Colleen Hoover: Finding Perfect - Megvan a tökéletes (Hopeless #2,6)

A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, a Finding Perfect - Megvan a tökéletes, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben. Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. 

80 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Goodreads: 4,17

Besorolás: novella, romantikus, realista

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

Milyen érzések árasztják el az ember lányát, ha a kedvenc írónője a korábban külön-külön is kedvencként olvasott, egymástól független történetét egy novellával megkoronázza? Természetesen hatalmas lelkesedéssel fogtam a kezembe és habzsoltam be ezt a nyolcvan oldalt pillanatok alatt. Pedig nem egyszerű a téma, és itt a blogon megengedek magamnak némi spoilert, hiszen nem lehet erről a novelláról anélkül egy szót se szólni, hogy ne mondjuk ki, konkrétan miről van szó.

Daniel mesélte el annak idején a Finding Cinderellában (Lupi értékelése), hogyan találtak egymásra Six-el, és milyen titkok övezték a kapcsolatukat. Hiába telt el némi idő, Six rendkívül boldogtalan, szomorú, és ezen Daniel mindenképpen szeretne segíteni. A lánynak egyszerűen tudnia kell, hogy az örökbe adott gyerekük jó helyre került, csakis ezen agyal, és nem hagyja nyugodni, amíg meg nem tud valamit. Csakhogy az örökbefogadás teljesen névtelen volt, ráadásul külföldön, Olaszországban történt, nagyon nehéz lenne bármit is kideríteni a részletekről. Ez egy lehetetlen vállalkozás. Mégis, Daniel elindul egy apró nyomon, és mégiscsak sikerül találnia egy lehetőséget. Már a kisregény címéből is adódik a megoldás, nem nehéz fülszöveg nélkül is kikövetkeztetni, hogy ki is az örökbefogadó pár. Természetesen én sem lepődtem meg, örültem ennek, és szépen előkerültek a papír zsebkendők is, mert ezt az érzelemcunamit nem lehet másképp túlélni, mint egy jó adag pityergéssel. 

Mindkét félnek nagy megpróbáltatás, egyben nagy megkönnyebbülés is volt ez a nagy találkozás. Saját döntésük volt, kényszer nélkül, és a lehető legjobb módon történt meg. Az olvasók, akik szerették ezeket a párokat külön külön is, természetesen örülnek egy ilyen ráadás kötetnek, hiszen jó találkozni a kedvencekkel, belelátni a jövőjükbe, mi is történik velük a továbbiakban. Mégis kétélű ez a dolog, nem mindenki fog ezzel egyet érteni. Danielék részéről mindenképp ráfért a történetükre egy pozitív tovább gondolás, de ugyanezt nem éreztem az AYP-nél. (Minden tökéletesed) Graham és Quinn történetének számomra teljesen jó befejezése volt, ami nem volt végérvényesen lezárva, de valamiféle megnyugvást adott, a szereplők és az olvasók felé is. Quinn elfogadta, hogy nem lehet a hagyományos módon anya, ezzel együtt újra boldog tudott lenni Grahammel és a kutyusukkal, Olaszország is jó változásokat hozott az életükbe. Nem gondoltam volna, hogy kis idő elteltével máris gyökeresen megváltozik az életük. Minden bizonnyal szabályos/legális volt az ügymenet, ezt nem kétlem. Abban viszont lehetett hiba, hogy Six nem volt kellően felkészülve erre, vagyis hát biztosan nem volt, úgy tűnt elég gyorsan történtek a dolgok. Egy folyamaton kellett volna az események után átmennie, pszichikai háttérrel megtámogatva. Bár Six reakcióit ismerve, igazából az írónő által szövött cselekmény lett az ideális továbblépés, a személyes meggyőződés után lelte meg a lelki békéjét ez a lány.
Összességében azt mondhatom, örülök, hogy kaptam egy aprócska bepillantást ennek a két párnak a további életébe, és sajnáltam, hogy ilyen nyúlfarknyi az egész. Arra mindenképp ösztönöz, hogy újraolvassam a Hopeless sorozatot, hiszen Sky és Holder is feltűnnek itt néhány pillanatra, és természetesen belém hasított, mennyire imádtam a történetüket, és mennyire hiányoznak. Szóval, a rajongóknak kötelező ez a szösszenet, nagyon szerethető kis kiegészítés.   

(Zárójeles megjegyzés: Hol a kutyus?)

Kép: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Quinn.

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Párszor elő kellett venni a papír zsebkendőket.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.
Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:  

 

"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva.
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt.
– Mit hogy csinálok? – kérdezem.
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé?
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi.
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

09.24. - Sorok Között
09.26. - Kelly & Lupi olvas
09.28. - Sorok Között exra állomás
09.30. - Csak Olvass! extra állomás
10.02. - Csak olvass!

Andrew Ridgeley: Wham! George és én

Könyvmolyképző Kiadó 2021

296 oldal

Fordította: Sereg Judit

Goodreads: 4,02

Besorolás: memoár, zene, sztárvilág

ÉLET EGY POPTORNÁDÓBAN!
Most először mesél Andrew Ridgeley élethosszig tartó barátságáról George Michaellel, a Wham! történetéről és a zenekar megalakulásáról, mely átalakította a zenei világot a ’80-as évek elején.
Amikor Andrew az iskolában a szárnyai alá vette a félénk új fiút, George Michaelt, rátalált a lelki társára. A könyvben elárulja, hogyan élték meg az utat a siker szédítő hullámvasútján, mellyel átszelték az egész világot, miközben örök érvényű lemezeket csináltak. És mesél arról is, hogyan tudta túlélni a barátságuk és ők maguk a szupersztárságot. A szeretet, a zene, a Last Christmas és a tobzódó 1980-as évek emlékei – szemléletes és nagyon személyes krónikája annak, milyen is egy poptornádóban élni.
SENKI MÁS NEM MESÉLHETI EL A TÖRTÉNETÜKET – MERT SENKI MÁS NEM VOLT A RÉSZESE.

Megjelenéskor megvettem már ezt a könyvet, de csak most került rá sor, miután megnéztem a Netflixes Wham! dokumentumfilmet is. Kíváncsi voltam, mennyivel ad többet a könyv, mert a téma egy és ugyanaz, a Wham! popduó története, ami két tehetséges srác barátságán alapult. Már az elején le kell szögeznem,  hogy én valóban végigéltem ezt az időszakot, az alakulásukkor voltam 14 éves, 82-ben kezdtem a középiskolát. Abban az időben bővelkedtünk a bulikban, akár házibuliról, akár iskolai diszkóról legyen szó, később sokat jártunk a Pecsa-ba, vagy a brutálisan menő Fortuna diszkóba, hogy a kedvenceket említsem. Természetesen sokat táncoltunk és ezeket az éveimet végigkísérte a Wham! fergeteges zenéje. Mivel a könyv témája a Wham!, ezért ebben a bejegyzésben nem térek ki külön George Michael zenéjére, ami nálam az első pillanattól szerelem. Rajongtam a tehetségéért, és ez kitart a mai napig is, ha meghallom bármelyik dalát, jön a libabőr és az imádat.

