Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

Azt már sokan tudhatjátok, hogy 2014. augusztus 9-én kerül bemutatásra Diana Gabaldon népszerű sorozatának az Outlandernek a bemutatója az amerikai Starz csatornán, melyet nagy várakozás övez a magyar könyv rajongói körében.

Ezért úgy döntöttünk, hogy egy különleges blogturnéra invitálunk benneteket, mely során különböző szempontok szerint mutatjuk be a könyveket és a sorozatot, legyen szó szereplőkről, életérzésről, hangulatról, helyszínről vagy a nyelvezetről.

Ezenkívül egy kis nyereményjátékot is találhattok, ahol még többet tudhattok meg Skóciáról és egy Outlander ajándékcsomagot nyerhettek, melyet a sorozat magyar rajongói oldala ajánlott fel.

Könymolyképző, 2010

910 oldal

Fordító: Farkas Veronika

Goodreads: 4,14

Besorolás: történelmi fikció, romantikus

"Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér – Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul.
Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul…
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."

Ezt a regényt több mint két éve olvastam és azóta töretlen a szerelem köztünk. Akkor még nem voltam Kelly bloggertársa és bár azóta a témával már foglalkoztunk a Together Thor'sday - n belül is, de a könyvről értékelés még nem került fel ide. Így egy picit belejavítva most megosztom itt is veletek:

A könyvet egy barátnőm ajánlotta, aki ismerve a fantasy, alakváltó, farkas, angyal, démon, vámpír és egyéb mániámat, úgy döntött, hogy megmutat valamit, ami egy picit más, mint amit általában olvasok. A könyvet megvettem, de körülbelül fél évig pihent a polcomon, mire úgy döntöttem, hogy rendben van, elolvasom. Életem egyik legjobb döntése volt. A könyvem azóta “utazókönyv” lett, a kollégáim és barátaim sorban állnak érte, hogy olvashassák.

A történet szerint a második világháború után járunk, valahol a Skót-felföldön. Egy fiatal házaspár a második nászútját tölti, mert az elsőbe közbeszólt a háború. A férfi történész, a nő a háborút megjárt ápolónő. Lelkesen fedezik fel a környéket, ismerkednek a helyi történelemmel, az asszony pedig a gyógynövényekkel, mert érdekli nagyon a természetes gyógyítás. Az egyik magányos gyógynövénygyűjtő útján Claire véletlenül belelép egy kövekkel kirakott körbe, elájul és mire felébred, minden megváltozik. Furcsa öltözetű férfiak harcolnak körülötte, a férje hasonmásával találkozik, megtámadják, majd végül egy skót csapat menti meg? rabolja el? – ez az akkori viszonyok között nem teljesen elkülöníthető:). Lassan kiderül, hogy a kör révén 1743-ba kerül vissza, a háborúktól, portyázó klánoktól sújtott, intrikákban és életveszélyben bővelkedő Skót-felföldre, “sassenach”-ként, azaz idegenként és mint ilyen, gyanús mindenkinek..

Így a XX. századi, felvilágosult Claire-nek nem lesz egyszerű dolga, ha életben akar maradni egy olyan

világban, ahol a nőknek a “tűz mellett” a helye, “hallgass” a neve és az emberéletnek nincs nagy értéke, főleg, ha az illető “csak” egy nő. A MacKenzie klánnál talál végül menedéket, ahol a gyógyító tudásával sikerül beilleszkednie az ottani közösségbe és találkozik Jamie Fraserrel, egy jóképű, ifjú harcossal, aki teljesen összezavarja. Hisz a saját korában ott van a férje, akit szeret, de az új életében pedig az erős, fiatal, melegszívű fiú áll mellette, aki mélyebben érinti meg a szívét, mint gondolta volna. Választani pedig a két férfi közül nem egyszerű…

Eleinte féltem, hogy egy újabb, “Háború és béke” hosszúságú regényt olvashatok, tele rengeteg történelmi számadattal, nevekkel, hosszas utódlási és csataleírásokkal, de nem így történt. Diana pontosan tudta, hogy mennyi történelmi adat kell a sztoriba ahhoz, hogy még élethű legyen, de ne untasson minket halálra vele. Képes volt olyan kényes témákat is teljesen élethűen ábrázolni, mint a homoszexualitás, a nemi erőszak, az “asszonyverés” és más borzalmak. 

A szereplők mindegyike, de még a mellékszereplők is valós, élő személyek lettek, szinte láttam magam előtt őket.
Claire egy talpraesett, erős fiatalasszony, aki nem könnyen fogadja el az abban a korban megszokott “férfiuralmat” – ezzel sok zűrbe kerül természetesen, és bátorságával, tudásával és ügyességével hamar kivívja a férfiak (és nők) tiszteletét is. Hamar felfedezi, hogy a gyógyító “munkakör” abban akkoriban elég kényes dolog, így végig késélen táncol az “égetendő boszorkány” és a “tiszteletbeli gyógyító” státusza között. Mindemellett, mivel az ő szemszögéből olvashatjuk a történetet, megismerhetjük a belső vívódásait, gondolatait, amivel nagyon szimpatikussá tette a számomra a karakterét. 

Jamie, az Jamie. Imádnivaló, nem hiszem, hogy sokan megállják, hogy ne szeressenek bele a fiatal, skót harcosba. Szöges ellentéte Claire XX. századi férjének; erős, karizmatikus, kiváló harcos és bátor katona, bár a nők terén teljesen tapasztalatlan:). Tökéletes párja Claire-nek, de mivel mind a ketten “tűz” karakterek, így jó néhány vicces és mulatságos pillanatot okoznak az olvasóknak (és a klán tagjainak is), mire összecsiszolódnak.

A klánok, a csaták, a portyázó katonák, a helyszínek mind-mind úgy lettek megírva, mintha egy filmet néztem volna, észre se vettem és gyakran hajnali kettő, három óra volt, mire le tudtam tenni a könyvet. Mindig úgy voltam vele hogy “csak még egy fejezet, csak még egy fejezet és megyek aludni”. 

Skócia pedig eddig is nagy szerelem volt, de most még inkább el szeretnék utazni oda és megnézni mindent, amit lehet és keresni egy olyan “kőkört”, amivel eljuthatok Jamie korába, és igen, SZERETNÉK EGY SAJÁT JAMIE-T is:).

Összességében a regényt csak ajánlani tudom - és senkit ne rettentsen el a könyv vastagsága - ha egyszer elkezditek, akkor a történet magába szippant és letehetetlen lesz.

Borító: Nem rossz, de nem is túl figyelemfelkeltő. Bár megnéztem az összes többi kiadás borítóját, de igazán egyik sem nyerte el a tetszésemet. Talán, ha lesz filmes borítója... 
Azt viszont meg kell említenem, hogy a puha borító minősége kritikán aluli. Olvasás közben az ember tartja a könyvet, hozzáér a borítóhoz óhatatlanul is. Mire befejeztem, az alsó részén már alig volt látható valami a díszítésből és mire visszakapom egy-egy újabb olvasás után, már szinte semmi nem látszódik belőle.. Úgyhogy amenyiben van lehetőségetek, akkor keményfedeles változatban vegyétek meg (vagy kössétek be olvasáshoz, kölcsönadáshoz illetve bármihez, ami fizikai érintéssel jár:)

Kedvenc karakter: Jamie, Jamie, Jamie és Jamie. Rendben, megpróbálok ezen túllépni:) - Claire és a MacKenzie klán 

Szárnyalás: Maga az időutazás ténye és JAMIE 

Mélyrepülés: az angolok... 

