KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. május 14., csütörtök

Bauer Barbara: A fényfestő

2020, Jaffa Kiadó
312 oldal
Besorolás: történelmi fikció, romantikus


Cecil ​Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben.

„Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen.” Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el?
Amikor Cecil az ’56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl.
Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét.
BAUER BARBARA sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló új regénye különleges, izgalmas utazás a múltba és az emberi lélek mélyére.

Bauer Barbara már jó ideje a szemem előtt van, régóta szerettem volna tőle olvasni, de valahogy mindig csak a "szeretnékig" jutottam el. Ennek a regénynek viszont a fülszövege annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, ez lesz az első történet, amit elolvasok tőle. 
És milyen jól tettem! 

Az 56-s forradalom utáni időszak mindig is érdekelt. Ebben az időben voltak a szüleim is fiatalok, kíváncsi voltam, hogy milyen volt az akkori élet a fiatalok számára (és most nem kifejezetten a politikai elnyomás része érdekelt). Cecil és Endre története pedig főleg ebben az időszakban játszódik. 
A fiatal lány festőművész, Párizsban végez, de a nevelőnője hatására Magyarország mindig is különleges helyet foglalt el a szívében, így miután az iskolái véget érnek, ideutazik, hogy itt keressen ihletet a festéshez, itt találja meg azt, ami valódi művésszé teheti. Mellette persze van más is, ami idevonzza, valami, ami néha álomszerűen visszatér, ami zaklatja a lelkét és ami nem hagyja nyugodni. Abban reménykedik, ha Magyarországra utazik, akkor kiderítheti, hogy mi áll a háttérben...
A város azonnal elbűvöli, ő pedig egy fiatal építésznek, Endrének rabolja el a szívét. A fiú csapodár, minden nőnek csapja a szelet, de meglátva ezt az éteri teremtést, valódi érzések járják át a szívét. Nem rohanja le, ahogy a szokása, hanem szépen lassan, finoman udvarolni kezd a lánynak. 

Ezek a részek voltak a kedvenceim. Annyira másképp történik minden, mint a mai világban, séták, sütizések, kirándulások, tánc, egy-egy lopott kézfogás, majd utána A csók. Ez mind annyira izgalmassá, érdekessé teszi az udvarlást. Ez néha olyannyira hiányzik a mai világból!
Ami különleges kedvencem volt, amikor Endre rájött arra, hogy Cecil francia és valami elképesztő sebességgel próbált franciául megtanulni (elárulom sikertelenül:))), hogy tudjon a lánnyal kommunikálni:). Az valami tündéri rész volt! 

Az írónő pedig mindent megtett azért, hogy átélhessük az akkori életérzést, akár a fővárosról, akár vidékről beszélünk. Sétáltunk a Dunánál, jártunk a Hortobágyon, vidéki kisvárosban és ahogyan Cecil, úgy én is teljesen újonnan éltem át ezeket a kirándulásokat. Bauer Barbara olyan gyönyörűen mutatta be a helyszíneket, hogy éreztem az illatokat, hallottam a hangokat és ha nem olvasom, hanem valaki felolvassa nekem a regényt és becsukom közben a szememet, akár ott is érezhettem volna magam.
Még a neveknél is odafigyelt arra, hogy korabeli neveik legyenek a szereplőknek. Amikor először olvastam az Endre nevet, annyira idegenkedtem tőle, hogy féltem, hogy képtelen leszek megszeretni a főhőst. Aztán persze egy idő után már nem foglalkoztam a névvel:).

Cecilt nagyon kedveltem. Egy okos, önálló fiatal hölgy, akinek elképesztő múltja van (amiről ő maga se tud sokat) és mindene megvan ahhoz, hogy kíváló festőművész legyen. Mellette persze rettentően bátor is, hiszen teljesen egyedül elutazik egy ismeretlen országba, amiről csak elbeszéléseket hallott.
Endre a másik fele. Érte, ahogy már fentebb is írtam, eleinte pont a neve miatt nem voltam oda. Ehhez még hozzátett nem is keveset a szoknyavadász múltja is. De mire vége lett a regénynek, bebizonyította (nekem is, nemcsak Cecilnek:), hogy egy igazi úriember, aki méltó párja lehet a lánynak.
A mellékszereplők is mind jól megalkotott karakterek voltak. Megemlíthetem Kálmánt, Endre legjobb barátját, aki mindig megpróbálta két lábbal a földön tartani a szerelmetes barátját vagy Kálmán menyasszonyát, aki mindent megtett azért, hogy Endre megtanuljon franciául. De ott van az idős hölgy, akit Sophie, Cecil nevelőnője időközönként meglátogat és aki különös történetet mesél el, ami még inkább misztikusabbá teszi az egészet. 

A történet pedig... Különleges volt a maga nemében. Jártunk a II. világháborúban, a háború után, jártunk Párizsban, Magyarországon több helyen. Átélhettük a deportálás, majd a kitelepítés borzalmait, gyerekek és felnőttek szemén keresztül. Több vonalon futott a történet, hol a jelenben, hol a múltban jártunk, eleinte nem volt könnyű követni, hogy ki kicsoda és hogyan kapcsolódhatnak a főszereplőinkhez, de aztán szépen összeállt minden. Tetszettek a visszatekintések, a megfelelő helyeken elejtett apró történetek, amelyek mind segítettek megérteni, hogy mi is zajlott le a múltban.

És a történet vége? Boldogan éltek, míg meg nem haltak... lenne ez az utolsó mondatnom, de ismerve az akkori Magyarországot és ismerve, hogy Cecil milyen körülmények közül érkezett és hogy a fiú ehhez képest mit tud neki nyújtani, azért én úgy érzem, hogy még sokat kell dolgozniuk a közös jövőért és a boldogságukért.

Összességében nagyon tetszett a történet és biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó regény, amit az írónőtől olvastam. Bauer Barbara gyönyörűen mesél, gördülékeny a történetvezetése, egy percig sem járt az agyam máshol, annyira oda akartam figyelni minden részletre. Egyetlen egy hibát rónék fel - nekem egy picit valószínűtlennek tűnt a fő szál - nem akarok többet mondani róla, nem szeretnék spoilerezni, de mivel ez egy kitalált történet, így végülis belefér ez is.

Ja, és még egy dolog... Nagyon sokat megadtam volna azért, ha megnézhetném Cecil képeit!

A recenziós könyvért köszönet a Jaffa Kiadónak!

Borító: Szerintem gyönyörű, nekem nagyon tetszik

Kedvenc karakter: Cecil és Endre

Szárnyalás: a gyönyörű írásmód és a még szebb idézetek, ha a történetből kellene, ott pedig az a lassú udvarlás, ami manapság már szinte nem is létezik

Mélyrepülés: a deportálás és kitelepítés...

Érzelmi mérce: felháborodás, harag, fájdalom, de aztán kapunk sok pozitív érzelmet is - romantikát, de mindent csak finoman, szépen, ahogy abban a korban történt az udvarlás

Értékelés: 

Extra - idézetek
Annyira tetszett egy-két rész a regényből, hogy szeretném megosztani veletek

"- Neked Munkácsy és Jókai szemével kell látnod. Petőfi nélkül nem értheted meg, hogy fest az "arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb". Talán Radnóti segítségével láthatod kívülről azt a gyönyörű tájat, még ha azt is mondja, hogy "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent", de igazán akkor érted majd meg, ha ott leszel abban az országban, ami neked is a szülőhazád. És a muzsika... Cecil, hallgass sok zenét, Lisztet, a Magyar rapszódiát, hiszen te látsz színeket, ahogy ő a dallamok színét látta. Hallgass Kodályt, vele bejárhatod az egész országot."

"Érte már alkonyat a hegyek között, árnyas völgyben és az óceán végtelenségében is, de ahhoz foghatót, amilyet a pusztában, a hullámzó kalászos, a lüktető föld fölött látott, elképzelni sem tudott volna. Míg a hegyek között incselkedik a nap, elbújik, aztán újra felbukkan, a völgyben gyorsan elköszön és alámerül a mélybe, a tenger felett uralkodik, beragyogja, szétteríti rajta a fényét, majd méltóságteljesen kihuny, addig a rónaság magába szívja. Együtt lüktet vele, míg végleg magába nem fogadja."

"Talán könnyebb ítélkezni, mint megtalálni, miért is lehet köszönetet mondani. Talán egyszerűbb megélni a gyűlöletet, mint megtalálni, kit lehet szeretni. És miért. Reményvesztett időben hinni a jövőben talán a legnehezebb."

