Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Rácz-Stefán Tibor idén ősszel újabb könyvvel jelentkezik: Élni akarok címmel. Tőle már jól megszokottan előkerülnek nehéz témák, élvezhetjük a popkultúra utalásokat és természetesen a romantikus szívűek egy újabb párosért szoríthatnak. De figyelem - nem garantáljuk, hogy ezúttal szárazon maradnak a szemek!

Egy jó csomag zsepivel felszerelkezve a Blogturné Klub csapata is elindult, hogy megismerje Lilla és Noel történetét. Tartsatok velünk, és ha ügyesek vagytok, a könyv 3 példányának egyike is a Tiétek lehet a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2018. október 05.
256 oldal
Besorolás: YA, romantikus, betegség

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

Fortepex. Ez a gyógyszer az, ami gyakorlatilag egyfajta kegyes halált engedélyez a használójának a rák végső stádiumában. Természetesen ez a szerző találmánya, a való életben nincs ilyen. Ha az orvos felírja ezt, az azt jelenti, semmilyen gyógymód nem segít, már nincs esély hangyányi javulásra sem. Viszont ha ezt beszeded, átmenetileg, néhány hétig jól leszel,  rendbe teheted a dolgaid, együtt lehetsz a szeretteiddel, és nemcsak a betegágyból válthatsz velük pár szót. A lassú, hónapokig tartó vegetálás helyett kapsz pár hetet, amikor még élheted az életed, kihúzhatsz pár tételt a bakancslistádról. És az sem mindegy, hogyan búcsúzol el, hónapokig tartó fájdalmas szenvedést hagysz magad után, vagy csak pár nap morfiumos lebegést kell végigasszisztálni a szeretteidnek.

Lilla pont ebben a helyzetben van, már hosszú évek óta küzd a betegségével, és az utolsó műtét sem hozott jó eredményt. Sőt, a szervezetét menthetetlenül behálózták az áttétek, még ha senki sem akarja kimondani, akkor is tudja ezt, tudomásul vette, hogy itt a vég. Lilla most lett 18 éves, így kérheti a Fortepexet az orvosától, de hogyan fogja fogadni a  döntését az apja, aki a feleségét is elvesztette tíz évvel ezelőtt?

Ezzel a felütéssel indul a regény, amire már nagyon kíváncsi voltam, hisz bloggertárs szerzőről van szó, és sejtettem, hogy ez a történet rázós témájú lesz. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon a saját életében használná-e ezt a szert, ha megtehetné? Én azonnal igent mondanék rá, és ez máris egy közös vonást eredményezett a főhőssel, aki mellesleg el is viszi a hátán a történetet. Nagyon erős, felelősségteljes, intelligens  lányt ismertem meg benne, aki úgy akarja itthagyni ezt a a világot, hogy megpróbálja rendezni a dolgait, például kibékíteni a nővérét az apjukkal.

Nehéz a családtagoknak, kegyetlenül nehéz. Tibi szerintem remekül megjelenítette a tépelődéseket, a ki nem mondott szavak okozta feszültségeket, majd sikeresen feloldotta ezeket a komoly beszélgetésekkel, amik végül leomlasztották a falakat. Lilla apja különösen érdekelt, mint szülőt, őt közel éreztem magamhoz, meg voltam elégedve a változásával, amivel végül elfogadta Lilla döntését.

Imádtam a könyv szerkezetét. A jelenben vagyunk, de vannak visszaemlékezős részek, amik egészen 8 évvel korábbról indulnak és egyre közelebb az időben a jelenhez zárkóznak fel. Ezekből megismerhettem a betegség kialakulását, a folyamatos nehézségeket, a család, barátok hozzáállását. Sok apróságnak tűnő dolog merül fel ezekben a fejezetekben, amik szorosan kötődnek a végjáték bakancslistájával, amik nagyon is fontos tételek. Lilla azt szeretné, ha az életére visszaemlékező szerettei nem egy kórházi ágyra emlékeznének, hanem vidámságra, a csillogó szemű Lillára, aki végül megvalósítja néhány vágyát.

Noel egy aranyos színfoltja volt a regénynek, jó lenne, ha a valóságban is lennének ilyen srácok.

Lilla próbált vele kapcsolatban nagyon erős lenni és nem beleszeretni, de ezt nem lehet csak úgy eldönteni. Tetszett a mód, ahogy a szerző megoldotta kettejük búcsúzását.

Nekem egy elég fontos jelenet volt kérdéses ahhoz, hogy csak úgy túllépjek rajta. Lilla első otthon töltött éjszakája alatt felébred és kinyitja az ablakot. November végén vagyunk, hideg, késő éjjel. Épp egy üstökös húz el a feje fölött. Nos, nem vagyok csillagász (de az akartam lenni),  amit erről tudok az merőben más. Az üstökösök baromi messze vannak, így nagyon lassan haladnak az égbolton, és ezzel együtt igen kicsinek is látszanak, igazából szabad szemmel amúgy is csak néhány. A Halley-üstökös viszonylag nagyobb, de az 1986-ban volt itt utoljára és kb 75 évente jár földközelben.  Nincs akkora fénye, hogy bevilágítsa az éjszakát, legalábbis annyira, hogy Noel a szomszéd házból tökéletes fotót készítsen. De engedjünk meg ennyi írói szabadságot!

Mostanában szinte divatosnak mondható ez a téma, rengeteg a veszteségfeldolgozás, elengedés, halálos betegség köré épülő regény. Tibi könyvén azonban éreztem a személyes érintettséget,  a téma iránti tiszteletet, átjött, hogy utánanézett a tényeknek, valamint rengeteg szép gondolattal örvendeztetett meg. Örültem a magyar környezetnek, értékeltem, hogy a betegség nem lett túlmagyarázva, érthető volt minden orvosi, kórházi  utalás. A karakterekkel kapcsolatban nem volt problémám, kimondottan tetszett Lilla nővérének, Edinának leszbikussága, és ahogy végül felvállalta önmagát.

Összességében örülök, hogy elolvashattam, a regény megállja a helyét. Ajánlom azoknak, akik elkísérnének egy fiatal lányt az utolsó heteiben, és nem bánják, ha ehhez el kell fogyasztaniuk pár zsebkendőt.

Borító: Nagyon szép

Kedvenc karakter: Lilla

Szárnyalás: Noel levele

Mélyrepülés:  - 

Érzéki mérce: Mégiscsak meglesz az az első csók.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Mostani játékunkban nosztalgiára invitálunk titeket. A szerző régebbi könyveiből hoztunk nektek egy csokorra való idézetet, a feladat pedig egyszerű és logikus: fejtsétek meg, az egyes állomásokon olvasható részletek Rácz-Stefán Tibor melyik művéből származnak, és írjátok be a címeket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feladvány:

– Megmutatom, hogy hol lakom.
– El akarsz csábítani? – kérdem hetykén.
– Azt szeretnéd? – Szerintem fogalma sincs arról, hogy éppen flörtöl velem.

 a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.23 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas
09.24 - EXTRA - Hagyjatok! Olvasok!
09.25 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!
09.26 - EXTRA - Deszy könyvajánlója
09.27 - Értékelés - Deszy könyvajánlója
09.28 - Értékelés - Könyv és Más
09.29 - Értékelés - Zakkant olvas

Simone Elkeles: How to Ruin My Teenage Life - Tönkretett tinikor (Hogyan tegyük tönkre #2)

Amy ezúttal hazai terepen mesél: a szeleburdi lány most Chicagóban dekkol, az apjával él, a kutyája zűröket okoz, közeleg a sulibál, a pasija pedig az Izraeli hadseregben harcol…

A különleges regényről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a regény 1 példányát is. Játssz velünk!

Könyvmolyképző, 2018

264 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,06

Besorolás: YA, romantikus, realista

"Anyukája férjhez megy, kiköltözik a városból, ráadásul hamarosan még kisbabát is vár az új családjában. Amy az apukájához költözik Chicagóba, és regisztrálja őt egy internetes társkeresőre.