Érzelmi mérce: Ez egy aranypöttyös könyv. És egy történelemhű regény. Itt nincs finomkodás, az élet akkoriban elég kemény volt. Úgyhogy én mindenképpen 16 év felett ajánlanám az olvasását!

Értékelés:

Blogturné extra - Jamie

Jamie Fraser
Teljes Név	James Alexander Malcolm MacKenzie Fraser
Született	1721. május 1
Foglalkozás	A Fraser birtok tulajdonosa
Klán	Fraser

Jamie története

James Alexander Malcolm Mackenzie Fraser skót katona és földbirtokos. Tanult ember és nagyon jó érzéke van a nyelvekhez. Született vezető akár földbirtokról van szó, akár harcról. 

Jamie, Ellen és Brian Fraser gyermekeként született a skót felföldön, a Lallybroch birtokon. Nagyon szoros kapcsolata volt a bátyjával, Williammel és teljesen összetört, amikor a testvére meghalt himlőben. Ekkor Jamie 6 éves volt. Innentől kezdve Broch Tuarach (a birtok hivatalos neve) leendő uraként nevelték tovább. A család újabb csapást szenvedett, amikor az édesanyja, Ellen is meghalt szülés közben - Jamie 8 éves korában. A fiú 10 éves nővére, Jenny vette át a háztartást az anyja halála után és az apjuk egyedül nevelte fel őket.

14 évesen Jamie átköltözött az anyai nagybátyjához, Dougal MacKenzie-hez. Dougal ugyanúgy balkezes volt, mint a fiú és megtanította Jamie-t arra, hogyan forgassa a kardot mind a két kezével. 16 évesen egy évig élt a Leoch kastélyban, a MacKenzie klán székhelyén, majd 18 évesen elutazott Párizsba egyetemi tanulmányokat folytatni. Ott az apja unokatestvérénél Jared Frasernél lakott. 

Miután 1740 októberében hazatért Lallybroch-ba, az angolok letartoztatták akadályoztatásért - pontosabban azért, mert a fiú megvédte az otthonát, amikor az angolok azt felforgatták - és elvitték a William erődbe, ahol börtönbe csukták. Megszökött, de az angolok elkapták, visszavitték az erődbe, ahol száz korbácsütést kapott a szökésért, majd Jonathan Randall parancsára még százat lopásért. Mialatt próbált felépülni a második korbácsolásából, a barátok segítségével Jamie újra megszökött és ezúttal az egyik őrt megölték, ami miatt Jamie fejére 10 font sterling vérdíjat tűztek ki. Mire megszökött, az édesapja szélütésben meghalt, amit közvetetten az a hír okozott, hogy a fiát megkorbácsolták.

Ezután Jamie Franciaországba menekült, hogy a legjobb barátjához, Ian Murray-hez és a francia hadsereghez csatlakozzon zsoldosként; két évig maradt velük. 1742-ben újra visszatért Skóciába és 6 hónapig járta a határvidéket egy csapat klán nélküli férfival, szarvasmarhákat loptak és portyáztak, míg egy szép napon valaki fejbevágta Jamiet egy fejszével és a nagybátyja, Dougal elküldte felgyógyulni (vagy meghalni) a St. Anne de Beaupré apátságba, Franciaországba, ahol Jamie nagybátyja, Alexander Fraser volt az apát.

1743 tavaszán Jamie visszatért Skóciába Murtagh-gal és a Felföldön újra találkoztak Dougallal és az embereivel, akik épp lopott szarvasmarhákkal menekültek. Randall kapitány és a dragonyosai üldözőbe vették őket, összecsapásra került sor, amelynek során Jamie-t meglőtték és kificamította a vállát. Nem sokkal ezután Murtagh, Dougalhoz hozott egy Claire Beauchamp nevű angol nőt, akit az angol kapitánytól mentett meg.
És a regény innen indul.

Jamie megjelenése

Jamie majdnem 1,90 cm magas, sűrű, hullámos, vörös hajú és ferdevágású, macskaszerű kék szemű. Mialatt a magassága és a széles válla miatt nagy darabnak gondolnánk, Jamie inkább olyan, mint egy úszó vagy egy kosaras: izmos és erős, de nem túlzóan. A haja nem vörösesszőke, hanem inkább több egyéni szín keveredése: aranybarna, sárga, fahéj, rézvörös és arany keveredik és gyakran a gímszarvas bundaszínéhez hasonlítják.

Sötétkék szemeit hosszú szempillák kereteznek, melyek vége majdnem fekete, de a tövüknél inkább aranybarnába hajlóak. A magasságát és a hajszínét az édesanyjától és a MacKenzie vérvonalból örökölte, ahogy a magas arccsontját és a hosszú, egyenes orrát is, de a ferdevágású szemeit, az erős álkapcsát és a széles száját pedig az apjától, Brian Frasertől kapta.

Az évek során Jamie teste számtalan heget szerzett a rengeteg sérüléséből. A leginkább sokkoló ezek közül, amit általában elrejt az inge, az erősen sebhelyes háta, amit Jack Randall korbácsolása és évekkel később pedig Adrsmuir börtöne tett ilyenné. A kulcscsontján van egy háromszög alakú sebhely és egy hosszú sebhely a jobb kezének a negyedik ujján, mind a kettőt Jack Randalltől szerezte. A Culloden-i csata alatt, egy bajonett az egyik combját egészen csontig átmetszette; egyedül a nővére makacssága, mivel nem engedte meghalni az öccsét, mentette meg a fertőzéstől - túlélte, de a heg örökre ott maradt. Az orra is eltörött - még a Culloden-i csata előtt, ami a pengevékonyságú orrát kissé megvastagította, ahogy összefort.

Jamie az Outlander tévésorozatban

Az Outlander című tévésorozatban Jamie Frasert Sam Heughan alakítja, aki nem csak szerintem, de a rajongók hatalmas többsége szerint is tökéletes választás az ifjú skót harcos szerepére.

Az írónő első reakciója azonban nem ez volt, amikor elküldték neki Jamie bemutatkozó videóját. Épp úton volt, így nem tudta megnézni, viszont arra volt lehetősége, hogy rákeressen a fiú nevére a neten és amit ott talált, attól egyáltalán nem volt elájulva. Aztán végül sikerült megnéznie a bemutatkozó videót és teljes meglepődésére ott állt előtte Jamie Fraser. A többi pedig már történelem:).

Forrás: outlander wikia , a képek pedig az azonos című tévésorozathoz tartoznak.

A képekre kattintva beleolvashatsz a könyvbe és meg is rendelheted!

