Together Thor'sday - Veronica Roth: A beavatott

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

Eheti közös olvasmányunk egy olyan könyv, aminek a filmadaptációját a héten kezdik el vetíteni a hazai mozik, s mindhárman lelkes várakozással tekintünk elébe, s egyik trailert a másik után nézzük meg a filmről. (Jómagam már láttam is a filmet és imádtam:).

Bizony, ez Veronica Roth: Divergent, vagyis A beavatott című könyve, mely régóta nagy, közös kedvencünk - egyrészt Négyes, másrészt a törétnet lendületessége miatt.

A könyv világában a társadalom különböző csoportokra tagolódik: Bátrakra, Őszintékre, Barátságosakra, Önfeláldozókra és Műveltekre. A csoportokba az emberi tulajdonságok, készségek, személyiségjegyek, viselkedési normák szerint osztják be a társadalom lakóit, így aztán - szerencsés esetben - ki-ki az általa leginkább képviselt rétegbe kerül.

A könyvet olvasva mindenkiben felmerül a kérdés, hogy "én vajon melyik csoportba tartoznék?" Ahogy nagyon sokan, úgy én is szerettem volna Bátrak közé tartozni. Természetesen ebben nagy szerepe volt Négyesnek is:-), de annyira közel állt hozzám a szabadságuk, büszkeségük, összetartásuk, bátorságuk, hogy akarva-akaratlanul is őket választottam volna első körben:-).

Végül találtunk egy tesztet, amelynek kitöltésével bárki megtudhatja, hogy melyik csoportba tartozna. Mi megcsináltuk, teszteltük magunkat és a következő eredmény született:

Greylupus - Az Őszinte

S mivel mi mindhárman más-más csoportba tartozók lettünk, így aztán a Together Thor'sday mai bejegyzéseiben ezt a három csoportot mutatjuk be Nektek!

Őszinték CANDOR
Szimbólum	egy kiegyensúlyozatlan kétkarú mérleg, mert az igazságnak két oldala van
Színük	fekete és fehér
Vezetőjük	Hivatalosan nincs, a képviselőjük Jack Kang
Tulajdonságok	Őszinteség, megbízhatóság, képesek olvasni a testbeszédet, hogy felismerjék a hazugságot
Csoportkiáltvány (részlet) "A becstelenség erőszakos. A becstelenség nem állandó.  A becstelenség lehetővé teszi a gonoszságot. A becstelenség gyanakváshoz vezet. A gyanakvás konfliktushoz. A becsületesség vezet békéhez. Az igazság őszintévé tesz minket. Az igazság erőssé tesz minket. Az igazság megfejthetetlenné tesz bennünket."

És akkor egy picit hosszabb ismertető az Őszintékről, ha már sikerült ezt választanom :-).

Az Őszinték csoportját olyan emberek alakították, akik úgy gondolták, hogy a becstelenség a legfőbb probléma az embereknél és emiatt van gonoszság és annyi háború. Úgy vélték, hogy a békés és tökéletes társadalomhoz az őszinteségen és a nyiltságon keresztül vezet az út. Igazmondóak, "ami a szívükön, az a szájukon", őszintén és tapintatlanul kimondják, amit éreznek. Ők adják a társadalomnak a legtöbb megbízható vezetőt a politika és a jog területén.

Fekete-fehér ruhákat viselnek, mert úgy hiszik, hogy az igazság csak fekete vagy fehér lehet. A mindennapi öltözékük a férfiaknál fekete nadrág és fehér ing, a nőknél hosszú szoknya és fehér blúz. Kézfogással üdvözlik egymást.

Ahhoz, hogy Őszinte lehess, hazugságvizsgálatokon kell átesned minden nap. A végső tesztnél egy igazságszérumot kapsz, miközben a csoport előtt ülsz és kérdésekre kell válaszolnod. Úgy gondolják, hogy ha az összes titkodat felfeded, akkor nem akarsz többé hazudni, mert a legrosszabb dolgokat már úgyis tudják rólad a többiek.

A csoport tagjai megtanulják felismerni a testbeszédet, hogy felismerhessék, ha valaki hazudik, vagy eltitkol valamit.

Lauren Kate dedikálás Budapesten

Mindig hatalmas öröm, ha egy külföldi YA író megtisztel minket azzal, hogy eljön hozzánk és hajlandó találkozni velünk, rajongókkal. Ne értsetek félre, mert a magyar írókkal is ugyanilyen szívesen találkozunk, de azért egy külföldit elérni mégis jóval nehezebb, így amikor kiderült, hogy Lauren Kate hazánkba látogat és a szoros időbeosztása mellett időt szakít ránk, tudtam, hogy ha törik, ha szakad, ott leszek és találkozom vele.

Ezt persze még lehetett tovább fokozni azzal, hogy Szilvi, a Könyvmolyképző munkatársa megkeresett minket, hogy van-e kedvünk interjút készíteni Laurennel. Kedvünk az persze volt, hisz egy ilyen lehetőség keveset adódik az ember életében, csupán két "aprócska" probléma merült fel: egyrészt Kelly nem ért rá, így magamra maradtam, másrészt pedig a sorozatból csupán az első részt olvastam, így a tudásom a könyveiről kissé hiányosnak volt mondható:-).