Andrew Ridgeley nagyot nőtt a szememben a könyv olvasása során. Természetesen zeneileg tehetségesnek tartottam, megérdemelten jutott ő is a csúcsra, de őszintén szólva nem feltételeztem, hogy ennyire összeszedetten, minden részletre kiterjedő, olvasmányos visszaemlékezést ír a kezdetektől egészen a búcsúkoncertig. A kezdetekre úgy gondoljatok, hogy még a két család származásáról is ad információt, a saját egyiptomi eredetéről és Jeórjosz  Panajótu (azaz George Michael) ciprusi görög felmenőiig. Az első iskolai találkozás sorsdöntő volt az életükben, Andy felkarolta az új fiút, és a zene szeretete pillanatok alatt összekötötte őket, megalapozta a barátságukat. A zenélést nem nézte jó szemmel egyik család sem, gyakorlatilag ultimátumot kaptak, ha nem szereznek záros időn belül lemezszerződést, "normális" munkát kell vállalniuk. Azt sokan nem tudják, hogy először zenekar formációt képzeltek el, ami meg is alakult a The Executive néven. Bár jól zenélt a csapat, állandó tagproblémák miatt jobbnak látták, ha ketten újult erővel, Wham! néven próbálnak berobbanni a sztárok közé. A demó elkészült, rajta például a Club Tropicana-val és házalni kezdtek vele, aztán semmi válasz. Csalódás és várakozás. És végül mégis, 1982 februárjában beindult a gépezet, Mark Dean tehetségkutató látott bennük fantáziát.  Elindultak a siker útján, ami négy év diadalmenetet és világsztárságot eredményezett.

Meglepett, hogy Andy milyen pontosan emlékszik az eseményekre, teljes képet tudott adni a történetükről, kronológiai sorrendben minden fontos eseményt elmesél a könyvben, jó sok belsős sztorit hozzáadva. Sok szó esik az iskolákról, a családról, a csajozásról, később a zenésztársakról, fellépésekről, de még az öltözködésről is. Végigolvasva a fejezeteket, igazán közel éreztem magam hozzájuk, közben hallgattam a megemlített ikonikus zeneszámokat is, a kettő együtt fantasztikus élmény. Amikor a Netflixes dokufilmet néztem, el sem tudom mondani, milyen mélyen érintett, libabőr voltam végig, mondjuk nem ritka ez nálam, minden egyes koncert többnyire kiváltja ezt, legutóbb pl. a DM. De nem akarok elkalandozni....

Andy kihangsúlyozza, hogy a Wham! pályafutását eleve így tervezték, csúcsra vinni magukat és a csúcson abbahagyni. Ebben a négy évben elértek mindent, amit csak lehetett, legyen szó lemezeladási rekordokról vagy épp  teltházas koncertkörutakról, például Kínában elsőként léptek fel, mint nyugati zenekar. Az emberek a világon mindenhol imádták a dalaikat, a slágerlistákat leuralták, zseniális  videóklipjeikkel a zenecsatornákon taroltak. Andy végül is azt mondja, megértette George választását, hogy szólóban akarta folytatni a karrierjét. Elismeri, hogy zeneszerzésben tehetségesebb, és nincs benne tüske a lezárás miatt, ezt így tervezték.  Ami azt illeti, a lezárás nagyot szólt, megtöltötték a Wembley-t, 72 ezer szerencsés ember tombolt 1986. június 28-án az utolsó koncerten.

Mára már tudjuk, hogy ugyan a Wham! itt véget ért, George Michael munkássága még sok éven át folytatódott, és felejthetetlen zenékkel ajándékozta meg a rajongóit. Andy is kiadott még egy szólóalbumot, egy-két sikeresebb nótával, aztán végleg letette a gitárt.

Nagyon örültem, hogy a kiadványban rengeteg kép kapott helyet, személyes családi, privát képektől a koncertezős, vagy épp a hivatalos fotózásos képekig, újságos megjelenések, plakátok sem hiányoznak a gyűjteményből. Egyébként Andy anyukája tette el a dokumentumok nagy részét, volt miből válogatni.

Számomra nagy élmény volt elolvasni ezt a könyvet, bár nagy szenzációt nem tartogatott, végig érdekes volt, tele sztorizgatással, ami közel hozta hozzám a két zenészt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy ez a pénzről szólna, arra élete végéig ott vannak a jogdíjak. Andy egyszerűen emléket akart állítani a barátságuknak, az együttesüknek. Az igazi sikerüket bizonyítja, hogy a mai napig örökzöldek a slágereik, és évtizedek múltán is, a legújabb generáció is élvezi és fogyasztja a zenéjüket. Nem kell messzire menni, a jobb oldali kép frissen készült. A 21 éves lányom lemezjátszója, rajta a saját Wham! dupla lemezével, mert ez ALAP. 

Befejezésképp két szó: Last Christmas. Lassan közeledik a karácsony, és a rádiók, bevásárlóközpontok ontani fogják ezt a dalt, amit amúgy imádok, mert ezernyi emléket ébreszt, csodálatos zene, és persze szenteste ez a zene megy gyertyagyújtáskor, minden egyes évben. Most, hogy olvastam a könyvet, már tudom a körítést is hozzá, a videóklip történetével együtt. Kedvenc részem a klipben ez az ikonikus George Michael pillantás.... Nagyon-nagyon sokszor meg fogom nézni és hallgatni, közben George-ra gondolok, akinek szolgál némi elégtételt a mennyekben, hogy ez a dal 2021-ben mégis első tudott lenni a UK single toplistán 36 évvel a megjelenése után.

Képek: Pinterest, saját, és videóklip részlet

Borító: Eredeti, de nekem a másik eredeti jobban tetszik, ez túl gyászos.

 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Blogturné Klub 10. születésnap

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

 

Minden állomáson lesz egy kérdés, amit a csapat tagjai tesznek fel egymásnak, én Veronika kérdését kaptam (Veronika's Reader Feeder) : Honnan jött a Blogturné Klub ötlete? Pont ezt akartam elmesélni először! 

Nálunk veszi kezdetét a Blogturné Klub születésnapi blogturnéja és ez nem véletlen. Ugyanis 2013 nyarán egy régóta dédelgetett álmomat szerettem volna megvalósítani, egy olyan blogger szövetséget létrehozni, amelynek tagjai blogturnékat szerveznek leginkább friss megjelenésű könyveknek. Az ötletet a külföldi könyves blogokon akkoriban nagyon népszerű "Blog Tour" formula ihlette, ezek egy-egy új megjelenés kapcsán jöttek létre a szerző vagy a kiadó szervezésében. Itt egy példa, a kép a bejegyzésre vezet, kb így nézett ki tíz évvel ezelőtt egy külföldi blogturnés bejegyzés.

