Cassandra Clare: Aranylánc - (Az utolsó órák #1)

Hamarosan nálunk is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Cassandra Clare Az utolsó órák című sorozatának első kötete, az Aranylánc. Ez a történet egyenesen Londonba repít minket, méghozzá az 1900-as évek elejére. Tartsatok velünk, fedezzük fel a rejtélyeket, üldözzük együtt a démonokat, melyek a Herondale, Carstairs, Lightwood és Fairchild családok legifjabb tagjaira várnak. Ha kitartóak vagytok, a kiadó jóvoltából megnyerhettek egy példányt ebből az újonnan megjelenő Árnyvadász-történetből.

 

Könyvmolyképző Kiadó - 2021.november

704 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,45

Besorolás: YA, urban fantasy

 

Üdv itt, az elektromos lámpák és a hosszúra nyúlt árnyékok idejében! Vannak, akik a művészetek szépségét ünneplik, vannak, akik az örömöket hajszolják vadul, és persze vannak, akik démonokkal küzdenek. Éveken át béke honolt az árnyvadászvilágban, James és Lucie Herondale, Will és Tessa gyermekei idillben nőttek fel, szerető családjuk és barátaik körében, történeteket hallgatva a jó diadaláról a rossz fölött, s arról, hogy a szerelem mindent legyőz. De minden megváltozik, amikor a Blackthorn és a Carstairs család megérkezik Londonba… és velük együtt egy ismeretlen démon is.
James Herondale a nagy szerelemre vár, s úgy véli, hogy megtalálta a gyönyörű és titokzatos Grace Blackthorn személyében. Cordelia Carstairs nagyon szeretne hős lenni, megmenteni a családját a romlástól, titokban tartva a James iránti szerelmét. Ám amikor katasztrófa sújtja az árnyvadászokat, James, Cordelia és a barátaik vad kalandokba keverednek, hihetetlenül sötét erőkkel találkoznak, és kiderül számukra a hősi lét valódi, kegyetlen ára… mint ahogy a szerelemé is.

 

Nagy ugrást tettem visszafelé az időben, ugyanis nemrég olvastam Az elveszett Fehér Könyvet, ami 2010-ben játszódik, most pedig visszatértem 1903-ba, Londonba, azt persze imádtam, hogy kedvenc boszorkánymesterem, Magnus Bane az Aranylánc regényből sem hiányzik. Nekem a Pokoli szerkezetek sorozat volt a kedvencem az Árnyvadász Univerzum eddigi sorozataiból, rajongok érte. Alig vártam, hogy újra lássam Tessát és Willt házasokként, és Jem-et Néma Testvérként, persze tudtam, hogy eltelt közben húsz év, mégis nagyon kíváncsi voltam rájuk, hogyan alakult az életük. 

Felmerül a kérdés, milyen előzmények azok, amit feltétlenül tudni kell, olvasható egyáltalán új olvasóként ez a sorozat? Javaslom, hogy a Pokoli szerkezeteket mindenképp előtte vegyétek sorra. Ezen kívül más nem feltétlenül szükséges, de nagyon sok utalás hangzik el Az Árnypiac kísértetei és a Történetek az Árnyvadász Akadémiáról sorozat egyes részeiből. 

 

Hosszú évek óta nem történt jelentősebb démontámadás Londonban, de az, hogy fényes nappal támadjanak ismeretlen démonok, az gyakorlatilag példátlan. Egy csendes piknikezésnek induló összejövetelen szó szerint az árnyvadászokra estek az égből a démonok, akik a mondénokkal nem törődve kifejezetten az árnyvadászokra vetették rá magukat. A kifröccsenő anyag a testükből súlyos sérüléseket okozott, néhányan bele is halnak, minden segítség ellenére. A fiatal árnyvadász társaság persze a saját szakállára elkezd nyomozni a felnőttekkel párhuzamosan, és a támadás okainak kiderítése mellett a gyógymódot is meg akarják találni, sokan vannak súlyos állapotban. Az események számos  akción át vezetnek el a nagy csatáig, ahol annyi minden történik, olyan sokrétű és izgalmas, hogy elállt a szavam. 

Cassandra Clare nem tud meglepni, már jól ismerem. Ebben a sorozatindító regényben is úgy járt el, ahogy tőle megszokhattam, aprólékosan kidolgozott részletekkel építette fel a cselekményt, és bőven adott teret és időt megalapozni a karaktereket. Lassan indult, de ennyi új szereplő bevezetésénél nem vártam mást. Most az egyszer úgy láttam, a szereplők megismerése nagyobb súlyt kapott, mint maga a cselekmény, bár így is volt bőven bravúros akció, hősies helytállás. A részletekre visszatérve, sokszor éreztem magam úgy, mintha a Bridgerton család valamelyik estélyén lennék, annyi gyönyörű ruha és díszlet kavargott előttem, köszönhetően a remek leírásoknak.

Karakter-vezérelt a regény, melyben igen változatos a kapcsolati rendszer és folyamatosan alakulni látszik. Igencsak figyelnem kellett a nevekre, de hamar bele lehet rázódni, főleg, hogy a családnevek ismerősen csengenek. Nem ciki, sőt ajánlott, hogy egy családfát a regény mellett tarts, szükség lehet rá. 

A fókuszban Tessa és Will gyerekei állnak, akik mindketten tudják, hogy anyai ágon a nagyapjuk révén démonvér csörgedezik az ereikben. Lucie Herondale gyerekkori élményével veszi kezdetét a regény, méghozzá arról, hogyan ismerkedett meg a szellemvilághoz tartozó Jesse Blackthorne-nal, aki Idrisben megmenti őt egy éjszaka, amikor eltéved az erdőben. Jesse az egyik legérdekesebb mellékszereplő, annyi meglepetést okozott nekem, nagyon kíváncsi vagyok rá, később hogy alakul a sorsa, itt megmutatta, mennyire önzetlen tud lenni. Most újra találkozhatnak, miután Jesse testvére Grace és annak nevelőanyja Tatjana Blackthorne is Londonba költöznek. Lucie tehát látja a szellemeket, okoz ez pár durva helyzetet, jó és rossz értelemben is, mégis valami sötét dolog előszelét érzem vele kapcsolatban. Hogy valami hétköznapi dolgot is említsek róla, író szeretne lenni, sőt épp ír is egy regényt, amelybe olykor belepillanthatunk, számos mókás pillanatot okozva, köszönhetően a nem gyenge szarkasztikus humorának. Lucie lesz a következő rész főszereplője, elég a borítóra nézni, és a regény végén mindenki tudni fogja, hogy bizonyos dolgok nem maradhatnak következmények nélkül Cassie-nél, szóval eléggé aggódom érte. 

James Herondale pedig Grace-el, Jesse húgával áll baráti kapcsolatban, korábban szintén Idrisben találkoztak évente egyszer a családi nyaralások alkalmával. James erős vonzalmat érez Grace iránt, de valahogy nincs ezzel minden rendben. Nem akarok mélyen belemenni, mert spoileres lehet, de annyit mondhatok, utáltam Grace-t, aki egy manipulatív személy, minden szavának és tettének nyilvánvalóan nyomós oka van.  Gyönyörű, hibátlan kívülről, de az első perctől bennem volt, hogy nem tudok megbízni benne. El kell ismernem, hogy első osztályúan kreált karakter, aki sok galibát fog még okozni. James a főhősünk, lehet, hogy sokan Will No.2.-t várnak a karakterétől, de ő teljesen más, mint amilyen az apja volt. Nyugodt, gondoskodó, kedves, nagyon tud törődni azokkal, akikhez kötődik. Viszont ugyanolyan mélyen tud szeretni, mint minden Herondale. Jó lenne, ha időben rájönne, ki érdemes a szeretetére. 