Nyereményjáték 
Minden turné állomáson egy skót jellegzetességet mutatunk be nektek. 
A megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába kell beírnotok, így részt vehettek a sorsoláson, ahol egy Outlander könyvcsomagot sorsolunk ki.

Figyelem! Csak magyarországi címre postázunk! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Nyulat fogtak, patkányra vadásztak, juhokat hajtottak. Manapság kíváló társak a sportokban, kiállítások sztárjai vagy csupán szerethető kedvencek. Ők a.....

   a Rafflecopter giveaway

A Blogturné további állomásai

Augusztus 9 - MFKata gondolatai

Augusztus 10 - Roni olvas

Augusztus 11 - Kelly Lupi olvas

Augusztus 12 - Függővég

Augusztus 13 - Insane life

Augusztus 14 - Deszy könyvajánlója 

Francine Rivers: Az utolsó bűnevő

Augusztus elsejével a Blogturné Klub egy különleges turnéra indul. Egy olyan könyvvel, amire talán nem is számítanátok. De ha velünk tartotok az 1850-as évek Amerikájának egy kis, zárt közösségének életét ismerhetitek meg és egy lány, Cadi szívbe markoló történetét. Cadiét, aki önmagát keresi a világban, ahol túl sok a rossz, túl sok a megbánás, túl sok a titok... és túl kevés a hit.

Harmat Kiadó, 2014

368 oldal

Fordító:  Erdélyi András

Goodreads: 4,02

Besorolás: keresztény fikció

Cadi Forbes, az élénk képzeletű tízéves kislány súlyos lelki traumát él át kishúga halála miatt. Saját magát okolja a tragédiáért, és fejébe veszi, hogy csakis úgy szabadulhat meg bűnétől, ha a tiltások ellenére felkeresi a hegyek közé száműzött remetét, a bűnevőt, és megkéri rá, hogy szabadítsa meg a vétkétől. A bűnevő nem kitalált személy, a valóságban is létezett a tizenkilencedik századi Angliában, Skóciában és Walesben olyan személy, akit a kisebb közösségek azért fizettek, hogy magára vállalja az elhunytak bűneit. A különös szokást a kivándorlók magukkal vitték Amerikába, és főként az Appalache-hegységben gyakorolták.

Francine Rivers regénye egy ilyen emigráns walesi közösségben játszódik, a Nagy Füstös-hegység vadregényes környezetében. 

Ez a regény nem tipikusan azt a stílust képviseli, amit én általában olvasok. Sőt, ha egy könyvesboltban meglátom, se biztos, hogy az elsők között veszem le a polcról. De amikor a fülszövegét elolvastam, azonnal felkeltette a kíváncsiságomat, mert a történet különlegesnek tünt és ahogy utánanéztem, a Goodreadsen is nagyon jó értékelései vannak.

A könyv pedig nagyon olvastatja magát. De előre felhívom a nem hívő olvasók figyelmét arra, hogy a könyv egy része nagyon sok vallási részt tartalmaz, ami számukra esetleg ronthat a történet megítélésén. Nekem is kettős érzéseim maradtak a regénnyel kapcsolatban. Egyrészt imádtam a könyvet, nem tudtam letenni, hiszen a történet tényleg lenyügöző, érzelmekkel teli, és mindemellett izgalmas is, hiszen szerettem volna én is mindennek utánajárni, meglelni a bűnevőt, hogy Cadi, ez a picike, magányos, szeretetre éhes kislány feloldozást kaphasson, szerettem volna, hogy a családjával újra boldog legyen és persze a szomszéd fiúval, Fagannal essen szerelembe:). Persze azt se hagyhatom ki, hogy az írónő gyönyörűen ír az Apalache-hegységben élő, 1850-s évekbeli bevándorló közösségről és azok mindennapi életéről.

Fagan és Cadi

Amerika ezen korszaka nagyon érdekelt mindig is, gyerekként rengeteg kalandos történetet olvastam, bár azok a történetek inkább prémvadászokról, aranyásókról szóltak, indiánokkal, vadállatokkal harcolva. A történet viszont egy aránylag békésen élő kis közösséget mutat be. Természetesen az ő életük sem minden izgalomtól és tragédiától mentes, hiszen mégis a vadonban élnek; vadállatokkal és a még néha fel-feltűnő őslakosokkal megosztva azt. A helyszín pedig egy majdnem érintetlen ősvadon, annak minden szépségével és veszélyével együtt - amit az írónő nagyon szemléletesen mutat be. 

A közösség lakosai pedig az akkori élet szerinti kemény emberek, az életbenmaradásért való küzdelem, a veszteségeik teszik őket számunkra talán kissé ridegnek. Persze a babonák, a hiedelmek sem állnak távol tőlük és az életükhöz ez is szorosan hozzátartozik és befolyásolja azt.

És ebben a közösségben él főhősnőnk, Cadi, édesapjával, az édesanyjával és a bátyjával. Ő a narrátor és így talán még izgalmasabb az egész, hiszen egy 10 éves kislány szemével látjuk a történteket és a gyerekek, mint jól tudjuk, gyakran teljesen másként, őszintébben látják a világot, mint mi felnőttek. Rajta keresztül tudjuk meg, hogy a családjában valami történt, valami borzalmas dolog, amibe az édesanyja szó szerint beleroppant, az édesapja férfiként nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, kétségbeesetten lavírozik a szeretett felesége és a lánya között, de mint családfenntartó, sokat van távol, így a kislány szó szerint magára marad. Megkap mindent, amire szüksége van az életben maradáshoz, csak a családi szeretetet nem. Amire

Cadi és Elda néni

nem csak egy kislánynak, de bármilyen emberi teremtménynek szüksége van. Cadinek így két támasza lesz, az egyik a szomszéd család egyik fia, Fagan, aki már 15 éves, ügyes vadász és a kislány iránt valamilyen érzelmet táplál (szerelmet nem mernék még mondani, hisz nagyon-nagyon fiatalok mind a ketten). A másikuk pedig Elda néni, egy nagyon-nagyon idős öreg hölgy, akit mindenki tisztel, de ugyanakkor félnek is tőle. Cadi pedig a nagymamája temetésén találkozik először a Bűnevővel és úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad megkeresi a férfit, hátha ő leveszi róla azokat a bűnöket, ami miatt az édesanyja nem szereti őt. Persze a történtek nem várt fordulatot vesznek és hamarosan a körmünket rághatjuk azért, hogy az egész kalamajkából, amit Cadi okozott, mindenki épen és egészségesen kerüljön ki. 

A történet tényleg lebilincselő, szívszorító olvasni Cadi gyötrődését, ahogy Elda nénin és Faganon kívül nem látja senki, hogy mennyire szenved. De mellette tetszett nagyon a kislány igazságérzete, határozottsága és mérhetetlen hite. A szereplők tökéletesek, mintha mind valós személy lenne, tökéletesen bele tudtam magam élni abban a pár órában, ameddig a könyvet olvastam, hogy milyen lehetne abban a korban élni, ezek között az emberek között. És higgyétek el, sokan nem tudnánk végigcsinálni azt, amit az akkori kor embere megtett azért, hogy boldoguljon ilyen körülmények között.

