KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2023. október 15., vasárnap

Lynn Painter: Jobb mint a filmeken (Jobb mint a filmeken #1)


A Kossuth Kiadó jelentette meg Lynn Painter: Jobb mint a filmeken című regényét, melyben a végzős Liz romantikus filmekkel és érzelmes zenékkel átszőtt szerelmi életébe nyerünk bepillantást. Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Kossuth Kiadó 2023.
416 oldal
Fordította: Nimila Ágnes
Goodreads: 4,30
Besorolás: YA, kortárs, romantikus
 
Az ​örök álmodozó Liz Buxbaum szíve már gyerekkora óta Michaelért dobog. Azonban szerelme mindig hűvös és távolságtartó volt vele, idővel pedig elköltözött egy másik városba. Amikor a fiú visszatér, Liz mindent megtesz, hogy az áhított szerelem végre beteljesüljön, és Michael legyen a partnere a szalagavató bálon. Célja elérése érdekében még a szomszéd sráccal, Wesszel is összehaverkodik, akivel pedig gyerekkoruk óta folyton csak borsot törnek egymás orra alá. Liz abban bízik, hogy Wes jóbarátja Michaelnek, és majd segít összehozni vele a régóta vágyott, romantikus randevút.
Miközben mindent elkövetnek, hogy Michael felfigyeljen Lizre, a lány azon kapja magát, hogy egyre jobban megkedveli West, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fiúval. Bár Liz azt hiszi, mindent tud a tökéletes randiról és a romantikus szerelemről – hiszen nincs olyan romantikus film, amelyet ne látott volna legalább százszor –, egy idő után úgy érzi, át kell értékelnie mindent, amit korábban gondolt a boldogságról. Mert hiába Bridget Jones minden jótanácsa, hiába a 10 dolog, amit utálok benned humoros pillanatai vagy a Kate és Leopold tündérmesébe illő története, a valóság mindig sokkal fordulatosabb és emlékezetesebb, mint a filmek. És persze igazabb is.
 
Januárban lesz 13 éve, hogy elkezdtem a blogolást, és teljesen világos volt számomra, hogy az itt ajánlott könyvek túlnyomó része a young adult zsánerből kerül majd ki, mert ez a kedvenc műfajom, szeretek fiatalokról olvasni, a legmélyebb problémáiktól a legboldogabb első szerelem érzésig. Mindig is kerestem a "legjobb" ya regényeket, és ha rábukkantam egy-egy kincsre, jöhetett a hype-olás. Persze nem minden történet tetszik mindenkinek egyformán, mégis vannak kivételek, a Jobb mint a filmeken pontosan ilyen regény. Sok remek fantasy van a piacon fiatal szereplőkkel, ezekből sosincs hiányérzetem, de a mai világunkban játszódó sztorikból alig-alig találok olyat, amit beválogatnék az all-time-fav polcomra. Kevés könyv kerül ide fel, idén eddig egy felnőtt fantasy, de most bővül a polc, méghozzá a Jobb mint a filmeken regénnyel. 
Liz Buxbaum egy reménytelenül romantikus lány, most kezdi a végzős évét a gimiben, és a romantikusságát egészen komolyan kell érteni. Az öltözködésétől kezdve, ami jellemzően virágos, zsebes, fodros ruhákból áll, egészen a napi rendszerességű romantikus filmnézésig, az egész élete arról szól, hogy álmodozik a tökéletes szerelemről egy tökéletes pasi oldalán. Néhány éve meghalt az anyukája, akivel nagyon szoros kapcsolata volt, bár apukája nemrég újranősült, Helena nem pótolhatja őt. A végzős év ráadásul tele van anyukás tevékenységgel, mint pl. a báli ruha kiválasztása, amihez Liznek az igazi anyjára lenne szüksége, emiatt halogatja a vásárlást a végtelenségig. Egyre többször hazudik a barátnőjének, veszélybe sodorva a barátságukat. Az életét alaposan felkavarja gyerekkori szerelmének visszaköltözése a városba, Michael jobban néz ki, mint valaha, és Liznek csakis az a cél lebeg a szeme előtt, hogy felhívja magára a figyelmét, és összejöjjenek, ő lett az álompasi a szemében. Ehhez a feladathoz Wes segítségét veszi igénybe, aki az idegesítő szomszéd srác, gyerekkoruk óta borsot törnek egymás orra alá, oda-vissza. Ez a titkos szövetség kiterjed az új ruhák vásárlásától egészen egy kapcsolat színleléséig a cél érdekében, és persze az átélt élmények, katasztrófák és vicces helyzetek során Lizben megkérdőjeleződik, érdemes-e Michael után vágyódnia, hiszen Wes-ben sokkal több van, mint amit valaha gondolt.
A szerző Liz szemszögéből meséli el a történetet, érdekesség, hogy minden fejezet elején egy-egy idézetet is kapunk azokból a romantikus filmekből, amiket nap mint nap újranéz, akár századszor is. Nagy részét én is láttam már, sőt bevallom nem is egyszer, amit meg nem, azokat felvettem a megnézendők listájára. Sokan furának tartják a lányt a romantika őrülete miatt, de számomra Liz viselkedése nem volt szokatlan, a gyászfeldolgozás része volt ez, az anyukája hiányát próbálta ezzel pótolni, rá akart hasonlítani több dologban is. Együtt rajongtak a romantikáért, ez töltötte ki a szabadidejüket, egyszerűen a lány tovább akarta vinni az emlékeket. Teljesen természetes, hogy nem fogadja el egykönnyen Helenát, akinek mostohaanyaként nagyon nehéz a helyzete, hiszen tudatosan nem akarja az anyja helyét elfoglalni, de legalább jó barátja szeretne lenni, mégis nagyon nehéz ez a folyamat, főképp egy felnőttkor küszöbén álló lánnyal. A magába fordulás majdnem elrontotta a legjobb barátságát is Joss-al, akinek többször is inkább hazudott, nem volt kész megnyílni és beszélni a problémáiról. Nagyszerű volt ebben a történetben Liz fejlődését végigkísérni, alapjában véve is egy kedves, együttérző lány, óriási kreatív szellemiséggel, jó volt látni, hogy megtalálja az útját az élete minden területén.
A komoly témák után végre rátérek a regény lényegére, hiszen ez egy vérbeli romantikus szerelmi történet. Mondhatnám azt is, hogy az első pillanattól tudtam, hogy Wes lesz az igazi, de szerintem ezt minden olvasó érzi, azért sem spoileres ez, mert a fülszöveg is sugallja, szóval ne szidjatok. Michael egy aranyos srác meg minden, de itt a Wes van a főszerepben. Imádom a szerzőt, amiért kitalálta ezt a szomszéd-rosszfiú karaktert, akiről elég hamar kiderül, hogy igazából egy gondoskodó, védelmező, okos, hűséges és rendkívül jóképű srác, aki játssza a szerepét, csakis azért, hogy Liz közelében lehessen, és lépésről lépésre elérje, hogy ez a lány végre felnyissa a szemét. Annyit viccelődtek egymással, rég nem nevettem ennyit együtt a szereplőkkel. A köztük növekvő feszültséget imádtam, voltak persze szomorúbb pillanatok is, de ez is része kellett legyen a kapcsolatuknak. Szerettem Wes-ben, hogy az ugratások mellett tudott bocsánatot is kérni, tudott hazudni is érte, ha arra volt szükség, mindezt azért, hogy megvédje. Ő elfogadta a lányt, olyannak, amilyen, jaj és imádtam a szarkazmusát ugyanúgy, mint ahogy a cuki becézéseit.
A fejezetek előtti filmes utalásokat már említettem, de ez semmi ahhoz képest, amennyi magában a történetben van, szó szerint megszámlálhatatlan filmes és zenei utalás. Liz az összes élethelyzetére képes lejátszási listát készíteni, a technika pedig rendelkezésre áll a mai világban, a Spotify-on meg is hallgathatod például a kapcsolódó közös Wes-Liz listájukat.
Ez a regény megmozgatott bennem rengeteg érzelmet, a gyásszal kapcsolatban ugyanúgy, mint a barátsággal kapcsolatban, persze leginkább a Liz-Wes párosért való izgalmak terén. Az érzékiség teljesen arányos volt a korukkal, néhány izzóan vágyódós csókjelenetnél több nem történik, és nem is hiányzott. (2024 második felére érkezik majd angolul a történet második része, a Nothing Like the Movies, ami már váltott szemszögű lesz.) Tökéletes volt a feszültség adagolása, a humorral való ellensúlyozás, és a HEA sem maradt el. Hogy ez abszolút kiszámítható volt, kit érdekel? Egyszerűen varázslatosan jó volt az első oldaltól az utolsóig, végtelenül szórakoztató. A szerző felkerült a radaromra, be fogom szerezni a többi könyvét is.
Gondoltatok arra, mekkora poén, ha valaha hozzámegy Liz Wes-hez, akkor Elizabeth Bennett lesz a neve?
Érdemes ellátogatni a szerző oldalára, ahol fincsi csemegéket találhattok, például jó pár Wes POV jelenetet: https://lynnpainter.com/misc-content (Update: elolvastam a novellákat, cuki mind, legjobban a Wes and Liz's College Road Trip tetszett, ami hosszabb is volt a többinél és váltott szemszögű. A többi Wes POV novella sokat hozzátett a srác családi hátterének megismeréséhez, és természetesen imádtam újraolvasni az ikonikus jeleneteket Wes tolmácsolásában.)
Képek: saját

