A Scarban számtalan szereplő a szívünkhöz nőtt, egyesek talán még fel is dühítettek. Most visszatér a négy főszereplőnk, és hirtelen a jól megszokott szerepek megváltoznak. Egy háború küszöbén váratlan dolgok derülhetnek ki a szereplőinkről: egyesek talpraesettebbek, mint gondolnánk, mások jobbak, mint hittük volna, és olyan szereplőkben vesszük észre a sötétséget, akikre nem is számítottunk volna.
A jó és rossz harca tovább folytatódik a Lucyban, és még több csavarral, akcióval és meglepetéssel találhatjátok magatokat szembe, ha követitek a blogturnéját december 9-e és 13-a között.
Könyvmolyképző, 2014
??? oldal
Besorolás: sci-fi
A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbáll helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?
Majdnem egy éve olvastam On Sai: Scar regényét és talán az akkori
értékelésemből is látszik, hogy mennyire beleszerettem ebbe a történetbe, így nem volt kétséges, hogy a sorozat többi kötetét is olvasni fogom. Előre leszögezem, hogy elég nehéz erről a könyvről értékelést írni spoilermentesen, mert a történet annyira összetett, a szereplők cselekedeteivel együtt, hogy nagyon könnyű belefutni cselekményleírásba:).
A történet ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Scar elkezdi a kiképzését, mint titkosügynök tanonc, Artúr a
kis csapatával belakja a Miogin bázist és próbálja minél inkább hasznossá tenni magát. A két mentálunk közül Don az emberek között utazgatva tart előadásokat és a Scarhoz fűződő különleges kapcsolata miatt továbbra is a lány legfőbb patrónusa, Lucy pedig próbál ugyanaz a cseppet sem szimpatikus, rideg mentál maradni, akit az első részben is megismertünk, miközben Don, Chester és a Főmentál likvidálásán dolgozik serényen...
Persze a könyv címe is sejteti, hogy ez a rész kiről fog leginkább szólni és én pedig nagyon kíváncsian vártam, hogy mi is fog történni a keménykezű vezetővel. Bár a négy fő vonalunk - Scar, Lucy, Don és Artúr - továbbra is megmarad, de a legnagyobb dolgok mégis Lucy-vel történnek. Az első részben egy hideg, számító lénynek ismerhetjük meg őt, de már akkor is éreztem egy-egy visszaemlékezése kapcsán, hogy a régi élete azért igenis befolyással van rá és a kemény külső mögött azért maradványokban ott él még az ember is valahol. Hogy ez jó vagy rossz? A történetből kiderül:).
A kedvenc szereplőm azért továbbra is Scar marad, ez a vagány, talpraesett fiatal lány, akinek nagyon vártam az újbóli felbukkanását és szó szerint sajnáltam, amikor "otthagytuk" és másról szólt a következő fejezet. Az első rész óta rengeteget fejlődött és talán Artúr jellemezte őt a legjobban:
"Scar nem fél a pusztulástól, számára Isten valami szerelemféle, és a halál a legérdekesebb kaland. Vakhittel repült bele a leglehetetlenebb helyzetbe is, és döbbenetesen jó reflexekkel jött ki belőle."
És a belépője! Ahogy megérkezik az űrhajóra, ami majd a kiképzőközpontba viszi őket, illetve a kihallgatásán tanúsított viselkedése! És akkor még nem is említettem, amit a teherhajóval véghezvisz! Persze tudom, hogy Don kiképzése tette őt sokkal erősebbé, de van, amit már eleve magával hozott még a hányatott gyermekkorából és ez sok esetben előnyhöz juttatta a nehéz helyzetekben. Scar pedig ezzel a szereplésével az idei év kedvenc főhősnői közé tornázta fel magát nálam. Egyszerűen imádom!
Artúr viszont az első részhez képest sokat emelkedett a szememben; nagyon élveztem, ahogy a főhőseink közül, talán a legegyszerűbb szereplőként hová jutott. Egyszerű szerelőként kezdte, aki mégis bármikor képes volt hatni a társaira és ahogy haladunk a történetben egyre ügyesebben lavirozik a kalózok és mentálok uralta világban. A Scarral való találkozásuk pedig az egyik legromantikusabb része a regénynek és ezzel nem biztos, hogy sokan egyetértenek velem, de a fiú döntése előtt még én is fejet hajtottam. Itt és most látszott igazán, hogy mennyire szereti a lányt és hogy az ő boldogsága a legfontosabb a számára. De az is igaz, hogy a pozitív megítélésemben - kutyaimádóként - a kutyás jelenete is sokat nyomott a latba:).
