KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. november 18., szerda

Colleen Hoover: Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke (Hopeless #2,5)


A Reménytelen és a Reményvesztett szereplői még egyszer, utoljára visszatérnek! Sky és Holder történetét már megismerhettük - mindkét szemszögből. Most azonban eljött az ideje, hogy megtudjuk, mi történt a legjobb barátaikkal, Sixszel és Daniellel. Vajon vannak sorsszerű találkozások? Várhat rájuk is happy end, vagy a múlt mindent összekuszál?

November 12-e és 19-e tartsatok a Blogturné Klubbal, hogy megtudjátok, hogy tetszett nekünk ez a különleges kötet! És ha ügyesen keresgélitek a Hamupipőkéket, még a három nyereménykönyv egyike is a Tiétek lehet!

Könyvmolyképző, 2015
160 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,36
Besorolás: realista, romantikus, NA

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?

Előre leszögezem, hogy a Hopeless mind a mai napig az egyik kedvenc regényem, bármikor újra tudom olvasni, annyira szeretem, így nem volt kétséges, hogy a kiegészítő kötetére is azonnal ugrom.

A történet két főhőse Daniel - Holder legjobb barátja és Six - Sky legjobb barátnője. Már a Hopeless-ben felfigyeltem mind a kettőjükre és nagyon-nagyon szerettem volna olvasni róluk többet is. Ez a kisregény? Hosszabb novella? Pedig teljes mértékben róluk szól.

Forrás
Daniel minden nap az ötödik órájukat (lyukasóra) a takarítószekrényben tölti, ám egy nap a sötétben egy lány csatlakozik hozzá sírva. Daniel megvígasztalja, majd napokkal később a lány újra meglátogatja. Ekkor eltöltenek egy kellemes órácskát együtt:), majd a lány eltűnik, Daniel hiába várja újra.
Eltelik egy év, a fiú találkozik Sky-jal és Holderrel és ekkor megismeri Sky legjobb barátnőjét, Sixet. Azonnal vonzalom támad köztük, pedig a lány tiltott gyümölcs Daniel számára, hiszen Holder kerek perec kiköti, hogy a fiú nem hajthat rá és nem teheti tönkre Sky legjobb barátnőjét.. De az érzelmeknek persze nem lehet gátat szabni:).

Az alapgondolat nagyon-nagyon tetszett, a két főszereplő kiválasztása pedig még jobban. Ami viszont kevésbé, az az, hogy mindezt az írónő egy novellába nyomorította össze. Én személy szerint jobban örültem volna, ha valami hasonló hosszúságú regény kerekedik ebből a történetből, mint a Hopeless. Hiszen téma volt bőven, a szereplők pedig megérdemelték volna jobban, hogy kidolgozottabb háttértörténetet kapjanak. Danielnek még csak-csak volt valami, hiszen az ő szemszögéből kaptuk az egész sztorit - hozzátenném, hogy egyszerűen imádtam a fiús, szarkasztikus stílusát, de Sixről nem túl sokat tudtunk meg, szinte csak annyit, amennyit a fiúnak elárult magáról és amit a közös jelenetek alapján megtapasztaltunk.
A szerelmi szál is többet érdemelt volna szerintem. Az írónő tökéletesen képes megírni egy szerelmi szálat, erre jó pár példát olvashattunk és ezt szerettem benne például a Hopelessnél is. Itt viszont a novella rövidsége miatt a szerelmi szál is elég instant, én pedig hiányoltam belőle picit több fokozatosságot.
Amit viszont nagyon szerettem, az, hogy mellékszereplőként visszatértek a nagy kedvenceink, hiszen még mindig imádok Holderről és Sky-ról olvasni! Most fordult a kocka, hiszen a Hopelessnél Daniel és Six voltak a támogató barátok, most viszont Holderről és Skyról mondhattam el ugyanezt. Nagyon-nagyon szerettem azt is, amikor ezek négyen együtt bandáztak:).
És ha már Hooverről beszélünk, akkor nem maradhat el a szokásos csavar sem a történetben. Ami itt számomra sajnos csalódás volt, erőltetettnek tűnt és a szereplőink se tudtak vele igazán mit kezdeni. Persze, okozott konfliktushelyzetet, de pont, talán a novella rövidsége miatt számomra túlságosan lazán ugrottak át rajta. Én ebből nagyobb bonyodalmat csináltam volna, az tuti:).
A sok morgásomtól függetlenül azért nagyon tetszett a regény, csak hát lehetett volna egy picit hosszabb lélegzetű és annyira kidolgozott, mint amennyire megszoktam már az írónőtől...
És hogy kinek ajánlom? Colleen Hoover és Hopeless rajongóknak mindenféleképpen, nekik kötelező darab, de bárki másnak is, aki szereti a romantikus történeteket, kevés csavarral és nagyon szerethető főhősökkel.

Borító: Illik a történethez, tetszik.

Kedvenc karakter: Six, Daniel, Sky és Holder

Szárnyalás: a novella alapötlete

Mélyrepülés: a "csavar"

Érzelmi mérce: new adult könyv annak minden érzelmi összetevőjével

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok:

http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/7101_finding_cinderella.pdf


Nyereményjáték:
Hamupipőke története az évek során annyi feldolgozást megélt, hogy ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani őket.
Mindenesetre ha már ez a becenév jutott a rejtélyes lánynak a könyvünkből, ássuk bele magunkat egy kicsit mi is!
A blogturné minden állomásán találtok egy képet valamilyen Hamupipőke-feldolgozásból - lehet modern verzió, zenés vagy animációs, film vagy tévésorozat, a lényeg, hogy mind a Hamupipőke mesének köszönheti a létezését!
A Rafflecopter doboz soraiban a film címét várjuk tőletek. Természetesen elfogadjuk a magyar és az angol címeket is.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseket e-mailben értesítjük, onnantól kezdve 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.  
 


A blogturné további állomásai:
November 12 - Kristina blogja
November 13 - Dreamworld
November 14 - CBooks
November 15 - Deszy könyvajánlója
November 16 - Angelika blogja
November 17 - MFKata gondolatai
November 18 - Kelly Lupi olvas
November 19 - Media Addict

2015. november 17., kedd

Rebecca Donovan: What If - Mi lenne, ha...


Milyen lehet, ha másodszor is először találkozol a lánnyal, aki tetszik? De vajon tényleg ő az?
A “Mi lenne, ha” kérdések pedig ott motoszkálnak a fejedben…
November 14-e és 22-e között a Blogturné Klub tagjai is végigjárják ezt az utat Callel, rengeteg kérdéssel és rejtéllyel, meg egy sor emlékkel, ami csak még több kérdést szül. Tarts velünk Te is, nem semmi kaland lesz!
És ha ügyesen játszol velünk, a What If - Mi lenne, ha c. könyv három példányának egyike is a Tiéd lehet!

Maxim, 2015
368 oldal
Fordította: Beck Anita
Goodreads: 3,92
Besorolás: realista, romantikus, NA

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik.

Egy történet a gyerekkori barátságról, a szerelemről, a barátságokat leromboló titkokról és a veszteség erejéről. 