Szintén most érkezik Londonba Cordelia Carstairs a bátyjával Alastairrel és anyjukkal, főképp azért, hogy kapcsolatokat erősítsenek a többi árnyvadász családdal, ugyanis Cordelia apját egy rossz döntés miatt bebörtönözték Idrisben és rájuk férne a támogatás. Emellett Cordelia és Lucie parabatai esküt kívánnak tenni, ehhez alapos összecsiszolódásra van szükségük. Cordelia van a könyvborítón, és valóban őt éreztem a főszereplőnek, nagyon bátor és tudatos, büszke arra, hogy ő forgathatja a Cortanát. Mindig egy lépéssel előre gondolkodik, ez nagyon tetszett benne. Ő teljesen más hősnő, mint az eddigiek, mivel folyamatosan utaztak, nincs szoros baráti köre, a család a legfontosabb, és ezért is küzd kitartóan az apjáért. Mindenkihez igazán kedves, jó kapcsolatépítő, és akik a bizalmába kerülnek, azok mellett a végtelenségig kiáll. A harcok során mindent belead, kockáztat, és sikeres, inspirálja a környezetét. Titokban szerelmes Jamesbe, ez nem spoiler, és nagyon szurkolok neki, hogy viszonzásra találjon ez a szerelem, vannak erre utaló jelek, mint például a Suttogószoba jelenet a második képen. Nagyon megszerettem őt, megkockáztatom, a legjobb hősnővé válhat. 

A Vidám Zsiványok baráti társaság tagjait a már említett James Herondale,  Thomas Lightwood, Christopher Lightwood és Matthew Fairchild alkotja. Fantasztikus a dinamikája ennek a csapatnak, négy barát, akik az "egy mindenkiért, mindenki egyért" típusú társaság, sokat bohóckodnak, de odateszik magukat ha kell, vigyáznak egymásra és a két lányra. Matthew volt közülük a kedvencem, őszinte lélek, óriási szíve van, és egy kis alkoholproblémája. Nagyon sok van a karakterében, remélem a következő részben lesz valaki, aki a támasza lehet, akit közel enged magához, mert ez az önmarcangolás nem vezet sehova. A szívem szakadt meg érte a végén, amikor Magnus-al váltott pár szót. 

Visszakanyarodva a regényhez, ami az én szívemhez extrán közel áll, azok a különféle kapcsolatok, a testvéri, a baráti, szülő-gyerek közötti szeretet, vagy akár a szerelmi szálak, amelyek ebben a történetben is jelentős szerepet kapnak.  Cassie mesterien szövi a cselekmény szálait, de a karakterek közötti különböző interakciók, viszonyok kavarásában igazi nagymester. Az biztos, hogy ő is fejlődik, és toronymagasan jobban megírt ez a regény, mint az első, de egyvalami ugyanúgy jelen van, mint az elején, az a karakterek sokszínűsége, szó szerint. Mindig szerepelnek LMBTQ+ karakterek, és nem olyan kötelező jellegű érzéssel, mint más YA regényekben, hanem abszolút természetességgel, még ebben az 1900-as évek elején játszódó regényben is. El tudja velem hitetni, hogy ez akkor is létező állapot volt, Anna és mások karakterén keresztül láthattam, hogy ki hogyan vállalta fel önmagát. Alastair karakterét kell még kiemelnem, őt utáltam korábban, de most végre sok dologra fény derült, már maximálisan vele érzek, eléggé más megvilágításba került a személyisége. Nagy változásokon ment keresztül, sok mindenben hibás volt a múltban, de már látszik, hogy merre tart. Ó és nagyon élveztem a Cordeliával meglévő testvéri kapocs megnyilvánulásait. 

Annyira jó volt újra találkozni a régi szereplőkkel. Cassie nagyon jól megoldotta, hogy jelen legyenek, de ne legyen túl hangsúlyos a szereplésük, pont annyira vegyenek részt a történetben, amivel nem nyomják el az új szereplőket. Magnus hozta a formáját, szokás szerint odatette magát, ha segítségre volt szükség, és ott volt, amikor lelki problémákat kellett megoldani. Senki sem ismeri úgy a családok jellemvonásait, mint ő, aki generációkon át figyelemmel kísérte a sorsukat. Jem volt a másik favoritom, annyira sokat segített Jamesnek főleg, de Cordeliának is. Sokszor kérik a tanácsát és mindig teljes figyelemmel és odaadással válaszol. 

Cassienek sikerült ennek a regénynek a végén is összetörni a szívemet. A könyv gyakran tartalmazott Will és Tessa jeleneteket, és voltak ezekben jócskán szerelmes pillanatok is. Ezt megfejelte a szerző a végén egy visszaemlékezéssel, mégpedig Will és Tessa esküvőjéről. Gondolhatjátok, kiért szakadt meg a szívem, miközben ezt olvastam. Az a levél.... 

Jó kis bevezetés volt ez a regény a további konfliktusok kibontásához, de legalább alaposan megismerhettem a szereplőket. A szerelmi szálak bonyolultak, még jó, hogy én pont ezt (is) szeretem Cassie-ben. A szerelmi háromszög ezúttal akár négyszögnek is beillik, James/Grace/Cordelia/Matthew sokszög  alakulására nagyon kíváncsi vagyok. 

Nézzétek el nekem, de nem tudok felsőfok nélkül beszélni erről a könyvről, imádtam minden sorát. A várakozás kínját sem kell ecsetelnem, mennyire kívánom olvasni a folytatást. Lassú szenvedés lesz, de enyhítem majd azzal, hogy újraolvasom az egész Pokoli szerkezeteket és az Árnyvadász Akadémia  novellákat.

Képek: Pinterest

 

Borító: Gyönyörűséges Cordelia.

Kedvenc karakter: Cordelia.

Szárnyalás:  Lucie és Jesse jelenete a folyó mellett.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A szívem végig erősen dobogott, hol a démonok miatt, hol a szereplők érzelmei vitték fel a pulzusom.  

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

Felismered a képen látható híres árnyvadászt? Ha igen, nincs más dolgod, mint beírni a megfejtést Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába, így esélyed lehet megnyerni a kiadó által felajánlott könyvet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

a Rafflecopter giveaway

 

 

ÁLLOMÁSLISTA

11.16 Szaffi Polca blog – értékelés
11.18 Sorok között könyves blog – borítómustra
11.20 Szaffi polca blog – Fan artok
11.22 Kelly és Lupi olvas – értékelés
11.24 Hagyjatok! Olvasok! blog – kedvenc idézetek
11.26 Könyv és más blog – értékelés
11.28 Hagyjatok! Olvasok! blog – értékelés

Zágoni Balázs: Karácsonyi kitérő

 

Zágoni Balázs a Barni-könyvek és a A Fekete fény sorozat után most egy igazi karácsonyi könyvet írt. A Karácsonyi kitérő főszereplői egy öttagú család, akik az idei ünnepet szeretnék emlékezetesebbé tenni, mint az elrontott tavalyit. A gyerekek és a szülők úgy döntenek, hogy idén jóval hamarabb elkezdenek készülni a Szentestére, de ahogy az lenni szokott az ünnep közeledtével semmi sem úgy alakul, ahogy azt tervezik. Meg lehet menteni a karácsonyt? Szebbé lehet tenni az ünnepet? Ebből a rövid és tanulságos történetből ez is kiderül!

Tarts velünk és a Blogturné Klub 6 bloggerével, akik megpróbálják meglelni az ünnep csodáját a Karácsonyi kitérő turné során. Válaszolj te is a nyereményjáték kérdéseire helyesen, és megnyerheted a Móra Kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Móra, 2021

120 oldal

Besorolás: ifjúsági, mese

Anya, Apa és a három gyerek már előre retteg advent időszakától, mert jól emlékeznek a tavalyi karácsonyra. Akkor semmivel sem készültek el időben, a vendégek túl korán érkeztek, ráadásul egy tepsi isler is odaégett. De idén minden másképp lesz, dönti el a tízéves Emma, és egy darabig valóban úgy tűnik, hogy – a gondos szervezésnek hála – idén békés és boldog lesz az ünnep. Ám egy zebránál kéregető, jó szándékú koldus minden tervet felborít, és még kétségbe ejtőbbé válik a helyzet, mint tavaly. Lehet még szép a karácsonyuk? Vajon ott keresik a karácsony szentségét, ahol kell és érdemes? A HUBBY-díjas Zágoni Balázs szórakoztató, megható és elgondolkodtató új könyvéhez Szabó-Nyulász Melinda készített illusztrációkat.

