Marie Lu: The Midnight Star - Az Éjféli Csillag (Válogatott ifjak #3)

 

Marie Lu a Legenda című sorozatával robbantotta be magát a köztudatba, most pedig egy újabb sorozatának záró kötetét olvashatjuk magyarul. A Válogatott ifjak-trilógia utolsó részét, Az Éjféli csillagot is a Könyvmolyképző hozta el nekünk, ráadásul nem sokkal az előző epizód megjelenése után. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!

Könyvmolyképző, 2022

304 oldal

Fordította: AncsaT

Goodreads: 4,12

Besorolás: YA, fantasy

Egykor a sötétség teljesen elborította a világot, és a sötétséget egy királynő uralta.

Adelina Amouteru eleget szenvedett. Szakított azokkal, akik elárulták, és elégtételt vett a sérelmeiért: diadalt aratott. Fehér Farkasként dicsőségben uralkodik, de minden egyes győzelemmel egyre kegyetlenebb lesz. A benne kavargó sötétség kezd kicsúszni az irányítása alól, és azzal fenyegeti, hogy elpusztítja mindazt, amit sikerült elérnie.

Mikor új fenyegetés tűnik fel, Adelina kénytelen felszakítani a régi sebeket, és veszélybe sodorni nemcsak saját magát, de az összes kiválasztottat. Hogy megóvja birodalmát, Adelinának és Rózsáinak össze kell fognia a Tőrökkel – és nem kizárt, hogy ez a kényszerű szövetség bizonyul a legkomolyabb veszedelemnek.

A New York Times listavezető sikerszerző, Marie Lu ezzel a felkavaró és magával ragadó kötettel zárja Az ifjú kiválasztottak sorozatát.

Hagyd, hogy lenyűgözzön!

(az előző részekre spoileres lehet, úgyhogy mindenki úgy olvassa el az értékelést!)

És elérkeztünk a trilógia befejezéséhez. Az egyik szemem sír, a másik pedig... szintén sír. Hiszen kész, vége a történetnek, itt már nincs tovább, el kell engednem végleg Adelinát, Raffaelet, Violettát, Magianot és a többieket. Nagyon megszerettem ezt a kis kompániát és igen, Marie Lu képes volt olyan antihőst alkotni Adelina személyében, akit bár reméltem? hittem? hogy meg fogok utálni a harmadik részre, de mégsem ez történt. Ott álltam mellette, átéreztem a problémáit és továbbra is kedveltem - még azok után is, amilyen királynővé vált.

Mert ugye ott hagytuk abba az előző részt, hogy Adelinából királynő lett, Maeve feltámasztotta Tristánt és Enzot, a Tőrök tagjai elmenekültek és Violetta is otthagyta a nővérét.

Adelina pedig egy elég kemény uralkodó lett - szinte semmivel se jobb, mint az elődje(i). A harag, a düh, a gyász és a belső hangok arra késztették, hogy most a "jelöletlenek" szenvedjenek úgy, ahogy anno a malfettok tették. Az emberei és az alattvalói rettegnek és gyűlölik őt, egyedül Magiano az, akiben megbízhat. Ő az egyetlen, aki szereti, aki próbál neki segíteni.

A másik oldalon pedig ott vannak a Tőrök. Raffaele küzd Enzoval, aki bár visszajött, de látszik, hogy ez már nem az az Enzo, akit mindenki ismer. Üres, lélektelen porhüvely, akinek nincsenek érzései, egyedül az Adelinához való kötés tartja úgy ahogy itt a Földön.

Az élet zajlik, Adelina hódit, háborúzik, csatákat vív, ám egy napon valami történik... a tenger víze "mérgező lesz", a balinák pedig sorra pusztulnak. A kiválasztottaknak pedig egyre inkább romlik az egészsége, a képességeik úgymond ellenük fordulnak. Ez már régóta így volt, de most valami felerősítette őket. Violetta pedig haldoklik.

A kiválasztottaknak pedig - beleértve a Tőröket, Adelinát, Maevet és Terent is - össze kell fogniuk, ha meg akarják menteni a világot...

Jó nagy érzelmi hullámvasút volt ez a rész, bár ezt már megszokhattuk Marie Lunál. Anno a Legenda trilógiánál már megtanultam, hogy szükségünk van egy (vagy több) csomag zsepkendőre a sorozat végén. Itt se volt ez másként. De ne szaladjunk ennyire előre:).

Forrás

Őszinte leszek, rettentően kíváncsi voltam a második rész után, hogy Adelina hogyan fog változni - ha egyáltalán változik. Ő a tökéletes antihős - Marie Lu óta nem sok ilyen szereplővel találkoztam, aki ennyire mélyre került volna és mégis töretlenül kedveltem. Talán ez azért lehet így, mert a szerző rettentően jól felépítette a karakterét, rengeteg saját szemszöget kapott, megismerhettük a múltját és a jelenét, átérezhettük a fájdalmát, a veszteségeit és így könnyebben elviseltük azt is, hogy mivé lett. De azzal, hogy Adelina ilyen kidolgozott lett, úgy éreztem, hogy a többiek valahogy a háttérbe szorultak. Több szereplőhöz is kapunk egy kis háttértörténetet, milyen volt a gyermekkoruk, mi történt velük, amikor malfettok lettek. Így sokkal jobban megérthettük őket - még Terent is, akit az előző részekben én is ízekre szedtem volna, itt már azért sokkal árnyaltabban viszonyultam hozzá.

DE - mégis úgy éreztem, hogy valami kimaradt.

Ott van például Magiano. Az előző részben egy okos, ügyes tolvaj volt, itt semmi más szerep nem jutott neki, mintsem Adelina jelenlegi szerelmét alakítsa. Nem kaptunk belőle túl sokat, nem is tudtam megszeretni, nem éreztem azt a köteléket sem közte és a főhősnőnk között, amit szerintem az írónő szeretett volna elérni. És azért az is elárul valamit, hogy ezerszer jobban érdekelt hogy Lucent és Maeve között mi történik, mint az, hogy Adelina és Magiano között lesz-e szorosabb kapcsolat vagy nem...

Valahogy minden csak és kizárólag Adelina köré csoportosult, úgy éreztem, mintha egy egyszemélyes tragédiát olvasnék - pár felejthető mellékszereplővel.

A történet ettől függetlenül tetszett, érdekes volt, bár az is igaz, hogy nagy részben kiszámítható. El kellett jutni A-ból B-be, úgy, hogy minél többen életben maradjanak és a B pontban jött a nagy csattanó.

Hogy miért is adtam mégis 4,5 csillagot a könyvnek és nem kevesebbet? A vége miatt. Bár igazán az okot nem teljesen értettem, hogy miért is történt, ami.. hiszen én végig úgy éreztem, hogy "A" szereplő mindent megtesz "B" szereplőért, akit mintha tizedannyira sem érdekelne, hogy mi van, mi történik "A" szereplővel.. és a történet végén is ugyanezt éreztem.. (jaj, de nem tudom úgy leírni, hogy ne spoilerezzek közben).

Szóval a vége.. én úgy sírtam, de úgy, hogy az utolsó pár mondatot nem is láttam a könnyeimtől. Marie Lu mestere annak, sőt, egyre profibb benne, hogy valami könnyfakasztó befejezést készítsen. Anno a Legenda sorozatnál is bőgtem, pedig ott ennél ezerszer "jobb" volt a befejezés. Itt gondoltam, vártam, hogy valami ilyesmi lesz, de aztán az írónő tett bele egy csavart, amitől úgy éreztem, hogy huh, mégis jó lesz a vége (már amennyire egy ilyen komor hangulatú sorozatnak jó vége lehet...). Aztán ahogy elhúzta a mézes-madzagot, úgy vissza is rántotta és jött a komor valóság. Marie Lu! Utállak! És imádlak is egyben! :D

Összességében bár számomra nem hozta az előző két rész szintjét, de egy aránylag jó befejezést olvashattam. Akik szeretik Marie Lut és olvasták az előző két részt, azoknak mindenképpen ajánlom.