"Idő. kinek mennyi jut? Nem tudsz többet kérni, mint ami jár. De ki dönti el, mennyi jár? Mindenről, az életed minden egyes lépéséről te magad döntesz, csupán egyetlen dolgon nem tudsz változtatni, azon, hogy mennyi időt kaptál. Az egyetlen, akinek beleszólása van az idődbe, az maga a halál."

"- Azt mondják, ott vagy igazán otthon, ahol a temetőben ismerőst találsz. Még akkor is, ha nem kötődsz hozzá."

"A múltat akkor sikerül elengedni, amikor átvesszük tőle az irányítást. Amíg szorít, kínoz, megoldást akar, addig ő parancsol, messziről, az enyészetből, a tehetetlenség reménytelen érzésével töltve el az embert. A múlt nem megváltoztatható."

"Én arról beszélek, hogy a tömeg mennyire manipulálható. Rajong, ha rajongani kell, de gyűlöl, ha gyűlölni kell. Félelmetes, amikor egy gondolat tömegessé, és főleg tetté válik."

"- A döntéseidet a múltad nyomán hozod meg - szólalt meg a grófné, és Sophie megborzongott. - Élmények, tapasztalatok, emlékek, bevésődések alapján. De ha nem ismered a múltadat, akkor sötétben tapogatódzol. Mert akkor is hat és befolyásol, de anélkül, hogy értenéd."

"Az embereket nem származásuk teszi vétkessé."

"Rágódni a múlton és várni a holnapra egyet jelent azzal, hogy ember elmulasztja az élet legfontosabb pillanatait, elszalasztja mindazt, ami ott van karnyújtásnyira."

"Légy ott, légy jelen, ha azt akarod, hogy igazán értsenek."





2020. április 26., vasárnap

Iklódi Dóra: Cukormentes édességek

A BOOOK Kiadó jóvoltából megjelent Iklódi Dóra - a Wander. Food. Wonder bloggere - második receptkönyve, Cukormentes édességek címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub hat tagja fakanalat ragadott, hogy kipróbálja az inzulinrezisztensek, cukorbetegek és egészséges életmódot folytatók számára összeállított gyűjteményt.
Tartsatok velünk és kényeztessétek magatokat édességekkel az egészségtudatosság jegyében!

Boook Kiadó 2020
152 oldal
Besorolás: szakácskönyv, cukormentes

Hogyan ​álmodjuk újra úgy 53 népszerű desszert receptjét, hogy azokat az inzulinrezisztenciával és cukorbetegséggel küzdők is bátran fogyaszthassák? Iklódi Dóri, a Wander. Food. Wonder bloggere és a Cukormentes örömök című sikerkönyv szerzője ezúttal nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a piskótáktól kezdve a pitéken, tortákon, édes és sós aprósüteményeken át a krémekig és lekvárokig olyan finomságokat mutasson be legújabb könyvében, amelyek amellett, hogy a hétköznapokon és az ünnepnapokon is szépen megállják a helyüket, kellő nosztalgiával a nagyi jól bevált receptjeit is megidézik. Teszi mindezt a cukormentesség és az egészségtudatosság jegyében úgy, hogy a könnyen elkészíthető változatok mellett a komolyabb sütési tapasztalatokat igénylő nyalánkságokkal is bármikor meglephetjük édesszájú családtagjainkat, barátainkat. Mindegy, hogy a lekváros buktára, a hólabdára vagy a lúdláb tortára szavazunk, a szerző figyelt arra, hogy a hozzávalók könnyen beszerezhetők legyenek, a receptek leírását pedig Dóri extra tippjei színesítik. Aki elbizonytalanodna az alapanyag-használatban vagy a szénhidrátszámolásban, annak dietetikus szakértő tanácsai segítenek eligazodni a sütés előtt.

Lupi vett részt legutóbb receptes blogturnén a Boook Kiadó korábbi kiadványával, a Bea konyhája receptkönyvvel. Ez a bejegyzés annyira megtetszett nekem, hogy követtem a turné további állomásait is, végül annyira meggyőztek a bejegyzések, hogy megvettem anyukámnak karácsonyra a kiadványt, ami nagy sikert aratott. 
Lassan két éve lesz, hogy érintett vagyok a cukorbetegség témában. Szíven ütött azon az augusztusi napon a friss laborleletem eredménye, mert a fél évvel korábbi és az azt megelőzőek is normális értékeket mutattak. Anyukám már vagy húsz éve cukros, mást nem érint a családból, így hozzá fordultam a tapasztalatokért. Sajnos ő már inzulinos, én még jelenleg kordában tudom tartani a dolgot gyógyszerekkel. Ami viszont egyértelmű, amikor ez valakiről  kiderül, a delikvens élete örökre megváltozik, mert ha jót akar magának, végleg búcsút kell mondani a cukrot tartalmazó ételeknek, üdítőknek. Az én esetemben pedig a szénhidrátokat is számolgatnom kell. Marad a különféle cukorpótlók használata az édes ízért, és a teljes kiőrlésű lisztek használata a szénhidrátok lassú felszívódásáért. Így már időnként belefér a napi keretbe egy-egy szelet egészséges sütemény.
Megörültem tehát, amikor lehetőségem nyílt megismerni ezt a kiadványt, ugyanis más dolog egy-egy receptet megnézni a neten, papírfecnikre felírogatni, amit persze utána sosem találsz meg, ha keresed. Megint más egyben látni a kedvenceidet, egy igényes kivitelű receptkönyvben, amit bármikor előkaphatsz. Így nekem például kényelmesebb több receptből kiválasztani a megfelelőt - bár nagyon nehéz a választás, mert mind nagyon jól hangzik és a képek is csábítóak. Segítségül minden recept tartalmazza az egy szeletre eső kalória, szénhidrát, stb értékeket.
Bár jómagam már kiművelődtem a témában, azért nagyon hasznosnak találom, hogy  a receptek előtt részletes leírást kap az olvasó az alapanyagokról, elsősorban a különböző lisztekről, cukorhelyettesítőkről. Találtam újdonságot ezekben az információkban, igyekszem majd hasznosítani is ezeket.
A receptek következnek ezután a süteményfajták szerint elosztva, végül néhány krém és lekvár elkészítése kapott helyet. Úgy láttam a receptek mindegyike egyszerűen elkészíthető, szóval bátran ajánlom akár kezdő felhasználóknak is.

A saját tesztelésem kétféle sütire esett. Az első a Kókuszos Ferdinánd-tekercs, amiben a kókuszt rögtön kakaóval helyettesítettem Dóri ajánlására hallgatva, egyébként fahéjjal vagy dióval is tölthető. Gyakorlatilag egy kakaós csigát készítettem, mely kelt tészta alapú és mondhatom, nagyon finomra sikerült. Meg kell hagyni, kicsit tartok a kelt tésztáktól, mert nem szeretek hosszan szöszmötölni a konyhában, és ezért százszor csinálok inkább muffint vagy brownie-t, míg egyszer ráveszem magam az élesztős dolgokra. Pedig nagyon fincsi tud lenni a frissen kisült bukta, kifli, stb. A recept nem tartalmaz különleges alapanyagokat, és a liszt is keverve van, részben sima liszt, részben teljes kiőrlésű. Szokásos módon kellett összeállítani a tésztát, majd  50 percig keleszteni,  ezután nyújtani és megtölteni. Arról nem szólt a recept, ha nem a vajas-kókuszos tölteléket használjuk, akkor a többivel hogyan is megy, de kitaláltam, hogy akkor is olvasztott vajat kell használni a kinyújtott tésztára kenve és arra kell szórni az egyéb tölteléket. Miután felcsavartam és felszeleteltem a csigákat, én még pihentettem további fél órát, és utána kentem le tojással, aminek nem csak a sárgáját használtam, hanem az egészet felvertem. Ahogy látjátok a képeken, kicsit túlsütöttem, de nálunk mindenki így szereti, ha kicsit ropogósabb a tészta és jól át van sülve.

A másik sütim az Almás kenyér lett, és mondhatom, nem is választhattam volna jobban.  Így kell egy kis karácsony feelinget csempészni egy tavaszi vasárnap délutánba! Ez már a nekem való kevert tészta volt, amihez nagyjából csak össze kell dobálni az alapanyagokat. Persze attól lesz jó kis karácsony- illat, hogy mézeskalács fűszerkeverék megy a tésztába. Na és a reszelt alma sülő illata is remekül keveredik a fahéjas illattal. A recept dió hozzáadását írja, én ezt felcseréltem egy zacskónyi szeletelt mandulával, amit a tészta tetejére is szórtam. Az eredeti recept őzgerinc formát ír, de sajnos nem találtam az enyémet, pedig még kb tíz éve biztosan megvolt. Talán egyszer sütivel együtt vittem a vendégségbe, de mindegy is, mert találtam a csatos tortaformámba kivehető kuglóf betétet, és így megoldottam a helyzetet. Nagyon finom lett a süti, de nem vagyok biztos benne, hogy a reszelt almát nem kellett volna-e kifacsarni, mert egy kicsit szaftos a tészta, de nem vészesen. Szóval nem ázott el, nekem így is megfelel, de lehet, hogy jobb lett volna kifacsarni.