És itt van a november vége. Újra jönnek szépen lassan a karácsonyi mesék, regények. Az évnek ezen szakában szeretek ilyen történeteket olvasni, mert meghozzák az ünnepekhez a hangulatomat. Ennek a regénynek pedig a borítója pont ilyen volt, így lecsaptam rá.

A főszereplő család ugyanolyan, mint bármelyikünké. Elfoglalt mama és papa, kamasz lány, egy tízéves húg és egy aprócska kisöcsi. A tavaly karácsonyuk nagyon összecsapottra sikeredett, még 24-én se voltak semmivel se készek. A kishúg, Emma úgy dönt, hogy idén segít abban, hogy más legyen minden, nyugiban, szépen készülődjenek, így egy adventi kalendáriumot szerkeszt, hogy az alapján szépen beosszák a tennivalókat karácsonyig. Ez egy darabig szépen is halad, de aztán apunak beüt egy munka, anyu is kap egy határidős melót, apu lerobban, nem tud segíteni, az előre megsütött süti elfogy, szóval körülbelül ugyanott tartanak, mint tavaly. Emma pedig besegít azzal, hogy bevásárol, elmegy a postára, feladni leveleket, amikor is útban a postára találkozik egy koldussal. Ez a találkozás pedig felborítja a család egész életét...

Őszinte leszek, nagyon szerettem ezt a kisregényt. A főszereplő család tényleg olyan, mint bármelyikünké, a szerző tökéletesen írta le azt a káoszt, ami a családok nagy részénél előfordul karácsony táján. Nálunk szerencsére a főzéssel soha nem volt gond, mert az egyik nagymamánk is velünk élt, aki napközben szépen mindent elkészített, így legalább ez a súly lekerült anyu válláról. Helyette azonban ott volt a fenyőfa állítási macera. Ami minden egyes évben elkerült. Mégpedig az égők. Először is mindig össze volt az egész gubancolódva. Ezt rendbetenni egy rendes, anyázós feladat volt. Majd minden évben 24-én derült ki, hogy az égősorban egy égő nem jó, így nem világít. Anyu kiabált apuval, apu csapkodott, míg végül elrohant égőt venni, kicserélte és minden működött. Egészen a következő év karácsonyáig :D.

Hát ebben a családban sincs másképp, de úgy látom, hogy itt azért picike szervezési probléma is akad. Anyuci mindent a vállára vesz, a gyerekeket nem igazán vonják be a szervezésbe (oké a legkisebbet még nem lehet, de a két nagyobbat simán lehetne), apuka meg dolgozik, meg dolgozik, ha meg nem dolgozik, akkor meg fáradt és pihenne...

A történet második fele viszont magával hozza a karácsony szellemét. Emma postára menvén találkozik egy koldussal, akin megesik a szíve. Pénzt ad neki, de aztán valaki felvilágosítja, hogy a pénzt úgyis elissza a koldus, így visszakéri tőle a pénzt. Persze, aztán megbánja, de mire visszamegy, hogy jóvátegyen mindent, már nincs ott a koldus. De Emma nem adja fel, nyomozni kezd utána. És innen indul a karácsonyi csoda.

A könyv 9 éves kortól olvasható, ez van ráírva a borítóra is. Én pedig nagyon örülök neki, hogy ha még ilyen varázslatos köntösbe bújtatva is, de ez a komoly téma előkerül. Nem akarok politizálni, de sajnos a mai világban már nem lehet úgy végigmenni egy főbb utcán, főleg a nagyobb városokban, hogy ne találkozzunk koldusokkal. Ez a regény pedig pici betekintést ad az életükbe - szerencsére nem túl idealizálva, nem túl mézesmázosan, hanem nagyjából egy valós képet adva erről a szomorú helyzetről.

Karácsonykor pedig szinte mindenki szívesen jótékonykodik. Ez a regény is ezt mutatja be és ösztönöz mindenkit arra, hogy ezen a szép ünnepen ne csak magunkra és a családunkra gondoljunk, hiszen vannak olyanok, akik nem olyan szerencsések, mint mi.

Összességében nagyon szerettem a történetet, amelyet Szabó-Nyulász Melinda tett még színesebbé az illusztrációival és ajánlom mindenkinek, mind gyerekeknek, mind felnőtteknek elolvasára.

Borító: Aranyos, vicces, illik a történethez

Kedvenc karakter: Emma

Szárnyalás: amit a család véghezvitt

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: aranyos, megható, néhol vicces

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A karácsony és az ünnep fontos témája a gyerekkönyveknek. Ha te is szívesen olvasol karácsonyi történeteket, akkor ez a játék neked való lesz. Minden blogon találsz egy karácsonnyal kapcsolatos idézetet. A feladat egyszerű, írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik regényből idézetek a bloggereink. Ha helyesen megfejted hogy honnan származnak az idézetek, akkor a turné végén megnyerheted Zágoni Balázs könyvét. Játékra fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

– Erről szól a karácsony, nem? – mondta kedvesen. – Boldogságról és jóakaratról.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 9 - Sorok között
November 11 - Nem félünk a könyvektől
November 13 - Zakkant olvas
November 15 - Könyv és más
November 19 - Kelly és Lupi olvas
November 21 - Csak olvass!

November 24 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Ling-Balogh Erna: Amikor beüt a cukor

 

A Kalliopé kiadó gondozásában frissen megjelent ifjúsági regény a cukorbeteg fiatalok mindennapjaiba enged betekintést, ami ha nem lenne így is elég izgalmas téma, egy nyári táborozást enged végigkövetni. Tarts bloggereinkkel és fedezd fel te is a tábor különleges atmoszféráját, az első szerelem és az igaz barátokkal megosztott titkok izgalmát! Ha szerencsés vagy, a turné végére egy saját példánnyal is gazdagodhatsz a kötetből!

Kalliopé Kiadó, 2021

344 oldal

Besorolás: YA, ifjúsági, realista, romantikus

Izolda: ​13 éves vagyok, van egy majom bátyám, és szerelmes vagyok az úszásba. Az életem fél évvel ezelőtt kifordult a négy sarkából. Diabéteszes lettem, úgyhogy a napjaim anya vizslató tekintete mellett vércukormérésből, inzulinadagolásból és diétázásból állnak. A testem megváltozott, de nem csak úgy, ahogy a kortársaimnak, a lehetőségeim szűkültek, a világot pillanatnyilag eléggé utálom. Nem akarok táborozni, inzulinpumpát viselni, sőt, ha lehet, nem is szólnék senkihez. Köszönöm a figyelmet!

Panka: Annyira várom a diabéteszes tábort! Addig is shoppingolok anyával, ottalvós bulikat tartunk Lillával, és elmegyek az orvosomhoz is, hogy megnézzük az értékeimet. A fiúkkal leszámoltam, főleg azokkal, akik egészségesek, de amúgy jól vagyok. Minden reggel pozitív megerősítésekkel indítom a napot, az ágyam alatt rejtegetem a rajzaimat, és imádom a tábort. Vagy ezt már mondtam?

Mór: Fesztiválozni akartam azon a héten, vágod? De most ott tartunk, hogy a húgomat, Izzit kell elkísérnem egy táborba, amiről semmit nem tudok, és nem is érdekel. Arról már ne is beszéljünk, hogy a családom fél éve átnéz rajtam, mert minden percüket szénhidráttáblázatok fölött töltik. Az persze feltűnik nekik, amikor picikét kések otthonról egy buli után…

És ismét egy cuki, nyári romantikus történet, ami a nagy rózsaszín ködfelhőben azért eléggé fontos témákat is boncolgat. Cukorbetegség... mit tudtok róla? Én elárulom, hogy a legminimálisabbakat, amit az emberek nagy többsége is ismer. Nem ehetnek cukortartalmú édességeket, meghatározott időben enniük kell szénhidrátot, inzulinozni kell őket és speciális diétát kell tartaniuk.