De csak egy százas zsepivel együtt.

Borító: Gyönyörű, tökéletesen illik a történethez és a hangulatához is

Kedvenc karakter: Adelina, Raffaele

Szárnyalás: Amit Adelina tett...

Mélyrepülés:  Amit Adelina tett... (igen, nem véletlenül írtam le kétszer ugyanazt)

Érzelmi mérce: volt benne romantika, gyász, de alapból nagyon sötét a hangulata az egész történetnek - egy csomag zsepit készítsetek be a végéhez!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Játékunkban a szerző korábbi könyveire fókuszálunk. A feladatotok, hogy az állomásokon található borítórészletek alapján kitaláljátok, Marie Lu melyik könyvére gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 27 - Kelly és Lupi olvas
Április 29 - Sorok között (extra)
Május 01 - Sorok között
Május 03 - Readinspo

Shea Ernshaw: Winterwood - Télerdő

 

Van valami a boszorkányos könyvekben, ami mindenkit elvarázsol… A Gonosz mélység után a Könyvmolyképző Kiadó idén tavasszal ismét hozott nekünk egyet Shea Ernshaw borzongató, boszorkányos regényei közül. Ahogy pedig annak idején a Gonosz mélységről, úgy most is elmondjuk a véleményünket a Télerdőről – egy nyereményjátékkal egybekötve.

Könyvmolyképző, 2022

344 oldal

Fordította: Benedek Dorottya

Goodreads: 3,86

Besorolás: fantasy, ifjúsági, YA

Légy ​óvatos a sötét rengetegben…

Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.

Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.

Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.

A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.

A Télerdőből kiderül, miért.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

Nem sok mindent tudtam előzetesen erről a regényről, de a fülszövege megfogott, a borítója elvarázsolt, így adtam egy esélyt neki.

A történet szerint a Walker-lányokat / családot - mindig is boszorkányoknak tartották. Az idejét se lehet tudni, hogy mióta élnek a Fir Haven körüli erdőben és persze, ahogy már a boszorkányoknál szokás, különleges kapcsolatot tartanak fenn az erdővel és a természettel, köztük a Fonák-erdővel, amelynek rettegett a híre. Aki oda betéved, ritkán jön ki, még az állatok is messze elkerülik. A Walker-lányok azonban tudják a titkát, miszerint csak teliholdkor szabad bemenni az erdőbe, mert olyankor az erdő alszik.... és miszerint bármi, ami elveszik, azt az erdőben megtalálhatják...

Nora a legfiatalabb a Walkerek közül és egyedül tartózkodik otthon, mert az édesanyja elutazott eladni pár üveg mézet. A Fonák-erdőben kóborol, amikor talál egy eszméletlen fiút. Hazaviszi és kiderül, hogy a srác a közeli tó másik partján lévő Kezelhetetlen Fiúk Táborából tűnt el. Ebbe a táborba csupa olyan fiút küldenek a szülők, akikkel már nem bírnak és abban reménykednek, hogy itt majd megnevelik őket.

A fiú elég rejtélyes, nem igazán akar visszamenni a táborba, többször is elmegy, majd visszajön. Közben kiderül, hogy eltűnt még egy fiú és zavaros a történet, hogy mi lett vele - nagy valószínűséggel meghalt. Óriási hóvihar tör ki, az egész környéket elvágva a külvilágtól. Nora pedig az eltűnt? meghalt? fiú zsebóráját megtalálja Oliver kabátjában... Vajon a fiú lehet a gyilkos? És mi történt a másik fiúval?

Én még ennyit nem fáztam egy könyv olvasása alatt sem, mint most. Egyszerűen annyira jól átjött az a dermesztő hideg, amit a szerző megírt mind az időjáráshoz, mind pedig a könyv hangulatához, hogy komolyan mondom, hogy takaró alatt olvastam végig a könyvet:). Rettentő jó lett a hangulata. Dideregtem, fáztam, reszkettem és eszem ágában nem volt kimászni a takaró alól pedig kb 17-18 fok volt kinn.

Az már csak hab volt a tortán, hogy ez az "ítéletidő" és az, hogy a szereplők "be vannak zárva", sem elmenekülni, sem segítséget hívni nincs lehetőségük... és valahol ott mászkál a gyilkos.. egy komoly thriller hangulatát hozták meg, úgyhogy egy jó darabig körömlerágva próbáltam rájönni, hogy mi is történhetett.

Valószínűleg sajnos már túl "vén iszapszemű rája" vagyok, mert körülbelül a könyv felénél  megtippeltem a könyv csattanóját, ami be is jött a végére. De persze így is tartogatott az írónő még pár meglepetést, szóval összességében merem azt mondani, hogy unatkoztam volna a könyv második felében:).

Forrás

Nora érdekes személy, ő próbálja a Walker-hagyományt fenntartani, amit még a nagymamája adott át neki és amit az édesanyja megpróbál teljes mértékben megtagadni. Mivel megbélyegzett az egész család, így se lány, se fiú barátai nincsenek, sosem randizott, nem tartott bulit, nem voltak ottalvós programjai. Most pedig hirtelen ketten is a nyakába szakadnak, Oliver, aki éppoly rejtélyes, mint amilyen jóképű és Nora persze nem tud ellenállni a fiúnak, bár azért a kisördög ott motoszkál benne, hogy mi van, ha a fiú a gyilkos? És kap egy lányt is, Suzyt, aki a táborba beszökött a barátjához, de az ítéletidő miatt nem tud hazajutni. A táborban pedig olyan mostoha körülmények között szállásolják el, hogy úgy dönt, hogy inkább a "holdlány", Nora segítségét kéri, hogy hadd aludjon nála.

Nora pedig elég talpraesett, egész jól kezeli a helyzetet, de hiába tett bármit is, valahogy nem tudott közel kerülni hozzám.

Nem így Oliver. A szerző neki is adott saját szemszöget, így megismerhettük a fiú sanyarú múltját és hogy mennyire nem tud mit kezdeni az adott helyzettel. Arra sem emlékszik, hogy mi történt vele, miért került az erdőbe, viszont titkolóznia is kell, hogy mi is történt a másik fiúval, hiszen Nora neki sem közömbös, de fél, hogyha kiderül az igazság, akkor a lány megrémül tőle...

Jaj, annyira, de annyira nehéz írni erről a történetről úgy, hogy ne spoilerezzek el semmit! Szóval próbálom rövidre fogni:).

Nagyon tetszettek a rövid betekintések a családfába, ahogy egy-egy Walker-lány életét megismerhettük röviden, illetve egy-egy varázskotyvalék összetevőit is megtudhattuk. Tudom, beteg, de egy-két olyan varázsszernél, ahol abszolút hétköznapi összetevők voltak, még én is elgondolkodtam, hogy kipróbálom :D. 

Ott volt még Nora "farkasa", Fin, aki üde színfoltja volt a történetnek és sokat segített a szereplőinknek. 

És persze nem lehet megfeledkezni Oliver kellemetlen lakótársairól sem, akik gonosz, hányaveti stílusuk mellett elég sötét dolgokat rejtegettek...

És a történet vége? Nekem picit gyors lett - túl gyors lett, ahhoz képest, hogy mennyire lassú lefolyású volt a regény nagy része. A csattanója viszont érdekes - bár, ahogy fentebb írtam, nagy részére magam is rájöttem már olvasás közben. 