Mi van még? Amy kutyája, Vakarcs teherbe ejti a mogorva szomszéd díjnyertes uszkárját, így a lánynak részmunkaidős állást kell vállalnia, hogy – az említett randioldal regisztrációs költsége mellett – kifizesse az állatorvosi számla felét. Ráadásul itt ez a tök idegesítő srác, Nathan, aki nemrég költözött a szomszédba. Szerencsére Amynek van egy helyes pasija, Avi. Csakhogy ő inkább antipasi, mert az izraeli hadseregben szolgál még három évig.

Mihez kezdjen az ember lánya, amikor minden és mindenki felesküdött rá, hogy tönkretegye az életét?"

Az első rész turnéjában nem vettem részt, épp az olvasási válságom közepette voltam. Viszont ahogy újra megjött a kedvem a könyvekhez, azonnal lecsaptam az első részre, hiszen Simone Elkeles a Perfect Chemistry trilógiájával nagyon belopta magát a szívembe. Ráadásul Izrael számomra egy sötét folt, a történet pedig izgalmasnak tűnt, így kíváncsian vágtam bele a könyvbe. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a főhősnő stílusától eltekintve nagyon tetszett a történet, így, amikor megtudtam hogy a második résszel is turnézunk, még ha az utolsó pillanatban is, de jelentkeztem rá mert nagyon kíváncsi voltam, hogy a nagy távszerelemből mi lesz (és hogyan fogja Amy mindezt elszúrni... :)
Sajnos (vagy nem), de majdnem igazam lett. Ebben a részben Amy saját közegében követhetjük nyomon főhősnőnk csetléseit-botlásait, hiszen, aki az első részt olvasta, az már tudja hogy Amy minden, csak nem egyszerű. Amivel csak lehet bonyolítja az életét. Hol az édesapját regisztrálja egy internetes tárkeresőbe és hozza rém kellemetlen helyzetbe, hol a kutyájára nem tud odafigyelni és az lelkesen él szerelmi életet egy számára tiltott kutyával, hol pedig szerelmi háromszögbe keveredik egy olyan sráccal, aki a nagyon kedvelt Avi totális ellentéte.

Ha már ennél a szerelmi háromszögnél tartunk. Itt - bár Nathan egyáltalán nem jött be nekem, de valahol megértettem Amyt. Hiszen Avivel bár összejöttek az előző részben, de nem fogadtak egymásnak semmit, hűséget meg egyáltalán nem. Avi eltűnik, de úgy látszik, hogy ez csak a lányra érvényes, mert Amyn kívül mindenkivel kapcsolatban marad. A lány pedig fiatal, dögös, pont abban a korban van, amikor a srácok a legtöbb lány központi gondolatai. És ahogy a könyvben is mondja, jönnek a bálok, jönnek a programok, ha Avihez - ahhoz a sráchoz, aki nem akarta komolyra fordítani a kapcsolatot - hűséges marad, akkor mindenhol egyedül lesz. Ha elfogadja egy fiú meghívását, akkor ez most megcsalás? Nehéz igazságot tenni.

Amy sajnos ebben a részben sem került hozzám közelebb. Ahhoz képest, hogy 17 éves, számomra egy 13-14 éves lány szintjét hozzá ismét. Értem, hogy a tettei jó részét a jószándék vezérli és ahogy az első részben, úgy itt is nagyon szép jellemfejlődésen megy keresztül, de ugyanezt láthattuk az első részben is. Nem szeretném látni, hogy a harmadik részben ugyanezen az úton megyünk keresztül.

Avi amennyire nagy szerelem volt az első részben, itt már nem éreztem ugyanezt. Az első részben megértettem az indokait, hogy miért nem akar Amyvel komolyabb kapcsolatot, hiszen a 3 év katonaság és a több ezer kilométeres távolság még külön-külön is nagy kihívás lenne egy ennyire friss párnak, de együttesen meg kifejezetten megoldhatatlannak tűnik. De mégis olyan féltékenységi rohamnak vagyunk szemtanúi, amikor Amy egy másik sráccal van együtt, hogy "öröm" nézni. Ráadásul úgy, hogy szegény lányt teljes mértékben kétségek között hagyta, hogy most akkor mi is van kettőjük között...

Ami viszont nagyon tetszett, az az írónő azon próbálkozása, hogy megismertesse velünk a zsidó vallást. Minden egyes rész elején, az adott fejezettel kapcsolatos tanítást olvashattuk - kicsit Amy fordításában, ami azért sokat segített a megértésben. Semmi erőszakosság nem volt benne, én kifejezetten élveztem (az már csak hab volt a tortán, hogy én, aki életében soha nem akarta megnézni Izraelt, az első rész után kifejezetten kíváncsi lettem rá:). Szóval az írónő jó munkát végzett:).

És az új helyszín? Nekem picit kommersz lett a különleges Izrael után, de érdekes volt látni, hogy Amy otthon is képes ugyanolyan hülyeségeket elkövetni, mint a számára ismeretlen terepen. Az iskolás társak ugyanolyanok voltak, mint bárhol máshol, megvoltak a rosszakarók, a hűséges barátok, az izgalmas, rejtélyes új fiú és még sorolhatnám - tehát, mint bármelyik másik YA regényben.

És a befejezés? Nekem akár lehetne így is vége a történetnek, bár kíváncsi lennék rá, hogy mi lesz a nagy fogadalmakból:). Ahogy láttam van harmadik rész is, szóval szerintem túl sokat nem kell rá várni és megtudjuk:).

Összességében nem volt rossz ez a rész sem, bár az első rész különleges helyszínét és a hozzá kapcsolódó szerelmi szálat nem tudta nálam felülmúlni. De maradt, ami volt, egy továbbra is könnyed, romantikus történet, egy kétballábas főhősnővel, egy néha szeretnivaló, néha csapnivaló főhőssel és vicces, kedves, jópofa mellékszereplőkkel. Aki szerette az első részt és/vagy Simone Elkeles rajongója, annak ez is kötelező darab.

Borító: Nem, nem, nem és nem. Én értem az őrült nagy rajongást Pepéék körül, de könyörgöm, a borítón szereplő lány még csak nem is hasonlít korban Amyre. 

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: ahogy a zsidó hittel próbál az írónő megismertetni minket

Mélyrepülés: a szerelmi háromszög

Érzéki mérce: volt jó pár forró jelenet Amy és Avi között, de persze minden a YA keretein belül

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték:

A kötet ezúttal Chicagóban, a “szeles városban” játszódik, Amy pedig egyszerűen imádja a várost. Így a mostani játék során is Chicago kapja a főszerepet.

Minden állomáson találtok egy állítást, nektek pedig be kellí írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az állítás igaz, vagy hamis. Ne feledjétek, a google jó barát ;)

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Chicago egyik testvérvárosa Pozsony

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Szeptember 15 - Sorok Között 

Szeptember 16 - CBooks

Szeptember 18 - Sorok Között (Extra állomás)

Szeptember 20 - Deszy Könyvajánlója

Szeptember 22 - Kelly & Lupi olvas

Tillie Cole: Ezer csók

Twister Media
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,27
Besorolás: YA, romantikus, tragikus

Egy csók egy pillanat.

De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.

És van egy lány.

A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.

Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.

Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.

Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?

Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Remélem elég idő telt el a megjelenés óta, és nem fogom kedvét szegni egyetlen potenciális vevőnek sem. Ez az én véleményem erről a könyvről, amivel senkit sem szeretnék megbántani, aki szerette. A bejegyzés spoileres.

Ez a könyv volt számomra a 2018-as év legvárósabb könyve, ezt a tavaly év végi összefoglalónkban jeleztem is, már akkor lehetett tudni, hogy megjelenik, és nekem sikerült a külföldi hypeolás ellenére elkerülni a spoilereket, fogalmam sem volt a fülszöveg ismeretén kívül, hogy miről fog szólni a történet. Azt ugyan hallottam, hogy a szerző minden könyve erős érzelmeket vált ki és nagyon szeretik az olvasók, de hogy milyen áron éri ezt el, azzal most szembesültem.