Izolda és Panka pont ebben a cipőben járnak. Panka már régi motoros, elfogadta, hogy mi a betegsége és megpróbálja a legjobbat kihozni belőle. Évente diabéteszeseknek szervezett táborba jár, mindenkit lelkesít, sikerült kis baráti társaságot is kialakítania hasonló betegséggel küzdőkkel. Izoldánál viszont nem olyan régen diagnosztizálták a betegséget és a fiatal lány nagyon nehezen veszi, hogy a diabétesz sok mindenben korlátozza, főleg a kedvenc sportjában, az úszásban. A szülei javasolják neki a tábort, de mindent elutasít. A két lány a kórházban találkozik, ahol Izolda nem tudja féllválról venni Panka lelkesítő szavait, így végül ő is csatlakozik a táborozókhoz. Igen ám, de Izoldának van egy bátyja, Mór, aki akár szeretne, akár nem, de mennie kell a húgát pesztrálni a táborban. A fiúnak pedig bár imádja a húgát, de egy porcikája se vágyik a táborba, főleg úgy, hogy a barátai meg fesztiválra mennek pont ebben az időpontban...

Őszinte leszek, nagyon szerettem ezt a regényt. Ha le is vesszük, hogy cukorbeteg gyerekekről szól, de mindenképpen visszahozza a nyarat, a gyerekkorom, fiatalkorom nyári táborait. Az izgalmat, hogy újra találkozom a régi barátaimmal (és kik lesznek az újak?), a strandolást, az esti közös sutyorgást lefekvés után, a záróbulit, az "úristen XY is ott lesz, mit vegyek fel, hogy észrevegyen?", a vicces programokat, az ott kötődött barátságokat és egynyári szerelmeket... A szerző nagyon élethűen adta vissza ezeket az élményeket, én imádtam újra táborozni a főhőseinkkel.

És a szereplők! Panka a rettentő nagy lelkesedésével és "cukiságával" vett le a lábáról, érte végig izgultam, átéltem az első szerelmet, csalódást, és minden mást, amit ez a nyár hozott. Mintha magamat láttam volna ennyi idősen!

Izolda és Mór kapcsolata pedig egyszerűen fenomenális lett. Egy testvérpár, aki bár zrikálja egymást folyamatosan, de véd és dacszövetségben vannak és imádják egymást. Mór pedig még rá is tett egy lapáttal. Bár ő volt a könyv szépfiúja, de nem is ezzel vett le a lábamról, hanem a szövegével. Szinte az összes szemszögét végigvigyorogtam. A nagyképűségét, a lazaságát, ahogy imádta a húgát és ahogyan hirtelen nem tudott mit kezdeni azzal, hogy ő is szerelmes lehet. A barátok is nagyon jól megírt karakterek lettek, a fontosabbaknak megvolt a saját háttértörténete, amivel még élőbbé válltak. Ehhez gratulálok az írónőnek!

És persze nem hagyhatom ki a "cukros" részt sem. Ahogy az értékelés elején írtam, nem túl sok dolgot tudok róla. Picit féltem, hogy mennyire lesz "szájbarágós" ez a betegség, mennyire fogja rányomni a bélyegét a történetre, de őszintén be kell valljam, kellemesen csalódtam. Pont annyi információt kaptunk, amennyivel esetlegesen tudunk segíteni egy bajba jutott cukorbetegen, amennyi ahhoz kell, hogy ne kapjunk frászt egy "pen" láttán és hogy ne akarjuk őket olyan ételekkel tömni, amik számukra veszélyesek. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a könyv végén kapunk egy rövid összefoglalót a fontosabb fogalmakról.

Összességében mindenkinek ajánlom ezt a történetet, azoknak is, akik esetleg többet szeretnének tudni erről a betegségről, de nem orvosilag megírt száraz tényekből, hanem egy mindenki által fogyasztható történetből. De természetesen azoknak is, akik "csak egy sima" nyári, ifjúsági, romantikus történetet szeretnének olvasni, mert végső sorban a regény erről is szól. Fiatalok, akik jól érzik magukat, nyaralnak, barátságokat kötnek, szerelmesek lesznek. És teljesen mindegy, hogy egészséges vagy beteg gyerekekről beszélünk, mert a lényeg ugyanaz. Élni az életet a legteljesebb módon.

Borító: Fiatalos, illik a történethez

Kedvenc karakter: Panka, Mór, Izolda

Szárnyalás: Mór... imádtam a szövegeit

Mélyrepülés: Panka és Barna randija...

Érzelmi mérce: könnyed, aranyos, romantikus, de minden a YA keretein belül maradva

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A kötet legtöbb szereplője szenved valamilyen tartós betegségben. Az ifjúsgái irodalom világában ez nem ritka motívum, ahogy az életben sem. A mostani játékban az a feladatotok, hogy felismerjétek melyik könyvből idéztünk egy-egy állomáson. A kérdéses könyvekben közös, hogy egy betegség fontos szerepet játszik. A keresett kötet címét írjátok a megfelelő állomás pontjához a dobozba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

– Nem kötelező mindig erősnek lenned. Te is kiborulhatsz, te is lehetsz gyenge.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 14 - Ambivalentina
November 16 - Könyv és más
November 18 - Kelly és Lupi olvas

Lily Ebert - Dov Forman: Lily fogadalma

 

Lily ​Ebert egy holokauszt-túlélő, aki megfogadta magában: ha túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot. Azóta a 97 éves Lily Ebert a közösségi médiában folytatja a tanúságtételt, rövid videókban válaszol a fiatal, többnyire 18-24 éves közönség kérdéseire. A Lily fogadalma egy lenyűgöző és rendkívül inspiráló idős hölgy írása, aki méltán lehet mindannyiunk példaképe. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lily Ebert történetét és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát.

2021, XXI. Század Kiadó

320 oldal

Fordította: Endreffy Kata

Goodreads: 4,85

Besorolás: holokauszt, történelmi, igaz történet

Lily ​Ebert holokauszt-túlélő, aki a TikTokon beszél Auschwitzról, a haláltáborban szerzett élményeiről. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta:

„Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje.

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja és két húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban.

És ismét egy holokauszt történet. Mondhatnátok, hogy már annyi ilyet olvastam. Nem tudom, hogy miért, de érdekel a téma, szeretnék minél több sorsot, minél több ilyen történetet megismerni.

A regény Lily élettörténetét meséli el, aki Bonyhádon született és ott is nevelkedett, testvéreivel és szüleivel boldogan éltek, egy ottani zsidó közösség megbecsült tagjaiként. A háború szele sokáig nem ért el hozzájuk, de egy napon nem tudták elkerülni az elkerülhetetlent, az egész családot - sőt az egész zsidó közösséget elvitték. Édesanyja, Lilyvel és a tesvéreivel együtt Auschwitzba került, ahol személyesen doktor Mengele döntött a sorsukról. Lily és két húga életben maradhatott és dolgozhatott a halálgyárban, míg édesanyjuk, legkisebb húguk és kisöccsük a gázkamrákban végezte. Lily a történtek dacára valami hihetetlen erővel és kitartással vigyázott magára és a két húgára és túl is élték a háborút. Lily, bár eleinte titkolta, hogy mi történt vele/velük, de egy idő után úgy döntött, hogy minél több emberrel megismerteti a történteket és emléket állít a meggyilkolt családtagjainak, rokonainak és mindenkinek, akire már senki nem emlékezhet.

A három testvér, René, Lily és Piri a háború után 
Forrás 

A történet érdekesen indul, hiszen a már meglett korú Lilyt ismerhetjük meg, aki fiatalokat meghazudtoló energiával és lelkesedéssel jár még mindig elbeszélő estekre, iskolákba, majd a COVID beindulásával a dédunokája segítségével online mesél arról, ami vele és a családjával történt.