Ízlett ez a kis kóstoló az egész családnak, el is határoztam, hogy végig megyek majd a recepteken, remélem mind ilyen jól sikerül, mint az első próbálkozások. Szeretettel ajánlom!

Értékelés: 



Nyereményjáték:

Játékunk során kiválasztottunk néhány tradicionális magyar süteményt Iklódi Dóra könyvéből, titeket pedig arra kérünk, találjátok ki, mik lehetnek ezek. Minden állomáson láthatjátok az édességek neveit… csak kicsit hiányosan. Pótoljátok fel őket! Ha pedig segítségre lenne szükségetek, a nyereménydobozban találtok hozzájuk rövid leírásokat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladvány:     _I_Ó_A_C_I

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
04/26 Kelly & Lupi olvas
04/28 Readinspo
04/30 Dreamworld



2020. április 12., vasárnap

Húsvét a Blogturné Klubbal - 2020


Sokan nehéz időszakot élünk most, éppen ezért mi a Blogturné Klubnál úgy gondoltuk, szeretnénk egy kis vidámságot csempészni az ünnepetekbe. Régi hagyományainkat felelevenítve húsvéti bejegyzéssorozatot és nyereményjátékot hoztunk nektek, melynek során azt kell kiderítenetek, hol és kiknek a segítségével garázdálkodott bloggereinknél Kajla Nyúlrik, a húsvéti nyúl.

Kelly: Több Blogturné Klubos karácsonyon vett már részt a blogunk, de húsvétin még nem. Az lehet az oka, hogy én nem vagyok oda a húsvétért. Gyerekkoromban még elment, de már akkor is értek atrocitások, amiket a mai napig nem tudok elfelejteni. Őszinte leszek, megutáltam az egészet. Immár felnőttként nem kell kitennem magam a számomra kellemetlen részének, nincs kényszerű locsolás, nincs nem kívánt locsolkodó sem, maradt viszont a sonkafőzés és a kalácssütés, amit azért nem hagytam ki idén sem. Viszont ez a húsvét merőben más, mint a többi, hiszen végre nem kell bujdokolnom, most amúgy se jönne egy locsoló sem, a karantén miatt nincs mászkálás se ki, se be. Csatlakoztam hát a blogturnéhoz, és nagyon kíváncsi vagyok, kitaláljátok-e a mi blogunk feladványát. Persze nagyon könnyű! Egy várost keressetek, tehát a rafflecopter dobozba nem a versben szereplők nevét kérjük, hanem a várost, amely közelében megtörténhetett volna ez a fiktív esemény.

A pirkadat halvány, fakó fényében,
egy szőke lány oson kosárral kezében.
Mögötte magas, barna srác
óvón követi, csendben jár.
Mondén szokást idéznek ők ketten,
tojásokat főztek már korán reggel.
Ez a helyes fiú mestere az ecsetnek,
a lány meg ötletel, mit is fessenek.
Az Angyalra! Nehéz a lány szeme helyett
a festékre fókuszálni, keverve a színeket.
A tojásokra ősi rúnák kerülnek,
emlékül a sok testvérnek, gyereknek.
Nemsokára indul a nagy húsvéti vadászat,
keresnek, kutatnak, szétszedik a házat.
A család ősi birtokán szép, új ez a ház,
de a kert a régi, sok bokor, fa áll.
Ide rejtik most a rengeteg meglepit,
bár a csokinyuszit rögvest meg is eszik,
a rúnás tojásokat szépen elteszik,
időről időre majd újra előveszik,
hogy emlékezzenek ezekre a remek napokra,
erre a helyre, s a közeli gyönyörű városra.
Ez az otthonuk, történhet bármi később az életben,
itt, hol démontornyok csillognak a kelő nap fényében.



Nyereményjáték:

Feladatotok nem más, mint a közzétett akták leírásaiból kitalálni az adott helyszínt, vagy tettestársat, ahol/akinél Kajla Nyúlrik húsvéti tojást rejtett el randalírozása közepette, és beírni annak nevét a Rafflecopter megfelelő sorába!
Elő a nagyítókat, induljon a nyomozás!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
Vasárnap 08:00 - Booktastic Boglinc
Vasárnap 11:00 - Spirit Bliss
Vasárnap 16:00 - FüggőVég
Vasárnap 17:00 - Deszy könyvajánlója
Vasárnap 18:00 - Hagyjatok! Olvasok!
Vasárnap 20:00 - Kelly és Lupi olvas

Hétfő 10:00 - Könyvvilág
Hétfő 12:00 - Utószó
Hétfő 14:00 - Pandalány olvas
Hétfő 17:00 - Dreamworld
Hétfő 18:00 - Csak olvass!
Hétfő 19:00 - Flora the Sweaterist


2020. április 2., csütörtök

Adam Gidwitz: Sárkányok szökésben (Unikornismentő csapat #2)

A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Adam Gidwitz: Sárkányok szökésben című gyerekkönyve, mely az Unikornismentő-csapat sorozat következő része a Delfin könyvek kínálatából. Fauna professzor újra a gyerekek segítségét kéri, most eltűnt sárkány után nyomoznak. Kövesd a három állomásos blogturnét, és játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

Maxim Könyvkiadó 2020. - Delfin könyvek
192 oldal
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Goodreads: 3,84
Besorolás: Middle-grade

Mito ​Fauna professzor vagyok, én alapítottam a kalandokra vágyók titkos klubját, az Unikornismentőket. Mi vagyunk azok, akik védelmet nyújtunk a mítoszok és legendák lényeinek. Azonban az ellenfeleink erősek, nagy hatalmúak és kegyetlenek, így rettentően nagy szükségünk lenne szövetségesekre. Segítenél nekünk? Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kockára kell tenned az életedet? Csatlakoznál az Unikornismentőkhöz? Remélem, igen! A lényeknek szükségük van rád.
A HATALMAS, KÉK ÓCEÁN TÚLPARTJÁN A BASZKFÖLDI HEGYEK KÖZÖTT EGY FÉLELMETES SÁRKÁNYNAK NYOMA VESZETT. AZ UNIKORNISMENTŐ-CSAPAT AZ EGYETLEN, AMELY KÉPES RÁ, HOGY FELKUTASSA ÉS MEGMENTSE ŐT.
Elliot és Uchenna – meg persze a kis Jersey Ördög – alig tértek még magukhoz az első kalandjukból Fauna professzorral, amikor a tanár egy újabb kéréssel áll eléjük. Csakhogy ezúttal át kell szelniük az óceánt, hogy egy eltűnt sárkány nyomába eredjenek. Ez a kaland nem várt veszélyeket tartogat, és ahogy követik a nyomokat, olyan titokra bukkannak, amire egyikük sem számított.

A sorozat első része a Szörnyecske a hátizsákban címet kapta, amelyről ITT olvashattok beszámolót.
A történet azonnal az első rész utáni napon folytatódik, Elliot az iskolába indulva egy csomagra bukkan a házuknál, ami egy baszkokról szóló könyvet rejt. Mire pár sarokkal arrébb összefut Uchennával, már pár fejezetet el is olvasott. Nem más küldte a könyvet, mint Fauna professzor, aki máris új küldetésre invitálja a gyerekeket, ugyanis a spanyolországi baszkföldön élő barátja a segítségét kéri egy eltűnt sárkány ügyében.
Tanítás után indulnak is, nemes egyszerűséggel a suli parkolójában rozsdásodó kisrepülővel, melyet maga a professzor vezet. Elliot aggódik, hogy vacsorára otthon kéne lennie, de Fauna biztosítja, hogy baszkföldön más az időzóna. Hát jó..