És akkor, amivel problémám volt és amiért nem lesz a könyv maximum csillagozású, akármilyen lebilincselő is ez a történet. 

Ahogy az elején is írtam, ez egy nagyon kettős könyv. Az eleje - sőt szinte végig - egy gyönyörű történet a

szeretetről, a megbánásról és a megbocsátásról, de onnantól kezdett kicsit távolodni tőlem a könyv, ahogy belépett a regénybe a VALLÁS. Így nagy betűkkel. Az alaptörténetben is szerepel, hisz az akkori közösségek eléggé vallásosak voltak, de ez a történetbe teljesen belefért. De van egy része, amikor szerintem ez a történet egyedül a hívőknek emészthető, mindenki másnak picit megüli a gyomrát. Oldalakon át tartó szentbeszédet kapunk, tanításokat, amivel még mindig nem lenne semmi bajom, de néha úgy éreztem, hogy az írónő így próbál MINKET is megtéríteni, amit pedig nem szeretek. Őszinte leszek. Nem vagyok vallásos. A családból egyedül az egyik nagymamám volt az, őt apácák nevelték és hithű katolikusként sok mindent próbált átadni nekünk, így azért az alapokkal tisztában vagyok:), de mégsem sikerült soha a valláshoz közel kerülnöm, inkább ateistának vallom magam. Így ez a rész sajnos számomra emészthetetlen volt, kínlódtam vele rendesen. Persze ez csak egy rövid része a történetnek, utána újra visszazökkentünk az eredeti kerékvágásba és onnantól megint gördülékenyen haladt a történet. És a vége? Imádtam. A csattanójával együtt! Így minden a helyére került és így lett kerek a történet.

Összességében mindenkinek szívesen ajánlom ezt a regényt, akit érdekel egy meghatóan szép történet az 1800-s évek Amerikájából. De főleg olyanoknak, akik nyitottak a vallás felé és azoknak még inkább, akik gyakorolják is - én azt mondom, hogy bár a regényt bárki olvashatja, de ez a történet igazán nekik szól. 

Borító: Szép és tökéletesen illik a történethez

Kedvenc karakter: Cadi, Fagan, Elda néni

Szárnyalás: Cadi kitartása és hite

Mélyrepülés: Fagan apja

Érzelmi mérce: Sok tragédia van a háttérben, de megannyi kedves, szivet melengető rész is. És természetesen az akkori kor emberét is megérintette a szerelem, úgyhogy vannak páran, akikért izgulhatunk:)

Értékelés:

 

Blogturné extra - a bűnevők

A XVIII. - XIX. században Skóciában a családok egy darabka kenyeret tettek a haldokló szeretteik mellkasára. De nem is ez volt a legfurcsább dolog, hiszen ezután a családok felbéreltek valakit, hogy egye meg a kenyeret, mert azt hitték, hogy ez valahogyan képes az elhunyt bűneit eltüntetni. Honnan jött ez a furcsa szertartás? És milyen emberekből lettek Bűnevők?

A temetéseken vagy inkább azután egyáltalán nem ritka, hogy a rokonok hozzátartozók étkeznek - ezek a halotti torok.
De a Bűnevőknek teljesen más szerepük volt. Ők egy szertartás végeztek el, hogy elvegyék az elhunyt bűneit - olyan bűnöket, amelyek megbocsáthatatlanok voltak, illetve már nem volt idő meggyónni őket a papnak. Legtöbbször akkor hívtak Bűnevőt, ha váratlan haláleset történt. Úgy vélték, hogy a kenyér elfogyasztásával és az odakészített sör vagy bor megivásával a Bűnevő elfogyasztja, majd megemészti a Bűnöket.
Ez nem volt túl jól fizetett munka, hiszen általában fél shillinget kaptak a Bűnevők és természetesen az ételt, amit elfogyasztottak.
Ráadásul e munkájuk által számkívetettek, megbélyegzett és kirekesztett személyek lettek, mert az emberek úgy hitték, hogy minden egyes szertartás után a Bűnevők még nagyobb szörnyetegek lettek. Minden falunak volt saját Bűnevője, de az emberek kerülték őket, gyakran azt a tányért, amiből fogyasztottak, megsemmisítették vagy eltemették a halottal együtt.
Az egyház is gyanusan figyelte ezt a tevékenységet, hiszen a Bűnevők nem álltak kapcsolatban egy templommal sem és szándékosan hordozták magukkal egész életük során az elhunytak bűneit, ami ellentétes volt a kereszténység tanításaival.

A "bűnevők" használata a XX. század elején tünt el végleg.

Forrás: The Weird but True History of Sin Eaters , Wikipedia

A Blogturné további állomásai:

Augusztus 1 - Deszy könyvajánlója

Augusztus 4 - Napi falat

Augusztus 7 - Kelly Lupi olvas

Augusztus 10 - Dreamworld

Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken

Újabb Sarah Dessen könyvvel örvendezteti meg az olvasókat a Könyvmolyképző Kiadó. Az Along for the Ride - Álom két keréken igazi nyári olvasmány, valódi tengerparti környezetben játszódik. Ismerkedj meg Auden történetével, aki úgy dönt, az egyetem előtti utolsó nyarat apja új családjával tölti. Komoly, egyben szórakoztató kikapcsolódást ígérünk! Ha velünk tartasz, szokás szerint meg is nyerheted a Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét.

Könyvmolyképző Kiadó 2014. aug. 12. Elit megjelenés
391 oldal
Fordította: Benedek Dorottya
Goodreads: 4,10
Besorolás: realista, YA

Mióta a szülei elváltak, Auden képtelen aludni. Olyan rutint alakított ki, aminek a segítségével átvészeli az éjszakákat. De amikor úgy dönt, hogy a nyarat a tengerparton tölti apjával és új családjával, megpróbál felhagyni régi életmódjával.

A nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nem csak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…

Be kell vallanom már az elején, hogy elég elfogult vagyok Sarah Dessen könyveivel, ugyanis ő az én egyik kedvenc íróm. Az olvasmányaim alapján messze ő a legjobb a kortárs realista műfajban, különösen a young adult korosztály tekintetében.

Sarah történeteiben van valami különleges varázs, mesterien tud bánni az érzelmekkel,  a családi kapcsolatokban éppúgy, mint az első szerelmekben, igaz barátságokban, mely kapcsolatok alapjai a regényeinek.

Auden  nem él hétköznapi tinédzser életet. A középiskola befejezéséig a napjai azzal teltek, hogy tökéletesen felkészüljön az egyetemre, 100% tanulással. Amióta a szülei elváltak, anyja, aki egyébként egyetemi oktató, gyakran éjszakába nyúló társasági életet él a saját lakásukban, észre sem veszi, hogy a lányát ez mennyire zavarja, nem tud aludni. Auden szokásává válik, hogy éjjelente non-stop büfékben, kávézókban üti el az időt. Eljön a pillanat, amikor úgy érzi, az utolsó nyarat inkább az apjával és annak új családjával tölti a tengerparti   Colby-ban, és megpróbálja bepótolni az elmulasztott kamaszkori élményeket. Apjánál azonnal kiderül, nem a tökéletes álompár otthonába csöppent, az újszülött kishúga végtelen sírása alaposan próbára teszi a családtagokat. A sétáltatás beválik, az éjszaka közepén elindul Auden a picivel, így hozza össze a véletlen Eli-vel, a bringás sráccal, aki szintén alvásproblémával küzd. Ahogy egyre többször találkoznak, kialakul közöttük egy különleges barátság, amit az éjszaka varázsa tesz egyedivé.