Persze nem feledkezhetek meg a kedvenc Gyermekcsászáromról, Chesterről sem. Anno, amikor Beával és a blogger ismerősökkel beszélgettünk a kedvenc szereplőinkről és én Chesterről áradoztam neki, akkor annyit árult el, hogy ebben a részben is sokat szerepel, de nagy meglepetést fog okozni. Én akkor azt mondtam, hogy "ááá, bármit is csinál és akkor is imádni fogom!" Hát azért itt TÉNYLEG okozott meglepetéseket. Kezdetben inkább a "jóképű fiatal uralkodó, akiben több van, mint amit mutat" fogott meg, de ebben a részben valóban ő az egyik legnagyobb játékos és sok sikert kívánok annak, aki megpróbálja kideríteni, hogy épp mi is a célja. Lucy is megpróbálta és amikor végül rájött, még ez az ősöreg mentál is csak szitkokat tudott mantrázni folyamatosan:). De abban igazam volt, hogy az "imádatom" felé továbbra is töretlen, bármit is tett vagy tesz, nekem még mindig ő a nagy kedvencem (természetesen Scar mellett). És Bea még-még-még kérek szépen Chestert a következő részben!
És ugye Don. Őt már az első részben is kedveltem, a szintén nagyon öreg mentál, aki a Scar mentora és különleges kapcsolat füzi a lányhoz. Itt és most nagy meglepetésben lesz része annak, aki békésen ülve olvassa a regényt (mit én) és úgy gondolja, hogy ááá, nála már nem érhet minket újdonság vele kapcsolatban. Dehogynem! Chesterrel együtt ők ketten lesznek azok, ahol előre tudom, hogy sokan csak a fejüket fogják csóválni és nem fogják tudni eldönteni, hogy hová is tegyék őket.
A történet pedig a két mentálunk részéről eleinte kicsit lassabb, kicsit filozófikusabb, talán a fiatalabb olvasók számára nehezebb témájú, de ezeket a részeket mindig egyensúlyozzák a kicsit könnyedebb, izgalmasabb, akciódúsabb Scar és Artúr részek. Ezek a másságok pedig tökéletesen szemléltetik a hatalmas különbségeket a mentálok és az emberek világa között, mind gondolkodásban, mind életfelfogásban. Természetesen a vallási és etikai kérdések is előkerülnek újra: vajon hány ember áldozható fel azért, hogy mások életben maradhassanak? Egyáltalán szabad-e feláldozni ezért embereket? Vajon mi számít a Gonosz csábításának és mi Isten akaratának? Nehéz kérdések ezek, amelyekre nemcsak az ember szereplőink, de még a nagyon okos, mindent ezerszer átkalkuláló mentáljaink is nehezen találják meg a választ...
A regény vége pedig, bár nincs kifejezett függővége, de mégis, egyes szereplők miatt legszívesebben beköltöznék Beához, hogy minél hamarabb megtudjam, hogyan fog folytatódni hőseink története.
Összességében újra egy profin felépített világban játszódó, néhol komoly témákat boncolgató, kemény csatákkal, hősiességgel, bátorsággal, egy csipetnyi szerelemmel megfűszerezett, izgalmas sci-fit olvashattam, amelynek nagyon-nagyon várom a következő részét!
(és nagyon-nagyon szeretnék egy olyan "köpeny-lényt", amit a mentáljaink hordanak:)
Borító: Nekem még egy picit ez is "csajos", de azt elismerem, hogy ez lett a legjobb a tervek közül
Kedvenc karakter: Scar, Don, Chester, Artúr (igen, bekerült végre:), Lucy és a "köpeny"
Szárnyalás: Amit Scar véghez vitt az teherhajóval
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: van romantika a történetben és jó pár forró jelenet is, de nem (csak) ez a lényeg
Blogturné extra - kedvenc idézeteim
Kedvenc idézeteim a könyvből - a teljesség igénye nélkül:
"Egy háborút nem lehet áldozatok nélkül megvívni."
"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."
"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."
„– Isten útjai nem emberi utak, Scar. Számára a te életidőd csak vízcsepp, élet és halál pedig ugyanannak a cseppnek a külseje és belseje.Csak az emberek félnek a haláltól, Isten nem aggódik ilyesmin. Miért tenné? A halál csak közelebb hozza hozzá azokat, akiket szeret.”
"Mi a sakk lényege? Az, hogy feláldozod a bábukat, nemde?
Scar felsóhajtott, és világpolitika helyett egy túrós süteményre vágyott."
"Ölni csak elegánsan érdemes."
"A tegnap elmúlt, minek foglalkozni vele, a holnap csak jön, ráér akkor aggódni rajta, ha itt lesz."
"Artúr tudta, hogy túlélik. Azért élik túl, mert Scar nem fél a pusztulástól, számára Isten valami szerelemféle, és a halál a legérdekesebb kaland. Vakhittel repült bele a leglehetetlenebb helyzetbe is, és döbbenetesen jó reflexekkel jött ki belőle."
"Feleségül vette volna Helént, hogy tisztán, testvériesen, bátyjaként szerethesse Scart. Mert a szerelmek elmúlnak, de a testvérek mindig megmaradnak egymásnak, és ő egész életében látni akarta azt a zöld szempárt."