A regény első felében Lily szavaival hallhatjuk a háború előtti életüket, majd pedig a legborzalmasabb részt, a haláltáborban történteket. Ez a rész, bár már sok hasonló történetet olvastam, még mindig nagyon felkavar. Egyszerűen kavarogtak bennem az érzések, hol indulatos voltam, hogy miként lehet így bánni emberi lényekkel, hol megrázott az, hogy emberek, hogyan voltak képesek túlélni mindezt. Az éhezést, a kegyetlenkedést, hogy lehetett egyik napról a másikra úgy élni, hogy x időnként tizedelték őket, nem lehetett tudni, hogy aznap azért válogattak ki, hogy meghalj, vagy azért, hogy dolgozhass és ezáltal élhess. Lily pedig a maga módján egy hős volt, hiszen nem elég, hogy magára próbált vigyázni, de ott volt a két fiatalabb húga, akikért felelősnek érezte magát és minden megtett azért, hogy mind a hárman túléljék a háborút. És végül is megtörtént. Kiszabadultak. Igen ám, de hová is menjenek? Haza Bonyhádra, ahol már semmi és senki nem várja őket? Vagy próbáljanak eljutni Svájcba, az "ígéret földjére"? Vagy rögtön célozzák meg Izraelt, ami a zsidóság bölcsője, ahol ugyanolyan vallásúak élnek? Egyik nehéz döntést kellett meghozniuk a másik után, de a három lány ekkor is kitartott. Ha kellett születési dátumot hamisítottak, ha kellett éhbérért dolgoztak, de nem hagyták el egymást.

És mennyivel lett jobb életük a háború után? Erről is mesél Lily. Nem merem azt mondani, hogy csöbörből vödörbe kerültek, hiszen a II. világháború borzalmaival szinte semmi nem ér fel. De az új hazájuk Izrael sem lett éppen a béke országa. Megtámadták, lőttek, bombáztak, robbantottak.

Közben Lily és a húgai családot alapítottak, gyerekeik születtek, majd unokák, dédunokák. És ez volt a legerősebb "visszavágás" arra, hogy megpróbálták kiírtani őket. Túlélni és családot alapítani és gyerekeket szülni.

Lily számomra azzal mutatta magát a legerősebbnek, hogy nem kevés évvel a háború után képes volt visszamenni Auschwitzba. Oda, ahol elveszítette a családja felét. Ahol ő is napról-napra túlélt és védte-óvta a testvéreit. Képes volt visszamenni, bejárni a helyszíneket és mesélni azoknak, akik elkísérték. Ezt tartom igazi erőnek. 

A könyv végén pedig kapunk egy fényképgyűjteményt, ahol megismerhetjük Lily családját: édesapját, édesanyját, testvéreit, pár képet a háború utánról, sőt, láthatjuk azt a híres "bankót", ami az egész könyv megírását megihlette. Ezzel még közelebb került hozzánk a szerző, még inkább megindító megismerni ezt a történetet.

Őszinte vagyok, sose voltam TikTok rajongó, sosem érdekelt, hogy mi "folyik ott". De azután, hogy olvastam, hogy Lily fenn van, verseket szaval, mesél, kérdésekre válaszol, úgy döntöttem, hogy én is regisztrálok és megnézem ezt a rettentő erős, bátor idős hölgyet. Szeretném megismerni.

Összességében - bár tudom, jól, hogy rengeteg hasonló könyv jelent meg a holokauszt történetek palettáján, de mindenképpen ajánlom, hogy ezt a könyvet olvassátok el. Egy különleges, bátor fiatal nő története, akit nem tudott megtörni még a világ legnagyobb népírtása sem, túlélte és missziójának tekinti, hogy minél többen megismerjék a mai napig, hogy mi is folyt ott. Ezzel emléket állítva a saját családjának és annak a több millió embernek, akik sajnos nem élték túl ezeket a táborokat. 

Borító: Gyönyörű, az egyik legszebb idei borító, ami a kezembe került

Érzelmi mérce: Megrázó, megható, néhol örömteli

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel Lily Ebert egy holokauszt-túlélő, aki a saját bőrén tapasztalta meg Auschwitz borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A marhavagonok felfedték most előttük az igazságot: mindannyian barmok vagyunk.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 16 - Csak olvass!
November 17 - Kelly és Lupi olvas
November 19 - Zakkant olvas

Ellen Hopkins: Crank - A Szörny (Crank #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Ellen Hopkins: Crank - A Szörny című regényét, mely 2004-es megjelenése óta számos díjat nyert, de ami még ennél is fontosabb, százak  életét mentette meg az őszinteségével. A szerző a regényben saját lánya küzdelmét meséli el a Szörnnyel, más néven a kristály nevű droggal. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2021. november Vörös pöttyös

544 oldal

Fordította: Guti Eszter

Goodreads: 4,14

Besorolás: YA, drog, függőség, család

Kristina Snow tökéletes lánya a szüleinek: tehetséges, jó tanuló középiskolás, csendes, soha nincs vele gond. Aztán Kristina találkozik a szörnnyel: a kristállyal. Az eleinte vad eksztázisból hamar pokoli kínlódás lesz. A szörnyben Ellen Hopkins azt a viharos és megrázó kapcsolatot örökíti meg, ami Kristina (akit az írónő a saját lányáról mintázott) és a kristály, vagyis a rendkívül erős függőséget okozó drog, a metamfetamin között alakul ki.

Kristina akkor találkozik először a droggal, mikor a távol élő, problémás apját látogatja meg. Hatása alatt előhívja magából szexi alteregóját, Breet. Bree olyasmiket is meglép, amiket a jó kislány Kristina soha nem tenne.

A metamfetamin pszichostimuláns pszichoaktív szer. Köznyelvi neve a "kristály" és a "meth", továbbá a "speed" és a "spuri". A nemzetközi addiktológiával foglalkozó pszichiáterek szakvéleménye szerint a metamfetamin a leginkább ártalmas diszkódrogok egyike. Wikipédia

 

Baromi nehéz erről a könyvről írni. Én kétféle szempontból olvastam, egyrészt könyves bloggerként, aki imádja a young adult könyveket, és majdnem mindent fogyasztok is ebben a zsánerben. Másrészt szülőként is olvastam, egy 19 éves és egy már felnőtt lány anyjaként. Őszintén szólva nem szeretem túlzottan a verseket, néhányat azért szeretek, de nem vonz annyira a verses stílus, hogy szívesen olvassam egy egész regényen keresztül ezt a formát. Mostanában több ilyen könyv is megjelent a hazai piacon, de valahogy nem éreztem késztetést az olvasásukra. Ellen Hopkins neve azonban garancia volt arra, hogy próbálkozzam meg vele, az utóbbi években nagyon sokszor futottam össze a munkásságával a külföldi blogokon, védjegye a nehéz témákról való írás. Olyan témák ezek, amikkel kevés szerző hajlandó foglalkozni, nem tündérmesék, nincsenek boldog befejezések. Egyszerűen zseniálisan alkotta meg ezt a regényt. Szerencsére a verses szöveg szabad formában íródott, szóval nem kellett idegesítő rímekre figyelni. Eléggé változatos az elrendezés, minden oldalon más a szöveg formázása, sokszor vízszintesen és függőlegesen is értelmesek a szavak összeolvasva. Egészen elképesztő lehetett ezt megírni és nem kevésbé izgalmas lehetett a fordító dolga, akit nagyra értékelek ezért a munkáért. A szöveg formája önmagában is hat, impulzív, vonzza a szemet, és közvetít valamiféle üzenetet, mintha az elbeszélő fizikai állapotát is tükrözné. Ez meglehetősen változatos állapot, a nyugodtságtól az izgatottságon, a különböző vágyaktól fűtötten, az alkoholmámoron át a függőség számtalan állapotáig terjed, amit befolyásol a bevett adag mennyisége, az eltelt idő, a kialvatlanság mértéke. A szerző a regény főszereplőjének adta a szót, a 16 éves Kristina kezdi elmesélni a történetét, hogyan találkozott a Szörnnyel, hogyan kebelezte be őt a kristály. Rögtön az elején meg kell említenem, hogy Ellen Hopkins első kézből szerzett tapasztalatokat, Kristina/Bree karakterét ugyanis a saját lányáról mintázta. Ez biztosan egyfajta terápia is volt, de ha belegondolok iszonyatos erő kellett hozzá, hogy megossza a nyilvánossággal a személyes családi történetét. Nyilvánvalóan nagyrészt azért tette, hogy ez a regény eljusson a fiatal korosztályhoz, minél szélesebb körben, hogy elolvashassák, milyen belülről ez a folyamat. Az, hogy ez működjön, brutálisan őszintének kellett lennie, és ezt így is éreztem az olvasás során.