A történetet javarészt Cal meséli el, egy kisvárosi srác, aki tizenévesként hatalmas barátságban volt két, az utcájukban lakó lánnyal, Rae-vel és Richelle-lel. Aztán egy szép napon egy új kislány költözött a szomszédságukba, a félénk és visszahúzódó Nicole. A négy kisgyerek hamar barátságot köt, sülve-főve együtt vannak és ahogy az évek múlnak, a gyerekek nőnek, úgy változik meg valami köztük, hiszen az egyszem fiúra már picit másként tekintenek a lányok és ő is rájuk. Mielőtt azonban bármi történne, a középiskola kezdetekor Richelle váratlanul elköltözik a szüleivel, Nicole pedig eltávolodik tőlük, új baráti társaságot talál és többet nem beszél velük.

Rae és Cal jó darabig nem is nagyon tud a két másik barátjukról, Richelle teljesen eltűnt, Nicole pedig megközelíthetetlen.
Egy évvel az érettségijük után Cal azonban összefut egy lánnyal, aki megszólalásig hasonlít Nicole-hoz, de kiderül, hogy a lánynak teljesen más a neve: Nyelle. Cal egyre több időt próbál a különc lánnyal tölteni, mert egyrészt nagyon tetszik neki, másrészt pedig valami titkot sejt és reméli, hogy ha a lány mellett marad, akkor kiderülhet, hogy ki is ez a rejtélyes Nyelle.

Nem könnyű írni erről a könyvről. Nem könnyű, hiszen az alapötlet nagyon tetszett, izgalmas volt, rejtélyekkel teli, de a megvalósítással akadtak azonban problémáim.
Alap dolog, hogy valaminek vonzónak kell lenni a történetben, hogy szeresd az adott regényt. Ez lehet a szereplők bármelyike vagy lehet akár a történet maga. Itt azonban ez valahogy kimaradt.

A két főhős számomra rettenetesen hasonlított a Papírvárosok két főhősére. Cal egy csendesebb, "langyosabb" karakter volt. Persze, megértettem, hogy a csendes megfigyelést választotta ahhoz, hogy minél többet megtudjon Nyelléről, mert félt, hogy a lányt másképp elriasztja. De ez az "inkább sodródom az eseményekkel" viselkedés nem tetszett. Egy fiú ne legyen ilyen.
Egy fiú, ha kell neki egy lány, akkor tesz érte, hogy megszerezze, ez a fiú pedig annyira, de annyira teszetosza, hogy egyszerűen ötletem se volt, hogy mit eszik benne Nyelle.
Nyelle pedig teljesen az ellentéte volt. Pörgött, jött-ment, őrültebbnél őrültebb ötletei voltak, amihez a fiút cipelte magával, mint valami statisztát. Bevallom, engem néha idegesített a viselkedése (még úgy is, hogy a történet végén picit átértékeltem azért mindent).
A kettőjük kapcsolata pedig számomra több, mint furcsa volt. Az hamar kiderült, hogy Cal gyerekkorában
nagyon vonzódott Nicole-hoz és így persze Nyellére is azonnal felfigyel. De azon kívül, hogy a lányt követte mindenhová, sok mindent nem tett azért, hogy megszerezze a lányt magának. Nyellén már jobban látszott, hogy érez valamit a fiú iránt, hiszen mindig ott nyüzsgött, ahol a fiú is és hol közelebb engedte magához, hol eltaszította. A kettőjük párosa még akár aranyos is lehetett volna, mert a tűz és víz mindig izgalmas párosítás, de itt valahogy ez nem jött át. A kémiát egy darabig kerestem kettőjük között, de aztán feladtam.
A történet pedig rettentő lassan bontakozik ki, ráadásul ugrálunk ide-oda térben és időben, hol Richelle, hol Nicole, hol Cal szemszögét kapjuk, de számomra teljesen rendszertelenül, így állandóan lapoztam vissza, hogy most ki is mesél?
Ami egyedül tetszett, az a gyerekkorukra való visszaemlékezés. Ez viszont teljesen összekavart, zsákutcába vitt - köszönöm kedves írónő, legalább itt volt egy olyan mellékfolyosó, amit lentebb említesz:), mert én teljesen erre az irányba vittem el a rejtélyt. Természetesen nem mondhatok el semmit, hogy mi miért történik, de igen, az igaz, hogy mindennek jó oka van. Ez persze az utolsó 10 oldalon derül ki, mi meg addig bosszankodunk, idegeskedünk, találgatunk, hogy vajon mi lehet a nagy csavar.

A csavar és a történet vége pedig? Őszintén bevallom én annyira belefáradtam ebbe a lassú történetbe, hogy mire eljött a csattanó, már csak fásultan olvastam és egyáltalán nem hozta azt az érzést, amit az írónő át szeretett volna ezzel adni.

Összességében sajnálom nagyon, hogy nem szerettem úgy és annyira ezt a történetet, mint amennyire szerettem volna szeretni, hiszen minden adott volt hozzá, hogy egy nagyon jó regényt olvashassunk. Ettől függetlenül szinte biztosra veszem, hogy Rebecca Donovan rajongói éppúgy imádni fogják ezt a regényt is, mint ahogy a másik sorozatát.

Rebecca Donovan a Mi lenne, ha könyv megjelenése kapcsán egy egész kampányt elindított, amihez most a turné résztvevői is csatlakoznak!
Az élet tele van Mi lenne, ha kérdésekkel, most mi is elárulunk egyet-egyet a sajátjainkból.

Az én Mi lenne, ha kérdésem:

Mi lenne, ha 10 évvel ezelőtt az exem nem javasolja, hogy legyen egy vadászgörényünk?

Borító: Tetszik, szerintem illik a történethez

Kedvenc karakter: Rae

Szárnyalás: a gyerekkori visszaemlékezések

Mélyrepülés: hogy nagyon sokat kellett várnunk arra, mire végre valami történik a regényben

Érzelmi mérce: történik benne sok minden, ami az NA kereteibe belefér, a többit a fantáziátokra bízom:)

Értékelés:

Blogturné extra - The Story Behind the Story - avagy hogyan készült a regény? Rebecca Donovan gondolatai

Az életemet körülveszi a zene. Rengeteg módon hat rám. Akár ünnepléskor, akár hangulateremtéskor vagy ha ihletre van szükségem egy jelenet megírásához. Vagy csak... táncra perdít.

A The Naked and Famous együttes Girls Like You című száma egy egész történetet ihletett. Akartam írni erről a lányról. A lányról, aki a körülötte élők szemén át létezett. De akiről a többieknek fogalma sem volt, hogy kicsoda is ő valójában a tökéletessége mögött. Titokzatossá akartam őt tenni - ami annyit jelentett, hogy ő nem mesélhette el a saját történetét.

A fiúnak kellett ezt megtennie.

És itt lépett be Cal Logan. A srác a szomszédból. A srác, aki mellett a lányok elsétálnak anélkül, hogy egy szempillantást is vetnének rá. De bárki szívét képes elrabolni, aki időt szán arra, hogy megismerje.