Honnan vettem ehhez a bátorságot? Akkoriban óriási népszerűsége volt a könyves blogoknak, boldog, boldogtalan megpróbálkozott vele, és bizony akadt jó néhány megszállott, aki nem adta fel néhány hét után. Én azokat figyeltem leginkább, akik hozzám hasonlóan főleg young adult, new adult, romantikus könyveket olvastak. Nem mondhatom, hogy óriási blogger tapasztalatom lett volna már ekkor, hiszen alig két éve indult a saját blogom, de ezzel együtt is elérkezettnek láttam az időt, ennek a dolognak lenne közönsége magyar viszonylatban is, ezt mi is meg tudjuk csinálni. A másik oka a bátorságomnak a személyes ismeretség, hiszen két kiadóval is remek kapcsolatban álltam, mint blogger. A Könyvmolyképzőnek volt 2011-től egy zárt fb csoportja, ahol bloggerek, fordítók, szerkesztők voltak tagok és együtt ötleteltünk, eszmét cseréltünk a könyvek kapcsán. Remek évek voltak ezek, a könyves eseményeken például találkoztunk is a kiadóvezetővel, aki meghallgatta és sokszor meg is valósította az ötleteinket. Már többször megírtam, és most sem bírom ki, Jennifer L. Armentrout általunk került a kiadó fókuszába, Dave olvasta és adta kölcsön nekem az Obsidiant, amit 2012-ban ajánlottunk Katona Ildikónak. Milyen szerencse nem? 

A másik reménységem a Maxim Kiadó volt, ahol szintén bedolgoztam magam pár jó ötlettel, amire büszke lehetek. Annyit mondok Beautiful Disaster.... Arra gondoltam, ha sikerül ezzel a két kiadóval a jó kapcsolat, akkor sínen vagyunk, erre már lehet alapozni. Összeírtam  azokat a blogokat, akik várhatóan pozitívan reagálnának a megkeresésemre, és a Molyon írtam a blogok gazdáinak egy körlevelet pontosan 2013. augusztus 7-én.  Csupán ketten voltak, akik nem válaszoltak, a többiek viszont hatalmas lelkesedéssel csatlakoztak, hamarosan át is költöztünk a fb zárt csoportunkba, mely azóta is a bázisunk. A turnézás magyar verzióját kissé átalakítottuk, saját rendszert állítottunk fel, szabályokat alkottunk, amit minden tagunknak azóta is be kell tartani. Az alapvető elem nálunk a bizalom, ugyanis óriási felelősséget jelent megjelenés előtti sajtópéldányokat olvasni. Visszatérve az induláshoz, sikeresen megállapodtunk a kiadókkal, és elindultak az első turnék,  a Throne of Glass - Üvegtrón, Gyilkos kegyelem, Hounded, Elakadó lélegzet, stb., minden szerénység nélkül mondhatom, nagy sikerünk lett.  Az első turné, ami nem a két fő kiadónk könyvével indítottunk, az a Forever My Girl - Örökké a csajom volt, még az Ulpius-ház kiadóval, ne kérdezzétek ez hogy jött össze. Azt mondhatom, innentől alig győztük, bizalmat kaptunk további kisebb nagyobb kiadóktól is, a szeptember 7-én elindult első könyv után év végéig még további negyven könyvvel turnéztunk. Az eltelt tíz évben ez a szám 2200 fölé emelkedett. Ez számomra azt jelenti, hogy érdemes volt elkezdeni, talán sikerült hozzájárulnunk az olvasás népszerűsítéséhez, ami a fő célunk a mai napig is. Ez a 2216 blogturné egy másik számot is generál, sajnos a pontos számot nem tudom, de ez több ezer nyertest jelent, hiszen az első években turnénként 3, később a válság miatt 1 nyereménykönyvet juttatunk el így az olvasókhoz a kiadók felajánlásában. 

Mindez nem jött volna létre, ha nem éppen azokat a bloggereket szólítom meg, akikkel kezdtük az elején. Nem akarok neveket kiemelni, mert mindenki más miatt lenne kiemelhető, és nem akarok senkit kihagyni sem. Ezúton is mindent köszönök NEKIK! Hónapokig együtt töltöttük minden szabad időnket a chat-en, ötleteltünk, szervezkedtünk, alkottunk, segítettük egymást, és megvalósítottuk az elképzeléseinket. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, de megoldottunk mindent, a hibákon javítottunk. Az biztos, hogy rengeteget szórakoztunk is, saját mémeket gyártottunk, a csoportban mindig ment a humorizálás, volt min vidámkodni. Pedig az első időkben kaptunk ám kritikát, ítélkeztek felettünk, olyanok is, akik nem is ismerték a folyamatot, csak azt látták az egészben, hogy a BTK kisajátítja a blogger "piacot". Volt ebben irigység bőven, meg szavak kiforgatása, balhégenerálás, aztán szépen lecsendesedett minden, az idő minket igazolt. Mai napig vidáman működnek könyves bloggerek, akik kortársaink voltak akkor, és nem akartak közénk kerülni, voltak akik eltűntek, ugyanakkor a mi tagjainkat is sodorta az élet, nyilván jöttek mentek bloggerek a BTK-n belül is, gyerekek születtek, egyetemre mentek, vagy egyszerűen más irányú lett az érdeklődés, és ott volt mindig az a fránya olvasási válság, ami kíméletlenül mindenkit utolért, szerencsére nem egyidőben. 

Időnként meg kell újulni a társaságnak, többször is hirdettünk felvételt, és számos alkalommal meghívással kerültek be új tagok. Néhány fontos követelménynek meg kell felelnie a tagjelöltnek, például megfelelő olvasottság, blogger tapasztalat, közösségi felületeken jártasság, és még sorolhatnám. Nem lennék meglepve, ha hamarosan új tagokkal bővülnénk, lassan időszerű lesz. 

Nem tudom, hogy erre büszke lehetek-e, de valódi konkurenciánk nem akadt, pedig egy versenyhelyzet csak előbbre vinné az olvasás népszerűsítésének  ügyét.

Mi a titka a csapatnak, hogyan maradtunk fenn ennyi éven át? A kérdésben ott a válasz: ez egy csapat, amely mögött csapatmunka áll. A közös feladatokat elosztjuk, amit azért nem egyenlő részben, inkább idő és lelkesedés arányában vállalnak a tagok.  A blogturnéknak pedig mindig van egy felelőse, a "kampányfőnök", aki végigvezeti a projektet a-tól z-ig. A szervezéstől a nyereménykönyv sorsolásáig sok a teendő, de a rutinosabb tagoknak már ez nem okoz gondot. A sikerességhez hozzá tartozik a kiadókkal való jó kapcsolat, ami általában tényleg remek, bejáratott rendszerű, ugyanakkor előfordulnak döccenések, például a marketingesek személyi változásainál. 

Nagyon köszönjük a sok szeretetet, amit Tőletek, olvasóktól kaptunk, reméljük, hogy sikerül még jó darabig segítenünk eldöntenetek a nagy kérdést: Mit olvassak legközelebb?

