a regényben nem találtam hibát erre vonatkozóan. Nagyon lényeges kérdés a történetben a vallás, a szerző  megfelelően adagolva ismerteti meg az olvasóval a  Tengeristennő imádatán alapuló hitet. E/3 személyben egyenesen a főszereplő gondolatain keresztül szerez tudomást az olvasó erről a vallásról, aminek ő maga a főpapnője.
A meridiai királyságban  a Tengeristennőben hisznek, aki biztosítja számukra a hajózható vizeket, a halrajokat, a jó időjárást. Nagy tisztelet övezi a főpapnőt, akit az egyháznak felajánlott lányok közül választanak ki. Jelenleg Anahita ez a személy, akinek az apja a jelenlegi király, anyja meghalt korábban. A királyt úgy választják, hogy kijelölnek egy veszélyes tengeri útvonalat, és az indulóknak a saját hajójukkal, legénységükkel kell igyekezniük elsőként célba érni. A győztes lesz a Tengeristennő Bajnoka, és egyben a király is, aki a főpapnő kezét is elnyeri.
A cselekmény két szálon fut, és a  két különböző szál szereplői nem is találkoznak össze ebben a részben, ez nagy meglepetés volt számomra. Az egyik szál Espadon kapitány küldetése (aki egyébként évek óta Anahita jegyese), mely főképp a tengeren játszódik, őt részben okkal távolították el a királyságtól, hogy ne tudjon részt venni a bajnokságon a királyi címért, részben valódi küldetéssé válik az útja. A feladata: megtalálni egy ősi várost és elhozni egy ereklyét, amit valaha Meridiából loptak el, a Vastorony szívét. A karaktere nem volt számomra maximálisan szimpatikus, érzelmileg bizonytalannak találtam. Viszont a küldetés céltudatossá teszi, és nagyon erős a kötődése a valláshoz is. A karaktere nem fekete vagy fehér, nem tudtam eldönteni, mit tesz majd, ha hazatér egyszer. Ez a szál izgalmas tengeri erőpróbákkal, csatákkal tarkított útra viszi az olvasót, később a szárazföldiek lázadásával újabb izgalmakba visz, újabb karakterekkel ismertet meg.
A másik szál főhősei a főpapnő és Ramal, aki a népe érdekében szeretné megszerezni a trónt, hogy visszafoglalhassa ezt az országot, ami valaha az övéié volt. Különleges ez a kapcsolat, ahogyan szövetségesekké válnak a kezdeti ellenállás után. Két teljesen különböző világ találkozik kettejüknél, mindketten a saját népük érdekeit védik. Ramal barbárnak van beállítva, és a lány így is kezeli, amíg nem bizonyít kellően. Ramal keménynek és érzelemmentesnek mutatkozik, de valójában ez a környezetének szóló vezetői arc, a történet során kiderül, milyen is ő valójában.
Anahita karaktere sokat fejlődik, látóköre szélesedik. Megtanulja, hogy milyen az élet a palotán kívül, szembesül a sivatagi mindennapokkal. Tetszett benne, hogy kétségei vannak a világával szemben, és nem robotként végzi a dolgát, hanem elgondolkodik, és megoldásokat keres.
A regény rengeteg mellékszereplőt vonultat fel, akik mindannyian egyéniségek, és megérdemelnék a kiemelést. Alaccia, Kame, Coral, ők különösen jók voltak.
A szerző csodálatosan ír, az első sorától az utolsóig élveztem a történetet. A két szál egy időben játszódik, a fejezetek felváltva ugrálnak a két helyszín között, érthetően, egyáltalán nem zavaróan. A leírások szépek és pontosak ahhoz, hogy minden apró részletig el tudjam képzelni a jeleneteket. A regényben több csata is szerepel, ezek hihetőek, kidolgozottak, akár szárazon vagy tengeren zajlottak. Ugyan ez egy elképzelt világ, de sok elem ismerős az arab világból. Az ételek, italok, a sivatagi faluk, a karaván, stb. minden jellegzetesség élvezetes leírást kapott. Érdekesség volt számomra, hogy a szerző steampunk elemeket is vitt a történetbe. A high fantasy-ra jellemző késő középkori világba gőzzel hajtott eszközöket vegyített, amiket messzi földről kaptak vagy szereztek a szereplők. Hajó és aratógép is volt ilyen, de a radarszerű eszközt is ide sorolnám.
A történet maga nem kiemelkedően világmegváltó, de a szerző stílusával párosulva remekül fogyasztható. Számomra nem voltak kitalálhatóak az egyes események, többször is alaposan megleptek a fordulatok, amiből nem volt hiány. A végén a karaván megtámadása során  jött egy olyan csattanó, hogy leesett az állam.
A szerző hangját nagyon megszerettem, kiforrott a stílusa,  ez a mű gyakorlott íróra utal, ha nem tudnám, hogy debütáló írás, nem is hinném el. Gördülékenyek a mondatok, az írónő gazdag szókinccsel rendelkezik, a feszültséget végig fent tudta tartani, nem is tudtam abbahagyni az olvasást, míg a végére nem értem, és azonnal olvasnám a folytatást is. A szerelmi szál jóformán elhanyagolható, több szenvedélyt éreztem a vallás, vagy a népük iránt a szereplők részéről mintsem egymás iránt. Nem is ezen volt a lényeg, bár szerintem a következő részben az érzelmi vonal hangsúlyosabb lesz. A pálmát a lendületes cselekmény viszi el, ami a párhuzamosan futó kettős szál miatt duplán izgalmas. Nagyon jó lenne, ha sokan olvasnák és megszeretnék ezt a világot, hogy minél hamarabb jöhessen a folytatás, amit alig várok!

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő
 
Kedvenc karakter: Ramal

Szárnyalás: A tengeri hajós jeleneteket imádtam.


Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  A szerelmi szál(ak) most még csak alakulgatnak.

Értékelés:



Rendszeres olvasók