Nagy erőfeszítést igényelt megtalálni a hangját. Ő a mesélő. Tudtam, hogy neki nincs olyan mindent-felülmúló személyisége, mint a partnerének, Nyelle Prestonnak. Fontos volt, hogy úgy meséljen, mint egy srác. Nem túl érzékeny srác vagy túlságosan rosszfiú. Csak egy átlagos srác. Többszöri próbálkozásomba került kifejleszteni a személyiségét.

Eleinte untatott. Túl egyszerűvé tettem. Olyaddig, hogy nagyon nehezen tudtam írni. És a szegény béta olvasóim egymás után kapták a maileket, hogy "Felejtsd el, amit olvastál. Újraírom." Öt hónap és öt ehhez hasonló e-mail után végre azt írtam, "Nem foglak titeket tovább kínozni. Csak akkor küldöm el, amikor már teljesen megírtam."

Cal eltérő személyisége mellett, még valami hiányzott. A történetet a jelenről mesélte, pedig az egész visszanyúlt a múltba. Személy szerint nem vagyok nagy rajongója a visszatekintő jeleneteknek. De annak érdekében, hogy az olvasók jobban belemélyedjenek a szereplőkbe, szükséges volt megmutatni, hogy honnan jöttek. És így a múlt hozzákötődött a jelenhez. A rejtély kötötte őket össze.

A leges legelejétől imádtam ezt a történetet. De nem azt, ahogy elmesélték. Nem éreztem, hogy kötődnék hozzá. Egy pontnál fontolgattam, hogy feladom. Csakhogy a történet nem eresztett. Meg kellett osztanom ezt a sztorit. Tehát hogy írhatnám meg a főszereplőimet, úgy, hogy az olvasók akarják tudni a történetüket?

Szarkazmussal.

Cal lehet, hogy egy laza, "hadd-sodorjon-az-élet" féle srác. De adjunk hozzá egy kis belső szarkazmust, és azonnal az új kedvenc hangommá vált. És lehet, hogy egy kicsit bele is zúgtam az út során.

Tehát most már van egy mesélőm, akinek imádom a hangját a fejemben. Megvan a rejtély, ami összefűzi a múltat a jelennel. Készítettem egy útvesztőt, félrevezető folyosókkal. De valami még mindig hiányzott... Nem szerettem. Még nem. És a béta olvasóim se. Mindenki, aki olvasta, azt mondta, hogy túlságosan önelégült. Hét hónapnyi írás után. Újraírás. És miután ismételten újraírtam, elcsüggedtem.

Egyik szerző után beszéltem a másikkal, megpróbáltuk kitalálni, hogy miért voltam annyira elégedetlen az eredménnyel. Senki nem tudta pontosan megmondani, hogy hol rontottam el... mi hiányzott. Egy este együtt vacsoráztam egy nagyon kedves barátommal, az író Jessica Parkkal. Beszélgettünk a dilemmámról, mire annyit mondott: "Menj vissza és adj hozzá érzelmeket."

Érzelmek.

Kihagytam az érzelmeket. Annyira belegabalyodtam a rejtélybe, annyira elvesztem a saját útvesztőmben, hogy a történet legfontosabb elemét hagytam ki belőle. Az érzéseket.

Amikor megkaptam a kiadótól a kezdeti tartalmi módosításokat, nyilvánvalóvá vált. Újra kellett írnom... ismét. Így tíz nap alatt, tulajdonképpen újraírtam az egész történetet - ami annyit jelentett, hogy volt, hogy akár 52 órán át is fennmaradtam egyhuzamban.

Amikor visszaadtam a szerkesztőmnek... mosolyogtam... Most már éreztem.

Annyira büszke vagyok arra, amivé a Mi lenne ha... vált. Annyira sok rétegű a történet, és mindennek oka van. De a végén minden a barátságról szól. A szerelemről. És arról, hogyan válasszunk saját utat az életben.

Remélem, hogy érzel mindent, amit beletettem. Mert a szavak között, megtalálsz... engem is.

Forrás

Nyereményjáték:
Nyelle a történetben imádja az édességet! Úgyhogy most édesszájúak előnyben - finomságok nevét keressük mi is!
Minden állomáson találtok valamilyen nyomot, ami alapján kitalálhatjátok az aznapi nasit - vagy egy képet, vagy az édesség betűit a szövegben elrejtve, esetleg mindkettőt.
A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba írjátok be a megfejtést, és ha esetleg nem bírjátok ki a játék után: jó nassolást kívánunk! ;)
A helyes megfejtők között 3 példányt sorsolunk ki a könyvből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
November 14 - Angelika blogja
November 15 - MFKata gondolatai
November 16 - Deszy könyvajánlója
November 17 - Kelly Lupi olvas
November 18 - CBooks
November 19 - Zakkant olvas
November 21 - Dreamworld
November 22 - Kristina olvas 
November 23 - Könyvszeretet

2015. november 16., hétfő

Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?


A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Jennifer E. Smith új regényét Milyen lesz a búcsú után? címmel. A Blogturnésok közül heten is kíváncsiak a szerző immár negyedik magyarul megjelenő regényére, amelynek témája természetesen most is a szerelem körül forog. Tartsatok velünk és a könnyű játékunk megfejtői közül három szerencsés játékos gazdagodhat a könyv egy-egy példányával a kiadó felajánlásában.

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás 2015.nov.30.
268 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,68
Besorolás: YA, realista, romantikus

Clare és Aidan számára lassacskán véget érnek a középiskolás évek. Bizakodva és céltudatosan várják a jövőt. Ám a várakozásokkal teli időszakra rányomja bélyegét, hogy a szerelmesek útja, úgy tűnik, különválik. Vágyaik és elképzeléseik külön városba viszik őket. Egyetlen kérdés marad hátra: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes fontos pillanatát, jelentős eseményét, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, régi emlékekhez és különleges helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár, és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csupán reggelre szól avagy örökre? Mennyit bír ki a szerelem? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli, ellenállhatatlan regény. Hogyan döntsünk, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál?

Kedvenc íróim közé tartozik Jennifer E. Smith, aki szerethető, hétköznapi karaktereivel és bájosan megírt történeteivel mindig tökéletes kikapcsolódást nyújt. Hogy ne legyen unalmas, most úgy gondolta, kicsit fejre állítja a róla kialakult képet.
A karakterekkel most sem nyúlt mellé, a két főszereplő és a barátaik is valósak, reálisak, szórakoztatóak a maguk módján. A történet viszont merőben más, mint az eddigiek, hiszen itt 12 óra leforgása alatt zajlanak az események, egyetlen éjszaka történetéről van szó, mielőtt Clare és Aidan elindulnak a továbbtanulásuk színhelyei felé, nem távolabb egymástól, mint a kontinens keleti és nyugati partja.
Clare egy nagyon eredeti ötlettel áll elő, pontokba szedi a szerelmük két évének főbb állomásait és ezeket szeretné bejárni Aidannel, akivel azt kell eldönteniük ezen az éjszakán, hogy egy pár maradjanak, vagy szingliként kezdjék éltük új és egyben egyik legfontosabb szakaszát.
Az amerikai fiatalok életében ez egy óriási változás, hiszen többségük ilyenkor válik le a családról, teljesen új környezetbe, akár több ezer kilométerrel távolabbra kerülnek az eddigi életüktől, és akár az is benne van a pakliban, hogy csak látogatóba utaznak haza a jövőben. Alapból  megterhelő érzelmileg  ez az időszak, és bizony nagyon sok fiatal életében ilyenkor a gimis szerelmek elhamvadnak, nem működik a távkapcsolat. Vannak viszont kivételek, hiszen a szünetek alatt lehetőség van találkozni, annyira azért nem lehetetlen az együtt maradás sem.
Clare nagyon realista gondolkozású, ő a szakítás pártján áll, akkor is, ha közben megszakad a szíve, annyira szereti a srácot. Életszerűen látja a dolgokat, a távolság féltékenységet szül, a hétköznapok felőrölhetik a bizalmat.
Aidan sokkal érzelmesebb, hajlik arra, hogy a szívére hallgasson, ne az eszére. Úgy érzi, nagyon erős benne a szerelem, és ez minden nehézségen át fogja segíteni. Ez egy kicsit fordított szereposztás, mint amit elsőre elképzelne az olvasó, de éppen ettől különleges.