Szilvi kedden szólt nekünk, mi pedig SOS szervezkedni kezdtünk. Beszéltünk Fannyval és Deszyvel, hogy lenne-e kedvük egy közös interjúra (persze volt:-), másrészt pedig őrült iramban elkezdtem olvasni a könyveket. Az első két része itthon volt a sorozatnak, a harmadik részt Kellytől kaptam kölcsön, a negyediket pedig gyorsan megvettem. Jelentem ilyen intenzitással és sebességgel még soha nem olvastam semmit, vasárnap délelőtt már mindenhol angyalokat, Derengőket, Danielt és Luce-t láttam, hogy már Camről ne is beszéljünk:-). De összehoztam, hiszen mire a dedikálásra mentünk, addigra teljesen képben voltam az egész sorozattal!

Közben persze Deszyvel és Fannyval összedolgoztunk, kérdéseket gyűjtöttünk, szombat estére már annyi kérdésünk volt, hogy rangsorolnunk kellett, hogy miket teszünk fel az írónőnek és mit hagyunk talonban, hiszen összesen 30 percet kaptunk az interjúra. Mivel tudtuk, hogy a héten lesz Lauren születésnapja, ezért egy picike ajándékkal is készültünk neki.

És eljött a vasárnap. Könyvekkel (hiszen pár barátnőm megkért, hogy dedikáltassam az ő könyveiket is), fényképezőgéppel, ajándékkal és kellő lelkesedéssel indultam el az Alexandra könyváruházba, ami más ismerős helyszín volt, hiszen 2012-ben Simone Elkeles dedikálásának is ez volt a színhelye. Az időjárás mindent megtett, hogy meggátoljon minket az eljutásban, hiszen egész délelőtt hol orkán erejű szél fújt, hol szakadt az eső, hol a kettő kombinálva riogatott minket, de mire elindultam, már csak a szél fújt.

Én értem oda a leghamarabb, majd Deszy és Fanny is befutott és lassan a kávézó megtelt rengeteg könyvvel felpakolt rajongóval. Addigra persze a látszólagos nyugalmam kezdett szertefoszlani, de ahogy láttam Fannyék se voltak teljesen nyugodtak:-). Sokat persze nem izgulhattunk, mert hamarosan megérkezett Lauren, Szilviék kíséretében. Elegánsan felöltözve, hatalmas pocakkal (minden elismerésem az övé, hogy 6 hónapos terhesen egy ekkora útra vállalkozott) és barátságosan mosolyogva lépett be a kávézóba. 

A másfél évvel ezelőtti interjú tapasztalatából kiindulva kissé féltem, hogy hol tudunk beszélgetni az írónővel, mert bár akkor egy másik helységben lehettünk Simone-nal, de a háttérzaj miatt így is sziszifuszi munkának tűnt, hogy a diktafon hanganyagát később kisilabizáljuk. Most ráadásul az átépítések miatt, a régi interjúnk

Fanny, Lauren Kate, jómagam és Deszy

helyszíne megszünt, így azt javasolták nekünk, hogy az emelvényen lévő fotelekbe telepedjünk le és ott beszélgessünk Laurennel. Itt persze jóval nagyobb volt a háttérzaj, rengeteg ember csacsogott, ráadásul mellettünk volt egy légkalapács hangját meghazudtoló kávégép is, ami persze folyamatosan "dolgozott", de szerencsére Fanny diktafonja minden akadályt ügyesen vett és a felvétel tökéletesen sikerült!

Az írónő nagyon kedves volt, barátságos, látszott, hogy sok interjún van már túl, figyelt ránk, visszakérdezett, ő is tett fel nekünk kérdéseket és mesélt és mesélt - rengeteget, majdnem 40 percen keresztül. Hogy mi mindent, azt most nem árulom el, mert az interjút lefordítottuk és szerdán, hármunk blogján szétosztva, elolvashatjátok részletesen:-).

Az interjút követően visszaültünk a helyünkre (és ezúton is köszönöm Raminak, hogy fenntartotta a helyünket és készített fotókat az interjúról is!) és következett a "kérdezz-felelek". 

Godó Klára, Lauren Kate és Szabó Szilvi

Először Lauren mesélt, Szilvi és a sorozat második fordítója, Godó Klára tolmácsolták az írónő szavait, majd a rajongók következtek, akik rengeteg kérdést tettek fel: a Fallen sorozattal, az új sorozattal, a készülő filmmel és a forgatással kapcsolatban. Ezeket most nem fogom mind leírni, hisz az interjú egy részét átfedi ez a rész. 

Annyit azért elárulok, hogy a Fallen sorozat kiegészítő novelláit is olvashatjuk magyarul, Klára most fordítja. A regény először trilógiának indult, de a szerkesztőnek annyira megtetszett a történet, hogy megkérte Laurent, írjon Lucinda "előző életeiről", így született meg a Passion könyv és így bővült a sorozat négy kötetre.

Lauren volt kinn a forgatáson többször is (ma is kinn volt, ahogy Twitteren olvashattuk) és teljesen meg van elégedve mindennel. A szereplők tökéletesek, a fejében pont így élnek a karakterei, ahogy a színészek kinéznek; akik között kell, ott félelmetesen jól működik a kémia, a helyszínek pont olyanok, mint ahogy elképzelte és megírta a könyvekben. Teljes meglepetésére a főszereplők a sorozat mindegyik kötetét olvasták, pedig ő úgy gondolta, hogy maximum az első részt ismerik. A forgatást áprilisban fejezik be, utána kapunk majd trailert és magát a filmet 2015 elején láthatjuk. A film plakátján Daniel Luce Cam lesz látható, egy közös jelenetben, de többet nem árulhatott el.