A szerző  ebben a történetében is remek karaktereket alkotott. Auden változása fejezetről fejezetre nyomon követhető, hogyan alakul azzá, akinek eredetileg lennie kéne, koravén felnőtt agytröszt helyett egy szeretetre vágyó fiatallá. Imádtam a kettősüket Eli-vel, természetesen a kémia is dolgozott, de igazán a "küldetés" hozta össze őket, amit Eli talált ki Audennek.

Eli barátai és a lányok a ruhaboltból, ahol Auden is munkát vállalt,  felvonultatják a kisvárosi fiatalság karaktereit, öröm volt olvasni, ahogy Auden egyre jobban beilleszkedik, osztozik velük a mindennapok eseményein, amik annyira hiányoztak az életéből.

A szüleire nagyon haragudtam, mindkettő rengeteget hibázik, különösen az anyja volt nehéz eset a szememben, ez a teljesítménykényszer amit ráerőltetett a gyerekeire nagyon helytelen, fogalma sincs róla, milyen lelki sérüléseket okozott.

Heidi, az új feleség viszont kellemes csalódás volt. Ilyen helyzetekben mindenki arra számít, hogy a fiatal, szőke második feleség csakis ellenszenves lehet. Heidi eleinte úgy tűnt, kellemetlenül nyomul Auden elismeréséért, de itt a baba születése után már nem erre koncentrál, a pici mellett kell helyt állnia.

Amiről feltétlenül szót kell ejtenem, az a helyszínek varázsa, szorosan összekötve az éjszakával. Biztos vagyok benne, hogy azért is szimpatikus az egész könyv hangulata, mert magam is éjjeli bagoly vagyok, sokszor és hosszan fenn maradok olvasni. Imádom, amikor elcsendesedik a világ és egész más neszek, hangok jelentkeznek, felfrissül a levegő, és valahogy megnyert időnek érzem ezeket az órákat. Auden és Eli éjjeli kalandjai irigylésre méltóak, legyen ez bevásárlás az üres szupermarketben, vagy bowlingozás, vagy sütizés egy titkos vendéglátóhelyen, mind nagyszerű alkalom, hogy mélyen elbeszélgessenek, távol a kíváncsi emberektől.

Fiataloknak és idősebb olvasóknak is szívből ajánlom a könyvet, megmutatja, hogy nem késő megadni magunknak egy második esélyt.

Borító: Eredeti borító, nekem nagyon tetszik!

Kedvenc karakter:  Auden, Eli

Szárnyalás:  Az ugratás a biciklivel jelenet. Szinte felemelkedtem én is olvasás közben.

 
Mélyrepülés:   Auden apjának 9 óra nyugodt alvás kellett minden éjjel, ergo sosem kelt fel az újszülötthöz. Micsoda apa ez?

Érzelmi mérce:  A YA határain belüli, néhány aranyos csókjelenettel.

Értékelés:

Blogturné Extra - Fiatalok alvásproblémáiról

Nagyon egyszerű a magyarázat arra, hogy a számítógép előtt ülő, játszó fiatal miért nem érzi, hogy álmos. A melatonin hormon a fény visszahúzódása alapján termelődik, feladata az ébrenlét és az alvás egyensúlyának a megteremtése. Ha villanyfény mellett vagy a monitor fényénél tevékenykedünk, a szervezet nem vesz tudomást a pihenési szándékról. Akár hajnalig is bírjuk ébren, aztán másnap egész nap levertek, használhatatlanok leszünk. Egy fiatal felnőttnek napi 7-8 óra alvás feltétlenül szükséges.

Hosszú távon tönkreteszi a szervezetet az alváshiány, ne akarj odáig jutni!

Ha nem tudsz könnyen elaludni, próbáld ki ezeket az ötleteket:

- olvass elalvás előtt

- próbálj meg nagyjából azonos időpontban kelni és nyugovóra térni 

- napi egy koffeintartalmú italnál ne fogyassz többet

- ne hagyd bekapcsolva a közeledben a számítógépedet és az egyéb elektronikus kütyüket

- a villanykapcsolóba szerelj időkapcsolót, ami folyamatosan fénycsökkenést biztosít

- a mézes tej inkább megnyugtat, mert a gyerekkorra emlékeztet, azért ki lehet próbálni

- ha hosszú távon tapasztalsz alvási rendellenességet, fordulj orvoshoz

Nyereményjáték

Három nyereménykönyv kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomáson megfejtik a különböző kerékpár fajtákat a kiemelt betűk segítségével. Pl: BMX

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

08/05 Kelly & Lupi Olvas
08/07 MFKata Gondolatai
08/09 Always Love a Wild Book
08/11 Zakkant Olvas
08/13 Roni Olvas
08/15 Deszy Könyvajánlója
08/17 Media Addict
08/19 Dreamworld 

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás

Egy újabb new adult gyöngyszem kerül a magyar könyvesboltok polcaira a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. Colleen Hoover neve már nem ismeretlen a számotokra, hiszen a Hopeless - Reménytelen szívszorító története rengeteg olvasó szívét rabolta el. Íme egy újabb könyv az írónőtől magyar nyelven, amelyért szintén érdemes rajongani!
A Blogturné Klub 7 bloggere népszerűsíti a könyvet július 29-től augusztus 4-ig. Minden nap újabb bejegyzésekkel jelentkezünk, extrákkal és természetesen nyereményjátékkal.

Tartsatok velünk!

Könyvmolyképző Kiadó 2014.
oldal
Fordította: Barthó Eszter
Goodreads: 4,34
Besorolás: new adult, romantikus, realista

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen összetörik. Ekkor lép be életébe az új szomszéd, a 21 éves, jóképű Will, akinek a slam költészet iránti szenvedélye őt is magával ragadja. Bár az első pillanattól fogva közel kerülnek egymáshoz, egy szörnyű felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Mindennapi találkozásaik onnantól fogva fájdalmassá válnak. Küzdenek az egymás iránti vonzalmuk ellen, és szenvednek az őket szétszakító erők miatt. Csupán a költészet révén tudják őszintén kifejezni érzéseiket egymás iránt, és elképzelni egy olyan jövőt, amelyben a szerelem ünnep, és nem fájdalom.

Kedves olvasó, ha a kezedbe veszed ezt a könyvet, egy tökéletesen felépített new adult történetet olvashatsz, ami remélem olyan mély benyomást tesz majd rád is, ahogy velem tette.