Kristina elutazik az apjához Új-Mexikóba, aki néhány évvel ezelőtt elhagyta a családját. Néhány napot tervez nála tölteni, bepótolni valamit abból a rengeteg elveszett időből, amit külön töltöttek. A lány reménykedik valamiben, amit nem kap meg itt. Az apja egy lepusztult lakásban lakik, és hogy épp van melója, az kb. szerencse kérdése. Iszik, dohányzik és drogozik is. Egyértelműen látszik, hogy link életet él, amúgy egy bowlingteremben dolgozik, ahol mindennaposak az esti partik természetesen drogkereskedőkkel a hátsó traktusban. Egyszerűen nem is értettem, az anyja miért engedte el ide, nem tudom miben bízott, mit fog itt csinálni a lánya. Kristina az első nap meglátja az ismeretlen helyes fiút a lépcsőházban, akihez azonnal vonzódni kezd, pedig látja, hogy az egy másik lánnyal van, tehát foglalt. Megismerkednek, és ahogy bármelyik más srác kihasználná a helyzetet, ez a fiú is rámozdul. Kristina eleve Bree-ként mutatkozik be, nem önmagát akarja adni a fiúnak, hanem egy merészebb, új identitással akar a barátnője lenni. Adam persze élvezi, hogy Bree-t bevezetheti a drogok világába, kis adaggal, de megmutatja neki, milyen a repülés. A drogfogyasztásban eddig a pontig elég sokan eljutnak. Túl a füves cigiken – amit gond nélkül bármikor be lehet szerezni nálunk is -, ez már egy következő lépés, amikor kipróbálják a kemény drogot. Ezen a ponton éri Kristina/Bree-t arculcsapás is, hiszen majdnem erőszak áldozata lesz, és a fiú barátnője is öngyilkosságot kísérel meg. Igen, itt még visszafordítható lett volna ez a történet, de Kristina többé nem tudja Bree-t kizárni magából. Egyre jobban eluralkodik rajta ez a másik lány, aki hirtelen nagyon menő lesz, népszerű a srácok között is. Két fiú is közel kerül hozzá, az egyik nagyon rossz választás. Kristina Bree mögé bújik, ez tökéletes alibi számára, hogy a végletekig tagadásban maradjon. Közben az olvasó teljesen tisztában van vele, hogy a lány egyre mélyebbre süllyed. Látjuk ahogy elveszíti a megtakarításait, aztán már lopni, kölcsönkérni kényszerül.

Nagyon érdekes tapasztalat volt látni, ahogy a függő családja viselkedik. A nevelőapja látja, kimondja a jeleket, de az anyját simán megeteti, és ő is belemegy a tagadásba, pedig ordítóan egyértelműek a jelek. Nagyon nehéz feldolgozni, hogy egy jó jegyeket produkáló, kifejezetten jó magaviseletű gyerek más is lehet, „elromolhat”. Persze, hogy tagadják, mindketten, vastagon. Az meg különösen fura, hogy a lány szülei is füveztek fiatalkorukban, mármint a nevelőapja is, szóval elég egyértelműen felismerhették volna 100 százalékosan a jeleket. De könnyebb tagadni. Érdekes azt is látni, hogy Kristina azt gondolja, mindig is Bree akart igazából lenni, olyan lány, aki kimondja amit gondol, és megteszi amire vágyik. Komolyan, nálam függőséget okozott az olvasás, nem tudtam letenni, nagyon kíváncsi voltam erre az átalakulásra. Szerencsére volt egyben pár órám, így folyamatosan olvashattam, végigkövethettem a függőség kiteljesedését lényegében megszakítás nélkül. 

Szerintem minden fiatalnak olvasnia kéne ezt a könyvet, annak is, aki azt hiszi, nagyon távol áll ettől. Ahogy Kristinával is, bárkivel előfordulhat, hogy egy apró véletlen úgy hozza, hogy kedve/lehetősége akad kipróbálni a szert. Akár a cigit, akár bármilyen drogot. Másképp fog hozzáállni, ha már olvasott egy ilyen sztorit. Látni kell ebből a történetből, hogy mennyi ponton lehetett volna nemet mondani, legalábbis józanul ezt gondolom, aztán lehet mást mondanék a Szörnnyel a fejemben. 

Aki hozzám hasonlóan idegenkedik a verses formától, nagyon tudom ajánlani, hogy tegyen egy próbát, nem fogjátok megbánni. Nem szabad egy szokványos regényre számítani, mert ez nem az. A drogos ember szemszögéből követhetjük a történetet, így nem szabad karakterizálásra, magyarázatokra, egyéb hagyományos regénybeli elemekre számítani.

Különleges szemszög, egyedülálló hang. 

Sokkhatás.

Borító: Fényévekkel jobb, mintha bármilyen alakféle lenne rajta.

Kedvenc karakter: Ez nem az a történet, ahol tetszhetnének a karakterek.

Szárnyalás:  -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Rendkívül felkavaró, annak is kell lennie. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

 

Nyereményjáték

A játékunkban híres énekeseket kell felismernetek, akik sajnos valamilyen függőség kapcsán fiatalon,  értelmetlenül hunytak el.  A képek alapján  írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a nevüket.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 

 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:
Blogturné Klub

11.14 Kelly és Lupi olvas
11.16 Sorok között
11.18 Hagyjatok! Olvasok! extra
11.20 Hagyjatok! Olvasok!

Nina Kenwood: Fejben jobban hangzott

 

Újabb LOL-könyv jelent meg a Móra Kiadó gondozásában, ezúttal Nina Kenwood tollából Fejben ​jobban hangzott címmel. A történetben a középiskolás Natalie keresi a válaszokat a kamaszkor legnehezebb kérdéseire, miközben az első szerelem is bekopogtat az ajtaján. A könyvről a blogturné három tagja is elmondja a véleményét, tartsatok velünk ti is, és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Móra Kiadó, 2021

320 oldal

Fordította: Kalapos Éva Veronika

Besorolás: YA, realista, romantikus

„Tényleg senkit nem érdeklek? Nem érek annyit, mint mások? Mindenki a pattanásaimat nézi? Csak én érzem furának a testem, vagy más is annak látja? A többiek vajon miről beszélgetnek? Hogy néz ki belülről egy kapcsolat? Lesz-e valaha, aki olyannak fogad el és szeret, amilyen vagyok?” – ilyen kérdések kavarognak a tizenöt éves Natalie fejében, aki tényleg úgy érzi, hogy az élete romokban hever. Ráadásul a „normális” kamaszokkal ellentétben nem szeret bulizni, inni, zavarban van ismeretlenek társaságában, és még soha senkivel nem csókolózott. Aztán felbukkan az egyik legjobb barátja bátyja, Alex, aki valamiért nem akar lekopni Natalie-ról. A köztük lévő kapcsolat azonban nem egy szokásos love story lesz, hanem sokkal több: Natalie végre megtanulja, hogy bátran önmaga lehet. A regény elnyerte a Text Prize-díjat, és jelölték az Australian Independent Booksellers Indie Book Awardra is.