Az este és az éjjel azonban nem pont  a tervek szerint halad. A szerző megmutatta, hogy semmi sem egyértelműen fekete vagy fehér, olyan döntéseket is kell hozni az életben, ami nem kellemes, olyan döntéseket is, ami neked jó, és nem a szüleid álláspontját tükrözik, és olyan döntéseket is, ami a szívedből jön.  Az írónő mindezt gyönyörű stílusban, szinte költőien fogalmazza meg, nem bonyolítja agyon a cselekményt és nem túlozza el az érzelmeket, a bánatos hangulat mellett bőven vannak vicces, humoros jelenetek is. Nagyon jót tett a történetnek, hogy jelentős szerepet kaptak a barátok is, az ő sorsuk is szorosan kapcsolódott a főhősökéhez, sőt, szerintem az olvasóközönség nem bánna egy spin-off történetet Stella és Scotty-ról sem.
A vége számomra megfelelő volt, mert én szeretem a nyitott végeket, ha a saját gondolataim szerint tudom továbbvinni a fejemben a történetet.  Maga a búcsúzás kiborít, ilyeneken garantáltan bőgök, szerencsére itt nem ez volt a végszó, az írónő nagyon helyesen odacsempészte a végére a poént.
Összességében ez a regény más, mint amit a szerzőtől vártam, de semmiképp sem rossz értelemben. A könnyedség az a jelző, ami kimarad a könyv értékelésénél,  viszont kaptam egy eredeti, különleges történetet két érett fiatal főszereplővel, amilyenekkel nem mindennap találkozom össze. Mindenképpen ajánlom a young adult romantika szerelmeseinek, vétek lenne kihagyni.

Borító: Nagyon tetszik a borító, jobb, mint az eredeti.  

Kedvenc karakter: Aidan

Szárnyalás:   Tópart jelenet.
 
Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Az érzelmekre épített az egész történet, inkább nagyobbaknak, a 15+ korosztálynak szól.

Értékelés:

Ha megtetszett a képre kattintva megrendelheted, most akár egy kerékpárt is nyerhetsz!
http://www.olvas.hu/termekek/mx947-milyen-lesz-a-bucsu-utanij


Játék:

A regénybeli páros, Clare és Aidan az utolsó estéjükön felkeresik az együtt töltött két évük fontosabb helyeit. Egy-egy képet mutatunk minden állomáson ezekről a helyekről, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A megfejtéseket kellő lazasággal kezeljétek, elfogadunk többféle megoldást! Pl: ha láttok a képen egy játszóteret, akkor a megfejtés játszótér, nem pedig konkrétan az xy chichagói játszótér.Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni a megküldött e-mailre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

11.10 Angelika blogja
11.12 Deszy könyvajánlója
11.14 Dreamworld
11.16 Kelly és Lupi olvas
11.18 Zakkant olvas
11.20 Always Love a Wild Book
11.22 CBooks
 
 

2015. november 15., vasárnap

Rainbow Rowell: Fangirl


Idén ősszel is egy újabb Rainbow Rowell regényt, mégpedig a Fangirlt hozza el magyarul az olvasóknak a Scolar Kiadó.
2015.november 3-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről,
de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Scolar, 2015
448 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, romantikus, realista

Cath imádja Simon Snow-t.
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk kilépett az életükből, és elhagyta a családot.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath tesója nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket az egyetemre, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Ettől fogva Cathnek egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy fura szobatársa, akinek a fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy szuper helyes évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról? 