 

MI ÉS A BLOGTURNÉ KLUB

Mielőtt túl hosszúra nyúlna a Blogturné Klub regényének mesélése, áttérnék a saját blogunk és a BTK kapcsolatára. Nyilván alapítók vagyunk, ráadásul ketten csináljuk a blogot, így dupla lelkesedéssel vettünk részt a turnékban. Bárcsak vezettem volna több statisztikát, de sajnos nem tudok évenkénti vagy műfaji, esetleg kiadói bontást prezentálni. Egy óriási számot tudok mondani, ami 937, ennyi blogturnén vettünk részt eddig, ez kb 930 könyv (volt pár ünneppel kapcsolatos turné is), ami a 2216 összes könyvet nézve kb. 40%, ezt szinte pontosan fele-fele arányban lehetne megosztani közöttünk Lupival. A műfajt egyértelműen a young adult vezeti, de sok a new adult könyv, olvastunk jópár middle grade regényt, történelmi romantikust. Nagyon örülök, hogy Lupi az utóbbi években sokat újított a repertoárunkon, vannak már krimik, szépirodalmi regények is, emelkedett a magyar szerzők aránya, nálam meg néhány életrajzi könyv is befigyel újdonságként.

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnék egy-két könyvet kiemelni, aminek a legemlékezetesebb volt számomra a blogturnéja. Amire a legtöbbet készültünk, az Jus Accardo: Touch - Érintés regénye volt, amit Lupival a gyerekünknek tekintettük, hogy megjelenhetett. (szintén személyes ajánlás volt a kiadónak) Volt ott hatalmas rajongói ajándékcsomag a turné kapcsán, könyvjelző, poszter, kulcstartó, hűtőmágnes, minden de minden. 10 blog vett részt benne, imádtuk azt a könyvet és a címlapon szereplő srácot. LOL

Gondolatban elkezdtem sorolni a rám nagy hatással bíró könyveket ezekből az évekből, de talán a BTK nélkül is megtaláltam volna A hazudósokat vagy a Veled minden hely ragyogót. Igazából a társaimnak lehetek hálás, köszönöm a barátságukat, a megszállottságukat, a kitartásukat, nagyon szeretek ebben a csapatban "dolgozni". Egy kulisszatitok: én kifejezetten szeretem, ha én vagyok a felelőse a turnénak, amiben részt veszek. Szeretem elkészíteni a "körítést", összehangolni a bloggereket. A játék talán az egyedüli mumus, nincs mindig megfelelő ötletem, de a csapat mindig kisegít. Lupin kívül Lillát említeném meg a Dreamworld blogról, ragyogó ötleteket prezentál, és Andi műszaki segítségeit sem felejtem soha a Függővég blogról, főleg az elején.

Azon is elgondolkodtam, olvasnék-e ennyit a mai napig, ha nem lenne a BTK. Valószínűleg ennyit nem, de mivel folyamatosan értesülök az új könyvekről, nem tudom kikerülni, hogy ne kattanjak rájuk. 

Visszatekintve a 10 évre, voltak brutál évek, amikor 100 fölött olvastunk, és sokkal gyengébbek is, alig 50 körül, a mi életünk is pont ugyanúgy hullámzik, változik, mint bárki másé. A könyvek iránti szeretet azonban sosem merül ki, a blogot is szeretjük, jó visszaolvasni egy-egy értékelést, úgyhogy BTK-val, vagy anélkül, egy jó darabig még itt leszünk!

Kelly,  Lupi

Nyereményjáték

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

 

Feladvány:  Az általunk keresett kétgyermekes blogger szuper könyvekkel eteti a hozzátévedőket: mesekönyvek, romantikusok? Nála mindent megtalálsz!

 

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 

09/07 Kelly&Lupi olvas
09/08 Betonka szerint a világ…
09/09 Dreamworld
09/10 Utószó
09/11 Csak olvass!
09/12 Readinspo
09/13 Olvasónapló
09/14 Szembetűnő
09/15 Hagyjatok! Olvasok!
09/16 Zakkant olvas
09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/18 Könyvvilág
09/19 Insane Life
09/20 KönyvParfé
09/21 Könyv és más
09/22 Veronika’s Reader Feeder

09/23 Záró állomás

Monica McCarty: A Szikla (A Felföld rettegett fiai #11)

A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.

General Press Kiadó 2023.

408 oldal

Fordította: Ács Eleonóra

Goodreads: 4,02

Besorolás: történelmi romantikus, Skócia

 

Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.
Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni. Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?

 

Két kötetet olvastam eddig a sorozatból, A Haramia és A Bajnok  részeket, és A Szikla is bizonyította elődeihez hasonlóan, hogy akár önállóan is olvashatók. Van egy közös nevező a regényekben, Robert the Bruce király titkos gárdájáról van szó, akik mindig különleges feladatokat kapnak az angolok elleni küzdelmekben, ők a legjobban képzett, legyőzhetetlen lovagjai. Persze mindegyikük remek külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik, sorra megkapják a szerzőtől a saját szerelmi történetüket, az olvasók legnagyobb örömére. Már a korábbi két bejegyzésben is méltattam, és itt is már az elején  megjegyzem újra, hogy a korábbiakhoz hasonlóan Monica McCarty a regény végén néhány oldalban elmeséli, hogy milyen valós események ihlették az írásban. Ezek a szereplők léteztek, illetve néhányan akár létezhettek volna, mindenesetre igazi történelmi helyszíneken, főbb vonalakban megtörtént szituációk, csaták alapján szőtte a történetet.

