Moira Young: Vérvörös út - Homokvidék #1

A Könyvmolyképző Kiadó a Könyvfesztiválra elhozza nektek az egyik legnépszerűbb disztópia, a Homokvidék (Dust Lands) sorozat izgalmasan hangzó első részét, Vérvörös út (Blood Red Road) címmel.

Kísérjétek figyelemmel a blogturnénk állomásait, melyeken a szokásoknak megfelelően extra információkat kaphattok a történetről, és a játék végén a kiadó jóvoltából három példány talál gazdára.

Könyvmolyképző Kiadó 2014. Könyvfesztivál
424 oldal
Fordította: Dobó Zsuzsanna
Goodreads: 4,01
Besorolás: YA, disztópia, 

Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.

Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.

Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.

A fülszöveg meglehetősen rövidre sikerült, ezért némi kiegészítést igényel az alaphelyzet ismertetése. Saba ikertestvérével Lugh-el, kishúgukkal a kilenc éves Emmivel és apjukkal élnek egy rendkívül kietlen helyen Silverlake-ben, mindentől távol. Emberekkel szinte sosem találkoznak, a legközelebbi szomszéd is havonta egyszer lovagol feléjük pár szóra.

Lugh elvágyódik innen, de apjuk szerint a világ többi része még ennél is rosszabb, veszélyek leselkednének rájuk, csak itt vannak biztonságban ezen az elszigetelt helyen. Lugh kétségbe vonja apjuk szavát, aki egyébként is sok furcsaságot beszélt nekik gyerekkoruk óta, olvas a csillagokból, titkoktól, idegenektől félti őket. Azóta különösen megváltozott, mióta anyjuk meghalt Emi születésekor. De egész más formában kerül sor a távozásra, Lugh-t ugyanis elrabolja öt fekete ruhás lovas. Saba azonnal a keresésére indul, miután Emit biztonságba helyezi.

A történet időben a maitól számítva néhány száz évvel később, egy meglehetősen lepusztult világban játszódik, a technika vívmányai eltűntek, a házak összedőltek, nincsenek könyvek, az emberek általában írástudatlanok. Ebben a történetben nincs "Társadalom", aminek eszement törvényei ellen kellene lázadni, mint a manapság menő ya disztópiákban. Van viszont egy kiskirály, aki egy kisebb várost épített a "bagónak" nevezett kábítószer termesztés és terjesztés köré. A népet persze szórakoztatni is kell, erre a legalkalmasabb a rabszolgák élet-halál harca egymás ellen egy arénában. Az én korosztályom még élénken emlékezhet a Mad Max filmre, nos teljesen hasonló a feeling.

A világfelépítés bár abszolút megállja a helyét, nem a leglényegesebb része a könyvnek, ez egy háttérelem, igazi fő hangsúlyt a karakterek és az érzelmi szálak kapják. Ez viszont olyan jelentős és sokféle, hogy bizony oldalakat lehetne betölteni velük. Nagyon tetszett az ikrek közötti szoros kapcsolat, főleg Saba érzéseit ismerhetjük meg. Mindig minden pillanatban tudja, hogy Lugh mit csinálna a helyében, hogyan döntene.

Saba első benyomásra is azt sugározza, mennyire fontos neki az ikertestvére, megszállottan kötődik hozzá, ami az ikertestvérek esetében talán nem olyan ritka. Annál szembetűnőbb a legkisebb testvér iránti közöny, ami a viszontagságos út alatt azért átalakul. Ez a kettősség a történet elején nem is hozta őt számomra a feltétlenül csodálatra méltó hősnők közé. De ez nagyon hamar változott, hiszen olyan bátor tetteket hajt végre, folyamatosan küzd, egy pillanatra sem felejtve célját. Karaktere abból a szempontból is változik, hogy teljesen önálló személyiséggé alakul, már nem minden Lugh-ról szól. És ami még különlegessé teszi Sabát, nem akármilyen házi kedvence van, fióka kora óta nevel egy varjút, Nerot, aki valódi személyiség és sokszor lesz segítségére. Szüksége is van rá, hiszen rabszolga lesz, ketrecharcra kényszerítik, de megtörni sosem tudják, ahogy telik az idő egyre erősebb és merészebb, időnként felbukkanó madara élteti benne a hitet. Imádtam a túlélési ösztönét, ennek nevezném azt a késztetést, ami elkapja őt a kritikus helyzetekben és a végletekig képes küzdeni.

Emmi kilenc éves, és nem az a típus, akit félre lehet állítani valami ismerősnél, persze hogy elszökik és Saba után ered. Nagyon vágyik arra, hogy Saba is úgy szeresse mint a bátyja, és úgy egyáltalán több figyelmet kapjon, mint a semmi.

Jack -el az arénában ismerkedik meg Saba, gyakorlatilag ő az első és egyetlen pasi, aki megmozdítja a szívét. Anyjától örökölt szívkő is mutatja, ő az, akire vágyik, mégis oly sokáig bizalmatlan. A kettejük kapcsolatára rányomja a bélyegét Saba tapasztalatlanságból eredő félénksége, egy pillanatra sem meri kimutatni az érzelmeit, annyira fél a következményektől. Jack persze szívdöglesztő meg minden, de ebben a részben mégsem éreztem kettejük kapcsolatát kereknek. Hihetetlenül várom a második részt, mi fog velük történni?

És ott van még egy sereg jelentős karakter, kezdve a fogságból való szabadulást segítő Szabad Sólymok lánycsapata, később Jack barátai kerültek közelebb, élükön Ike és Tommo, őket mind a szívedbe zárod.

A negatív karakterek sem elhanyagolhatók, ők a királyi család tagjai, a hatalom, a pénz és a misztikum megszállottjai. A király egy karikatúra figura, akár vicces is lehetne, ha nem lenne kegyetlenül elvetemült. Van az oldalán egy DeMalo nevű férfi, aki erősen meg fogja mozgatni a fantáziátokat, és reménykedem, hogy jelentős szerephez jut a következő részben.

A szereplőgárda tehát igen változatos és nagyon jól kialakított, ahogy remekül megírt a cselekmény is. Nincsenek üresjáratok, történnek az események egymás után, harcok sora, menekülés, tetőn ugrálás, ketrecharc, sivatagi hajón utazás. A leírások remekek, érzed a homokot a szemedbe, a napsütés égető melegét a fejeden, a kínzó szomjúságot. Az írónő nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel, a harci jelenetek húsbavágóan valóságosak. A történet során akadnak jelenetek amikor a könnyeiddel küzdesz, viszont a humor sem marad ki, Jack és Ike szeretnek egymás kárára viccelődni.