Beismerem, hogy az eleje tetszett, legalábbis az alapötlet, hogy a szomszéd kislány az újonnan érkezett kisfiú mellé áll, és összebarátkoznak, ez nagyon aranyos, mindig is szívesen olvastam gyerekkorban kialakult szerelemről. Innentől sülve-főve együtt vannak, élik a napjaikat a saját külön kis világukban, nagy szeretetben. Pár év múlva, mielőtt meghal a nagyi egy üveget ad a lánynak, hogy ebbe gyűjtse az emlékezetes fiúcsókokat. Cuki ötlet, bár hasonlót olvashattunk már a közelmúltban. Poppynak persze csakis Rune csókja kell, így nyolc évesen már elkezdik gyűjteni a csókokat. Így már azért nem hangzik olyan jó ötletnek, igaz?

Itt a történet ugrik pár évet és máris 15 évesek a főszereplők, Poppy éppen csellózik a növendékhangversenyen, egészen úgy, mint Mia egy másik történetben, pont olyan átéléssel. Pár oldallal később kiderül, hogy 12 éves koruk óta együtt alszanak, Rune minden éjjel átlopózik Poppyhoz, persze teljesen ártatlan dolog ez, csak beszélgetnek, legfeljebb csókolóznak. Itt már erősen pislogtam az olvasás során, vajon más is észreveszi ezeket az ordító koppintásokat?

Rune apját visszahelyezik Oslóba, ezért egyik napról a másikra el kell szakadniuk egymástól, Rune kénytelen a családjával költözni. Egy éjszakájuk marad a búcsúzásra, igaz, még nem töltötték be a 16-ot, mégis úgy döntenek, nem szakadhatnak el egymástól, mielőtt megtudnák, milyen érzés együtt lenni. Komolyan? Stepbrother Dearest szituáció a javából. Kezdtem egyre idegesebb lenni.

A lány pár hónap után megszakítja a távkapcsolatot a sráccal, többé se kép, se hang, ők is elköltöznek a városból. Újabb két év ugrás az időben, Poppy visszamegy Blossom Grove-ba, és lássunk csodát, Rune is hazatér pár hét múlva a családjával. Elkerülhetetlen a találkozás, a számonkérés, a kínosabbnál kínos pillanatok, a nagy vita és a nagy beismerés. Poppy meg fog halni, beteg, halálosan. Mi van? Most meg a Bright Side féle haldoklást kell újra átélnem?

Nos. A könyv egyharmadánál járunk. Már elment egy csomag pzs, mert én mindenen tudok bőgni, de ezen a ponton a legszívesebben kihajítottam volna az ablakon a könyvet. Egyharmadnál tudtam, hogy mi lesz a történet vége. A szerző nem hagyott reménykedni, tudatta, hogy innentől végig kell szenvednem a haldoklás lépéseit, a lehető legkegyetlenebb módon, kettős szemszögből, mert ha nem lenne elég egy egyoldalú közvetítés, még ott van Rune is, akinek a fájdalmát nem lehetett ennél mélyebben megfesteni.

Engem a szerző megerőszakolt érzelmileg. Mindent beletett ebbe a regénybe, amivel tudatosan manipulálja az érzelmeket. Nem úgy, mint egy valódi szomorú történetben, ahol megtörténnek a dolgok és sírdogál az olvasó egy kicsit, megrezeg a lelke és még jól is esik. Tillie Cole ebben a regényben folyamatosan és direkt adagolja az összecsippentett kliséket, amik egyesével is halálosak, de neki ekkora dózis kell, hogy biztosra menjen. Ő egy ilyen könyvet akart letenni a young adult piacra. Csakhogy ez engem nem vett meg. Nem is értem, hogy nem lehet észrevenni ezt a rengeteg ismétlést, a szókincs gyengeségét, a karakterek irrealitását? Ilyen srác, mint Rune, egyszerűen nem létezik. A dialógusok nem voltak hihetőek, 5 éves korukban éppúgy nem, ahogy 17 évesen sem, egyszerűen nem így beszélnek egymással a fiatalok.

Egyáltalán beszélhetünk cselekményről? Igazából nem. Valós konfliktus az elutazás és a visszaérkezés kapcsán volt, de az is hamar elhalt és váltott nyálas ragacsba.

Az epilóguson sokat gondolkodott a szerző és a tanácsadó csapata, bekerüljön, avagy ne a regénybe. Kár volt beletenni. Ez egy keresztény idea, amivel ki akarta egyensúlyozni a lány elvesztésének fájdalmát.  Persze, a túlvilágon találkoznak és együtt lehetnek. Hogy addig mi volt, felejtsük is el, legyen egy pozitív végkifejlet. Nem baj, hogy előtte kb. 100x hasadt meg Rune szíve. 10 évig még bírta a hasadásokat, egyszer csak már nem. És mindenki megnyugodhat, így a legjobb neki.

Nem vagyok érzéketlen, sőt inkább szeretem a sírós könyveket, szeretek meghatódni, kedvenc hobbim a könnycsatornamosás. De csak akkor, ha van valami mondanivaló, valami értelem, és nem csak cseresznyevirág hegyek a könnytenger mellé.

És a szívem a helyén maradt.

Köszönöm a Twister Mediának az olvasás lehetőségét.


Borító:  Nagyon szép.
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: Az epilógus.

Érzéki mérce: Nyáltenger, csak az éli túl, aki úszni tud.

Értékelés:  

BTK Születésnapi Turné - 5 évesek lettünk

Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek.

Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül. 

Kelly: El sem hiszem, hogy már öt év eltelt az első blogturné beindítása óta! Nagyon izgultunk az első könyveknél, rengeteget ötleteltünk, igyekeztünk szívünket, lelkünket beleadni a turnékba, és meg is lett az eredménye, megkedveltek bennünket az olvasók és a kiadók egyaránt. Az öt éves születésnap okod ad egy kis visszatekintésre, összefoglalásra, ezért úgy döntött a csapat, megkérdezzük az olvasóinkat, mire kíváncsiak és szívesen válaszolunk a beérkezett kérdéseitekre.

Íme következzen felváltva Lupival néhány kulisszatitok, vallomás, nosztalgiázás!

- Történt már olyan, hogy összevesztetek egy könyvön? Mindenki máshogy látta, máshogy jött át neki, máshogy értelmezte.. Ha igen, akkor melyik volt az?

Kelly: Tulajdonképpen nem vesézzük ki egymás között az adott könyvet, és az meg alapvető, hogy  tiszteletben tartjuk egymás véleményét.  Én általában elolvasom a többiek posztjait azoknál a turnéknál, amiben részt veszek, de nem azzal a céllal, hogy reklamáljak a pontok miatt, hanem érdekel a másik blogger véleménye. Izgalmas, hogy milyen sok szempontból látunk egy-egy fordulatot, cselekményszálat, mindig találok a többiek véleményében új megvilágítást.

- Nem fásultatok még bele a turnézásba?

Lupi: Ez egy nehéz kérdés és próbálok őszinte lenni. Az a kezdeti óriási lelkesedés, amivel nekiindultunk, 5 év távlatából természetesen már nem ugyanaz. Mind imádunk olvasni, hiszen ezért vagyunk itt, de vannak időszakok, amikor rengeteg könyv érkezik be, kissé túlvállaljuk magunkat és olyankor előfordulhat elő, hogy az értékelés elkészül pontosan, időben, de erre elmegy szinte minden energiánk, így például az érdekességek, interjúk, extrák kimaradnak, mert egyszerűen nem marad már rá idő. A kezdeti időszakban kevés könyvet kaptunk, több időnk volt minden könyvre és a hozzájuk tartozó játékokra és extrákra is.