Kedvesek a szívemnek a "barátokból szerelmesek" trópuson alapuló sztorik, ráadásul nagyon cuki is, ha ez egészen a gyerekkorba nyúlik vissza. A helyi kovács fia, a kilencéves Thommy egy szép napon találkozik a főúri származású, hatéves Elizabeth-el és összebarátkoznak, csatlakozik hozzájuk a lány bátyja, Jamie, és az udvarmester lánya, Joanna. Négyen jó barátok lettek, a gyermekévek elröppentek, a barátságok valami erősebbé alakultak, és tíz év múlva már komoly problémává vált, amit mindig is tudtak, éles társadalmi különbségek vannak közöttük. James Douglas és a húga földbirtokosok, nemesi származásúak, Joanna hiába egy báró lánya, mégis rangon aluli Jamie-nek, de a legnagyobb szakadék Elizabeth és Thom között van. Jamie, mint a húga gyámja és védelmezője, Franciaországba küldi 5 évre, nem bízik a legjobb barátjában többé, hiszen ő maga sem tud ellenállni Joanna bájainak. Amikor Elizabeth visszajön, Thom már igazi férfi, és még mindig őrülten szerelmes a lányba, aki elég érzéketlenül elutasítja a közeledését, ugyanakkor a barátságát meg akarja tartani. Tipikus se veled se nélküled érzések kavarognak benne. De ha a másik oldalt nézzük, ez már az 1300-as években is rosszul hangzott a pasik fülének: legyünk csak barátok... Thom ezután beáll katonának, és három év alatt remek hírnévre tesz szert, az a terve, hogy elvesz feleségül egy gazdag özvegyet, és végre túl teszi magát ezen a szerelmen, ami azóta is kínozza.
Amikor újra találkoznak, mindkettejükben fellángolnak az érzelmek, Thom be is bizonyítja Elizabethnek, hogy kölcsönösek az érzelmeik, de a lány épp jegyességre készül, olyannal, aki társadalmilag megfelelő a számára. Őszintén szólva jó néhány alkalommal szerettem volna a regényben teremni és jól megrázni ezt a nőt. Ugyanakkor megértem a szerző szándékát is, miszerint érzékeltetni akarta, mennyire nem volt lehetséges a házasság eltérő származásúak között, és mennyire fontos volt a klánok közötti szövetség a frigyek révén. A regény kiegészítő fejezetében Monica ezt bővebben kifejti, mégis, olvasás közben többször is éreztem, határán vagyok a türelmemnek. Ugyanis Jamie és Joanna között is volt ilyen különbség, bár nem ilyen mértékű, de azt elég könnyedén túllépték, és boldog házasságban éltek. Újabb ellentmondás volt, hogy Jamie saját magával szemben megengedte ezt a lépést, a korábbi legjobb barátja és a saját húga esetében élesen ellenállt, fenyegetőzött, elég álszent módon.

Elizabeth tehát őrlődött a saját vágyai és a családi elvárások között, sajnos a regény nagy részében meggyőzte magát a "helyes" út mellett, ezzel halálra szenvedtette Thomot. Volt ehhez egy fura stílusa, zavart beszéde, ami nem tetszett, főleg annak tükrében, hogy nem volt már tini korú. Kicsit csalódás volt számomra a női főszereplő, hiába volt megfelelően felépített háttere a mondandójának, utáltam, hogy annyiszor megbántotta a főhősünket.
Ugyanis a regény igazi meglepetése és egyben vigasza számomra Thom MacGowan volt, aki kitartott az álmai mellett, és a legmélyebb ponton is, amikor szembesül a legjobb barátja ellenségességével, és azzal, hogy a szerelmének hitt nő semmibe veszi a származása miatt, képes volt innen felemelkedni, éveken át küzdeni és fejlődni, és bekerülni a király titkos fegyveresei közé. Mintapéldánya volt a kitartásnak, a becsületnek, bajtársiasságnak, hűségnek. Bár elég kevés akció volt a felföldi harcosokkal, de azért rendesen megcsillogtatta a képességeit. Nagyon is izgultam a sziklamászások alatt, szerencsére nem kellett csalódnom az erejében.
Kissé fura volt nekem a végén történtek befogadása, ahogy Elizabeth valamilyen módon mégis meggyőzte Thomot a valódi érzelmeiről. Sejthetitek mi történt, de egynek örülök, Thom sosem alázkodott meg a lány előtt. Ha már itt tartunk, imádtam a köztük zajló sistergős jeleneteket, nem vitte túlzásba a szerző, pont megfelelő mértékű és mélységű erotikus tartalmat kaptam. A szerző hagyta ezt a párost rendesen vergődni, hibázni, nem siették el a boldog véget.
Összességében az a véleményem, Elizabeth-et eléggé fogják utálni az olvasók, mert nem könnyű csendben figyelni a sekélyes viselkedését, hallgatni a bántó szavait. Ugyanakkor tudjuk, hogy kislányként megérintette a nincstelenség szele apja halála után, és tisztában lehetünk a társadalmi helyzetükkel is. Úgy érzem, a karakterén azért lehetett volna finomítani, mert így túlságosan is éles a különbség a fentiekben már részletezett Thom MacGowan tökéletességével szemben. Egyszerűen a női olvasók szeretnek azonosulni a hősnővel, főleg egy ilyen jellegű regényben, és ő nem volt olyan, akivel ezt megtenném, hiába értem meg a hátterét, én akkor is lázadtam volna. Pozitív volt még a regényben Joanna karaktere, ő aztán megértette Thomot és rengeteget köszönhetnek a szervezkedéseiért. Érdekesség, hogy ebben a regényben Elizabethnek szánt vőlegény, Randolph kapott a szerzőtől egy novellát, elvileg 11,5 részként The Rogue címmel, 166 oldalon elmesélve. Kétlem, hogy ezt itthon is megkapjuk, de jó tudni, hogy ő is révbe ér a szerelem terén.

Mindenesetre várom a sorozat befejező részét, ami A Szellem lesz, Joan Comyn főszereplésével, igen, végre egy női gárdatag! A partnere pedig Alex Seton, ami nagy meglepetés...  

 

Borító: Szívesen elbeszélgetnék az illetékessel, aki ezt jóváhagyta. Egyáltalán számít, hogy a könyvben mi szerepel? Thom majdnem fekete hajú, nem barna, nem vörös, és ennél a fickónál kétszer akkora.

Kedvenc karakter: Thom

Szárnyalás: Azok a jelenetek, ahol megjelentek a gárda tagjai + a sziklamászások.

 

Mélyrepülés: Elizabeth karakterén lehetne javítani.

Érzéki mérce: A pasi nagyon rendben volt, természetesen megörvendezteti az olvasókat pár szenvedélyes jelenettel.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

 

Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok  a helyes nevet.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:  YACKAS MAGNUM

  
a Rafflecopter giveaway 

 

További állomások: 

08.27 Kelly és Lupi olvas

08.31 Betonka szerint a világ...

09.04 Dreamworld

 

Diana Urban: Halálos játszmák

 

Crystal Donovan mindene a játék, de vajon mit tesz, amikor egy titokzatos, őrült emberrabló üzenetet küld neki és kegyetlen, furcsa játékra kényszeríti? Diana Urban Halálos ​játszmák című regényében egy izgalmas és fordulatos ifjúsági thrillerre invitál minket, amire bloggereink sem tudtak nemet mondani. Tartsatok velünk a három állomáson át és nyerjétek meg a Next21 Kiadó által felajánlott példányt!

Next21 Kiadó, 2023

368 oldal

Fordította: Horváth M. Zsanett

Goodreads: 3,70

Besorolás: YA, thriller

Játsszuk ​ezt:

24 órád van rá, hogy nyerj. Ha megszeged a szabályaimat, a lány meghal. Ha hívod a rendőrséget, akkor is meghal. Ha szólsz a szüleidnek, vagy akárkinek, a lány meghal.

Készen állsz?

Crystal Donavan üzenetet kap egy rejtélyes appon keresztül, és egy videót, amelyen a húga látszik betömött szájjal, megkötözve. Crystal belemegy az emberrabló játszmájába. Először bizarr feladatokat kell végrehajtania: el kell lopnia egy iskolai dolgozatot, és be kell tennie valakinek az öltözőszekrényébe. Brownie-t kell sütnie, telefonbetyárkodnia kell.