Az eredeti szövegben a szerző kialakított egy lebutított dialektust, amellyel érzékeltette, hogy az írástudatlanság és az elszigeteltség mennyire átalakítja a nyelvet. Betűk maradnak el a szavakból, sokkal nehezebben érthető a beszéd. A magyar fordításból ez teljesen kimaradt, különösebben nem bánom, de gondoltam megemlítem.

A történet előbb utóbb megfilmesítést kap, Ridley Scott személyében garanciát látok arra, hogy valami jó fog kisülni ezekből a tervekből.

A könyv egyfajta könnyedebb függővéggel ér véget, nem pont ezért várom nagyon a következő részt, inkább összességében izgat a történet merre fog tovább bonyolódni.

Borító:  Imádom, ahogy a sorozat többi részét is.

Kedvenc karakter:  Jack, Saba

Szárnyalás: Szabad Sólymok csapata és Nero.

Mélyrepülés: Ike.

Érzelmi mérce: A szerelmi szál ebben a részben nem jelentős, bizsergéses jelenetek azért előfordulnak.

Értékelés:

ELŐRENDELÉS:

EXTRA CASTING:

Nyereményjáték:

Itt a remek alkalom, hogy megnyerhessétek ezt az izgalmakban bővelkedő történetet, melyben jelentős szerepet kapnak a varjak. Nincs más dolgod, mint a posztokban szereplő varjak számát összeadd, és az alábbi rafflecopter doboz első sorába beírd. Figyelem! A turné mind a 8 állomásán lesznek varjak, tehát a játék nyolcadik, befejező állomása után érdemes kitölteni az első kérdést. A facebook oldalakat viszont azonnal lájkolni lehet!! A bannerben szereplő varjak nem számítanak!!!!! 3 példány kerül kisorsolásra, melyeket kizárólag magyarországi címre tudunk postázni! Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

A blogtunéban résztvevő blogok:

04/06 Dreamworld
04/08 MFKata gondolatai
04/10 Bibliotheca Fummie
04/12 Deszy könyvajánlója
04/14 Fantazmo
04/16 Nem harap a...
04/18 Függővég
04/20 Kelly Lupi olvas

Beth Revis: Across the Universe - Túl a végtelenen

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából áprilisban jelenik Beth Revis nagyon régóta várt sorozatának az első része, az Across the Universe - Túl a végtelenen. A Blogturné Klub 7 blogger segítségével, április 10 és április 24 között mutatja be nektek ezt az izgalmakkal teli űrutazást értékelések és extrák segítségével. Kövesd az állomásokat, ismerkedj meg ezzel a különleges történettel és legyen Tiéd a hamarosan megjelenő könyv egyike!

Könyvmolyképző, 2014
oldal
Fordította: Varga Csaba Béla
Goodreads: 3,80
Besorolás: romantikus, sci-fi, YA

"Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?
A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten áldása űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait - és az egész Földet -, hogy a szüleivel együtt az Űrbárka program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri-Földön ébresztik fel a családot. De ötven évvel az Isten áldása célba érése előtt, a 42-es fagyasztókamrát valaki titokzatos módon lekapcsolta, és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül.

Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
Amy egy érzelemmentes, zárt világban találta magát. Az Isten áldása 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük, Ősfő szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözi Amy. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére. A lány nagyon szeretne megbízni Korosban. De hogy a csudában bízhatná a sorsát egy olyan fiúra, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül? A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten áldása rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki egyszer már megpróbálta megölni."

És ismét egy regény, ami körül óriási volt a felhajtás. Először nem is értettem, hogy sokan, az általam ismert bloggerek közül miért járnak majdhogynem örömtáncot, amikor kiderült, hogy a regény itthon is megjelenik. Aztán persze magával ragadott engem is a lelkesedésük és alig vártam, hogy végre én is olvashassam.

Aki a borító alapján egy cukormázas szerelmi történetet vár, az csalódni fog. Aki viszont elolvassa a fülszöveget, az nagyjából képet kap arról, hogy mi is várható a regényben. Már az első fejezet is annyira sokkolóan dermesztő (szó szerint is, mivel Amy eléggé részletesen adja át, hogy mennyire fájdalmas egy hibernálás), hogy szinte előrevetíti, hogy ez nem egy könnyed nyári olvasmány lesz. Az írónő engem már ezzel az első fejezettel levett teljesen a lábamról és már ott tudtam, hogy ezt a könyvet imádni fogom. 

A történetet két szemszögből ismerhetjük meg, Amyéből és Koroséból (igen, ez a fiú neve, nem én írtam félre:-). Koros szemszöge eleinte nem is annyira kötött le, hisz persze, ő vezet be minket az űrhajó életébe, de annyi információt zúdít ránk egyszerre, hogy őszinte leszek, én teljesen elvesztem a részletekben. Ellenben Amyé végig lekötött, hiszen őt egyrészt közelebbinek éreztem magamhoz - lévén, hogy a Földön élt, másrészt pedig az ő szemén keresztül, kívülállóként belecsöppenni ebbe az űrutazásba - nagyon izgalmas volt. Ő úgy áll ehhez az egészhez, mint ahogy Te vagy akár én is tenném, hiszen ő, az eddig életét nem rideg fémfalak, szabályok, utasítások között töltötte, így neki is minden teljesen új. 

Koros más tészta. Ő a "rangja" miatt sokkal szabadabban él, mint a legénység többi tagja és talán emiatt?  jóval szabadabb gondolkodású is, mint a többiek. De akkor is. Ő a hajón született, ott nőtt fel, számára minden olyan dolog hétköznapi, amin mi (és Amy is) teljesen kiakad. Ezért vele valahogy eleinte nem is tudtam annyira szimpatizálni. Persze ez csak ideig-óráig volt így, hiszen Korost is hamar meg lehet kedvelni, főleg, miután találkozik Amyvel. Nincs vele egykorú a hajón, így nem kétséges, hogy azonnal szimpátiát, majd egyre mélyebb érzelmeket kezd táplálni a lány iránt. Ami számára azért furcsa, hisz eddig nem érzett ilyet senki iránt, a hajón nincsenek túlzott érzelmek, irányított szaporodás van - még az emberek számára is. Neki eddig feladatai voltak, amire fel kellett készülnie. Van néhány barátja, de vele egykorú lánnyal még sosem találkozott. De épp itt az ideje!:)

Amy

Amy nehezebb helyzetben van, hiszen ő a Földről jött, ahol az emberek érzelmek között élik le az életüket. Volt barátja, akit szeretett és akit ott kellett hagynia az űrutazás miatt. És bár eltelt jó pár száz év (ezt még leírni is borzasztó), de mivel ő ezt átaludta, így neki minden emléke élénken él a szeretteiről, a barátairól. 