Valószínűleg régen olvastam már LOL könyvet, mert én anno úgy emlékeztem, hogy mindegyik könnyed, aranyos, romantikus történet és valahol én is erre vágytam a sok komoly témát felölelő olvasmányaim után. Pedig ez a történet bár romantikusnak romantikus, de könnyednek nem annyira mondható.

Natalie a kamaszkora végén van. Számára ez óriási könnyebbség, mert a tinédzserkorból szinte csak a negatívumok jutottak neki. Bár ekkor szerezte meg a két legjobb barátját is, Lucyt és Zachet, de a testi változások nagyon megviselték. Míg más lányok szinte alig érzékeltek valamit a pubertáskorból, Natalie nagyon megszenvedte, mind a pattanásokat, mind a testi változásokat. Ebből kifolyólag zárkózott lett, emberkerülő, egyedül a két barátjával jó a kapcsolata. De az is kicsit bonyolulttá válik, amikor Lucy és Zach összejönnek és ő már csak "harmadik" lesz ebben a társaságban. Arról pedig alig merek említést tenni, hogy a főhősnőnk szülei épp karácsony napján jelentik be, hogy kész, ennyi volt, válni fognak.

Natalie élete összeomlik, egyrészt nem tud mit kezdeni azzal, hogy a családja felbomlik, hogy a barátainak már csak másodlagos és, hogy az állítólagos borzalmas kinézete miatt talán sose lesz normális kapcsolata másokkal.

Ebbe a kicsit lelki káoszba cseppen bele Alex, Zach bátyja és keveri fel Natalie amúgy sem egyszerű életét. Vajon tényleg tetszik Alexnek Natalie vagy csak szórakozik? A főhősnőnk képes lesz-e a kőfala mögül kilépni és nem elzavarni magától ezt a kívülről tökéletesnek látszó srácot?

Őszinte leszek, amikor belekezdtem az olvasásba és oldalakon keresztül Natalie kínlódását "hallgattam", akkor úgy éreztem, hogy sose lesz vége ennek a történetnek. Aztán jött Alex és Natalie élete azon nyomban fenekestül felfordult. Imádtam, ahogy a fiú miatt mindig újabb és újabb olyan szituációkba keveredett, amelyek számára is újak voltak és legtöbbször kevés választotta el a jó mókát a katasztrófától. Innentől kezdett érdekes és olvasmányosabb lenni számomra a történet, hiszen rengeteg aranyos, vicces, nevettető, romantikus részt kaptunk, de mellette Natalie is kezdett fejlődni, kezdte elfogadni magát és kinyílni Alex és a világ előtt.

Alex és Natalie tündériek voltak együtt. Eleinte én sem értettem teljesen, hogy mit eszik Alex a főhősnőnkön, mert ő szinte csak ostorozta magát, hogy mennyire rút, mennyire borzalmasan néz ki, mennyire el kellene bújnia mindenki elöl, amiről aztán kiderült, hogy nem teljesen így van, hiszen egy-két elejtett megjegyzésből kiderült, hogy Natalie azért nem a "világcsúfja", csak a sok pattanás és heg miatt saját magát tartja elviselhetetlennek. Nagyon szerettem a köztük lassan, de biztosan kialakuló kapcsolatot, ahogy a fiú nagyon jól tudta kezelni Natalie stílusát és viselkedését és képes volt felolvasztani a kőbe zárt szívét.

A másik, amit nagyon szerettem, az Natalie, Lucy és Zach barátsága volt. Első körben furán hangzik egy fiú és két lány ilyen mértékű barátsága, de az övék tényleg az volt. Mindent (na jó, majdnem mindent:) tudtak a másikról, bármiről beszélhettek, bármilyen problémát megoszthattak a többiekkel. Az (sajnos vagy nem sajnos) azonban várható volt, hogy a két lány egy fiú trióból előbb-utóbb lesz egy szerelmi szál, ami a harmadik felet meg fogja eléggé viselni. De valahogy ez a kis baráti társaság ezt is aránylag jól megoldotta - persze ehhez az kellett, hogy Natalie ennyire elfogadó legyen a barátaival szemben.

Amit viszont nagyon sajnáltam, az az, hogy Alexről ennyire keveset tudtunk meg. Persze, a fiú megosztott sok mindent Natalievel (és így velünk is), de úgy éreztem, hogy ezek az infók elég hiányosak és többet is szívesen megtudtam volna róla. Érdekes lett volna szerintem egy Natalie / Alex szemszögből megírt történet, mert tényleg kíváncsi lettem volna rá, hogy Alex mikor és hogyan figyelt fel a főhősnőnkre.

A történet vége pedig? Nekem picit keserédes volt, másnak ez tökéletes happy end befejezés lesz. Mások vagyunk. Természetesen nem mondom azt, hogy ez rossz befejezés, mert szerintem is jó lett, csak én már "vén iszapszemű rájaként" látom, hogy mennyi mindent hozhat még az élet, a most kis boldog csapatra mennyi újdonság, változás várhat és mi minden történhet még velük.

Összeségében szerettem nagyon a regényt, ajánlom minden tininek a könyv elolvasását, hogy lássák-érezzék, más is lehet olyan cipőben, mint ők - de mindenből van kiút és minden változhat! (Példának okáért én is gyúlőltem tiniként, hogy anyu állandóan kozmetikushoz hordott a rengeteg pattanásom miatt - utáltam magam, még jobban a kozmetikus "kínzását" és igazságtalanságnak éreztem, hogy voltak olyan osztálytársaim, akiknek a legzsongóbb pubertáskorban is modellszépségű volt a bőrük, azt se tudták, hogy mi az a pattanás vagy a mitteszer. Akkor anyu hiába mondta, hogy azért fontos a folyamatos "kínzás", hogy később szép legyen a bőröm. Nem hittem neki. Pedig neki volt igaza :).

Borító: Fiatalos, modern, tetszetős (bár sokat nem utal a történetre)

Kedvenc karakter: Alex

Szárnyalás: az együttalvós rész másnap reggele

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: romantikus, aranyos, minden a YA keretein belül maradva

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban LOL-könyvekből fogunk idézni minden állomáson. A feladat mindössze annyi lesz, hogy megfejtsétek melyik könyvről van szó, és beírjátok a könyv szerzőjét és címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Ha túl sokáig álmodozol, leszoktatod magad a cselekvésről. Pedig ha megteszel mindent a célod érdekében, esélyt kapsz rá, hogy megvalósítsd. Csak úgy érhetünk el valamit, ha álmodozgatás helyett inkább cselekszünk.”

A blogturné további állomásai:

November 07 - Könyvvilág
November 10 - Kelly és Lupi olvas
November 13 - Csak olvass!

Hanna Jameson: Az utolsók

 

A General Pressnél jelent meg nemrég Hanna Jameson legújabb disztópikus pszichológiai thrillere! Történetünk Svájcban játszódik, ahol egy konferencia résztvevői megtudják, hogy több nagyvárost atomtámadás ér. Két hónappal később Jon és néhány túlélő igyekszik fenntartani a normális élet látszatát. Tartsatok bloggereinkkel, ismerkedjetek meg a túlélők történetével, és ne felejtsetek el velünk játszani, ugyanis a turnénk végén egy szerencsés olvasónk meg fogja nyerni Az utolsók című könyvet!

General Press, 2021

432 oldal

Fordította: Nagy Mátyás

Goodreads: 3,54

Besorolás: disztópia, poszt-apokaliptikus, thriller

Jon Svájcban egy konferencia után épp a híreket böngészi a telefonján, amikor hirtelen egy sor borzasztó értesítést kap. Washingtont atomtámadás érte. Meg New Yorkot. Londont. Végül Berlint. Két hónappal később Jon és a hotelben maradt túlélők egy része próbálja fenntartani a civilizációnak legalább valamiféle látszatát. Amikor egy kislány holttestére bukkannak, a férfi elhatározza, hogy a titokzatos haláleset végére jár, az igazságkeresése azonban hamarosan megszállottsággá válik…

Őszinte leszek, a borító és a fülszöveg együttesen fogott meg. De a nyomozás teljes mértékben hidegen hagyott, inkább a poszt-apokaliptikus részre voltam kíváncsi.