Borító: Eredeti, nagyon cuki, imádtam hogy tartozik könyvjelző is a regényhez.
 
Kedvenc karakter Wes, Liz.

Szárnyalás: A csillagnézés a titkos helyen, és az autós jelenet.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Abszolút a young adult határain belül marad, cukin imádni való a szerelmi szál.

Értékelés: 

 
NYEREMÉNYJÁTÉK

Liz imádja a romantikus filmeket, így a játékunk is ehhez a témához kapcsolódik. Ismerjétek fel a képek alapján a könyvben is szereplő ikonikus filmeket, és a helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
 
További állomások:
10.15 Kelly és Lupi olvas
10.17 Fanni’s Library
10.19 KönyvParfé
10.21 Hagyjatok! Olvasok!
10.24 Sorok között 
 

 
 

2023. október 12., csütörtök

Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia #2)

 

Rose és Lissa kalandja egy újabb izgalmas történetben folytatódik! Egy brutális támadást követően a Szent Vlagyimir Akadémia falai között is fokozzák a tanulók védelmét, így felbukkan Rose anyja, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway is.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak a Vámpírakadémia második részéről, és ne felejtsetek el játszani se! Egy szerencsés olvasónk megnyeri a Dermesztő ölelést az Agave Könyvek kiadónak hála.

Agave Kiadó, 2008
306 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 4,26
Besorolás: YA, fantasy, romantikus, urban fantasy

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit damfír testőrtanoncként kell átélnie, de még oktatója, a vonzó Dmitrij is valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.

Közben a vérszomjas strigák lemészárolnak egy patinás mora családot, a váratlan és brutális támadás pedig készenlétre ösztönzi a Szent Vlagyimir Akadémia vezetőit. Hogy megvédjék a tanulókat, a legjobb damfír testőröket hívják segítségül, többek közt Rose anyját, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-t is, ráadásul az idei sítáborban a veszély miatt kötelező a részvétel. Idaho hótól csillogó lankái azonban csupán látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, így Rose-nak cselekednie kell. A hősiesség ugyanakkor mindig nagy árat követel.

Nem hittem volna, hogy újra beköltözik az életembe Richelle Mead és a Vámpírakadémia kis csipet-csapata, de soha ne mondd, hogy soha. Az AGAVE újranyomja a sorozatot, csodálatos, különleges borítóval és ennek kapcsán a Blogturné felkarolta ezt a rettentően jó kis történetet. Nem is tudom, hogy hány éve már (illetve tudom, de nem merem leírni:), hogy a kolléganőm a kezembe nyomta az első négy részt, hogy ők már kiolvasták a könyveket és rám gondoltak, hogy nekem is tetszene. Én pedig kíváncsian beleolvastam az első részbe és kész. Végem lett. Nem bírtam abbahagyni és szó szerint tűkön ülve vártam, hogy a kiadó elhozza nekünk az utolsó két részt is. Örök szerelem lett ez a sorozat. De annyira, hogy a Facebookon még rajongói csoportot is alakítottunk, szerveztünk összejöveteleket, játékokat, készítettünk trailert a spin-off sorozathoz, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a kiadóval és még Farkas Veronikával, a sorozat fordítójával is szerveztünk egy összejövetelt. Nagy volt akkoriban az élet a Vámpírakadémia körül:).

Na de térjünk vissza erre a részre, hiszen most a második rész van reflektorfényben. Ebben a részben picit tovább bonyolódnak a dolgok, hiszen a strígák egyre merészebbek és egyre kegytelenebb  és véresebb gyilkosságokat követnek el. A legutóbbi mészárlás után pedig az iskola össze tanulója, a testőrtanoncokat is beleértve kötelezően részt kell vegyen a téli sítáborban, ahol egy újabb szereplő csatlakozik a kis kompániához: ADRIAN IVASHKOV. Szerény személyem mindig is a rosszfiúkért volt oda a regényekben, így szinte azonnal felfigyeltem a zöld szemű álomjáróra. Richelle Mead egy zseni volt, ahogy megalkotta ezt a karaktert. Bár itt még csak apró szerepet kap Adrian, de már  most megmutatkozik az a hol humoros, hol szexi, hol kicsit ijesztő stílusa, ami miatt annyian beleszerettünk. Gyimka pedig joggal lehet féltékeny a srácra, mert szerintem elég erős konkurenciát kapott Adrian személyében. 
Természetesen nem csak a gyilkosságok miatti félelem járja át a társaságot, hanem van itt bőven érzelmi vihar is. 
Rose egyre inkább odavan a mentoráért, Gyimkáért, aki persze próbálja továbbra is fenntartani a tanár-diák kapcsolatot.
Lissa egyre több időt tölt Christiannal, amit Rose nem néz jó szemmel, ha pontos akarnék lenni, akkor rettenetesen féltékeny a mora fiúra. De, hogy még bonyolultabb legyen az érzelmi rész, megjelenik Rose anyja, a nagyon híres testőr és persze sem Rose, sem az anyja, Janine nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Rose pedig szerelmi sokszögbe kerül, hiszen ő Gyimkáért van oda, érte pedig Mason rajong és persze Adrian is egyre több időt tölt a testőrlánnyal.

Az én álomcastom: Adrian, Rose és Dmitrij
Rose még mindig óriási kedvencem, egyszerűen imádom a karakterét. Richelle Mead alkotta meg azt a YA főhősnőt (pedig mire ez a sorozatot megismertem, már megfordult jó pár regény a kezem között), akit először mertem "badass" főhősnőnek nevezni. Bátor, önfejű, a barátaiért bármit megtevő testőrlány, akinél azért a zűrösebb helyzetekben egyelőre még megmutatkozik az, hogy mennyire fiatal. Követ el hibákat, nem is keveset, de melyikünk volt tökéletes ebben a korban? A fiúk között is teljesen jól helytáll, megmutatva, hogy egy lány is ér annyit, mint bármelyik fiú testőr. 
Dmitrij pedig.... nekem ő túlságosan tökéletes. Jóképű, kedves, segítőkész, de a rizikós helyzetekben egy nagyon kemény harcos. Tökéletes mentora (és álompasija) Rose-nak. Én már tudom, hogy mi lesz a végkifejlet kettőjük között, így inkább csendben maradok:), de annyit azért elárulok, hogy kettőjük között forr a levegő, olyan kémiájuk van, hogy még a lapok is ízzanak. 