Előfordul pont a sok könyv miatt olvasási válság is - nálam például most volt egy ilyen időszak, ahogy láttátok egy jó darabig szegény Kelly tartotta a frontot nálunk, de ezért jó, hogy ennyien vagyunk, mert így a turnék nem sérülnek ilyenkor sem. Ezért tartunk időről-időre “tagtoborzást” is, hiszen mindig jó a vérfrissítés, az új lelkes bloggerek bevétele, akik a lelkesedés mellett erősíthetik azokat az irodalmi műfajokat is, amelyekben kevésbé vagyunk erősek.

- Volt olyan bejegyzésetek, amit nem akartatok megírni, mert annyira nem haladtatok a könyvvel? (Nem az időhiányra gondolok.) Melyik volt ez?

Kelly: Ha nagyon nem tetszik egy könyv, akkor a BTK-ban a blogger visszaléphet. Van ilyen, hiába gondoljuk, hogy jól választunk, nem sikerülhet mindig. Ha nem csúszik, nem erőltetjük, hiszen így nem is tudnánk jó szívvel ajánlani.  Ha már nem lehet visszamondani a turnéállomást, mert már az utolsó pillanatra lett hagyva az olvasás, akkor lehet csak extrázni, tehát nem értékelést, hanem valami különlegességet posztolni a könyvről.

Ez nem azt jelenti, hogy a csak extrás állomások mind ilyenek, akkor is extrázunk, ha már írtunk korábban a könyvről, de a blogturnéban részt akarunk venni.

- Milyen könyvformátumot szeretsz inkább, miért? Nyomtatott vs. Ebook vs. Audiobook.

Lupi: Két dolog közül választok, ez pedig a nyomtatott és az ebook. Az audiobookot egyáltalán nem szeretem, valahogy nem jön át rajta a történet varázsa, talán azért, mert inkább vizuális típus vagyok.Ha pár évvel korábban kérdeztek, akkor kifejezetten a nyomtatott könyvet mondom. Imádom a gyönyörű borítókat, a friss könyv illatát. Plusz büszkén cipeltem mindenhová a gyönyörűségeimet:). És egy nyomtatott könyvet könnyebben tudok dedikáltatni is.

Viszont elég sokat utazom és időközben teljesen átszoktam az ebookra kényelmi szempontból, hiszen rengeteg könyvet vihetek így magammal, a kindle elég stramm kis jószág, így nem kell félnem, hogy sérül a “könyv”, a lapok sem áznak meg, szakadnak el, stb és sok helyet se foglal. Így ma azt mondom, hogy az ebook a választásom.

Kelly: Én a nyomtatott könyv híve vagyok, csakis ezeket számolom könyvként a magánkönyvtáramban. Imádom birtokolni a kicsikéimet, vallom, hogy minden könyv egy új világ, és én szeretem a kezemben tartani őket. Elektronikusan csak az előolvasások miatt olvasok, és az audiobook sem a kedvencem, de ezeket azért néha meghallgatom. Örök kedvenc Kaszás Attila hangjával a Hobbit, vagy séta közben agyonhallgatott angol nyelvű Csontváros.

- Van olyan könyv, aminél epekedve várjátok a folytatást (de az csak nem akar eljönni)?

Kelly: Minden folytatást epedve várunk, ez nem is lehet kérdés, és amit tudunk megteszünk a lobbizás mellett. Személy szerint a Csontszüret sorozat 3. részét várom a legjobban. 

- Milyen érzés 5 évvel a hátatok mögött visszagondolni a kezdetekre?

Lupi:  Nosztalgikus. Emlékszem a lelkesedésre, amikor összeállt a csapat, az izgalomra, amikor elindult az első turné, a sok “brainstormingra” a játékok miatt. Mennyit izgultunk, hogy a kiadók, akiket megkerestünk, egyáltalán szóba állnak-e velünk. A kezdeti gyerekbetegségekre, mi hiányzik, mit rontottunk el, mit kellene másképp csinálni. És persze az alapcsapatra. Nem voltunk sokan, de a lelkesedés, az összetartás a mai napig melengeti a szívemet (most is jó a csapat, ne értsétek félre, de már jóval többen vagyunk, sokan hiányoznak az alapcsapatból, ez már azért más).

- Előfordult olyan, hogy nem tetszett egy könyv, de mégis jó értékelést írtatok róla, hogy az adott kiadóval megmaradjon a jó kapcsolat?

Kelly:  Olyan előfordult, hogy visszaléptem egy turnéról, mert nem tetszett a könyv, mégpedig az Ezer csók. (szemben az árral) Extrázni sem volt kedvem. A jó kapcsolat fontos, de ez nem jelenti azt, hogy nem írhatom meg a véleményem a könyvről. Annak idején túl pipa is voltam, látni sem akartam, de ha lesz egy kis időm, leírom a véleményem, függetlenül bármilyen kapcsolattól.

- Melyik volt az első könyv, amit elolvastál?

Lupi: Ugye a Blogturné keretében? :) Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem című könyve volt. Majdnem az Üvegtrónt mondtam, hiszen az volt az első blogturnénk, de aztán rájöttem, hogy addigra én már azt angolul olvastam és az alapján értékeltem is így úgy döntöttünk Kellyvel, hogy ő olvassa magyarul és turnézik vele.

- Mi a legpozitívabb élmény, amit az elmúlt 5 év alatt szereztetek a Blogturné Klub kapcsán?

Kelly: Nekem személy szerint a két legnagyobb zsánerkiadóm, a Maxim és a Könyvmolyképző Kiadók elismerése. Ha a turnékra fókuszálok, akkor a Touch turné a nyerő. Eszméletlen, mennyit készültünk arra a turnéra, könyvjelzőkkel, hűtőmágnesekkel, rengeteg extrával.  Igazából az időhiány sok mindent kivesz belőlünk, sokkal több a könyv, kevesebb idő marad plusz tartalomra, pedig ezek kitalálása nagy élmény. 

- Melyik a kedvenc könyved?

Lupi: Most komolyan? Csak egyet lehet? Legyen kettő.. Naa….

Szóval még mind a mai napig Jus Accardo Touch - Érintés című könyve. Egyszerűen nem tudom megunni Kalet :).

(és ha még egyet lehetne mondani, akkor, ha lúd, legyen kövér - Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozatát mondanám - a spin-offokkal együtt. Életem egyik nagy szerelemsorozata, amit legszívesebben mindenkivel megismertetnék:)

Kelly: Erre lehetetlen válaszolni. A turnésok közül a legnagyobb hatással a Veled minden hely ragyogó volt rám. 

- Ki(k) a kedvenc szerző(i)d?

Lupi: Vannak egy páran:) Megpróbálok minél többet felsorolni, de biztosan ki fogok hagyni valakit, akitől utólag is elnézést kérek. Szóval a teljesség igénye nélkül:

Cassandra Clare, Jus Accardo, Marie Lu, Laurell K. Hamilton, Nalini Singh, Richelle Mead, Sarah J. Maas, Rob Thurman, Suzanne Collins, Dan Krokos, Karen Marie Moning, Diana Gabaldon, Demi Kirschner, Lakatos Levente, Kemese Fanni, Helena Silence

- Mit gondolsz a magánkiadásokról?

Kelly: Egyetlen magánkiadós turnénk volt, Ashley Carrigan-é. Ő azóta már könyvmolyképzős szerző lett, tehát nem nyúltunk mellé vele :) Megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon kevés az időnk, túlkínálat van könyvekből, a magánkiadások abszolút nem kerülnek képbe.

- Használsz könyvjelzőt? Mit?