Őszinte leszek, az írónő előző regénye, az Eleanor és Park nem hozott annyira lázba. Számomra aranyos volt, de semmi több, nem is értettem a nagy hajcihőt, hiszen mindenki imádta, nálam meg elment egy regénynek.
Aztán megláttam ezt a regényt, elolvastam a fülszövegét és valahol éreztem, hogy ez az én könyvem lesz. Fanfictionok világa? Egy lány, akinek az élete a fanfictionok körül forog? Na ez már izgalmasnak tűnt.
És szerencsére nem csalódtam. A könyv az elejétől a végéig hatalmas szerelem lett, ha akarnék se tudnék belekötni. 
Forrás
Cath középiskolás korában a Simon Snow sorozat egyik leghíresebb fanfiction írójává vált, az élete is ekörül forog, szinte minden szabadidejét az írással és a kedvenc karaktereivel tölti. Az írásban nagy segítségére van nővére Wren, aki szintén rajong a sorozatért, de ő nem ennyire keményvonalasan.
Aztán Cath a nővérével együtt bekerült a főiskolára, ahol már magasabbak a tétek: több a tanulnivaló, idegen környezetbe kerül, a nővére sincs már a segítségére - sőt a testvére mintha szégyellné és próbálna eltávolodni tőle, ráadásul új szobatársa van, aki elég különcnek bizonyul. És akkor még nem is említettem meg a szobatársa pasiját? barátját? Levit, aki folyamatosan ott nyüzsög a lány szobájában és levakarhatatlannak bizonyul. Ráadásul a Simon Snow sztori valódi írónője erre az évre időzíti be a sorozat befejező részét is, így Cath az idővel is versenyt fut, hiszen ő hamarabb akarja befejezni a fanfictionját, mintsem a valódi befejezés kijön.
Ugye Ti is úgy érzitek, hogy ez egy picit soknak bizonyul egy ember vállán? Én pedig nagyon szerettem Cathet, ahogy próbálta megtalálni a helyes utat ebben a káoszban. Az írónő nagyon élethűen ábrázolta a főhősnőnket, akiben szerintem sokan magukra ismerhetnek, főleg, azok, akiknek az életét a fanfictionok teszik ki. Nekem is van pár ilyen barátnőm, akiknél egyszerűen el nem tudtam képzelni, hogy hogyan képesek munka, iskola mellett minden nap új fejezeteket hozni - sőt, volt olyan barátnőm, aki naponta kétszer is frissítette a blogját! De ahogy ezek a barátnőim, úgy Cath is picit visszahúzódó, könnyebben találja meg a világát a kedvenc szereplői között, mint a való életben. De ott viszong ragyog! Nem véletlen, hogy naponta gyakran húszezren is rákattintanak az általa írt Simon Snow fanfictionra. És talán épp ezért jó, hogy elkerült a saját, megszokott kis környezetéből, ahol új barátokra tehet szert, élheti a valódi emberek valódi életét is. Ami persze nem is olyan egyszerű, mert Cath nagyon is ragaszkodik a saját kis világához. És itt lép be a történetbe Reagan, a szobatársa és annak barátja, Levi, akik semmit nem tudnak Simon Snowról, viszont hús-vér emberek.
Forrás
Reagent, a kissé mufurc lányt nagyon kedveltem, aki alaphangon nagyon kevés emberrel barátkozik, de Cathre felfigyel a csendessége és a "szánalmassága" miatt és végül barátság szövődik a két lány között. És hát Levi! Róla órákig lehetne áradozni:). Az örökké mosolygós és barátságos vidéki fiú, aki az emberi kapcsolatokban színjeles, de olvasási problémával küzd, ezért rá is van utalva a sok barátjára. Bárkivel képes a közös hangot megtalálni, hatalmas baráti köre van, sok lány rajongója, de ő mégis a kis visszahúzódó Cathet szeretné megszerezni. Egyszerűen imádtam azt a csendes, lassú taktikát, amit azért folytatott, hogy elnyerje a lány szívét. Ilyenkor látni, hogy nem minden esetben működik a nagyhangú, rohanjuk le módszer, Cathet szerintem a világból elriasztotta volna, ha így közeledik felé. A közös jeleneteiknél kevesebb aranyosat olvastam:). És még egy. Szeretem az olyan regényeket, ahol a férfi főhős nem egy Abercrombie modell, nem olvashatunk a kockáiról és az izmos felsőtestéről oldalakon át (jó, rendben, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem:), de mégis, olyan kisugárzása van, hogy elég két-három jelenet és kész, bármit megadnánk, ha ismerhetnénk:). Az írónő pedig képes volt olyan karaktereket alkotni, akik a teljes hétköznapiságukkal, azzal, hogy olyanok, akikkel bármikor találkozhatunk az utcán, az iskolában, a baráti társaságunkban, még közelebb kerülnek hozzánk. És azt is élveztem nagyon, hogy nem kellett olyan szörnyűségekkel foglalkoznunk, amelyek mostanában szinte minden realista ifjúsági regényt átitatnak. Van épp elég "hétköznapibb" probléma is, amelyekkel a főhőseink szembesülhetnek és ezek is okozhatnak épp elég konfliktushelyzetet egy realista történetetben. Köszönöm Rainbow Rowell, hogy hoztál rá nekem példát ezzel a regénnyel!
Arra azért felkészítek mindenkit, hogy a történet elég lassú lefolyású, de mégis teljesen lekötött, nem nagyon tudtam otthagyni, ha más dolgom volt, mint az olvasás, pedig én kifejezetten a pörgősebb történeteket szeretem.
És persze a Simon Snow fanfiction, amit Cath ír. Igen, én is bevallom, hogy sok hasonlóság van közte és a Harry Potter sorozat között, de itt most nem is ez a fontos. A történet izgalmas, a sok apró részlet alapján én kíváncsi lennék az eredeti regényre és a fanfictionra magára is:). Az pedig egy külön érdekes részlet, amikor a tanárnő arra próbálja ösztönözni Cathet, hogy hagyja ott a fanfictionok kényelmes világát és alkosson sajátot! Érdekes volt erről Cath véleményét olvasni, kíváncsi lennék, hogy az én fanficeket író barátnőim hogyan vélekednének erről.

Összességében minden porcikáját, minden sorát imádtam a regénynek, amit bárkinek jó szívvel ajánlok, főleg persze azoknak, akik valamilyen szinten részt vettek vagy vesznek a fanfictionok világában, ők biztosan másképp fogják látni a történetet.

Borító: nekem túl egyszerű, de a védelmébe mondom, hogy megnézve a többi borítót, azok se sokkal fantáziadúsabbak:)

Kedvenc karakter: Cath, Levi és Reagan

Szárnyalás: a közös olvasások

Mélyrepülés: Wren viselkedése a történet elején

Érzelmi mérce: romantikus és nagyon-nagyon cuki - persze mindez a YA keretein belül

Értékelés:

 Olvass bele a képre kattintva:

http://scolar.shoprenter.hu/custom/scolar/image/data/belelapozopdf/Fangirl%20belelapozo.pdf

Blogturné extra - borítók:
Ahogy végignéztem, szinte az összes ország hasonló koncepcióval adta ki a regényt, egyedül Indonézia volt az, aki egy teljesen más borítót alkalmazott:


Mindenki más ezt a két típusú borítót használta:


Persze itt is volt special collector edition, aminél igazából csak a borító színe változott, illetve Levi felhívja az olvasók figyelmét egy kis izelítőre az írónő követező regényéből, amit a könyv tartalmaz:



Nyereményjáték:
Mostani játékukban duplán is teszteljük, mekkora rajongók vagytok! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet. Először ki kell derítenetek, melyik fanfictionnek is beillő regényből származik a csöppnyi részlet. Majd pedig - és itt jön az igazi csavar - írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, hogy mi a címe, illetve ki a szerzője az ihletet adó műnek.
Például az “Öt gyereket felnevelni egy házban nindzsák nélkül! Ez hallatlan!” sor a Büszkeség és balítélet meg a zombik című kötetből származik, amelyet Jane Austen: Büszkeség és balítélet című klasszikusa ihletett. A megfejtés tehát: Jane Austen: Büszkeség és balítélet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

"Nem érdekel a romantika. Az én ízlésem eléggé egyedi. Jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem."

A blogturné további állomásai:
November 3 - Angelika blogja
November 5 - Tekla könyvei
November 7 - MFKata gondolatai
November 9 - Biblotheca Fummie
November 11 - Zakkant olvas
November 13 - Deszy könyvajánlója
November 15 - Kelly Lupi olvas
November 17 - CBooks
November 19 - Dreamworld

2015. november 13., péntek

Millie Marotta: Állatok királysága


A Libri Kiadó gondozásában jelent meg Millie Marotta új színezőkönyve felnőttek számára, az Állatok királysága. Lenyűgöző grafikája és aprólékos vonalvezetése szemetgyönyörködtető.

Most öt blogturnés állomáson keresztül velünk együtt színezhettek és ha játszotok, akár nyerhettek egy példányt a könyvből.
Libri, 2015
96 oldal
Fordította: Abody Rita
Goodreads: 4,53
Besorolás: színező

Ez a varázslatos színezőkönyv hetek óta vezeti az Amazon sikerlistáját és szinte minden jelentős könyvpiacon megjelent már.