Tudom, hogy őt sokan hisztisnek fogjátok tartani, mert elég sokat sír és eleinte mindenen kiborul. Ez tényleg így van. De ne feledjük, hogy az egész élete tovatűnt, a szülei lefagyasztva, az összes többi szerette már réges régen meghalt, egyedül van teljesen. És egy úgy, számára ismeretlen világban kell élnie még 50!!! évet, mire találkozhat a szüleivel. Ráadásul a hajó vezetője, az Ősfő - és akkor még a legénység többi részéről nem is beszéltem - abszolút nem örül a jelenlétének.

Koros és Amy kapcsolata pedig nagyon aranyos, én imádtam minden percét azoknak a jeleneteknek, ahol együtt voltak. Érdekes volt látni, hogy eleinte Koros kisfiúnak tűnik, egy tanulónak, aki most ismerkedik a leendő Ősfő feladatával. Aztán megjelenik Amy, hirtelen Koros lesz a "felnőttebb" kettőjük közül, hiszen ő ismer mindent a hajón, még a gépek is neki engedelmeskednek. De ahogy a lány "életre kel", úgy veszi át kettőjük közül az irányítást, végül persze, ahogy kiismerik egymást,  egyenrangú felekké válnak. Nagyon tetszett, ahogy ezt az írónő így megírta!

És persze ott van még a rejtély. Ki az a titokzatos személy, aki Amyt is felébresztette és aki megpróbálja megölni a lefagyasztott személyek egy részét? Amy, Koros és pár barátjuk megpróbál versenyt futni az elkövetővel, ami nem is olyan egyszerű. Az ilyen típusú nyomozós regényeknél sok esetben elég hamar rájövök, hogy ki az elkövető. Itt is volt sejtésem, de végül én lepődtem meg a legjobban, amikor kiderült a kiléte. Vagy nagyon ügyes volt az írónő, vagy én öregszem (vagy simán butulok:).

Amiről még nem beszéltem, az az Isten áldása, a helyszín, ahol az egész történet játszódik. Ez az űrhajó hatalmas, óriási, egyszerűen emberi ésszel elképzelhetetlenül nagy. Az extrámat is úgy sikerült megtalálni ehhez a poszthoz, hogy próbáltam utánanézni, hogy az írónő esetleg valahol grafikusan is elképzelte-e ezt a járművet, mert Koros jóvoltából szinte minden négyzetcentiméterét ismerjük, de mégis kíváncsi voltam arra, hogy vajon ténylegesen hogy nézhet ki. És ekkor találtam meg azt a weboldalt , ami alapján végül sikerült bejárnom az egész hajót virtuálisan is.

A hajón lévő életre pedig szinte szavaim sincsenek. Disztópia. Csak ennyit tudok mondani rá. De a rosszabbik fajtából. Valahol megértem, hogy így egyszerűbb ennyi embert kordában tartani, főleg ilyen hosszú ideig, de akkor is. Remélem, hogy sose kell ilyet átélnem.

A történet vége pedig.. egy könyv lezárásának jó volt, de mégis annyi kérdésem lenne, annyira kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni még velük, vajon hogyan változik az életük, elérik-e a Centauri-Földet, hogy.... azonnal kérem a második részt!

Összességében imádtam ezt a regényt, jó volt picit a Földről elszabadulni és az űrben kalandozni. A történet izgalmas volt, minden percet élveztem, amit az olvasásával töltöttem. Fiúknak és lányoknak egyaránt ajánlom; a fiúknak az űrbéli kalandok, a nyomozás, a különleges világa miatt, a lányoknak ugyanezért, plusz a szerelmi szál sem elhanyagolható:).

theechodragon.deviantart.com

Borító: Nem rossz, bár nekem inkább a romantikára hajaz, mint egy sci-fi történetre (ok, tudom, ott vannak a csillagok, de akkor is:) 

Kedvenc karakter: Koros, Amy, Harley 

Szárnyalás: egyrészt az űrhajó, nagyon kíváncsi lennék rá élőben, másrészt pedig Koros rajongása Amy iránt 

Mélyrepülés: Ősfő, a titkolózás és a Phidusz

Érzelmi mérce: a szerelmi szál minden téren a YA keretei között marad, aranyos, imádnivaló,semmi olyan nincs benne, ami miatt korhatáros lenne

Értékelés:

BELEOLVASÓ A REGÉNYBE

Blogturné extra - Isten áldása

A történet egy űrhajón, az Isten áldásán játszódik. Hogy jobban el tudjuk képzelni, hogy is néz ki ez a hatalmas jármű, az írónő az oldalára feltette az űrhajó képét, sőt szintekre szét is szedték, hogy könnyebben megértsük a felépítését.

A képek forrása: acrosstheuniversebook.com

Az űrhajó

A könyvben az Isten áldása egy kisebb országnyi méretű űrhajó. Az utasainak az élete szigorúan szabályozott. Három kategóriába sorolják őket: Táplálók, Megtartók és Irányítók - a hajó három szintjének megfelelően.

És akkor a három szint:

IRÁNYÍTÓ SZINT

Laboratóriumok és Gépház: Az Isten áldásának a küldetése nemcsak az, hogy eljusson egy új bolygóra, hanem az is, hogy az évszázadokon át tartó utazás során új képességeket és találmányokat fejlesszenek ki. Ennek érdekében kutató részlegeket hoztak létre az Irányító szinten. A hangsúly a meterológián, mezőgazdaságon, orvostudományon, fizikán, genetikán és nukleáris fizikán van.

Hajóhíd: A Hajóhídhoz csak a legmagasabb rangú Irányító navigátoroknak van hozzáférése. Amikor eljön az idő, akkor az Irányítók navigátorai - akiket generációkon keresztül képeztek erre az alkalomra, fogják majd letenni az Isten áldását az új bolygóra, a Centauri-Földre.

MEGTARTÓ SZINT

 

Nagycsarnok: Eredetileg a Navigáció helyének szánták, így a Nagycsarnok a legnagyobb helysége a Megtartó szintnek, elég nagy ahhoz, hogy a hajó teljes legénysége beférjen,ha gyűlést kellett összehívni. Az Irányító szint és a Megtartó szint közti ajtó is itt található. A vészlezáró gomb az ajtó mellett található.

Ősfő szállása: Szigorúan tilos a belépés!

Koros szállása: Ez a terület a Koros privát szállása, aki a hajó Ősfőjének a gyakornoka. Az Ősfő irányítja a hajót, békét, útmutatást nyújtva és igazságot szolgáltatva a legénység többi tagjának.

Oktató központ: Korost az éppen aktuális Ősfő képzi az Oktató Központban, egy, a szükséges kellékekkel és elég szabad hellyel ellátott félreeső helyen. A Megtartó szintet és a Tápláló szintet összekötő gravi-cső torkolata is ide nyílik.