Eredetileg A baszk sárkány a regény címe, és szerintem jogos a kérdés, vajon honnan jött az ötlet a szerzőtől, hogy egy amerikai legenda-lény, a Jersey-ördög után egy európai mitikus lénnyel foglalkozzon. Nyilván egy átlag amerikai semmit sem tud a baszkokról, mi itt Európában se túl sokat. A megemlített érdekességek, információk felkeltették az érdeklődésemet, így a szerző nálam elérte a célját, kicsit utánanéztem a területnek és a vonatkozó történelmi háttérnek. És tényleg, van baszk sárkány legenda is, pontosan, ahogy a regényben. 
Virtuális kirándulást tettem ezen a tájon és tényleg nagyon szép hegyes-dombos vidék,  a legnagyobb városuk Bilbao is sok látnivalót rejt. No de én felnőtt vagyok, és egyébként is érdekel Spanyolország (lányom spanyol szakos, úgyhogy a csapból is ez folyik otthon), de őszintén szólva kétlem, hogy  egy 8-10 éves gyereket érdekelné, mit művelt Franco ezzel az országgal.

Tetszett, hogy Jersey, az első rész megmentett szörnyecskéje sem maradt otthon, személyre szabottan kialakított hátizsákban utazik a csapattal és az akcióban is szervesen részt vesz.
A történet ellenség-figurája ugyanaz, mint az első részben, a Schmoke fivérek, akik gyógyszergyártásban érdekeltek. Azonban a sárkány mindent gyógyító nyálának felhasználásával nem mindenki számára elérhető szereket akarnak készíteni, hogy mondjuk jobbá tegyék a világot, hanem a saját ritkuló hajukat akarják dússá varázsolni. Volt ebben a hajleírásban némi Trump feeling.  Természetesen a korábbiakban megismert gazdag, globalizáció-párti gyárosok állnak a sárkány eltűnésének hátterében és még természetesebb, hogy a nagyszerű csapatmunka meghozza a sikert, és a legenda tovább élhet a biztonságos, titkos baszkföldi barlangokban.

Fura volt nekem a gyerekek és Fauna kapcsolata. Két nap nem elég idő arra, hogy egy gyerek megbízzon egy furcsa felnőttben, és kövesse a világ másik végére. Szerintem ez nem valami okos lépés  volt a szerző részéről, miután a gyerekek, főleg Elliot több módon is kifejezte, hogy fél és nem bízik benne. Oké, került ebbe a dologba egy "titok" is, ami némiképp oldja a végére ezt a helyzetet és pár erős reakciót megmagyaráz. A szerző egyébként a köszönetnyilvánításban említi, hogy a történetet a gyerekek is alakították, letesztelte a reakciókat és ahol kellett, ott változtatott a szövegen.
Érdekesnek találtam, hogy továbbra is Uchenna a bátrabb és merészebb főszereplő, míg Elliot aggódóbb, viszont jól kombinál, az esze a helyén van. Aranyosak együtt és szerintem a kis olvasók tudnak azonosulni a karaktereikkel.
Nagyon szeretném a sorozat következő két részét is a kezemben tartani. Óriásláb következik majd, utána Chupacabras, kíváncsi vagyok a köréjük szőtt történetre is.
Ez a sztori nálam nem szárnyalta túl az első rész újdonságerejét, de szórakoztató a történet, még ha néhány gyakorlatias kérdést nagyvonalúan átlép a szerző - a gyerekek remekül fognak szórakozni rajta. A tanulság most is levonható, a legendák védelmezőit nem győzheti le  senki, lehet akármilyen gazdag és gonosz, a siker kulcsa a csapatmunka, az összefogás.
A sorozat külföldi weboldala: http://www.unicornrescuesociety.com/

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Jó ötlet volt, hogy a hétfejű sárkány fejei miből is vannak valójában.

Mélyrepülés:  - 

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!


Nyereményjáték

Híres sárkányokat keresünk! Minden állomáson a megadott kép alapján találd ki a keresett sárkány nevét és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Minden sárkányunk híres könyv és filmfőszereplő!  Sok szerencsét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

04.02 Kelly és Lupi olvas
04.04 Könyv és Más
04.06 Hagyjatok! Olvasok!




2020. március 21., szombat

Jamie McGuire: Fény a szívemben

Maxim Könyvkiadó 2020. Dream válogatás
448 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 3,94
Besorolás: YA, realista, romantikus, mentális problémák

Amikor a fiatal Elliott legelőször megpillantotta Catherine-t, azonnal tudta, hogy még sohasem látott nála szomorúbb és csodásabb teremtést. Mind a ketten kitaszítottnak érzik magukat, ami rögtön közel hozza őket egymáshoz. Érzelmeik egyre mélyülnek, viszont amikor Catherine-nek a legnagyobb szüksége lenne rá, Elliott kénytelen elhagyni a várost. Végül azonban mégis visszatér, de addigra már mindketten megváltoznak. Elliott a középiskola ünnepelt futballsztárja, Catherine pedig a szabadideje minden percében az anyja rejtélyes panziójában robotol. A lány nem bocsátotta meg Elliottnak azt, hogy magára hagyta, de a fiúnak eltökélt szándéka, hogy visszanyeri a szívét. Amikor Catherine végre kész arra, hogy feltétel nélkül megbízzon Elliottban, a fiú egy helyi tragédia első számú gyanúsítottja lesz. A városiak egyre növekvő rosszallása ellenére a lány ragaszkodik az Elliott iránti szerelméhez. Azonban egy rettenetes titok, amit Catherine régóta őriz, könnyen tönkreteheti minden megmaradt reményüket a boldogságra.

A szerzőtől olvasott két utolsó regény nekem elég nagy csalódást okozott, ez a Crash and Burn sorozat volt, ami ugyan tűzoltós és felnőtt kategória, mégsem jött be egyáltalán. Így kicsit félve kezdtem bele ebbe az önálló regénybe, vajon hogyan fog tetszeni Jamietől egy újabb YA történet. Ugyanis nem ez az első próbálkozása ezzel a zsánerrel, olvastam már a Véletlen sorozatot és a Sötétség és Fény angyalai sorozatot. Utóbbi nagyon tetszett, meg is érdemelne egy újraolvasást. Valljuk be, tőle igazából a Gyönyörű sorscsapás és az ahhoz kapcsolódó Maddox testvérek sorozat volt az, ami miatt megtanultuk a nevét.