Crystal rájön, hogy a feladatok egytől egyig a barátai ellen irányulnak. De ha nem engedelmeskedik, az emberrabló megöli a húgát. Vajon azt akarja megakadályozni valaki, hogy a csapatuk indulhasson a gaming tornán? Vagy titokzatos ellenfele tudomására jutott egy régi titok, és most ezt akarja megtorolni rajtuk?

Crystalnek egyre lehetetlenebb helyzetekben kell választania a barátai és a húga között. Szólnia kell valakinek, de közben túl kell járnia az emberrabló eszén. Mielőtt túl késő lesz.

Mostanában elég sok YA thrillert sikerült elolvasnom vagy sorozatként látnom. Őszinte leszek, én nagyon szeretem őket és a legtöbb esetben tényleg jó történeteket ismerhetek meg. Erre a regényre is nagyon kíváncsi voltam, hiszen egyrészt YA, másrészt thriller, harmadrészt pedig gamerekről szól.

A történetünk főhőse Crystal, aki egy 5 fő csapat tagjaként egy gaming tornára készül, amit, ha megnyernek, akkor az abból szerzett pénzből segíthet az édesanyjának a jelzálogot fizetni és picit jobb életet biztosítani maguknak. A verseny előtt azonban kap egy névtelen üzenetet, miszerint a kishúgát elrabolták és ha nem teljesíti az elrabló feladatait, akkor a testvére meghal. De akkor is meghal, ha bárkinek szól erről és akkor is, ha Crystal nem teljesíti a feladatokat időre.

A feladatok pedig nem tűnnek annyira kivitelezhetetlennek, bár azért ügyesség és bátorság szükséges hozzájuk. Eleinte nincs is gond, de egy idő után a dolgok eldurvulnak, úgy tűnik, hogy az elrabló Crystal barátainak az életére tör és a célja az, hogy tönkretegye a kis társaságot.

Főhősnőnk pedig egyre nehezebben teljesíti a feladatokat, hiszen ha nem csinálja végig, akkor megölik a húgát. Ha pedig végigcsinálja, akkor a barátai élete kerül veszélybe...

Hát ez egy igazán letehetetlen regény volt, aminél egy percig sem unatkoztam. A szerző rettentő jól szőtte a szálakat, őszinte leszek, sejtésem volt, hogy a tettes hová kapcsolódik, merrefelé kell keresni, de végül azért csak leesett az állam, amikor kiderült a kiléte!

Abban biztos voltam, hogy akik a leggyanúsabbak, azoknak nincs vaj a fülük mögött. Ebben igazam is lett, épp ezért izgultam nagyon, hogy ki lehet az elkövető.

A jelenkori események mellett betekintést kaphatunk egy 5 évvel ezelőtti történetbe is, amit nagyon lassan adagolt a szerző, eleinte nem is értettem, hogy miért kerül ez ide, amikor ezerszer izgalmasabb a jelenkor, de aztán minden a helyére került. Szépen lassan haladtunk egy olyan végkifejlet felé, ami előre sejthető volt, így ahogy haladtunk a történetben, annál izgatottabban olvastam ezeket a részeket is, hiszen éreztem, tudtam, hogy valamiképpen kapcsolódni fog a jelenhez. És természetesen igazam volt.

A szereplők mindegyike önmagában szerethető karakter volt, bár túl sok háttértörténetet nem kaptak, de azért éreztük, hogy egy összetartó kis csapatról van szó, ahol bár vannak kisebb konfliktusok, de azért bármit megtennének egymásért.

Egyedül Crystal lett egy részletesebben bemutatott karakter, hiszen E/1-ben mesélte el a történteket, így nála teljes mértékben szembesültünk a múltjával, a félelmeivel, a napi problémáival. Rettentő érdekes volt látni, hogyan válik a rettegő, a kishúgárt bármit megtevő nővérből egy teljesen másik személy. Nehéz elmondani, hogy jó volt vagy rossz ez a változás, hiszen egyrészt rettentő kemény lett, aki nem félt már vért sem ontani, ha arról volt szó, hogy megvédje magát vagy a kishúga nyomára bukkanjon, másrészt viszont olyan szinten darabokra hullott a történtek hatására - ami teljesen érthető - hogy ebből nem lesz egyszerű újra lábra állnia.

Az írónő pedig nem félt keményebb eszközökhöz sem nyúlni, hiszen a kis csapat tagjai közül senki nem volt biztonságban, hiszen az emberrabló kifejezett célja az volt, hogy ártson nekik - és itt gondoljatok akár a legrosszabbra is.

Az is látható volt, hogy a szerzőtől nem áll messze a gamerkedés - vagy legalábbis jól utánanézett a dolgoknak, hiszen a kis csapat ezzel mulatta a szabadidejét és ezt elég jól bemutatta. Streamek, a csapatok közti konfliktusok, a rajongás egy-egy profibb játékos felé, a csapat összeállítása, izgalom, hogy részt vehetnek egy játékban, és persze MAGA A JÁTÉK bemutatása. Nagyon szerettem ezeket a részeket is.

És a történet vége? Igen, a szerző hagyott egy kiskaput arra vonatkozóan, hogy akár folytatni is lehessen a történetet, de nekem így volt teljes az egész.

Összességében elmondhatom, hogy ennyire lebilincselő és izgalmas YA thrillert már régen olvastam, úgyhogy innentől figyelni fogom a szerzőt, mert ha ilyen regényeket ír, akkor mindenképpen szeretnék még tőle olvasni!

És még egy plusz. A könyv élfestése valami csoda, egyszerűen nem tudok betelni vele, annyira különleges és szép lett ezzel a kiadás!

Borító: Különleges, látványos, szerintem tökéletesen illik a történethez! ÉLFESTETT KÖNYV! Csodálatos!

Kedvenc karakter: Crystal

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: ami történt...

Érzelmi mérce: Izgalom, megdöbbenés, idegeskedés... na ezekből nem volt hiány :)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Next21 Kiadó további újdonságaié a főszerep! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Az édesanyja egyszer azt mondta neki, az életútját nem a vele történtek határozzák meg, hanem a kihívásokra adott válaszai.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
Augusztus 21 - Könyv és más
Augusztus 23 - Hagyjatok!Olvasok!
Augusztus 25 - Kelly és Lupi olvas

Benyák Zoltán: Egy ​különös tavasz emlékezete (Requiem #1)

Fumax Kiadó 2023.

264 oldal 

Goodreads:

Besorolás: kortárs, mágikus realizmus vagy fantasy?

Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi.
Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.
1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?
Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pedig még épp csak megkezdtük a hosszú utazást.

Kevés kortárs magyar szerzőt követek és olvasok rendszeresen, bár ezen évről évre igyekszem változtatni. Benyák Zoltán íróra már sok éve felfigyeltem, az Ars Fatalis volt az első olvasmányom tőle és megtetszett a mágikus realizmussal átszőtt nagyon egyedi hangja. Később szinte minden regényét elolvastam, nagy kedvencem volt a Csavargók dala és a Képtelen történet.