TÁPLÁLÓ SZINT

A Város: A legénység nagy része a Városban él, lakókocsi méretű kontérekben, amit szállás és munkahelynek használnak. A Várost kerületekre osztották, az elvégzendő munkáktól függően: például a hentesek és a húsfeldolgozók a "Hús Kerületben", a fonók, takácsok és a szabók a "Ruha Kerületben", az étel készítők és tartósítók a "Termelés Kerületben" élnek. Az Írányítók az Irányító kerületben élnek, őket  gravi-csövek juttatják el az Irányító szintre dolgozni.

Üvegházak: Ezt a Városhoz legközelebbi részt használják növénytermesztésre, beleértve a zöldségeket, szóját és gabonát. A növekedést speciális szerves trágyával segítik elő. Bizonyos növényeket, mint például a szóját, genetikailag módosították, hogy gyorsabban nőjjenek és magasabb legyen a tápértékük. A beporzást mesterséges és természetes úton végzik, tudományos eljárások és gondosan tartott méhek segítségével.

Élő állatok: Gondosan megválasztott, különleges állatállományt tartanak az Isten áldásán. A kisebb állatokat, mint például a nyulakat és szárnyasokat genetikailag módosították, hogy nagyobbak legyenek, így több húst és fehérjét adjanak. A nagyobb állatokat, mint például a szarvasmarhákat pedig lekicsinyítették, viszont a reprodukciós ciklusukat felgyorsították.

Raktár: Szigorúan tilos a belépés!

Kóter: A Kóter egyike a hajó eredeti építményeinek. Négy emelet magas és kiváló egészségügyi ellátást nyújt az űrhajó minden lakosának. Az első emeleten van a hall és a sürgősségi ellátás. A második emeleten van a szülészet és nőgyógyászat. A harmadik emeleten van az a részleg, ahol a mentálisan instabilakat kezelik és ellátják. A negyedik emeleten van az idősgondozó. A Kóter mögött van egy kert, amiben egy tó és az első Ősfőről felállított szobor található.

Feljegyzések Csarnoka: A Feljegyzések Csarnokában található meg a hajó összes feljegyzése és a Nap-Föld történelmének válogatott feljegyzései is. A bejáratnál a Nap-Föld, a Centauri-Föld és az űrhajó modellje található. A Feljegyzések Csarnokában őrzik az új találmányokról szóló feljegyzéseket, a hajón kifejlesztett új mezőgazdasági és tudományos elméletek dokumentációit és a legénység művészeti,zenei és egyéb kreatív hozzájárulásának anyagait is.

Nap Lámpa: egy gondosan rögzített fúziós egység, ami fényt és hőt biztosít egyszerre a Tápláló szinten.

Nyereményjáték
Szeretnél te is részese lenni az űrutazásnak? - Itt a remek alkalom, hogy nyerhess egy példányt Beth Revis – Túl a végtelenen című könyvéből!
Mit kell ehhez tenned? Semmi mást, mint lájkolni a Könyvmolyképző és a Blogturné Facebook adatlapját, és utána mindennap az adott szókeresőben elrejtett szereplőt, esetleg helyiség nevet megtalálni.
(A kiadó csak Magyarország területére postáz!)

 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 10 - Media Addict

Április 12 - Always Love a Wild Book

Április 15 - Insane Life

Április 17 - MFKata gondolatai

Április 19 - Kelly Lupi olvas

Április 21 - Deszy Könyvajánlója

Április 24 - Függővég 

Together Thor'sday - Marie Lu: Legenda - Daniel Altan Wing aka Day

Akárhogy is nézzük az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkbe, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a a könyvben a kedvenc jelenete / idézete / szereplője, mi rázta meg a leginkább, mit szeret benne a legkevésbé, stb.

Together - vagyis együtt: Roni olvassal és MFKatával, akiknek a véleményét a saját oldalaikon olvashatjátok el!

A heti közös olvasmányunk Marie Lu: Legenda című disztópiája, ami a tavalyi év nagy kedvence volt nálam. Egy történet, ami a rengeteg disztópia között is kitűnt számomra és a sorozat mind a három része hatalmas szerelem volt. Két sokat szenvedett, de nagyon különböző fiatal izgalmas, lebilincselő és szívszorító története, akik végül összefogva harcoltak azért, hogy megváltoztassák egy nép sorsát. A történet mellett a könyv szereplői is kivételes személyek voltak, ezért is választottuk a mai Together Thors'day posztunk fő témájaként a könyv három szereplőjének bemutatását.

Az én "főhősőm": Daniel Altan Wing  - ismertebb nevén Day

DANIEL ALTAN WING
Életkor	15 év
Neme	férfi
Lakhely	Los Angeles, Lake szektor
Foglalkozása	a "legkeresettebb bűnöző"
Teljesítménye	1500 pont (100%)
Család	Grace Wing (édesanya) John Wing (fiútestvér) Eden Wing (fiútestvér)
Becenevek	Day
Haj	szőke, hosszú
Szem	kék
Könyves megjelenések	Legenda, Prodigy, Champion

Hogy miért pont Day lett a beceneve, azt inkább hagyom, hadd ő mesélje el:

"– Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz. – Kifelé bámult a vasúti kocsi nyitott ajtaján, ahol sötét vízfüggöny takarja a világot. – Próbálsz a fényben járni."

Megjelenés

Hosszú, tejfölszőke haja van, kék szeme - az egyik picit világosabb, mint a másik, 10 éves korában kísérleteztek vele és akkor fecskendeztek valamit a szemébe. Ázsiai származású, részben mongol, részben kaukázusi ősökkel rendelkezik. A bal lábára picit biceg, szintén a Köztársaság kísérletei révén szerezte ezt a sérülését. Persze legjobban June tudja őt leírni, az ő részletes, néha bosszantóan precíz megfigyelőképességével:-), úgyhogy át is "adom a szót" neki:

"Például, hogy igyekszik kímélni a bal lábát. De olyan enyhén biceg csak, hogy amikor mellettünk

megy, észre sem veszem. Csak akkor tűnik fel, amikor leül vagy feláll. Apró kis késlekedés, mielőtt behajlítja a térdét. Lehet egy súlyos sérülés, ami sosem jött helyre teljesen, vagy egy enyhébb, de egészen friss. Talán egy rossz esés következménye.

Nem ez az egyetlen sérülése. Időnként megrándul az arca, amikor a karját mozdítja. Néhány alkalom után az a benyomásom támad, hogy a felkarján lehet egy seb, ami fájdalmasan húzódik, ha túlságosan kinyújtja vagy magasra emeli a kezét.

Az arca tökéletesen szimmetrikus, fehér és ázsiai keverék származású lehet, a por és a kosz alatt kifejezetten szép. A jobb szeme egy egész kicsit világosabb, mint a bal. Először azt hittem, csak a fény játéka, de újra feltűnik, amikor elhaladunk egy pékség előtt, és megcsodáljuk a cipókat a kirakatban. Kíváncsi lennék, hogy történt-e valami a személve, vagy pedig így született."