Elég szokatlan volt számomra a történet viszonylag sötét hangulata, nem megszokott a szerzőtől ez a stílus. Már az elején kiderült, hogy mindkét főszereplőnek gondjai vannak a szüleivel és mindketten valamilyen okból kivülállók. Elliott folyamatosan a szülei veszekedését hallgatja, akik a válás határán állnak, és gyakran küldik el a fiút a nagynénjéhez, a vidéki kisvárosba, ahol nyugalomban lehet, legalább nyaranta. Catherine anyja lelkileg instabil, valószínűleg ezért is, de a kislány alapból szomorkás, elgondolkodó természetű már kicsinek is. A történet egy nyári szünetben kezdődik, amikor is közelebbről összeismerkedik a két 15-16 éves fiatal, és hamar kialakul egy szoros barátság közöttük. Catherine családját a környéken sokan hibáztatják, hogy az üzemük tönkretette az emberek egészségét, pedig rég tönkrement a vállalkozás. Elliott pedig indián származású, az anyja ezért is menekült el régebben a kisvárosból, mert a jelenleginél sokkal erősebb volt a szegregáció. 
Ezen a nyáron tragédia éri Catherine családját, az apukája meghal, és pont ezen a napon Elliott anyja megjelenik és kényszeríti a fiát, hogy hazamenjen vele a nagyvárosba. A srác hiába tiltakozik, nem maradhat, még elbúcsúzni sem,  így Catherine óriásit csalódik benne, mert ezután se kép, se hang, a kommunikáció is megszűnik közöttük. Persze ez nem ilyen egyszerű, Elliott szemszögéből láthatjuk is, de kiskorúként nem tehet semmit. 
A regénynek ezt az első szakaszát jobban szerettem, mert nagyon tetszett a folyamat, ahogy Elliott érzései egyre mélyebbek, már itt meglátszott, mennyire védelmező típus, és függetlenül a körülményektől, egyre jobban beleszeret a lányba, akit mindenkinél szebbnek és kedvesebbnek lát. 
Két év után találkoznak újra, és Elliottnak a nulláról kell indulnia, és mindent be kell vetnie, hogy megkapja a második esélyt a lánytól. Catherine már nem ugyanaz, akit akkor itthagyott, rengeteg titok veszi körül, megszakította a kapcsolatot a barátaival, és minden szabad idejét a panziójukban tölti, amit a saját házukból alakítottak át, és senki semmilyen körülmények között nem léphet be oda a vendégek kivételével. Állandóan robotol, bevásárol, főz, takarít, a gondolatai csak ekörül forognak. A regény második felének főszereplője egyértelműen a Juniper, így hívják a panziót. Mindenki aki itt felbukkan, különleges és ijesztő. A szerző mindent megtesz azért, hogy beparázz, nyikorognak a lépcsők, susognak a vezetékek, az ajtók előtt lépteket hallani, állandóan süvít a huzat a réseken, és még sorolhatnám. Egy idő után ez nekem nagyon sok volt, egyrészt mert állandósultak az ismétlések, ugyanazokkal a szavakkal. Másrészt konkrétan mennyiségileg elegem volt már a különböző hangleírásokból. Valahogy be is lassul a történet, sokszor éreztem, hogy ezeket az oldalakat kihúznám, ha a szerkesztő helyében lennék.
Minden spoiler nélkül: nagyon oda kell figyelni a részletekre, különben akkorát koppansz a végén, mint én, aki semmit sem találtam ki a nagy titokból. Még csak gyanúm sem volt. Na de a végéről később.
Történik a városban egy eltűnési ügy, és egyből Elliott lesz a gyanúsított. Alibivel is hadilábon áll, és a származása miatt is alapból elítélik. Egész jól érzékeltette a szerző ezeket az előítéleteket, hiába volt még az előző nap ünnepelt focista sztár, aki megmentette a csapatot, másnapra már ezt elfelejti a közösség. Hozzájön még egy kis dühkezelési probléma, és hirtelen alig állnak mellette. Szerencsére ezen a ponton már újra teljes a bizalom a szerelmesek között és számíthatnak egymásra.
A váltott szemszög megnyugtató volt számomra, így teljesebb képet kaptam mindkét fél érzéseiről. Némileg azért ez is ferdített volt, mert hát az igazság végig rejtve maradt, hiába gondoltam, hogy az ember legalább magának nem hazudik. Kiéleződik a vége felé a helyzet, a lánynak választania kell, vagy a szerelmét vagy a kötelességét helyezi előre. Ezen aztán jól elrágódott, hosszú hosszú oldalakon keresztül.
Mindkét főszereplő karaktert koraérettnek éreztem, főleg Elliott-ot. A fotós hobbi jó ötlet, bár elég sablonos, ez sok ponton közös témát eredményezett, előrevitte a barátságot. Catherine-nél a folyamatos túlterheltséget éreztem, a többi érzésem vele kapcsolatban spoiler lenne, és ez a megjegyzés is tulajdonképpen az. A mellékszereplők közül nem volt senki, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott volna. Mrs. Mason volt némiképp kibontva, ő legalább észrevett dolgokat.
Nem vagyok elégedett a regény végével. Az egy dolog, hogy meglepetés volt számomra, de igazából némi további következményre számítottam volna. Nem csak azt a bizonyos személyt lehetett beszámíthatatlannak jellemezni, ez túl súlyos ahhoz, hogy csak legyintsek. Én egy szerelmi történetet vártam, de sokkal inkább egy thrillerszerűt kaptam, ami pszichoizébe ment át, és ez összezavart. Jó pont, hogy a szerző foglalkozik a lelki terrorral, a rasszizmussal, a bullyinggel, de valahogy ezeknek az elegye nem volt kiemelkedően tanulságos, átlagosnak éreztem inkább. 
Pontosan ez a regény az, ami az egynek elmegy kategória. Jól mutat a polcon a többi JM könyvem mellett, és tulajdonképpen a szerelmi szál aranyos volt, de a vége nekem nem volt kielégítő.
A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak.
Fotók: Pinterest

Borító: Tetszik a színvilága.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Imádtam Elliott családnevét: Youngblood. És imádtam az ablakon való besurranást a lányhoz.

Mélyrepülés: A vége kicsit összezavart.

Érzéki mérce: Nem voltam elájulva.

Értékelés: 


2020. március 10., kedd

Deepa Anappara: Dzsinnvadászok



Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – erre szerette volna felhívni a figyelmet első regényével az indiai származású író, Deepa Anappara. A Dzsinnvadászok egy kisfiú tolmácsolásában mutatja be az indiai nyomornegyedek világát és az ott élő emberek kiszolgáltatottságát. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével Indiába és a turné végén nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Athenaeum, 2020
390 oldal
Fordította: Neset Adrienn
Goodreads: 3,92
Besorolás: misztikus thriller

Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – feltételezhetően ember- és szervkereskedők áldozataként. Regényével erre az óriási problémára hívja fel a figyelmet az újságíróként már számtalan díjat elnyert Deepa Anappara.
A szerző egy gyerek szemén keresztül mutatja be a képzeletbeli indiai nagyvárosi gettóban a legszívesebben detektívesdit játszó Dzsáj és barátai történetét. A gyerekek sejtik, hogy nem dzsinnek vitték el az osztálytársukat. Bahadúrt öt napja nem látta senki.
A rendőrség tehetetlen és csak külön védelmi díjért tesz bármit is. Dzsáj és barátai elindulnak, hogy valóságos nyomozásba kezdjenek, de egyre veszélyesebb városrészekben kötnek ki, és egyre sötétebb ügyletek tanúi lesznek. Amikor Dzsáj nővére is eltűnik, a detektívesdi nem lesz játék többé.

Deepa Anappara a dél-indiai Keralában született. Tizenegy éven át újságíróként dolgozott. Riportjaiban felhívta a figyelmet arra, milyen káros hatással van a gyerekek fejlődésére a szegénység és a vallási konfliktusok. Munkásságáért megkapta A Fejlődő Ázsia Újságírói Díjat, az Emberi Jogi Média-díjat és a Sanskriti-Prabha Dutt újságírói ösztöndíjat. A Dzsinnvadászok egy részletével elnyerte a Lucy Cavendish-díjat szépirodalom kategóriában, a Deborah Rogers Foundation Writers-díjat, valamint a kimagasló elsőkönyveseknek járó Bridport/Peggy Chapman-Andrews-díjat. Anappara jelenleg doktori tanulmányait végzi a norwichi University of East Anglia egyetemen.
A magyar fordítás szinte egy időben jelenik meg az eredeti kötettel, Neset Adrienn érzékeny tolmácsolásában.


A könyvre Neset Adrienn hívta fel a figyelmemet, akinek a véleményére adok (és mellesleg ő fordította a könyvet). A fülszövege elég nyomasztó volt, de a kíváncsiságom felülkerekedett mindenen és úgy döntöttem, hogy belevágok a regénybe. Anno a Gettómilliomos című film már mutatott pár dolgot a valódi Indiából, de ez a regény még mélyebb rétegekbe vezet el.

A kilenc éves Dzsáj a testvérével és a szüleivel egy nyomornegyedben (básztiban) él valahol Indiában, egy képzeletbeli városban. Iskolába jár, küzd a mindennapokban az ételért, a folyóügyekért, a mosdásért, éli a nyomornegyedek lakóinak kilátástalan életét. Egy nap azonban az egyik osztálytársa nyomtalanul eltűnik, a rendőrség nem tesz semmit, így a kisfiú úgy dönt, hogy a tévében látott rendőrnyomozós filmek mintájára megkeresik a barátaival az elveszett fiút. 

Ha a regényt jellemeznem kellene, akkor ilyen szavak jutnának az eszembe, brutális, őszinte, szívszorító, nyomasztó, kilátástalan. Mi, innen Európából csak a média révén ismerhetjük meg azt a világot, amiben India lakosságának jó része él. Ezek a nyomornegyedek... egy európai ember számára teljes mértékben a poklot jelentik, míg az ott lakóknak pedig az életet. De milyen életet? Milyen dolog az, hogy reggel felkelvén (bocsánat a vulgáris részért) nem besétálsz a fürdőszobába és elvégzed a dolgodat, hanem elmész a nyilvános fürdőbe, ott sorban állsz a többi helyivel, kifizetsz valamennyi pénzt és utána tudod elvégezni, amit el kell és mosakodni is? Hogy gyerekként az egyetlen "normális" étkezésed az, amit az iskolában kapsz? Hogy 8-9 évesként, amikor még élned kellene a gyerekek gondtalan életét, akkor az iskola után mindenki megy dolgozni, hogy megkeresse azt a pár rúpiát, amivel a családját segítheti? És akkor még nem is meséltem az erőszakról. A bandákról, a kiéhezett férfiakról, akik gyerekeket / nőket rabolnak el és miután kiélték a vágyaikat, gyakran az áldozataik menthetetlenek? Vagy a szervrabló bandákról, akik az utcán kódorgókra vadásznak és bele se merek gondolni, hogy mi történik utána...