MERÜLJ EL AZ ÁLLATOK ÁLOMSZERŰ KIRÁLYSÁGÁBAN

Millie Marotta, a könyv illusztrátora Walesben nőtt fel, növények és állatok színpompás társaságában. Jelenleg tengerparti stúdiójában él és dolgozik, és az őt körülvevő csodálatos vadvilágból meríti inspirációját.Most bárki személyessé teheti az alkotó gyönyörű rajzait, és megalkothatja saját elképzelése szerint az állatok királyságát. Íme, a növények és az állatok tökéletes világa, amely felfedezésre vár: a kicsiny bogárkától amelynek szárnya szivárványos színekre áhítozik , a hatalmas bálnáig, amely a mesés óceáni mélységeket járja. Nincs szükség semmi egyébre, mint tollakra, ceruzákra és egy cseppnyi képzelőerőre. 

Gyerekként szerintem valamennyien színeztünk, rajzoltunk, ezzel én se voltam másképp. Sajnos ez a szenvedélyem, legalábbis a színezés az idők során elsorvadt, valahogy egy idő után már túl gyerekesnek éreztem. Nem is nagyon erőltettem a dolgot, egészen addig, ameddig meg nem láttam az első felnőtt színezőket itthon. Eleinte nem értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte, szépek voltak, de körülbelül itt ki is merült minden érdeklődésem. Aztán jött egy lehetőségünk, hogy turnézzunk a színezőkkel, én pedig végül engedtem a kíváncsiságomnak és jelentkeztem rá.
Aztán megérkezett. Az asztalomon feküdt, a borítója gyönyörű volt, de idegenül "bámultunk" egymásra. Végül belelapoztam és szinte azonnal szerelmes lettem. Állatok, állatok és állatok mindenhol. Gyönyörűen megrajzolva, különleges mintákból elkészítve, szinte hívogatva, hogy "gyere és színezz ki". Eleinte megrémültem, mert azt se tudtam, hogy hogy kezdjek neki, annyira szép és igényes a könyv, hogy legszívesebben először valahol kipróbáltam volna, valami piszkozaton, hogy az ötletem hogyan néz ki élőben, mielőtt elrontanám ezt a szépséget.
Aztán arra is rájöttem, hogy hoppá, nincsen elég színesceruzám, hiszen rég voltak már rajzóráim. A kolléganőmet elcipeltem magammal és bevásároltunk. Azt hiszem, hogy most jó időre lesz elég színesceruzám:) Közben persze a kollégáim is lerohanták a színezőmet és el kell, hogy mondjam, mindenki teljesen odavolt érte. Úgyhogy megegyeztünk, ha "kiszíneztem magam", akkor beviszem és mindenki színezhet egy képet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a többiek hogyan színeznek, úgyhogy megígérem, hogy ha végeztek, akkor Nektek is megmutatom, hogy miket alkottak a többiek.
És akkor magáról a színezőről - egy szó van rá: minőségi. Gyönyörű, vastag lapokból áll és ha színesceruzával színezel, akkor egyáltalán nem üt át a másik oldalra (filctollal nem próbáltam, mert úgy éreztem, hogy ehhez a ceruzák jobban illenek:). Ahogy fentebb már írtam, a minták különlegesek és azonnal színezésre, sőt abszolút nem hétköznapi színezésre csábítanak. Példának okáért ott van az a két kép, amit elsőként kiszíneztem. Az egyik egy hullámos papagáj, a másik pedig egy róka. A papagájnál eleinte úgy gondoltam, hogy tartom magam a madárka eredeti színéhez (volt hullámos papagájom anno elég sok, így a színezetüket és mintázatukat elég jól ismerem), de ahogy elkezdtem színezni, azonnal őrült kombinációk jutottak az eszembe. Így lett végül a madárkám eléggé "eklektikus", hogy finoman fogalmazzak:).

Így, amikor a rókához értem, ott már tudtam, hogy még véletlenül sem fogok "hagyományos" róka színeket használni, hanem olyan színesre alkotom meg, amilyenre csak tudom. Itt két képet is készítettem, az egyik még a kezdeti fázis volt:
A másik pedig már a kész rókám:)

Több képet még nem tudok mutatni, mert a könyv vastag (96 oldal), így valószínűleg nem egy-két nap alatt fogom befejezni (ráadásul ugye a kollégáim is szeretnének még színezni:).
Összességében azt mondom, hogy hatalmas élmény egy ilyen színező, úgyhogy akinek van rá lehetősége, az szerezzen be egyet és legyen újra gyerek! Kikapcsolódásnak is tökéletes, mert higgyétek el, hogy a rengeteg minta között úgy belemerültök a színezésbe, hogy arra az időre mindenről megfeledkeztek (én az állatkáimat felejtettem majdnem el megetetni, ők jöttek és "szóltak", hogy most már vacsoraidő van és akkor láttam, hogy az előző 4 órát lazán színezéssel töltöttem el:).

Borító: Gyönyörű, már a borítóval megvett a könyv magának
Értékelés:
 
Blogturné extra - 
Elsőként Szeifert Zsuzsa grafológus-asztrológus véleményét kérdeztem meg a felnőtt kifestőkről, akit egyébként a Lélekvarázs blogról ismerhettek (facebook oldal):

Mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra. A színezés, festés nem tudatos cselekvés, benne van a szabadság lehetősége. Nincs benne kontroll, csak elengedés van, mindenki azt a színt használja, amihez kedve van, ami neki a legjobban tetszik. Nincs megmérettetés benne, hiszen a formák adottak, csak a keretet kell tartani. Mindeközben a szabad asszociáció, a fantázia elindul, az ábrándozás és a merengés segít a mindennapi stresszt oldásban. Természetesen a formaválasztásnak is jelentősége van, hiszen nem mindegy, hogy virágos képet vagy állatosat színez valaki. Hogy, ki, milyen alakzatot választ nem tudatos döntésen alapul. A színválasztás sem tudatos, azt használjuk, ami tetszik, vagyis az éppen aktuális lelki és fizikai állapotunk szerint választjuk meg az adott témát és a színeket is. Ha valaki rosszabb lelki állapotban van, ahhoz, hogy a feszültséget oldani tudja könnyedebb elfoglaltságot keres, ezért a téma választása is ehhez igazodik. Az erdős képeket általában azok az egyének választják, akik szeretik a természetet, szívesen kirándulnak, és szívesen sportolnak, inkább mozgással, sporttal vezetik le feszültségüket, de kifelé nyugodt embernek tűnnek. A fák lombkoronája, törzse, termése is fontos információval szolgál. A fa rajztesztek tesztek rengeteg információval szolgálnak az adott érzelmi, fizikai, vagy hangulati állapotról. A romantikus, álmodozó, intellektuális finom érzésű, romantikus felnőttek szeretik a virágos színezők. A virágok fajtája is sok dolgot elárul a személyiségről, pl: a mezei virágokat azok az emberek szeretik, akik, őszinték, szókimondóbbak és szabad, nyitott kapcsolatokat részesítik előnyben, tehát a kötöttséget nehezebben viselik. Mindannyiunkban rejtőzik a nem emberi rész, vagyis állati természetünk elnyomott része, ami szintén nem tudatos. Gondoskodó, oltalmazó emberek azok, akik állatos képeket színeznek.
http://lelekvarazs.hu/
Általánosságban a felnőtt színezőkre is jellemző, hogy fejleszti képességeinket. Ezek ugyanolyan fejlesztőkönyvek, mint a gyermekeknek szóló színezők, pl: vizuális, auditív figyelem fejlesztés. Tér és síkbeli ábrázolás, gondolkodás, észlelés, stb fejlődése. Egyfajta játékos fejlesztés és tanulás, lazulás, egyben képességfejlesztés is. Az óceános és vizes kifestők a visszafogott, elfojtott érzelmek elengedése. Nem baj, ha nagyon hullámzó, vagy nagyon álló víz. Itt megint csak önmaga lehet, nem kell valamit elfojtani, lehet háborgó, agresszív, gyors folyású patak, de lehet csörgedező kis csermely, azt és olyanra színezi, amilyen érzéseket kelt benne egy-egy kép ábrázolás. Nyilvánvaló, hogy a képek, valamilyen érzéseket hoznak elő, tehát az indulatokat is jól lehet kezelni vele. A színek: Pasztell színeket általában a nők és fiatalabb emberek használják. Minél idősebb valaki, annál erősebb, karakteresebb színeket választ. A lágyabb színek rózsaszín: spirituálisak, lila, erősen vonzódnak a misztikus dolgokhoz, vörös, energikus akaratos emberek. Narancssárgát azok használnak, akik energikusak, tele vannak erővel, energiával, határozott elképzelésük van, gyakran makacsak. Földszíneket zöld és barna azok használják, akik racionálisak, anyagiasak, fontos stabilitás.