Lupi: Attól függ, hogy min olvasok. Értelemszerűen a kindlen a gép saját könyvjelzőjét használom. Ha pedig papírkönyvet olvasok…. A kezdetek kezdetén behajtottam a könyv sarkát. Ebből szerencsére már kinőttem, nem teszem tönkre ilyenekkel a könyveket. Most - attól függetlenül, hogy gyönyörű könyvjelző gyűjteményem volt, (már csak töredéke van meg, mert a legtöbbet elajándékoztam) a lehető legritkábban használtam őket, mert féltem, hogy megsérülnek. (nem, ne kommentáljátok inkább:))) Így a legtöbb esetben blokkot, darab papírt, buszjegyet, sőt, volt már, hogy papírzsebkendőt (természetesen tisztát) használtam könyvjelzőnek. :) 

BTK-s tagoktól kapott kérdésünk:
Volt-e olyan, hogy egy könyv mindkettőtöket érdekelt volna..., hogy döntöttétek/döntitek el az ilyen eseteket? :)

Kelly: Szerencsére rengeteg a könyv, úgyhogy nem bánom, ha Lupi bármit olvasni akar! Szeretem átengedni neki a könyveket, aztán ha nem tetszik neki, esetleg visszaveszem :) Egyébként vannak kedvenc szerzőink, azokat megtartjuk magunknak, Lupi szívesen olvas bármit pl. Jus Accardo, vagy Nalini Singh tollából. Én szeretem Jamie McGuire vagy Abbi Glines könyveit. De ez olyan változó, vannak mindenféle átfedések is, nincs semmi törvénybe iktatva. Én szívesen olvasok middle-grade könyveket is, Lupi meg sokszor választ történelmi romantikust, amit meg én kevésbé.

Remélem jól szórakoztatok, kövessétek a többiek posztjait is!

Nyereményjáték:

6 meglepetéskönyv kerül kisorsolásra! Minden állomáson egy-egy bloggerünk jellemzőit találod, ami alapján meg kell tippelned, kiről van szó és beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! Csak magyarországi címre postázunk, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, utána automatikusan újat sorsolunk.

Feladvány: A romantikus műfajt kedvelő bloggerek királynője, akinek blogját lassan kilenc éve olvashatjuk.

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

09/07 Kelly & Lupi olvas

09/08 Függővég

09/09 Deszy könyvajánlója

09/10 Sorok Között

09/11 Dreamworld

09/12 Nem félünk a könyvektől

09/13 Spirit Bliss Sárga könyves út

09/14 Könyv és más

09/15 Never Let Me Go

09/16 Könyvvilág

09/17 Ambivalentina

09/18 Zakkant olvas

09/19 Hagyjatok! Olvasok!

09/20 Betonka szerint a világ...

09/21 KönyvParfé

09/22 Olvasónapló

09/23 Insane Life

09/24 Szembetűnő

09/25 Szofisztikált macska
09/26 Blogturné Klub

Mary Nichols: Találkozunk még

A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Mary Nichols legújabb történelmi regénye, a Találkozunk még, melyben ismét olyan fantasztikus nőkkel ismerkedhetünk meg, akik megállták helyüket a II. világháború viszontagságai közepette. Hogy változtatja meg egy bombatámadás egy fiatal lány életét? Hogyan szolgálhatja hazáját egy előkelő, tanult hölgy a háborúban? Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, ismerkedj meg a történettel és a turné végén megnyerheted a könyv egy példányát!

General Press, 2018
356 oldal
Fordította: Pejkov Boján
Goodreads: 4,25
Besorolás: történelmi fikció, realista, háborús

1940 őszén, a London ellen indított légi háború első napjaiban Sheila Phipps egyetlen délután alatt elveszíti a családját. Az otthona lebombázása után a nagynénjéhez, Constance Tranterhez kerül Bletchley-be. Szerencsére nem marad magára az ellenséges özveggyel: az asszony albérlője, Lady Prudence Le Strange a szárnyai alá veszi az árván maradt lányt, még állást is szerez neki. Nem is akárhol: a Blecthley Park szigorúan titkos hadi létesítményében, ahol a kódfejtők az idővel versenyt futva próbálják feltörni a német Enigma rejtjeleit. A két lány mindennapjait titkok szövik át, a munkájukról senkinek sem beszélhetnek. De nem csak ők bizonyulnak sikeresnek a titkok megőrzésében: Constance is elhallgat valamit a lányok elől, ami alapvetően befolyásolhatja a jövőjüket...

Mary Nichols új regényében a hadi szolgálatot teljesítők mindennapjaiba kíséri az olvasóit. Sheila és Prue ugyanolyanok, mint a korukbeli fiatalok; szórakozni és szerelemre vágynak. A háborús évek alatt szövődő szerelmeket azonban beárnyékolja a forgandó hadi szerencse. Vajon sikerül Sheilának tisztázni magában udvarlója iránti érzéseit, mielőtt túl késő lenne?

Rájöttem arra, hogy a II. világháborús történetek még mindig vonzanak. Persze nem a csatákról, a harcokról szóló részek, hanem a hétköznapi emberek élete, ki hogyan tudta átélni, megélni ezt a borzalmat. Nem tudom, hogy ez az édesapám miatt van, akit nagyon érdekelt a II. világháború és ezt a tudást, érdeklődést próbálta nekem is átadni vagy csak sima kíváncsiság. Mindenesetre ahogy megláttam a könyv fülszövegét, tudtam, hogy ezt a történetet olvasnom kell. 

A regény két főszereplője közül egyik Sheila, a szegény családból származó lány, aki a történet legelején egy súlyos londoni bombázás következtében elveszíti szinte az egész családját. A másik főszereplő pedig Prue, egy vidéki, jómódú, nemesi család lánya, akit nem elégít ki a gondtalan élete, hanem tenni kíván valamit a hazájáért. Ők ketten egy nyársat nyelt, rosszindulatú özvegyasszonynál találkoznak, aki Sheila egyetlen családtagja, Prue-nak pedig ő a londoni szállásadója. A két, hatalmas társadalmi különbséggel rendelkező lány pedig mindenki legnagyobb megdöbbenésére összebarátkozik és egy munkahelyre kerül, a szigorúan titkosított Bletchley Park kódfejtői közé. 

Az írónő sok mindent próbált összefogni és ez nagyrészt sikerült is neki. A legtöbb íróval ellentétben nem 2-3 karaktert mozgatott, hanem ennek majdnem háromszorosát, ami elég nagy munka, főleg, ha azt nézzük, hogy sok esetben még 2-3 szereplőt is nehéz kidolgozni. Ezzel azonban Mary Nicholsnak is meggyűlt azért egy picit a baja, hiszen néhol úgy éreztem, mintha a női szereplők története, karakterük leírása részletesebbre sikerült volna, mint a férfiaké. Ettől függetlenül mindegyik szereplő nevére emlékszem, még valamekkora háttér történetet is kaptak, csak pár esetben ezt felületesnek éreztem. 

Viszont a történet átvezetése egyik helyről a másikra, egyik szereplőtől a másikhoz, mesterien sikerült. Egyszerűen sehol nem éreztem üresjáratot, az egyik fejezet tökéletesen illett a másikhoz, nem voltak törések. Nagyon élveztem, hogy nem maradtunk Angliában, hanem a szereplőkkel együtt bejárhattuk a háború sújtotta Európa pár országát. De itt éreztem egy pici hiányosságot ismét, mert valahogy úgy láttam, hogy az írónő nagyon sok mindenről szeretne mesélni, de sajnos a könyv véges, így neki is "le lett fogva a keze". Belevágtunk egy picit a kódfejtésbe, de szerettem volna többet tudni róla. Elkalandoztunk az Északi-tenger felé, az ottani hadszíntérre, jártunk Franciaországban, az ellenállók között (ez a rész lett talán a legizgalmasabb), megismerkedhettünk a vidéki Angliába kitelepített gyerekek és a lebombázott London lakosainak az életével is, csak mindenről szívesebben olvastam volna többet. Bár az is igaz, hogy ezen történetek magukban is megértek volna egy-egy könyvet. 

A két főszereplő lány viszont nagyon jó karakter lett. Imádtam Sheilát is, az óriási erőt, ami benne volt, a tragédiák után is. A naplóírása pedig az elveszített családjának egyik legmeghatóbb rész volt a könyvben, volt amelyiket szó szerint megkönnyeztem. 