Összességében azonban tetszett a regény, kellően sötét, komor hangulatú, rengeteg izgalommal és rejtéllyel, amit akár lányoknak, akár fiúknak nyugodt szívvel merek ajánlani :) 

Borító: Gyönyörű, tökéletesen illik a történethez

Kedvenc karakter: Oliver

Szárnyalás: a történet hangulata

Mélyrepülés: ami történt...

Érzelmi mérce: van benne pici romantika, ami nagyon aranyos, de inkább az izgalom és a rettegés az, ami jellemzi az egészet

Értékelés:  

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játékunk a boszorkányos dark fantasy könyvekről szól. Az állomásokon borítórészleteket találtok, a feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a könyv címére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 20 - Readinspo
Április 22 - Könyv és más
Április 24 - Kelly és Lupi olvas
Április 26 - Fanni’s Library

Tracy Wolff: Vonzódás (Sóvárgás #2)

Cartaphilus 2022.

752 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Goodreads: 4,30

Besorolás: YA, paranormális, vámpír, vérfarkas, sárkány, gargoyle

Mi történhetett azokban a hónapokban, amelyekből Grace szinte semmire sem emlékszik? Életbe vágó lenne összeraknia a hiányzó időszak eseményeit, és megtudnia, pontosan ki és mi ő, hiszen visszatérése után minden oldalról ellenségek fenyegetik a Katmare Akadémián. Hudson bosszút forral, és olyan titkokról beszél, amelyek talán örökre elszakítják Grace-t Jaxontól, miközben átláthatatlan hatalmi játszmák fonják be az életét. Ennél is nagyobb veszélyt jelent azonban egy ismeretlen gonosz erő, amely magának akarja őt. A lány hamar megtanulja, mit jelent ritka kincsnek lenni egy misztikus lényekkel teli világban. Ha elbukik, mindenki élete veszélybe kerül. A győzelemnek azonban szörnyű ára van; készen áll vajon megfizetni? 

!!!Kérlek, úgy olvasd a bejegyzést, hogy spoileres lehet az első részre, illetve a másodikra annyiban, hogy kiderül, milyen módon van jelen Hudson.!!!

Tavaly a Sóvárgás mint sorozatindító kötet nekem nagyon tetszett, olyannyira, hogy év végén a legnagyobb pozitív meglepetés kategóriában díjaztam is. Eltekintettem minden Twilight, Vámpírnaplók és a többi hasonlatosságra, mert igenis vágytam egy ilyen jellegű történetre, és alig vártam, hogy megjelenjen a következő rész, igazi guilty pleasure falatként rávetettem magam. 

Brutális függővéggel zárult ugyanis a Sóvárgás, Grace kővé vált egy akciójelenet kellős közepén, és vele együtt eltűnt a frissen feltámasztott Hudson is, Jaxon veszélyes fivére, akit korábban ő maga ölt meg. A Vonzódás majdnem négy hónappal ezután folytatódik, Grace arra eszmél, hogy órára siet, de feltűnik neki, hogy mindenki őt bámulja, pedig ugyan mi változott rajta tegnap óta? Aztán lassan rájön, hogy nem emlékszik a tegnapra, de az aznap reggelre sem, mintha a semmiből termett volna az akadémia lépcsőjén. Nem csoda, hogy mindenki kiakad, a diákoktól a tanárokig, az első sokk után természetesen örülnek neki, főleg a barátai, a családja, és persze elsősorban Jaxon, akit erősen megviselt a távolléte. Hamar kiderül azonban, hogy Grace nem egyedül tért vissza. Abban a bizonyos utolsó pillanatában, amikor Jaxont védte Hudsontól és kővé vált, Hudson is bekerült a testébe, így most kénytelen elviselni őt, amíg ki nem találják, hogy tudják kiszedni őt. Ez egy felettébb kényelmetlen helyzet, hiszen Hudson állandóan jelen van, folyamatosan beszél a lányhoz, és azt sem hagyja, hogy Jaxonnal túl közel kerüljenek egymáshoz. Senki más nem látja, nem hallja Hudsont, de Grace látja a kivetülését, és tudnak gond nélkül kommunikálni. Grace nem emlékszik, hogy mi történt ebben a pár kiesett hónapban, amit nyilvánvalóan Hudson társaságában töltött, de ahogy telnek a napok, egyre több jel utal arra, hogy Hudson egyáltalán nem olyan, amilyennek beállították. Miközben a baráti társaság életre halálra küzd minden egyes varázstárgyért, Grace-ben növekszik a kétely, hogy helyesen cselekednek-e, ha minden erejétől megfosztva, átlagos emberként hozzák vissza Hudsont. 

 

Az írásmód továbbra is addiktív, húz magával a történet, tényleg alig lehet letenni, számomra legalábbis ez az ötlet a szerző részéről, hogy Hudsont ilyen módon vonta  a történetbe, mindent vitt. Izgalmas volt minden egyes beszélgetésük, ahogy lépésről lépésre kialakult valamiféle bizalom köztük, persze nem rögtön az elejétől, és közben is Grace okkal volt kiakadva Hudsonra néhány húzása miatt. Viszont többnyire roppant szórakoztató volt kettejük párbeszéde, azt hiszem az olvasók nagy része igencsak dilemmába kerül, hogyan is érezzen Hudsonnal kapcsolatban, azok a kétértelmű beszólások minden pénzt megérnek. Telnek a napok és a lány egyre többet megtud a saját fajtájáról, a történelmükről, miért ennyire különleges is ő, nem véletlenül tekintenek csodabogárként rá, hiszen ezer éve nem járt közöttük kőszörny. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az eredetiben ez Gargoyle, amit a világon mindenki vízköpőként ismer. Értem én, hogy a fordító valami egyediként akarta bemutatni, de szerintem ezen a ponton ez már annyira nem számít! Annyi részletben egyezik a könyv x másikkal, hogy simán lehetett volna egyszerűen vízköpő a fajtája.  Azért hálás voltam a szerzőnek, hogy ebben a részben elég sokat meg lehetett tudni a világfelépítésről, a különböző lények történelméről. A hierarchiáról is sok szó esett, megjelent a történetben a Kör is, szerepelt a királyi pár, Hudson és Jaxon szülei is. 700+ oldal azért elég sok mindenre elég, bár a Sóvárgás 500+ oldalát is soknak találtam, ez a regény még bővebbre sikerült. Mindig történt valami, nem volt kifejezetten üresjárat érzésem, de van egy lélektani határ nálam, szóval ezt a részt is megvágtam volna egy kicsit a szerkesztő helyében.  Akadt hely a háttér kibontásán kívül a számos mellékszereplő bővebb bemutatására, fejlesztésére. Azt hiszem, hozzám hasonlóan sokan meglepődnek a szereplőkkel kapcsolatos fordulatokon. Akit nem sokkolt a szerelmi háromszög, kap meleg szálat, amivel amúgy semmi baj nem lenne, de a szerző a legváratlanabb ötletét valósította meg, és ahogy tálalta, az nem mindennapi.

Grace karaktere határozottan javult, már nem csüngött megszállottként Jaxonon, mondjuk nem is nagyon tehette, de más szempontból is fejlődött, hiszen kiderült a származása, és büszkén viselte. Határozottabb lett, és valahogy a rózsaszín köd felszálltával felfedezte a különbségeket a két fiú között. Nem mindegy, hogy megvédenek, vagy megtanítanak megvédeni magad. Kibontakozott a lány valódi énje, és ez határozottan előnyére vált.    