Rövidke interjú Kellyvel:
Kelly már korábban kipróbálta a felnőtteknek készült színezőket, úgy gondoltam, extraként kikérem a véleményét, mit gondol egy felnőtt korú, elfoglalt, időnként kikapcsolódni vágyó könyves blogger a témáról.
Miért élvezik szerinted a felnőttek a nekik szóló kifestőket?
Szerintem az alkotás öröme fontos tényező. Ez egy újfajta kikapcsolódási lehetőség, ami lefoglalja ugyan a kezet, de közben nyugodtan lehet álmodozni, lazulni. Mindenkiben ott van a gyerek is, szeretünk játszani, és ez tulajdonképpen egy szemet gyönyörködtető eredményt hoz.
Mit mutat a színválasztás, a kész képek színvilága?  
A vibráló, vad színek szerintem élénk fantáziájú emberek választása, a mérsékeltebb, esetleg pasztellbe hajló színvilág romantikus lelket mutat.
Mit mutat meg rólunk a választott színezőnk témája? Állatos, erdős, virágos, egzotikus, óceán, stb.?
A virágos színezők engem például teljesen hidegen hagynak, mert nem szeretem a vágott virágot, nekem ez sosem a szeretetet, hanem az elmúlást jelképezte. Az erdő sem vonz, inkább városok műemlékei között szeretek kirándulni, mintsem az erdőben. (kullancsfóbia) Viszont imádom az állatokat, ilyen színezők bármikor jöhetnek, legyen akár a tenger állatairól szó, vagy trópusokon élő.
De nem gondolom, hogy ez összehozható személyiségi jegyekkel, egyszerűen az érdeklődési kör dönt.

Még egy megjegyzés, én tollmániás vagyok és ebbe a filctollak is beleesnek. Emlékszem, hogy kb 6 évesen kaptam az első 30 db-os filckészletemet, ami akkoriban ritkaság volt. Most újra kiélhetem magam, igaz nagyon drágák a jó minőségű tűfilcek, de szerintem megéri rááldozni, mert ha már megvan a színező, legyen gyönyörű a végeredmény.

Nyereményjáték:
Ha már állatok, akkor barangoljunk mi is el az állatok világában.
Ezúttal nincs más dolgotok, mint kitalálni milyen állatok rejtőznek a különböző állomásokon. persze amennyire egyszerűnek hangzik, nem az. Egy kis nehezítése lesz számotokra, találós kérdések formájában bújkálnak.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Éppen olyan mint egy kefe,
mégsem fésülködhetsz vele.


A blogturné további állomásai:
November 13 - Kelly Lupi olvas
November 16 - Szembetűnő
November 19 - Deszy könyvajánlója
November 22 - Insane Life
November 24 - Dreamworld

2015. november 12., csütörtök

Melissa Landers: Elválasztva (Elidegenítve #2)


A Maxim Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatjuk a várva várt folytatást, Cara és Aelyx hihetetlen kalandjait, amelyek már nemcsak a Földön játszódnak, hanem a távoli Leihr bolygón is.

2015. november 12-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nemcsak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és a szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Maxim Kiadó, 2015
374 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, sci-fi

Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe?

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész véget ér. Cara elindul a L'eihr bolygóra, míg Aelyx (elnézést, ha egyszer félreírom a nevét, de tényleg állandóan belegabalyodnak az ujjaim a nevébe:) pedig a Földön szolgál. Mind a ketten, bár vannak mellettük segítők és barátok, de azért árván, elhagyatva érzik magukat és ez még a kisebbik rossz.
Aelyx és a kísérete folyamatos életveszélyben van, hiszen a radikális Földlakók semmilyen verzióban nem óhajtják a Földön látni őket, így állandó támadásnak vannak kitéve. Ezért testőrt kapnak maguk mellé, Sharpe / David személyében, aki nagyon hamar megszerettette magát nemcsak velem, hanem a kis földönkívüli kompániával is. Talán már írtam egy másik értékelésemben, hogy imádom a testőröket a regényekben, főleg, ha azok hasonló korúak, mint a védenceik - talán ez még a Vámpírakadémia öröksége maradt? Nem tudom, de az biztos, hogy a komolyságuk, a szolgálatkészségük, az örökké tartó hivatástudatuk nagyon vonzó a számomra.

" - Maga kapta a nekem szánt golyót.
Sharpe megvonta  vállát: - Ez a munkám."

De Cara sincs jobb helyzetben. Bár őt megölni nem akarják, de őt is közutálat veszi körül. Az iskolába járást a másik bolygón se tudja kikerülni, de az ottani fiatalok ugyanúgy megvetik és utálják őt, ahogy Aelyxet a Földlakó fiatalok. Ráadásul egy teljesen új helyen kell megfelelnie, egy teljesen új iskolában és nem beszélek szerintem nagyon mellé, ha azt mondom, hogy néha teljesíthetetlen feladatokkal szembesül. Segítségként persze ott áll mellette Elle és a bátyja Troy, de a legtöbb esetben egyedül kell teljesíteni.
Nagyon aranyos fénypontja volt Cara idegenbe szakadt létének Vero, Aelyx házikedvence. Majd megzabáltam azt a kis szőrös "valamit", aki eleinte teljes közutálattal fordult Cara felé és minden tettével megpróbálta elüldözni a lányt, később viszont hatalmas rajongással követte mindenhová - és nehéz volt eldönteni, hogy mivel okozott több idegeskedést és problémát Carának, azzal, hogy utálta, vagy azzal, hogy imádta. De szerintem sokan elfogadnánk egy ilyen kis szőrös rémet:).

"Mosómedvére emlékeztető szürke mancsával Vero eltakarta a szemét. Most hasonlított egy kisgyerekre, aki tudja, hogy valami rosszat csinált. Kilesett apró ujjai közül, és azt üvöltötte Carának, hogy uuuuu-áááááá-aaaaa. Úgy hangzott, mint az úúúúútáááállaaaak, és valószínűleg így is értette a kis párnapisáló."

