Mondd ki a néma vágyakat!
KÖNYVBEMUTATÓN jártam szombaton, méghozzá Ashley Carrigan: Suttogó-völgy regényének megjelenésén, az Alexandra Pódiumon. Úgy alakult, hogy én kérdezhettem Ashley-t a regény megjelenésével kapcsolatosan, de kitértünk a korábbi könyveire, illetve a jövőbeli terveire is. Azok számára, akik nem tudtak eljönni, illetve a könyv blogturnéjának extra állomásaként, olvassatok bele a beszélgetésbe.
Kelly: Honnan jött az ötlet, hogy történelmi romantikus könyvet írj?
Ashley: 2011-ben írtam ezt a könyvet, teljesen más műfajú, mint a többi misztikus akcióregényem, ezért először vonakodtam, de aztán egyre több jelenet rajzolódott ki a fejemben, a karakterek összeálltak, a történetnek lett eleje, vége. Teljesen más egy történelmi romantikus regény nyelvezete, kicsit tartottam tőle, hogy nehéz lesz. Fiatal lány koromban rengeteg ilyen könyvet olvastam, nagyon szerettem őket, főleg a hangulatukat, az ártatlanságukat, ami a mai könyvekben már abszolút nincs meg. Ezért féltem, hogy a stílusomhoz szokott olvasók hogyan fogadják a regényt, de megírtam, majd eltettem a szekrényem mélyére. Most, 7 év után gondoltam egyet és megmutattam a Könyvmolyképző Kiadónak, akik azt mondták, hogy oké, és itt jöjjön egy műhelytitok, ez a regény indult az első Aranymosáson is, ahol az első fejezet került ki, ahol nem lett sikeres. Vissza is tértem az akciódús mai történetekhez, amiben igazán otthon érzem magam.
Kelly: Mennyiben volt más ezt a regényt megírni, mennyiben más a technikája?
Ashley: Nagyon, de nagyon más volt. Mintha burokban léteztem volna abban az időszakban, amíg ezt írtam. Ebben a műfajban, ebben a történetben gyakorlatilag semmit sem használhattam a korábbi eszköztáramból. Nincsenek látványos csihi-puhi jelenetek, nincsenek poénos vagy szlenges szócsaták. Nincs szaftos, szenvedélyes és plasztikusan ábrázolt szex jelenet, minden nagyon visszafogott. Különösen a korhű fogalmazást kell megemlítenem. Azért azt be kell látni, hogy ha valaki ilyen döntést hoz és ilyen témájú könyvet szeretne írni, akkor illik megfelelni a műfaj sajátosságainak. Akkoriban ráállt az agyam és sikerült átváltanom a régies szöveghasználatra. Nem esett nehezemre.
Kelly: A borítón szerepel egy mondat, miszerint: "A történetet akár Jane Austen is írhatta volna..."
Ashley: Ezt a mondatot a kiadó előlegezte meg, örömteli, de nagyon zavarba ejtő is, persze nagyon szeretem Jane Austent, rengeteget olvastam tőle, meg pl. a Brontë nővérektől, de nyilván nem lehet őket leutánozni, ezt nem is akartam, inkább a korabeli hangulatot szerettem volna visszaadni, remélem sikerült is.
Kelly: Szükség volt kutatómunkára a regénnyel kapcsolatban?
Ashley: Újabb műhelytitok: az eredeti kézirat 1840-ben játszódott, a fiatal Viktória királynő uralkodása kezdetén. A kiadó javasolta, hogy hozzuk korban későbbre, mert a karakterek cselekedetei túl modernek ahhoz a korhoz. Így választottam 1906-ot. Hogy miért pont ezt? Erre egy ízig-vérig nőies válasszal tudok szolgálni. Csak. Mert még nem volt háború és egy békés korszakot akartam a történetnek. Ezért természetesen ennek az időszaknak az aktuális apróságai itt-ott bekerültek a könyvbe. A könyv szerkesztője, Póczek Csilla segített a szaktudásával és megfékezett, ahol elszaladt velem a paripa és túlságosan modern/mai volt a szereplőim viselkedése. Óriási nagy változtatások nem voltak a történetben. Többnyire inkább hozzá kellett még írni. Olyan volt, mintha egy szaladgáló kislányt elkaptunk volna, megfésültük, masnit kötöttünk a hajába, elrendeztük a szoknyácskáját és leültettük egy bársonyszékre. Külön köszönöm Csillának a türelmét és a kellemes közös munkát. Nagyon egyre járt az agyunk így jól haladtunk. Én magam nehezen viseltem volna annak a kornak a kötöttségeit, sőt, valószínűleg be sem tartottam volna.