Richelle Mead pedig most kezdi a történetet igazán beizzítani, egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok beszélni arról, amilyen odafigyeléssel és odaadással építi fel a történetet, a világot, amiben játszódik és a szereplőit! (igen, ezt anno a molyra írtam, az írónő jellemzéseként, de minden egyes szavával még ma is egyetértek!). Képes a feszültséget szépen lassan adagolni egészen addig, hogy szinte képtelen leszel letenni a könyvet, míg a végéig nem jutsz el.
Sőt, a YA regényeknél ritkán látott módon képes volt arra is, hogy a főbb szereplők közül "kiiktasson" valakit, akit szerintem sokan kedveltünk. Őszinte leszek, engem nagyon felkavart ennek a szereplőnek a halála :(.

Összességében így jó pár év után újraolvasva is meghozta ez a rész azt az élményt, ami miatt annyira szerettem ezt a sorozatot. Senkit ne riasszon el, hogy vámpírokról van szó, mert az írónő egy igazán JÓ vámpíros YA történetet alkotott, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Ha másért nem, akkor Adrian Ivashkovért (vagy a másik tábor miatt - Dmitrijért:D) érdemes belekezdeni a sorozatba.

Borító: Bár én a régi kiadás borítóit is kedveltem nagyon, de ez valami gyönyörűséges. És nekem, mint, akinek nagyon fontos egy könyv borítója... muszáj beszereznem az új kiadás összes részét, mert ez egyszerűen KELL!

Kedvenc karakter: ADRIAN... és ADRIAN... és ADRIAN... és persze Rose, Mason, Lissa, Christian és Dmitrij

Szárnyalás: az izgalmas történet és a kémia a szereplők között

Mélyrepülés: az egyik kedvenc szereplőm halála (direkt nem írom le, hogy ki, de őt nagyon megkönnyeztem)

Érzelmi mérce: vannak humoros részek, vannak forróbb részek, de olyan is, aminél egy picit összetörik a szíved

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!



Nyereményjáték:
A mostani játékunkban olvasnotok kell! A kiadó oldalán találtok egy röpke beleolvasót a Dermesztő ölelésbe, aminek az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Milyen hosszú az út, amire Dmitrij és Rose indul?


A blogturné további állomásai:
[Blogturné Klub]
Október 9 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
Október 12 - Kelly és Lupi olvas
Október 15 - Függővég
Október 18 - Insane Life
Október 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 24 - Kelly és Lupi olvas ~ Kedvcsináló idézetek
Október 27 - Sorok között
Október 29 - Hagyjatok! Olvasok!

Stephanie Garber: A soha többé balladája (Volt egyszer egy összetört szív #2)


Stephanie Garber  Volt egyszer egy összetört szív című regénye világszerte elrabolta az olvasók szívét. A Kolibri Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvashatjuk a sorozat második részét, A soha többé balladáját, melyben Jacks és Evangeline kalandjai tovább folytatódnak a Fenséges Északon. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt a Valorok titkát és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.
 
Kolibri Kiadó 2023.
380 oldal
Fordította: Sepsi László 
Goodreads: 4,56
Besorolás: fantasy, ya, mágia
 
Amikor nem tudod, miért küzdesz. A szerelemért vagy éppen az ellen?
Miután Jacks, a Szívek Hercege elárulta, Evangeline Fox megfogadta, hogy soha többé nem bízik meg benne. Frissen felfedezett varázserejével azért harcol, hogy visszanyerje esélyét a boldogságra, amitől Jacks megfosztotta.
Csakhogy az útjaik megint keresztezik egymást.
A VOLT EGYSZER EGY ÖSSZETÖRT SZÍV folytatásában Evangeline-t gyilkos átok sújtja, amelynek megtöréséhez kénytelen elfogadni Jacks segítségét, akitől legjobb lenne óvakodnia. Régi barátokkal kerülnek szembe, új ellenségekkel veszik fel a harcot, és próbálnak megküzdeni a gonosz intrikákkal és a rontásokkal, amik fejekkel és szívekkel játszanak.
Evangeline mindig is bízott a szívében, de ezúttal nem biztos, hogy érdemes hallgatnia rá…