Voltunk egy páran :-)

És végül sorra kerülhetett a várva-várt dedikálás is. Az írónő nem szabta meg, hogy hány könyvet dedikál, amit a rajongók ki is használtak:-), kevés embernél láttam csak 1 könyvet, általában 4-5 könyvvel álltak sorban az olvasók. A sor hatalmasra duzzadt, így úgy döntöttünk, hogy kivárjuk a végét és akkor készítünk majd közös képeket mi is. Addig kihasználva az időt, hogy újra személyesen találkoztunk a régi barátokkal beszélgettünk - persze miről is, mint könyvekről:-), filmsorozatokról és persze rengeteg minden másról is :-). Viszont az ott lévők tiszteletére legyen mondva, nem volt tülekedés, lökdösődés, mindenki szépen kivárta a sorát, Lauren pedig türelmesen, mosolyogva dedikált, fotózkodott a rajongókkal.

Végül mi is sorra kerülhettünk és elkészültek a közös képek, ebben Szilvi párja volt nagy segítségünkre, aki lelkesen készítette rólunk a nem kevés képet - ezúton is köszönöm neki!!

A kis blogger csapatunk Laurennel

Összességében elmondva nagyon jól sikerült ez a délután, örülök, hogy ott lehetettem a barátaim között, sok molyról és Facebookról csak virtuálisan ismert ismerőssel találkozhattam végre élőben és persze a legnagyobb örömöm az volt, hogy találkozhattam Laurennel, akiről elmondhatom, hogy kedves, barátságos, imádja a rajongóit és teljesen a földön jár. Innen is sok sikert kívánok neki és remélem, hogy a második sorozatával is hamarosan megismerkedhetünk!

Deszy beszámolója a dedikálásról: ITT olvasható.

És a dedikált könyvről is egy fotó:

Arne Svingen: Magas Cé és Jobbhorog

 

A Blogturné Klub korábban bemutatta már Nektek a Kolibri Kiadó Magasfeszültség emblémával ellátott legelső könyvét, Sally Garner: A Hold legsötétebb oldala című regényét. Ezúttal a Kiadó újabb szívfacsaró történetet jelentetett meg, Arne Svingen norvég író számos díjjal kitüntetett ifjúsági regényét, mely a Magas Cé és Jobbhorog címet viseli.

A Blogturné Klub néhány tagja is elolvasta és megszerette ezt a humorral fűszerezett, kedves, mégis megindító könyvecskét, és igyekszünk bemutatni Nektek, miért is tetszett nekünk annyira.
S hogy miért Magasfeszültség? Mert ezek a könyvek „húsba vágó”, olykor kegyetlen vagy épp szívfacsaró történeteket tárnak ifjabb olvasóink elé.
Olyan irodalmi alkotásokra kerülnek rá a speciális, kolibris Magasfeszültség emblémák, melyek kényes témákat járnak körül, izgalmas, újszerű nyelven íródtak, vagy épp a nézőpontjuk tér el a megszokottól. Ezek a könyvek úgy hatnak, akár a valóságbeli magasfeszültség, melyet a transzformátorok – jelen esetben az olvasmányélmények – kisebb feszültséggé alakítanak. Feldolgozzák, de legalább is továbbgondolásra ösztönözik az adott problémát.
A Magasfeszültség emblémával ellátott könyvek nyitott, befogadó olvasóknak szólnak, olyanoknak, akik engedik, hogy húsukba vágjon az irodalom.
Te mennyire vagy befogadó? Gyere, tégy egy próbát! Ismerd meg Bartot, a családját, az osztálytársait, és nem utolsó sorban különös hobbijait! Olvass extrákat és nyerd meg a turné során kisorsolásra kerülő könyv három példányának egyikét!!!

Kolibri Kiadó
254 oldal
Fordító: Petrikovics Edit
Besorolás: ifjúsági, middle-grade

Az Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.

Újabb remek  könyvvel bővült a hazai ifjúsági irodalom választéka, a Magasfeszültség sorozat legújabb tagja kitűnően szórakoztatott, ugyanakkor el is gondolkodtatott néhány problémán.

Bart 13 éves, átlagos srác, aki nem igazán szeretne kitűnni a társai közül, nagyon is megfelel neki a feltűnés mentes hétköznapi élet. Ugyanis ha többet barátkozna, kiderülnének róla olyan titkok, amiket igyekszik takargatni. Senki sem tudja a suliban például, hogy bokszolni jár. Ugyanis ütni még nem mer, még csak a védekezést tanulja és fejleszti az erőnlétét.   Nem tudják azt sem, hogy egy lepusztult bérházban lakik, csövesek, drogosok szomszédságában. És ha barátjai lennének, őket a lakásukba is el kéne hívnia, ezzel kitéve anyját annak, hogy utána az egész iskola a túlsúlyos bálna méretű anyjáról beszéljen. Azt sem tudják róla, hogy remekül énekel, hangját azonban kizárólag a fürdőszobában engedi ki, rettentően fél, hogy mások előtt leégne.