Essen szó a romantikáról is. Nos, az első rész édes, cuki, és olykor izzasztóan sistergős jeleneteit el lehet felejteni, Hudson nem hagyta magára párosunkat, ami eleinte bosszantott, aztán már azt vettem észre, hogy neki drukkolok. Ki ne emlékezne a Vámpírnaplókban Damon és Stefan dilemmájára? Azt fogod érezni itt is! (Gondolom a szerző is rajongója a sorozatnak.) Szóval mintha a kémia jelentősen gyengülne Jaxon és Grace kapcsolatában, de ezt nem vettem tragédiaként. Naggggyon durva az első rész tükrében, mekkorát fordult a kocka. Nem is értem, hogyan művelheti ezt a szerző, hiszen létrehozott egy csupa nagybetűs JAXON csodát, a kockahasával meg a szexi hegével, valóságos rajongótáborral, most meg a regény nagy részében fáradt, nyúzott, sérült - mondjuk erre is lesz ám magyarázat. Most viszont itt van HUDSON és mindent visz. Vicces, de olyan igazi szarkasztikus humorral megáldva, kicsit gonosz is, de tulajdonképpen nagyon is védelmező,  a kockahasról meg a kék szemekről ne is beszéljünk. Hudson vitte el a hátán a történetet, Grace egy kicsit besegített neki. Félelmetes a srác múltja, lassan megismeri az olvasó az előzményeket, és kiderül, rossz az, aki rosszra gondolt, nem igazán úgy történtek a dolgok, ahogy tálalva volt, egészen más gonoszsággal szembesül az olvasó, minden képzeletet felülmúlóan.

Egy szót ejtenék még a helyszínekről. Végre nem csak az akadémián folyik a cselekmény, a varázstárgyakat be kell szerezniük, ezért pár különleges helyre eljutnak, többek között a sárkányok temetőjébe, ami az egyik kedvenc részem volt, de nagyon tetszett a Vérontónál tett látogatás is. 

Az utolsó száz oldalon óriási harc dúlt, de tulajdonképpen korábban is voltak versenyek, amik ezt megalapozták, csak gratulálni tudok a szerzőnek, igazán brutálisra sikerült. És még ezután is kaptam egy sokkoló jelenetet, amit újabb izgalmak követtek. És az utolsó mondat, az mindent visz. (Bónusz fejezeteknek is örülhettem megint, most 2 Hudson szemszög került a végére.)

Miért akkor a levonás, ha ennyire tudok ömlengeni a könyvről? Túl sokkkk volt. Több szempontból: egyrészt nem akartam tudni minden egyes átöltözésről, zuhanyzásról, alvásról, brit akcentusról, stb. Tényleg magas az oldalszám, hiába pörög, azért az első feléből lehetett volna kicsipegetni részeket. Másrészt túl erős lett Hudson karaktere, és ez szinte megsemmisítő volt azoknak, akik álompárként könyvelték el Jaxon-Grace-t. Jaxon hibái végzetesek, főleg, ha rásegít a szerző és még nyafogóssá is teszi. Mi lesz ebből? Harmadrészt a végén történtek. De ezt túl spoileres lenne részletezni. Megmagyarázhatatlan dolog, tök logikátlan.

Természetesen olvasom tovább a sorozatot, és persze, hogy belenéztem, mi fog történni. Arra is választ kaptam, vajon emlékezni fog-e valaha Grace az elfelejtett hetekre. Bár ez nem is kérdés, elég nyilvánvaló.

Borító: Gyönyörű.

Kedvenc karakter: Hudson, akármennyire túlzott a karaktere :)

Szárnyalás: A sárkánytemető.

Mélyrepülés:  Valakinek mindig meg kell halnia.

Érzéki mérce: A szinte állandó hármas jelenlétnek köszönhetően nincs privát szféra, úgyhogy ebben a részben minimális még a csók is.

Értékelés: 

Julie Kagawa: A róka árnya (A róka árnya #1)

 

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Julie Kagawa japán mondavilágon alapuló sorozatának első kötete, A róka árnya. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Könyvmolyképző Kiadó, 2022

480 oldal

Fordította: Takács Ágnes

Goodreads: 4,01

Besorolás: fantasy, YA

Egyetlen kívánság új hajnalt ébreszt!

Minden ezredik évben az Ezer Imádság Tekercsének birtokosa előhívhatja a hatalmas Kami Sárkányt a tengerből, és lehet hozzá egyetlen kívánsága. Az idő közeleg… és a tekercs hiányzó darabjait Ivagoto egész területén keresik.

Amikor a démonok megölik a félkicune Jumeko befogadóit, a lány kénytelen elmenekülni az otthonából a tekercs egy darabjával. A sors a titokzatos szamuráj, Kage Tacumi felé tereli őt, aki Jumeko egyetlen reménye a túlélésre. Ám a fiú parancsot kapott a tekercs megszerzésére. Ezzel egy nyugtalanító szövetség köttetik, és Jumeko megkezdi élete legnagyobb megtévesztését, tudva, hogy a titka nem csupán élet-halál kérdése – az egész világ sorsa múlik rajta

A japán mitológia inspirálta történet a kirobbanóan tehetséges

Julie Kagawa tollából.

Az év legelképesztőbb fantasyje.

Úristen! És én ezt a regényt majdnem kihagytam! A rengeteg olvasnivaló közben az utolsó utáni pillanatban vettem észre ezt a történetet - a fülszöveg elolvasása után pedig azonnal le is csaptam rá.

Mindez persze a párom "hibája". Az ő Japán-imádata az, ami engem is megfertőzött és próbálok minél többet megtudni erről az országról, kultúrájáról és persze, ha látok az ide kapcsolódó regényt, akkor arra is kíváncsi vagyok!

A történetünk fő mozgatórugója az emberi gyarlóság és kapzsiság. A legenda szerint a tengerek alján élő Nagy Sárkány ezer évente egyszer, ha a megfelelő halandó megidézi, kiemelkedik a tengerből és teljesíti az őt megidéző ember bármilyen kívánságát. A megidézéshez imák kellenek, mégpedig pontosan ezer. És az se mindegy, hogy milyen imát mormolnak el hozzá. Az imákat leírták, a papírost három részre szakították és különböző templomokban őrzik.

A Sárkány felemelkedésének az ideje pedig hamarosan eljön, így harc indul az imát tartalmazó papíros megszerzéséért...

A történetnek két főszereplője van. Az egyikük Jumeko, aki egy félkicune (félig ember, félig rókaszellem)lány. Őt csecsemőként hagyták ott a Néma Szelek temploma kapujában és az ottani szerzetesek nevelték fel. Első ránézésre embernek néz ki, de bármiben, ami tükröződik, látszódik a két rókafüle és a farka is. Természetfeletti erővel is rendelkezik. Mivel az emberek nem szívlelik a kicunékat, azok bajkeverő mivolta miatt, ezért Jumeko is próbálja minden téren elrejteni a másságát. Egy napon az otthonát támadás éri, egy megígézett oni démon elpusztít és megöl mindenkit. Jumeko az egyedüli, aki megmenekül és a templom féltve őrzött tekercsét (igen, a három részre szakított imák egyik darabkája) kell eljuttatnia egy másik templomba.

Forrás

A másik főszereplő pedig Kage Tacumi, egy démonvadász, az Árny klán harcosa. Egy lélek nélküli, érzelemmentes fegyver, a klán tulajdona. Őt a klánja küldi a tekercs után és első útja a Néma Szelek templomába vezet, ahol meglepődve tapasztalja, hogy a templomot lerombolták, mindenkit megöltek. Itt találkozik Jumekoval, aki az igazság csak egy apró részét mondja el a fiúnak és ráveszi, hogy kísérje el a templomba és védelmezze a békésnek egyáltalán nem nevezhető úton.