Igen, Dzsáj ilyen helyen él és ezt a világot mutatja meg nekünk. Az írónő annyira részletesen, annyira hitelesen írta le az ottani életet, hogy én is szinte együtt fáztam, éheztem, fuldokoltam a szmogtól Dzsájjal együtt. Azért azt el kell mondanom, hogy a kisfiú a nővérével együtt egy szerető, összetartó családban él, ami az ottaniak között elég ritka, bár a hagyományok így is gúzsba kötik őket. Ott van például Dzsáj nővére Rúnu dídí, aki hiába élsportoló, nagy jövő várna rá, de se a családja, se a közösség nem nézi jó szemmel, hogy egy "lány futkos" és nem a helyi nőktől elvárható életre készül.
Dzsáj történetén keresztül az írónő azonban mélyebbre nyúl, nemcsak a napi majdnem 180 eltűnt gyerekről mesél, hanem magáról a társadalomról is. A korrupcióról, a vallási ellentétekről, a szegények és gazdagok közti óriási mélységekről, a kizsákmányolásról és a tehetetlenségről. 

Ami még nagyon megrázó volt, hogy minden eltűnt személynél megismerhettük, hogy hogyan töltötte az utolsó óráit. Ez bizonyosságot adott, hogy nem csak elkódorgott, megszökött a fiújával, a nagyvárosok felé indult, hogy mozisztár legyen belőle, stbstb, hanem valami borzalmasabb dolog történt.

És a történet vége? Minden, csak nem megnyugtató. Nem kapunk konkrét választ arra, hogy mi is történt az eltűntekkel, csak sejthetjük, ahogy a könyv szereplői is. És ez borzalmasabb szerintem, mintha kiderült volna az igazság. Kétségek között tart mindenkit és felesleges reményeket táplál. Nekem pedig mélyen beleült a lelkembe ez az egész történet és napokig emésztettem az olvasottakat. Lehet, hogy nem Nyugat-Európában élek vagy az USA-ban vagy valamelyik jóléti államban, de akkor is nyugodt, békés gyerekkorom volt, ellentétben Dzsájjal és a sorstársaival, akik már 8-9 évesen naponta küzdenek a megélhetésükért és az életbenmaradásukért. És ez a mai világban egyszerűen felfoghatatlan.


A könyvet - bár elég kemény és megrázó a tartalma, mindenkinek ajánlom elolvasásra.

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő, de nem vagyok tőle elájulva...

Kedvenc karakter: Dzsáj, Rúnu dídí

Szárnyalás: ahogy Dzsáj nem adta fel a nyomozást

Mélyrepülés: a rendőrség semmit nem tevése

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Sajnos nem csak Indiában, hanem a világ minden táján gyakori a gyermekek elrablása, eltűnése. Vannak esetek, amelyeket felkap a sajtó, és vannak olyanok – mint ahogyan a Dzsinnvadászokban is –, amelyekkel nem igazán törődnek még a hatóságok sem. Játékunkban ezúttal a világszerte hírhedtté vált eseteket keresünk: minden állomáson találtok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, hogy melyik ügyre gondoltunk. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A brit kislány nem sokkal a negyedik születésnapja előtt, 2007. május 3-án tűnt el a portugáliai Praia da Luz üdülőhely egyik apartmanjából. Ügye azóta is megoldatlan, és még szülei is gyanúba keveredtek.


A blogturné további állomásai:

Március 10 - Kelly és Lupi olvas
Március 12 - Könyv és más

2020. március 9., hétfő

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó - A filmről

A Netflix készített filmet a nagy sikerű Veled minden hely ragyogó című ifjúsági regényből. Maxim Könyvkiadó erre az alkalomra filmes borítóval is megjelenteti Jennifer Niven tucatnyi díjat besöpört bestsellerét. Ha még nem olvastad, ne hagyd ki, a Blogturné bloggereinek ajánlóit olvasva garantáltan kedvet kapsz a regényhez. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Maxim Könyvkiadó 2020 filmes borítóval
432 oldal
Fordította: Kocsis Anikó
Goodreads: 4,17
Besorolás: YA, kortárs, realista, mentális problémák

Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.

Ezen a blogturné állomáson a filmről lesz szó, mivel a regény 2015-ös magyar megjelenése után már született bejegyzés, amit ITT olvashattok.
Azt tudnotok kell, hogy nekem a regény benne van az életem TOP 10 könyvébe, így baromira kíváncsi voltam, hogyan adja vissza a film azt, amit én a könyv olvasása kapcsán éreztem. A történet és a karakterek különleges helyet kaptak a szívemben, természetes, hogy nagy elvárásaim voltak a mozival kapcsolatban.
Az első szembeötlő dolog a szereplőválasztás. Azt tudtam, hogy Elle Fanning az első pillanattól a szerző favoritja volt, és milyen érdekes a világ, Elle  vállalta Violet szerepét, amint körvonalazódott a film megvalósulása, sőt végül producere is lett a filmnek, teljes vállszélességgel kiállt a könyv mondanivalója mellett. Szerintem ez a választás mindenki megelégedésére szolgál, mert külsőleg és habitusra is pont egy ilyen lány való a szerepre. Bár a filmen nem jött vissza, hogy ő a baleset előtt menő pompomlány volt, ellentétben a filmmel, ami azt sugallja, mindig is introvertált személyiség volt. Viszont Finch szerepére őszintén szólva elsőre nem Justice Smith jutott eszembe, se másodszorra sem sokadszorra. Finch igazából magas, fehér bőrű, kék szemű srác a regényben. Az olvasók így szerették meg, és ezen nem tud változtatni akármilyen színészi játék sem. Nincsenek rasszista gondolataim, távol álljon tőlem bármi ilyesmi megjegyzés, de ennyire megváltoztatni egy karaktert, hát jobban már nem is lehetett volna ezt elcseszni. Egyszerűen nem értem, hogy győzhette meg erről bárki is a szerzőt, aki nagyrészt a forgatókönyvet is jegyzi. A többi szereplő nagyjából megfelelt az elvárásaimnak, bár voltak más változtatások is, például Finch anyja egyáltalán nem szerepelt, és valójában egy helyett két lánytestvére is volt a regényben.
A film első perceiben máris csalódott lettem, mert az óratornyos jelenet helyett, ahová igazából egymástól függetlenül Violet és Finch is öngyilkossági szándékkal mászott fel, csupán egy "mentsük meg Violetet" jelenetet kaptam, aki le akart ugrani arról a hídról, ahol a nővérével a balesetük történt. A véletlenül arra kocogó Finch megszólítja és a beszélgetésük során megmenti az ugrástól.
Ez az alapvető eltérés rányomta a bélyegét az egész filmre. Nekem a regényben kb 70% Finch bipoláris betegsége állt 30% Violet veszteségfeldolgozásával szemben.  Fichet éreztem sokkal inkább főszereplőnek, ő volt a motorja a történéseknek, ő agyának kattogása vitte előre a sztorit. A filmben Elle Fanning a sztár, és úgy éreztem, a forgatókönyvet is az ő karakterére igazították, ő állt a középpontban, a könyvbeli százalékok itt fordítva működtek.
Azért másodszorra, harmadszorra megnézve a filmet már felfigyeltem sok-sok apró részletre, amin először átsiklottam, és kezdtem megnyugodni. Belekerült megannyi részlet a könyvből, de sajnálom, hogy ezeket csak a könyv alapos ismerői értenek és vesznek észre egyáltalán. Szerencsére ott volt Finch dala, a Virginia Wolf idézetek, és rengeteg gondolat, ami  miatt imádtam a könyvet.
Finch szobája viszont tökéletesre sikerült, imádtam, amikor megláttam a Post-it cetliket a falakon, vagy épp a gardróbba való beköltözést is jól visszaadták.
Indiana különleges helyei, mint iskolai feladat, már a könyvben is remek ötletnek találtam, és ez működött a filmben is, ez nyújtotta a hátteret a két karakternek, hogy megismerhessék egymást, és kialakuljon az a kapcsolat, ami visszahozza a való életbe Violetet. Tetszettek ezek a helyek, jól megvalósították a filmes változatot, de a színészek reakciói időnként spontánnak tűntek, nem emlékeztem ilyesmire a könyvből, a sok bohóckodásra meg ugrálásra, nem volt ilyen vidám.
Én nagyon vártam a filmben, hogy Finch zavart időszakaiba belepillanthassak, de ez csak visszafogottan jelent meg. Ez nagyon hiányzott, mert nem tűnt olyan súlyosnak az állapota, mint valójában, nem is lett megnevezve a betegsége. Inkább tűnt egy indulatkezelés problémás fiatalnak, aki maximum bútorokat tör és a társai könnyen bepöccentik. Nem jöttek elő az eltűnései, az iskolai hiányzásai, a rengeteg agyalása. Az egyetlen jelenet, ami utalt az öngyilkosságra való hajlamra, a kád vízben való elmerülés, de az sem volt annyira negatív, mint kellett volna. Az, hogy ez a fiú rengeteget gondol a halálra,  nem igazán jelent meg. Érintőleges volt az apjával való kapcsolatának  megjelenítése is, csak egy beszélgetés során merül fel amit a nővérével folytat, pedig ez volt a lelki teher alapja, amit a gyerekkorából cipelt magával.  Sokkal inkább szólt az egész film Violet visszatéréséről az életbe, és a veszteségfeldolgozásról. Violetnél szinte teljesen kihagyták az írói ambícióit. Alig jelent ez meg, pedig a könyvben hangsúlyos, olyannyira, hogy a szerző még létre is hozta a www.eleanorandviolet.com oldalt a valóságban is.
A romantikus szál nekem nem jött be a filmen, egyáltalán nem éreztem a kémiát, főleg Finch részéről nem. Közelébe sem ért a könyv romantikájának, ezt nagyon sajnálom.
A könyv és a film végkimenetele nem tér el, és ez úgy tudom a szerző kifejezett kérése és elvárása volt. Ezt én sem vártam másként, azonban azt hittem, hasonlóan megráz lelkileg, mint a könyv. De mivel az egész film Violetre van kihegyezve, Finch töredékében sem került annyira közel hozzám, mint a könyvben. 
Összességében az ordító eltéréseket félretéve mindenképpen ajánlom a filmet megnézésre, mert sokat visszaad a történetből, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire több van a könyvben, és előbb mindenképp azt kell elolvasni, és utána meg lehet nézni a filmet. Egyébként a Netflixen most a második legnézettebb film a mai napon és úgy tudom hasonlóan népszerű más régiókban is.
A film végén, ahogy a könyv végén is hangsúlyozzák a segítségkérés jelentőségét. Ha hasonló gondjaid vannak, kérj segítséget! Ha a környezetedben látsz láthatóan nagy lelki gondokkal küzdő embert, segíts neki. Sokszor egy hosszabb beszélgetés is nagyon sokat segíthet! Figyeljünk oda egymásra!