Bart élete azonban fordulópontra ér, amikor osztálytársnője,  Ada  felfedezi a zenei tehetségét. A lány indítja el az események sorozatát, mert ugye a csajok képtelenek titkot tartani. Vajon le tudja győzni Bart a démonait, és ki tud állni az iskola elé fellépni, vagy marad a bokszkesztyűnél?

A történetet Bart hangján halljuk, rengeteg humorral, ami gyakran hangos nevetésre ingerelt. A srác teljesen tisztában van a helyzetével és nap mint nap megpróbálja a legjobbat kihozni belőle, akár némi öniróniával is.

Ami igazán szívfájdító számomra a történetben, az Bart anyjának alkohol problémája. A nő nem otthon iszik, esténként jár el, és sokszor a közös vacsora helyett Bart egyedül van otthon egy zacskó ropi társaságában, hogy aztán órákkal később, a hazatántorgó anyját a kanapéra segítse a padlón alvás helyett.

Nagyon fura, de valóságos elem, hogy ők ketten kerülik nevén nevezni a tényeket. Bart nem vádolja az anyját, mindent megtesz, elvégez, sosem panaszkodik. Az anyja cserébe ígérget, többet fog dolgozni, több pénzük lesz, el fognak innen költözni. De az alkoholprobléma sosem hangzik el. Bart nem akarja megbántani az anyját semmilyen módon, nagyon szereti. A másik szívfacsaró elem Bart apukája utáni kutatása, akiről csak annyit tud, hogy amerikai, egy meglehetősen átlagos névvel.

Két érdekes karakter szerepel még, Geir, aki szintén a lépcsőházban lakik, és szinte családtagként bánik Barttal, kialakul közöttük egy igazi barátságra való törekvés.  A másik Bart nagymamája, aki mindig ott van, amikor szükség van rá, és köszönhető neki és papagájának nem egy vicces pillanat.

Amivel a szerző ledöbbenti az olvasókat, az Bart környezete. Van ugyanis egy kialakult kép az észak-európai országokról, ami egy kiegyensúlyozott életszínvonalat mutat, rendezett anyagi körülményeket sejtetve. Bár jómagam többször szembesültem már a régió alkoholproblémáival, a szegénység ilyen formája azért meglepett. 

Összességében   nagyon jó olvasmánynak tartom a könyvet, szívből ajánlom a felső tagozatos iskolásoknak, tanulságos regény, ami vicces is egyben, maradandó élményt nyújt.

Borító:  Nagyon tetszik a magyar borító.

Kedvenc karakter:  Bart, Geir

Szárnyalás: Nagyi papagája Gudleik beszólásait nagyon bírtam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Az alkoholprobléma, a szülő-gyerek kapcsolat, a barátság témája mind felmerül, korosztályos szinten.

Értékelés:

A  könyv megrendelhető itt:

Pillanatképek Bart életéből:

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

március 4. - Roni Olvas
március 6. - Deszy Könyvajánlója
március 8. - Kelly & Lupi Olvas
 

I. Magyar Könyvek Viadala - Eredményhirdetés

Véget ért az I. Magyar Könyvek Viadala, és mivel a mi blogunk is részt vett a jelölésben, közzétesszük a hivatalos összefoglalót:

Egy ötlet, huszonkilenc könyvekkel (is) foglalkozó blogger és a nemes cél: a magyar szerzők műveinek a népszerűsítése. Idén első alkalommal került megrendezésre a Magyar Könyvek Viadala elnevezésű verseny, melynek tíz kategóriában az olvasók választottak „legjobbakat” a 2013-as év hazai könyvterméséből. 

A magyar könyvek megérdemlik a reflektorfényt – szól a Magyar Könyvek Viadalának szlogenje. A verseny ötletgazdája és főszervezője, Rácz Tibor a következőképpen vélekedik a kezdeményezésről: „Meglehetősen általános jelenség, hogy a magyar olvasók ellenérzéssel fogadják a hazai szerzők könyveit, sokan bizonytalanok abban, hogy honfitársaik megütik-e azt a színvonalat, melyet a külföldi íróktól megszokhattak. A viadal egy fő célja éppen az, hogy bebizonyítsuk az olvasóközönségnek, hogy a magyar írók is tehetségesek. Sőt, a mai magyar szerzők számos műfajban alkotnak maradandót, érdemes figyelmet szentelni a műveikre”.

A viadal az alábbi ütemezés szerint zajlott: könyvekkel (is) foglalkozó bloggerek kategóriánként összesen tizenöt pontot oszthattak szét, maximum három jelöltre. Végül a 29 (ennyien jelentkeztek) blogger jelölőköre után, az öt-öt legtöbb pontot kapott mű került kategóriánként az olvasók elé, ahol már csak és kizárólag ők dönthettek voksaikkal. A jelöltek összesen tíz kategóriában várták a voksokat, a többi között fény derült Az év elsőkönyves debütálására, Az év írójára/írónőjére és Az év könyvére is.

A Viadal szervezői fontosnak tartják, hogy ne csak a reflektorfényben álló szerzők, hanem a háttérben dolgozók munkája is elismerésre kerüljön. Kamper Gergely lett Az év fordítója, és Krajcz Vivien „Scar”-terve Az év legszebb könyvborítója.