Colleen Hoover korábban megjelent Hopeless - Reménytelen című könyvével magasra tette a mércét, tehát alapból egy nagyon jó könyvre számítottam, de a várakozásimat magasan felülmúlta a történet.

Layken, azaz Lake édesanyjával és 9 éves öccsével Texasból a Michigani Ypsilantiba költözik, mert anyjuknak ott ajánlottak egy jól fizető állást. Szükséges ez a változás, mert édesapjuk fél éve halt meg váratlanul és a kisebb ház a magasabb fizetéssel sokkal kedvezőbb a jelenlegi anyagi helyzetükben. Örömmel fedezik fel a beköltözéskor, hogy egy hasonló korú kissrác lakik szemben, mint Lake öccse, Kel, így azonnal össze is barátkozik  Cauldennel. Amíg a gyerekek belevetik magukat a játékba, Caulden bátyja is bemutatkozik, Will Cooper 21 éves, jóképű, segítőkész és Lake hiába próbálja tagadni, felkeltette az érdeklődését, sőt mi több, a szikrák csak úgy pattognak közöttük. Nem kell hozzá pár nap és Lake az első randijukon találja magát egy népszerű bárban, ahol amatőr költők szavalják el szabad stílusú verseiket, ez a slam költészet helyi fellegvára. Lake megtudja, hogy Will milyen nagy terhet visel, egyedül neveli az öccsét szüleik két évvel ezelőtti halála óta. Nagyon fontos neki, hogy biztos jövedelme legyen, hiszen a számlákat fizetnie kell.

Lake egy héttel később kezdi a suli utolsó évét, mint a többiek, ennyi haladékot kapott a költözés miatt, és amikor már úgy látja, minden rendeződik, szimpatikus az iskola, egy kedves lány segíti a beilleszkedését, akkor jön a hidegzuhany, és megváltozik minden.

Az írónő bámulatosan bánik a szavakkal, a karakterekkel, a cselekménnyel. Nincs még egy írónő, aki ilyen remekül át tudja adni a legmélyebb érzelmeket. Emellett a jó humor sem hiányzik, ez kellően ellensúlyozza a megrendítő helyzeteket. De ami ebben a könyvben igazán  különleges, az a költészet beleszövése a történetbe. Ne gondolj olyan költeményekre, amelyeket az iskolában órákon át elemeztetek, a slam versek szívből jönnek, hétköznapi emberek írják, és az  életről, a szerelemről vagy bármiről szólhatnak ami a szívedet nyomja. Egy biztos, ezeknek a verseknek közös jellemzője, hogy szenvedélyesek, átadnak érzéseket és te befogadod az élményt.  Maga a vers műfaja nem igazán népszerű manapság a fiatalok körében, rögtönzött közvélemény kutatásom siralmas eredményt hozott, igazából 10 alatt van az igazán emlékezetes versek száma, amit fel tudtak sorolni a kérdezettek. Nem megyek bele az okokba, inkább azt mondom, gondoljatok a dalszövegekre! Ezek is versek, és milyen hamar megszeretjük, megtanuljuk őket észrevétlenül.  Meg kell hajolnom Colleen Hoover tehetsége előtt, ahogy mesterien elhelyezte a verseit a történetben, imádtam őket. Will költeménye viszi a pálmát, az igazán ütött, könnyekig meghatott.

De  nem csak a költészet az, ami miatt imádni fogod a regényt. Természetesen ott van a szerelmi szál minden bájával és nehézségével, de olyan bámulatos kémiát kavarva, hogy muszáj szurkolnod ennek a párnak, ennek a kapcsolatnak, ami egyszerre szomorú és édes. Lake erős karakter, nagyon szerethető, határozott fejlődésen megy keresztül. Végig kell haladnia a gyász feldolgozásán, és határozottan felismeri, hogy az öccsének mennyire szüksége van rá. Kel egy nagyon intelligens gyerek, bebizonyítja,  hogy nem számít mennyi idős, a nehézségek kezelésében nem ez a mérvadó.

Eddie - aki egy lány - Lake barátnője az iskolából, szintén jó példa arra, mennyi szomorúság után is lehet nevetni. Remek személyiség, és az ő verse, a története is nagyon megható, őszintén csodáltam, ahogy bátran előadta.

Meg kell említenem Lake édesanyját, aki egy különleges személyiség, sok meglepetést tartogat, és abszolút követendő példát állított elém. Az elején nem értettem őt, de a végére kibontakozott minden és maximális meglepődésem mellett el kell ismernem őt, a tetteit, a gondolatait. Rajta keresztül, az ő gondolatain át tudta igazán megmutatni a szerző a család fontosságát, az elfogadást, az elengedést.

Összességében olyan mai, realista történetet olvashatsz, ami mentes minden felesleges drámázástól, butácska félreértésektől és bosszantó karakterektől. Kapsz viszont hatalmas adag szeretetet, elfogadást, családi, baráti, szerelmi kapcsolatot és sok olyan verset, ami érthető, szerethető, szívedig hatoló.

Zárójelben megjegyzem, hogy ami miatt nálam ez a könyv megkapja a legnagyobb elismerést jelentő ikont (átnyilazott szivecske), arról a spoilerveszély miatt egyetlen szót sem ejthettem. Pedig a bejegyzést eredetileg erre kihegyezve írtam volna meg, és a képeket így válogattam volna. De nem akarom, hogy ez épp nálam derüljön ki, így változtatnom kellett az utolsó pillanatban. Mindenképpen olvassátok a könyvet, és a harmadik fejezetben rájöttök, hogy mi az a csavar.

Borító: Volt néhány kör a borító kapcsán, végül is meg vagyok elégedve a magyar borítóval.

Kedvenc karakter: Will, Lake

Szárnyalás:  Will verse "Tarts hát meg magadnak az óceánt, mert ami nekem kell, az a Tó (Lake)"

 
Mélyrepülés:   -

Érzelmi mérce:  Érzelmi hullámzások sokasága, a mélységtől a magasságokig. 16+

Értékelés:

 

Nyereményjáték

A kiadó által felajánlott 3 példány Slammed - Szívcsapás könyvet sorsolunk ki a turné végén azok között, akik beírják a helyes megfejtéseket a Rafflecopter dobozba.
A 8 blog mindegyikén találtok majd pár soros dalszöveg részletet, a dolgotok pedig, hogy kitaláljátok a dal címét és az együttes nevét, majd a megfelelő helyre beírjátok.

She's fighting with the sky
She thinks she can
Livin' within a lie
She thinks she can
But nobody knows what lies behind
The days before the day we die
Die, die, die, die, die, die, die
Die, die, die, die, die, die, die
Die, die, die

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

07. 29. Kristina blogja
07. 30. Kelly Lupi olvas
07. 31. Angelika blogja
08. 01. Dreamworld
08. 02. Deszy könyvajánlója
08. 03. MFKata gondolatai
08. 04. Media Addict

A. O. Esther: Gombnyomásra 1.

Megjelent A. O. Esther - az Összetört glóriák sorozat szerzője - legújabb regénye, a Gombnyomásra, mely egy trilógia kezdőkötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Mia és Liam izgalmakkal és rejtélyekkel teli kalandját!