Kelly: Hogyan tudtál ezeknek a karaktereknek a személyiségébe belemerülni?
Ashley: A korábbi szereplőim nem ilyen visszafogottak, erre rá kellett állnom. De ez nem ment nehezen, hamar átvettem ennek a kornak a szemléletét, ebben a korban már némileg lazultak a társadalmi szabályok és a technika is fejlődött, a hölgyek szava is erősödött. A kor nőideáljához képest Lady Ashby még így is elég merész, önálló, de megteheti, mert anyagilag független. Eddig szabadon garázdálkodhattam a szereplőimmel és a tetteikkel. Itt más volt a helyzet és ettől volt érdekes kihívás. Catherine, a fiatal özvegy eleinte egészen kemény karakter, igyekszik tartani magát, legfőképpen a saját szabályaihoz, de ahogy halad a történet és mind mélyebbre sodródik a különféle szituációkba, úgy lágyul meg fokozatosan. Francis pedig úgy elragadó, ahogy van. Egy játékot játszik a nővel, könnyedén átlépi a társasági kötöttségeket, mert megteheti. Aztán lassan rájön, hogy a helyzet már komolyra fordult és ennek éppen ő az okozója. De a többi szereplő is hozza a szükséges társulat fő jellemvonásait, a jó lelkű fiatal lány, a kotnyeles szomszédasszony, a szemtelen törtető nő, vagy a lánglelkű, lázadó fiatal férfi személyében.
Kelly: Milyen eszközökkel ábrázoltad ezt a századeleji szerelmet?
Ashley: Visszafogottság jellemzi ezt is, az érzelmek és az erotika nem lehetett olyan szabad, mint a többi könyvemben, itt nincsenek grafikus erotikus jelenetek, a feszültség viszont ugyanúgy megvan, lehet ezt úgy is ábrázolni, hogy nyíltan nem nevezzük meg a dolgokat, a szereplők közötti érzelmeket így is remekül meg lehet mutatni, szerintem sikerült is. A másik dolog, hogy ebben a korban a hölgyek elég kiszolgáltatott helyzetben voltak, nem volt saját keresetük, a férjüktől, vagy egy férfi rokonuktól függtek, csak reménykedhettek abban, hogy aki a férjük lesz, hajlamos lesz a romantikára, egy idealizált képük volt a férfiakról, ami vagy bejött vagy nem. A férfiakat sem irigylem, nem volt könnyű dolog megfelelni nekik sem. Kicsit tehát nehezebb a szerelem ábrázolása. Ez a kornak megfelelően visszafogott csipkefinom klasszikus romantikus könyv.
Kelly: Hogy viszonyulsz a szerelmi háromszög témájához?
Ashley: Ez sosem döntés kérdése, hogy most ezt fogom írni, hanem a sztori ahogy hozza, ugyanúgy bánok vele, mint más írói eszközzel, nem vonakodok tőle.
Kelly: Mennyire jönnek az életből a karaktereid?
Ashley: Vannak, de halálbiztos, hogy nem fognak magukra ismerni, inkább az történik, hogy a másik ismerős jegyzi meg, hogy te, az a karakter olyan, mint... nem? DE. Simán beleépítek bárkit, sőt, akire valamiért berágok, azt ki is nyírom a könyvben! Tehát erre lehet készülni..
Kelly: Beszéljünk a regény férfikaraktereiről is.
Ashley: Abban a korban is voltak nőcsábász férfiak, vagány, független pasik, a kalandorok. Ha megvolt a kellő anyagi hátterük, meglehetősen szabad életük lehetett. Francis pont ilyen, és természetesen szemet vet a csinos özvegyre. A másik pasink egy fiatal lánglelkű fickó, aki beleszeret a grófnőbe.
Kelly: Valós helyszín a Suttogó-völgy?
Ashley: Mindig is csodáltam az angol vidéki környezetet, Glastonbury pontosan megfelelt ennek, a Suttogó-völgy viszont a saját ötletem a hozzá tartozó mitológiával együtt, megvan a jelentése, ami természetesen szerepel a könyvben. Újabb műhelytitok: a könyv közepe táján szereplő viharjelenet a kőhíd alatt volt az első ötlet, e köré épült fel az egész sztori.