A sorozat első része pedig a kettőjük elég kalandos, sokszor életveszélyes útját öleli fel. Az útjuk során nem egy természetfeletti lénnyel kell megküzdeniük, démonok, gakik, kamaitacsik és még sorolhatnám, hogy mennyi minden tör az életükre. Persze nem csak ilyen különleges lények nehezítik vagy segítik az útjukat, hiszen sima földi halandókkal is találkoznak, akik közül mindenképpen kiemelném Okamét, a kegyvesztett ronint. Neki Jumeko segít - Kage simán átnéz rajta, ahogy mindenkin :D, és végül a ronin hozzájuk csapódik. Azzal, hogy ő is a kis csapat tagja lesz, rettentő sok humoros részt kapunk, hiszen a két fiú (férfi) nem igazán szívleli egymást, így a szócsörtéikből nem lesz hiány, de persze Okame magában is eléggé szórakoztató jelenség:D.

Okame felhorkant.
– Úgy tűnik, párbajra hívtak téged, Kage-szan. Inkább te, mint én, habár, ahogy korábban mondtam, nekem nem kell olyanokon aggódnom, mint a becsület és a tisztességes küzdelem. Gondolom, elfogadod a kihívást. Nem akarnád kockáztatni, hogy szégyent hozz… nos, igazából mindenedre. Magadra, a klánodra, a gyerekeidre, az állatállományodra, az útra, melyen jársz, a lábadon lévő szandálra, a rizsgolyókra a tarisznyádban…

A két főszereplőnk pedig... Jumeko rettentő szerethető karakter, okos, ügyes, bátor, bár a világ dolgaiban rettentően nehezen igazodik el. Ez mondjuk érthető, hiszen az élete eddigi 16 évét egy templomban töltötte el. Itt sok mindent megtanult, de a napi élethez szükséges dolgok azok úgy mindenestül kimaradtak. Ez is elég sok humoros helyzetet eredményez:

– A veszély teszi izgalmasabbá, Jumeko-csan – mondta Okame. – Egyik nemes sem fogja megkérdezni, valóban onmjódzsi vagy-e – nincs ennél nagyobb udvariatlanság. Mindaddig rendben leszünk, amíg nem vállalsz jóslást, jövendőmondást vagy démonűzést. – Vállat vont, és gondtalanul a korlátnak dőlt. – Szóval én nem aggódnék miatta. Az udvari majmokat túlságosan lefoglalja majd a tollászkodás, a császárnak való hízelgés, és a többiek túlparádézása, hogy odafigyeljenek.

– Lesznek majmok? – Döbbenten pislogtam. – Nos, legalább szórakoztató lesz. De a majmok rettentően rendetlenek, emiatt nem aggódnak?

Kage pedig... hatalmas szerelem lett. Egy fiatal fiú, akit arra képeztek, hogy ne legyenek érzelmei, ne érezzen semmit - fájdalmat, örömet, szeretetet és ne kötődjön senkihez és semmihez. Egy érzelemmentes fegyver, aki parancsra öl, harcol, szerez meg bármit. Egy különleges fegyvere van, Kamigorosi, amiben egy óriási hatalmú démont, Hakaimonot tartanak fogva, ezáltal a fegyver (és vele együtt Kage) szinte legyőzhetetlen. Jumekot eleinte lenézi, hiszen "csak egy paraszt", de egy idő után nem tud ellenállni a lánynak és apró érzelem szikrák kezdenek fellobbani benne. Ami azért veszélyes, mert érzelemmentesen kordában tudja tartani a kardba lakozó démont. Amint viszont érzelmei lesznek, a démon beveheti a fiú elméjét...

A Jumeko és Kage közti kapcsolat pedig rettentő aranyos. Itt ne várjatok túlfűtött érzelmeket, se forró jeleneteket, ahonnan a két karakter indul, már egy-egy érintés, egymásra nézés is nagyon nagy előrehaladást jelent. Imádtam az összes közös jelenetüket.

Az írónő pedig rettentő alapos munkát végzett. Úgy tanít, úgy adja át az információkat a japán mitológiáról, hogy egy percig nem éreztem száraznak a dolgokat. Maximum a japán elnevezések dolgoztattak meg:D, illetve rávettek arra, hogy ezeket a különféle mitológiai lényeket megkeressem a neten is, hogyan is néznek ki pontosan :).

A regény pedig nagyon akciódús és sokszor filmszerű. Nem egy részt, jelenetet azonnal el tudtam képzelni a filmvásznon is, sőt, szívesen megnézném ezt a történetet mozifilmként (vagy sorozatként) is. 

És a történet vége? Függővég, kemény, körömlerágós függővég, de olyannyira, hogy nekem már az is késő lenne, ha tegnap a kezemben lett volna a folytatása:).

Összességében engem teljesen levett a történet a lábamról, nagyon jókor talált meg, minden sorát imádtam és alig tudtam letenni a könyvet.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a japán mitológiát, az animéket - ők szerintem meg fogják benne találni azt, amit eddig is szerettek. De azoknak is nyugodt szívvel ajánlom, akik még csak most ismerkednek a japán mondavilággal és ezzel a kultúrával. 

Borító: Gyönyörű, elképesztően vonzza a tekintetet

Kedvenc karakter: Jumeko, Kage, Daiszuke, Okame

Szárnyalás: a lendületes, izgalmas történet

Mélyrepülés: Miért lett vége? És miért így lett vége? És mikor kaphatom a következő részt? :D

Érzelmi mérce: nincs semmi, de mégis van.. a Jumeko és Kage közti kapcsolat.. a mai forró viszonyokhoz szokott olvasóknak ez talán kevés lesz, de mégis gyönyörű. Lassan, de valami alakul

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Julie Kagawa mely könyvéből idéztünk? Minden állomáson találtok egy idézetet. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Őriznünk kell a tudást, és átadni, amikor csak lehetőségünk van rá. Ha ismét társadalomban akarunk élni, meg kell tanítanunk másokat is embereknek maradni.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 07 - Szaffi polca
Április 09 - Utószó extra
Április 11 - Utószó
Április 13 - Könyv és más
Április 15 - Kelly és Lupi olvas

Szabó Tibor Benjámin: Elmék labirintusában (EPIC #2)

 

Nemrég jelent meg Szabó Tibor Benjámin Epic-sorozatának 2. része, az Elmék labirintusában. Ennek örömére turnét tartunk a sorozathoz, mely során bemutatjuk nektek a B Team különleges tehetségekből álló csapatát, akikkel együtt kalandoztunk, nyomoztunk, izgultunk és agyaltunk az elmúlt napokban. Ezúttal három tagunk négy állomáson írja meg a véleményét nektek az első és második részről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek könyvet.

Menő Könyvek, 2022

340 oldal

A balatonvilágosi magasparton szilveszterre készül a különleges tehetségekből álló B Team. Hógolyóznak, ugratják egymás, falják Babi néni palacsintáját Márkóék nyaralójában.

Váratlanul azonban szörnyű támadás éri őket, melynek során Alma Peti eltűnik. A gyerekekre rázárul a felnőttek világa, az idő vészesen telik, és a csapatnak arról kell döntenie, hogy bíznak-e a szüleik generációjában, elfogadják-e az ő utasításaikat, vagy inkább egy magasabb rendű, belső parancsnak engedelmeskednek.

Az EPIC második része négy napnyi rohanás történetét meséli el. Mindannyian tudják, hogy csak akkor találhatják meg a barátjukat, ha előbb megértik, miért vitték el őt. Egyik jel vezet a másikhoz, egyik világ nyílik a másikba, és mire feltárul a bűntény titka, a csapat egységét már árulások és szerelmek is veszélyeztetik.