Prue is erős volt, de ő más téren. Nagyon szerettem őt is. Ő az a lány volt, akinek megvolt mindene, de mégsem akart csak otthon ülni és ott várni a háború végét, az aránylag nyugalmas vidéken, hanem tenni akart valamit. És ha kellett, akkor szembeszállt még a szüleivel is emiatt. Így amikor a szárnyai alá vette Sheilát, egy percig sem éreztem azt, hogy ez egy nagyzási hóbort, befogadni a szegény, nincstelen lányt, mintegy úri szórakozásként, hanem valóban segíteni szeretett volna és meg is kedvelte, a szomorú, magányos árvát. 

Aki szereti, azt megnyugtatom, hogy picike szerelmi szál is van a regényben, ahol az egyiknél teljes mértékben egyetértettem az írónő döntésével és végig szurkoltam is a párnak, hogy sikerüljön újra találkozniuk és legyenek együtt. De a másik szálnál "csúnya" csavarnak éreztem, amit az írónő tett, nem, nem és nem akarom elfogadni Mary Nichols "döntését", hiszen én a másik fiúnak szurkoltam nagyon......

Összességében nagyon élveztem a könyvet, szinte egy ültő helyemben ki is olvastam. Nem nagyon akarta, hogy letegyem, mindig jött újra és újra valami, ami miatt tovább akartam haladni a történetben.

A regényt fiúknak is, de talán inkább lányoknak ajánlom  jobban, hiszen bár mind a két fél megtalálhatja benne azt, ami számára izgalmasnak tűnhet, de talán a lányokat jobban megfogja a történet. 

Én pedig biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit az írónőtől olvastam!

Borító: Tetszik, de egy picit komorabbat képzelnék el a történet alapján

Kedvenc karakter: Sheila, Prue

Szárnyalás: a két lány közti barátság

Mélyrepülés: maga a II. világháború 

Érzéki mérce: Nincs, ennek a történetnek nem ez a lényege. Szerelmi szál van benne persze, hiszen az akkori korban is szövődtek szerelmek, de minden az akkori korszak korlátai között maradva 

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Blogturné extra - a Bletchley Park női kódfejtő

A Bletchley Park női kódfejtői nemcsak a regényben léteztek, hanem a valóságban is. A német Enigma kód feltörésétől kezdve egészen a japán kommunikációk lehallgatásáig, a Bletchley Parkban dolgozó nők a II. világháború szövetséges győzelmeinek nagyon sok részéhez hozzájárultak.

Bletchley Park

Körülbelül 9.000 nő dolgozott itt különböző munkakörökben, az egyszerű titkárnőtől kezdve a gépek üzemeltetőin át egészen a legmagasabb szintű kódfejtőkig.

Az itt dolgozó nők közül Mavis Batey volt a legjobb a területén, egy londoni lány, aki 19 évesen került a Betchley Parkba. Sokan azt mondták, hogy ő volt az egyik vezető kódfejtő a nők között, de a szakértők szerint ő volt az egyik legjobb kódfejtő összességében. 

Mavis Batey

A háború kitörésekor abbahagyta a német nyelvtanulást, hogy ápolónő lehessen, de azt mondták neki, hogy inkább a nyelvtudását szeretnék hasznosítani. Abban reménykedett, hogy Mata Hari féle kémnő lesz, de az elmondása szerint "nem hiszem, hogy akár a lábaim, akár a német nyelvtudásom elég jó lett volna, mert végül a Kormányzati Kódfejtő Iskolába küldtek".

Ő volt a Bletchley utolsó kódfejtő szakértője, aki közvetlenül Alfred Dillwyn "Dilly" Know mellett dolgozva hozzásegítette Nagy-Brittaniát ahhoz, hogy Matapannál legyőzhessék tengeri csatában az olaszokat.  

A legnagyobb sikerét azonban 1941 decemberében érte el, amikor dekódolt egy üzenetet Belgrád és Berlin között, ami hozzásegítette Knox és csapatát, hogy dekódolhassák a német Enigma kódoló / dekódoló berendezést. Azt az Enigmát, amit egészen addig feltörhetetlennek tartottak. A berendezésnek millióféle beállítása mellett négy forgótárcsája volt a szokásos három helyett, ami véletlenszerűen forgott bármilyen előre várható séma helyett.
Köszönhetően Bateynek és Knoxnak, a brit hírszerzés képes volt ellenőrizni az Abwehr (német katonai hírszerzés) tevékenységét és hamis információkkal láthatta el őket, ami később a D-day sikere szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyult.

Sajnos Batey és a többi kódtörő nő hősies erőfeszítése ellenére, a női kódtörők munkájának fontosságát és hasznosságát nem ismerték el abban az időben. Hiába volt kollégális a légkör, hiába végeztek szinte azonos munkát a férfi kollégáikkal, de harmadannyit kerestek csak és a háború végén a legtöbbjük kénytelen volt visszatérni a rendes életbe. Az 1950-s évekre, amikor a Bletchley Park új időszámítása indult, a legtöbbjük édesanyává vált és háziasszonnyá - köztük volt Mavis Batey is.
Szomorú, hogy abból a 9.000 nőből, akik a II. világháború alatt a Bletchley Parkban dolgoztak, mindösszesen csak 600 csatlakozott a titkosszolgálathoz és szervezeteikhez. Akik nem mentek a titkosszolgálathoz dolgozni, azok visszatértek a normális életükhöz. A normális élet pedig a 40-s, 50-s években annyit jelentett, mint férjhez menni, gyerekeket szülni, de azt az életet soha többé nem élhették, mint amit a Bletchley Parkban. De nemcsak a nők hiányolták ezt a nagyon érdekes életet. Bill Bundy, aki szintén ott dolgozott, később Kennedy elnök tanácsadója lett, egyszer azt nyilatkozta, hogy semmi, amit a háború után tett, nem ért fel azzal a munkával, amit a Bletchley Parkban végzett. Ha ő ezt mondta, akkor képzeljük el milyen volt az élete egy átlagos háziasszonynak. Elképesztő, hogy emberek öt éven keresztül valami különlegeset csinálhatnak, aztán visszatérnek a szokásos életükhöz.

Lehet, hogy átlagos életet kellett élniük, de ez semmit se von le annak a különleges tettnek az értékéből, amit 9.000 nő tett a háború ideje alatt a Betchley Parkban.

Forrás:
Mail Online
Independent

Nyereményjáték:

Mary Nichols regényeiben a II. világháború, a női sorsok és persze, a romantika áll a középpontban. Nyereményjátékunkban a szerző további könyveire is szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be az idézett könyv címét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Egy ​kicsi lány értetlen félelemmel figyeli, ahogy szülei álruhába bújtatják, és egy szolgálóra bízzák testvérével együtt, hogy később már családostul menekülhessenek kaotikussá váló hazájukból, a vörösök és fehérek dúlta Oroszországból. A terv nem sikerül, tragédiát tragédia követ, és a négyéves grófnő élete is veszélybe kerül. Angol hajók érkeznek a menekülőkért, hogy nyugatra juttassák az elesetteket, és a véletlen úgy hozza, hogy a kislányt a brit konzul szánja meg.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:
Augusztus 28 - Szembetűnő
Augusztus 29 - Betonka szerint a világ…

Augusztus 31 - Olvasónapló
Szeptember 2 - Kelly és Lupi olvas

Courtney Cole: Ha velem maradsz - Megtört lelkek #1

A Libri Kiadó az Insomnia könyvek sorozatában jelentette meg Courtney Cole: Ha velem maradsz című regényét, mely a Megtört lelkek sorozat első kötete. A festői Michigan-tó egyik csendes kisvárosában játszódik a történet, ahol Pax drogok és alkohol segítségével próbál menekülni a rémálmai elől. Egy nap Mila megmenti az életét, de vajon elég ez a röpke napsugár, hogy a srác megváltozzon? Kövesd végig a három állomásos blogturnét, ha a játék során minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Libri Kiadó - Insomnia könyvek 2018.
320 oldal
Fordította: Horváth M. Zsanett
Goodreads: 3,94
Besorolás: romantikus, realista, NA

Nem mindegy, hogy az ágyában vagy az életében.