Kelly: Néhány írással kapcsolatos kérdés, Mikor van időd egyáltalán írni? Főállásod van, ehhez képest nagyon termékeny író vagy.
Ashley: Amikor a többiek alszanak! Hétvégén, hajnalig. Ha például délután is lenne időm, akkor nem megy, mert kell a teljes nyugalom, ráálltam már az éjjeli írásra, amikor a világ elcsendesedik.
Kelly: Mi az ideális körülmény az íráshoz?
Ashley: Mindenképpen nyugalom, otthon a barlangomban, fülemen zene, akkor is, ha már a begépelés folyik, így tudok a legjobban koncentrálni. A hétköznapi dolgokat kizárom, de ha hét közben ér valami negatív töltés, azt kiírom magamból és megnyugszom az írás közben, érzem, hogy jót tesz nekem a folyamat, ez a környezetemnek is jó, mert nem rajtuk élem ki magam.
Kelly: Hogyan tudsz feltöltődni a regények között?
Ashley: Ezek nagyon rövid időszakok, max. egy-két hét, és leginkább alszom, filmeket nézek, családdal vagyok. Mivel általában előre dolgozom, ilyenkor már a következő könyvhöz végzem a kutatómunkát, így konkrétan szünet nagyon kevés van.
Kelly: Azt tudom rólad, hogy kézzel írsz..
Ashley: Igen, ceruzával, A4-es lapokra, utána begépelem doksiba. Anno próbálkoztam írógéppel, később számítógéppel, laptoppal, de visszatértem a kézíráshoz, aminek az eredménye a rendszeres ínhüvelygyulladás, valamint én tartom el a papírgyárat, a Rotring gyárat és a radírgyárat, bár a radírokat előszeretettel csórja el a macskám is.
Kelly: Elárulod, hogy most min dolgozol? Mi a következő sztori?
Ashley: Annyi romantikust írtam, hogy egy időre elég, most gyakorlatilag készen van két urban-fantasy regényem, ezzel fogok bepróbálkozni a kiadónál, ami megint műfajváltás, de csak kiadói szemszögből, mert valójában ez vagyok én, a romantikát félreteszem.
Mindkettő regény urban fantasy és eléggé sötétek, akár azt is mondhatom, hogy nyomasztóak, de pörgősek is. Természetesen az akciók és a borzongatás mellett akad bennük hangsúlyos romantikus szál is. Már nagyon hiányzott, hogy visszatérjek ebbe a közegbe és alaposan kiélhessem magam a sötét világomban.
Aztán talán belekezdek egy titkos projektbe is, aminek nagyon sokan fognak örülni, de ez még csak terv.
Kelly: Mi változott azóta, hogy először nyilvánosságra hoztad az első blogos regényed?
Ashley: Minden... Kedve azzal, hogy eltűnt a naivságom, ami a blogos időt jellemezte, 22 készre írt regényemből 17 megjelent, ebből három a Könyvmolyképzőnél, ami végül is a legnagyobb változás 2010 óta.
Már nem hobbi az írás, hanem komoly munka. Nagyon célratörő lettem. Sok öröm ért.Nagyon jó és rossz élményeim is vannak, de ettől kerek a világ. A legjobb, hogy teljesen idegenek is írnak, nem ismerősök, nem bloggerek, hanem a nagybetűs Olvasók, akik megveszik és elolvassák a regényeimet, veszik a fáradtságot, és megírják a véleményüket. Innen is nagyon köszönöm nekik. Jól esik az ilyen megkeresés. Végre boltokban vannak a könyveim. És ha 20 év után nem szórakoztatna, nem nyújtana annyi örömöt, biztosan már nem csinálnám. Ínhüvelygyulladások, négy óra alvások, bosszankodások, kéretlen okoskodók és az úgymond siker hozta irigyek ide vagy oda. De még mindig jó és szeretem csinálni. Olyan ez, mint egy jó varázslat, ugyan nem látványos, mégis lenyűgöző, ha jól sikerül. Nincs szünet, ihlet viszont van. Momentán három könyv biztosan tervben van, de ez a szám egyik napról a másikra emelkedhet.
Kelly: Beszéljünk pár szót a borítóról, nekem annyira tetszik, hogy valamilyen szinten egységes a három regényed, a női főszereplők vannak kihangsúlyozva, az arc és a szem különösen.