 
Nagyon vártam már a megjelenést, számítottam rá, hogy végre egy olyan könyvet vehetek a kezembe, ami garantáltan elvarázsol, ahogy Stephanie Garber eddigi összes könyve. A külvilág megszűnik ilyenkor körülöttem, és boldogan merülök bele a varázslatba, és próbálok lassan olvasni, hogy még tovább tartson. 
Az első rész vége meglehetősen váratlan volt, Evangeline csalódott Jacksben, kiderült, hogy ő mérgezte meg Apollót, aki végül is nem halt meg, de öntudatlan állapotban van. A fátum azt akarja, hogy a lány kinyissa a Valorok Kapuját, ami mögött pontosan nem tudni mi is rejtőzik. Jacks egyértelművé tette, Evangeline kizárólag azért van még életben, mert ő a kulcs, és szüksége van rá. A kapu kinyitásához azonban meg kell szerezniük a négy követ, amiből csak egy van meg jelenleg, Káosz tulajdonában. Káoszról is csak a kapunyitás után kerülhet le a sisakja, így ő is ezt akarja. Néhány mondatban képtelenség leírni, mennyi minden történik ebben a részben, lehetetlen vállalkozás, annál is inkább, mivel a lehető legszövevényesebb a cselekmény. Ha minden apró részletre oda akarsz figyelni, akkor kénytelen vagy lassan olvasni, pedig inkább arra késztet a regény, hogy gyorsan lapozz, mert egyszerűen megöl a kíváncsiság, mit tartogat a következő oldal. Meglepetéseket, lépten nyomon újabb fordulatot. Apollo él, de nem önmaga, ráadásul tükörátok köti össze Evangeline-el, tehát ha egyiknek baja esik, a másik is érzi, ez különösen rossz abban az esetben, ha a férj épp üldözi a feleségét. A legkétségbeejtőbb pillanatokból is létezik kiút, és nekem ebben a részben ez volt a kedvencem, amikor Jacks biztonságos helyre, a Pagonyba viszi a sérült lányt, ahol felépülhet, viszont ez a hely megváltoztat korábbi elméleteket, és valami egészen fantasztikus meglepetést is tartogat. Nekem nagy kedvencem Jacks a kezdetektől, azt várom, hogy végre megkapja ő is a maga boldogságát, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a sorozat végén nem csalódunk a szerzőben. Stephanie azonban a boldog végkimenetel előtt alaposan megtáncoltatja az olvasók idegeit. A kapunyitáshoz szükséges köveknek varázserejű hatásuk is van, mint például az igazmondás. Jacks rejtekhelyén mindkettejük részéről elhangzanak olyan mondatok, gondolatok, amik létezéséről még ők maguk sem tudtak, mélyen eltitkolták eddig. Számomra viszont ez reménykeltő volt, szívmelengető és nagyon-nagyon romantikus, igazolta a titkos elméleteimet. Amikor a rengeteg baljós esemény után végre felcsillant valami boldogságmorzsa, a szerző újra egy nagyon durva fordulatot hoz, amire tényleg senki nem számított, és én ott ültem a könyvvel a kezemben a vége feliratnál és azt hittem ott halok meg. Persze az utolsó utáni oldalon is van meglepetés, mert a VÉGE után is van valami, amit a szerző zseniális történetvezetésének köszönhetünk. Áldozat és remény.
Az a véleményem, hogy erről a történetről tényleg nem érdemes részletesen beszélni, mert minden egyes cselekményelem spoileres, és csak akkor nyújt teljes élményt a sztori, ha az olvasó maga fedezi fel az összefüggéseket. De azt elmondhatom, hogy mi nyűgözött le engem. Az első részben talán a kriptajelenet volt az, ami érzelmileg a legnagyobb kilengéseket okozta. Most több ilyen érzelmileg meghatározó jelenet is volt, főleg a Pagony varázslattal átszőtt szobáiban, termeiben, ahol sok-sok igaz, eddig ki nem mondott szó hangzott el. Imádtam ezeket a jeleneteket, amikor igazán önmaguk a szereplők, főleg Jacks. A másik lenyűgöző elem maga az Ijász és a Róka mese, ami annyi találgatásra ad okot, miközben átszövi az egész regényt. Evangeline a róka, ez mondjuk nem meglepetés már csak a nevéből fakadóan sem, de az Ijász személye az kérdéses, legalábbis eljátszhatunk a gondolattal és a lehetőségekkel.
A karakterek nekem most sem okoztak csalódást. Evangeline persze hoz megkérdőjelezhető döntéseket, de hát ha nem tenné, akkor nem lehetne mit helyre hozni. Ennek ellenére szeretem őt. Csodás, hogy a hite a szerelemben nem rendült meg, a csalódások ellenére sem. Naivnak tartható, pedig lehet, hogy arra vezethető ez vissza, hogy mindenkiről a jót feltételezi, alapból együttérző és kedves. Jacksről rengeteg információ kiderült a múltjával kapcsolatban, le voltam nyűgözve, ahogy a kirakós darabjai a helyükre kerültek. Amit a végén tett, arra pedig nincsenek szavak. Nem tudtam, hogy talán jobban fogom kedvelni a karakterét Legendnél, de ezek után esélyes rá. Sokkal több van benne, mint amit a hideg külső látni enged. Méghogy képtelen a szerelemre! Majd meglátjuk, mennyire nem igaz ez, legalábbis remélem! Az almaevés még mindig hatalmas kérdőjel, mikor és milyen színűt eszik? Ha a végén ez kiderül, kénytelen leszek újraolvasni, mert szétvet a kíváncsiság, mi is a rendszer. A mellékszereplők egészen megleptek, főleg Luc, akiről nem feltételeztem, hogy tud barátként viselkedni. Apollo mindenkit meg fog lepni, de ne felejtsük el, hogy átok alatt áll, szóval nem lehet véglegesen elítélni, - gondoltam ezt egészen a végéig -, de aztán nagyot fordul a világ vele kapcsolatban is. Káosz is hatalmas gyomorszájon vágást okoz, egyetlen szót sem mondhatok róla, annyira spoileres lenne. Mindenkinek van valami titka, múltbéli sebek, amelyek nem hegednek be könnyedén, ennyi idő elteltével sem. Lala is határozottan ebbe a kategóriába tartozik, csak kapkodtam a fejem vele kapcsolatban is.
Összességében egy gyönyörűen megírt folytatást olvastam, ami egy pillanatra sem hagyott nyugton, minden fejezet meglepett és újabb bonyodalmak felé vitt. Lenyűgözően izgalmas, szívszorító, keserédes, de mégis reményteli olvasásélmény volt számomra, olyan véggel, ami megölt, aztán újraélesztett, hogy tudjak kínlódni még lassan haldokolva, míg meg nem kapom a befejező részt. Az angol nyelvű megjelenésre október 24-ig kell várni, szerintem az elsők között leszek, akik lenyomozzák, mi lesz a vége. Óriási kedvenc ez a sorozat!      
1.kép Pinterest, 2.kép saját
  
Borító: Eredeti, nagyon tetszik.
 
Kedvenc karakter Jacks, Evangeline.

Szárnyalás: A Pagonyban törött napok.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Kettejük között egy csók sem csattanhat el, mégis végig ezt várod.

Értékelés: 

 
Nyereményjáték
 
Mostani játékunk során a sorozat első részére fogunk koncentrálni. Minden állomáson találtok egy szereplőt aki valamilyen formában megjelent a regényben, de a nevek betűi sajnos összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni hogy kinek a nevét ismertétek fel a feladványban. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
FELADVÁNY:    ALOPOL SITTU DIACANA
 
További állomások:
10.12 Kelly & Lupi olvas



2023. október 7., szombat

Penelope Douglas: Punk 57

Könyvmolyképző Kiadó 2023.
336 oldal
Fordította: Szabó Csilla
Goodreads: 3,79
Besorolás: YA, erotikus, bullying, realista, romantikus

Tökéletesen ​illettünk egymáshoz. Amíg nem találkoztunk.
MISHA • Ötödikben a tanárunk levelezőtársakat keresett nekünk egy másik suliból. A nevem miatt lánynak hittek ott, és egy Ryen nevű diákkal párosítottak össze. Az én tanárom azt hitte, Ryen fiú, ezért beleegyezett. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjünk a hibára. Aztán egyszer csak már mindenen vitatkoztunk Ryennel. Melyik a legjobb pizza? Android vagy iPhone? Eminem a világ legjobb rappere, vagy sem?
És ez csak a kezdet volt. A következő hét évben ezek voltunk mi. A levelei mindig fekete papíron, ezüst tintával írva érkeznek. Néha hetente egy, néha egy nap alatt három, de szükségem van rájuk. Ő az egyetlen, aki motivál, megnyugtat, aki elfogad úgy, ahogy vagyok.
Csak három szabályunk van. Semmi közösségi média, nincs telefonálás, nincsenek képek. Jó ez így, ahogy van. Minek rontsuk el? Egészen addig, amíg szembe nem jön velem egy kép online. Egy lányról. A neve Ryen. A Gallo’s a kedvenc pizzériája, és imádja az iPhone-ját. Véletlen?
Basszus! Találkoznom kell vele! De arra nem számítottam, hogy utálni fogom, amit találok.
RYEN • Már három hónapja nem ír. Valami baj van. Talán meghalt? Vagy lecsukták? Mishát ismerve egyik sem kizárt. Nélküle megőrülök. Kell, hogy valaki meghallgasson. Az én hibám. El kellett volna kérnem a számát, vagy legalább egy képet róla. Lehet, hogy örökre eltűnt. De lehet, hogy itt van az orrom előtt, és nem is tudok róla.