Paradiso szigete valahol a francia és brit partok között található, egyetlen híd vezet a szárazföldre, mindenhol körülöleli az óceán. Egy kis városállam ez, ahol az itt élő hétköznapi lakók megszokott életét 1999  tavaszán nem várt események és ismeretlen jövevények kavarják fel.

A helyiek közül rám a legnagyobb benyomást Pestis doktor tette, aki csúnyán sérült arcát fura álarccal takarja, amitől úgy néz ki, mint egy középkori gyógyító. Felfigyel minden furcsaságra, utána akar járni a dolgoknak, például ki és miért lopott el egy állítólag semmit sem érő festményt a város katedrálisából. Mellesleg épp kirabolták a helyi bankot is, egyik napról a másikra a csendes hangulatot felváltja a zűrzavar. Hiába van egy főzsaru is a képben, nem áll a helyzet magaslatán, így nem árt mellé egy önjelölt nyomozó. Doktorunk a fájdalmaira saját fejlesztésű drogokat szed, így amikor egy gyönyörű nőt lát felbukkanni itt-ott, aki esetleg magaslatokról lép a semmibe majd eltűnik, mint olvasó, kétkedéssel fogadtam a szárnyas hölgy valódi létezését. További helyi karakter Sandor Malik, egy igazi szelíd motoros óriás, nehéz előélettel, de igaz barátságokkal gazdagon érkezett hosszú idő után haza. Ő éppen a városba invitálta három régi motoros barátját, meglehetősen homályos indokból. Sam, Carmen és Eli pontosan érzi, hogy valami fontos ügy áll a meghívás hátterében. A helyi szereplők sorában Valéria következik, egy 16 éves fiatal lány, akit terrorizál a részeges apja, Leon, menekülnie kell az otthonából. A közeli erdőig jut, ahol egy öregasszony talál rá és fogadja be a viskójába, Lukrécia inkább néz ki boszorkánynak, mintsem a lány nagyanyjának, még a mesebeli macska sem hiányzik mellőle, csupán a színe fekete helyett misztikus hófehér.

Tulajdonképpen azt vettem észre, hogy falom a lapokat, az első 70 oldal olvasása után másnap ledaráltam egyben a hátralévő oldalakat, még jó, hogy hétvége következett. És ezt a letehetetlenséget igazából meg se tudom magyarázni, egyszerűen vitt magával ez a sok karakter, mindegyikük felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon nehéz bármilyen műfajba helyezni a történetet, de a misztikusságát nem lehet vitatni. Fenti szereplőkkel több szálon fut tehát a regény, és most várhatnátok, hogy azzal folytatom, hogy a végén összefutnak ezek a szálak, de mégsem. Főszereplőt sem tudok kinevezni, annyira egyforma mértékben érdekelt a karakterek sorsa, persze ha mégis muszáj, Pestist tudom kiemelni, ő az, aki valami következtetést levon a végén, de nem mondhatom, hogy úgy csuktam be a könyvet, ahogy szoktam, egy könnyű sóhajjal, de nem ám. 

Még a regény elején megismertet a szerző Sam és Sandor barátságának a történetével, ami egy tennessee-i roncstelep mélyére nyúlik vissza. Azt gondoltam, Sam lesz a főszereplő, meg is kedveltem, a tetteit is megértettem. Sajnos a jelenben beolvadt a többiek közé, de reménykedem, hogy később kap jelentősebb szerepet. Aztán érdekelt Valéria sorsa is, akinek az apja lett a kellően gyűlölhető karakter, az olvasónak meg kellett kapnia az erkölcsileg elvárható kimenetelt vele kapcsolatban, ami pengeélen táncolt a végsőkig. Valéria a remény, legalábbis az elkövetkezőekre nézve sokat várok a karakterétől, Adammal karöltve talán megkapom a romantikus szálat is tőlük. Lukrécia, édes istenem, nagyon bírtam az öregasszonyt, ahogy lerendezett dolgokat, szenzációs volt. Talán a boszorkány jelző nem is állt távol a valóságtól. A neve emlékeztetett bizonyos másik híres macskára, (és még ott a magyar származás is), és nem ez volt az egyetlen szívtájéki bizsergés,  ugyanis tele volt a regény különböző popkult utalásokkal, főleg zenékkel, ami kapcsán megint megjegyeztem magamnak, hogy mennyi közös kedvencünk akad a szerzővel. Külön köszönet Alice Cooper említéséért.

Sandor sorsa borítékolható volt, benne éreztem végig, hogy nagy fordulatra készülhetek, és örülök, hogy azok a sutyorgások időben megtörténtek a történet során, ami most aztán furdalhatja az oldalamat pár hónapon keresztül. 15 év után hazatérni, ez sokkoló élmény volt, és érzek itt még nagy titkokat vele kapcsolatban. 

A bejegyzés végén szoktam írni, hogy összességében így-úgy-amúgy, ezt most nem tudom ebben a formában  idebiggyeszteni. Leginkább az illik ide, hogy ez a kötet egy bevezetés volt, valami nagyobb lélegzetű történet felé haladunk, ez még csak egy felvonultatás, bemutatkozás, hogy aztán kellően keveredhessenek a kártyák. Azt aláhúzva jegyzem meg, hogy az első lapoktól az én fejemben ez a sztori filmszerűen jelent meg. Ez köszönhető a szerző hangulatteremtő képességének, a leírásoknak, a párbeszédeknek, a karaktereknek, Paradiso börtönétől Layla kabátjáig mindent el tudtam képzelni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik ez a történet, annak ellenére, hogy az első rész befejezése, illetve annak háttere nem a kedvenc témám, de nem akarok pont a végén spoilerezni a konkrétumokról. Akkor is folytatom, ha a téma ezen irányba halad, mert egyszerűen túl kíváncsi vagyok. Benyák Zolinak megint sikerült behúznia egy új fiktív világba, ami ismét egy vérbeli misztikus kaland, és én a  részese szeretnék lenni a továbbiakban is, jöjjön, aminek jönni kell, érintsen meg benne a jó és a rossz, legyintsen arcon az élet és a halál.

Köszönöm a könyvet a szerzőnek.

Képek: Pinterest

Borító: Nem a kedvenc borítóm.

 

Kedvenc karakter: Sam, Lukrécia.