Személyisége

Day nagyon jól néz ki és ezt tudja is magáról. Azonban a mindig flörtre kész álca mögött egy szerető, hűséges, gondoskodó és önfeláldozó fiú lapul, aki képes akár feláldozni is magát azért, hogy megmentse akiket szeret, legyen az a családja, a szerelme, vagy a népe. Nagyon sokat aggódik a szeretteiért és próbál segíteni rajtuk, ahogyan csak tud. Időnként persze szarkasztikus és bizonyos emberekkel szemben durva is tud lenni, az eddig élete keménnyé tette. Okos, jó ötletei vannak és bármi őrültségben vagy lehetetlennek tűnő dologban benne van, ha az jó ügyet szolgál.

Day előtörténete a Legendában
Day a történet kezdetekor 15 éves és a Köztársaság nyomornegyedében él Tess-szel, egy hajléktalan kislánnyal együtt.
A fiú 10 éves korában átesett a Próbán, ahol azt mondták neki, hogy megbukott (674 pontot ért el a maximális 1.500 pontból), így a szüleinek át kellett őt adni a kormánynak, hogy munkatáborba vigyék. Ehelyett Day laboratóriumba került, ahol kísérleteket végeztek el rajta, majd magára hagyták meghalni. Innen szökött meg és azóta az utcán él titokban és ahol tud, borsot tör a Köztársaság orra alá. Ő per pillanatnyilag a legkeresettebb bűnöző.
A családjából egyedül John, a bátyja tudja hogy él, rajta keresztül kap Day információkat az édesanyjáról és a kisöccséről is, akiknek folyamatosan próbál hol pénzzel, hol élelmiszerrel, gyógyszerrel segíteni. Egy ilyen beszerzőkörút során kerül összetűzésbe June Iparis bátyjával, Metiassal és miután a fiatal férfi rejtélyes módon meghal, Day lesz az első számú gyanúsított. Így kerül June figyelmének központjába, aki megesküszik a bátyja emlékére, hogy megkeresi a fiút és megöli.

És akkor ahogy az írónő elképzelte őt és June-t:

És ahogy a rajongók elképzelik őt:

Salla Simukka: Vérvörös (Hófehér 1.)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki megtanult félni.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy író, aki megírta, hogy mitől és miért félt a lány.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Blogturné Klub, aki elmeséli, ki ez a lány, ki ez az írónő és milyen remek élményt nyújtott a lány története az Olvasói számára.

Tarts velünk Te is e remek, modern Hófehérke mese turnéja során, és ismerd meg Salla Simukka: Vérvörös című könyvét, mely április 10-én az Athenaeum Kiadó jóvoltából már a magyar könyvesboltok polcaira is felkerül.
Olvasd el a véleményeket, ismerd meg az írónőt és a szereplőket, hallgasd meg a könyvben felhangzó zenéket és játssz velünk egy csodákkal és rímekkel teli játékon a Mesék Birodalmában, ahol a JÓ elnyerheti méltó jutalmát: a Vérvörös regény egy példányát!

Athenaeum Kiadó, 2014
240 oldal
Fordította: Panka Zsóka
Goodreads: 3,60
Besorolás: YA, thriller

A 40 országot letaroló finn sikersorozat a Hófehér-trilógia elő része.

A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig... Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

A skandináv országok és köztem hosszú évek óta töretlen a szerelem, az egyik hobbimnak köszönhetően már a legtöbbet személyesen is ismerem. A skandináv krimikkel is lassan, de biztosan ismerkedem, volt, amit könyvben olvastam, volt, amit filmen láttam, de egy biztos, a hangulatuk, a témaválasztásuk, a csavarokkal telitüzdelt izgalmas történeteik mind különlegessé és lebilincselővé teszik őket. Finnország pedig a skandináv országok közül is különösen a szívem csücske, gyönyörű ország, imádom az embereket és a mentalitásukat, így amikor szóba került, hogy egy finn ifjúsági regényt olvassak, amiben ráadásul még nyomoznak is, nem gondolkoztam sokáig és lecsaptam a lehetőségre. 

Tampere

A történet Tamperében játszódik és az írónő mindent megtett azért, hogy közelebb érezzük magunkhoz az ott élőket és az ottani életet. A sok finn név és helyszín mellett a kinti márkákkal (Múmin, Marimekko), az ottani jellegzetes dolgokkal (pl medvecukor - úristen, a Salmiakki az, amivel a mai napig ki lehet engem a világból kergetni:-) is mind-mind a kinti életet próbálja közelebb hozni hozzánk Salla.

A másik jellegzetes dolog, amire mindenki gondol, ha észak kerül szóba - a hideg. A történet pedig télen játszódik. Minden jeges, fagyos, zord és sötét, pont olyan, mint amilyennek az ottani teleket leírják. De az emberek ebben a rideg évszakban is élnek, születnek, meghalnak, buliznak,szórakoznak, ugyanúgy élik az életüket, mint bárhol máshol a világon. A fiatalok ugyanazokkal a dolgokkal élnek társadalmi életet (Facebook például), ugyanolyan zenéket hallgatnak, mint te, vagy én vagy bárki más. Az írónőnek pedig tökéletesen sikerült leírnia ezt a kettősséget, egyrészt egy más ország különbözőségét, de mellette pedig a többivel való hasonlóságát is.

És ebben a közegben él főhősnőnk, Lumikki Andersson (a Lumikki név Hófehérkét jelent finnül - hm, itt az egyik kapocs a "Hófehér" sorozattal), egy svéd nemzetiségű, de Finnországban tanuló fiatal lány, aki fiatal kora ellenére teljesen egyedül él és egy elit gimnázium tanulója. Viselkedését tekintve nem egyszerű eset, egyrészt próbál minél észrevétlenebbül meghúzódni az iskolában, csendes típus, a szavát se hallani, másrészt viszont kemény küzdősportokat űz és szinte versenyszerűen fut. Lumikki engem sokban A tetovált lány főhősnőjére, Lisbethre emlékeztetett. Ugyanolyan elszánt, okos, kemény lány, csak jóval fiatalabb kivitelben. Ami egyedül számomra furcsa volt, hogy attól függetlenül, hogy mennyire hangoztatta, hogy semmibe nem akar belekerülni, mindentől távol tartja magát, ahhoz képest valami szédületes sebességgel keveredett egyre mélyebbre ebbe a bűnténybe. Ez számunkra persze csak jó volt, mert a másik három osztálytársa egymagában semmire sem jutott volna - ha rosszindulatú szeretnék lenni, akkor annyit mondanék, hogy maximum a föld alá...