Saját tévedésem áldozata lettem, hihetetlenül banális, de én egy Penelope Ward könyvet akartam olvasni, csak összekevertem a szerzőket. Azért is baj ez, mert kifejezetten utáltam a szerző Szívatás című regényét, amely romantizálta a bullyinget, a bántalmazó főhősből ideált csinált. Az a könyv egy nagyon nagy nem volt a részemről. Mikor ebbe beleolvastam, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, mert a téma még mindig időszerű és fontos.
Tulajdonképpen az alapötlet nagyon megtetszett, miszerint a két főszereplő személyesen nem ismeri egymást egy jó darabig, egy iskolai levelezős feladat miatt kerülnek kapcsolatba. Hiába ér véget a projekt, nekik annyira megtetszik egymás ilyen jellegű megismerése, hogy évekig folytatják a levelezést,  mindkettejüknek nagyon sokat jelent ez a különleges kapcsolat. A leveleikben lehetnek egészen őszinték, a legszemélyesebb titkaikat is elárulhatják, nem fenyegeti őket leleplezés, hiszen megállapodtak, hogy nem keresik személyesen a másikat. Csakhogy az élet produkál olyan változásokat, amikor nagy szükség van az ember legjobb barátjára. Ryen a női főszereplő, aki kisiskolás kora óta küzd az elvárásokkal, folyton mellőzöttnek érezte magát, és vágyott a menők közé tartozni. Ennek érdekében még a saját magához hasonló "láthatatlan" barátnőjétől is megszabadult, hogy aztán csatlakozzon a népszerű lányokhoz. Az évek során ez azzal járt, hogy ő maga is bántalmazó lett, mert menő dolog piszkálni a gyengébbet, kifigurázni az átlagtól eltérőket. Közben belülről bántja ez, igazából nem ilyen akar lenni, és csakis a leveleiben mondhatja ki, amit valójában gondol, tehát a levelezőpartnere egyáltalán nem sejti, hogy az iskolában milyen szerepet alakít. Nem csoda, hogy alig várja a középiskola végét, mert az egyetemen majd végre önmaga lehet. Misha zenész, dalszerző, aki nagyon sokat köszönhet Ryen barátságának, hiszen a lány különleges mondatai, szavai gyakran megihletik őt a szövegírásban. Aztán történik egy családi tragédia, és Misha teljesen magába fordul. Három hónapon át nem válaszol a lány leveleire, aztán úgy hozza a sors, hogy átjelentkezik az ő iskolájába, mert ki akar deríteni egy-két dolgot a testvérével kapcsolatban. Ryen persze nem tudja, hogy ki ő, Misha álnéven lesz ott az új tanuló, és meglehetősen ledöbben, hogy a lány egyáltalán nem olyan, mint amit elképzelt róla.
Nagyon szuper történet lehetett volna ebből, szépen ível, ahogy a sok hazugság és félrevezetés után összejön ez a két fiatal, persze idővel kiderül egymás felé is, hogy kik ők valójában, de addig is tényleg tetszett olvasóként, hogy én a háttérben tudom az igazság nagy részét. Tetszettek a helyszínek is, az elhagyott vidámpark főleg. Jó volt a történetvezetésben az a folyamat, ahogy Ryenben tudatosul, hogy ő egy zaklató, és akar is ez ellen tenni. Tetszett, amit kitalált, nagyon a helyén voltak azok a bizonyos titkos cselekedetei. Mishával kapcsolatban már árnyaltabb volt a háttértörténet, de tulajdonképpen részben őt is meg tudtam érteni, mit miért tett. Csak kettejük interakciói ne lettek volna ennyire borzalmasak. Viszont a zene és a dalszövegek fontosságát kiválóan építette be a történetbe a szerző. 
Más fontos dolgokat viszont nagyon elcseszett Penelope, fogalmam sincs miért alakította így a részleteket, de ezek olyan módon elrontották az olvasásélményt, ami nálam lepontozáshoz vezetett. Ebben a regényben a lányok úgy vannak beállítva és úgy is kezelik őket, mintha a srácok szexuális játékszerei lennének, sőt ezt ők tulajdonképpen el is fogadják, ez már csak így van, ezt kell megszokni.... A szerző lemaradt arról, hogy esetleg ki is állhatnának magukért, úgy is gondolkodhatnának, mint egy normális ember, még csak feminizmus sem kell hozzá. A lányok között nem találtam egy normális baráti kapcsolatot, folyton hazudnak egymás szemébe, jóformán gyűlölik egymást. Ryen egy zaklató, és Misha utálja őt ezért, ugyanakkor ő maga is zaklató lesz, amikor zaklatni kezdi a zsarnokokat. Vagy ez így rendben van? Ne már. De térjünk rá a romantikára. Ez a regény minden, csak nem igazán romantikus. Nekem ilyen romantika nem kéne, akkor sem, ha Misha lenne az utolsó pasi a földön. Számtalanszor megsérti a lányt, de aljadék módon, már bocsánat, de szerintem a szerelemnek a kölcsönös tiszteleten (is) kellene alapulnia. Az ollós jelenet egy életre traumát okozott nekem. Amúgy itt szinte az összes pasi elvár a lányoktól egy beleegyező viselkedést, ha nemet mond, akkor ribanc. Mi van? Azt hiszem a szerzőnek rengeteg alkalma lett volna finomítani ezeken a dolgokon, de nem, ez az egész stílus úgy jelenik meg, mintha ez lenne a menő, követendő példa, ám ez már 2016-ban sem volt az. Utoljára hagytam, pedig a legdurvább a regényben, a szex ábrázolása. Itt a 17-18 évesek úgy szexelnek, mintha a szürke 50 árnyalatát tanulták volna be, lépten nyomon gyakorolva, otthon az anyukája melletti szobában vagy szinte nyilvánosan egy parkoló autóban a tömeg közepén. Olyan szintű szexuális kalandozások vannak a regényben, mint egy felnőtt erotikus történetben, abszolút grafikus leírásokkal, amivel egy olyan regényben nem is lenne problémám. Komolyan Penelope, ezt tartod valóságosnak, vagy követendőnek? Mindenesetre az eladott példányszámot megdobja.
Az a probléma ezzel az egésszel, hogy ezt a könyvet ugyan rubin pöttyösbe sorolta a kiadó, de ez egy középiskolás sztori, a young adult korosztály fogja olvasni és "tanulni" belőle. A történet nagyrészt rendben van, de emiatt a körítés miatt nagyot csalódtam. Több regénnyel biztosan nem próbálkozom a szerzőtől. A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm a kiadónak.   
Kép: Pinterest

Borító:  A borító tetszik. 
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nem tudok ilyet felmutatni.

Mélyrepülés:  "– Te ribanc – suttogja. – Te gyökér."

Érzéki mérce: Kifejezetten erotikus témájú, "felnőtt" könyvekbe illő jelenetekkel találkozhatsz egy középiskolás regényben.

Értékelés:





2023. szeptember 26., kedd

Colleen Hoover: Finding Perfect - Megvan a tökéletes (Hopeless #2,6)


A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, a Finding Perfect - Megvan a tökéletes, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben. Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2023. 
80 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,17
Besorolás: novella, romantikus, realista