"Az igazi kísértés a megalkuvás: olyan munka, olyan párkapcsolat, ami langyos víz, ami nem nekik való, nem az ő sorsuk."
"– Márk, te anyaszomorító! Hallottam, megint mit tettél! – Ignác atya lendületesen nyakon legyintette a csempészt. – A szüzesség fontos dolog. Miért csábítod el a lányokat?
– Hé, atyám, én csak szexuális felvilágosítást tartok. A tudás érték, át kell adni, benne volt a prédikációdban, és én mindig hallgatok a szavadra."
"Váratlanul egy fényes ösvényt látott. Tudta, hogy haldoklik, és tudta, hogy az elméjén kívül máshol nem létezik ez a kép. Látta hajdan a szülei halálakor, és látta számos mentál elmúlásakor is ezt az ösvényt. Mindig is az agy utolsó villanásának tartotta, az elme csapdájának, ami a megszűnő életet még egy végső káprázattal bolondítja, hogy ne legyen olyan borzalmas a semmibe hullani, ne kelljen átélni a fizikai pusztulást, a halált. Az elme nem viseli el a semmit."
"Hősök voltak ezek a férfiak, de ez egy olyan világ, ahol a hősök meghalnak."
„Szemet szemért, fogat fogért.” Ez volt a kedvenc megfejtendő rejtélye. Lehetséges, hogy a szervátültetés valami titkos cserekereskedelem alapján történt? De mi az értelme annak, ha más fogát ültetik be? Pláne a szemét. Izgatta a kérdés."
"Ez a háború sajnálatos dolog, de lényegtelen. Megölnek pár milliárdot, átrendeződik a politikai helyzet, majd, mint a vizes kutya, megrázza magát az emberiség, és él tovább az új vagy a régi uralkodó alatt. Teljesen felesleges beleavatkozni, az emberek legalább harmincezer éve csinálják ugyanezt, és még nem sikerült kiirtaniuk magukat."
December 13-án könyvbemutató!
Nehogy elfelejtsétek, hogy közeleg a Lucy könyvbemutatója! A turné zárónapján, amikor már az utolsó értékelést is elolvastátok, kerekedjetek fel, és gyertek könyvbemutatózni!
Hogy mire számíthattok? Jó hangulatra mindenképp!
A könyvbemutató elején On Sai moderátorként támogatja az Aranymosás elsőkönyves szerzőit, majd 19 órától fordulnak a szerepel: On Sai immáron a mi Lupink moderálása mellett beszél majd a Lucyról és a Szivárgó sötétség sorozatról, végül pedig az olvasók is kérdezhetnek.
Mi ott leszünk. Ugye Ti is?
Nyereményjáték:
Gondolkoztatok már azon, mennyi mindent elárulhat egy szereplőről a neve? Nem? Nos, akkor most kénytelenek lesztek. A Szivárgó sötétség sorozatban egy sor beszélő nevet találtok.
A feladatotok nem lesz túl nehéz. A turné minden állomásán találtok egy kis leírást létező vagy kitalált személyekről, akik druszái a Lucy valamelyik szereplőjének. Semmi mást nem kell tennetek, mint a leírás alapján kitalálni, kiről is van szó és melyik szereplő rokona. Figyelem! A Szivárgó sötétség szereplőinek nevét várjuk, nem a druszáikét!
A jól válaszolók közül három szerencsés egy-egy Lucyval lesz gazdagabb!
A kiadó csak Magyarország területén postáz, a nyertesektől pedig az értesítéstől számított 72 órán várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Életem egy szakaszában túlságosan is vonzottak a tudatmódosító szerek, de egyébként is sok gondom volt az egészségemmel: egyszer még egy mérges pók is megcsípett. Mindez azonban nem tarthatott vissza a zenéléstől. Mindenki hallgathatja, Mit Csináltam, a bandámmal énekeltem már Dermedtségről, Feladásról és Vártam a Végre.
A Blogturné további állomásai:
December 11 - Kelly Lupi olvas
Szerintem ezt a könyvet azok fogják megvenni és elolvasni, akik kedvelték az első részt, bízva abban, hogy ugyanolyan élményt kapnak, mint a Slammed-nél. Ezt valóban egyénileg kell megítélni, a szerző igazán nagy rajongói imádni fogják, a Slammed-re fanyalgók itt is találnak hibákat.
Nem tudom elég jól kifejezni, mit éreztem, amikor Lake anyukájának előkerült a levele és a többi "hagyatéka". Most is könnybe lábadt a szemem. Imádtam ezeket az apró tanácsokat, és egyáltalán ezt az ötletet, amivel hosszútávon megajándékozta a lányát és Willt. Julia minden szeretetét becsomagolta ezekbe a csillag formájú üzenetekbe, és ez annyira szívfájdító és szívmelengető egyszerre, hogy nem tudtam könnyek nélkül olvasni. (lopom az ötletet)