Forrás: thechristoff.deviantart.com

Lumikki viszont ügyesen, talpraesetten kezeli a helyzetet, a három szerencsétlent, a rosszfiúkat és a magánnyomozásukat is. Képes tökéletesen összpontosítani a feladatára, bár az is igaz, hogy sok minden nincs, ami elvonja a figyelmét. A YA történetekben megszokott szerelmi szál is hiányzik a regényből, bár egy-egy halovány jel mutatja, hogy azért a lány iránt érdeklőd(né)nek a fiúk, ha hagyná, de itt most nem ez a fontos. 

A történetet két nézőpontból ismerhetjük meg, egyrészt Lumikki szemszögéből, ami azért érdekes, mert amellett, hogy lényegretörően visz minket végig a történeten; a régi életéből is kapunk egy-egy morzsát, ami pár, vele kapcsolatos kérdésünkre választ ad. Sok dolgot viszont még inkább elhomályosít és ügyesen, kíváncsivá tesz minket, hogy még többet akarjunk tudni róla.

A másik szemszög pedig a rosszfiúké. Ezzel persze már előre a csattanó egy része odalesz, hiszen elég hamar megtudjuk, hogy ki volt az elkövető - az viszont csak nagyon lassan derül ki, hogy miért is kellett ennek az egésznek megtörténnie és hogyan kapcsolódik ez a nagy rakás, véres pénz a fiatalokhoz és a fiataloknak mi közük van az egész bűncselekményhez. Ez viszont kellően izgalmassá teszi az egészet, hisz a két szál, úgyis, hogy ismerjük mind a két fél gondolatait, lépéseit, csak lassan közelít egymáshoz. 

Két dolog rontott az egész történeten, az egyik a befejezés. Nekem picit összecsapottnak tűnt, ahhoz képest, hogy mi minden történt előtte. Mondhatnánk azt is, hogy mivel ez egy sorozat, így mindent nem lehetett most lelőni benne. Ez igaz. De akkor is, magának ennek a résznek a vége kicsit akkor is lehetett volna kidolgozottabb. A másik pedig, hogy keveset tudtunk meg a szereplőkről. Egyedül Lumikkit éreztem kidolgozottnak, róla aránylag sok mindent megtudtunk, de a többiek... Azon kívül, hogy hogy néztek ki, milyen márkájú parfümöt és milyen táskát hordtak, sok más nem derült ki:(.

Összeségében azért örülök, hogy a kezembe került ez a sorozat, egy izgalmas ifjúsági "skandináv krimit" olvashattam, egy nagyon tehetséges fiatal finn írónő tollából. Sikeresen kombinálta a felnőtt krimit az ifjúsági regénnyel úgy, hogy mind a kettőből a fontos részeket hozta előtérbe. Kíváncsian várom a sorozat következő részét!

Borító: tetszik, nagyon látványos, bár, hogy mivel kapcsolódik a történethez, még nem sikerült rájönnöm (igen, a Hófehérke logót én is felismertem:)

Kedvenc karakter: Lumikki

Szárnyalás: a hősnő karakánsága és az eldugott kapcsolódások a Hófehérke című meséhez

Mélyrepülés: a mellékszereplők kidolgozatlansága

Érzelmi mérce:  Inkább a krimi jelleg miatt javasolnám 16 éven felülieknek a regényt.

Értékelés:

Blogturné extra - pár szó az írónőről

Salla Simukka a szerzője a nemzetközi sikereket elért Hófehér sorozatnak, aminek a jogait már több, mint 40 országba adták el.
Az 1981-s születésű Salla fordító és ifjúsági könyvek szerzője. A Helsingin Sanomat, a Hämeen Sanomat és a Suomen Kuvalehti újságoknak ír könyves értékeléseket.
2009-2013 között ő volt a szerkesztője a fiataloknak szóló KULUfiilis irodalmi magazinnak is. Még a filmes szakmában is dolgozott, forgatókönyvíróként vett részt az Új Nap című finn sorozatban.
2013 januárjában Topelius díjat nyert, mint legjobb finn fiatal író, a "Nyom nélkül" és a "Máshol" című regényeivel. 1946-ban alapították ezt a neves díjat és ezzel a legjobb gyerekeknek és fiataloknak szóló finn könyvet ismerik el.
2013 decemberében pedig Finnország díjat ítéltek neki oda, elismerve a jelentős, művészetekben elért karrierjét és kivételes művészi teljesítményét.

Nyereményjáték

Salla Simukka könyve, illetve annak témája sajnos nagyon is reális témát dolgoz fel, bár sok momentumában magán viseli a klasszikus tündérmese vonalait.

Nem véletlenül, hiszen az írónő nagyon szereti a meséket. Ahogy mi is.

Így aztán arra gondoltunk, Jegesmedve példáját követve nyereményjátékunk központi témája ezúttal a MESE, a mesék lesz.

Mit is jelent ez?
A blogturné minden állomásán találsz egy rövid kis versikét, mely egy-egy gyermekmese tartalmára, szereplőjére utal. Találd ki, melyik állomás melyik mesét rejti, írd be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába a mese címét és máris esélyes lehetsz megnyerni a könyv egy példányát!

Rajta hát, Meseországra fel!

Hét kistányér, hét kiskanál.
Hét szép bögre, hét kis fatál.
Sok a dolga szegény lánynak,
Ha hét férfi vág neki a bányának!

Szeretik őt nagyon mind,
szépségének párja nincs.
De mondd csak ezt a rút banyának,
s méreg íze lesz az almádnak!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 7 - Roni Olvas

Április 8 - Deszy Könyvesblog

Április 9 - Dreamworld

Április 10 - Nem harap a...

Április 11 - Zakkant Olvas

Április 12 - Media Addict

Április 13 - Bibliotheca Fummie

Április 14 - Kelly Lupi olvas 

Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet (Csak lélegezz #2)

 A Maxim Kiadó jóvoltából hamarosan megjelenik Rebecca Donovan Elakadó lélegzet nagysikerű regényének a második része, a Visszafojtott lélegzet.

Emma és Evan történetének folytatásáról 2014. április 8-tól minden másnap a
Blogturné Klub kilenc bloggere teszi közzé a véleményét.
Ahogyan azt már megszokhattátok minden állomáson a könyvhöz kapcsolódó érdekességek, idézetek, trailer, beleolvasó és nyereményjáték is található, ahol 3  db nyereménykönyv is gazdára talál.   Tartsatok velünk!

Maxim Könyvkiadó 2014.
518 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 4,40
Besorolás: YA, romantikus, realista

Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz - e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?

Emma döntött. Szépen meg is indokolta, szeretné megismerni az anyját, mielőtt főiskolára megy és újabb hosszú időszakra elszakad tőle. Bízni akar benne, vissza akarja kapni, szeretné, ha biztonságban érezné magát mellette. Nehéz, nagyon nehéz ez az összecsiszolódás, mivel gyakorlatilag idegenek lettek egymásnak. Emma nem tud szabadulni az éjszakai rémálmaitól, és szembesülnie kell azzal, rögtön az első egy fedél alatt töltött éjszakán, hogy anyja meglehetősen érzéketlenül viszonyul ehhez, ahelyett, hogy bármilyen segítséget vagy vigaszt adna neki.