2014. július 24-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Decens Magazin Média, 2014

480 oldal

Besorolás: NA, romantikus, disztópia 

A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot…
2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.

Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét.
Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak. A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz.
A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik.
Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem? 

Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?

A.O. Esther körülbelül két éve robbant be a szélesebb köztudatba az Összetört glóriák című sorozatával. Azokat a könyveket még nem olvastam (bár az első része tavaly óta a polcomon csücsül), mert nem éreztem azt a szikrát, ami szükséges ahhoz, hogy egy könyvet a kezembe vegyek. Azonban az új sorozata felkeltette a kíváncsiságomat, ahogy olvastam a fülszövegét. Disztópia? Titokzatos gyilkosság? Mutánsok? Ellenségek közti szerelem? Mindez annyira érdekesen hangzott, hogy tudtam, ezt a könyvét biztosan olvasni fogom.

Az írónő pedig hatalmas mesélő. Nem veszteget el arra időt, hogy oldalakon át tartó bevezetőt olvassunk a világról, az emberekről, a történelemről, hanem azonnal a történet sűrűjébe csap. 

Mia a barátaival elég nagy zűrbe keveredik, hiszen nem kevesebbre vállalkoznak, mintsem kihantoljanak egy sírt, mert a lányt egy ideje különleges álmok gyötrik, egy nemrég meghalt tudós próbál neki üzenni. Ez a tette persze egy egész lavinát indít el, aminek a vége az lesz, hogy Mia a védett kis világából, ahol szinte mindene megvan, nagyon hamar a gyilkos mutánsokkal, fejvadászokkal teli külső Vadonba találja magát, ahol életben kell maradnia, ráadásul aki segíthet neki, az egy fejvadász, aki finoman szólva sem szívleli a városban lakókat. 

Ez a történet így leírva picit ismerős, nem? Igen, jól gondoljátok, Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyve hasonlóan indul, ezt nem tudtam én sem figyelmen kívül hagyni. De ne féljetek, a két történet közti hasonlóság körülbelül itt véget is ér.

Ebben a regényben az írónő lenyűgözően tárja elénk ezt a két ellentétes világot. Mind a két helyszín tökéletesen ki van dolgozva. Manipurát – ez a város neve – sok más disztópiával szemben teljesen el tudom képzelni, mint egy, a Földön lévő várost pár száz évvel később. Rengeteg újítással – amelyeken talán már most is dolgoznak a mi tudósaink is, de mégsem annyira elrugaszkodva a valóságtól. És szemben vele ott van a Vadon. Ami csak első ránézésre (és főleg a megapoliszban lakók számára) tűnik borzalmas helynek. Igen, ott vannak a mutáns gyilkosok, a középkori jellegű életkörülmények, de mégis élnek ott is emberek. És nem is akárhogyan. Sokat gondolkoztam rajta, hogy hol szeretnék inkább élni és eleinte nehéz is volt eldönteni. Hiszen a minden földi jóval ellátott város különleges, szívesen kipróbálnám a zuhanyt, ami tudja, hogy milyen hőfokon kérem a vizet és milyen tisztálkodási szereket kérek hozzá, az elektromos autót, az éjjel is fluoreszkáló utat és a többi érdekességet, de mégis Manipurát jóval ridegebbnek és üresebbnek éreztem, mint a Vadont. A Vadonban a Hobbs-birtok – ahol a történet egy jó része játszódik, valahogy jóval közelebb került hozzám, emberközelibb volt és barátságosabb. A szinte családként együtt élő kis közösség, a közös programok és a szoros kötelékek számomra nagyon szívet melengetőek voltak.

Mia

A.O. Esther pedig gyönyörűen írja le ezeket. Élmény volt olvasni a sorait és nagyon könnyű belefeledkezni a történetbe. Nem is tudom, hogyan másképp kifejezni, de minden sorából süt a „jólelkűség”. Ezért furcsa nekem, hogy disztópiát írt, ami azért a legtöbb esetben elég kemény, zord világba kalauzol el minket. Éreztem is néhol, hogy a mérleg két nyelve közül inkább a romantika felé billen az egész. A két főhős, Liam és Mia között – szerintem nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy - hatalmas szerelem bontakozik ki, de számomra valahogy túl gyorsan. Én jobban szeretem, ha a szereplők picit jobban küzdenek egymásért, és ez a többi szereplőnél valahogy jobban látszik.
Természetesen azért nem szűkölködik a regény borzalmas részekben sem, voltak olyan oldalak, ahol nem volt könnyű eldönteni, hogy milyen korosztálynak szóló könyvet is olvasok, hiszen az írónő nem félt beleírni olyan dolgokat, ami tudom, hogy pár olvasónál ki fogja verni a biztosítékot. Ezek a részek azonban a történet javára váltak, picit ellensúlyozták a sokszori - nekem talán túlzott - romantikus részeket. A könyv vége pedig már egy valódi disztópia függővége, annak minden izgalmával együtt és azzal az ígérettel, hogy a következő rész talán komorabb hangulatú lesz.
A főhősöket az "instant love" problémámon kívül nem tudtam nem szeretni. Mia harcos lány, ez már az

Liam

otthoni környezetében is meglátszik és ez csak tovább fokozódik, amikor olyan helyre kerül, ahol szüksége van minden erejére és ügyességére, hogy életben maradjon. Megszállottan keresi az igazát, amivel persze egy rakás másik embert is bajba sodor, de így lesz érdekes a regény! Végre megint egy olyan női főhős, akit nem kell folyamatosan pátyolgatni, ha kell fegyvert ragad és szembeszáll bárkivel! 
Liamnál inkább a testvéri szeretet tudnám megemlíteni, azt a szoros kapcsolatot, ami az öccséhez fűzi. Persze ő is rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, ami egy főhősnek dukál: okos, ügyes, harcias, jó vezető és természetesen hűséges szerelmes férfi:).
A mellékszereplők közül pedig nem tudok senkit sem külön kiemelni, mert  Liam "családja", Mia barátai, sőt még az ellenség is ugyanolyan érdekesek, sőt majdhogynem egyenértékűek, mint maguk a főhősök.
A regény fő szálát alkotó "aura-probléma" pedig annyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy biztos vagyok benne, hogy nemsokára elmegyek és megnézetem a saját aurámat is. Nagyon érdekelne, hogy nálam mit lát egy hozzáértő:).

És egy vicces momentum a regény kapcsán. Személy szerint Michael Bublé hatalmas rajongója vagyok és hetek óta az egyik számát hallgatom folyamatosan - ez pedig a "Save the last dance for me". Erre olvasom a könyvet és az egyik jelenetben a szereplők milyen számra táncolnak? Egy "kétszáz éves retro-slágerre", ami történetesen... ez a szám. Véletlen egybeesés, ugye?:)

Amit még  így a végén meg kell említenem, az a könyv borítója és a könyv minősége. A mai világban kevés olyan könyvet foghatunk a kezünkbe, mint ez. Gyönyörű kivitelezésű, keményborítós, külső, ugyanolyan minőségű védőborítóval, saját, belső könyvjelzővel. A fejezeteket gyönyörű motívumok választják el és még egy egyedileg beleillesztett régi magyar áldás is helyet kapott benne. Tudom, hogy egyre többen választják az e-könyveket olvasásra, de ebben az esetben mindenkinek azt ajánlom, hogy vegye kézbe a nyomtatott könyvet, mert ilyen élmény manapság már ritkán érheti az olvasót.