Nyereményjáték:

Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén, minden állomáson kaptok egy mondatot a filmmel illetve a könyvvel kapcsolatban, el kell döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be az “igaz” vagy “hamis” szót.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Feladvány:  Elle Fanning a film főszerepe mellett az egyik producer is.

a Rafflecopter giveaway


Állomások:

03.01 Fanni’s Library
03.03 Sorok között
03.05 Utószó
03.07 Könyv és más
03.09 Kelly és Lupi olvas
03.11 Hagyjatok! Olvasok!
03.13 Csak olvass!
03.15 Readinspo


2020. március 7., szombat

Cassandra Clare: Éjsötét Királynő (Gonosz fortélyok #3)

Karácsonyra megjelent a Könyvmolyképző Kiadónál Cassandra Clare  Gonosz fortélyok trilógiájának várva várt lezáró kötete, az Éjsötét Királynő, amiből többek között az is kiderült, hogy lehet-e Emmának és Juliannek közös jövője.
A könyvről a Blogturné Klub három bloggere mesél, a turné végén egy példányt ki is sorsolunk a kötetből a játékunk helyes megfejtői között.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. december
848 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,37
Besorolás: ya, urban fantasy

A ​sötét titkok és a tiltott szerelem már az árnyvadászok létezését fenyegetik!

Ártatlanok vére folyt a Tanács termének lépcsőjén az árnyvadászok otthonában. Livia Blackthorn tragikus halála után a Klávéban a polgárháború réme kísért. A Blackthorn család néhány tagja Los Angelesbe menekül, ahol a boszorkánymesterek között pusztító kór forrását keresik.

Eközben Julian és Emma azon igyekeznek, hogy túltegyék magukat tiltott szerelmükön, és veszélyes küldetésre indulnak Tündérföldére A holtak fekete könyvéért. Végül olyan titkokra bukkannak a tündérek között, melyek akár végleg szétszakíthatják az árnyvilágot, és utat nyithatnak egy kilátástalan, sötét jövő felé. Emma és Julian az idővel versenyt futva igyekszik megmenteni az árnyvadászokat, mielőtt a parabataiok átkának rettenetes ereje végez velük és a szeretteikkel.

Lehet, hogy a kárhozat az igaz szerelem ára?

Megmondom őszintén, baromira nehezemre esett megvárni a Gonosz fortélyok sorozattal azt a pontot, amikor engedélyeztem magamnak az olvasását. Nem akartam évekig elhúzni, és inkább szívem minden akarata ellenére félretettem. 2016 decembere óta vártam és vártam, míg tavaly nyár végén a saját kis Readathon kihívásom alatt kényelmesen el tudtam olvasni az addig megjelent két részt. Imádtam, hogy nem kellett a kettő között várakoznom, és alaposan elmerülhettem újfent az árnyvadászok világában. Tudtam, hogy a harmadik részre már nem éveket, csupán négy hónapot kell várnom és ez felettébb megnyugtatott. Az év végi blogturnés torlódás miatt ugyan csak most, februárban vehettem a kezembe az Éjsötét Királynőt, de annál  boldogabban olvastam ezt a szerény 848 oldalt. VÉGRE!

Az oldalszám is mutatja, mennyire monumentálisra sikeredett a befejező rész, számos karakter szemszögéből íródott, változatos helyszíneken és többféle cselekményszállal. Úgy éreztem, ez volt a legösszetettebb regény abból a tízegynéhányból, amit Cassietől olvastam. Pár kritikát nézegettem már  és néhányan felróják a szerzőnek a túlzásokat, a bonyolult történetszövéstől a túl sok nézőpontig és a fura szerelmi kapcsolatokig. Nekem ezekkel semmi bajom nem volt, örültem  minden egyes sornak, és megint csak azt szűrtem le, amit minden könyvénél: ez a világ az, amiben jól érzem magam, élvezem az eseményeket és kissé túlzottan is ragaszkodom a karakterekhez,  mert lélekben én is árnyvadász vagyok, és jó ennek a nagy családnak a részese lenni.

Spoilereket tartalmaz a bejegyzés. Egy sorozat befejező résznél képtelen vagyok ezt kiküszöbölni és csak a saját érzéseimről írni.
Diana  -  Kit  -  Ty  -  Mark  -  Julian  -  Emma  -  Cristina  -  Kieran  -  Diego  -  Dru  -  Jaime
 