Ennek a regénynek az első részét se ma olvastam.. volt annak lassan már 8 éve is... Azt tudom, hogy nagyon szerettem, hiszen a történet is izgalmas volt és az pedig még inkább vonzóvá tette az egészet, hogy olyan helyeken játszódott a regény, amelynek szinte minden helyszínét ismertem is. Így, amikor jött az a lehetőség, hogy a második részt is elolvashatom, azonnal ugrottam rá.

A történet szerint a kis csapat a Balatonhoz tart a téli szünetben, hogy Markóék téliesített nyaralójában ünnepeljék meg a szilvesztert. De az örömbe üröm is vegyül, ahogy először Sádira rálőnek a parton, majd pedig kiderül, hogy nagy veszélyben vannak. Nem is a kis csapat, hanem inkább Alma Peti, akit állítólag el akarnak rabolni. Ebből kifolyólag a készenléti rendőrség megszállja a nyaralót, de az emberrablókat ez sem tántorítja el a tettüktől és a kis autista fiút elviszik...

A B Team persze nem hagyja ezt annyiban, látván, hogy a felnőttek mennyire tehetetlenek, úgy döntenek, hogy a kezükbe veszik a dolgokat, hiszen ők ismerik a legjobban a barátjukat, talán hagyott nekik valami nyomot, amin elindulhatnak...

Őszinte leszek, bár ezt a részt is nagyon szerettem, de számomra nem tudta megugrani az első részét tökéletességét. A regény eleje, habár izgultam, hogy mi fog történni a kis csapattal és persze Alma Petivel, de valahogy most nem kötött le annyira. Én imádtam a suliban lenni, imádtam együtt "agyalni" a csapattal és ez valahogy most elmaradt. 

Tudom, ez számomra ciki, de nem igazán tudom, hogy mennyi idő telt el az első és a második rész között, de az egyik szereplő számomra túlságosan nagyot változott... Ő pedig Röfi. Ő az első részben, idézem "a kicsit molett kocka, aki előtt nincs hightech akadály, a csapat számítógépes zsenije". Ez továbbra is így van, ő ért a legjobban a "kütyükhöz", de mellette óriásit változott. Mintha kimaradt volna valami a regény első és második része között. Olyan haverjai és kapcsolatai vannak, hogy csak pislogtam. Mikor történhetett ez a nagy barátkozás és legfőképpen, hogyan?

Viszont az is igaz, hogy az ő révén csöppen bele a társaság egy olyan szürreális kalandba, amin még mindig vigyorgok, ha csak rá gondolok :D. Mégpedig egy kemény rapper videóklipjének a forgatására. Tudom, nem ez a lényeg az egész regényből, de számomra ez volt a csúcspont. Ahogy a szerző "bevisz" minket erre a forgatásra, ahogy "átélhetjük", hogy mi folyik ott... az szerintem mindent vitt. 

A többi szereplő viszont Röfihez képest nem sokat változott. Sádi még mindig a csapat harcosa, akit a küzdősport megtanított arra is, hogy ne ész nélkül harcoljon, hanem csak akkor, ha arra pont szükség van. Márkó, a gazdag szépfiú, aki egy ponton számomra meglepetés okozott és nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért is tette, amit tett. Zuzu még mindig egyszem lányként tökéletes tagja a csapatnak és az alakuló nőiességével hol segíteni tud a társainak, hol viszont kalamajkába keveri őket:).

Alma Peti sokat nem szerepel ebben a részben, amit sajnálok picit, mert kedvelem a csendes, de különleges képességekkel rendelkező autista fiút. Talán amiatt, hogy az első rész izgalma már egy picit számomra megkopott, lehet, hogy jó lett volna kicsit többet megtudni a szereplőkről külön-külön is. Példának okáért ott van János. Ha az életem múlna rajta, akkor se tudnék sok mindent arról elmondani, hogy mit is csinált ebben a részben. Annyira szürke volt most szegény, mintha egy harmadlagos mellékszereplő lett volna. 

Ami számomra viszont fura volt, hogy a felnőttek mennyire (nem tudtam rá szebb szót találni) életképtelenek voltak. Alma Peti szülei aztán végképp... a fiú apukája miniszter, de valahányszor ő szerepelt, úgy éreztem, mintha egy paródiát "láttam" volna. Hozzájuk képest a B Team tényleg egy kis zsenicsapat. :)

Tanulni megint tanulhattunk, jó pár érdekességgel ismét gazdagabb lett a tudásom. Az első részben azonban érdekes módon nem éreztem azt, hogy ennyire "tanítani" akarna a regény. Itt azért egy-két szakasznál úgy éreztem, hogy picit "szárazabbra" sikerült, mint kellett volna. 

Ettől függetlenül izgalomból azért most sem volt hiány, főhőseink pedig ismét "beleügyeskedték magukat" egy-két meleg helyzetbe :D . Szóval összességében szerettem ezt a részt is, még akkor is, ha nekem ez most nem ért fel az első részhez. Ettől függetlenül nagyon várom a következő részt, hiszen a szerző ismét egy izgalmas kalandregénnyel örvendeztetett meg bennünket, nagyon odafigyelve arra, hogy a mai fiatalok számára is érdekes legyen. 

Borító: Illik a történethez

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a videó klip forgatás

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Továbbra is a barátság a fő mozgatórugó, még mindig nagyon fiatalok a főhőseink más érzelmekhez, bár az is igaz, hogy valami a távolban alakulgat:) 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyvekben különböző tudományos elméletekről, pszichológiai, történelmi fogalmakról, személyekről is olvashatunk. A játék során leírást kaptok ezekről, és ki kell találnotok az adott elmélet, fogalom, személy elnevezését. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mit takar az adott leírás.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az algoritmusokról matematikailag nem lehet eldönteni, hogy örökké futnak-e, vagy a betöltött adatokra vonatkozó műveletek elvégzése után megállnak. Csak külső utasítás segítségével mondható meg, hogy mi fog történni magával az algoritmussal. Azt az ellentmondást, hogy az algoritmus egy olyan rendszer, amely elméletileg sem tudhatja magáról, hogy mi lesz a sorsa, így nevezzük.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 10. Spirit Bliss Sárga könyves út – Epic 1.
Április 12. Spirit Bliss Sárga könyves út – Epic 2.
Április 14. Kelly és Lupi olvas – Epic 2.
Április 16. Zakkant olvas – Epic 2.

Neal Shusterman: Kaszás (Kaszások kora #1)

 

A Lampion Könyveknek köszönhetően egy újabb zseniális disztópiát tarthatunk a kezünkben. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen a tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány Neal Shusterman díjnyertes kötetéből!

Lampion Könyvek, 2022

384 oldal

Fordította: Horváth Vivien

Goodreads: 4,33

Besorolás: YA, fantasy, disztópia, posztapokaliptikus

Egy ​tökéletes világban nincs mitől félni. Vagy mégis?

Sodró és gondolatébresztő regény Neal Shustermantól, a New York Times bestsellerszerzőjétől.

A nem túl távoli jövőben megszűnt az éhezés, a betegség, a háború és a szenvedés. Az emberiség mindezt maga mögött hagyta, sőt a halál felett is győzelmet aratott, és az emberek újra meg újra megválaszthatják saját életkorukat. De a népesség száma mégsem növekedhet a végtelenségig, ezért a hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket.

Nagytiszteletű Faraday kaszás egy tizenhat éves lányt és fiút választ maga mellé inasnak, habár sem Citra, sem Rowan nem vágyik erre a szerepre. A két fiatalnak nemcsak a mesterség fortélyait és a legkülönfélébb harcművészeteket kell elsajátítania, hanem legalább ennyire fontos, hogy megértsék ennek a különleges hivatásnak a fontosságát és a vele járó erkölcsi dilemmákat.