A huszonnégy éves Pax Tate egy igazi vadbarom. Tetovált, kőkemény rosszfiú, szemét hozzáállással. Persze minden oka megvan rá: hétéves volt, amikor az anyja meghalt, így Pax magára maradt az apjával, és rengeteg szorongással.

Azóta drogokkal és nőkkel próbálja elnyomni a fel-feltörő sötét múltat, amivel nem akar szembenézni, mint ahogy a lelke kongó ürességéről sem vesz tudomást. Ha úgy tesz, mintha nem lenne benne sivárság, akkor nincs is, nem igaz?

Tévedés.

Amikor megismerkedik a kedves és gyönyörű Mila Hill-lel, úgy érzi, a lány gyógyír lehet a be nem hegedő sebeire. Mila az igazi és az egyetlen, aki megmentheti Paxet saját megsebzett szívétől, akinek hatására megoldhatja a gondjait. De csak akkor, ha a férfi felhagy a szemétkedéssel, és engedi, hogy segítsék.

Az öntörvényű Pax mindezt jól tudja, és dolgozik a változáson.

Vajon ennyi elég ahhoz, hogy ne veszítse el Milát?

A szerző már korábban felkeltette az érdeklődésemet, több sikeres new adult sorozatot írt, így nagyon megörültem, hogy végre itthon is megjelenhetett az egyik legnépszerűbb, a Megtört lelkek sorozat.

Hiába tudtam, hogy ebben lesznek erotikus jelenetek, a kezdésnél mégis elkerekedett a szemem, ugyanis Pax a Michigan-tó partjánál az éjszaka közepén épp alaposan belőve, egy alkalmi partnerrel hetyeg, mindennél fontosabb neki, hogy kiürítse az agyát, ne gondolkodjon, és nyelje el a fekete üresség. Csakhogy ez most túl jól sikerül, ha nem sétálna arra Mila, és nem venné észre, mekkora a baj, a magára hagyott Pax nem ébredt volna fel többé ebben a világban. De a lány felismerte a túladagolás jeleit és segítséget hívott. Amíg ki nem ért a 911, megpróbálta újraéleszteni a saját hányásában fuldokló srácot. Nem egy felemelő jelenet, de így tökéletes bepillantást kap az olvasó a két főszereplő megismerkedésének körülményeibe. Mila nem tudja kiverni a fejéből Paxot, bemegy hozzá a kórházba is, ahol végre beszélni is tudnak egymással, pár nap kellett, hogy Pax felébredjen, az állapota nem volt túl fényes, és pár bordája is megrepedt. A lány elbűvöli a szépségével és a kisugárzásával, és elkezdődik a játék kettejük között, Pax mint a nagy csúnya Farkas, aki meg akarja mutatni a fogait Piroskának.

Gondolkodtam azon, hogy mik voltak  azok a pontok, amik kiemelik ezt a történetet a hasonló new adult könyvek közül: a rosszfiú jó útra térését már annyiszor olvashattuk, hogy kissé már unalmas.

Itt tudtam már az elejétől, hogy valami mély lelki sérülés lappang Pax múltjában, kaptam apró információkat, de igazság mellbevágó volt. A mélyen beágyazódott lelki sérülés hosszú éveken át kínozta Paxot, nem kevés erő kellett hozzá, hogy segítséget kérjen, nem is ment ez könnyedén. Pax egy kívülálló szemében egy elkényeztetett aranyifjúnak tűnik, aki piára, drogra és nőkre költi a pénzét, és aki nem is vágyik ennél többre. Olyan üres belülről, hogy nem is akarna valódi kapcsolatot, nem tudná elviselni, hogy másra is kivetítse a saját problémáját. A drogokkal pengeélen táncol, tényleg nem függő, de a szenvedély előszobájában áll, pontosan tudja mire képes a drog és a pia, milyenek a hatásai és mennyire közel van a lejtő széle. Ekkor lép az életébe Mila, aki miatt képes lenne változtatni az életén. Mila megérti őt, tudja, hogy segítségre szorul, és kézen fogja őt. Ugyanakkor a lány a buktatókat is látja és tud nemet is mondani, ha arra van szükség, még ha meg is szakad a szíve. Erős volt ez a lány, volt benne határozottság, ugyanakkor együttérző és segítőkész, pont ilyenre vágynak a pasik.

A kémia az első perctől működik közöttük, cukik voltak együtt, nem volt nagy rohanás, az érzelmek kellő idő után mélyültek el. Néhány szexjelenet eléggé nyersen szókimondóra sikerült, de mégsem volt sértő, a romantikusabb együttlétek kiegyensúlyozták.

Nagyon tetszett a szerző stílusa, végig élveztem az olvasást, igazi kikapcsolódást nyújtott. Imádtam a váltott szemszöget, lehetetlen volt nem megszeretni a szereplőket, akik kellemesen felépített karakterek, nem hibátlanok, pont ettől hitelesek.  Azt kaptam ettől a könyvtől, amit elvártam, a romantika mellett volt komoly mondanivaló is, a gyászfeldolgozás és a függőség nagy hangsúlyt kaptak, nem is tudok belekötni semmibe, a feles levonásom egy átgondolatlan jelenet miatt van, amit kár volt beletenni. (a csónakból való kiesés)

A történetnek egy kisváros ad helyszínt a Michigan-tó déli részén, Chicago közelében. Ha nem tudnám, hogy a szerző is erre él, szinte ki lehetne olvasni a sorok közül, annyira nagy szeretettel festi le a környéket. (A banner készítéséhez a tóról készült képet választottam, tényleg eszméletlen csodás helyek vannak a környéken, alig tudtam választani.) Oda tudtam képzelni magam, pedig nem  nyáron járunk ott, hanem a latyakos téli időszakban.

Külön értékelem a szerző utószavát, amelyben megemlíti a regény keletkezésének körülményeit, és azt is, hogy Paxot egy valódi személyről mintázta, ez aranyos. A kiadó pedig azzal kedveskedik az olvasóknak, hogy helyet kapott a könyv végén egy extra tartalom, egy kivágott jelenet, amit korábban a szerző oldalán lehetett olvasni.

Minden rosszfiú kedvelő romantikus lelkű olvasónak ajánlom a könyvet!

Borító: A férfi egy cseppet sem Pax, sajnos.

 

Kedvenc karakter: Mila, Pax

Szárnyalás: Apa és fia a chicagói temetőben.

Mélyrepülés: Nem szeretem, ha konkrétan megjelenik egy-egy gyógyszer neve, plusz a pia és a keverési arány.

Érzéki mérce: Nyersen szókimondó jelenetek mellett kapunk érzéki romantikát is. 18+ 

Értékelés:

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Blogturné Extra: Néhány külföldi borító: nekem az első tetszik, az adja vissza a páros valódi színeit!

Nyereményjáték

Milának és nővérének egy olasz étterme van a városban, ahol igazi randira is sor kerül a történetben. Ehhez kapcsolódóan tradicionális olasz ételeket kell felismernetek és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway


Résztvevő blogok:

08.20 Kelly és Lupi olvas
08.23 CBooks
08.26 Kristina blogja

Ryan Graudin: Invictus - Az idő gyermeke

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ryan Graudin: Invictus című regényét. Nem lehet ellenállni egy olyan történetnek, mely egy időn kívül született srácról szól, aki egy időutazó és egy ókori gladiátor gyermeke, és leghőbb vágya megtalálni eltűnt anyját! Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a játékunk helyes megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. június 8.
432 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 3,9
Besorolás: YA, sci-fi, time-travel

Lélegzetelállító kaland, mely dacol térrel és idővel.