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

Milyen érzések árasztják el az ember lányát, ha a kedvenc írónője a korábban külön-külön is kedvencként olvasott, egymástól független történetét egy novellával megkoronázza? Természetesen hatalmas lelkesedéssel fogtam a kezembe és habzsoltam be ezt a nyolcvan oldalt pillanatok alatt. Pedig nem egyszerű a téma, és itt a blogon megengedek magamnak némi spoilert, hiszen nem lehet erről a novelláról anélkül egy szót se szólni, hogy ne mondjuk ki, konkrétan miről van szó.
Daniel mesélte el annak idején a Finding Cinderellában (Lupi értékelése), hogyan találtak egymásra Six-el, és milyen titkok övezték a kapcsolatukat. Hiába telt el némi idő, Six rendkívül boldogtalan, szomorú, és ezen Daniel mindenképpen szeretne segíteni. A lánynak egyszerűen tudnia kell, hogy az örökbe adott gyerekük jó helyre került, csakis ezen agyal, és nem hagyja nyugodni, amíg meg nem tud valamit. Csakhogy az örökbefogadás teljesen névtelen volt, ráadásul külföldön, Olaszországban történt, nagyon nehéz lenne bármit is kideríteni a részletekről. Ez egy lehetetlen vállalkozás. Mégis, Daniel elindul egy apró nyomon, és mégiscsak sikerül találnia egy lehetőséget. Már a kisregény címéből is adódik a megoldás, nem nehéz fülszöveg nélkül is kikövetkeztetni, hogy ki is az örökbefogadó pár. Természetesen én sem lepődtem meg, örültem ennek, és szépen előkerültek a papír zsebkendők is, mert ezt az érzelemcunamit nem lehet másképp túlélni, mint egy jó adag pityergéssel. 
Mindkét félnek nagy megpróbáltatás, egyben nagy megkönnyebbülés is volt ez a nagy találkozás. Saját döntésük volt, kényszer nélkül, és a lehető legjobb módon történt meg. Az olvasók, akik szerették ezeket a párokat külön külön is, természetesen örülnek egy ilyen ráadás kötetnek, hiszen jó találkozni a kedvencekkel, belelátni a jövőjükbe, mi is történik velük a továbbiakban. Mégis kétélű ez a dolog, nem mindenki fog ezzel egyet érteni. Danielék részéről mindenképp ráfért a történetükre egy pozitív tovább gondolás, de ugyanezt nem éreztem az AYP-nél. (Minden tökéletesed) Graham és Quinn történetének számomra teljesen jó befejezése volt, ami nem volt végérvényesen lezárva, de valamiféle megnyugvást adott, a szereplők és az olvasók felé is. Quinn elfogadta, hogy nem lehet a hagyományos módon anya, ezzel együtt újra boldog tudott lenni Grahammel és a kutyusukkal, Olaszország is jó változásokat hozott az életükbe. Nem gondoltam volna, hogy kis idő elteltével máris gyökeresen megváltozik az életük. Minden bizonnyal szabályos/legális volt az ügymenet, ezt nem kétlem. Abban viszont lehetett hiba, hogy Six nem volt kellően felkészülve erre, vagyis hát biztosan nem volt, úgy tűnt elég gyorsan történtek a dolgok. Egy folyamaton kellett volna az események után átmennie, pszichikai háttérrel megtámogatva. Bár Six reakcióit ismerve, igazából az írónő által szövött cselekmény lett az ideális továbblépés, a személyes meggyőződés után lelte meg a lelki békéjét ez a lány.
Összességében azt mondhatom, örülök, hogy kaptam egy aprócska bepillantást ennek a két párnak a további életébe, és sajnáltam, hogy ilyen nyúlfarknyi az egész. Arra mindenképp ösztönöz, hogy újraolvassam a Hopeless sorozatot, hiszen Sky és Holder is feltűnnek itt néhány pillanatra, és természetesen belém hasított, mennyire imádtam a történetüket, és mennyire hiányoznak. Szóval, a rajongóknak kötelező ez a szösszenet, nagyon szerethető kis kiegészítés.   
(Zárójeles megjegyzés: Hol a kutyus?)
Kép: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Quinn.

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Párszor elő kellett venni a papír zsebkendőket.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték
Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.
Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:  
 
"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva.
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt.
– Mit hogy csinálok? – kérdezem.
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé?
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi.
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."

Állomások:
09.24. - Sorok Között
09.26. - Kelly & Lupi olvas
09.28. - Sorok Között exra állomás
09.30. - Csak Olvass! extra állomás
10.02. - Csak olvass!




2023. szeptember 23., szombat

Andrew Ridgeley: Wham! George és én

Könyvmolyképző Kiadó 2021
296 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 4,02
Besorolás: memoár, zene, sztárvilág

ÉLET EGY POPTORNÁDÓBAN!
Most először mesél Andrew Ridgeley élethosszig tartó barátságáról George Michaellel, a Wham! történetéről és a zenekar megalakulásáról, mely átalakította a zenei világot a ’80-as évek elején.
Amikor Andrew az iskolában a szárnyai alá vette a félénk új fiút, George Michaelt, rátalált a lelki társára. A könyvben elárulja, hogyan élték meg az utat a siker szédítő hullámvasútján, mellyel átszelték az egész világot, miközben örök érvényű lemezeket csináltak. És mesél arról is, hogyan tudta túlélni a barátságuk és ők maguk a szupersztárságot. A szeretet, a zene, a Last Christmas és a tobzódó 1980-as évek emlékei – szemléletes és nagyon személyes krónikája annak, milyen is egy poptornádóban élni.
SENKI MÁS NEM MESÉLHETI EL A TÖRTÉNETÜKET – MERT SENKI MÁS NEM VOLT A RÉSZESE.