Ashley: Ez majdnem véletlen. A borítóra jogtiszta stock fotót kell keresni, ami nagyon időigényes, több órát vett igénybe rátalálni, ráadásul a hölgy a borítón eredetileg barna szemű és bőrű volt, photoshop és a nyomdai előkészítés során változtak a színei Lady Ashby karakterének megfelelően.
Kelly: Szerintem óriási sikernek könyvelheted el, hogy rövid időn belül már a harmadik könyved jelenik meg. Hogyan dolgozod ezt fel?
Ashley: Tavaly 2 regényem jelent meg, és én azt hittem ilyen feszült évem nem lesz több, de az idei még erősebb lett. Négy könyvön dolgoztam, rájöttem inspirál a kihívás, és remélem tovább folytatódik ez a hajtás. Nekem ez egy műfajváltás volt, ami nem mindig zökkenőmentes, csakhogy én nem úgy váltottam műfajt, hogy a romantikusból lett történelmi romantikus, hanem eredetileg misztikus, akciós fantasyket írok, és tulajdonképpen most térek vissza az eredeti stílusomhoz. A nagyközönség még nem ismeri ezt az oldalamat, úgyhogy ez meglepetés lesz, ha egyáltalán átmegy a kiadó rostáján.
Jelenleg további három történet van a fejemben, az egyikhez már jegyzetelek is, szóval bármi lesz a kiadással kapcsolatban, az írást nem tudom abbahagyni.
A bemutató további részében a közönség tehetett fel kérdéseket, amikből kiemelném a következőket:
- Gondoltál arra, hogy magyar helyszínt válassz a könyveidnek?
Ashley: Az induláskor a misztikus regényeim témája és cselekményei sehogyan sem illettek kis hazánkba, nem passzoltak volna a magyar közegbe. Sokkal nagyobb mozgástér kell a történeteimnek. Sosem vonzott, hogy magyar nevekkel, hétköznapi környezetbe helyezzem a történeteimet. Nem vágytam ilyesmire még a romantikus regényeimnél sem.
- Gondoltál rá, hogy más írói néven írd a más műfajú könyveidet?
Ashley: Éppen mostanában fontolgattam, hogy a misztikus, paranormális regényeket esetleg új, más néven kellene megjelentetni, tiszta lappal indulni. De elvetettem ezt, mivel nekem nagyon sok évnyi kemény munkám van abban, hogy az Ashley Carrigan név valamelyest ismert lett és várják az olvasók a könyveimet. Nulláról új névvel nem látok túl sok esélyt betörni a piacra, noha nagyon birizgálja a fantáziámat.
- Mennyire dekázod ki az arányt a történelmi tények és maga a sztori között, hogy találod meg az egyensúlyt?
Ashley: A Suttogó-völgyben mivel át kellett írni a kort, kicsit jobban odafigyeltem, de amúgy érzésre. Mivel nagyon régóta és sokat írok, ráhagyatkozom a megérzéseimre.
- Hogyan dolgozol egyszerre 3-4 könyvön?
Ashley: Nem egyszerre, hanem sorjában! Erre még én sem vagyok képes.
A beszélgetés után dedikálásra került sor, íme a saját példányom jobbra!
Nem tudom kifejezni megfelelően, mennyire örültem végül, hogy elvállaltam a kérdező státuszát. Kicsit rekedten, kicsit döcögve, de sikerült összehozni életem első Alexandra Pódiumos beszélgetését, ráadásul egyik kedvenc magyar szerzőmmel. Óriási megtiszteltetés volt ebben részt venni, és a dedikálás után még sor kerülhetett egy privát beszélgetésre is, elvégre közel 10 éve ismerjük egymást. Nagyon sok sikert kívánok Ashley Carrigannek a továbbiakban is, szeretnék még sok könyvbemutatóján részt venni. Szerintem eszméletlen sikere lesz ennek az Arany pöttyös regénynek, minden sorát imádtam!
A
történet főszereplője kap egy második esélyt is a boldogságra, a
szerelemre. A turné minden állomásán egy-egy olyan hősnő nevét
találjátok a szövegben elrejtve, aki szintén megkapta ezt a lehetőséget.
A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok
annak a könyvnek a címét és szerzőjének nevét, melynek főszereplője az
adott hősnő.