A történet szerint az amerikai állampolgárságú Jon Svájcban vesz részt egy konferencián, egy isten háta mögötti hegyi hotelben, amikor arról értesülnek, hogy atombomba támadás érte New Yorkot, Washingtont és a világ több nagyvárosát. A lakók egy része azonnal megpróbál eljutni a szeretteihez, de páran a hotelben maradnak, hiszen ellátmányuk van, sok mást pedig úgyse tudnak tenni. Napok múlnak el, amikor fura lesz a csapvíz íze, és Jon pár társával együtt megnézik a víztározót, hogy mi lehet a baj. Hát a baj egy kislány.. egy halott kislány.. akit a víztározóban találnak. A többiek túllépnek ezen a dolgon, hiszen kisebb bajuk is nagyobb annál, hogy rájöjjenek, ki ez a kislány, hogyan került oda és ki követte el ezt a szörnyűséget, de Jon céljának tekinti, hogy azzal, hogy kideríti, ki volt a lány és mi történt vele, végtisztességet ad az elhunytnak...

Ahogy fentebb is írtam, inkább az atomtámadás utáni életbenmaradás izgatott jobban, mint az, hogy ki a kislány gyilkosa. A borító engem picit megzavart, mert azon a képen lévő hotel inkább egy Stephen King Ragyogás féle sztorira asszociált, míg a regényben lévő hotelt egy modern, sokemeletes épületnek gondolnám és nem egy ilyen "kastélykomplexumnak". A történet nagyrészben számomra izgalmas, letehetetlen volt, az író mindig adagolt annyi feszültséget, amivel vitte tovább a történetet és mindig tudni akartam, hogy most mi következik.

Tetszett, ahogy kifejtette, hogy ennyi különböző ember mit is csinál egy ilyen helyzetben. Kikből lesznek vezérek, kik lesznek, akik inkább szeretnének valakit követni, kik gondolkodnak ésszerűen és kik csak a pillanat hevében.

A főhősünk Jon is teljesen hétköznapi ember, egyáltalán nem hős típus. Azzal, hogy a kezébe veszi a nyomozást, kivívja a többiek elismerését és némelyek rosszallását, de az biztos, hogy kitűnik a tömegből. Pedig ahogy többször is utal rá, ő is inkább menne valaki után, valaki parancsa alapján, mintsem ő döntsön dolgokról.

Nagyon tetszett, hogy az írónő pont annyi információt osztott meg velünk a külső világról, amennyit a szereplők is tudhattak. Nem mesélte el, hogy mi folyik a nagyvilágban, pontosan mely nagyvárosok pusztultak el, anarchia van-e vagy az emberek szervezetten élnek és próbálnak túlélni. Áram alig van, azt is beosztják, így a telefonra, netre felcsatlakozni szinte lehetetlen, ameddig a hotelben vannak.

Én többször is elgondolkodtam, hogy ilyen esetben mit tennék? Hiszen Jon egy teljesen másik kontinensen hagyta a családját és azt se tudja, hogy mi van velük, élnek-e még. Elindultam volna-e az ismeretlenbe, hogy mindenképpen hazajussak? Vagy megpróbáltam volna úgy, ahogy ők kivárni, hogy hátha jön értük valaki?

És a net.. mennyien szidják, hogy csak azon élünk. De ebben a helyzetben igenis jól jött, hiszen semmilyen más módon nem lehetett elérni a szeretteket, csak a közösségi médiákon keresztül (az már más kérdés, hogy ha a nagyobb városok elpusztultak, akkor hogyan maradtak meg a Facebook, a Twitter és a többi közösségi média szerverei és üzemeltetői... - de ebbe nem akarok belemenni mélyebben:).

Persze egy idő után elhalványul a nyomozás, hiszen más problémák is előjöttek. Jön a tél, ők pedig itt vannak a hotelben fogyatkozó készletekkel. El merjenek indulni és megnézni, hogy a legközelebbi városban mi a helyzet? Vannak még túlélők? Ki induljon neki az "expedíciónak"? És innentől kezd még érdekesebb lenni a történet, hiszen nemcsak a hotel lakói, de mi is kíváncsiak vagyunk, hogy mi is van a hotelen kívül. Hiszen itt egy idő után már csak a marakodás, az egymásra mutogatás, az unatkozás, majd egymásra "fanyalodás" van. Persze konfliktusok is vannak és a megoldásra is rányomja a bélyegét az, hogy milyen helyzetben vannak az emberek. Tetszett, ahogy bemutatta a szerző, hogy hogy elválnak a csoportok.. az angolul beszélők és azok, akik nem beszélik ezt a nyelvet. Azok, akik mindenért az USA-t és az amerikaiakat hibáztatják és azok, akiket ez hidegen hagy. A személyzet, aki még ilyenkor is hivatásszerűen dolgozik és a vendégek, akik nem igazán tudják, hogy mit is csináljanak...

De mennyivel izgalmasabb felfedezni a környezetet! És mennyivel veszélyesebb is... Hiszen lehet, hogy ők védett helyen vannak, készletekkel, de az biztos, hogy ilyen esetben léteznek bandák, léteznek rosszindulatú, rossz akaratú emberek, akik pont az ilyen helyzetekre várnak...

A történet pedig itt kezd izgalmas is lenni, de sajnos elfordulni is egy olyan irányba, amiből nem tudott sajnos jól kijönni az írónő. Amennyire érdekes, izgalmas volt a regény, a végére úgy elment valami nagyon furcsa valamibe. Kapunk megoldást a gyilkosságra is, de hogy milyet, öööö, azt inkább hagynám. Nagyon sajnálom, hogy így lett vége a regénynek, mert olyan nagy reményekkel indult, izgalmas, érdekes volt és a végére teljesen kifordult magából.

Az, hogy hogyan döntött Jon és mit tett - az nyitott véggel "zárta" a regényt, hiszen ebből még bármi folytatás kijöhet (ha a rajongók vagy az írónő úgy dönt, hogy továbbviszi a történetet). De másrészt le is lehet zárni úgy, hogy a szerző az olvasók képzeletére bízza a továbbiakat.

Összességében tetszett a regény és meg is kapta volna tőlem a maximális pontszámot, ha a végét nem csavarja így ki az írónő. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel egy poszt-apokaliptikus világ, aki szeretné magát beleélni, hogy mi lenne akkor, ha a nagyhatalmak (bár ez nem derül ki a regényből hogy ki és miért indította el ezt az atomháborút) úgy döntenek, hogy nem csak üres fenyegetésekkel riogatnak mindenkit, hanem tényleg megnyomják azt a bizonyos gombot.

Borító: Tetszik, látványos, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a poszt-apokaliptikus világ bemutatása

Mélyrepülés: a történet vége...

Érzelmi mérce: igazán nagy romantikus részek nincsenek a regényben, itt a túlélésről szól minden, persze a felfokozott állapotnak köszönhetően a szereplők néha egymásnak esnek (minden téren), de nem ez a lényeg

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted! 

Nyereményjáték

 

Mindannyian ismerünk olyan történeteket, amiben néhányan igyekeznek túlélni a mindennapokat. Az egyes állomásokon épp ilyen disztópikus thrillerekből olvashattok idézeteket, és az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok a könyvek címeit.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Magának se volna kedve belekezdeni a Trónok harcá-ba, ha bármelyik pillanatban lángra lobbanhatna. Van abban valami szörnyűségesen igazságtalan, hogy az ember meghal egy jó történet kellős közepén, és lemarad a végkifejletről. Persze azt hiszem, tulajdonképpen mind egy jó történet kellős közepén halunk meg. A saját történetünk közepén. Vagy a gyermekeink történetének közepén. Vagy az unokáinkénak a közepén. A halál nagy kitolás a sztorifüggőkkel.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
November 2 - Ambivalentina
November 4 - Kelly és Lupi olvas
November 6 - Könyv és más
November 8 - Hagyjatok! Olvasok!