Szárnyalás: A hangulat filmre kívánkozik.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Néhol kerülgetett a szívbaj, de ez még csak a kezdet volt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete

A Helikon Kiadó jelentette meg Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete című kiadványát. A szerző fókuszba helyezi az ikonikus színésznő utolsó évét, emellett végigköveti az életének minden fontos, sikeres, boldog vagy épp tragikus állomását, rengeteg információt közvetítve az izgalmas forgatásokról, rendezők, pályatársak, családtagok visszaemlékezései alapján. Kövesd végig a blogturné állomásait és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Helikon Kiadó 2023

248 oldal

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Goodreads: 4,20

Besorolás: életrajz, sztárvilág

Romy Schneider fia, David 1981. július 5-én meghal. Ezzel kezdődik a színésznő számára a „szenvedés éve”, amely 1982. május 29-én bekövetkezett tragikus halálával ér véget. Miközben ezt a forgatásokkal és a velük járó vándorlásokkal teli szűk esztendőt vizsgálja, a szerző Romy egész életét, hivatását figyelemmel kíséri. Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről.

 

Felcsillant a szemem, mikor értesültem erről a megjelenésről, ugyanis az európai filmes világ ikonjának tartom Romy Schneidert, régóta vágytam rá, hogy néhány újságcikknél többet olvassak az életéről. Két dolog jut eszébe egy átlagembernek róla, ő volt Sissi megformálója, amely szerep ugye erősen kötődik a magyar nézőkhöz. A Sissi filmeket számtalanszor adta már a tévé az elmúlt évtizedekben, kikerülhetetlen volt, és emlékszem, hogy mindenki, akit ismertem, tényleg imádta nézni.  A másik dolog ami bevésődött, az David fia tragikus halála, amely után pár hónappal ő is távozott az élők sorából. Van egy harmadik dolog is, erre inkább a lányok kapták fel annak idején a fejüket, közte és Alain Delon között ugyanis hatalmas szerelem tombolt, öt évig jegyesek is voltak, bár házasság nem lett belőle, később még többször filmeztek együtt.

A szerző Bernard Pascuito francia újságíró, aki főképp francia sportolók és szórakoztatóipari sztárok életéről ad ki könyveket, nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy végigkövesse Romy életét, a vele kapcsolatban lévő emberek visszaemlékezéseit kutatva, sokszor saját anyagait is figyelembe véve. 

A könyv szerkezete hasonló a manapság divatos regényformátumhoz, két idősík váltakozik, az egyik az élete utolsó pár hónapjával foglalkozik, a gyermeke halálától Romy haláláig. A másik idősík pedig végigvezet az egész életén, a gyerekkorától kezdve, át a rengeteg filmforgatáson, élethelyzeten, míg végül összefutnak a szálak az utolsó éjszakán. Közben persze tematikusan is tagolt a könyv, mindenféle kitérők elhangzanak, magánélet, szakmai fejlődés és még sorolhatnám.

Őszintén szólva rám erőteljesen hatott ez az olvasmány. A szerző bemutatta, hogyan cseperedett fel Romy egy híres színészcsaládban, ami azzal járt, hogy gyakorlatilag a szülei sosem értek rá, később az apuka el is hagyta a családot, anyuka rengeteget dolgozott, így a kislány évekig bentlakásos iskolába is került. Mindig nagyon vágyott a szülei szeretetére, meg akart felelni az elvárásaiknak. Nagyon korán, már 15 évesen elkezdett filmezni, még nem is volt egészen felnőtt papíron, a Sissi sorozat révén óriási népszerűségre tett szert. Viszont ez a szerep rendesen be is skatulyázta, amiből mindenképp ki akart törni, úgyhogy Németországból Párizsba költözött, innen már egymást követték a filmek - és a szerelmek. 

Nos, nem szeretném elmesélni az egész könyvet, inkább csak arra térnék ki, rám mi volt nagy hatással. Természetesen nagyon szerettem a Delonnal töltött időszakot, ebből is azt a tényt, hogy barátok tudtak maradni a szakítás után, ami nyilván fájdalmas volt, de később az évek során újra és újra találkoztak, végül a halála után is Delon volt az első, aki megjelent az otthonában a híreket hallva, hogy segítsen a családnak. 

Romy rendkívül impulzív volt, gyakran döntött ösztönösen, a szívére hallgatva. Mindig vágyott a szülei, a szakma, a közönség elismerésére, és bár megkapta ezeket, mégis annyiszor volt bizonytalan. A magánéletben is borzasztóan meg akart felelni, a Harry Meyennel kötött házassága alatt csak kapkodtam a fejem, milyen változásokra volt képes. Sajnos nem volt ez nyom nélküli változás. Harrytől született a fia, az ő tragédiája borzalmas, ezt komolyan nem tudom hogy lehetett volna túlélni ép ésszel. Még évekkel a baleset előtt elváltak, aztán újra férjhez ment. A második férje a nála jóval fiatalabb Daniel Biasini, korábban az asszisztense volt, ez is egy óriási nagy szerelem, egy kislányuk is született, Sarah.  Sajnos Romy is, ahogy annyi sztár, nehezen viselte a nyomást, ezt a nagyfokú megfelelési kényszert, voltak alkohol és egyéb szerek miatti problémái. Virágnyelven ennyit erről, a könyvben bővebben részletezésre került ez a téma is. Az a rengetegszer összetört szív..., nehéz befogadni és megemészteni az életét.

Ennyi magánéleti boldogság és válság mellett, a könyv telis tele van korabeli filmes információkkal. Kitér szinte minden filmjére, bővebben vagy kevésbé, de a főbb filmjeivel kapcsolatban rengeteg az ismeretanyag. Kedvenc rendezők, kedvenc partnerek, mindenkinek volt Romyval kapcsolatban érdekes emléke, amit megosztott a szerzővel, illetve gondolom más forrásból is beleszőtte a filmekkel kapcsolatos anekdotákat. 

Hatalmas tisztelettel adózom a filmtörténet nagyságainak, akik megalapozták ezt a művészeti ágat. Romy a pályája során mára már ikonnak tekinthető színészekkel, rendezőkkel dolgozhatott, ő is teljesen megérdemelten közéjük tartozott.

Összességében nagyon sok újdonságot megtudtam ebből a kiadványból nemcsak Romyról, hanem a filmkészítés nagy korszakáról. Az biztos, hogy meghozta a kedvemet megnézni jópár említett filmet, főleg az Alain Delon-nal forgatottakat. A medencét már korábban láttam, de tuti megnézem újra.

A kiadványban mindössze azt hiányoltam, hogy egyetlen illusztráció sem kapott helyet. Tudom, hogy ez jelentősen megdrágította volna, de mégis pár képet azért szívesen csekkoltam volna az olvasás során. Az internet segítségével azért elég egyszerű volt utánanézni mindennek, például az IMDb-n  több száz kép van róla, szerepek, filmplakátok. 

Élmény volt ez a könyv, tisztelgés egy nagy kedvenc előtt.

(A szokásos értékelő séma nem illik ide, ezért most kihagyom, pontozás: 4,5)

Képek: Pinterest, Filmkatalógus, IMDb)

Ha megtetszett, ITT megrendelheted! 

 

Nyereményjáték

Természetesen Romy filmjeivel játszunk, ki kell találni a képek alapján a film címét, a megoldást pedig írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások

08.20 Kelly és Lupi olvas

08.23 Szembetűnő

08.26 KönyvParfé