Kaszás azonban csak az egyikükből lehet, és a kiválasztott első feladata épp a vesztes begyűjtése lesz.

Igen, ez ismét egy olyan könyv, ami körül óriási hype van és ahogyan ez már lenni szokott, már a megfilmesítésén is dolgoznak. :D De engem nem is ez izgatott, hanem a könyv fülszövege.

A történet szerint a nem túlságosan távoli jövőben már annyira fejlett a technológia, hogy a természetes halál az, mint olyan, megszűnt. Akárhányszor elüthetnek, lezuhanhatsz, lelőhetnek, történhet veled bármi, visszahoznak az életbe. Maximum a gyógyulási idő hossza változik. Sőt, az idő kerekét is visszaforgathatod, akárhányszor lehetsz újra fiatal, vagy amilyen korú szeretnél lenni.

De, hogy ne legyen túlnépesedés, Kaszásokat jelölnek ki, akik bizonyos kvótát teljesítve begyűjtenek (értsd megölnek) random módon embereket. Persze ezeknek a Kaszásoknak nincs különleges képességük, ugyanolyan földi halandók, mint Te vagy én, csupán különféle eszközök segítségével veszik el az emberek életét. Ők egy különleges társaság. Az emberek félnek tőlük, rajonganak értük, bármit megtesznek azért, hogy ne őket gyűjtsék be. Persze azzal, hogy emberek döntenek emberek sorsáról... Jogosan merül fel Bennetek, hogy vajon nincs-e részrehajlás? Honnan derül ki, hogy a megfelelő emberből lesz Kaszás, aki mások életéről, sorsáról dönt?

Igen, van egy próbájuk, amin át kell menni, hogy bárkiből Kaszás legyen. Előtte pedig rengeteget tanulnak, képzik őket - fegyvertan, méregtan, etika, történelem, minden, ami ahhoz kell, hogy megfelelően tudják végezni a feladatukat... DE.... a rosta nem teljesen megfelelő, aki pszichopata, az ezen lazán átjut. Így el is jutottunk a JÓ és a ROSSZ harcához...

Faraday Kaszás két fiatalt választ maga mellé tanulónak, de ez valakiknek nem tetszik.. így úgy csűrik-csavarják a dolgot, hogy a két inast egymás ellen uszítják. Normál esetben, ha valaki nem jut át a vizsgán, az visszakerül a "földi halandók" közé és éli az életét tovább. Ebben az esetben viszont úgy dönt a Konklávé, hogy a nyertes inasnak el kell vennie a vesztes inas életét...

És innentől nem mondok egy szót se, hiszen azzal elég sok mindent elspoilereznék. :D.

Citra és Rowan - forrás

Őszinte leszek, imádtam ezt a regényt, minden sorát, letenni alig tudtam a könyvet. Egy nagyon különleges jövőképet kapunk, egy utópiát, ahol minden tökéletes, minden szép és jó, nincs éhezés, nincs gond, baj, betegségek... de mindemellett az emberek még így sem változnak. Ugyanolyan önzőek, kicsinyesek, hatalomra éhesek és sajnos ez a Kaszásokra is jellemző. Egy zárt közösséget alkotnak, de belül ugyanúgy "rohad minden"...

És ebbe a közegbe kerül bele Rowan és Citra, a két fiatal - akaratukon kívül, hiszen egyikük sem akart a Kaszásokhoz tartozni. De többek között pont ezért esett rájuk Faraday választása. És hogy melyikük nyer? Nyerhet-e egyáltalán valaki? Megváltozhat-e a Konklávé döntése? Ezek mind izgalmas kérdések, amelyre a sorozat első része részben választ ad.

A két fiatalt kedveltem, de mégsem ők lettek a kedvenceim. A szerző valahogy nem tudta őket velem megszerettetni. Pedig mind a két fiatal izgalmas helyzetbe kerül, izgulhatunk értük, kedvelhetjük őket, de valahogy megmaradt köztünk a két lépés távolság. Helyettük azonban két Kaszást választottam kedvencnek: Faraday és Curie Kaszást. Imádtam a mentalitásukat, a hivatásukhoz való hozzáállásukat, azt, hogy "embernek tudtak maradni" még egy ilyen állás betöltése mellett is.

És az érzelmi rész? Valami alakul persze, de a szereplőink még fiatalok és ezer és egy dologgal kell megküzdeniük, úgyhogy a szerelemre itt és most nincs idő. Persze az érzelmeik befolyásolják őket nem egy döntésben, ami kihat a sorsukra is. De azért nagy szerelmi szálra ne számítsatok.

Ellenben lesz izgalom, történik annyi minden, hogy higgyétek el, nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy vajon Citra és Rowan összejönnek-e.

És a történet vége? Függővég igen. Bár számomra nem lett annyira körömlerágós, hogy azonnal akarjam a folytatást, de ettől függetlenül szeretném olvasni tovább Citra és Rowan kalandjait.

Hogy tényleg "minden idők legjobb ifjúsági regénye"-e, ahogy a borítón is olvasható? Hát ezt döntsétek el Ti, de az biztos, hogy bitang jó kis történetet vetett papírra Neal Shusterman, amit fiúknak és lányoknak is nyugodt szívvel ajánlhatok - persze a véres részek miatt inkább 14 éven felülieknek. 

Borító: Nekem tetszik, egyszerű, de mégis figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Faraday Kaszás, Curie Kaszás

Szárnyalás: az alapötlet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: igazából volt egy kis romantika, de nagyon elenyészően. A főhőseink fiatalok és van épp elég problémájuk ezen kívül is :)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Neal Shusterman ezen kötete egy posztapokaliptikus világban játszódik. Mostani játékunkban erre a vonalra építünk: minden állomáson találni fogtok egy idézetet egy-egy posztapokaliptikus kötetből, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába, hogy melyik könyvből idéztünk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„A nyugodt elme pedig tiszta tudatot eredményez.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 11. – Fanni’s Library

Április 13. – Kelly és Lupi olvas

Április 15. – Szaffi polca

Április 18. – Spirit Bliss Sárga könyves út

Április 21. – Csak olvass!

Április 23. – Utószó

Április 25. – Deszy könyvajánlója

Április 27. – Hagyjatok! Olvasok!

Április 29. – Olvasónapló

Május 01. – Könyv és más

Május 03. – Sorok között

Rebecca Yarros: Eyes Turned Skyward - Nézz az ég felé (Tiéd vagyok #2)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Rebecca Yarros: Eyes Turned Skyward - Nézz az ég felé című regényét, mely a Tiéd vagyok sorozat második része. A négy pilótaképzős barát közül  ebben a részben Jagger Bateman lesz szerelmes egy titkokkal teli  gyönyörű lányba, a szerző kettejük történetét meséli el.  Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. Rubin pöttyös

416 oldal

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Goodreads: 4,31

Besorolás: romantikus, katonai, kortárs, NA, betegség

Tudd meg, milyen fából faragtak tulajdonképpen!
A húszéves Paisley Donovannel a nővére halála óta (akivel azonos szívbetegségben szenved) úgy bánnak a szülei, mintha porcelánból lenne. Paisley-t azonban semmi sem akadályozhatja meg, hogy végigcsinálja a bakancslistáját – még a halál sem. Pedig majdnem így lett, ám Jagger Bateman kimenti az óceánból, és nem csak újraéleszti: lángra lobbantja a lelkét.
Jagger az ország legkeményebb pilótaképzőjébe jár. Ijesztően szexi, vakmerő, szóval tökéletes egy lány számára, aki mindent meg akar kapni az élettől. Paisley-nek el kell döntenie, mennyit tehet kockára egy fiúért, aki miatt kissé túl hevesen ver a szíve.
Veszélyes vidék felett repülnek… Egyetlen hiba, és mindketten odavesznek a zuhanásban.