Megjelenéskor megvettem már ezt a könyvet, de csak most került rá sor, miután megnéztem a Netflixes Wham! dokumentumfilmet is. Kíváncsi voltam, mennyivel ad többet a könyv, mert a téma egy és ugyanaz, a Wham! popduó története, ami két tehetséges srác barátságán alapult. Már az elején le kell szögeznem,  hogy én valóban végigéltem ezt az időszakot, az alakulásukkor voltam 14 éves, 82-ben kezdtem a középiskolát. Abban az időben bővelkedtünk a bulikban, akár házibuliról, akár iskolai diszkóról legyen szó, később sokat jártunk a Pecsa-ba, vagy a brutálisan menő Fortuna diszkóba, hogy a kedvenceket említsem. Természetesen sokat táncoltunk és ezeket az éveimet végigkísérte a Wham! fergeteges zenéje. Mivel a könyv témája a Wham!, ezért ebben a bejegyzésben nem térek ki külön George Michael zenéjére, ami nálam az első pillanattól szerelem. Rajongtam a tehetségéért, és ez kitart a mai napig is, ha meghallom bármelyik dalát, jön a libabőr és az imádat.
Andrew Ridgeley nagyot nőtt a szememben a könyv olvasása során. Természetesen zeneileg tehetségesnek tartottam, megérdemelten jutott ő is a csúcsra, de őszintén szólva nem feltételeztem, hogy ennyire összeszedetten, minden részletre kiterjedő, olvasmányos visszaemlékezést ír a kezdetektől egészen a búcsúkoncertig. A kezdetekre úgy gondoljatok, hogy még a két család származásáról is ad információt, a saját egyiptomi eredetéről és Jeórjosz  Panajótu (azaz George Michael) ciprusi görög felmenőiig. Az első iskolai találkozás sorsdöntő volt az életükben, Andy felkarolta az új fiút, és a zene szeretete pillanatok alatt összekötötte őket, megalapozta a barátságukat. A zenélést nem nézte jó szemmel egyik család sem, gyakorlatilag ultimátumot kaptak, ha nem szereznek záros időn belül lemezszerződést, "normális" munkát kell vállalniuk. Azt sokan nem tudják, hogy először zenekar formációt képzeltek el, ami meg is alakult a The Executive néven. Bár jól zenélt a csapat, állandó tagproblémák miatt jobbnak látták, ha ketten újult erővel, Wham! néven próbálnak berobbanni a sztárok közé. A demó elkészült, rajta például a Club Tropicana-val és házalni kezdtek vele, aztán semmi válasz. Csalódás és várakozás. És végül mégis, 1982 februárjában beindult a gépezet, Mark Dean tehetségkutató látott bennük fantáziát.  Elindultak a siker útján, ami négy év diadalmenetet és világsztárságot eredményezett.
Meglepett, hogy Andy milyen pontosan emlékszik az eseményekre, teljes képet tudott adni a történetükről, kronológiai sorrendben minden fontos eseményt elmesél a könyvben, jó sok belsős sztorit hozzáadva. Sok szó esik az iskolákról, a családról, a csajozásról, később a zenésztársakról, fellépésekről, de még az öltözködésről is. Végigolvasva a fejezeteket, igazán közel éreztem magam hozzájuk, közben hallgattam a megemlített ikonikus zeneszámokat is, a kettő együtt fantasztikus élmény. Amikor a Netflixes dokufilmet néztem, el sem tudom mondani, milyen mélyen érintett, libabőr voltam végig, mondjuk nem ritka ez nálam, minden egyes koncert többnyire kiváltja ezt, legutóbb pl. a DM. De nem akarok elkalandozni....
Andy kihangsúlyozza, hogy a Wham! pályafutását eleve így tervezték, csúcsra vinni magukat és a csúcson abbahagyni. Ebben a négy évben elértek mindent, amit csak lehetett, legyen szó lemezeladási rekordokról vagy épp  teltházas koncertkörutakról, például Kínában elsőként léptek fel, mint nyugati zenekar. Az emberek a világon mindenhol imádták a dalaikat, a slágerlistákat leuralták, zseniális  videóklipjeikkel a zenecsatornákon taroltak. Andy végül is azt mondja, megértette George választását, hogy szólóban akarta folytatni a karrierjét. Elismeri, hogy zeneszerzésben tehetségesebb, és nincs benne tüske a lezárás miatt, ezt így tervezték.  Ami azt illeti, a lezárás nagyot szólt, megtöltötték a Wembley-t, 72 ezer szerencsés ember tombolt 1986. június 28-án az utolsó koncerten.
Mára már tudjuk, hogy ugyan a Wham! itt véget ért, George Michael munkássága még sok éven át folytatódott, és felejthetetlen zenékkel ajándékozta meg a rajongóit. Andy is kiadott még egy szólóalbumot, egy-két sikeresebb nótával, aztán végleg letette a gitárt.
Nagyon örültem, hogy a kiadványban rengeteg kép kapott helyet, személyes családi, privát képektől a koncertezős, vagy épp a hivatalos fotózásos képekig, újságos megjelenések, plakátok sem hiányoznak a gyűjteményből. Egyébként Andy anyukája tette el a dokumentumok nagy részét, volt miből válogatni.
Számomra nagy élmény volt elolvasni ezt a könyvet, bár nagy szenzációt nem tartogatott, végig érdekes volt, tele sztorizgatással, ami közel hozta hozzám a két zenészt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy ez a pénzről szólna, arra élete végéig ott vannak a jogdíjak. Andy egyszerűen emléket akart állítani a barátságuknak, az együttesüknek. Az igazi sikerüket bizonyítja, hogy a mai napig örökzöldek a slágereik, és évtizedek múltán is, a legújabb generáció is élvezi és fogyasztja a zenéjüket. Nem kell messzire menni, a jobb oldali kép frissen készült. A 21 éves lányom lemezjátszója, rajta a saját Wham! dupla lemezével, mert ez ALAP. 
Befejezésképp két szó: Last Christmas. Lassan közeledik a karácsony, és a rádiók, bevásárlóközpontok ontani fogják ezt a dalt, amit amúgy imádok, mert ezernyi emléket ébreszt, csodálatos zene, és persze szenteste ez a zene megy gyertyagyújtáskor, minden egyes évben. Most, hogy olvastam a könyvet, már tudom a körítést is hozzá, a videóklip történetével együtt. Kedvenc részem a klipben ez az ikonikus George Michael pillantás.... Nagyon-nagyon sokszor meg fogom nézni és hallgatni, közben George-ra gondolok, akinek szolgál némi elégtételt a mennyekben, hogy ez a dal 2021-ben mégis első tudott lenni a UK single toplistán 36 évvel a megjelenése után.
Képek: Pinterest, saját, és videóklip részlet


Borító: Eredeti, de nekem a másik eredeti jobban tetszik, ez túl gyászos.
 

Értékelés:




2023. szeptember 7., csütörtök

Blogturné Klub 10. születésnap


Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.
 
Minden állomáson lesz egy kérdés, amit a csapat tagjai tesznek fel egymásnak, én Veronika kérdését kaptam (Veronika's Reader Feeder) : Honnan jött a Blogturné Klub ötlete? Pont ezt akartam elmesélni először! 
Nálunk veszi kezdetét a Blogturné Klub születésnapi blogturnéja és ez nem véletlen. Ugyanis 2013 nyarán egy régóta dédelgetett álmomat szerettem volna megvalósítani, egy olyan blogger szövetséget létrehozni, amelynek tagjai blogturnékat szerveznek leginkább friss megjelenésű könyveknek. Az ötletet a külföldi könyves blogokon akkoriban nagyon népszerű "Blog Tour" formula ihlette, ezek egy-egy új megjelenés kapcsán jöttek létre a szerző vagy a kiadó szervezésében. Itt egy példa, a kép a bejegyzésre vezet, kb így nézett ki tíz évvel ezelőtt egy külföldi blogturnés bejegyzés.
Honnan vettem ehhez a bátorságot? Akkoriban óriási népszerűsége volt a könyves blogoknak, boldog, boldogtalan megpróbálkozott vele, és bizony akadt jó néhány megszállott, aki nem adta fel néhány hét után. Én azokat figyeltem leginkább, akik hozzám hasonlóan főleg young adult, new adult, romantikus könyveket olvastak. Nem mondhatom, hogy óriási blogger tapasztalatom lett volna már ekkor, hiszen alig két éve indult a saját blogom, de ezzel együtt is elérkezettnek láttam az időt, ennek a dolognak lenne közönsége magyar viszonylatban is, ezt mi is meg tudjuk csinálni. A másik oka a bátorságomnak a személyes ismeretség, hiszen két kiadóval is remek kapcsolatban álltam, mint blogger. A Könyvmolyképzőnek volt 2011-től egy zárt fb csoportja, ahol bloggerek, fordítók, szerkesztők voltak tagok és együtt ötleteltünk, eszmét cseréltünk a könyvek kapcsán. Remek évek voltak ezek, a könyves eseményeken például találkoztunk is a kiadóvezetővel, aki meghallgatta és sokszor meg is valósította az ötleteinket. Már többször megírtam, és most sem bírom ki, Jennifer L. Armentrout általunk került a kiadó fókuszába, Dave olvasta és adta kölcsön nekem az Obsidiant, amit 2012-ban ajánlottunk Katona Ildikónak. Milyen szerencse nem? 