Összeségében a regény nagyon tetszett, a történet izgalmas, fordulatos, nehezen lehet kiszakadni belőle, de remélem, hogy a második rész kicsit sötétebb hangulatú lesz és kevesebb lesz benne a romantika. De erre a vége alapján minden esély megvan, úgyhogy:

Kedves Írónő, én készen állok a további utazásra és mikor kaphatom a kezembe a következő részt?

Borító: Egyszerű, de mégis nagyon szép és ízléses. Élmény kézbefogni és jó ránézni.

Kedvenc karakter: Mia, Liam, Dylan

Szárnyalás: az írásmód

Mélyrepülés: Robert Dale

Érzelmi mérce: vannak benne forróbb jelenetek és egy-két durvább rész is, úgyhogy mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám a könyvet.

Értékelés: 

Blogturné extra - Manipura 

Manipura egyike annak a hét, egymással szomszédos megapolisznak, amit a Dimenzióváltás után, 2200-ban

alapítottak. A Föld legfőbb energiavonalai mentén építették fel őket és a hét energiacsakra után nevezték el őket. Manipura a Napfonat csakrát szimbolizálta. 

Napfonat csakra

A lakóit aszerint választották ki, hogy kinek milyen az aurája. A jó aurával rendelkezők a falon belüli mesterséges csodavárosokba kerültek, akinek nem volt jó, vagy egészséges aurája, azok a falakon kívül rekedtek.

A megapoliszokat eleinte csak egyszerű szögesdrót védte, majd az évek során, ahogy a technika korszerűsödött, elektromos kerítések váltották fel a szögesdrótot. Ezek a kerítések hatalmasak lettek, kívülről szinte bevehetetlenek. A kapukat katonák őrzik. A kintiek csak bejárási engedéllyel juthatnak be és csak azok a szerencsések, akik valamilyen munkát vállaltak a gazdag családoknál.

Az emberek nagy többsége a város szívében él, de a nagyhatalmú vezetők az eldugottabb helyeket részesítik előnybe és ott építik fel az otthonaikat.

A városközpontot üvegből készült felhőkarcolók uralják, amelyeket fedett hidak kötnek össze. Ezeken ugyanúgy, ahogy az épületek tetején, fák és növények nőnek. A parkok nem csak az utakat és tereket díszítik, hanem szinte minden terasz dísznövényektől zöldell, és egzotikus virágok futnak végig az üvegfelületeken. A külvárosokban ugyanolyan üvegfalú, kristályokként csillogó házak vannak, de jóval alacsonyabbak, mint a központban. 

A városok felett, a felsőbb légrétegekben UV szűrőket alkalmaznak, hogy a káros napsugarak ne ártsanak az ott lakóknak, így az emberek bőrszíne inkább világos, mint napbarnított.

A közrendet teniszlabda méretű, levegőben repkedő robotok látják el. Ellenőrzik a lakosság fizikai és lelki állapotát és ez alapján döntik el, hogy veszélyt jelent-e valaki a többiekre vagy sem. Ugyanilyen repülő robotok szolgálnak a falak mentén is.

A megapoliszokban, így Manipurában is jólét uralkodik, az emberek nem pénzért dolgoznak, hanem a közös jólétért és a további felemelkedésért. Kreditpontokat használnak pénz helyett, de az alapellátás, mint ruha, élelem, napi használati cikkek alanyi jogon járnak. Akik pedig ezen felül felelős munkát vállalnak, a tevékenységük fontossága szerint további kreditpontokat kapnak, amiket olyan üzletekben vásárolhatnak le, amit csak az elit réteg engedhet meg magának. A termelőmunka javát robotok végzik: ők készítik elő a nyersanyagokat, ők varrják a ruhákat, ők rakják össze a műszaki cikekket és mindent, amire az embereknek szüksége van. De a tanítói, gyógyítói és egyéb szellemi munkát emberek végeznek – önkéntes alapon és ezért jócskán ellátják őket többletpontokkal, amivel azt kezdenek, amit csak akarnak.

A Dimenzióváltást követően kifogytak a Föld olajkészletei, így a benzines autók feleslegessé váltak. A megapoliszokban elektromos autókkal és mágneses elven működő gépekkel közlekednek. Az utakat speciális burkolattal látták el, ami nappal magába szívja a nap sugarait, éjjel pedig ragyogó kéken fluoreszkál.

A megapoliszokat szenátorok irányítják, akik lélekrend nyakláncot viselnek.

A legtöbb manipurai család turmixokon, rosttablettákon és vitaminkoktélokon él. Az emberek egyenes vonalú, egyszerűnek tűnő, mégis rafinált, egyszínű ruhákat viselnek. A férfiaknak rövidre nyírt haja van, a nőknek pedig szép, rendezett, ékszerekkel díszített frizurája. Mindannyian puhatalpú cipőket hordanak, mint a táncosok. 

Forrás: A. O. Esther - Gombnyomásra 1.

Nyereményjáték:

Manipura vezetői különböző nagyságú vérdíjat tűznek ki az általuk veszélyesnek ítélt emberekre, akiknek a levadászását előszeretettel bízzák a városfalon kívül élő fejvadászokra A vadászok munkájukért cserébe kreditpontokat kapnak, amiket különféle dolgokra válthatnak be.
A turné ideje alatt Ti is belekóstolhattok, milyen is a fejvadászok élete. Segítsetek nekünk megtalálni a hat eltűnt szereplőt! 

Feladat:

1. Lájkoljátok A. O. Esther és a Blogturné Klub facebook oldalát. (Kötelező!)
2. Olvassátok el a szökevények adatait, és a szöveg, valamint az eltűntekért járó kreditpontok segítségével, találjátok ki, melyik blogon, melyik szereplőt keressük. Ha megvan, írjátok be a nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
3. Nem kell mind a 9 betűt felhasználni.
4. Segítségetekre vannak a betűk alatti pontszámok.
5. Mindegyik karakter a Gombnyomásra c. regényben szerepel.
6. Szólj hozzá az egyes állomásokhoz, és növeld a nyerési esélyeidet. Üzenete(i)d linkjét írd be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. De figyelem, maximum 6 linket hozhatsz! (Nem kötelező!)

Vadászatra fel!

A szökevény adatai:
Nem: nő
Kor: 25
Haja színe: vörös
Szeme színe: kék 
Lakhely: Hobbs-birtok
Kreditpont: 415 pont

a Rafflecopter giveaway

A Blogturné további állomásai:

Július 24 - Kelly Lupi olvas

Július 25 - Dreamworld

Július 27 - Nem harap a...

Július 29 - Media Addict

Július 31 - Always Love a Wild Book

Augusztus 2 - Zakkant olvas