 

Tavaly nyáron olvastam a sorozat első részét, ami nem volt ugyan hibátlan, de szerettem a hangulatát, tetszettek a karakterek és a katonás feeling, úgyhogy mindenképp szerettem volna olvasni a folytatását, ami nem kifejezetten folytatás, hiszen itt új páros kerül fókuszba. A sorozatban szereplő négy barát mindegyike megkapja a maga könyvét, így most a második rész Jagger Bateman történetét meséli el. Paisley Donovan-nel egy floridai, tengerparton eltöltött napon ismerkednek meg, amikor egy idióta pasi poénból bedobja a lányt a tengerbe a mólóról, pedig az kiabál, hogy nem tud úszni. Jagger látja mi történik és kimenti a vízből, a gyors lélegeztetésnek hála megmenekül. Elviszi az ügyeletre is, még a számlát is kifizeti, mert látja, hogy a lány titkolni akarja a történteket a szülei elől. Mindkettejükre nagy hatással van ez a találkozás, Paisley érzékei kinyílnak, nem tud közömbösen viselkedni, de ez jelen pillanatban elsősorban Mr. California külsejének köszönhető, Jagger megérdemelné ezt a címet a szívdöglesztő külseje miatt. Még nem ismeri valójában milyen ember, de az, hogy gondolkodás nélkül megmentette az életét, hát erősen beindította, megmozgatta a fantáziáját, megdobogtatta a szívét, és ez az ő esetében nem is olyan veszélytelen dolog. Paisley ugyanis szívbeteg, de ezt az első pillanattól titkolta. Jagger minden álma, hogy helikopterpilóta legyen, és mivel a családja nem támogatta ebben, ezért függetlenítette magát 17 évesen. Egyedül, önállóan végezte el az iskoláit. A nők terén kizárólag az egyalkalmas kalandokat részesíti előnyben, mivel nem akar érzelmileg kötődni, nem zavarhat be a terveibe ez a tényező, nem akar semmilyen elköteleződést. De ez a lány felborította a világát, mert amikor magához tért a parton és kinyitotta a szemét, a világoszöld szemében lát egyfajta tisztaságot, reményt, ezért a szemekért érdemes megváltoznia, jobb emberré válnia. Közben kiderül, hogy Paisley-nek barátja van, Will ráadásul szintén a támaszponton szolgál. Ő volt a nővére legjobb barátja, aki nemrég halt meg, az ő szíve hirtelen, minden előjel nélkül feladta a küzdelmet az élettel. Miután kiderítették, hogy egyforma szívbetegségük van, a lány élete gyökeresen megváltozott, mindenféle vizsgálatok és konzultáció után döntenie kell, vállalja-e a szívműtét kockázatát, vagy műtét nélkül kockáztatja a hátralévő életét. Paisley számolja a napokat a döntésig, és végig akar menni a bakancslistán, míg megteheti. Will és a szülei túlságosan óvják, Jaggerben viszont minden megvan, hogy partnere legyen véghez vinni az álmait.

Tetszett nekem ez a történet, mert tele volt érzelemmel, és kellőképpen keveredett annyi drámaisággal, ami kellemesen izgalmassá tette. Féltettem a lányt a szíve miatt, mivel az én családomat is érinti a szívbetegség több ágon is, így teljesen át tudtam érezni a vívódását a nehéz döntések előtt. Nagy súly nehezedett rá a szülei részéről, de értékeltem benne, hogy ezt remekül kezelte. Nagyrészt le tudta szerelni a felettébb idegesítő anyját, szerencsére az apukája tiszteletben tartotta a véleményét. Az is becsülendő benne, hogy Will-el kapcsolatban is egyenes volt, átlépett ugyan egy bizonyos határt, de azonnal kezelni tudta és így elébe ment annak, ami miatt haragudhattam volna ebben a szituációban. A szerelemi kérdésekben is nehéz dönteni, de az egészségére vonatkozó döntéseket még nehezebb 20 évesen meghozni. Mindezzel együtt parányit idegesített, ahogy visszaszámolta a napokat, azért nem gondolhatja senki komolyan, hogy egy azonos betegség azonos élettartamot jelent, még ha testvérekről is van szó. Ráadásul nagyon-nagyon túltolta a titkolózást az állapotáról, a srác ennél többet érdemelt. Jaggerrel egyikük sem tagadhatta azt az érzelmi kötődést, ami kialakult közöttük már az első fejezetben. Olyan szép íve van a kapcsolatuknak, úgy látom, a szerző igazán jó ebben, mert az első résznél is erre a benyomásra emlékszem. Semmi instalove, amit nagyon tudtam értékelni, lassan de szenvedélyesen haladtak előre a kapcsolatukban. Jaggernek is van múltja, és olyan titkai, amiről azért szólnia kellett volna, miután olyan nagyon támogatta az őszinteséget. Mindketten várták a megfelelő pillanatot a teljes kitárulkozásra, de persze az élet máshogy hozta. Jagger karaktere imádnivaló, jó a humora, erős jellemű, kitartó, védelmező, odaadó és épp megtalálta a boldogság lehetőségét Paisley személyében, sok forog kockán, ezért sebezhető is. Szépen látszik mindkettejük jellemfejlődése, sokat érik a személyiségük, a dolgaikért felelősséget kell vállalniuk. Nagyon értékeltem a szerzőtől, hogy nem csinált egy idétlen szerelmi háromszög ügyet, Will egész jól vette a dolgokat, még meg is kedveltem egy idő után. A szerző stílusa tetszett, nagyon sok szép mondat hangzik el, egész gyűjteményt lehetne kiidézni a szerelmes pillanatok kapcsán. Tetszettek a mellékszereplők is, jó volt újra találkozni Ember és Josh párosával az első részből, és megcsillantak a következő részek karakterei is, Grayson és Morgan mindketten nagyon nem egyszerű esetek a néhány közös jelenetükből leszűrve, alig várom, hogy olvashassam a történetüket. Imádtam a katonai vonatkozásokat, egészen az idióta szívatásoktól kezdve az igazi bajtársiasságig, az éles esetekben a végsőkig kiálltak egymásért. Minden egyes repüléssel kapcsolatos utalást szívesen olvastam, bár én vadászgép rajongó vagyok, de ahogy utána néztem, milyen is egy Apache helikopter (amiért minden pilótaképzős odavan) hát van benne potenciál. 

Mindent összevetve jól szórakoztam a történeten, megvolt benne a kellő humor, érzelmesség, izgalom, remek karakterek, egyenruhában, vagy anélkül, szívből ajánlom és alig várom a következő megjelenést.

Borító: Tetszik.

Kedvenc karakter: Paisley, Jagger

Szárnyalás: Fontos jelenetek helyszíne a könyvtár. Muhaha.

Mélyrepülés: A napok visszaszámlálása idegesített.

Érzelmi mérce: Nagyon tetszettek az érzéki jelenetek, túlzások nélkül, jó időzítéssel íródtak.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

A sorozatban szereplő srácok álmai nem csak a lányok körül forognak, a helikopterek is jelentős szerepet kapnak bennük. Minden állomáson egy-egy katonai helikopterfajta nevének betűit kell helyes sorrendbe rakva beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

Feladvány:  eaoCmhnc

a Rafflecopter giveaway

További állomások:
04.07 Kelly és Lupi olvas
04.09 Angelika blogja
04.11 Könyvvilág