A viadal legnagyobb győztese a három kategóriában is arató Leiner Laura lett, aki Az év írónője, Az év ifjúsági könyve mellett Az év könyve elismerést is begyűjtötte. Leiner A Szent Johanna gimi könyvsorozatával fiatalok ezreivel szerettette meg az olvasást, és pont a napokban jelent meg új regénye, az Akkor szakítsunk, mely már most vezeti az eladási toplistákat. 

Két díjat zsebelt be Lakatos Levente, az Ulpius-ház szerzője, aki Bomlás c. könyvével az erotika és a krimi rajongóit egyszerre szólította meg, így Az év írója mellett Az év szórakoztató könyve kategóriában is győztes lehetett.

Az „utánpótlás” segítése is a Magyar Könyvek Viadala célkitűzései között szerepel, Az év elsőkönyves debütálása-kategória ráadásul a lehető legszorosabb eredménnyel zárult: egyedülálló módon itt született döntetlen eredmény. Az egyik győztes mű Lylia Bloom alkotása, az Ellopott életek, mely egy prostitúcióra kényszerített lányról szólt. A másik pedig Tavi Kata vidám hangvételű könyve, a Nyitótánc, mely magyar tánc- és sporttagozatos diákok életét mutatja be. Tavi Kata sikeres időszakot tudhat maga mögött, hiszen nemrég megnyerte a II. Aranymosás Irodalmi Pályázatot.

Az év szépirodalmi könyve kategória győztese Benyák Zoltán Az idő bolondjai című kötete lett, mely egy olyan világban játszódik, ahol szó szerint megáll az idő. 

Az év mesekönyve L. Molnár Edit interaktikus meséje lett, a kötet kizárólag digitálisan elérhető, és például táblagépen olvasható fel a gyerkőcöknek. A történetek a gyerekszobából már angol nyelven is elérhető, sőt, a közelmúltban már a második kötete is megjelent.

Az első Magyar Könyvek Viadala tehát sikert aratott, a bő két hónapig tartó szavazási időszak alatt csaknem húszezer egyéni szavazat érkezett. A munka azonban itt nem áll meg, jövőre ugyanis, néhány új kategóriával kiegészülve folytatás következik. A II. Viadalig a kezdeményezés egyre gyarapodó Facebook-oldala látja el friss hírekkel az olvasókat.

Hivatalos honlap

Mark Helprin: Téli mese

A Blogturné Klub újra turnéra indul, ezúttal egy varázslatos történetet szeretne bemutatni nektek 8 bloggere segítségével. Az értékelések mellett a már megszokott játékot is elhoztuk nektek, illetve érdekességeket tudhattok meg a könyvről, az íróról és a könyvből készült filmről is.

Libri Kiadó, 2014

632 oldal

Fordította: Falvay Mihály

Goodreads: 3,95

Besorolás: fantasy, szépirodalom, romantikus

"Az 1900-s évek első évtizedének New Yorkjában egy téi reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti egy rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől.

A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozófikus szépségű regényben bármi megtörténhet - s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után.

Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában. 

A Téli  mese 1983-as megjelenése óta méltán vált kultuszkönyvvé szerte a világon.

A Téli mese kalandos története megihlette a filmkészítőket is. A csodálatos regényt Jennifer Conelly, Will Smith, Colin Farrell és Russel Crowe főszereplésével mutatják be a mozik világszerte.

Mark Helprin (1947) amerikai író, esszéista, újságíró. New Yorkban született művészcsalád gyermekeként. Szolgált a brit kereskedelmi flottánál és az izraeli hadseregben. A Wall Strett Journal, a The New Yorker és a The New York Times újságírója. Novelláskötetek, regények és gyermekirodalmi művek szerzője."

Őszintén bevallom, én is beleestem abba a hibába, hogy először láttam a film trailerjét és ez alapján kezdtem neki a könyvnek. Egy romantikus, évszázadokon átívelő szerelmi történetet vártam, de legnagyobb meglepetésemre ez a könyv NEM CSAK erről szól. Nehéz összefoglalni, hiszen az író rengeteg mindent szeretne nekünk elmesélni New Yorkról, az ott élő emberekről, szerelemről, halálról és halhatatlanságról, jóról és gonoszról, csodákról és minden másról, amiről egy modern mesének szólnia kell. Igen. Mert ez egy mese. Ahol a lovak repülni tudnak, ahol szereplők misztikus fehér ködben tűnnek el és csak évtizedek múltán kerülnek elő, ahol a Jó és a Gonosz örök harcát vívja. Ahogy a borítón is olvasni: "Ez nem egy igaz történet. Ez egy szerelmes mese."

A történet főhőse Peter Lake, egy árva fiú (persze, ahogy a történet halad, úgy válik belőle férfi), aki a XIX. századi New Yorkban próbál életben maradni. Tolvaj lesz belőle, nem is akármilyen, de egy tettével sikerül magára haragítania a főnökét, aki nem "kisebb személyiség", mint a város legnagyobb és legrettegettebb bandájának a vezére, így menekülni kényszerül. A reménytelennek tűnő helyzetéből egy gyönyörű fehér ló (tudom, a lovas barátaim most hördültek fel, mert ugye nincs fehér ló, csak szürke:-), Athansor menti ki és szegődik társául a további kalandjaikban. De ez a ló nem akármilyen ló: földöntúli erővel képes harcolni, elképzelhetetlen akadályokat is képes átugrani és mindig akkor tűnik fel, ha éppen óriási veszély fenyegeti Petert - illetve a későbbiekben a többi főszereplőt. És innentől az író egy fantasztikus utazásra invitál bennünket. Ami a különleges, hogy több szálat is elindít, mi pedig úgy érezzük, hogy ennek semmi, de semmi köze nincs az eredetileg elkezdett történethez, pedig Mark pontosan tudta, hogy hová fog kilyukadni - hisz a regény végére az összes szál összeáll egy egésszé.