Emma újból átmegy egy sor lelki megpróbáltatáson, ami egészen odáig vezet, hogy azt fogalmazza meg magában, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem élte volna túl Carol támadását. Rájön, hogy anyjának alkohol problémája van, és az esti kiruccanásai után gyakran nem egyedül jön haza. Nappal próbálkozik barátságos lenni, sőt még pasizási tanácsokba is belemennek, de továbbra sem tudnak igazán közelebb kerülni egymáshoz. Egy példa arra, milyen távolságtartó, Rachelnek kell őt szólítani, véletlenül sem anyának.
Ebbe a kilátástalannak tűnő helyzetbe lép be Jonathan, aki állandósuló partnernek néz ki az anyja oldalán. Alig néhány évvel idősebb Emmánál, és már az első Rachelnél töltött éjszakán szembesül Emma problémájával, meghallja a lány kiabálását. Hamarosan kiderül, hogy neki sem megy az alvás, így éjjelente gyakran beszélgetnek a nappali kanapéján, és lassan kialakul köztük egy furcsa kapcsolat.
Jonathan-en kívül még egy szereplő lép be a történetbe, Analise új a városban és az iskolában, és mivel Evan ismerőse, elég sokat jönnek mennek együtt. Evan részéről csupán segítő baráti gesztus ez, a kiscsaj viszont szeretné megkaparintani.
A szálak tehát bonyolódnak, Emma a külvilágnak a „jól vagyok” szlogent nyomja, de belül őrlődik, tudja, hogy nem lesz sima ügy az együttélés az anyjával. Sokszor hoz rossz döntéseket, atyaég, nagyon sokszor, de ez a lány megjárta a poklot, és még nem került elég messze tőle. Sara és Evan a két ember, akire támaszkodhat, de még mindig szégyell igazán kitárulkozni, mindent megbeszélni, így félresiklanak a lehetőségek az igazi megoldásra.
A történet folytatására is jellemző az érzelmi hullámvasút, ami az első résznél elkapott. Az anya-lánya viszonyt nagyon nehéz elviselnem, mivel két lányom is van, tehát igen sokszor gondoltam ama péklapátra, amire Rachelnek szüksége lett volna. Miután nap mint nap jelenetet rendezett, bepiált, másnap bocsánatot kért - jobb esetben -, mert sokszor inkább úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Rachel helyzetébe bele tudtam képzelni magam, és megértem, hogy a veszteségen milyen nehéz túljutni. De akármi éri az embert, szülő marad, a saját vérét nem dobhatja el. Em nagyon erős, de ezen a ponton megint befelé fordul, és Jonathan ezt a pillanatot használja ki, hogy bizalmat építsen maguk között. Kövezzetek meg, de nekem nagyon bejött ez a karakter. Bűnös lélek, aki sokat szenvedett és talál valakit, aki megérti, meghallgatja, akinek élvezi a társaságát. Imádtam kettejük jeleneteit. Mindig volt benne valami várakozás, hogy valamit tesz vagy mond, amitől a plafonra ugrok. Mert határozottan van egy sötét oldala, sugárzik belőle, hogy készül valamire. Nemrég osztotta meg a szerző a hírt, hogy Jonathan saját történetet (sorozatot) fog kapni, én erre nagyon de nagyon kíváncsi vagyok.

Rebecca Donovan újra függővéggel fejezte be a könyvet, és nem is tudom mióta nem vártam még úgy a 3. részre, mint most. Tudni szeretném, Evan vagy Emma teszi meg az első lépést, és Jonathan sorsáért is nagyon aggódom. Veszettül várom a befejezést, nálam kedvenc sorozat lett a Csak lélegezz!
Jogosan kérdezhetitek, Evanről miért nem írtam többet? Nos, imádom Evant, ő a leggondoskodóbb pasi, akiről valaha olvastam, és nagyon drukkolok neki. Kedves segítőim Kozári Andi (Függővég) és Ferenc Krisztina (Lupi) lefordították a bejegyzés Extra tartalmát, Evan szemszögéből olvashatjátok az első rész befejező jelenetét. Eredetileg bekerült volna a könyvbe, de a szerző úgy döntött, inkább legyen függővég. Később a Visszafogott lélegzet prológusának szánta, de rájött, jobb, ha a történetbe szövi bele, mi történt pontosan azon az éjszakán. Az eredeti szöveg a szerző weblapján olvasható ITT.   Köszönöm a segítséget lányok!

Borító:  Ez az a kép, amit Emma lát, amikor éjjelente felriad. Nagyon kifejező.

Kedvenc karakter:  Jonathan, Evan

Szárnyalás: Egyértelműen a kanapé jelenet volt a legviccesebb, amit Emma stikában látott.

Mélyrepülés:  Piáló szülő, megint,

Érzelmi mérce: Csakúgy, mint az első résznél itt is vannak szívfacsaró jelenetek, brutális visszaemlékezések, ugyanakkor sok csodás Emma-Evan jelenet, amely édes és vérpezsdítő.

Értékelés:

BELEOLVASÓ

A könyvre kattintva 30% kedvezménnyel megrendelheted a könyvfesztiválra megjelenő Visszafojtott lélegzet című könyvet. További újdonságokat is találsz a linken, ne felejtsd, két könyvtől nincs postaköltség!  Kihagyhatatlan alkalom!!!

BLOGTURNÉ EXTRA -  KIMARADT JELENET - EVAN SZEMSZÖGÉBŐL

Kinyitottam a szemem. Mióta alhattam? Felültem és a kocsi ablakából körülnéztem a sötét utcán. Bekapcsoltam a telefonomat és a kijelzőjén láttam, hogy éjjel kettő múlt. A hosszú üléstől elgémberedett a hátam. Megmozgattam a testem, a kezemet pedig kinyújtottam a fejem fölé, hogy megpróbáljam kinyújtózni a kellemetlen érzést.

Épp abbahagytam a nyújtózást és lassan leengedtem a karomat, amikor észrevettem az árnyalakot. Nem hittem el, hogy nem vettem észre. Kinyitottam a kocsi ajtaját és adrenalintól fűtve a házhoz rohantam. A motor még meleg volt; nem lehetett itt túl régóta. Nem gondolva bele abba, hogy mit csinálok, vagy mit találhatok ott, a ház mögé rohantam. Az ajtó résnyire nyitva volt. Bár a lüktetés a mellkasomban hajtott előre, de mégis óvatosan közeledtem, odafigyelve a mozgolódásokra.