A másik reménységem a Maxim Kiadó volt, ahol szintén bedolgoztam magam pár jó ötlettel, amire büszke lehetek. Annyit mondok Beautiful Disaster.... Arra gondoltam, ha sikerül ezzel a két kiadóval a jó kapcsolat, akkor sínen vagyunk, erre már lehet alapozni. Összeírtam  azokat a blogokat, akik várhatóan pozitívan reagálnának a megkeresésemre, és a Molyon írtam a blogok gazdáinak egy körlevelet pontosan 2013. augusztus 7-én.  Csupán ketten voltak, akik nem válaszoltak, a többiek viszont hatalmas lelkesedéssel csatlakoztak, hamarosan át is költöztünk a fb zárt csoportunkba, mely azóta is a bázisunk. A turnézás magyar verzióját kissé átalakítottuk, saját rendszert állítottunk fel, szabályokat alkottunk, amit minden tagunknak azóta is be kell tartani. Az alapvető elem nálunk a bizalom, ugyanis óriási felelősséget jelent megjelenés előtti sajtópéldányokat olvasni. Visszatérve az induláshoz, sikeresen megállapodtunk a kiadókkal, és elindultak az első turnék,  a Throne of Glass - Üvegtrón, Gyilkos kegyelem, Hounded, Elakadó lélegzet, stb., minden szerénység nélkül mondhatom, nagy sikerünk lett.  Az első turné, ami nem a két fő kiadónk könyvével indítottunk, az a Forever My Girl - Örökké a csajom volt, még az Ulpius-ház kiadóval, ne kérdezzétek ez hogy jött össze. Azt mondhatom, innentől alig győztük, bizalmat kaptunk további kisebb nagyobb kiadóktól is, a szeptember 7-én elindult első könyv után év végéig még további negyven könyvvel turnéztunk. Az eltelt tíz évben ez a szám 2200 fölé emelkedett. Ez számomra azt jelenti, hogy érdemes volt elkezdeni, talán sikerült hozzájárulnunk az olvasás népszerűsítéséhez, ami a fő célunk a mai napig is. Ez a 2216 blogturné egy másik számot is generál, sajnos a pontos számot nem tudom, de ez több ezer nyertest jelent, hiszen az első években turnénként 3, később a válság miatt 1 nyereménykönyvet juttatunk el így az olvasókhoz a kiadók felajánlásában. 
Mindez nem jött volna létre, ha nem éppen azokat a bloggereket szólítom meg, akikkel kezdtük az elején. Nem akarok neveket kiemelni, mert mindenki más miatt lenne kiemelhető, és nem akarok senkit kihagyni sem. Ezúton is mindent köszönök NEKIK! Hónapokig együtt töltöttük minden szabad időnket a chat-en, ötleteltünk, szervezkedtünk, alkottunk, segítettük egymást, és megvalósítottuk az elképzeléseinket. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, de megoldottunk mindent, a hibákon javítottunk. Az biztos, hogy rengeteget szórakoztunk is, saját mémeket gyártottunk, a csoportban mindig ment a humorizálás, volt min vidámkodni. Pedig az első időkben kaptunk ám kritikát, ítélkeztek felettünk, olyanok is, akik nem is ismerték a folyamatot, csak azt látták az egészben, hogy a BTK kisajátítja a blogger "piacot". Volt ebben irigység bőven, meg szavak kiforgatása, balhégenerálás, aztán szépen lecsendesedett minden, az idő minket igazolt. Mai napig vidáman működnek könyves bloggerek, akik kortársaink voltak akkor, és nem akartak közénk kerülni, voltak akik eltűntek, ugyanakkor a mi tagjainkat is sodorta az élet, nyilván jöttek mentek bloggerek a BTK-n belül is, gyerekek születtek, egyetemre mentek, vagy egyszerűen más irányú lett az érdeklődés, és ott volt mindig az a fránya olvasási válság, ami kíméletlenül mindenkit utolért, szerencsére nem egyidőben. 
Időnként meg kell újulni a társaságnak, többször is hirdettünk felvételt, és számos alkalommal meghívással kerültek be új tagok. Néhány fontos követelménynek meg kell felelnie a tagjelöltnek, például megfelelő olvasottság, blogger tapasztalat, közösségi felületeken jártasság, és még sorolhatnám. Nem lennék meglepve, ha hamarosan új tagokkal bővülnénk, lassan időszerű lesz. 
Nem tudom, hogy erre büszke lehetek-e, de valódi konkurenciánk nem akadt, pedig egy versenyhelyzet csak előbbre vinné az olvasás népszerűsítésének  ügyét.
Mi a titka a csapatnak, hogyan maradtunk fenn ennyi éven át? A kérdésben ott a válasz: ez egy csapat, amely mögött csapatmunka áll. A közös feladatokat elosztjuk, amit azért nem egyenlő részben, inkább idő és lelkesedés arányában vállalnak a tagok.  A blogturnéknak pedig mindig van egy felelőse, a "kampányfőnök", aki végigvezeti a projektet a-tól z-ig. A szervezéstől a nyereménykönyv sorsolásáig sok a teendő, de a rutinosabb tagoknak már ez nem okoz gondot. A sikerességhez hozzá tartozik a kiadókkal való jó kapcsolat, ami általában tényleg remek, bejáratott rendszerű, ugyanakkor előfordulnak döccenések, például a marketingesek személyi változásainál. 
Nagyon köszönjük a sok szeretetet, amit Tőletek, olvasóktól kaptunk, reméljük, hogy sikerül még jó darabig segítenünk eldöntenetek a nagy kérdést: Mit olvassak legközelebb?
 
MI ÉS A BLOGTURNÉ KLUB
Mielőtt túl hosszúra nyúlna a Blogturné Klub regényének mesélése, áttérnék a saját blogunk és a BTK kapcsolatára. Nyilván alapítók vagyunk, ráadásul ketten csináljuk a blogot, így dupla lelkesedéssel vettünk részt a turnékban. Bárcsak vezettem volna több statisztikát, de sajnos nem tudok évenkénti vagy műfaji, esetleg kiadói bontást prezentálni. Egy óriási számot tudok mondani, ami 937, ennyi blogturnén vettünk részt eddig, ez kb 930 könyv (volt pár ünneppel kapcsolatos turné is), ami a 2216 összes könyvet nézve kb. 40%, ezt szinte pontosan fele-fele arányban lehetne megosztani közöttünk Lupival. A műfajt egyértelműen a young adult vezeti, de sok a new adult könyv, olvastunk jópár middle grade regényt, történelmi romantikust. Nagyon örülök, hogy Lupi az utóbbi években sokat újított a repertoárunkon, vannak már krimik, szépirodalmi regények is, emelkedett a magyar szerzők aránya, nálam meg néhány életrajzi könyv is befigyel újdonságként.
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnék egy-két könyvet kiemelni, aminek a legemlékezetesebb volt számomra a blogturnéja. Amire a legtöbbet készültünk, az Jus Accardo: Touch - Érintés regénye volt, amit Lupival a gyerekünknek tekintettük, hogy megjelenhetett. (szintén személyes ajánlás volt a kiadónak) Volt ott hatalmas rajongói ajándékcsomag a turné kapcsán, könyvjelző, poszter, kulcstartó, hűtőmágnes, minden de minden. 10 blog vett részt benne, imádtuk azt a könyvet és a címlapon szereplő srácot. LOL
Gondolatban elkezdtem sorolni a rám nagy hatással bíró könyveket ezekből az évekből, de talán a BTK nélkül is megtaláltam volna A hazudósokat vagy a Veled minden hely ragyogót. Igazából a társaimnak lehetek hálás, köszönöm a barátságukat, a megszállottságukat, a kitartásukat, nagyon szeretek ebben a csapatban "dolgozni". Egy kulisszatitok: én kifejezetten szeretem, ha én vagyok a felelőse a turnénak, amiben részt veszek. Szeretem elkészíteni a "körítést", összehangolni a bloggereket. A játék talán az egyedüli mumus, nincs mindig megfelelő ötletem, de a csapat mindig kisegít. Lupin kívül Lillát említeném meg a Dreamworld blogról, ragyogó ötleteket prezentál, és Andi műszaki segítségeit sem felejtem soha a Függővég blogról, főleg az elején.
Azon is elgondolkodtam, olvasnék-e ennyit a mai napig, ha nem lenne a BTK. Valószínűleg ennyit nem, de mivel folyamatosan értesülök az új könyvekről, nem tudom kikerülni, hogy ne kattanjak rájuk. 
Visszatekintve a 10 évre, voltak brutál évek, amikor 100 fölött olvastunk, és sokkal gyengébbek is, alig 50 körül, a mi életünk is pont ugyanúgy hullámzik, változik, mint bárki másé. A könyvek iránti szeretet azonban sosem merül ki, a blogot is szeretjük, jó visszaolvasni egy-egy értékelést, úgyhogy BTK-val, vagy anélkül, egy jó darabig még itt leszünk!
Kelly,  Lupi

Nyereményjáték
Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
 
Feladvány:  Az általunk keresett kétgyermekes blogger szuper könyvekkel eteti a hozzátévedőket: mesekönyvek, romantikusok? Nála mindent megtalálsz!
 


További állomások:
 



Rendszeres olvasók