A filmben és a borítón is felhozott szerelmi szál pedig gyönyörű, de csak az egyik szála ennek a monumentális történetnek. Peternek meg kell ismerkednie Beverlyvel, szerelembe kell esnie vele, rajta keresztül meg kell ismernie a családtagjait és a Coheeries-tó vidékét. Ez adja az alapját a történetnek, ez a kiindulópontja mindennek. Innentől bármilyen új szereplő kerül bele a történetbe, biztosak lehetünk abban, hogy valamilyen módon kapcsolatban áll vagy kapcsolatba fog kerülni vagy Beverlyvel vagy a családjával.
És az új szálakhoz persze új szereplők dukálnak, a szerző pedig nem fukarkodik az újonnan bekerültek háttértörténetével, jellemfejlődésével. Néha annyira részletes, hogy már túlzásnak is éreztem egyik-másik szereplő ilyen irányú bemutatását.
És ha már a Coheeries-tó szóba került. Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a vidékbe. De olyannyira, hogy képes voltam térképen is utánanézni, hogy vajon létezik-e. Természetesen nem:-(. Pedig a tó, a környéke, az ott lakó emberek, a Penn család gyönyörű nyaralója, mind-mind olyan eleme a regénynek, aminek örültem volna, ha létezik és egyszer meglátogathatom.

Ha az első meglepetésem a történet összetettsége volt, akkor a másik meglepetésem a könyv írásmódja. Régen volt, nagyon régen, hogy szépirodalmat olvastam, manapság már más műfajok állnak hozzám közel, ahol az írók - bár a történetek legtöbbször nagyon jól kidolgozottak,de - már nem használnak hosszas, gyakran több oldalas leírásokat egy-egy eseményről, természeti jelenségről, személyről. Mark Helprin ezt bátran használta, én pedig bevallom eleinte teljesen elvesztem a sok leírásban és probáltam rábukkanni a lényegre, így elég lassan haladtam. Néha úgy éreztem, hogy a szerző nem is író, inkább költő, aki egy ódát szeretne írni a szeretett városához, New Yorkhoz. Minden mondatából süt a szeretet, érezni, hogy ott született, ott él, ismeri minden kőkockáját és ezt az imádatot szeretné nekünk átadni. Pár fejezet után azonban sikerült felvennem a fonalat és onnantól már élveztem a történetet. A hozzám hasonlóknak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy NE adjátok fel az olvasást az első pár fejezet után, mert ha belerázódsz a történetbe és megszokod ezt a stílust, onnantól biztosra veszem, hogy élvezni fogod!

Összességében azt mondom, hogy ez egy gyönyörűen megírt fantasztikus mese, de soha nem lesz belőle "divatkönyv", mert nem mindenki fogja értékelni azt a különleges írásmódot, amivel Mark elénk tárja ezt a történetet. Erre a regényre időt kell szánni, el kell benne mélyedni, ha kell, többször is át kell olvasni a csodálatosan megírt mondatokat és élvezni azt stílust, amivel ma már nagyon ritkán találkozhatunk! Én személy szerint örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet és biztos vagyok benne, hogy valahányszor meglátok egy fehér lovat (szürke, tudom:-), vagy ellátogatok New Yorkba, akkor eszembe fog jutni ez a varázslatos mese.

Borító: Gyönyörű. Bár azt el kell mondanom, hogy ez a borító a filmes plakát alapján készült és kicsit megtévesztő, hiszen, ahogy írtam, ez nem csak egy gyönyörű szerelmi történet

Kedvenc karakter: Peter Lake, Athansor, Beverly

Szárnyalás: Beverly és Peter Lake szerelme és a Coheeries-tó

Mélyrepülés: számomra néhol a túlzottan részletes leírások

Érzelmi mérce: gyönyörű érzelmek, hol szívszorítóan szép, hol fájóan megrázóak

Értékelés: (a fél pont levonásom a néhol túlzott részletes leírások miatt van)

Blogturné extra - a film kontra könyv

Már az értékelésemben is írtam, hogy a film trailere volt az, ami megfogott, ami alapján úgy gondoltam, hogy meg kell ismernem ezt a történetet, úgyhogy nem volt kétséges, hogy megnézem a filmet moziban is. Azért persze kivártam, amíg elolvasom a könyvet, mert nem akartam, hogy a film félrevezessen, vagy lelőjjön esetleg egy-két poént.

Miután elolvastam a könyvet, kicsit féltem, hogy ezt az összetett történetet hogyan tudják filmvászonra vinni és úgy tűnik, hogy nem csak én éreztem így, hanem nálam jóval profibbak is, mert mint kiderült, eredetileg Martin Scorsese vette magához a megfilmesítési jogokat, de végül kihátrált belőle, mondván, ez a történet megfilmesíthetetlen.