Lassan léptem be a sötét konyhába. Az egyetlen hang, amit hallottam, az a felgyorsult szívverésem volt. Ledermedtem, amikor a lépcsőről lépteket hallottam. Egy homályos férfialak rohant be a folyosó végén lévő szobába...az ő szobájába.

“Carol! Mit csinálsz? Szállj le róla!”

Végigrohantam a folyosón és beléptem a kis szobába. A nagydarab férfi az ágyon térdelő vékony nő kezeit húzta arrébb. A szemeim tágra nyíltak, amikor rájöttem, hogy mit szorongatott a kezében. Nem tudtam tovább visszafogni magam, odébb toltam a férfit, hátulról megragadtam az asszonyt és a karját az oldalához szorítottam. A padlóra löktem, anélkül, hogy érdekelt volna, hogyan fog földet érni.

Carol felnyögött, ahogy szőnyeggel borított padlóra ért. Éreztem, hogy a férfi engem bámul, de egy pillantásra sem méltattam. Odamásztam az ágyban Emma mozdulatlan testéhez és eltávolítottam a párnát az arca elöl. Nem tudtam, hogy mit is csináljak először. A kezem remegett; a lélegzetem először az adrenalin és most a pánik miatt gyorsult fel. A lila zúzódások már megjelentek a finom nyakán.

Megborzongtam.

“Adja ide a kulcsot!” kiabáltam a nőre. Carol egy fagyost pillantást vetett rám, megremegett és összefüggéstelenül zokogott.

“Carol, hol van a kulcs?” követelte George. Amikor a nő nem válaszolt, George agresszíven átkutatta Carol nadrágjának zsebeit és kihúzta a kis ezüst kulcsot.

Kirántottam a kezéből és ügyetlenül babrálni kezdtem a bilinccsel. Még sosem nyitottam ki bilincset és reméltem, hogy nem lehet bonyolultabb, mint elfordítani a kulcsot a helyes irányba.

A remegő kezeimmel beletalálni abba a kis lyukba, nagy kihívást jelentett. Elfordítottam és megtaláltam azt az ellenállást, ami nyitotta a reteszt, és a bilincs szétcsúszva kinyílt.

Emma karjai a feje fölött a matracra zuhantak. Leszedtem a ragasztószalagot a szájáról, ami vörös, ragadós nyomot hagyott maga után. A fejem a szájához emeltem - nem lélegzett.

“Hívja a 911-t” kiáltottam rá a férfira, aki szájtátva bámult rám. Kirohant a szobából. Gyengén hallottam a távolból, ahogy kétségbeesetten beszél valakivel.

Lélegezned kell, nem halhatsz meg mellettem! Hátrahajtottam a fejét, befogtam az orrát és erőteljesen lélegeztetni kezdtem szájon át. Figyeltem, ahogy a mellkasa emelkedik, majd lesüllyed, amikor elengedtem. Újra lélegeztettem. Az ujjaimat a nyakára tettem. Nem számított; semmit nem éreztem a vadul verő pulzusomon kívül.

Mióta volt ilyen állapotban? A bőre még meleg volt, de sápadt. A halántéka pedig még nedves volt a könnyeitől. Elsimítottam a hosszú, barna haját az arcából, könyörögve, hogy nyissa ki a szemét.

Szájból szájba lélegeztettem. Lélegezned kell! Ismét levegőt erőltettem a tüdejébe. A látásom elhomályosult, ahogy elpislogtam a könnyeimet. Ennek nem így kellett volna történnie. Itt kellett volna legyek vele. Meg kellett volna védenem.

“Em, kérlek, lélegezz. Szükségem van rá, hogy lélegezz.” Könyörögtem az ernyedt testének, hogy mutasson valami jelet, hogy küzdeni akar az életben maradásért. A mellkasomhoz szorítottam és ringattam. “Kérlek, kérlek… csak lélegezz.”

Emma levegő után kapkodott. Gyorsabban kezdtem lélegeztetni, az összegyűlt könnyeim lefolytak az arcomon. A levegővétele nagyon halovány volt, de legalább lélegzett. Megkönnyebbülten sóhajtottam.

“Bármelyik pillanatban itt lehetnek”, jelentette George halkan az ágy végéből. “Lélegzik?”

“Alig,” morogtam. Karjait a mellkasára hajtottam, a bilincs lazán lógott a csuklójáról. A vállával rám zuhant. Éreztem, hogy valami nincs rendben. A szemem tágra nyílt, ahogy rájöttem, hogy a fojtogatás mellett még bántalmazták is. Mereven bámultam a földön fekvő törékeny alakot.

“Mit tett?” kiabáltam rá.

Nem nézett rám. Carol összegömbölyödve maradt a barna szőnyegen, hisztérikus zokogás és összefüggéstelen nyöszörgés közepette.

Attól tartva, hogy még több fájdalmat okozok neki, visszafektettem Emmát az ágyra, végigsimítottam a haján a homloka mentén és gyengéden megcsókoltam a puha bőrét. Az arcomról a könnyek az övére hullottak.

Ekkor megakadt a pillantásom az ágyon heverő ezüstösen csillogó tárgyon, felismertem a kalapácsot. Hirtelen mozdulni sem bírtam, a levegő belém fagyott; megvizsgáltam Emma jobb lábát, ami furcsa szögben lógott. Összeszorítottam a fogaimat és az állkapcsom megfeszült. Lassan lélegeztem és megpróbáltam az ágyon maradni, nehogy megragadjam azt a szánalmas lényt a padlón. Nem tudtam abbahagyni a remegést, ahogy minden izmom megfeszült. George látta a dühöt a szememben és a nő és közém lépett.

A közeledő szirénák hangja elvonta a figyelmemet a haragomról. Újra ránéztem Emma nyugodt, sima arcára. Telt ajkai szétnyíltak és kis rohamokban, reszelősen vette a levegőt. Még így megtörve is gyönyörű volt. A tekintetem ellágyult, miközben hagytam, hogy a fájdalom, amit az állapota miatt éreztem, összetörjön.

Végig simítottam az arcán és odahajolva a füléhez annyit suttogtam:

“Szeretlek. Megígérem neked, hogy soha többé nem bánthat senki.”

Fordította: Ferenc Krisztina és Kozári Andrea

Nyereményjáték!!!

A nyeremény ezúttal sem marad el!
Nincs más dolgod, mint kitölteni az alábbi Rafflecoptert.
A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Maxim Kiadó által felajánlott 3 darab Visszafojtott lélegzet könyv egyikéből.
(A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

a Rafflecopter giveaway

Turné állomások:
04/08   Angelika blogja
04/10 - MFKata gondolatai

04/12 - Kelly & Lupi olvas

04/14 - Dreamworld

04/16 - Deszy könyvajánlója

04/18 - Nem harap a...

04/20 - Kristina blogja

04/22 - Roni olvas

04/24 - Könyvgalaxis