Farway Gaius McCarthy az időn kívül született egy XXIV. századi időutazó anyától és egy ókori gladiátor apától, így egész léte dacol a természet törvényeivel. Álma, hogy ő is időutazó lehessen, de megbukik a záróvizsgán, így be kell érnie a kapitánysággal egy kalózhajón, amellyel a feketepiacra szánt kincseket rabolja össze a múltból. Vele tart legjobb barátja, a zseni és kocka mérnök, Gram, a színes hajú történész, Imogen – akik titkon szerelmesek egymásba –, és az orvos Priya, akitől pedig Farway lélegzete akad el minden pillanatban. Egyik bevetésükön, a süllyedő Titanicon találkoznak egy Eliot nevű titokzatos lánnyal, aki mintha mindig előttük járna egy lépéssel, és drámai titkokat őriz, amelyek az első perctől meghatározzák Far életét. Eliot, aki pontosan tudja azt, hogy a történelem nem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek látszik, őrült vágtába kezd Farwayjel és legénységével az időn át, hogy helyrehozzanak bizonyos dolgokat, amíg még van rá lehetőség.

Nagyon szeretem az időutazós ya könyveket, így csak idő kérdése volt, hogy a frissen megjelent Invictust elolvassam. Lassan ment, de ez kizárólag az időjárás hibája, mert ebben a melegben, ami hetek óta tart, egyszerűen nem tudok figyelni. És ennél a könyvnél bizony nem elég felületesen olvasni, mert a cselekmény szövevényes és csavaros, állandóan alakul a múlt és a jelen, csak tudd követni!

A szerzőre érdemes odafigyelni, már jelent meg néhány könyve, a Wolf by Wolf sorozata például nagyon sikeres, remélem egyszer olvashatjuk majd magyarul is. Amikor Ryan (aki hölgy amúgy) ezt a sorozatot befejezte, úgy érezte, valami egészen másról fog írni kikapcsolódásképp. Egy novella volt a kiindulópont, ebből született meg az Invictus, az elmúlt korokba utazó tolvaj időutazó csapat regénye, akik egy orgazda számára lopkodnak olyan műkincseket, amik amúgy eredetileg megsemmisültek valami emberi vagy természeti katasztrófa során. Tehát a lopással nem változtatják meg egyáltalán a történelmet. De csempésznek is, portói bort, korábbi évszázadok gyümölcseit, ételeit, amik a jelenben már elérhetetlenek. A csapat kiváló tagokból áll, Farway az alig 18 éves kapitány, Priya az Orvos és egyben a hajó üzemanyag-felelőse, Gram a Mérnök, aki Farway legjobb barátja is egyben, ő számítja ki a landolások koordinátáit. Ott van még Imogen, aki Far unokatestvére, egyben kiváló Történész, aki megtervezi a ruhákat amit a bevetéseken viselnek és mindent tud az adott kor körülményeiről. A szerző a fedélzetre invitált egy kedves állatkát is, egy  csíkos farkú vörös panda is a legénység tagja lett, a kellő pillanatokban oldva a feszültséget.

Far büszke a szerződésükre, ugyanis kialkudott saját célú utakat is, amikor kedvükre utazhatnak a múltba, a saját szemükkel ismerkedhettek a történelem különböző koraival.

Aktuális feladatuk: a Titanicról megszerezni egy híres könyvet, de már a landolásnál hibát észlelnek, és a küldetés sikere is veszélybe kerül, ugyanis feltűnik egy másik időutazó is, egy lány, aki ráadásul az ő jelenük utáni időből, vagyis a jövőből érkezett. Itt válik igazán izgalmassá és fordulatossá a sztori, Eliot, az idegen lány tud valamit, amit nem akar megosztani velük, ráadásul a körülményeket úgy alakítja, hogy kénytelenek legyenek befogadni őt a csapatba. A fő probléma abból adódik, és ez nem spoiler, a könyv elején már tudható, Far az időn kívül született, amikor az időgép még a Rácsban, a köztes térben tartózkodott. Ezzel úgy tűnik megoldhatatlan problémává alakult, amit az Idő sem tud helyrehozni.

Nem mondom, hogy nem bizonytalanodtam el időnként, amikor a párhuzamos univerzumok és hasonló nyalánkságok kerültek szóba, de egyszer sem éreztem, hogy valami nincs megmagyarázva.

Tény, hogy figyelni kell a részletekre, és még így is leesett időnként az állam, olyan klassz megoldásokat és magyarázatokat adott a szerző. Nagyon izgultam a szereplőkért, főleg Far volt a kedvencem, mert egyszerűen nem találkoztam még ilyen főhőssel, aki ennyire bájosan viselte a hatalmas egóját. Lelkes volt, éles eszű, és becsülte a csapatát. Priya már egy éve a kedvese, hatalmas, igaz szerelemmel szeretik egymást, ami annál fájóbb volt, amikor az elválásról volt szó.

Lelkileg megviselő volt a történet utolsó pár fejezete, annyira aggódtam értük, Far több olyan eseményen kényszerül átmenni, ami embert próbáló, pszichésen és fizikailag is. Priya  méltó a szerelmére, és a sorsdöntő pillanatokban kitalálja, hogy őrizheti meg a jövő reményét. A szerző különösen jól eltalálta a kapcsolatuk ábrázolását, a pillantások, érintések a nyugodtságot és a biztonságot idézték.

Gram és Imogen édes páros voltak, titokban szerelmesek, akik a regény során egymásra találnak, ez a szerelmi szál ugyancsak finoman oldotta a feszültséget. Gram ezrednyi pontossággal számon tartotta, milyen messze van tőle Imogen széke, a lány meg minden nap más színre krétázta a haját, hogy magára vonja a tekintetét. A szerelmen túl persze fontos szereplők voltak a hajó életében, mindketten többször is életbevágó ötlettel álltak elő. Gramnek jól feküdt volna a 20. század, imádta a tetriszt és a Rubik-kockát (jó volt ezt az apró magyar vonatkozást felfedezni).

Eliot titokzatos volt a kezdetektől, és az olvasó is érzi, hogy valami nagy baj miatt érkezett ő közéjük, de amikor már a csapat tagja és a bizalom is kezd kialakulni, jön a feketeleves, olyan események, hogy az államat a padlón keresgéltem. Imádtam a fordulatokat, a szívem zakatolt egy-egy résznél, és bizony volt, amikor elsírtam magam, oké, én valójában a Micimackón is tudok sírni, de itt, igenis voltak szívbemarkoló jelenetek, nem is kevés. Eliot egy pontig a feladatát végrehajtó katona volt, de embersége felülkerekedett, hatással voltak rá az érzelmek, és később már a megoldást kereste megszállottan.

Odavagyok a szerző írásmódjáért, filmszerűen láttam mindent, és ez a remek leírásoknak köszönhető és a karakterek valóságosságának. Szó szerint sokszínűek voltak a karakterek, indiai, latin, fekete eredet mellett Eliot betegsége is mind elfogadhatóbbá tette őket.

A regény E/3-ban íródott, így minden fontosabb szereplő fejébe láthattam. A felépített világ megállta a helyét, látszik, hogy komoly kutatómunka kellett a történelmi helyszínek életre keltéséhez, imádtam a Colosseumban játszódó részeket, és azt, amikor a csapat a mai időbe ugrott vissza Las Vegasba lazulni egyet. Minden apró részlet, utalás megállta a helyét.  Értékeltem, ahogy felhívta a figyelmet a környezetvédelemre, a rasszizmusra, bárcsak tanulnának a ma élő emberek ezekből a jelekből.

Nagyon tetszett a lezárás, pont olyan, amit szeretek, előrevetít valamit,  nem részletez, de mindenképp pozitív kicsengésű, amit továbbgondolhatok.

Összességében nagyon ajánlom a könyvet, főleg az időutazást, történelmet kedvelő olvasóknak.

A képek a szerző twitter oldaláról származnak.

Borító: Eredeti, gyönyörű.

 

Kedvenc karakter: Farway

Szárnyalás: TU FUI, EGO ERIS.  Ami te vagy, az voltam. Ami vagyok, az leszel. (Régi római sírfelirat)

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Két szerelmi szál is van, mindkettő édes. Nincs szerelmi háromszög.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

A regény központi városa Róma, ahol a távoli XXIV. században is féltőn óvták a múlt kincseit. A játékunkban Róma nevezetességeit kell felismerned a turnéállomások képei alapján és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

08.12 Kelly és Lupi olvas
08.19 Sorok között
08.26 Sárga könyves út