Azért végül volt olyan rendező, aki megpróbálta a lehetetlent és elkészítette a Téli mesét. Hogy mennyire sikerült neki? A vélemények eléggé megoszlanak. Aki olvasta a könyvet, az biztosan ellenérzéssel fog a filmre gondolni, hiszen a forgatókönyvírók csak egy szálat kaptak ki a rengetegből, a közönség számára leginkább "fogyasztható" szálat és eköré épül fel a történet. A film pont azt adja, amire a trailer alapján számíthatunk, egy mesés szerelmi történetet. Látni, hogy az elején a rendező és a forgatókönyvíró még próbálta a könyvet követni, hiszen sok mindent próbáltak belesűríteni, de pont ezért az első 20 perc kissé kúszának tűnhet azok számára, akik nem olvasták a könyvet. De utána beindul a történet, sok minden összeáll és szerintem teljesen élvezhető a film. 

Persze sok minden kimarad a filmből, ami a könyvben benne van, ez néhol a történet javára válik, néhol viszont - főleg azoknak, akik nem olvasták a könyvet - megnehezíti azt. A szereplőgárda szerintem jó lett, Jessica Brown Findlay gyönyörű, tökéletesen jeleníti meg Beverlyt. Colin Farrell pedig épp olyan lett, amilyennek Petert elképzeltem. Nem túl fiatal, van benne valami veszélyes, valami titokzatos, valami sötét. És persze nem feledkezhetünk meg Russel Crowe-ról sem, aki a félelmetes bandavezért, Pearly Soamest alakítja. Egyetlen egy nem ideillő színészt tudok megemlíteni, ez pedig Will Smith. Nem tudom, őt ki választotta ki Lucifer szerepére, de az egész mozi hangos vihogásban tört ki, amikor megláttuk és az összes jelenetet számomra tönkretette.:-(.

Összességében én örültem, hogy láttam a filmet, számomra jó pár kérdéses részt helyretett és nagyon élveztem, hogy az olvasás közben elképzelt szereplők és jelenetek mennyire hasonlítanak a filmben lévőkhöz. Azonban a könyv és a film teljesen két külön kategória, Hollywoodnak sajnos nem sikerült átadnia a könyv üzenetét, de az biztos, hogy egy nagyon szép romantikus, mesés történetet vittek filmvászonra.

Pár kép a filmből:

Nyereményjáték

A Téli mese egy lenyűgöző fantáziával megírt, varázslatos és romantikus történet. Ebből kifolyólag olyan játékkal készültünk nektek, melyben szükség lesz a ti fantáziátokra és ügyességetekre is.

Minden állomáson találtok egy a könyvhöz vagy filmhez kapcsolódó kérdést. Ám, hogy könnyítsünk a feladatotokon, a megfejtések betűjeleit kiemelve elrejtettük a bejegyzésekben. Vigyázzatok, lehet, hogy cselesek voltunk és összekevertük őket! :-)

A nyeremény ezúttal sem marad el! A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Libri Kiadó által felajánlott 3 darab Téli mese könyv egyikéből. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

Feladat:

1. Balról jobbra (vízszintesen) haladjatok a keresztrejtvényben.

2. A 2., 3., 5., 6., 8., állomáson több szóból áll a megfejtés.

3. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést, így plusz esélyekkel gyarapodhattok.

4. A pirossal kiemelt rész megfejtése éri a legtöbbet.

a Rafflecopter giveaway

A Blogturné további állomásai:

Március 3   - Kelly Lupi olvas (értékelés + film kontra könyv)

Március 5   - Roni olvas (értékelés + filmes szereplőgárda kontra könyves karakterek)

Március 7   - Bibliotheca Fummie (értékelés + idézetek)

Március 9   - MFKata gondolatai (értékelés + trailer)

Március 11 - Dreamworld (értékelés + zenelista)

Március 13 - Deszy könyvajánlója (értékelés + fehér ló jelentése)

Március 15 - Always Love a Wild Book (értékelés + back story)

Március 17 - Könyvgalaxis (értékelés + az íróról)

Borító Extra - Újra indul a vadászat

Elrepült egy év, amióta utoljára jelentkeztem ezzel a rovattal...

Korábban leginkább különböző témák köré csoportosítva válogattam  a borítókat, ezután javarészt a frissen közzétett csodákat szeretném megmutatni. Mint tudjátok, tőlünk nyugatabbra a normál megjelenéstől az óriási hype-ig terjedhet egy-egy könyv beharangozása. Ennek megfelelően nem ritka, hogy a kérdéses könyv borítóját akár egy évvel a megjelenés előtt láthatják a leendő olvasók.  Az átlagos azonban a megjelenés előtt fél évvel történő "cover reveal". Nem kérdés, hogy egy jól eltalált borító mennyit segíthet egy könyv eladásában!

Az utóbbi napok, hetek alatt a következő könyvek borítói indították be a fantáziámat:

Lia Riley  Off the Map sorozata nyár végén indul, augusztus 5-én jelenik meg az első rész Upside Down címmel, majd október 7-én követi a Side Swiped, és december 2-án zárul az Inside Out-tal. New Adult realista sorozat lesz, és a borítókat nézve, nálam biztosan olvasós!

 

A következő borító J. Sterling új könyvéről kacsint rám, Seeing Stars a címe, szintén New Adult megjelenés lesz március 14-én. A szerzőt a Perfect Game sorozatból ismerhetjük. 