A történet első fejezetei nagyon szomorúak voltak, Livvy (és Robert) miatti gyász,  a temetés egytől egyig mindenkit megviselt, Ty volt a legrosszabb állapotban, hiszen ő a lelke másik felét vesztette el, az ikertestvérét. Az ő személyisége egyébként is különleges, most viszont egészen magába fordult, és azonnal érezni lehetett, hogy ő nem tudja ezen túltenni magát semmilyen szinten. Megszerettem már korábban a karakterét és eléggé nyilvánvaló volt, hogy neki semmit sem jelentenek az ilyenkor szokásos vigasztaló szavak, hogy majd idővel jobb lesz. Óriási szerencse, hogy Kit is a családdal van az intézetben, így Ty nincs teljesen egyedül, bár az őrült terveit egyedül is képes lenne véghez vinni. Így azonban Kit mellette áll és részben támogatja, bár minden józan észnek ellentmond, amire készülnek, sötét mágiával visszahozni Livvyt az életbe. Amikor kézbe vettem a könyvet, persze hogy  végignéztem az illusztrációkat, és aki tényleg nem akar spoilerbe futni, az ne tegye, mert ez is szerepel a képeken. Ezen ötlet megvalósítása az egyik cselekményszál, végighalad az egész történeten, ugyanis elég sok feltétel és akadály nehezíti, hiába segít nekik Shade, akiről a végén kiderül, hogy valójában ki és mi is a szerepe, szóval a vége felé derül ki, hogy mire is jutnak, és hogy emiatt a barátságuk is pengeélen táncol. Kit ugyanis nagyon jól látja, hogy Ty a világ felé fordulva összeszedettnek tűnik, azonban ha más nem figyeli, nyilvánvalóan szét van esve.
Livvyvel kapcsolatban pedig megszállott, pedig ott volt a szeme előtt Annabel és Malcolm példája. Az olvasó végig tudja, hogy ennek nem lehet jó vége, mint ahogy szegény Kit is tudja. Mekkora meglepetés volt nekem ez a srác! Sajnáltam ugyan a végén, de akkor már tudtam, hogy CC következő sorozatában benne lesz Ty és Kit is, szóval egész másképp tekintettem rá. Végig szurkoltam, hogy találja meg a helyét ebben a családban, végre érezze át, milyen, ha testvérekkel van körülvéve. Őrület, milyen titkok derültek ki róla.
Mindeközben más cselekményszálak is folytatódnak, az egyik és nálam a legfontosabb, Emma és Julian szerelmének problémája. Én imádom a tiltott szerelmeket, de ez a valaha olvasott egyik legfájdalmasabb love story, mert ötvöződik a parabatai kapcsolattal, és erre nincs épeszű megoldás. Nem tudják nem szeretni egymást, és nem tudják megszüntetni a parabatai kötésüket sem. A szívem 848 oldalon keresztül értük aggódott felpörgött dobogással, annyira át tudtam érezni a fájdalmukat és a szerelmüket. Több életre való mély érzelem áradt ebből a párosból és én Julian gondolatait éreztem közelebb magamhoz. Sokan mondják, mekkora butaság volt Magnus segítségével kiiktatni az érzelmeit átmenetileg, de én megértettem, egyszerűen abban a helyzetben nem volt más lehetősége, meg kellett tennie, hogy végig tudja csinálni a küldetést. Meg kellett tennie, hogy megtapasztalja, ez még rosszabb, így nem tud létezni. De végig hitt benne, hogy lesz számukra megoldás. Julian annyira más karakter, mint Jace és Will, akikért korábban rajongtam (persze most is) teljesen más az érzelmi világa, oké, a körülmények is mások, óriási felelősség van a vállán, és végül mindannyian elismerték, mennyire jó stratéga, jól átlátja a lehetőségeket. Emma meg a végtelenségig badass harcos, könyörtelen és megbocsátó is tud lenni. 
Megint egy fő cselekményszál a küldetésük Tündérföldére, ahol tovább bonyolódnak a dolgok, a Holtak fekete könyvét akarja és Annabel megölését parancsolja a frissen kinevezett új inkvizítor. Persze tudják, hogy nem bízhatnak benne, ez elég hamar ki is derül. Más szálak is ide vezetnek, Kieran, Mark és Cristina is feltűnik és együtt próbálnak helytállni, sőt Clary és Jace is itt teljesítik a saját küldetésüket. Innen a történet eléggé felpörög, és sorra követik egymást az események, végül a trónterembeli harc után nincs más választásuk, át kell lépniük egy portálon,  ahonnan félő, hogy nincs vissza út. Thule egy alternatív világ a sajátjuk mellett, ahol máshogy történtek a dolgok a háború óta, és itt Sebastian Morgenstern él és virul. Ezen a ponton volt azért némi szemöldökrángatásom, mert ő egy lezárt dolog, és nem kedveltem az ötletet, hogy őt bármilyen módon be kéne vonni a történetbe, de ez nyilván a szerző döntése. Félelmetes volt olvasni erről a világról, annyi szörnyűség közepette volt azért jó dolog is, itt Livia él, ráadásul az ellenállás vezetője. Ebben a világban nem működött a mágia, így Julian érzelmei visszatértek, és ez annyi gyönyörű és romantikus pillanatot eredményezett, imádtam ezeket olvasni. A sok elfojtás és hidegség után itt  megtapasztalták, milyen lenne a parabatai rúna nélküli életük. Emma és Julian végül vissza tudnak jutni a saját világukba, magukkal viszik a Végzet Kardját is, amire a legnagyobb szükségük van. A Cohors összeesküvést sző és át akarják venni a teljes hatalmat, megbuktatva a konzult is.
Nem lehet pár szóban leírni a végső összetűzést, mert ahogy az várható volt, békés úton nem tudták a Cohorst megállítani, így egymásra támadtak a felek. Izgalmas, szívszorító volt ez a küzdelem, amiből mindenki kivette a részét. Varázslatos megoldást talált ki a szerző a csata részleteire és egyben a végkimenetelére is. Emma és Jules átváltozása mindent vitt, bár a szívem egy pár percig azt hittem megáll, de aztán feloldódott a feszültség, és ebben még a legkisebb Blackthorn is szerepet kapott. A politikai intrikák egyébként félelmetesen hasonlítottak a való élet bizonyos részleteire és itt nem csak az amerikai politikára gondolok, de úgy látszik némely dolgok, a megfélemlítés, zsarolás, félrevezetés, propaganda-hadjárat a világon mindenhol egyformán zajlik.

Azt szeretem a szerzőben, hogy a lehető legbátrabban ír a különféle szerelmekről. Eddig is szerepeltek a regényeiben LMBTQ kapcsolatok, ugyanolyan mély érzelmekkel, mint a hetero pároknál és ez teljesen természetes és rendben való, bár nálunk is ilyen egyértelmű lenne a love is love mindenkinek. Magnus és Alec kapcsolata méltó koronát kapott és örültem, hogy Helenék is többet szerepeltek, sok gyengéd pillanattal. Végre ebben a részben többet megtudhattam Diana átalakulásáról is, aki transznemű, ez azért még elég ritka a könyvekben, de imádtam, ahogy Gwynnel egymásra találtak. Nem lövöm le a Queer szereplő személyét, elég annyi, hogy még találkozunk vele.
De a koronát a szerelmi kapcsolatokra a Kieran-Mark-Cristina  hármas tette fel, ami elég szokatlan, és ők is nagyon megszenvedtek az érzelmeikkel, mire ki tudták mondani és fel tudták vállalni egymás és mindenki előtt, hogy igenis valóságos ez a szerelmi kapcsolat, amiben mindhárom fél viszontszereti egymást, féltékenység nélkül. Mind a hárman annyira megérdemelték a boldogságot, és alig várom, hogy a következő történetekben felbukkanjanak és szó legyen róluk, hogyan működik az édeshármas. Tudom, ez sokaknál kiverte a biztosítékot, de én személy szerint imádom ezt az elfogadó árnyvadász világot. Csakis a szeretet számít.

Annyi mindent ad az olvasóknak ez a regény és ez a sorozat. Mindig is a szívem csücske a parabataiság mellett a  testvéri kapcsolat és a Blackthornok ebben ugyancsak bővelkednek. A veszteségfeldolgozás lelkileg megterhelő, de annyi gondoskodó, gyengéd, védelmező pillanat egyensúlyozza ezt, hogy a végén csak mosolyogtam és mosolyogtam. Julian ebben a részben kevésbé tudott apja lenni a kisebbeknek, de végre Helen és Aline ott voltak helyette és érdekes volt látni, mennyire másképp állnak hozzá a beilleszkedéshez és a szülői feladatokhoz. Nem minden nehézség nélkül, és annyira jó látni, ahogy eggyé válik a család, mert mindenki segíti egymást.
Képtelenség felsorolni a rengeteg mellékszereplő méltatását, egyszerűen nem volt olyan, akit elmarasztalnék. Természetesen voltak negatív karakterek, akiket kellően lehet utálni, de ők is tették a dolgukat. Zara volt a kedvencem közülük, képes lettem volna beugrani a könyvbe, hogy kinyírhassam. Nem tehetek róla, ezt hozta ki belőlem az egész összeesküvés.

Nem lehet tovább dagasztani a bejegyzést, bár órákig tudnék még beszélni róla, szóval nincs más vágyam, mint előretekerni az időt a The Wicked Powers megjelenéséig, hogy újra találkozhassak ezzel a társasággal, vagy legalábbis egy részével. Nem tudom eléggé megköszönni Cassandra Clarenek az Árnyvadász Univerzumot, amiből nekem sosem elég. ha életem végéig csak ezeket a könyveket olvashatnám, akkor is elégedett lennék.
Képek: Alice Duke, fandom

Borító: Eszméletlenül gyönyörű.

Kedvenc karakter: Julian

Szárnyalás: Livia levele Tynak. "Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek."

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A gyászfeldolgozás lelkileg nehezen viselhető,  de a szeretet  csilliárdnyi formája nagyszerűen ellensúlyozza.

Értékelés: 




Nyereményjáték:

Mennyire ismered a Gonosz fortélyok sorozatot? Ebből a nyereményjátékból kiderül!
A feladatod, hogy rájöjj, az adott idézet melyik szereplő szájából hangzott el, tehát a karakter nevét írd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Feladvány:  "Néha a legkönyörtelenebb szív mondja ki a legnagyobb igazságot."

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

03.05. - Sorok Között értékelés
03.07. - Kelly & Lupi olvas értékelés
03.09. - Sorok Között extra állomás
03.11. - Deszy könyvajánlója értékelés
03.13. - Sorok Között extra állomás

Rendszeres olvasók