Nagyon szerettem Cara blogbejegyzéseit is, de sajnos számomra elég keveset posztolt. Bár amúgy is a két nézőpont miatt sokszor voltunk benne a fejében, így nem sok mindenről maradtunk le amúgy se, de élvezettel olvastam a sokszor szarkasztikus posztjait. A kettős nézőpont ismét előnyére vált a könyvnek, hiszen Cara egy teljesen új, izgalmas helyen tartózkodott, de Aelyx viszont ugye az a földönkívüli fiú, akinek itt a Földön minden új, így semmivel sem volt unalmasabb az ő fejében tartózkodni. Rengeteg minden dolog történt vele is, néhol izgalmas, néhol vicces, néhol szeretetreméltó és volt egy nagyon szívszorító jelenetük is:(.

Persze amire a leginkább kíváncsi voltam, az a L'eihr bolygó, amivel kicsit hadilábon állok. Rengeteg minden kiderült róla, hiszen Cara kíváncsi, amit lehet megtanul és megnéz, de nem is tudom, én valahogy nem teljesen így képzeltem el ezt a bolygót. Nekem valahogy túl "emberi" lett, picit hiányoltam belőle a "földönkívüliséget". Nem akarok ebbe jobban belemenni, kíváncsi leszek, hogy ti hogyan éreztek majd a bolygóval kapcsolatban.
Természetesen a szerelmi szálat sem hagyhatom ki. Kedvenc párosunk (sajnos) a történet nagy részében külön van egymástól és csak a kom-gömbbel tartják a kapcsolatot. A földi rövid együttlétük után elég sok időt kell külön eltölteniük, így Carát hamarosan a féltékenység ördöge támadja több oldalról is, hogy a vajon a fiú szereti-e még őt. Aelyx persze nem ennyire borulátó, ebben szinte ugyanolyan, mint az emberfiúk:). Nem érzi azokat a dolgokat bántónak, amire egy lány azonnal ugrik. Ebből persze lesznek vicces szituációk:). A különlét azonban elgondolkodtatja mind a kettőt, hogy mennyire lenne képes lemondani a saját bolygójáról azért, hogy a másikkal együtt lehessen. A döntés pedig nem egyszerű és tudjuk, hogy az egyiküknek fájdalmas döntést kell hoznia...

Azért főhősnőnk persze nemcsak idegeskedik és szomorkodik a magány miatt, hanem tanul, okosodik és nagyon-nagyon sokat fejlődik. Nagyon tetszett az az út, amin keresztülment: jóval erősebb és határozottabb lett. Harcol az igazáért, az emberiség jövőjéért, a szerelméért és természetesen azért, hogy kinn is elfogadják, ami persze egyáltalán nem egyszerű.
Ez a rész azonban többről szól, mintsem csak az elfogadásról, a vágyakozásról és a szerelemről. A történet bonyolódik, a Földön és a L'eihren is kavarognak a dolgok rendesen. Egyre több a rejtély, nyomasztóbbnál nyomasztóbb dolog történnek és rengeteg kérdés maradt nyitott a második könyv végére, amit nagyon remélem, hogy az írónő a harmadik részben mind megválaszol:).

Összességében egy fantasztikus második részt olvashattam, tele akcióval, szerelemmel és még annyi, de annyi mindenről szerettem volna beszélni, de sajnos a nagy részük spoileres... Így csak azt tudom javasolni, hogy akik szerették az első részt, azok azonnal vessék rá magukat a második részre és remélem, hogy ugyanannyira fogják szeretni, amennyire én is!

Borító: Nagyon tetszetős folytatása az elsőnek!

Kedvenc karakter: Cara, Aelyx, Sharpe/David, Elle, Syrine és persze Vero 

Szárnyalás: Cuki Vero 

Mélyrepülés: hát sok bonyodalom történt a könyvben, amelyek közül bármelyik lehetne mélyrepülés, de nem akarok spoilerezni... 

Érzelmi mérce: kedvenc párunk, amikor együtt vannak, akkor úristen, az a kémia!!! De azért sok a szomorúság, a megalázottság, a fájdalom és a féltékenység is. Elég mozgalmas ez a rész! 

Értékelés:

Ha megtetszett ITT MEGRENDELHETED

Blogturné extra - kérdések és válaszok az írónő oldaláról

- Az Elidegenítve az első regényed?
- Igen, de nem az első, amit eladtam. Az Elidegenítvét a NaNoWriMo alatt írtam 2009-ben, de persze rengeteg "újszülött" hibát vétettem benne és ötször kellett átírnom, mire fogyasztásra alkalmasnak ítéltem. Mialatt kis szünetet tartottam a kéziratban, álnév alatt egy felnőtt romantikus regényt írtam. Ezt nagyon gyorsan eladtam egy három részes sorozatként, úgy, hogy csak öt hónap telt el az egyes részek között, így habár az Elidegenítve az első könyvem, de valójában ez volt a negyedik, amit publikáltam.

- Honnan jött az Elidegenítve ötlete?
- Az ihlet általában akkor csap le rám, amikor zuhanyzom, egyedül vezetek vagy egy csendes sétát teszek. 2009 októberében, egy hosszú autóút során gondolkodtam: "Ha belevágok ebbe a NaNoWriMo dologba, akkor szükségem lesz egy történetre. Miről írjak?" Eszembe jutott jó pár ötlet, de aztán elvetettem őket, mert vagy unalmasak voltak, vagy tele voltak klisével. Aztán - hirtelen a semmiből - az jutott az eszembe: "Mi lenne, ha egy középiskolás diáknak fogadnia kellene egy földönkívüli cserediákot?" Bumm! Beleszerettem az elképzelésbe, a többi pedig már történelem.

- Az Elidegenítve az a történet, amit a CW csatorna tévésorozatként készített el?

- Nem, a Star-Crossed-ra gondolsz. A kettő teljesen független egymástól - mind a kettő ember-földönkívüli közötti szerelmi történet, de a hasonlóságnak itt vége is van. Bár, úgy gondolom, hogy az Elidegenítve fantasztikus film lenne, nem gondoljátok? Szeretném Aelyxet széles vásznon látni... ***álmodozó sóhaj***

- Hány részesnek tervezted az Elidegenítve sorozatot?
- A sorozatot mindig is trilógiának képzeltem el és örömmel jelentem be, hogy most írom a harmadik könyvet. A címe UNITED (Egyesülve) lesz és további információt a Goodreadsen találhattok róla.
Nyereményjáték:
Cara a Leihr bolygóra költözik egy időre, míg Aelyx a Földön teljesít szolgálatot. Így a mi játékunk is más bolygóra kényszerült szereplőkről szól.
Minden blogon találtok egy kissé homályos képet, amiről ki kell találnotok, hogy kit / mit ábrázol és beírnotok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 




A blogturné további állomásai:
November 12 - Kelly Lupi olvas
November 14 - Insane Life
November 16 - Dreamworld
November 18 - Deszy könyvajánlója
November 20 - CBooks
November 22 - Könyvszeretet

Rendszeres olvasók