A borítón szereplő srác megtévesztésig hasonlít egyik kedvenc színészemre, Josh Hartnett-re, mit gondoltok?

Ezen a héten látott napvilágot Melissa Landers sorozatának második borítója az Invaded. Őszintén szólva az első rész, az Alienated  fantasztikus borítója után nem vagyok elájulva, többet vártam. 

Annyit látok, hogy a fiú és a lány bolygót cseréltek, és a virágok eltűntek a mezőről. 

Úgy érzem, van esélye a magyar megjelenésnek, hiszen ez is egy új trend, az idegenek és a földi emberek találkozása-szerelembe esése most divatos téma, lásd a vadiúj CW sorozatot: a Star Crossed  Matt Lanter főszereplésével  igen népszerű.

J.A. Redmerski felnőtteknek szóló romantikus thriller sorozatának harmadik borítója is a héten jelent meg. A The Swan and the Jackal a véres kézzel és az injekciós tűvel hátborzongatóra sikerült. A Gyilkosok Társaságában sorozat remélhetőleg hazánkban is megjelenik majd, hiszen Redmerski A soha határa könyvével már beírta magát a kedvenc szerzők közé.

Többféle borítóval jelent meg ez a  sorozat, nekem ez a változat tetszik a legjobban. A téma egyértelmű, a vér mennyisége a borítókon elviselhető.

Folyt.köv.

Together Thor'sday - Suzanne Collins: Futótűz

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

Heti közös olvasmányunknak ezúttal egy olyan könyvet választottunk, melyet jóval korábban olvastunk ugyan, ám a nemrégiben mozikba kerülő filmadaptációja miatt újra elővettük, és mindhárman újra fellapoztuk - felelevenítve  az eseményeket és összehasonlítva a filmbeli és könyvbeli karaktereket. Ezt az okfejtésünket osztanánk meg Suzanne Collins: Futótűz című kötete alapján. Vagyis eheti témánk: mennyire adták vissza filmbéli alakítások a könyv szereplőinek személyiségét a Futótűzben.

Az általam választott karakter pedig: Finnick Odair és a színész, aki alakította: Sam Claflin

Finnick Odair
Életkor	24
Foglalkozás	Mentor
Lakhely	4. körzet - Győztesek faluja
Nem	Férfi
Fegyver	Háromágú szigony és háló
Könyves megjelenés	Futótűz, A kiválasztott
Sorozat	Az éhezők viadala trilógia
Megformálója	Sam Claflin

Fizikai leírás

Finnick a könyvben lenyűgöző szépségű: "magas és izmos, a bőre aranyszínű, a haja bronzbarna, a szeme sötétzöld."

A rajongóknak rengeteg elképzelése volt Finnickről, de Sam sose volt köztük. Így, amikor megjelentek az első képek a színészről Finnickként, szegény kapott bőven hideget-meleget. Eleinte a képek alapján én sem tudtam őt elképzelni (nekem speciel Garrett Hedlund volt a favoritom), pedig tudhattam volna, hogy egy ilyen költségvetésű filmnél próbálnak odafigyelni arra, hogy a szerepet eljátszó színész tényleg adja az adott karaktert.

Sam magasnak magas, izmosnak izmos, a bőre és a haja is megfelelő színű (ha nem, akkor is manapság a sminkesek már csodákra képesek:-), a szeme pedig zöld, ahogy Finnické is. Hogy mennyire jóképű, az relatív, hiszen mindenkinek más típus jön be.

Személyiség a könyvben és a filmben

Finnick a könyvben egy sármos, a nőket bármikor lenyűgözni és elcsábítani képes szereplő, aki emellett tökéletes harcos, hűséges szerelmes és ügyes taktikus. Sötét titkai vannak, fájdalmas múltja, de ezt ügyesen rejti el az örökké mosolygós, flörtölő álcája mögé. Akiket kedvel, azokért bármit megtenne.

Féltem, hogy Sam hogyan fogja mindezt bemutatni, mert az eddigi szerepei nem nyűgöztek le, de a félelmem alaptalannak bizonyult. A színész fantasztikusan alakította Finnicket, onnantól, ahogy megjelent és kockacukorral kínálta Katnist:

egyszerűen uralta a vásznat. Veszettül jóképű volt, mellette tökéletesen átjött a flörtre mindig kész, de mégis titokzatos, veszélyes játékos. Imádtam, ahogy bemutatták a kapcsolatát Magssal, ahogy vigyázott és törődött a kis öregasszonnyal, ha kellett cipelte, ha kellett itatta és vigyázott rá. Ez a könyvben talán nem is volt ennyire szépen kidolgozva, de a filmben tökéletesen átjött a szoros és mély kapcsolatuk.

Sam tisztában volt a rajongók ellenérzésével, így sokat készült a szerepre: rengeteget edzett, elolvasta a trilógiát, a rendezővel sokat beszélgettek Finnick személyiségéről és a sok munka végül meghozta a gyümölcsét, mert a fiatal színész tökéletes Finnick lett. Amennyire először nem jött át a promo és stilképeken, a filmben végül Sam a rajongók kételyeit teljesen eloszlatta.

És egy rövid színfalak mögötti videó Sam tolmácsolásában Finnick jeleneteiről: